Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-29 / 43. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, május hó 29 én. 43. szám fii BEEESME6TEI EOZLONT Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziiatok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 iillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az érettségi. Ilyenkor május vége táján országszerte lázas fővel, szinte a végsőig fokozott izgatottsággal foglalkozik a diákság a vizsgálatokkal. Valóban idegroncsoló munka ez, amely sok fiatal idegre bénitólag hat. Hónapok kellenek hozzá, mig egy fiatal embernek vagy inkább fiatal gyermeknek idegszervezete visszaszerzi azt a rugékonyságot, melyet a nehéz idegmunkával elveszít, Százszorosan fokozott ez az idegmunka annál a tanulónál, aki ott tart, hogy befejezze tanulmányainak egy fontos szakát: mikor a tanuló középiskolai tanulmányainak végéhez ér el. Ug.nevezett érettségi vizsgálatot kell tennie ilyenkor, hogy megkezdhesse egyeterri szabad tanulmánj ait. Az iskola szoros kötelékeit az egyetem gzabad tanítási módszerével váltja fel ilyenkor a diák, más szóval: felszabadul a tanuló s a tanulóból polgár lesz, egyetemi polgár, vagy pedig kilép az életbe valaminő pályára. A nálunk dívó — kétségtelenül régi német mintákra épült — vizsga módszernek jellemvonásai, kétséges előnyei és kétségtelen hátrányai sokszorozódva jegecesednek ki tehát a vizsgák vizsgáján, az úgynevezett érettségi vizsgálatnál. A diákság körében kegyetlen hire van ennek az érettségi vizsgának. A diákfantázia valóságos mumusként emlegeti ezt a vizsgálatot, amelyen főigazgatók és miniszteri biztosok jelennek meg a diákság nem kis rémületére. Már hónapokkal megelőzőleg a diákhagyományok ós a tanárok vállvetve riasztgatják az érettségi felé közeledő tanulókat, akiknek idegeit kétségtelenül ingerlik ezek a riasztgatások, ugy, hogy szinte eltikkadt idegekkel jut még az erősebb szervezetű tanuló is az érettségi vizsgálatra. Maguk e vizsgálatok csak helylyelközzel veszedelmesek szigorúságukkal és követelményeikkel. Csak itt-ott tartja egy-egy miniszteri biztos hivatásának, hogy amolyan hagyományos szigort fejtsen ki, amelynek a gyengébb tehetségüek áldozatul esnek. Rendesen emberséges érzelmekkel bánik el a diákkal az ilyen miniszteri biztos, akinek szinte jól esik a kis vidéki kirándulás, nem zavarja meg hát en nek a kirándulásnak emlékeit diákzaklatással. Ám nem is azon múlik, hogy túlontúl nehéz és veszedelmes volna a diákra az érettségi vizsga, hanem hogy ördögként festik a falra ezt a vizsgá latot, jóllehet ennek mi célja sincsen. És nem jó egyébre, csak a régimódi idegmegfeszitésre, amelynek csak hátrányai vannak. Későbbi évekbín is eresen megsínyli némely embera vizsga előtti idegmegfeszitést. Nem csak ily szempontból, de egyébként sincs becse az érettségi vizsgálatoknak. Az egész intézmény már idejét műlta. A mai pedagógiai mintaállamban: Poroszországban már kezdenek lemondani is róla. Meggyőződtek ugyanis a német pedagógusok, hogy az intelligenciális pályákon levők idegessége jobbára az ilyen érettségire való készüléssel kezdődik. Szinte mondhatni, hogy az intelligencia idegességének alapjait az érettségi vizsga veti meg. Ami elvégre nem is csoda. Az érettségivel nyolc esztendő tanulmányait akarnák összefoglalni. Ez ugyan magában már lehetetlenség és csak külsőleg foglalhatni össze pár hónap alatt nyolc év tanítási eredményét. Elvégre is, ha a nyolc év nem veszett el haszontalanul, ugy a nyolc év nevelési és tanítási eredményének élnie kell a tanulók intelligenciájában. Ha nem él benne, akkor hiábavaló a pár havi összefoglalás, ezzel az összefoglalással amúgy se táplálódik az intelligencia, hanem pusztulnak vele az idegerők. Mennyivel üdvösebb ennél a francia rendszer, amely lyel hova-tovább a németek is megbarátkoznak. A francia középiskolákban nincs érettségi vizsgálat. Az utolsó osztályt is ugy fejezi be a diák, mint az előbbieket. Se több tanulás, se kevesebb, mint más esztendőben. Ha aztán a diák egyetemre akar jutni, felvételre jelentkezik az egyetemi hatóságnál, megjelöli a fakultást, melyre pályázik s akkor az egyetemen vizsgálják meg, bir-e egészen kellő intelligenciával, illetve előzetes képzettséggel, hogy a fakultásba beléphessen. Nem tankönyvek adatait faggatják ki a diákból itt, hanem általános előképzettséget és intelligenciát vizsgálnak. Erre a vizsgálatra nem kell készülnie a diáknak, nem is tud rá készülni. Persze ehhaz a francia eredetű érettségihez ahhoz való cenzorok kellenének az egyetemre. A cenzorokat is nevelni kell. A régi porosz rendszerről egy csapással nem térhetni át a francia rendszerre, melyet a modern német irók sok ily eszmével gazdagítottak. De az irányeszmét bízvást befogadhatjuk, sőt be kell fogadnunk. Az az eszmeáramlat, mely az érettségi ellen Németországban támadt, elküldi hozzánk is hullámait. Akkor majd megindulunk mi. Megyegyulés. — A törvényhatóság hétfői közgyűlése. — A jóslat, melyet annyian megkockáztattak: beteljesült. Miután választásról volt szó, megtelt egészen a megye székházának nagy terme. Nagy volt a forgalom a gyulai állomáson, épp ugy, mint a vendéglőkben s alig tárgyaltak más valamiről, mint a választásról. Reggel kilenc óra felé hatalmas sorokban jöttek a megyeházára a bizottsági tagok. Valami ünnepélyesség volt ebben a nagy menetben, mely emlékeztetett a régi vármegyére. Hogyne ! A hatalmas csoportok mindig hatnak. Es most megjelent annyi bizottsági tag, amennyi hat évben csak egyszer szokott kimozdulni otthonából : mikor általános restauráció' van! A teremben pedig megindult a kombináció, hogy kiket fognak megválasztani. Egy helyre ültek, akiknek közös a jelöltjük, más csoportban pedig az ingadozók, akiket még kapacitálni kellett. A főjegyzőben, első és másod aljegyzőben az egész közgyűlés megegyezett; és D a i m e 1, Berthóty, Kiss már a választás előtt fogadhatták az üdvözleteket. Néhol megindult a vita azon kérdés felett is, hogy ki az idősebb megyei tisztviselő kót pályázó közül? Néhányan hordozgatták a névszerinti szavazást kérő iveket, készülvén előre egyik-másik ügy behatóbb tárgyalására. Es ami igen ritkán szokott történni: a karzaton is volt egy kevés közönség. Bájos női arcok mosolyogtak le a bizottsági tagokra s hoztaü egy kis derűt a közigazgatás komolyságába. Többen pedig lázas érdeklődéssel várták Hevesmegye és Arad átiratát s készültek hazafias beszédekre, — de nem volt rá szükség, mert a törvényhatóság nem Békésmegyei Közlöny tárcája. Lehullott virágok. Irta: Somogyi Endre. Piroska táncolva, vidáman libbent a bátyja szobájába. Fehér vászon ruhájában, nagy kerti kalapja alól elömosolygó üde gyermekarcával olyan volt, mint a friss nyári reggel. Már bejárta az udvart, a kertet s falusi lány létére neua győzte elővárni lusta városi bátyját. A férfi az ablaknál ült, egy kis festetlen asztal mellett s töltéseket gyártott a puskájához, ^ergeszakájlas kalapját hátracsapta a fején, gondatlanul fütyörészve forgatta közben a puskaporos gyűrűt s hornyolót. A kis lány settenkedve került mögéje, észrevétlenül — Topp, rest Gyurka, mit csinálsz ? A férfi elkapta félkózzel a kis lányt s térdére ültette, — Ezt ni, gyere kicsi komám segíts. A lány hízelkedve czirógatta bátyja arcát, nagy szőke bajuszát meghuzgálta. — Mondjad öreg, jó a frizurám ? — kérdezte s lecsapta fejéről a kalapot. Nagy szőke haja félig kibontva, félig befonva libeget a vállán, — Macska vagy Piri, hiu macska vagy — mondta a bátyja. — Gyurka, — kérdezte a lány minden átmenet nélkül — írtál Edithnek ? — Ejnye, Piri, hogy jut eszedbe? — Igy, itt van ni egy kártya megint. Tessék kérem, szép kártya. A férfi elvette a kártyát és mindjárt visszaadta. — Neked adom, Piri. — Jó, de irsz, ugy-e, írsz ? Iij már Gyurka. — Hogyne, hogyne, de látod lelkem, mennyi a dolgom — mondta a férfi s felállt az asztal mellől. Elrakta a szerszámait, a kész töltéseket betette a táskájába s leakasztotta egyik fegyvert a falról. Indult ki a mezőre, rendes útjára. — Szervusz, kicsi komám, — mondta — a Diósba megyek, dóiig nem jövök meg. A leány tréfásan hajolt meg előtte. — Praclit öreg, alászolgája ! A leány szeme csupa szeretet ós megelégedettség- volt, hogy a távozó férfi után nézett. Roppant tekintély volt előtte az ő nagy ember bátyja. A gyermekleányok naiv hitével tekintett erre a férfira, aki azonkívül, hogy testvére, legkiválóbb minden férfiak között. Erős, derék, kedves, jó és okos. Ha nagy lány lenne, csak azt szeretné, aki épen ilyen, mint György. Ébredező szive a szerelemre gondolt már s a férfiút tarka virágos és komoly álmaiban olyannak kívánta, mint Györgyöt. A tökéletes férfi, aki kumoly a szerelemben és hűséges, nagy érzésű lovag. Nagy boldogság volt neki, hogy a bátyja most itthon ül, pihen a nagyvárosi zaj után s mindig együtt lehet vele. A férfi szeretettel tűrte kis huga minden kedveskedését a valóságos cimboraság, jó pajtási viszony fejlődött ki köztük, nagy tervezgetósekkel, pompás titkokkal, kedves tréfákkal. Csak Edithröl nem beszólt György. Edith az, akit György szeret. Tulajdonképen —- gondolta Piroska — ez az Edith igen boldog egy lány, hogy György éppen őt szereti De most, most mégis rossz lehet neki, mert György eljött onnan Budapestről s a leány magában maradt egyedül. Jönnek is tőle képes lapok, sürgeti Györgyöt, hogy irjon. „György, miért nem ir Edithnek ?

u annyi van csak a lapokon mindig. Miért is nem ir György ? A kis leány ezer. tűnődik s a nagy medvebörös díván sarkába meghúzódva előszedi a kártyát, malyet az imént adott oda neki a bátyja. Valami modern istenség képe van a kártyán s a kis leány kiformálta belőle magának Edith alakját. Látja ós szereti a busuló szép leányt, aki hirt vár Györgytől, a szerelmes férfitől. — Igen, György miórtnem irEdithnek? — No, megállj csak te György, megállj csak! mondta magában s eszébe ötlött valami. Hirtelen kutatni kezdett az aszta lókban, szekrényekben, mint egy kis egér, ugy motoszkált a nagy tórfi szobájában. Egy halom levél közt megismerte az Edith írását, a lilatintával irt, egymásba fonódó betűket, rátalált a lány névjegyére, a puha vékony papiroson ott volt a neve ; Cseróuyi Edith. Csak az volt bajos, mig elhatározta a megszólítást: Édes Edith ! Aztán könnyen ment a levélírás, csevegett, mint valami kis madár. Dicsérte a bátyját, hogy az milyen nagyszerű ember, bizony azt érdemes szeretni. De hát nagyon sok dolga van, iszonyú sok dolga, egész nap kint van a mezőn, égeti a meleg, este aztán el van fáradva. De azért szereti magát, édes Edith ós ne haragudjon reá, ha nem ir is, mert biztosan irni fog, mihelyt haza érkezik.' Ez volt az utolsó része a levélnek, aztán a befejezés következett, üdvözlettel ós csókkal, — ötödnapra már mégis jött rá a válasz is. Piroska szaladt a levéllel, a különös ós titokzatos jószággal gyermeki búvóhelyére, a kerti lugasba. A nagyvárosi nő meghatva s egy kicsit félszegen válaszolt a gyermekleánynak, de Piroskának tetszett a levél, meg volt elégedve a szerelmes betűkkel, boldogan olvasta őket, ötször is egymásután, szomjasan ós mohón. — „Szeretem Györgyöt, édes Piroska, — irta Edith — szeretem magát is, kicsi lány s még jobban fogom szeretni, ha biztatja, mondja neki, hog)

r irjon, vagy bár maga is ir róla nekem." A kis lány lelke csupa öröm volt, a jó tett érzése áradt a szivében s a kert virágait halom nal szedte kötőjébe, hogy bátyjának vigye a kedves hirrel. György éppen a gazdával pörölt a kapuban, fáradtan érkezett, izzó homlokát törülgette. — Mondtam már eleget, hogy oda ne engedjék azokat a hitvány . . . Piroska sziládva jött s rá tette kicsi kezét a György szájára. — Ne veszekedj, öreg koma, nem szabad. Hozzásimult, ugy mentek át az udvaron. A kis leány kötőjében a sok virággal, nevetve, boldogan ós büszkén moűdta: — Gyurka, Edith nem haragszik, amiért nem irtál, szeret. — Te, Piri, miket beszólsz ? Honnan veszed ezt, — kérdezte György. — Irta nekem, mert én megírtam, hogy neked sok a dolgod, de azért szereted. — Mit? Hogy? Nem értem. — Itt van a levél, ha nem hiszed. A férfi elkapta a levelet, hirtelen olvasta el s bosszúsan mondta : — Na, te ugyan csacsi vagy. — Hát, Gyurka, hiszen igaz, vagy talán nem szereted ? — Nem hát, — mondta a férfi meggondolatlanul. — 0 te, te, igy elpuskázni a dolgomat. Hiszen épen azért jöttem el, hogy szabaduljak tőle. — Hogy szabadulj tőle ? — dadogta a kis lány s kábultan nézett a bátyjára. Kis szivében álmok foszladoztak,mintha valami összedőlt volüa benne, ugy megreszketett s szédült, mintha mélységes fekete szakadás mellett állana. Sürü köny szállott a szemére, leeresztette a kezét s öléből a sok virág mind a földre hullott, a porba.