Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-26 / 8. szám

zegei által kell végeztetnie: ez szerezné be a szükséges irományokat, becsültetné meg az ingatlanokat határonként, kebeleztetné be a kölcsönt, fizetné és törölné ki az előző terheket stb. Az intézet a szükséges pénzt záloglevelek utján szerezné be, a melyek direkt állami garanciát élveznének s igy töltétlen forgalomképességgel birnának. Ha ezeket 4% kamatozás alapján számitjuk, árfolyamuk ma körülbelül 92% lehetne, ugy, hogy a pénz 4-35%-ba kerülne. A birtokos fi zetne 5

1/4% kamatot, a különbözet teljesen fedezné a kezelési költséget, az árfolyamkülönbség törlesztési kvótáját és még maradna Va% egy veszteség-tartalékalap dotálására. A kölcsönöket pedig 60 óvi törlesztésre 5V

2% annuitásra lehetne adni, a mely egész évi, decursiv kamatoztatás mellett épen 574% kamatnak felel meg. A kölcsönöket az érték háromnegyede erejéig kellene adni. Tekintetbe kellene venni a belsőség, szőlő ültetés stb. óruékét is, a mit ma a záloglevél-intézetek többnyire figyelmen kivül hagynak, n. kölcsön maximális összege 4000 kor. volna, a leköthető birtok maximuma pedig körülbelül 25 hold. Ezzel lábra állana a kisbirtokos osztály, erőhöz jutna az adózó polgárok egy nagy tömege, emelkednék az adóalap és szociális bajaink sikéres orvoslást nyernének. Ez lényegében a felmerült javaslat. J-LZ illetékes faktorok a felmerült eszmét megfontolásra érdemesnek tartották ugyan, de nem abban a formában, a mint ezt ellenzéki részről felvetették ; mert bár ideális a tervezet, amelyet fentiekben részletesen ismertettünk, de — talán épen ezért — túlnyomó részben utópia. Hogy mégis közöljük a kisbirtokosok nyomasztó helyzetének szanálására felmerült ezen javaslatot, azt annak világos célzatával cselekesszük, hogy a javaslatnak mindazon szép eszméje, amely a kormánytól várja a kivitel munkáját, amely azonban nézetünk szerint a kormány hatáskörén tul esik : egy községi takarékpénztár keretében könnyen megvalósítható nem csak, de ugy tartjuk, hogy a hitelnyújtásnak fentiek szerint tervezett formája épen legfontosabb kötelessége a községi takarékpénztárnak, Nos, elérkezett a tizenkettedik óra, a mikor e fontos kérdésben a határozathozatal halogatása nem más, minta naprólnapra súlyosbodó közgazdasági helyzet s ezzel kapcsolatos szociális mizériák legnagyobb mérvű negligálása. Közkórház Csabán. Lapunk mult számában hirt adtunk arról, hogy a boldog emlékezetű dr. R é th y Pál buzgalma folytán létrejött községi kórház, amint elnyerte a nyilvánossági jogot s ezzel fokozottabb mérvben teljesíthette a betegápolás humanitárius feladatát, rövid kót esztendő lefolyása alatt oly rohamosan halad a fejlődós útján, hogy az elöljáróság már elodázhatlan kötelességei közé sorolta a kórház kellő kibővítését. Elkerülheti en szükséggé vált a kórház kibővítése különösen azért, mert az eredetileg szerény dimenziójú intézet a napról-napra szaporodó s utóbbi időben az ötvenet is meghaladó napi beteglótszámot befogadni immár nem képes. Békéscsaba községének e fontos s kihatására nézve nagy jelentőségű ügyét a mult hétfőn tartott képviselőtestületi közgyűlés nagy érdeklődéssel széles mederben tárgyalta. A kérdéshez szóló képviselők valamennyijót meleg ügyszeretet hatotta át; s ha itt-ott aggályok merültek is fel, azok a részletkérdések megállapításánál bizonnyal elenyészni fognak. Korosy László elsőjegyző ismertette az ügyet s terjesztette elő az elöljárói tanács javaslatát. Előadta, hogy a nyilvánossági joggal felruházott községi kórház már nem elégíti ki az igényeket, elannyira, hogy az igazgatóság a lolytoncs zsúfoltság folytán a jelentkező betegeket itt-ott elutasítani kénytelen. Ennek folytán a tanács terveket dolgoztatott ki a kórház kibővítésére, a melyre különös impulzust adott a mult őszszel körünkben tartózkodott dr. Chyzer CornélJ_miniszteri tanácsos jóindulatú biztatása. A tervek elkészülvén, a község elöljárósága Kérelmet intézett a belügyminiszterhez, hogy ezek felülbírálására küldje ki szakközegót. A miniszter készséggel teljesítette a község kérelmét s a kész tervek megvizsgálására kiküldte dr. Eaisz Gedeon miniszteri tanácsost, a belügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetőjót. A miniszteri kiküldött elismeréssel nyilatkozott ugyan a tervekről, de azokat kivitelre nem ajánlotta, mert csak ideig-óráig pótolnák a szükséget. A fejlődés azon aránya, melyet a csabai nyilvánossági jeleggel felruházott kórház felmutat, egyenesen arra utal, hogy, ha már teszünk valamit az emberi egészség érdekében, s valóban humanisztikus intézetet óhajtunk létesíteni, legyen a mi alkotásunk állandó s a jövő nemzedék igényeit mindenben kielégítő. Létesítsen a község olyan kórházat, a mely legalább 80—100 beteget képes befogadni, s az állam a befektetendő tőke óvi annuitását részint a napi ápolási dijak mérsékelt felemelésével, részint a betegápolási napok biztosításával hajlandó lesz segélyezni, oly módon, hogy a községet csupán az eddigi, épen csak a mult évben beszüntetett évi 20 O korona hozzájárulás fogná terhelni. ^ tárgyaláson jelenlévő vármegyei alispán, dr. F á b r y Sándor, a ki a gyulai nagyszabású vármegyei kórház létesítése alkalmával legteljesebb tájékozást szerzett ez ügy minden lehető fázisáról, valamint dr. Z ő 1 d y János vármegyei főorvos is hozzájárultak a miniszteri kiküldött felfogásához; ehhez képest az elöljárói tanács, egyetórtőleg a kórházi bizottsággal, azon javaslatot terjeszti elő, miként a község szakközegei egyes hasonterjedelmü intézetek tanulmányozására küldessenek ki s a szerzendő tapasztalatok s lelkiismeretes számadások nyomán bizassék meg a tanács részletekre kiterjeszkedő javaslatának bemutatására. (Altalános helyeslés.) Rosenthal Ignác, a ki tetszetősnek tartja a felmerült tervet, s az előtertett formák között hajlandó is a javaslatot elfogadni, kénytelen aggodalmainak kifejezést adni. Addig, mig nem tudja a minisztérium hozzájárulásának arányát s mig e hozzájárulás kellő garanciákkal biztosítva nincs, különösen pedig, mig kellő biztosítékot nem nyer arra nézve, hogy a napi beteglótszámot az állam miként garantirozza : addig érdemi tárgyalásokba bocsájtkozni nem kiván. Nincs kifogása az ellen, hogy az elöljárói tanács által javasolt tanulmányutak s előzetes számitások megtótessenek, de a maga részéről szivesebben látná, ha a község csak kibővitené a jelenlegi kórházat oly mértékben, amint azt a mai szükséglet kivánja. (Zajos ellentmondás.) Dr. R e i s z Miksa kiegészíteni kivánja a főjegyző előterjesztését azzal, hogy a kórház jelenlegi felépítményei jövőben is megmaradnak s azok gondnoki lakásul, irodai s gazdasági helyiségül fognak szolgálni. Nem tagadja, hogy neki is aggályai voltak a nagyobb szabású tervek ellen, de ezek a szakértőknek a tárgyalás folyamán nyújtott felvilágosításai folytán teljesen elenyésztek. Ismeri a csabai kórház fejlődésének minden eddigi fázisát, igy teljesen nyugodt afelől, hogy számításainkban csalatkozni nem fogunk. A leendő közkórház jövedelme teljesen fedezni fogja az óvi annuitást s igy még üzletnek is kitűnően beválik Csabának szerencsés territoriális fekvése, kifejlett úthálózata, s a kedvező közlekedési viszonyok kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a gondos körültekintéssel, s alapos számitások nyomán létesítendő intézmény virágozni fog, s a humanizmus szolgálatában áldásos működést fog kifejteni. Varságh Béla, a már tőle megszokott ékes szólással konstatálja, hogy az elöljárói tanács előterjesztése ós Rosenthal Ignácz felszólalása között tulajdonképen nincsen eltérés. Ezúttal csupán elvi megállapodásról van szó ; arról ugyanis : megbizassék-e az elöljáróság az előzetes tanulmányok s • számadások megejtósóvel, vagy sem ? Már ; pedig a községnek tudatos és czélirányos haladása elöl elzárkóznia a képviselőtestületnek nem lehet, nem szabad, különösen akkor, a midőn a fejlődés során humanitárius czéljainkhoz s feladatainkhoz közelebb juthatunk. Elfogadja a tanács javas1 latát. (Elénk helyeslés.) S z a 1 a y József csatlakozik Varságh Béla nézetéhez, de szívesen fogadja Rosenthal Ignác felszóllalását is, mely nem céloz egyebet, minthogy az elöljáróság számadásaiban körültekintő legyen, ü. közkórházat épen a legszegényebb osztályok számára kell hozzáférhetővé tenni, ugyan azért nem nagyon örül annak a bejelentett tervnek, mely a napi ápolási dijaknak felemelését célozza. S a i 1 e r Gyula a közkórházban nem üzleti forrást akar a község számára biztosítani, hanem tisztán és kizárólag huma nitárius intézetet. Korosy László ismételt felszólalása s az elhangzott beszédekre nyújtott felvilágosításai után a képviselőtestület általános helyesléssel, s lelkesedéssel fogadta el a tanács javaslatát s megbízta az elöljáróságot, hogy az ügy kellő tanulmányozása, s a szükséges számadások lelkiismeretes megejtése, valamint a garanciák beszerzése után tegyen lehető rövid idő alatt a kópviselőiestület elé javaslatot egy Csabán létesítendő 100 ágyas közkórház létesítése tárgyában. Gratulálunk Csabának uj képviselőtestületéhez, mely már első érdemleges ülésében is ily szép bizonyságát szolgáltatta a közjó iránti érdeklődésének, a község fejlődése iránti előszeretetének s a humanisztikus feladatok iránti fogékonyságának. A „Békésmegyei Közlöny" távirata Vázsonyi Vilmos és a tüntetők. Országszerte ismeretes a hajsza, melyet Vázsonyi Vilmos, az egyetlen demokrata képviselő ellen indított az egyetemi ifjúságnak minden klerikális heccre kapható csoportja. Debrecenben mondta el Vázsonyi híres beszédét, melybe az egyetemi hősök belekapaszkodnak, hogy Vázsonyi Vilmos hazaáruló. Csodálatos, hogy ezt Debrecenben nem vették észre, — de észreveszi a fővárosi egyetemi ifjúság egy része, az, amely a néppárti feketesereg füttyére táncol. Megindították a rosszhiszemű mozgalmat plakátok kiragasztásával, melynek tegnap tüntetés volt a folytatása. Az események izgalmas lefolyásáról fővárosi munkatársunk a következőket táviratozza : Budapest,'január 26. (Saj. tud. távirata.) demokrata párt készenlétbe helyezkedett a klerikális egyetemi ifjak mozgalmával szemben. Előre látható volt a mindkét részről izgatott kedélyhangulatból, hogy valószínűleg kenyértörésre kerül a dolog. Az egyetemi ifjak a Muzeum-köruton csoportosultak, melyet nagy néptömeg lepett el. A Sándor-utca elejét rendőri kordon zárta el s a jövő-menőket ereztettók csak át; nagy csoportot azonban nem. A kivezényelt rendőrök vezetője G e r s i c h rendőrfelügyelő volt. Vázsonyi Vilmos nem egyedül jött a képviselőházba ; négyszáz demokrata képezte a kíséretét. Szakadatlanul hangzott a kiáltozás : — Éljen dr. Vázsonyi Vilmos ! — Abcug reakció ! — Éljen a demokrácia ! A hatalmas embertömeget a rendőrség feltartóztatta. A demokraták zajongásban törtek ki ós ugy kiabálták : - Mit akar a rendőrség ? ! — Hogy mer egy képviselőt feltartóztatni ? G e r s i c h rendőrfelügyelő ment a tömeg elé. — Hol van a képviselő ? lem való boldogságának erős akadályai lehetnek. Másrészt azért is teszem, hogy megismertetvén életemnek eme mozzanatát, elég ideje legyen még eme gyónásom után visszalépni, ha ezt tenni jónak látja. Ne ijedjen meg kedves Emilia, sem főbenjáró, sem politikai bűnös nem vagyok. Az ón bűnöm — ha ugyan bűn — az örök szerelem világában keresendő. Mint kegyed jól tudja, atyám akarata szerint érettségi vizsgáim után utazásra indultam. Hosszas volna leírnom kóborlásaimat. Bejártam Svájcz hóhegyeit, láttam a kókegü Itália örök városát Rómát, a gyönyörű Nápolyt, a remek Velencét; szivlam a ködös Anglia füstös Londonjának levegőjót ós végül elértem szivem régi vágyát, a mindig vig, kedvés Parist. Itt megtelepedtem. Alig voltam itt félesztendeig, hazahívtak atyám halálos ágyához. Ekkor nagyon vágytam kegyedet láthatni, de nem találhattam, azt mondot ták valamelyik vidéki birtokán tartózkodik. Atyám halála után — anyám röviddel születésem után meghalt — mint a nagy vagyon egyedüli örököse kerültem vissza a zajos élvezetek hónába, Pái'isba, hol ugyancsak vig dinom-dánom közt éltem ifjúságomat. Itt történt azon esemény, melyről soraim kezdetén említést tettem. Egyikében azon számtalan mulatóhelyeknek, hol a pái isi előkelő világ szokott dorbézolni, vigan mulattam több jóbaráttal. Valamivel éjfél után lehetett az idő, mikor engem — tán a pezsgő mámorában — valami borongó, szentimentális érzés lepett meg. Menekülni vágytam a zajos, haszontalan élettől ós hirtelen búcsúzás nélkül hagytam el a vig társaságot. Kiértem az utcára, éreztem a téli hideg levegő jótékony hatását pezsgő-gőzzel telt fejemre. Ilyen kedélyállapotban nem akartam hazamenni. Czóltalanul kóboroltam. Vesztemre. Elegáns öltözetem, finom bundám szemet szúrt valamelyik párisi gaminnak ós a hogy valami félreeső, előttem ismeretlen zugáiba értem ez óriási városnak, hirtelen több oldalról megtámadtak. Természetesen tőlem telhetőleg védekeztem. De mit ért ügyességem, mit ért testi erőm ; támadóim hárman voltak ós ón egyszerre kés pengéjét éreztem mellembe fúródni. Még csak annyira emlékszem, hogy a betyárok nemcsak teljesen kifosztottak, hanem még felső ruháimtól is megraboltak. Eszméletlenül, véres pongyolában hevertem a kövezeten. Az események további részleteit már csak mások elbeszélése nyomán ismerem. Hogy magamhoz tértem, egyszerű, de csinos szobában találtam magamat, egyiké ben a Párisban „mansard"-nak nevezett padlás-szobácskáknak. Egy jóságos kópü öregasszony anyai gondossággal sürgölődött ágyam körül. Örőmteljesen sikoltott fel mikor meglátta, hogy eszméletnél vagyok. .a. sikolyra a másik szobából egy leány jött be, ki minden izében magán viselte a párisi leány tipusát. Gyönge termetű, halaványarcu lányka volt, nagy, kifejezésteljes szemekkel. A franciától megszokott udvariassággal rögtön anyját és magát mutatta be: — Uram, önnek az orvos szigorúan megtiltott minden mozgást, igy bizonnyal a csevegést is. Azért majd csak ón fogok önnek fecsegni. Ez itt anyám, Etienne Bennett özvegye, ón meg Ninette vagyok... Ninette Bennett . . . Bizonyára kíváncsi, miként került ide; elmondom. Négy héttel előbb, hogy rendes reggeli bevásárlásomra indultam, nagy nópcsődület volt házunk kapuja előtt. Mint kíváncsi leány csakhamar megtudtam a csődület okát: ön feküdt véresen, kirabolva a kövezeten. Rendőrök I állták körül; és a kerületi orvos, aki azóta kezeli, kinyilatkoztatta, hogy ha a közelI ben nem lehetne elhelyezni, a kói'házba való szállitást nem birja ki. Rögtön felajánlottam szerény lakásunkat, tudva, hogy édes jó anyám sem cselekedne máskép. Kedves Emilia! Nem akarom azzal untatni, hogy a gyermek-leány miként lopózott odaadó ápolásával szivembe. Ismétlem, szép nem volt, de elragadott a szorgalmas, munkás női kéz, minőt a mi társadalmi köreinkben nincs alkalmunk láthatni Elragadott bájos fecsegése, mely üdülésem unalmas napjait derűssé tette. Lassan-lassan, hogy eljött a tavasz és napjának enyhe sugarai bearanyozták a mansard-szobát, egészségessé lettem ós köztem ós a leány közt mély, órzelemteljes viszony fejlődött. Tudtam, hogy sem a leány, sem az anyja engem az én társadalmamba nem követne, elég jó an gon dolkozásuak voltak, könnyen felfogták hogy abban a csillogó, üres fényben mindenkor teljesen idegenek maradnának. Tehát ón maradtam meg az ő körükben. Franciaországban nem vetik mag a kölcsönös szerelmet még akkor sem, ha arra az állam nem is adott szabadalmat, ha azt semmiféle felekezet lelkésze semáldotta meg, Kedves Emilia! Beismerem őszintén, hogy a boldogságnak olyan korszakát éltem át e lányka oldalán, hogy komolyan gondoltam a házasságra annyival is inkább, mert viszonyunk nem maradt következmények nélkül. De mire a felmerült akadályokat legyőztem, Ninette egy gyönyörű fiúgyermeknek éltet adva, meghalt. Halálos ágyán megfogadtam, hogy a gyermekünket felnevelem ós nevet adok neki. Ennek immár nyolc éve ós a kis Paul Benetta saint-cyri nevelő-intézetben várja, hogy anyjának tett ígéretem beváltsam ós ez ígéretemet be is fogom váltani. Kedves Emilia ! Nyíltan leitártam azt, mi szivemen feküdt és most várom Ítéletét. A szegény, korán elhunyt Ninette szelleme ne zavarja a mi frigyünket, ő ott nyugszik messze Páris temetőjének árnyas fái alatt ós az emlékezésen kivül az ígéret ós fiam iránti szeretet az, amit a múltból házasságunkba hozok. Viktor. n. Igen tisztelt uram ! Sorai engemet, a büszkének ismert leányt, könyekig meghatottak ; könyeztem ón, kit még könyezni soha senki sem látott. A mély érzés, mely azokból kiáradt, szivemet mólyen érintette; oly mélyen, hogy felhasználva a soha addig nem érzett meghatottságot, irántam tanúsított őszinteségét iiasonló őszinteséggel viszonozzam. Nemcsak az ön iránt való határtalan tiszteletem emelkedett, de beismerem, hogy teljesen érdemetlen vagyok olyan férfiúra, mint ön. Azért magam itólek mxgam felett ós csatoltan visszaküldöm gyűrűjét. Hogy ezt visszaküldöm, ebben magam szabom meg magamnak a büntetést. De elmondok mindent! Mint jól tudja, sem apámra, sem anyámra nem emlékszem, olyan régen elhaltak. Azt is tudja, hogy egyik szegényebb sorsú nagynéném volt anyám helyettese, aki azonban nem birt elég erélylyel az anyai hivatás betöltésére. Ő is, nevelőnőm is, a cselédség is a gazdag örökösnőt látta bennem, kinek minden akaratát teljesíteni kell. Ennek következménye azután az a makacs önfejüség ós a sok férfias vonás jellememben. Már azután, hogy ön elhagyott bennünket, nagynénémmel együtt lementünk