Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-22 / 50. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, junius hó 22 én. 50. szám Bɧ BEKESMEGYE2 EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztöséj: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kézitatok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 iillé j Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden betilt is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Aratási kilátások. Békéscsaba, junius 21. Rövid idő választ el már csak bennünket Péter és Pál napiától, ami a régi szokás szerint az aratás megkezdésének napja. A hűvös és esős időjárás folytán feltehető ugyan, hogy az aratás ebben az évben később kezdődik, mindazonáltal annak eredménye az ország minden részéből beérkezett hivatalos és magán értesítésekből már előre látható. Ha különösen mostoha időjárási viszonyok nem kö szöntenek be, az idei aratás eredménye a tavalyit jelentékenyen tul f gja szárnyalni. Nagy jelentőségű és örvendetes esemény volna ez a mostani nehéz napokban, midőn a gizdas tgi hanyatlás olyan érzékenyen sújtja a t épet, melynek sanyarú helyzetén csak is egy jó aratás segíthet. Annyi bizonyos, hogy a kvantitatív eredmény magában véve még nem minden. Még sok más olyan eredményt kellene elérni, amelyek segítségével ^mezőgazdas ígi terményeinket kellőképpen értékesíthessük. A. világkonjunktura, a mitől ma minden függ, olyan, hogy Magyarország elvesztette mindama külföldi piacokat, ahol még pár évvel ezelőot fölösleges terményeit biztos sikerrel helyezhette el. És mégis ma inkább mint valaha a kivitelre vagyunk utalva, miután a föli intenzivebb kihasználása és a mezőgazdaság terén elért technikai vívmányok folytán sokkal jelentékenyebb lett, ugy hogy az egyáltalában nem áll arányban az ország fogyasztási erejével és igy a terhek és az előállítási költség növekedése minket arra utal, hogy mind inkább a külföldön keressünk piacokat. Ebbel azonban világosan kitetszik, hogy a kvantitatív eredmény elérésével még nem tettünk meg mindent és hogy a mezőgazdaság, ha okos előrelátás, az idő kedvezése és a föld kiadó ereje következtében még oly kedvező eredményeket teremt is, nem nélkülözhet egy igen jelentékeny — tényezőt, ós ez az utóbbi időben oly gyakran félreismert, "sokszor kárhoztatott és az adott viszonyok sajnálatos félreértése folytán minden alap nélkül megtámadott kereskedelem. Ha Magyarország ma egy nagy ós fejlődés,-; ópes iparral rendelkeznék, akkor nem csak a magyar föld terményei emelkednének azáltal, hogy az országban feldolgozzák azokat, hanem a nép fogyasztási képessége is olyan mérvben növekednék, hogy az kevésbbé volna a külföldi konzumra utalva és a termények nagyobbrészét a belföldi piacon használnák fel. Miután azonban ez a helyzet még nem kö vetkezett be, mezőgazdaságunk foko zott mérvben van ráutalva a külföldi piacokra ós ezen a bijon csak a kereskede'em éles elméje, erélye ós intelligenciája segíthet. Mindebből azonban látható, hogy a földmivelés érdeke nagy mérvben fűződi v- a kereskedelem érdekéhez s menynyire két egymást kiegészítő fogalom a kettő. Ilyen körülmények között az elfogulatlan Ítélkező láthatja mennyire káros a nép jólétének a két faktor között mesterségesen támasztott ellentét. E tényezők egyike sem érvényesülhet a másik nélkül és mindegyike csak szenvedhet a kölcsönös antagonizmussal Is aeretes tény, hogy egy háztartásnál, ahol az anyagi viszonyok nem a legkedvezőbbek ott rend szerint a belső béke sem áll szilárd ala pon. Tagadhatatlan, hogy Magyarország földmivelóse az utóbbi években nagyon kényes helyzetben volt ós hogy a kereskedelem viszonyai is nagyon rosszul alakultak. Az agrárizmus és a merkantilizmus kiélesedett keserű ellenségeskedése nagyrószben erre vezethető vissza Most, miután kedvezőee kilátások nyílnak a földmivelésre, miután az aratás jobb eredményt ígér, föltehető, hogy a két ellenséges testvér közötti viszony javulni fog ós egyesült erőv 1 törekedni fognak a közös célt elérésére: a nemzeti jólét növelésére és ama súlyos sebek orvolására, amelyeket a sovány esztendők ütöttek a népességen. Ezzel aztán nemcsak a legkiválóbb államférfiak intencióinak fognak n egfelelni

; hanem hazafias célt is szolgálnak. És ha ez sikerül, akkor a most kecsegtető kedvező aratás mellett ez lesz a legnagyobb eredmény. Közgyűlés Osaban Csütörtökön volt a csabai képviselőtestület juniusi közgyűlése. A községháza nagytermébe szép számban vonultak fel a városatyák, ami igen természetes dolog volt, mert hiszen választás előzte meg a gyűlést. Bár kárbaveszett a megjelenésök fáradsága, mert az egész választás öt perc alatt véget ért. Wilim Istvánt egyhangúlag, közfelkiáltással választották meg intézőnek. A közgyűlés folyása rendes volt, vagyis egynehány tárgynál kicsapott a hullám a mederből s mint rendesen megindult a — vita. E gyűlésen a tornacsarnok telke, a muzeum egylet segélye s a kölcsönfelvétel volt a kényes pont. Mind a hármat megforgatták a szónokok és amin már senki sem csodálkozik, a tanács javaslatainak fő-főellenzője mindig Szalay József, j akinek igaza van föltétlenül abban, hogy olykor-olykor szükség van kerékkötőre, de azt már igazán nem értjük, hogy Csaba mikor és hogy jutott arra a lejtőre, a melyen kerékkötő nélkül a végveszedelem örvényébe zuhan. Intézöválasztáa. S z t r a k a György főszolgabíró kilenc órakor nyitotta meg a közgyűlést, mely választógyüléssé alakult. Bizalmi' férfiak lettek : dr. Z s i 1 i n s z k y Endre, Eosent h a 1 Ignác, K o v á c s L. Mihály, K 1 im e n t Z. György. Hét pályázó nyújtotta be kérvényét, kiket mind jelöltek, A kérvények felolvasása után szavazásra nem is volt szükség, mert az öszszes városatyák egyhangú „W i 1 i m

u Kiáltásban törtek ki. Másnak a neve nem is hallatszott s igy Sz t r a k a György főszolgabíró Wilim Istvánt egyhangúlag megválasztott intézőnek jelentette ki. Ezután megkezdődött a rendes közgyűlés es az adóbehajtás, pénztárak vizsgálata, kórház éa szegényházról, nópmozgaloinról szóló havi jelentések után a közgyűlés a főispán leiratára elhatározta, hogy az állami gyermekmenhely telkét 30 nap múlva összehívandó közgyűlésen névszerinti határozattal átadja az államnak. A tornacsarnok telke. K o r o s y László elsőjegyző előterjeszti, hogy a tornaegyletnek adott telket a tornateremmel együtt a város visszaveszi 5800 kor.-ért E vétel azt az intenciót szolgálta, hogy legyen az állami iskoláknak tornaterme. De miután az állami iskolák ügyét a község másképpen rendezte, az egyik iskolaépületben hely is van a tornaszerek elhelyezésére : a telekre és épületre ilyen irányban szükség nincs ; igy alkalomszerű a Rosenthal-gőzmalom cég kérvénye, melyben a telek eladását kérik. Az eladási ár 12 ezer koronában van megállapítva. Szalay József szerint az ügyet ilyen alakjában nem lehet tárgyalni, miután nincs felvéve a tárgysorozatban. K o r o s y tudomásul adja, hogy az ügyet tegnap fejezte be az épitészeti bizottság s így került előterjesztésre. A telket eladni érdekében áll a községnek és e gyűlésen lehet róla határozni. H a a n Béla szerint érdemileg nem lehet intézkedni a tárgyban. Községi vagyon eladásáról van szó, határozottan feltüntetendő ez a tárgysorozatban, mi pedig ne:r történt meg. Dr. Z s i 1 i n s z k y Endre : Minden kérdést a város érdekében kell megfontolni. Ismeri a telek történetét s az ügyet a város érdekében tárgyalandónak tartja. ü.z eladás csakis előnyös a városra, mert 12 ezer koronát más nem adna érte. Békésmegyei Közlöny tárcája. „Hogy van" kisasszony tragédiája. - Bohémtörténet. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Belenoéresl Dezső. A Demimonde kávéház tükörablakai beleragyogtak az éjszakába, amely meleg volt és forró ós valami bágyasztó zsibbadtsággal nehezedett a levegőre. Belől a langyos s a női vendégek parfümjeitől illatos levegőben a kerek márványasztalok körül zsibongott az élet s a szivar, cigaretta kékes füstje felhőkben szállott a mennyezetre festett olimpusi istenek előtt a szellőztetők felé A villamos lámpák fényében ragyogtak a kávéház hatalmas tükrei s egy ócska, német keringő dallamába belevegyült a zsibongó szó árja, a női kacagás, a pohárcsengés s az alpakkatálcák zöreje. A kávéház előtt, a pálmák között szabadabb volt a levegő. A pálmalevelek az asztal fölé borultak s ha megingatta őket a kóbor szellő, jóleső hűvös áramlatban volt része a fiuknak. Mert itt ültek néhány perce a Demimonde-ban. Négyen voltak csak a társaságból s Váry, az újságíró indítványára tértek be a kávéházba. — Tegnapelőtt, magyarázta az újságíró, mikor a redakcióból kóboroltam hazafelé, itt jöttem el a Demimonde előtt. Éppen előttem lépett egy lepkeszerü alak a kávéházba, aki ismerősnek látszott. Benéztem utána és — itt egy kis szünetet tartott Váry — Hogy van kisasszony volt! Hitted volna ezt valaha ideális Borsa poétám? A poéta elgondolkozva felelt. — Csakugyan nem. Hiszen mikor mosolygó, szende arccal tette elébünk a Hédoréban a kávét, mikor minden este azt kérdeztük tőle: „Hogy van kisasszony?" — s mikor túlságos lányos szeméremmel húzódott a még tréfából ölelő karok elől is, miképpen lehetett volna erre gondolni is ? De hát igy van. Elkerült onnan, mi nem védhettük tovább a csábitások elől. Emlékeztek, milyen s^ent fogadalmunk volt ez akkor? — Elbukott ő is, mint annyi száz ; az örvény szélére állott, belé tekintett a kavargó habokba. A lelke nem volt elég erős : beleszédült. Most a sodró ár viszi lejjebb-Iejjebb . . . Ahonnan aligha van viszszatérés. Pogány, a festő felhajtotta a jeges itilt ós megszólalt — Szegény Hogy van kisasszony, vájjon gondol-e még ránk ? Uj életének mámora nem ölte-e ki szivéből teljesen az érzést. Olyan lett-e már mint a többi festett báb, akiknek lelkében igaz érzés nincs és minden érzelem hazugság. Váry felállt. — ÍJe bölcselkedjünk, hanem keressük meg Hoigy van kisasszonyt. S a kávéház nyitott ajtaján belépett. A fiuk érdeklődéssel néztek utánna. A poéta megint a lélekről, a kinzó lelkiismeretről kezdett beszólni, mikor közbeszólt Kiskéry, a muzsikus. — Ugyan ne érzelegj, hiszen elnémítja a lelkiismeret szavát három pohár pezsgő I De nézzétek ott hozza Váry a Hogy van kisasszonyt! Csakugyan jött a lány. Amint megpillantotta a fiukat, egy lebbenéssel az asztal mellett termett s ledobta magát az egyik székbe. Egy pillanatnyi csend lett. Hogy van kisasszony bámulva nézett körül, majd hirtelen ragyogni kezdett szemében a dévaj jókedv, piros ajka mosolygott ós szólt: — Hogy vagytok gyerekek ? De régen láttuk egymást ? A lány vidámsága megkapta a fiukat ós Kiskéry felelt vissza. — Mi megvolnánk, de maga ? — Karrier, szólt a festő. — Ugyan ne bolondozzatok, legyünk vigan, mondta a leány. S néhány perc múlva pezsgős poharak állottak az asztalon színig töltve. Nagy beszélgetésbe kezdtek. A cigány egy szilaj csárdást húzott s mindenkinek csillogott a szeme és pirosság ült az arcára — Beszéljen Hogy van kisasszony, mondta az újságíró. Mondjon el mindent, ahogy történt. Semmi az : egy riport. Mi az emberi élet ? Egy szomorú, vagy vidám riport . . . Beszéljen . . — Hát beszélek . . . Tudjátok jól, mennyi volt a fizetésem abban a kis kávéházban. Olyan csekélység, miből csak nyomorúsággal lehetett megélni. Máshoz pedig mihez fogtam volna? Hiszen nem szoktattak sohasem dologra, nem értettem semmihez. Mégis éltem: koplalva, nyomorban, de tisztességesen. De élet volt az ? Nem ! Kínlódás. Vigyáztam nngamra, amig tudtam, ti is vigyáztatok. Mikor nem jártatok többet oda, olyan egyedül maradtam. A sok vendég csak a pincérnőt látta bennem és föképpent a lányt. Egyszer szüreti mulatság volt a Zuglóban. Zene, jókedv, pár pohár pezsgő ; azután hízelgő, csábító szavak. Megrészegültem tőle és . . . Eh, mit is beszólnék tovább ! Igyunk . . . A lány felkapta a poharat s üresen tette le a márvány asztalra. — Lássátok, szólt a riporter simogatva Hogy van kisasszony kezét, milyen egyszerű történet Amilyen előfordul száz, meg ezer. Nyomorúság, kínlódás ós — bukás. Most meg van mindene. — Csak a lelkiismerete bántja talán néha ; csak a szivével van talán bej a, tette hozzá Borsa. — Maga csak az maradt, aki volt. Mindig az ember szivével, meg lelkével törődik, mondta a leány. Nem adna inkább egy cigarettát ? S mikor e szóra Borsa némán fordította el arcát, hirtelen folytatta, simogatva a fiu borzas haját. — Na ne haragudjék. De lássa, megváltoztam már. Más a lelkem, mint azelőtt. Ne haragudjék rám, béküljön meg. S Hogy van kisasszony kórlelő mosolylyal tette össze kis kezeit. A poéta szótlanul vette elő tárcáját s tartotta a leány elé. Mindnyájan mélázva néztek maguk eló, mintha meghatotta volna őket poéti idjilismusa. Borsa észrevette ezt s megszólalt. — Nem haragszom. Ugy van, mint van. Azért lehet még magáról gyönyörű verset irni. Felemelte poharát s kocintottak. — Azért, szólt a lány most kissé komolyan, azért néha meglep valami .... Hogy nagyon nyomorultnak érzem magamat, amiért nem tudtam tovább kínlódni. Mikor . . . mikor ilyen szomorú nótát