Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-26 / 8. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, január hó 26 án. 8. szám BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefor'-szám 7. Szerkesztőség: Fö-lér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét iHető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Gazdasági mult. Békéscsaba, január 24 <Nem szándékunk vámpolitikával, kiegyezési kérdésekkel terhelt, magasabb gazdaság-politikai fejtegetésekbe bocsátkozni, az immár csaknem egy hónapja halott 1901. esztendő gazdasági eredményei fölött, de a jó magvetőnek kötelessége lévén a multak tanúságait is szivén hordozni, szólunk valamicskét — három hét visszhangjaként, — a közelmúlt tapasztalatairól. Bizony, ha gazdasági tekintetből nézzük az elmúlt évet, nem lehet állítani, hogy az uj század valami örvendetesen s biztató jelek közt köszöntött volna be. A termés általában gyönge középszerűnek mondható s a mi még ennél is nagyobb baj: a gabonaárak rendkívül silányak. Állattenyésztésünk is szenvedett, mert a takarmánytermés igen rosszal ütött ki s a Felföldön e tekintetben már is valóságos inség van. Borunk régen termett annyi és olyan jó minőségű, mint 1901 ben, de sajnos, az ára is megdöbbentő módon leszállott. Sok vidéken 8—10 filléren is kínálgatták a must literjét, de még igy sem igen kellett. Szóvil majdnem oda jutottunk megint, mint régente némely esztendőben, hogy az üres hordóért tele adták borral az edényt Nem kevéssé aggasztó jelensége volt a mult évnek, a minek hatását azonban még csak majd jövőben érezzük, a külállamoknak. főkép pedig Németországnak ama nyilvánvalóvá lett törekvése, hogy a gabona, bor, jószág beviteli vámját nagy mértékben felemeljék, ami, ha csakugyan sikerülni fog, bizony súlyos csapás lesz a mi mezőgazdaságunkra, mert terményeink árát még jobban lenyomja. Sőt a német agráriusok egyenesen oda törekszenek, hogy a jószágbevitel az óriási vámok miatt teljesen lehetetlenné váljék. Bizony nagy munka lesz államférfiainknak ezen fenyegető veszedelem elhárítása, vagy legalább enyhítése. Csalódnánk azonban, ha azt hinnők, hogy csak a földmivelőkre és csak Magyarországra volt ilyen nehéz az esztendő. Mert a kereskedelem, az ipar terén is ugyanolyan, vagy még nagy: bb bajokat tapasztalhattunk Megdöbbentő módon pang mind a kettő, a minek szomorú külső jelei a bankok, pénzintézetek, egyes nagy iparvállalatok szinte napirenden levő bukása s a munkanélküliek ezreinek zavargásai, melyek fővárosunk utcáin is oly sajnos módon nyilvánultak. Ugyanilyesminek hire jön a külföld legkülönbözőbb országaiból is,elkezdve Spanyolországtól, egész az óriási orosz birodalomig Még a csodálatos virágzásnak indult Németországot is sok és nagy gazdasági válságok rázták meg s aránylag tán sehol sem történtek oly óriási bukások, s nem semmisült meg oly temérdek vagyon, mint épen ott. Valóban komor, szomorú kép. Olyan mint a köddel borított sivár téli tájék, melyen nem zöldül, nem virul semmi s a kietlen némaságot csak a csapongó fekete varjak szomorú károgása zavarja. De azért nem kell kétségbe esnünk. Merc ha figyelemmel tanulmányozzuk a mult idők történetét, látni fogjuk, hogy igaz ez a régi magyar közmondás: „Hol fel a kerék, hol alá." Vagyis ha ma a viszonyok szomorúak, holnap ismét jobbra fordulhatnak. Igy tanítja ezt hosszas tapasztalás. A közgazdasági élet hol nyomott, hol meg hirtelen fellendül, sokszor nem is tudjuk, hogy miért, — de igy van. Néha évekig pang minden, aztán egyszerre csak jobb korszak következik Szóval bizonyos rendszeres változás van e téren, szintúgy, mint a hogy a sötét éjszakát fényes, derűs nap, a rideg telet nyájas tavasz váltja fel. Ezt meggondolva hát, ne veszítsük reménységünket. Bízzunk, higyjünk jobb jövőben! Hiszen a komor téli tájról is majd eloszlik a köd, kizöldül, kivirul a mező újra, eltűnnek a szomorúság fekete madarai s helyettük kedves dalospacsirták jelennek meg, vig énekükkel hirdetve az embernek, hogy ne csüggedjen, mert tél után mindig tavasz következik, borura pedig derű! Községi takarékpénztár. A kis- és törpebirtok hitelkérdése. Békéscsaba község képviselőtestületát már évek óta, hol a költségvetések tárgyalása során, hol a pénzelhelyezés kérdésével kapcsolatosan, állandóan foglalkoztatja a községi takarékpénztár alapításának kérdése. A község legutóbbi közgyűlésén már sürgető szavakkal aposztrofálták a kiküldött bizottságot; az ügy azonban, mint az interpellációra adott válaszból értesültünk, egy lépést sem haladt előre a kifejlődés felé. E tapasztalat bizonyitja, hogy e fontos kérdés a bizottságok retortájában csak a megfoneklés káros veszedelmének néz elé, s a magunk részéről csak helyeselni tudjuk, hogy a község közgazdasági állapotait mélyen érintő ez ügy most már a legilletékesebb kezekbe, a felelős elöljáróság hatáskörébe lett utalva. Bízvást reméljük, hogy a községi elöljáróság meg fogja találni a megoldás helyes útját, s a szükséges tanulmányozásokat nem fogja húzni, halogatni ad graecas Calendas, hanem, kellő tájékozódás után, javaslatait meg fogja tenni már a közel jövőben. Fontos, különösen a kisgazdák jelzálogi hitelügyét közelről érintő kérdés ez, elannyira, hogy — bár nem a községi takarékpénztárak formájában, de a tárgyalások során leszürődő konvekciókóut egyenesen erre utalólag — már a kormányhatóságot is foglalkoztatta. Utalunk e tekintetben e Ház pénzügyi bizottságának csak a közel múltban lezajlott tanácskozásaira, melyek a kis és törpebirtok hitelkórdésén óhajtottak volna javítani. A felmerült javaslat a kisgazda létét kívánná védeni ós konszolidálni ; mert a magyar kisbirtokos^előtt a jelzálogos hitel olcsó forrásai el vannak zárva. A mig pedig ez igy van, hiába javítunk helyzetén részletkérdésekben ; mert a fundamentum ingadozik, a mig pedig ezt meg nem szilárdították, hiába díszítjük és javítjuk a falakat meg a tetőt. A fundamentum pedig az, hogy a kis- és törpebirtOK számára hozzáférhetővé tegyük az olcsó, felmondhatatlan. törlesztéses jelzálogkölcsönt. A terv az volna, hogy egy olyan állami hitelintézet létesíttetnék, amely országos központ vezetése alatt megyei fiókokat állítana fel; ezek a fiókok végeznék azután megyéjük területén a kisbirtok modern földtehermentesitósét. Ez a decentralizáció volna az uj intézménny első kelléke, mert a parasztbirtokos nem tud a fővárosba menni kölcsönért; ha ezt kívánjuk tőle: a közvetítő ügynököknek lesz áldozatává. A második kellék, hogy a kisgazda parin, minden levonás nélkül kapja kölcsönét. Ugyanezért nem előleges, hanem utólagos annuitások terveztetnek, még pedig nem fél-, hanem egész évi anuitások, amelyek aratás után járnának le,- mert a kisbirtokosnak i csak akkor van pénze. n. kölcsönügylet ! teljes lebonyolítását az intézetnek saját köBékésmegyei Közlöny tárcája. Eltévedt levél. - A csabai halestély és a szarvasi Eleven Újság. Minden redakciónak megvan a szokott levelezése ; a munkatársak leveleineb ezerféle .borítékai borítják a rozoga lábon álló és kéziratok terhe alatt roskadozó szerkesztőségi asztalt. Igy volt a napokban is. Érkezett a posta s a többi között egy rózsaszínű kis levél, amelyet a többivel együtt gyorsan felvágott a hatalmas olló. Mikor olvasásra kerültek az apró, lányos betűk, — mert az asszony és lány írása között van valami különbség — akkor láttuk, hogy indiszkréciót követtünk el. De a borítók eltűnt, nem tudhatjuk, hogy kinek szól a levél ós most ugy tesszük jóvá hibánkat, hogy lenyomatjuk a levelet, amely éppen aktuális thémáról cseveg. Bocsánat érte, — de hátha az is elolvassa, akinek szól . . . S akkor rendben van minden, legfeljebb e sorok írójának tűiét ráncigálhatná meg a kedves levelező . . . [gy szól a levél: Kedves Blankám ! Szeretnék tapsolni annak az aranyos gondolatnak, ha nem volna toll ja kezemben, hogy ketten egy napon kót különböző bálba mentünk. Te, ilyen okosat, ennél jcbbat nem is gondolhattunk volna. Hogy te, édesem mint mulattál a szarvasi bálban, már megírtad. Rajtam van a sor, hogy ón is beszámoljak az én első báli estémről. Tudod, az is nagyszerű a dologba, hogy igy kiismertük, kót város híres fiatalembereit, akiket majd boldogítani fogunk ... az az, hogy csak egyetegyet. A Közlönyből is láttam, de meg te is irtad, hogy mennyi lány volt a szarvasi bálban. De nem irtad meg azt, hogy szépek voltak-e. A Közlöny tudósítója egészen oda lett tőlük, amint te is olvashattad a cikket az Eleven Újságról. De hát mi lányok, csak igy nógyszem közt mondom, (meg ne mutasd a levelemet valakinek) nem igen hiszünk el mindent egymásról, meg aztán tudod jól, hogy az olyan poétaféle fiukat, könnyen el lehet bolonditani Csak egy kicsit bizalmasabban kell rájuk nézni, egy álmadozó tekintet és már elolvadnak. De ha Szirvason sok leány volt, mi nálunk a halestélyen meg sok szép fiatal menyecske ve

lt részt. Igaz ugyan, hogy ez ránk nézve kissé hátrányos, mert a mai fiatal urak egy része inkább a menyecskéknek csapja a szelet... Ez nekünk, lányoknak nem esik jól addig, még mi is — menyecskék nem leszünk. Mégis Csabán nem igv van. Mi jól mulattunk. Szarvast mégis lefőzzük, mert mi csabaiak, hamarabb elmondjuk a boldogító igent. Mer|j bizony igy va

n ebben a mai csúnya világban, hogy kevesebb lány hamarabb férjhez megy. írod azt is, hogy sok volt a csinos fiu Szarvason. Hát a mieink is csinosak, csak egy bajuk van . . , Tudod, édes, nagyon nehezen melegednek fel a szép leányszemektől annyira, hogy beszélnének a — mamával. Pedig volt ám sok köztük, aki parthiekópes is, csinos is ... Ki is irnám a nevüket, de jobbnak gondolom, ha majd szóval mondom el. Elhiszem, hogy a szarvasi rendezőség szép munkát végzett. Muszáj is volt kitenniük magukért, mert máskülönben nem lett volna olyan szép a báljuk, ahogy irtad. Jaj ! Ugy szeretnék kacagni, ha gondolok valamire . . . Ezt is csak súgva irom . . . Ahogy ismerem magunkat (senkinek se mutasd a levelemet) mosolyogva gondolom, hogy mennyi baja lehetett a rendezőségnek azzal a borzasztó sok lánynyal ! Te, nem őszült meg egyik sem ? Vagy a szarvasi lányok nem olyanok, : mint mi ? A halestély rendezősége sem maradt ám tétlen. A mi kedves, édes női rendezőségünk is ugyancsak sokat szaladgált és ülésezett, hogy sikeres legyen a mulatság ... Az aranyos néni, meg a bájos, ragyogó szemű kót fiatal ügyvédnő voltak a főhősnői a mulatságunknak. Olyan jó halpaprikást sem ettem még, mint amilyen ott volt. Es a tánc, — az éppen olyan gyönyörűségem volt ne ke TI itt, mint neked Szarvason. Itt megint súgok valamit. Ami csak bennünket, lányokat érdekel Edes Blankám, ón félig-meddig kitaláltam, (a levelemet ne mutasd meg senkinek sem), hogy miért nem táncolnak a fiatalemberek ós miért adják a blasirtat . . . Nem mintha nem tudnak táncolni, — hanem félnek édes, félnek tőlünk . . . Azt gondolják, hogy az borzasztó valami, ha átkarolják egy lány derekát . . . Pedig jól eshetik nekik, meg ne . . .jaj istenem, majd mit irtam ! Hanem félbe hagyom már a fecsegóst. Ölel ós ezer milliomszor csókol a mama barna lánya. U. i. A történtekről most már nem irhatok, azt egy másik levélben irom meg. Pá, pá ! U. i. Szóval többet! Csókollak ! U. i. De édes Blankám meg ne mutasd valakinek a levelemet! Pá. * A másolat hitelességót bizonyitja: Barangó. Két gyónás. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Angyal M. Elegáns, rongyos szélű, valódi hollandi merített papíron terjedt el a hír, hogy krasznai Krasznafáy Viktor eljegyezte kisfalvi és tóvári Tóváry Emiliát. Az öszszekulcsolt, dombor-nyomásos kót cimer a kaligrafált sorok fölött a legbeavatatlanabb szem előtt is tisztára elárulta a „highe-life"-t. Feltűnést, meglepetést e hír nem keltett. Mindenki természetesnek találta, hogy e kettő egymásé legyen. Nemcsak régi gyermekkori ismerősök voltak, hanem a teremtőnek is egymásnak látszott őket teremteni: egyformán szépek, egyformán sudártermetüek voltak mindketten, egyformán vagyonosak, sőt még óriási dominiumaik az alföld áldásos rónáján is szomszédosak voltak. A meglepetés csak később pattant ki. Amit mindenki természetesnek talált, nem következett be, nem lettek egymásé. Egyik olvasottabb napilap nyiltterében jelent meg a nyilatkozat, hogy „kölcsönös megegyezés" alapján az eljegyzés felbontatott. A „kölcsönös megegyezés" az alábbi kót levél volt. I. Kedves arám, Emília! Mielőtt az egész életen tartó frigyre lépnénk, kötelességemnek tartom kegyeddel multam azon eseményét, mely esetleg házasságunkra árnyat véthetne, megismertetni. Teszem azt azon okból, nehogy később másoktól, vagy különös véletlen folytán jutna tudomására s igy azon váddal illethetne, hogy — elég jellemtelenül — elhallgattam olyan tényeket, melyek a ve-