Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-02-02 / 10. szám

ség gazdáink részérő!. Ugyanis arról van szó, hogy a belgrádi cukorgyár teljesen uj elsó'rendü gép berendezését hozzák ide át hozzánk, s a mi érdekeltségűnk csak a gép szállítás, továbbá a gyárépítés költségeit viselje. Az első tanácskozást összehívtam február hó 9 napjának dé'utáni 3 órájára Békéscsaba községházának közgyűlési termébe Meghívtam reá az érdekelt termelőket s meghívtam a Wernicke céget. Lehetetlen, hogy akciónk eredménytelenül maradjon. Hiszen az a gazda, aki minden kat. hold után 200 korona alaptőkét jegyez és ezt az összeget répája árából 10 év alatt fizeti, ezzel az évi 20 koronás törlesztéssel csupán azt az összeget fekteti be 10 évre, amely összeget szállítási költségben megtakarít, annak folytán, hogy az uj gyár sokkal közelebb lesz mint van a mostani. Megnyeri pedig ezzel azt, hogy részesedik a gyár jövedelmében s hogy 10 óv után a szál litási költség különbözet is az ő nyeresége. Gazdáink ugy tudom, saját jól felfogott érdekükből lelkesednek az uj cukorgyár eszméjeért. Kérem tehát őket, álljanak egész jóakarattal és teljes igyekezettel az ügy szolgálatába. S akkor a nehézségeket könynyen hárítjuk el az útból. Es kérem azon termelőket, avagy termelni kívánókat, akiket külön meghívni nem lehettem szerencsés, ha érdeklődnek, tekintsék jelen soraim által meghívottaknak. Hiszen közérdekről van szó, melyet mindnyájunknak együttes erővel kell előmozdítanunk. Végül kijelentem, hogy az értekezlet idejéig ujabb termelő területek és tőke hozzájárulások bejelentését is igen szívesen veszem, mert ezzel csak világosodik a kép, melyet az első értekezletnek feltárhatunk. A magyarság szaporodása. Az országos statisztikai hivatal nagy munkássága után, örvendetes adattal lepte meg a magyar nemzetet. Oly adattal, melynek hallatára minden igaz magyar ember szivének hangosabban kell dobognia. A lefolyt népszámlálás eredményeiből előre látható volt, hogy Magyarország lakossága szaporodni fog. Szaporodott is; csak az volt a kór dós, hogy az összes nemzetiségek közül, melyiknek javára esik a szaporodás. statisztikai hivatal adatai kétségtelen hitelességgel bizonyítják, hogy a magyarság szaporodott; a szoros értelemben vett Magyarországon : innen a Dráván. A magyarság elérte a lakosságnak 51 "4 százalékát, vagyis meg van a magyarok általános többsége a tizenkilenc milliónyi lakosságban. A magyarság megtartotta szaporodási fölényét a nem magyar ajkú lakosság felett, De még büszkébbé tehet bennünket az, hogy az ország más részén lakó magyarság felett is, az alföldön, tehát nálunk Bókósmegyében is, nevelte fel a magyar anya a legtöbb magyar gyermeket. Az alföldi magyarság magas születési arányai emelték a magyar fajt a legszaporább fájok közé. De a születés statisztikai adatai mellett feltűnnek erősen még a beolvasztási adatok is. Régi mondás, hogy van ebben a magyar földben valami, amely vonz és magyarrá teszi az idegen lelket is. Aki ide költözik mi közénk, él a magyar földből, annak magyarrá kell lennie. A statisztikai adatok is szépen bizonyítják a magyar föld erejét. A beolvasztás mindig erősebben hatalmasodik s ezt a tényt különösen az teszi becsessé, hogy nem az erőszakos magyarositásnak az eredményei, hanem a magyarrá levés öntudatos és immár rendszeres hajlandóságát látjuk benne. Nézzünk szét Bókósmegyóben. Lakostársaink többféle nemzetiségűek. A régiek, — megbocsáthatjuk nekik, még ragaszkodnak nemzetiségükhöz és anyanyelvükhöz, de az ifjabb nemzedék minden tagja büszkén vallja magát magyarnak. Ez a magyar föld ereje, mely hatalmasabb, nagyobb minden erőnél. A népesség szaporodását azonban megzavarta egy sajnálatos körülmény, n. halálozásoknak magas százaléka, éppen az Alföldön rontott a népesedési eredményeken. De okos és előrelátó munkálkodással ennek is gátat lehet vetni. Helyes gazdasági ós közegészségügyi intézkedésekre van szükség, melyeket a kormány már meg is indított. Darányi Ignác már régebben törekedett e kettős célra a gazdasági politika és az alföldi ártózi kutak ügyének előmozdítása által. Itt van még legnagyobb ellensége a tiszta magyar taj szaporodásának: a tüdővész. E rémes betegség hatvanezer embert pusztit el évente a magyar alföldön. E tekintetben is megindult Békésvármegyóben a mozgalom, lelkes főispánunk vezérlete mellett, akinek munkásságát nemcsak társadalmi ós egészségügyi, hanem nemzeti szempontból is át kell éreznünk. Most pedig még valamire akarunk a pár sor befejezéseként kiterjeszkedni. A szaporodás mellett, különösen abeolvasz

uás által elért szaporodás mellett, a hazaszeretet fájdalmával nézhetjük a népbolonditók hazafiatlan ós veszélyes működését,* kik összekevert téveszmékkel való izgatás által akarják a józan népet a haza és a föld szeretetében megingatni. Akkor, mikor pontos adatok bizonyítják, hogy idegen nemzetiségűek is magyarok lesznek, akkor akarják átitatni a téveszmék hazafiatlan, lázitó bajnokai a nép gondolatvilágát olyan eszmékkel, hogy ez a büszke, ezeréves magyar haza, mindnyájunk táplálója : „minden rossznak a kútfeje". Ezzel az első ós fő elvvel indulnak a népbolonditók szerte az országban, s működnek a hazafiatlanság szellemében, és — én istenem — a mi józan bókésmegyei népünk is figyel a vezórkolomp lázitó hangjaira ! De hát eljön mindennek a maga ideje. Lesz idő még, mikor a vezért a saját nyája fogja kiverni, — ha egyszer felébred ós tisztán látja az üzleti spekulációkat ! (bd.) Vármegyei gyáriparunk. Cukorgyár Békéscsabán. A megye fejlődése nemcsak a kiváló közigazgatással kapcsolatos, hanem összeköttetésben áll a mezőgazdaság és ipar fejlődésével is. Az előbbi tekintetben az elsők között állunk az országban s hogy az utóbbiakban sem marad hátra vármegyénk, e körülmény bizonyítása is felesleges Bókósvármegye lakossága mindig jól felfogja saját érdekeit ós nem mulaszt el semmiféle alkalmat sem, mely a vármegye haladására nézve kecsegtető körülményeket rejt magában. Eveken át céltudatos tevékenységet fejtenek ki a vármegye vezérlő fórfi&i a gyáriparnak Bókósmegyóben leendő meghonosítása iránt. E munkásságot kettős alapvonás jellemzi. Az egyik arra vonatkozik, hogy miután Bókósvármegye lakossága túlnyomó részben mezőgazdálkodással foglalkozik : a leendő gyáriparnak kiválóan mezőgazdasági termények feldolgozásával kell foglalkoznia. A másik azon nemes célt igyekszik elérni, hogy a gyáripar lehetőleg olyan egyéneknek biztosítson munkát, akik lévén, soha senkit meg nem csalt, ugy cselekedett tehát most is, amint ezekhez illő. — Ha nem ellenzi Baba és ha nincsenek itt közelebbi ismerősei, a kik jogot formálnak az ön társaságára, — kezdte alázatosan, de a leány megvesztegető gerlenevetéssel félbeszakította. — Igazán elhiheti, hogy az Ön társaságát még akkor sem áldoznám föl — azonban teljesen idegen vagyok, hisz alig néhány hete, hogy a környékre költöztünk. — Akkor engedelmével bemutatom a feleségemnek! — A feleségének ? - tagolta elfulladva a leány ós olyan rémült arccal, mintha valami ijesztően kinos hangon hallucinálna, — megismételte kérdését: a feleségének? Már ott is álltak Sándorfyné előtt. Az asszony bűvösen mosolygott és tartózkodva nyújtotta kezét, mialatt palástolhatlanul féltékeny vizsgálódással szemlélte a viruló leányt, de Baba szédülő fejjel esett át a bemutatkozás formaíaságán ós szinte hálásan köszönte meg szemeivel Radónak, hogy átengedte helyét. Az illúziónak az a mindent bevilágító csodás rózsafónye valami sötét kétségbeesésbe olvadt ós Baba halálra ijedve fázni kezdett. Dermedni órezta szivét — melyen az odatüzött — nemrég még üdén illatozó kamóliák, — mintha hirtelen megfagytak volna — olyan élettelen lemondással hajtották le bájos, szomorú fejecskéjüket. Radó pedig, a cinikus, asszonybolonditó Radó, aki sohasem méltatta figyelemre a naiv leányokat, — most különösen meglepődött, hogy mig a zene vidám melódiája hullámzik körülöttük,egy leány, aki szebb a nagy többségnél ós az egész megjelenése olyan lebilincselő, hogy a legcsábosabb asszony mellett is észre kell venni, egy ilyen kiváló leány a legyezőjét használja védbástyául, hogy könnyes szemét elrejtse. — Vájjon mit sirat ? töprengett egy pillanatig — ós noha elvitázhatlan tapasztalatai voltak a hölgyvilág körében, — ez egyszer csaknem meggyőződéssel tudta, ho?y erre a leányra nem alkalmazhat általános könnyelmű nézetei közül egyet sem I Valami ingerlő kíváncsiság ébredt lelkében, megfejteni óhajtotta ezt a szépséges talányt. Ó, — akit csak a titokzatos izgatott, — aki cíak addig foglalkozott a a szépnemmel, — mig a szivüket analizálta és közönyösen odahagyta őket, mihelyt kiismerte az indulatukat és eré nvüket, — a könnyű győzelmek irigyelt hérosza I — a hiu asszonyok önhitt kegyence — csaknem ideges érdeklődéssel hajolt meg Baba előtt, hogy táncra föl kérje. Sándorfyné összerázkódott és talán jobban megszégyenült, mint az aranyalma pályázaton Aphrodité vetélytársnői. Ez a tánc éppen egyike vo'.t azoknak, a melyet szótalan, de titkos megegyezéssel egymásnak ígértek Radóval. A férfi azonban, akinek olyan kitűnő a memóriája, hogy az életben kapott ós adott összes csókok dátumára emlékezik, — most megfeledkezett egy bájos, szerény leány miatt a legkacérabb asszonyról. Szinte remegett acélos keze, amint a gyenge alakot a tánc szabadalmazott ölelkezósében magához szorította. Sóvár vágygyal nézte a szépmetszésü piros leányajkat, — és most vakmerő volt — és mert nem ismerte a vezeklő önsanyargatást -- hirtelen lehajolt, hogy egy lopott csókkal kielégítse t'utó óhaját. Ettől a meglepő, de félremagyarázhatlan mozdulattól a leány feje védekezőn visszahanyatlott ós a fellángoló szemekből előtört az elkeseredésnek az a nehe zen elfojtott könnye, melynek rejtelme ösztökélte tulajdonkép Radót a kíváncsi-[ ságra és a melynek ez a néma merénylet utat nyitott és okot adott. — Bocsásson meg 1 bocsásson meg, könyörgött akadozva Radó és nem a kudarctól gyulladt bíborra az arca! Mint a megtérő bűnös — csodálatos tisztelettel, kórlelve csókolta a kis kezeket. A táncot sem folytatták, hanem karjába vonva a leány puha karját, elsétált vele a terem túlsó oldalára, a hol esengve kérte, hogy üljenek a pálma alá és adjon engedelmet a mentségei elősorolására. Meg akart gyónni Baba nedves szemeinek, de amint találkozott a tekintetük, — világosan megértette, — hogy ennek az ártatlan leánynak nem vallhatja be vétkeit, melyekért az őt becéző asszonyokat tette felelőssé. A legyező pálma kifejlett nagy levelei ugy elrejtették a fiatal párt, hogy Sándorfyék nem láthatták őket ós nem is látták többé ezen az éjszakán. Mert mig mások nevetve ólceltek, avagy halk vallomásaiktól zsongott a terem szerelemmel telitett levegője, —és női — férfi karok szablonosan összefonódtak merő szokásból a táncütemre, — itt a délszaki növények rejtekében egy kicsiny, remegő leánykóz simult engesztelődve a férfióba, mialatt egy megvigasztalódott leánylólekhez tért vissza az elsiratott illúzió rózsaszín köde, ragyogóbban, fényesebben, mint valaha! Baba csodálkozott a saját tévedésén, — miért érzett csalódást, mikor ama férfi házasságáról értesült ? hiszen most lett bizonyossá előtte, hogy iránta sohasem érzett egyebet a kedves ismerős barát vonzalmánál 1 ós felnézett a terem mennyezetére olyan hálás átszellemüléssel, mintha a szabad eget látná a millió tündöklő csillaggal, melyek mind az Isten jóságát és bölcs rendelését hirdetik. Radó, a bizalmatlan férfi pedig hinni kezdett abban, hogy vannak a földön tiszta szelid oltárképek, a kik előtt — ha imádkozunk, még azokat a csókokat is örökre elfelejtjük — a melyeket másnapra igért a világ legkacérabb szerelmes aszszonya I a családban eddig csak mint kenyérfogyasztó tényezők jöttek számba, de a család fentartóknak a kenyérkereset keserves munkájában segítőkezet nem nyújthattak. Ez utóbbi irányzatnak pregnáns kifejezője a gyulai kötő-gyár, a melyben már eddig is, alakulásának első évében, csaknem 100 leány kap állandó foglalkozást. A mezőgazdasági gyáripar kifejlődésének nagy, de nem elhárithatlan akadálya, gazdáinknak maradt gazdálkodási rendszere, mely a nagyapákról fiakra, fiakról unokákra öröklött ősi hagyomány szerint, a hármas vetésforgón kivül ;r ás művelési ágtól, érthetetlen iszonyattal tartózkodik. Az ipari növények termelése iránt fogékonysága nincsen. Fiatalabb gazdáink már kezdik belátni, hogy a napról-napra szaporodó terhek s az életnek minden irányban fejlődő apró-cseprő követelményei a régi gazdasági rendszerben immár kellő kielégítésre nem találnak s lassan-lassan megszokják a gondolatot, hogy ipari-növények termeléséé a jövő. Ennek kedvező bizonyítéka azon körülmény, hogy a leendő csabai cukorgyár részére 6000 katasztrális holdon jelentkezett termelő a főispán egyszeri lelkes felhívására. És még egyet. Többször adhattunk hirt már e lap hasábjain arról, hogy bútorszövet-, gomb-, szalag-, konservgyár alapítása iránti eljárás, a vállalkozókkal folytatott tárgyalás, sőt effektuált szerződós folytán, — kedvező befejezést nyert; rövid idő múlva azután jött a csattanós cáfolat : a gyáros a szerződési kötelezettségektől visszalépett. Kárbaveszett legjobbjaink önzetlen, buzgó, eléggé meg nem háláiható fáradozása, az érdekeltségnek, községnek áldozatkészsége! Bizonyítékaink vannak arra, hogy a vállalkozók indokolatlan megfutamodásának okai tulnyomólag Bécsben Keresendők; de arról is vannak adataink, hogy egyes magyar vállalatok, a tervezett gyár alapítással jelentkező hazai konkurenciától való f'élelmökben, nem átallották segédkezet nyújtani a Lajthán-tuli szomszédnak a magyar gyáripart lehetetlenné tenni kivánó akna-munkájában. Hiszszük, hogy az ef'óle vállalkozások a cukorgyár alapítását immár akadályozni nem fogják, — hisszük, erős a reménységünk, hogy a Wernicke céget jelen vállal- . kozásától semmiféle intrika megugrasztani nem lesz képes ; mégis, talán nem volna céltalan a kellő óvatosság oly irányban, ha a vállalkozó cég érdeklődését 30—40 ezer korona kaucióval biztosítaná. Cukorgyár alapításának eszméje 1900. évben merült fel először. Azóta a dolog nem aludt el, csupán kedvezőbb időpontra várakozott az eszme kivitele ; ez időpont, örömmel jelenthetjük, immár elérkezett. A cukorgyár ügyét hivatott erő, dr. Lukács György főispán vette kezébe. Békésmegye társadalma teljes bizalommal ós reménységgel fordulhat tehát a cukorgyár létesítésének kérdése felé. Teljes bizalommal ós reménységgel, mert tudjuk' hogy az általános érdeklődós ós lelkesedós meg van a megye minden lakosa szivében. Dr. Lukács György lapunk első helyén ismerteti az ügy örvendetes állását ós nagy fontosságát. Mult óv októberében fordult először főispánunk a termelőkhöz. Akkor a gyár részére felajánlottak, mintegy hatezer katasztrális hold termőterületet. A létesítéshez pedig egy millió korona körül álló részvénytőkének megfelelő hozzájárulását ajánlottak mag. x^z egyszeri felszólítás ezen nagy eredménye már előre is bizonyította, nemcsak Bókósvármegye; hanem a szomszédos vármegyék termelőinek is érdeklődését a Békéscsabán felállítandó cukorgyár iránt. Az eredményt közölte a főispán. A. Wernicke, hallei gópgyárrószvónytársaság, melynek egyik vezetőembere a következő levéllel válaszolt: Teljesen igaza van Méltóságodnak abban, hogy első sorban elvben kell megegyezésrejutni ós csak azután gondolhatunk a kivitelre. Ha azon meggyőződósben van, hogy egy cukorgyárnak ott történő felépítése nemcsak nagyon kívánatos, hanem a mezőgazdaság emelésére egyenesen szükséges, továbbá, hogy répatermelődre körülbelül 6000 hold biztositható: akkor az A. Wernic ke gépgyári részvénytársaság készséggel hajlandó Haacke igazgató ur kiküldésével Méb óságtokkal a tanácskozásokat megkezdeni, és további javaslatokat tenni, illetőleg a répatermelő érdekeltek részéről jövő javaslatokot megfontolni. A mi épen most a cukorgyár felépítésére nagyon kedvező befolyással volna, az a következő körülmény : Az általam ós az A. W e r n i c k e gépgyári részvénytársaság által létesített német ipartársaság, (Deutsche Industrie Gesellschaft) egy Szerbiában nyert engedély folytán Belgrádban egy finomítóval egybekötött nagy répa-cukorgyár építésébe bocsátkozott, napi 8000 mmázsa répa feldolgozásra, mely termelési képesség megkétszerezhető. Ezen gyártelepben csak a gépberendezésekben körülbelül 2 millió márka fekszik, az összköltségek 4 millió márkát tesznek.