Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-19 / 6. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, január hó 19 én. 6. szám BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Telefou-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A gazdasági közvélemény. A nemzetek háztartásában minden foglalkozási ágnak megvan a maga speciális ismereteket igénylő munkája , megvannak a maga érdekei, amelyeket saját munkakörében ápolni, céljai, amelyeket elérnie kell A nagy nemzeti célok, amelyek az egyetemes emberi civilizáció céljaival azonosak, az egyes társadalmi foglalkozási körök törekvéseinek összeforrásából állanak. Minél öntudatosabban ápolja valamely foglalkozási ág a maga érdekeit, minél erélyesebben dolgozik céljai megvalósításán, annál hatalmasabban érvényesülnek a nemzeti törekvések, annál nagyobb pozíciót vívnak ki az illető népek az emberi művelődésben. Erre az igazságra egyaránt utalnak a világtörténelem fejlődési mozzanatai és a mindennapi élet eseményei Ezen alapigazságból, ha a gyakorlati élet viszonyaira alkalmazzuk, azt kell következtetnünk, hogy minél inkább tudják és értik az egyes foglalkozási ágak a maguk dolgát, minél világosabban és tisztábban látják a saját érdekeiket ós a közéletnek őket érintő kérdéseit, annál egészségesebb a fejlődésük s annál üdvösebb befolyást tudnak gyakorolni a nemzet egyetemes haladására. Az a tudat, amely az egyes foglalkozási ágakat a saját érdekeik felől eltölti s azt a megítélést, amely alá az egyes foglalkozási ágak a közélet kérdéseit vonják, a közvélemény gyűjtő neve alá szoktuk foglalni A modern alkotmányos államszervezetekben a közdolg k intézésének nincs ennél hatalmasabb tényezője s a leg nagyobb gondolkozók törekvései végeredményükben mind oda irányulnak, hogy miként lehetne a közvélemény hü megnyilatkozását biztosítani és mik a módjai a közvélemény helyes folmácsolásának. Manapság az összes müveit nemzetek közéletét gazdasági kérdések foglalkoztatják. A vezérszerepet a válságban, vagy jobban mondva a krónikus nehéz betegségben a szenvedő földmivelés kérdése viszi. Oly államokban is, a melyek háztartásában az ipari, kereskedelmi és pénzügyi kereseti ágak fontossága fölé került a földmivelésnek, ez utóbbi kereseti -lg dolgai varrnak előtérben. A kormányoknak fő gondját képezi, hogy j föld érdekeltjeit közintézmények eltöltsék szakbeli tudással, érdekeiket tisztán látó ítélőképességgel s hogy az ekként tisztázott, jól felfogott érdekeket - a nemzetek egyetemes fejlődését biztosítva — kielégítsék. A magyar földmivelésügyi miniszter is megteszi e téren kötelességeit. Főgondját képezi a szaktudás terjesz tése, amelylyel elérhetjük azt, hogy a magyar gazdaközönség szakit a régi hagyományokkal és elfogadja az uj modern gazdasági elveket. Legközelebbi s bennünket érdeklő bizonyítékai a földmivelésügyi kormány e törekvéseinek, a csabai állami földművesiskola és a megyénkben most folyó sorozatos gazdasági előadások Nálunk Magyarországon alig van fontosabb dolog, mint egy reális alapon álló, tiszta látkörü gazdasági közvélemény fejlődése. Fontos dolog, hogy a gazdák tudják dolgaikat, igazi érdekeiket felismerjék s az őket érintő közkérdéseket helyesen megítéljék és ítéletüket megfelelő módon és formában hozzák nyilvánosságra. A kellő tudistól és ennélfogva helyes Ítélőképességtől áthatott közönség impozáns erővel tömörül az üdvös célok köré, nagy erővel ruházza fel a neki megfelelő törekvéseket s csirájukban elfojtja a hamis hangokat, jó útra tereli a tévelygéseket, a chimerikus jelszavakat, az egyetemes nemzeti haladást béklyózó nem egyenes célzatokat. Már pedig a boldogulásnak első lépése az, hogy az érdekeket felismerjük s meg legyen a szükséges tudásunk és szakképzettségünk azok megvalósítása soz. Hazánkban az utóbbi években örvendetes jeleit látjuk a gazdaközönség minden rétegében a tudásra törekvésnek, tanulásnak, a szakismeretek elsajátításának. A müveit gazdaközönség mind gyakoribbá váló összejövetelein csupa beható tanulmányo kat hallunk gazdasági kérdésekről; s a földmivelési kormány által kezdeményezett gazdasági előadások százezerszámra vonják a föld egyszerű népét a tanulás terére. Mindebből azt látjuk, hogy Darányi földmivelésügyi miniszter leikos felhívása, melylyel öt évvel ezelőtt munkatársaiul hívta fel a magyar gazdákat, nem hangzott el hiába s törekvései, amelyekkel a gazdákat saját ügyük okos és képzett munkásaivá igyekszik avatni, eredményre vezetnek. Nálunk igen sokat panaszkodtak a gázdák indolenciájáról, gazdasági közvélemény hiányáról, gazdáinknak a szakmájukba vágó kérdések iránt tanúsított közönyösségéről. Hát a dolog ugy áll, hogy aki mit nem tud, attól ugyan munkára nem serken. A létérdekeket érintő kérdések megtanulása, lelkiismeretes átgondolása, vagyis a szakbeli tudás képezi az alapját a gazdasági közvéleménynek. S ha igaz az, hogy a nemzetek dolgainak alkotmányos intézésénél a közvélemény a döntő faktor, ugy lankadatlan szorgalommal tovább kell haladniok gazdáinknak a tanulás utján, annál nagyobb és gyorsabb hatásuk lesz a kormány törekvéseinek s annál nagyobb eredményekkel fog járni a gazdák társadalmi munkája. Egy havi közigazgatás. — A közigazgatási bizottság ülése.— Január havi gyűlését a vármegyei közigazgatási bizottság mult hétfőn tartotta. A bizottsági tagok szép számmal jelentek meg, azonban ^ gyűlés hamarosan véget ért. volt érdekes tárgy, melynél nagyobb vita keletkezett volna; gyorsan haladtak keresztül a tárgysorozat pontjain. Az ülésen jelen voltak dr Lukács György főispán elnöklete alatt; dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Rezey Szilviusz tanfelügyelő, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy János főorvos, Somossy Zsigmond h. pénzügyigazg., dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos főmérnök, dr. Zsilinszky Endre, Haviár Dániel, Rosenthal Ignác, Varságh Béla, dr. Ladics László, Keller Imre, dr. László Elek. Dr. Lukács György elnök, szomorú kötelességet teljesit, midőn Beliczey István haláláról emlékezik meg. A volt főispán életét, érdemeit meleg szavakkal méltatja és indítványozza, hogy Beliczey István elhunyta alkalmával a közigazgatási bizottság fejezze ki őszinte részvétét özvegye előtt ós testületileg jelenjen meg a gyászszertartáson ; érdemeit jegyzőkönyvbe iktassa. A főispán inditványát a közigazgatási bizottság egyhangúlag határozattá emelte. Alispáni elöadmányok. A törvényhatóság átirata, a közigazgatási bizottságba újonnan beválasztott tagokról, tudomásul szolgál. A bizottság öszszes albizottságait megválasztják a régi alakjában; a mezőgazdasági bizottság tagjait kát évre. A december havi alispáni jelentés szintén tudomásul szolgál. Öngyilkosság volt: Békésmegyei Közlöny tárcája. Tavaszi álom. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta : Mányinó Prigl Olga. Nem tudták elkerülni, hogy össze ne találkozzanak az utolsó négyes figuránál. A rendező harsány hangon vezényelt s az asszony elpirult, de dacosra húzta szópmetszésü kis száját, a hogy karját a férfi karjába öltötte. A férfi keserű volt, mint mindig s szinte gúnyosan vetette oda az asszonynak • — Fél tői m Margit ? j±z asszony összébb húzta vállain kivágott, csipkés selyem ruhája fodrait, de arca fehér és nyugodt lett, a mig mondta : — Mi okom volna reá ? A szájszélei sem remegtek, a karja se rezdült meg a férfi karjában, pedig a szive őrülten vert, hogy azt hitte, szétpattan minden idege. A többiek, — összebeszélve— hirtelen egy duhaj csárdásba kezdtek, a rendező kiabált, de a cigányok kétszeres ambicióval húzták rá. — Lányok, asszonyok kendőiket lobogtatták és kitört a jókedv. Margit örült a véletlen fordulatnak. Feje szédült és kérőn emelte szemét a fiatal emberre : — Legyen olyan jó, vezessen az uramhoz, nem szoktam csárdást táncolni . . . Áttörtek a tömegen Az asszony piros volt megint. Szép nagy haja lecsúszott a fejéről, hogy a férfi arcát érte, amint egymáshoz szorítva kerülgették a táncoló párokat. Kivülről vékony csíkban, hűvös párát lehelve derengett át a szürkület kékes világa, meghervadt lombok, ellankadt virágdekorációk mögül s a hevenyészett ponyvasátort minden oldalról fújta a friss hajnali szél. Fázósan bujt az asszony kis kabátkájába és most már reszketett minden izében. Bárdyt kiküldte az uráért ós futott is be az hozzá rögtön, amennyire futhatott, mert kövér volt Benkő ur és egész neki pirult a sietségtől. Margit sirni szeretett volna, a hogy ugy egymás mellett látta. Őket. Minő különbség, — Istenem ! — Óh ha Bárdy szólott volna ahhoz, két évvel azelőtt, — hisz tudta ugyan, sejtette, hogy szerelmes belé, el is ejtett olykor annyit, a miből kiért hette, de mégsem volt benne bizonyos. Csak ha egyszer megkérdezte volna tőle : — Akar-e a feleségem lenni? . . .' Bizonynyal hozzá ment volna, ha még ugy ellenzik a szülei, ha még annyit beszól a világ. Hogy Bárdy lump földhözragadt szegény ember, hogy magának se elég a mit keres ? Az asszony mindent helyrehozhatott volna, az asszony nevelheti urát a hogy akarja, asszonyok vezetik selyem cérnaszálon az erős férfiakat. Ugy — mondom, de Bárdy nem szólt egy szót sem. Szinte ingerülten fordult az urához Margit: — Fogasson be, fáradt vagyok I Benkő ur futott megint. — Azonnal édesem . . . Az asszony hátrahajtott t a, fejét ós maga elé bámult. S/ieme égett a sok éjszakázástól s minden tagja zsibbadt volt, mint a halálra vált emberé. Ugy érezte, keresett valamit életében mindig, amit meg nem talált, de keresnie kell, mig meg nem hal utána. Ugy vagyunk ám evvel mindnyájan. Futunk, futunk a csalfa álmok után s mig e ködóriásokba kapaszkodunk, eltapossuk lábaink alatt a kis virágot, az apró, szelid örömöket, a miket nem kárpótol semminemű ragyogás. Benkő ur a kocsi után futott, mig Margit türelmetlenül dobta fejére Cíikpekendőjét s fölkelt helyéről, A zene szólott lágyan, csodálatos az, mikor az éjszaka öszeolvad a nappallal, mikor egy vékony ponyva választja el egyiket a másiktól. Kivülről behallatszik a pásztorok tülkölése, munkába menő parasztszekerek lármája, idebent egy darab forró világ, szemet kápráztató lámpafény, egy csomó tánctól kihevült arc. A. közönség oszlott, a lampionok gyertyái egymásután aludtak el, csak középütt a nagy csilláros lámpa tartotta még magát. Egy néhány álmos rendező fáradtan ült a helyén, vagy tett-vett valamit bóbiskolva, esetleg kurizált robotmód a még ott maradt kisasszonyoknak, a kik a fiakkerek ujabb visszatértét várták. Olybá tűnnek fel nekem ezek a jó fiók ilyenkor, mint a matrózok a sülyedö hajón vagy az utolsó katonák a csatamezőn, a kiknek kötelességük helyt állani. Bárdy gépiesen követte az asszony lépéseit, amelyek egyre türelmetlenebbek letttek. — De hova maradhatott az uram ? — nevetett szinte élesen, bántólag ós arca piros lett megint, ahogy körülnézve már senkit sem látott a teremben. — Menjünk, — mondta ós kilépett a szabadba. Arca odakint már sápadt volt, gyűrött ós sötét karikák övezték szemgödreit. Fáradtan vonszolta magát tovább, fodros kis szoknyája csupa harmatos lett a vizes fűtől. Hirtelen minden bevezetés nélkül odafordult Bárdyhoz. — Igy megy két esztendeje, egyik mulatságból ki, a másikba be. Nem tudok otthon maradni, nem kapok levegőt, pedig olyan sok na gy szobánk van Bárdy és a jó Isten tudja, mégis mindig azt képzelem, hogy megfulladok. A fiatal ember részvéttel nézte az aszszonyt, valahogy meghatotta az őszintesége. Nem a krakéler udvarló volt abban a pillanatban, aki legtöbbször affektálja érzelmeit, de valami halovány fény gy ulladt föl lelkében, a rég mult időkből megmaradt igaz vonzalomból ós gyávának, nyomorultnak érezte magát. Az asszony beszólt tovább : — Napról-napra érzem, hogy öregszem. Eltem ós mégsem éltem. Ez volna a valóság, a mit minden fiatal leány megálmodik ? Pedig hisz mindenem van, de unom ; az uram olyan előzékeny irántam, ugy szaladgál, mintha legalább is inasom volna. Z ivarba jön előttem s majdnem bocsánatot kér minden szavával. Ha férfi, legyen férfi, bátor, erős, a ki parancsolni tud, a kitől féljek ... A boldogság bizonyára a kunyhókban van, irigylem az utolsó napszámosasszonyt, aki az uráért dolgozik ! — Vétkezik Margit . . . — Nevessen ki Bárdy, lehet, hogy igaza van. A világ is igy beszél, a bolond világ . . . Elhallgatott. Egy hosszura nyúlt katángvirág kék szirmocskáit tépdeste sorra. Aztán nevetett. — Felejtse el a mit beszéltem, — tényleg ideges és beteg vagyok, higyje el nekem. Grunyosan tette hozzá : — Ez már a móddal jár . . . A kis szandlaufer sebes vágtatva jött szemközt velük, oldalt a poros országút m. Benkő ur pirosabb volt, mint valaha : — Bocsánat édes Margit, bocsánat, — hebegte inkább, mint mondta. Az uj kocsis csinált valami galibát.