Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-01 / 35. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök^ május\ hó 1 éil • « 35. szám. BEKESME6YEI EBZLONY POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fö-lér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 lillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A kiegyezés. A magyar országgyűlés a tegnapi napon megválasztotta a kvóíabizottságnak és a delegációnak tagjait. Midőn pedig az országgyűlés által kiküldött e bizottságok megalakulnak, nemsokára meg fognak kezdődni az osztrákokkal való fontos tanácskozások. Tudvalevőleg május hatodikára fogja összehívni a delegációt a királyi leirat. A következő napon fogadja őket a király a budai várpalotában; a kvótabizottságok tanácskozásai valószínűleg még előbb megkezdődnek. Az osztrák Reichsrath már kiküldötte a maga kvótabizottságát és a Lajtán túlról már elég nyilvánvaló lett az irány, melyben a szomszédos bizottság tagjai a magyarokkal tárgyalni ós alkudni szeretnének. De ez a hang már túlmegy a tárgyalás ós a számitó alkudás határán és hasonlatossá kezd válni a fenyegetőzés mellett való rabláshoz. Hiszen olvashattuk az osztrák kvótabizottság alakuló üléséről szóló tudósítást. Már az alakuló ülésen érdemlegesen vitatták a kvótát, és egy Kaiser nevü ur nyomban előállt azzal a bölcs inditványnyal, bogy mondják ki a junktimot a kvóta és a vám és kereskedelmi szövetség közt, a kvóta aránya pedig felényi legyen. Magyarország ugyanannyi kvótát fizessen, mint a nagy Ausztria. Vagy — tette hozzá szellemesen az osztrák — ha már ez nem is lehetséges, hát a lakos ság számaránya szerint állapítsák meg a kvótát. És az osztrák kvótabizottságban még vita is fejlődött ez őrült indítványok fölött. Mit bizonyít mindez? Nem azt, hogy veszedelem fenyeget bennünket ezúttal a kvóta tekintetében; mert akárhogy berzenkednek is az osztrákok, bizonyos, hogy a kvótát fölemelni ezúttal sem lehet, hanem a kvótaarányt is a királyi döntés fogja megállapítani ugy, amint már eddig is a szükség parancsából több izben történt; még pedig az eddigi arányt fogja tovább is változatlanul fenntartani az uralkodó döntése Nem azt bizonyítja tehát az osztrák eljárás, hogy nekünk most aggódnunk kell a kvóta miatt — mert azt ugyan többé nem fogják nekünk fölemelni — hanem bizonyítja azt, hogy türelmünk, nyugalmunk ellenére sem változott még meg az osztrákok érzelme irántunk. Ők még mindig minket tekintenek a fejőstehénnek, amelyet nemcsak kihasználni, de lenyúzni is szeretnének És ha már most, a kvótának ezúttal épen nem jelentőséges kérdésénél, ily módon válik nyilvánvalóvá, hogy az osztrák vampirmódjára miként les kelődik gyűlölettel magyar áldozatára, hogy vérét vehesse: elképzelhetjük, mennyire ki leszünk téve a vér- ós bosszuszomjuság támadásainak a kiegyezési tárgyalások alkalmával. Mert a kiég, ezés kérdései igazán olyan terrénumot képeznek, ahol előnyök, hasznok, érdekek fjrognak kockán minden egyes alkalommal, amikor a jogos kívánságok összeegyeztetéséről volna szó. Mindenesetre tanulságos nekünk az osztrák kvótabizottság nevetséges és céltalanfogvicsorgatása is; okulhatunk belőle, hogy micsoda ellenséges érzülettel vannak odaát még ma is a mi irányunkban. De szeget szeggel viszonozhatunk majd hasonlót a magunk részéről; és ha a mi érdekeink megrontására törnek majd az osztrákok a kiegyezés kérdéseinél, megmutatjuk nekik, hogy a magyar az eféle osztrák fogvicsorgatástól még nem ijed meg, hanem a fenyegetésre meg tudja adni a hozzá méltó választ. Az ügyvéd kórdós. Egy nagy, és intelligens társadalmi osztály létkérdéséről ós anyagi viszonyainak lehető javításáról esett most sok szó a képviselőházban. Az ügyvéd-képviselők széles alapokon fejtegeték azokat a lehetőségeket, melyek segélyével gátat lehetne vetni az ügyvédség aláhanyatlásának. Megdöbbentő szám adatokat soroltak fel, hogy milyen rengeteg sok ügyvéd van Magyarországon, s nincs kilátás arra, hogy egyhamar hedvezöbb viszonyok következ hessenek be. A mult óv folyamán a budapesti ós kolozsvári egyetemen 6490 fiatal ember volt joghallgatókónt bejegyezve, s ezeknek több mint fele ügyvéd akar lenni, ha tanulmányait befejezi. Pedig hogy mily egészségtelenek a viszonyok, annak illusztrálására elég felemlítenünk azt, hogy Budapesten több ügyvéd van, mint Bécsben ós Prágában együtt véve, jóllehet a főváros lakossága a legújabb népszámlálási adatok szerint csak 720,000 míg Bécsé ós Prágáé megközelíti a kót milliót. Ez a túltermelés azt eredményezte, hogy nálunk odáig fajultak a viszonyok, mely szinte a hihetetlenséggel határos. Budapesten minden 650 emberre, mig az országban 3500 emberre jut egy ügyvéd. Nagyon természetes tehát, hogy ily körülmények között tisztességes utón igen sok diplomás ember nem képes megélni s kénytelen meg nem engedett eszközökhöz nyalni, hogy magának a mindennapi kenyeret megkereshesse Ekként az ügyvédi kar tekintélye és állásának tisztessége elveszti hitelót. Pedig az ügyvédi állás egyik nagy jótéteménye az emberi társadalomnak, ha azt a szó nemesebb értelmében fogják fel. Az ügyvéd a leghivatottab tanácsadója mindenkinek : vagyoni, családi ós személyi jogügyeiben, AZ ily eljárás azonban nem alkalmas az ügyvédi kar reputációjának ós erkölcsi színvonalának emelésére. Azonkívül nem nyújt biztosítékot arra nézve, hogy a mostani rendszer mellett nem kerül-e a kar kebelébe számos olyan egyén, ki az ügyvédséget nem a szó nemesebb értelmében vett jogvédelemnek tekinti, hanem csak vagyon szerzési eszköznek s ez okból diplomáját arra használja fel, hogy miután megvan hozzá a jogosultsága, könyörtelenül igyekezzék a törvényes f o r m á k szigorú betartásával minél nagyobb vagyont összegyűjteni. A magyar társadalomnak — sajnos — uralkodó becsvágya az, hogy gyermekeiből urat neveljen és pedig minél hamarább ós minél kevesebb költséggel. Az urhatnámság vágyának kielégítésére aztán legalkalmasabbnak a jurátusi ós ügyvédi pályát találja. Oly óriási létszám mellett azonban, mint a minővel a magyar ügyvédi kar rendelkezik, nagyon sok embernek van lehetetlenné téve tisztességes megélhetése s a kereset nélküli ügyvédek csak a diplomás proletárok számát szaporítják. A fővárosban tengődő ügyvédek egy tekintélyes száma csak azt várja, hogy az uj polgári perrendtartás életbe lépjen s akkor elözönlik a vidéki bírósági székhelyeket, mert abban a reményben élnek, hogy ezáltad tűrhetőbb existenciát biztosithatnak maguknak. Bár az uj polgári perrendtartás az ügyvédi kényszert enyhíti s tetemes részben megszünteti. Igy a perköltségekre dolgozó ügyvédi mesterség ezen uj rendszer mellett kevósbbé tog virágozni. Első teendő ennélfogva az ügyvédi pálya zsúfoltsága megszüntetésének eszközeiről gondoskodni. Mi azonban nem vagyuuk barátai a numerus klauzus intézményének, mely másutt, ahol ez érvényben van, többnyire hatalmi és jogtalan protekciós célokra használtatik fel. Ezen numerus klauzus, vagyis az ügyvédek létszámának előre meghatározása, némileg az ügyvédek függetlenségét is korlátozná, amennyiben a kormány kinevezésétől tétetnék függővé az ügyvédség gyakorlása. De az ügyvédi karnak is bizonyos kasztszerü zárkózott jelleget kölcsönözne, amennyiben oda csak különös pártolás mellett lehetne bejutni. A túlzsúfoltságon első sorban segíteni fog a jogi oktatás reformjának keresztülvitele. Ez egyrészről szigorítani fogja a jogi tanulást az egyetemen, másrészről az ügyvédi és birói vizsga egységesítése melBékésmegyei Közlöny tárcája. Játék. Irta: Lux Terka. Mócsy PÚI a ruháit pakolgatta egy elegáns, fehér próseltbőr kózikofFerbe. Nagy gonddal rendezgetett s IvánfFy, egy fiatal orvos barátja, amint a kanapó sarkába húzódva cigarettázott, gúnyosan nézegette őt. Az illatszeres üvegek, körömtisztitó készülék, kis kefék, nagy kefék egész garmadával álltak az asztalon s az IvánfFy tekintete valahányszor ezekre a tárgyakra " esett, kedvetlenül borult el. Egy idő múlva -elállt a nagy, bozontosfejü orvos s az ablakhoz ment. Olyan se nyár, se ősz idő volt odakünn, hűvös, aprószemü esö szitált s a világ a maga szürke egével, élettelen házaival ós szomorú földjevei olyan volt, mint a búcsúzó gólya szeme, mikor utoljára néz szót a nádason. IvánfFy lebámult az ablakból a Muzeum-kertre, ahol a hosszas esőzéstől némely fa sárgára vált levelekkel állt, mig némelynek hasznára volt a sok viz s buján üde ági ikon ugy csillogtak a levelek, mintha üvegekből lettek volna. Sokáig állt az ablaknál s csak arra fordult meg, mikor egy idő múlva Mócsy, nagyot kiáltott: — Ali right! — Készen vagy ? — kérdezte IvánfFy. Mócsy már ekkor a kanapén feküdt s cigarettára gyújtott. Szép, szőke, elegáns fiu volt, csak épp a túlságos eleganciáját, meg a szemét lehetett volna kifogásolni. Az „ennyire" elegáncia komoly embereknek nem tetszik, a szeme pedig nagyon okos és nagyon hideg fensőbbségóvel tett kárt benne. Szép lassan, finomul szivta a cigarettáját ós mosolyogva mondta: — Sok sikert várok ettől az úttól. — Mire nézve ? — kérdezte IvánfFy. — Ej, hát mire nézve várja az iró az uj impressziókat ? Megakarom ismerni az asszony lelkét. — S ezt ugy akarod elérni — felelte IvánfFy kedvetlenül — hogy összetöröd a leikát, mint a gyermekek a játékszert, hogy meglássa mi van benne ? Mócsy vállat vont. — A művészet érdesében teszem Michel Augelo hullákat boncolt, hogy megismerje az élő alakok organizmusát s ti orvosok, szintén nem csináltok kabinetkórdést holmi szegény ördög életéből, ha azzal a tudománynak tesztek szolgálatot. — Ej, — felelte Ivánffy ingerülten — csakhogy a nő lelkét nem szükséges összetörni, hogy megtudjad mi van benne ! A nő lelki organizmusa rendkívül egyszerű. Semmi sem lesz saját magáért s a nő lelke is szolgálatra van teremtve, épp ugy, mint a virág, a gyümölcs, épp ugy, az igazán szerető nő lelkében is sohasem lesz egyéb, mint szerelem, a kevésbbó szerető nő lelkében bosszú ós aki egyáltalán nincs szerelemre predesztinálva, annak a lelkében csak hiúságot találsz. — Szép, — mosolygott Mócsy gúnyosan s élvezettel engedte ki szép piros száján a cigaretta füstjét; — tehát te a nő lelkét három érzelmi lépcsőre osztod el és azt állítod, hogy ezek a lépcsők egyetlen kőből vannak kifaragva, holott Ovidiustól Boccacióig minden költő azt állítja, hogy a nő lelke több darab mozaikból vau összeállítva, mint az Alhambrát ahány oszlop tartja.Nem volnál szives állításodat valami konkrét adattal bizonyítani? Nagyon érdekelne. IvánfFy egy pár percig üresen nézett a levegőbe, aztán egy csöndes sóhajjal ismét az ablakhoz lépett. Vagy öt percig hallgattak mind a ketten s azután IvánfFy visszafordult s szemközt Mócsyval leült egy mély, angol karos székbe. Szép, becsületes, barna szemében, mint a lefátyolozott fáklya lángjai, valami szomorú emléknek a fájdalma csillant meg ós aztán felsóhajtott. — Mivel konkrét adatot akarsz, — elmondom neked az apám öngyilkosságának történetét! . . . Tiz évvel a házassága előtt az apámnak viszonya volt egy Marth Margit nevü színésznővel. A leány tisztességes óletü volt és őszintén szeretett, de az apám életében, a ki könnyelmű, bohém ember ; volt, csak studium-számba ment a szerelem, épp ugy, mint most nálad a szegény Emmával. Egész öntudatosan ós következetesen hazudott a leánynak, szóval azt a lelketlen játékot űzte vele, amit a gyerekek az elfogott madárral, akit fölvisznek a toronyba, ott levágják a szárnyát s aztán a torony ablakából ledjbják. Ismeretségük második nőnapjában, — az apám, akinek lelke a bolyongás volt, elutazott s a leányt is magával vitte. Kót hónapig voltak oda, bejárták egész Magyarországot ós aztán vissz ijöttek. Mint férj ós feleség jártak az uton s a leány rendkívüli bensőséggel ragaszkodott apámhoz, akinek, mint minden felületes ós nem komoly érzésű embernek, terhére volt az a mély ragaszkodás ós vissz itórtűk után egyszerre szóttépte a leánynyal összekötött láncszemeket. Durván, ciuikusan, leplezetlen kíméletlenséggel ós egyszerre, mint amilyen váratlanul elönti az áradás a virágzó földeket. Ugy gondolkodott, hogy a leány már terhére van, aztán az órzókisóge sem vetett többé lobbot, és kíváncsi volt most már a vógkifejlödósre is ós egyszerűen, minden magyarázat nélkül elhagyta a leányt ós várta, hogy mit fog ez tenni ? Bosszút áll, elsülyed, valami szenvedélynek dobja oda magát, vagy meghal ? Egyiket sem tette, hanem három hónap múlva egyszerre csak eltűnt. Hova tűnt, merre ment, senki sem tudta megmondani s az apám most már kétségbeesetten kutatta a nyomát, mindhiába. Marth Margit eltűnt, senki sem tudott róla semmit. Tiz év múlva, harmincötóves korában, megnősült az apám Okos, konvencionális, józan házasság volt az ő részéről. Az anyám vagyonos leány, az apám akkor már híres festő volt s házasságuk olyan volt, mint a mai házasságok legtöbbje, üres, mint a felfujt aranygyűrű. Ennek a házasságnak az ötödik évében apám tanulmányok végett Erdélybe ment. Egész Erdélyt bejárta s egyszer valahol az oláhországi határon egy kis talui'a bukkant, ahol tizenöt óv előtt vagy kót hétig lakott Marth Margittal. Valahol olvastam, hogy egy öreg fűzfa semmit sem tudott a megöregedósről, mert a fiatal füz árnyékát a vízben a magáénak gondolta és nagyon boldog volt e hitében, Azt hiszem, hogy apám is igy lehetett vele, mikor ráismert arra a kis primitív oláh falura, amelyben most is minden olyan volt, mint tizenöt óv előtt. A szalmával fedett templom, a harangláb a pópa udvarán, az egyházfi csupshegyes kis háza az ! ökölnyi kis ablakokkal s az erdő alatt a zsidó korcsmáros faháza, ahol tizenöt év előtt lakott s a hova most is beszállt. A vöröshaju, piszkos Rosenblüh most is olyan ravaszul alázatos mosolylyal vette le hegyes báránybőr sipkáját az uj vendég | előtt és ugyanazt a szobát nyitotta ki, amit tizenöt óv előtt. Minden a régi állapotban volt a szo-