Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-06-22 / 50. szám

S z a 1 a y nem akar érdemi tárgyalásba belemenni, de megjegyzi, hogy a cégnek a telek kell 12 ezer koronáért, midőn a község csupán az épületért adott 5800 koronát, ez nem előnyős vétel. Zsilinszky Endre dr. tiltakozik az ellen, hogy bárki is szavait félremagyarázza, mintha ő egy magánember érdekében beszélne. Beliczey Rezső : Más szempontból szól az ügyhöz. Rosenthal Ignác, a képviselőtestület egyik legmunkásabb tagja és épen azért, nehogy bármi csekély homály boruljon is az ő tevékenységére, mintha vele szemben kedvezést akarna gyakorolni a közgyűlés: ne tárgyalják most az ügyet, bár tudja, hogy más nem adná meg a 12 ezer koronát. Korosy László csodálkozik, hogy egyéni szempontokból tárgyalják a dolgot. A törvény paragrafusaiból mutatja ki, hogy lehet tárgyalni a dolgot e gyűlésen. Kijelenti, hogy most csak arról lehet határozni, hogy eladják-e a telket, vagy nem. Nem kell azt a burkolt színezetet adri a dolognak, mintha valakinek érdekében terjesztette volna elő a telek eladási ügyét. Haan és Korosy rövid felszólalása után Szalay József elmondja, hogy tegn&p az építészeti bizottság ülésén is kijelentette, hogy ily fontos ügyet nem lehet hamarosan elintézni. Nézeteit mindig őszintén megmondja, nem burkol semmit, ugy beszél, a hogy érez s mindig egyenesen szeret ráütni a szeg fejére. Az ügy tulajdonképen nem is tartozik az építészeti bizottság eló, mert nemis építészeti ügy. Kérdi : miért volt a dolog ily hirtelen előrántva j . . Korosy: Gyanúsítás! Szalay: Különben is becsüli a telket magát tízezer koronára. Semmiféle gyanúsítás esze ágában sem volt. Mint városi képviselőnek kötelessége mindig a város érdekében felszólalni. Vidovszky Károly azt indítványozza, hogy a város hirdesse ki, hogy a telket elakarja adni s azután várja a pályázatokat. A hosszú, meddő vitatkozás után ez indítványt fogadták el. Valamint S ü d y István gyógyszertáráthelyezósi ügyében hozott főszolgabírói határozatot is. Az alföldi első gazdasági vasút átírt, hogy tudomásul veszi a község határozatát, mely szerint egy összegben fizeti ki a százezer korona hozzájárulást; de kéri ez összeget október elsejéig kifizetni. A tanács javaslata vált határozattá, hogy október elsejéig nem fizetnek, hanem csak akkor, mikor a község a kölcsönfelvétel ügyet a közbeeső hosszadalmas eljárás után jogórvényesen lebonyolítja. A múzeum-egylet segélye. A múzeum-egyesület kérvényt intézett a városhoz rendes évi segély iránt. A tanács ajánlja a segélyezést az összeg meghatározása nélkül. Szalay József először megemlíti a közgyűlésnek, hogy a tárgysorozat következő pontja: kölcsönfelvétel. Móii nem mondja meg a tanács, hogy mennyi legyen a segély ? Zsilinszky Endre : Minden müveit országban a községek támogatják a múzeumokat, sőt fenn is tartják. Mi is állunk már a műveltség olyan fokán, hogy megértsük a múzeumok célját, .ajánlja a segélyezést. Haan Béla szerint a községnek saját viszonyaiból kell kiindulni. Vannak elsőrendű feladatok, amelyeket el kell még vó-• gezni. Ajánlja a segélyezést, de nem rendesen évenként. Maros György: Nemcsak a müveit nyugaton, de nálunk is van példa már a múzeumok ilyen segélyezésére. Mondja ki a közgyűlés, hogy ad óvi segélyt, a segély mérvét évről-évre állapítja meg ; de az idei segély legyen 6 j0 korona. Szeberényi Lajos 300 koronát javasol. Szalay: Elismeri, hogy haladni kell a városnak, de azt nem kultúrpalota építésével ós múzeum-egyesület alapításával kell kezdeni. Előbb élni kell, jó víz kell, meg jó levegő! Dr. Zsilinszky Endre: Akkor létesítenek ilyen intézményeket, mikor meg van az emberekben az érzék a műveltség iránt. De a kultúrpalotát kár előhozni, folytatta, mert ha az meg lesz is, sohasem Szalay képviselő pártolásával lesz meg. Most szavazásra került a dolog s 17 szóval 1B ellen elhatározták, hogy az idén 600 koronát adnak a muzeum-egyletnek. Kölcsönfelvétel. Korosy László előterjesztette, hogy a község vegyen fel az építkezésekre szükséges 400 ezer koronát, melyből az idén 164 ezer korona okvetlen felhasználandó. Bízza meg a közgyűlés a tanácsot, hogy a kölcsönfelvétel ügyében kórjen ajánlatokat a budapesti pénzintézetektől. Szalay József nagyon sűrűnek tartja a kölcsönfelvételeket. Hová fog az vezetni, ha mindig adósságokat csinál a község. Ne haladjunk olyan rohamosan, inkább lassan, de biztosan. Mindig a község érdekében beszél s halad a maga utján. A haladás eddig szépen ment, de kell kerékkötőnek is lenni. Rosenthal Ignác: Kell kerékkötőnek lenni és azok a kerékkötők, akik nem fizetnek egész adót. Nagyon meggondolandó minden ujabb teher, de vannak kötelességek, melyeket teljesíteni kell. Nem időszerű a kölcsön felvétele; akkor kell határozni, mikor tudjuk, hogy menynyi pénzre van szükség. A közgyűlés ugy határozott, hogy az elöljáróság keresse meg a pénzintézeteket ajánlatok tótele végett. A Lestyán-féle házat 38 igen szavazattal 4000 koronáért megvették. A községi közdűlő utak kitűzése tárgyában Z s ir o s András biró elnöklete alatt Szalay József, Áchim András ós Gálik János képviselőkből álló bizottságot küldtek ki a panaszok elintézésére. A csabai katonai parancsnokság értesítésére, hogy az ősszel ezer póttartalékos fog bevonulni, elhatározta a közgyűlés, hogy uj barakkot fog építeni. A pályázatot meghirdetik, hogy őszre az uj épületet átadhassák rendeltetésének. Az aradi siketnéma intézetben elhelyezik Stefányik Pál siketnéma fiut. A Zöldfa vendéglőre beérkezett négy ajánlat közül W o c z e t Adolt ligeti vendéglős ajánlatát, mint legelőnyösebbet fogadták el; hat évre, évi bórért 2620 korona. Házszabályozási ügyek elintézése után Maros Györgynek hat heti, P á v i k Józsefnek négyheti szabadságot engedélyeztek. Végül Fábry Gézát, Moravszki Andrást 20—20 kor. díj mellett lakositottak, ellenben Buttermann Dávid lakositási kérvényét elutasították. Ezután Zsiros András biró a közgyűlést berekesztette. hallok, mint most is . . . Érzitek a szomorúságát . . . ? A primás hegedűje csakugyan zokogott. Egy régi magyar nóta hangzott, tele fájdalommal, bánattal, gyötrő keservvel. De hirtelen átcsapott a nóta egy vidám, friss, tüzes csárdásba, ugy hogy mindegyik felkapta a fejét s mindeniknek sebesebben keringett a vére. — De lássátok, folytatta a lány, ilyenkor aztán elfelejtik mindent. Tűzre gyulladó vérem csak a vidámságot, a derűt érezteti velem és azt, hogy könnyű az életem. Ne is busuljunk hát ! Lassan nyúlt a pezsgős pohár felé s mosolyogva intett szemével a prímásnak, hogy húzza a csárdást tovább. A festő ceruzát szedett elő s vázlatokat vetett a fehér márványra. Oda került az elegáns főpincér, a hajlongó primás, Borsa borzas feje, majd Hogy van kisaszszony is ragyogó, fényes selyem ruhájában. A lány oda hajlott. — Ugy . . . Most még szebben rajzol, miiit azelőtt. De rajzolja mellé a régi Hogy van kisasszonyt. Pár ceruzavonás után készen volt. — No most nézzétek. Maga meg tegye el azt a papirost, fordult Váry feló a lány, ki valami kefelevonatot vett elő a zsebéből. Ide figyeljen. Vagy nézzen csak oda. Látja azt a libegő sárga gázlángot, meg azt a fényes ivlámpát. Ez is mutatja, mint a rajz: — a selyemcsipkés és a kretonblúz — az előbbi ós a mostani életemet. Akkor szomorúság, sötétség, most meg fény ós . . . — Osak a kettő között, határ a becsület, szólt közbe a poéta. — Ugyan mi az ? Pattant fel a lány. Mikor van, akkor nem látják, senki se beszól róla. Csak akkor veszik észre, amikor már nincs! Hát talán meg van ez a fogalom, amit csak akkor lehet észre venni, mikor nincsen ? Becsület ? Ti nektek meg van ugy-e ? Lopni se becsületes ugy-e? — Nem, szólt lassan a festő. — Hát akkor ti sem vagytok becsületesek ! Tudtok-e anélkül írni, dolgozni, ha nem loptok. Meglopjátok a természetet, az életet... Rámondjátok: ezt ón csináltam ! Vagy ha ezt nem is, meglopjátok a saját lelketeket, annak legbelsőbb érzéseit és . . . — Ne zavarja össze a dolgot Hogy van kisasszony . . . Aztán meg beszélhetünk még másról is, mondta Kiskéry. — Semmi, igazán semmi, szólt az újságíró s felemelte poharát, mind ezeknek dacára éljen Hogy van kisasszony, akit újra feltaláltunk, s akit, — Váry komoly lett — elviszünk innen! Elviszünk . . . Most pedig ne törődjünk semmi mással, csak a jelennel és ünnepeljük meg Hogy van kisasszony feltalálását! Az egész társaság rázugta az éljent s Hogy van kisasszony csillogó szemmel kocintott sorba mindegyikkel. A pincér még egy pár üveget helyezett szolgálatkészen az asztalra, a primás is lenge lép tekkel húzódott a mulatók feló és megkezdődött Hogy van kisasszony ünneplése . . . Elfeledték a tragédiáját . . . A régi Csabának népéről és földesurairól. Irta és a békéscsabai múzeum-egyesület közgyűlésén felolvasta : dr. Zsilinszky Mihály. I. Aki valaha tüzetesebben foglalkozott a történeti tudománnyal s különösen egyes vidékek ós községek monográfiáival, az kétségtelenül észrevette, hogy törtónetiróink — kevés kivétellel —- bizonyos egyoldalúságban szenvednek. Nagy előszeretettel foglalkoznak a községek politikai viszonyaival, a régi várak leírásával és az azokban lefolyt harcokkal ós érdekfeszítő cselszövónyekkel Túlságosan szeretik a drámai jeleneteket, a hősies vagy regényes hősöket, s amellett elfelejtik azokat a körülményeket, . melyek a nép életére és foglalkozására vonatkoznak. Ritkaságszámba megy az olyan történeti mű, amely a magyar nép régi viszonyaival, életmódjával, gazdaságával, anyagi érdekeivel, érzelmeivel és szokásaival, — vagy azon változások okaival foglalkozik, amelyen azok évszázadokon keresztülmentek. Pedig az ily irányú történeti mankában fejeződnek ki tulajdonképpen leghívebben a nemzetnek fejlődése ós haladása. Én ez alkalommal a régi Csabának népével, népóletóvel, gazdasági szokásaival és földesuraival kívánok foglalkozni. Természetesen csak röviden, — egy szerény felolvasás keretében. Felvetem azt a kérdést, amellyel eddig — tudtommal — alig foglalkozott valaki: Milyen volt Csabának első települő része ? mi volt rendes foglalkozása ? és kik voltak régi földesurai ? Már tavali felolvasásomban említettem, hogy Csabának első alapitója, akitől nevét is vette, Attila hűn királynak fia volt, aki e vidéken lakott, ós akinek eltűntével felmaradt „Csaba mezeje", vagyis az a föld, melyet a magyarok honfoglalása után is Csabának neveztek, — első földesuraival együtt. Hogy minő volt Csabának első települő népe ? azt a honfoglalás történeti adataiból tudjuk meg. Ma már minden nagyobb iskolás fiu tudja, hogy a honfoglaló magyarok száma csekély volt. Alig ütötte meg asszonyostúl, gyerekestűi a százezeret. rxz is ismeretas dolog, hogy azok nem voltak csupa tiszta magyarok, hanem hogy magokkal hoztak más fajta népeket is, akik hozzájok részint kényszerűségből, részint önkénytelenül csatlakoztak. Az is kétségtelen, hogy itt az uj hazában is különböző nyelvű és szokású népekre akadtak, akiket nem irtottak ki, hanem fegyveres erővel alattvalóikká, szolgáikká tettek. Nagyon valószínű tehát, hogy Csabának első lakossága vegyes nyelvű nép volt. De mivel földesurai magyarok voltak, igen természetes, hogy ezektől függött, minő nyelvű jobbágyokat tartsanak birtokaikon. Urnák maradt a hóditó; szolgának és jobbágynak a meghódított nép. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az első települések semmiben sem hasonlítottak a mai falvakhoz, hanem inkább a legkezdetlegesebb tanyához. Minden vezérnek, minden földesúrnak és minden szabad embernek jogában állott a maga szolgáit tej;s*zóse szerint letelepítenie. Ebből következett, hogy csakhamar sok különböző nevü telep, tanyahely keletkezett, — rendesen az illető telepítő neve után elnevezve. Tudjuk, hogy a mai Csaba határterületén a Xll-ik század váge feló, körülbelül tiz ilyen apró telep létezett. Ugyanannyi volt Békés határában. Az orosháziban öt, a gyulaiban pedig tizennégy Ne veikből alig maradt fel egy-kettő. Ilyenek például Szöoő, Tolvaj, 7olvajkut, 7oloajsziget. Ezek a mostani Csaba ós Gerla közt feküdtek. Ilyenek "Dscse és Doboz, melyekről már 1138-ból van olyan adatunk, mely egynehány akkori személynevet is megőrzött az utókor számára,*) Vadad, körülbelül ott volt, a hol most a kerekegyházi tanyák vannak ; határai közül említtetik a Márton domb, Korhánhát és Kereti-halom. Mellékesen megemlíthetem, hogy ez utóbbin falu is képződött, melyet későbben, mikor már temploma is volt, Kerekegyházának neveztek el. Ez a falu a mostani Gajdács-féle kereki tanya helyén feküdt. Fövényes, mai elnevezés szerint „Fényes", továbbá Gerla szintén a legrégibb telepek közé tartoznak Nem szabad megfeledkeznünk arról a körülményről sem, hogy a régi háborús időkben a nép igen gyakran változtatta lakását; mert a felszedhető sátrat könnyen vihette magával oda, ahol nagyobb biztonságban érezhette magát; régi községe nevét is magával vivón. Innét magyarázható ki az, hogy Erdélyben is volt Csaba, Gerla ós Décse nevü telep, melyek szintén közel feküdtek egymáshoz, mely körülmény világosan mutatja, hogy hajdanában a falvak mily nehéz ós bizonytalan viszonyok között volt kénytelen egyik helyről a másikra menekülni. *) V. ö. Karácsonyi János: Békésvármegye története. I. 39. 40 1. Hogy e vidéken már az első királyok idejében sok ilyen apró falu létezett, azt bizonyítják azok az ásatások, melyek régi temetőket hoztak napfényre. A 'kiásott sírokban talált csontvázak kezében ós feje alatt talált pénzek Szent István ós Aba Sámuel korát tüntetik fel, — tehát a magyar kereszténység első éveiben itt élt emberekről tesznek szóló tanúbizonyságot.*) Feltűnő, hogy ezek a régi temetők mind mély erek partjain találhatók. Ennek az a magyarázata, — ami a régi viszonyok megértésénél igen lényeges jelenséget képez, — hogy a régi időben ezek az erek mind folyóvizek voltak. A tanyák és falvak kivétel nélkül mind folyóvizek, vagy más állandó vizek mellett épültek. A régi Csaba is a mostani kastélyi szőlők táján látható erek között állott ós határát minden felől sok viz borította. A Fényesen — (Fövényesen) Kigyóson, Kerekegyházán ós Gerendáson látható mély erek hajdan szintén folyóvizek voltak, melyek idővel, sok száraz esztendő folytán, kiszáradtak és művelés alá vétettek. Fényes ós Csaba között 1394-ben még öt ér alkotta a határt. Száz esztendővel későbben három; 1525-ben, tehát a mohácsi vész előtt, már C3ak kettő \ Ezek az erek, vagyis folyóvizek, sok hallal bővelkedtek, mit onnét következtetünk, hogy a szomszéd birtokosok igen gyakran folytattak pert egymással a halászati jog miatt A mai csabai rét ós Békés környéke szintén víz-tenger volt. Hogy lehetőleg teljes képet nyújtsak ennek a vidéknek régi természeti viszonyairól, megemlítem, hogy például a Gyulától egész Sarkadig terjedő, mólyen fekvő réti föld, — ahol most szép erdők és szántóföldek vannak, — hajdan egészen viz alatt állott; ez volt az úgynevezett Sarkadi tó, mely Gyula várát azon oldalról megközelithetlenné tette ! Csaba feló volt a veszei folyóér ; továbbá az úgynevezett Szigenfok, a Csíkosér, a Lencsósér és lejebb a Kamuti ér. Talán ez a sok viz okozta, hogy Csaua vidékén a régi időben általában kevés gyümölcsfa volt. 1525-ben, mikor Kerekegyházának határjeleit Kígyós és Csaba közt hivatalosan feljegyezték, 20 határjel között csak egyetlen egy fát találtak, az is vad almafa volt.*) Ezen kis kitérés után lássuk a régi C3abai népnek életmódját ós gazdálkodását. Tudjuk,hogy a honfoglaló magyaroknak a hadviselésen kívül rendes foglalkozása a vadászat, halászat és pásztorkodás volt. A szarvasmarhát és a lovat magokkal hozták. A juhnyájakat ós a kutyát már itt talál* ták. Hogy a sertés sem hiányzott, bizonyítja az, hogy a szomszéd Dobozon már az első Arpádházi királynak sertésnyája volt. Legkedveltebb háziállatja a magyarnak azonban mindig a ló volt. E nélkül sem ur, sem paraszt nem tudott élni; ezen bejárta a pusztaságot, kergette a vadat és az ellenséget. A pusztai ós tanyai élet ősi formája némely vidéken még ma is látható. Tanyának eredetileg a halászkunyhót és környékét nevezték. Csak későbben használták ezt a szót a mezőgazdasági szállások elnevezésére. A tanyai kunyhóhoz, vagy házikóhoz legközelebb eső területet gabonával vetették be; a távolabb eső végtelen pusztát pedig szabad legelőnek használták. Természetes, hogy a tanyák korábban épültek, mint a falu. A tanyák még az ázsiai nomád élet maradványainak tekinthetők ; mig a falu már az együttélés szükségének kifejezése, Közös érdek, közös föld ós közös védelem hozta létre a falvakat. Csaba is igy alakult lassan ós fokozatosan faluvá. Már 1200-ban falu volt. A nép a falu körül fekvő földet közösen használta ós művelte ugy, ahogy azt az itt lakó régibb lakosoktól tanulta. De ehez is sok idő kellett. A motorkocsikról. A helyiérdekű vasutak közeli rekonstrukciója. Az Arad CsanádiEgyesiilt Vasutak legutóbbi közgyűlésén beszámolt az igazgatóság a motorkocsik ügyében évek során át folytatott tanulmányainak eredményéről és jelentést tett a közel jövő terveiről, hogy mikor, mely vonalakon ós milyen módon szándékozik a motorkocsi közlekedést űz em b e helye z ni. A mélyreható tanulmányt és a rendkívül nagyfontosságú reform-tervet örömmel ós helyesléssel vette tudomásul a közgyűlés. A vasutközlekedós terén valóban korszakot jelent ez a reform, melyben az Arad-Csanádi-EgyesültVasut jár elől s most már nemcsak tervezget, hanem a megvalósítás terére is rálépett. *) L. A gerendási ásatásról szóló jelentést az Arch. Értesítőt. 1873. *) Karácsonyi J. i. m. I. 35. 1.