Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-05-01 / 35. szám

lett inkább a birói pályán mar»d a fiatal­ság, ahol az ügyvédnek készülő ifjú szin­tén kénytelen néhány évet tölteni ós ezt az évet már beszámítják a szolgálati időbe. Ekként mégis csak inkább hozzászokik a fiatal ember a közhivatalnoki pályához ós nem kevésbbó lesz kedve az ügyvédi pálya bizonytalanságának ós esélyeinek neki­indulni. Közgyűlés Csabán. A község közügyei ugyancsak igónybe­veszik a csabai képviselőtestületi tagok munkásságát; úgyszólván minden hétre jut egy-egy közgyűlés. E hó 28-án, mult hétfőn a község 1901. évi zárszámadásai kerültek a képviselőtestület birálata alá; szokatlanul nagy számmal jelentek meg a képviselők, s igy a közgyűlés külső kópén is meglátszott, hogy százezres tótelek ke­rülnek megállapítás alá, s egy évi sáfár­kodás felett kell majd bírálatot mondani. Kötelessógszerüleg visszatérünk még a zárószámadás bírálatára; ezúttal a köz­gyűlés lefolyásáról következőkben számo­lunk be : Z s i r o s András elnöklő biró dél­előtt 9 órakor megnyitja a gyűlést s a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Szalay József ós Z s i 1 á k András képviselőket. Maros G-yörgy h. főjegyző jelenti, hogy a pótlólag kibocsájtott meghivó sze­rint a kórház 1903. évi költségvetése is tárgyaltatni fog. Sailer Gyula gazdasági intéző, mint községi számvevő, terjedelmes jelentés kap­csán bemutatja a község összes pénztárai­nak 1901. évi zárószámadásait az alábbiak szerint: I. Leltár: cselekvő vagyon kor. 3,323,153 66 . saenvedő vagyon — — 2,523,964-29 tiszta vagyon — — — > 799,189*37 II. Közpénztár: bevétel— — 1,519,61950 kiadás — — — — 1,117,884-52 maradvány — átadása tárgyában, — de a többi szám­adásokat a képviselőtestület minden kü­lönösebb diskusszió nélkül tudomásul vette. A közpénztári számadás során felmerült eszméket az elöljáróság megszívleli, s an­nak idején kellő javaslatait megteszi. A megállapított számadások pedig a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz felterjesz­tetnek. Maros György tatja a nyilvánossági községi kórház 1903. zatát; a költségvetés 1,104 kor. 11 fill. 26,036 „ - „ h főjegyző bemu­joggal felruházott évi költsógelőirány­bevételt kiadást 24,925 kor. 89 fill. hiányt irányzott elő. költségvetés szerint jelentkező hiány következők szerint pótoltatnék : 45 napi beteglétszám évenként 18,200 ápolási napot ^eredményez ; a 24,925 kor. 89 fillér hiány elosztva a 18200 ápolási nappal: 1 kor. 55 fillér napi ápolási dij jelentke­zik. Ehhez képest a képviselőtestület a kórház jövő óvi költségvetést az előter­jesztett számtételekkel megállapítja, s a hiány fedezetére 1 kor. 55 fillér napi ápo­lási dij engedélyezését kérelmezi. A költ­ségvetés ez értelemben fog fülterjesztetni a törvényhatósági bizottsághoz. Azután a képviselőtestület 35 szava­zattal dr. F á y Samu egy nem szava­zata ellenében a kanálisi szőlők terve­zett szabályozása érdekében 2832 kor. 50 fillérért megveszi Saj ben ü.dám és neje 1133 D-öl szőlő-területét. A közgyűlést megelőzőleg Sztraka György főszolgabíró az újonnan megvá­lasztott erzsóbethelyi esküdtet, U h r i n Györgyöt ünnepélyesen megeskette. A gyűlés délelőtt 10 órakor véget ért. gel ben sok III. - — — 341,734-98 Közmunkapónztár: bevétel 46,612-34 kiadás _____ 27,792'02 maradvány — — — — 18820'32 IV. Városszabály, pénzt, bevétel 141,173-80 kiadás _____ 49,412 49 maradvány — — — — 91,760'31 V. Szegónyalap pénzt, bevétel 111'915'99 kiadás — — — — - 67,715-29 maradvány — — — - 44,20070 VI. Kórházi pénztár: bevétel 83,91071 kiadás - - - - - 45,8 70 04 maradvány — — — — 38,040-67 'vw Katonaelsz. pénzt, bevétel 43,712'09 - - - - 33,148-54 kiadás maradvány — — — — 10,56355 VIII. Letéti pénztár: bevétel — 27-41975 kiadás — _ — — - 9,42553 maradvány — — — — 17,994 22 A közpónztár számadásának tárgyalása során volt ugyan itt-ott felszólalás, a Kakas vendéglő udvarán elhelyezett közmérleg egyenlő mérték szerint való hozzáférhetővé tétele, a szeszfogyasztási adópótlók keze­lése ós ellenőrzése, községi építkezéseknél zsindely helyett cserópalkalmazása, s a tanyai iskoláknak állami kezelésbe való Ipari sztrájk Csabán. Ács és kőmlvas seg édek munkaadók ellen Ipari sztrájk Csabán! . . . Havalóban meg nem történt volna, mese számba ve­hetné mindenki. Egyébként jellemzi a helyzetet: az ipar válságát egész magyar Alföldünkön. Hódmezővásárhely után Csaba, s ha az előjelek nem csalnak, rövid egymásutánban következnek Szeged, Arad, Temesvár, Ko­lozsvár, ahol az építőipari munkások — ugy mondják — kölcsönösen kötelező nyilat­kozatokat cseréltek ki, hogy a körülmények kényszere alatt bekövetkező munkaszünet alkalmával a vidékről hozzájuk intézendő munkakinálat esetére a szakmabeli mun­kások munkát nem vállalnak. Válságos az ipar helyzete szóles Magyar­országon, de legválságosabb mindenek felett az ópitő iparosok helyzete. Egymásután kö­vetkezőtöbb éven át szünetel az épitósikedv; az általános nemzetgazdasági depresszió kedvezőtlen hatása legkedvezőtlenebbül az építkezési vállalkozást befolyásolta. Hisz élénken emlékünkben van még a főváros­ban beütött ópifcósi válság, mely pár évvel ezelőtt nem egy nagyvállalkozót juttatott az anyagi tönk szólére. Az általános közgazdasági válság a vidéki iparral is éreztette e deprimáló, káros hatását. Vármegyénkben, és külö­nösen Békéscsabán a kisiparosok minden bábán is. A feketére festett ágy, amelynek keskeny takarója alól kilátszott a szalma­zsák, a csorbaszélü cserép mosdótál, a kormosüvegü konyha lámpa, a rongyból fonott pokróc, minden, minden a régi. S az időnek ez a csodálatos megálla­podása tetszhetett a vendégnek, amely ki­nevetve a világi rendszer törvényeit, egy piszkos kis oláh faluban gúnyos könnyel­műséggel megveti a lábát s azt mondja : Nem megyek . . . Az a negyvenéves vendég alighanem megveregette az idő vállát a levegőben s a régi emlékek gondatlan ifjúságán felfris­sülve, kacagva mondhatta: Jól teszed ! S a vendég megtapogatott minden tár­gyat, azzal a babonás várakozással, hátha a tárgyak érintésétől az elszállt ifjúság visz­szaszállna. Ki tudja, milyen gondolata le­hetett abban a percben, mikor ez a babo­nás vágy megszállta ? Ki tudja, nem arra gondolt-e, hogy még egyszer kezdve az életet, más uton indulna, mint először ? Kinyitogatta a festett almárium fiók­jait, a kályha melegétől felpattogzott szek­rény hólyagos ajtaját s utoljára egy kis tükörnek a fiókját, ami az ablakban állt. S ekkor elhalványodott. A tükörben egy selyempuha, szőke hajat talált, olyan álla­potban, amint a nök leszedik azt a fésűről s egy régi, színehagyott szivartárcát, az ő saját monogramjával. A vendég akkorát kiáltott erre, hogy a piszkos Rosenblüh ijedten szaladt be. — Kié ez a haj itt ? — kérdezte sá­padtan és reszketve. — Hja, — felelte a korcsmáros és könyet törölt ki rongyos kaftánjával a sze­méből, — az a szegény kisasszonyé volt. — Micsoda kisasszonyé ? — Aki tizenöt évig lakott ebben a szobában. A vendég a falnak tántorodott. — S mit csinált itt ? — Sirt ós varrt a faluban az asszo­nyoknak. — Hogy hívták ? — Margitnak. — Es most hol van ? — Megha't. — Mikor ? — A tavaszszal. Itt fekszik mindjárt elől, jobbra a temető kapujától. Egy kis fehér kereszt van a sirján s csak annyi van ráirva: „Élt — meghalt". Az utolsó éjszakáján ő maga irta fel egy papirosra, hogy csak ez áljon a keresztjén . . . Ha férfinak valaha volt mit elsiratnia, annak a boldogtalan embernek csakugyan volt. S három nap múlva, mikor előbb egy mindent megmagyarázó, őszinte levelet postára tett - főbolőtte magát . . . Anyám közel a Margit sírjához temet­tette el, s két egyforma, fehér márvány­keresztet állíttatott a sírjukra s a Margi­tén is az volt fölírva, ami a kifestett ke­reszten : „Elt — meghalt ! u Ivánffy, meg Mócsy sokáig hallgattak a mind jobban elsötétülő szobában. A nyi­tott ablakon befujta a szól a sűrű, hideg esőcsöppeket s a levegő nyirkos fű ós fa­illattal telt meg. Mócsy egyre cigarettázott s kifürkészhetetlen tekintetével a levegőbe nézett. Olyan volt ez a tekintet, mint a hinárvirág gyökere, amelyet hiába kérdez­nénk, semmit sem mond eí a rejtélyes mély­ség titokzatosságából. Ivánffy felállt. Megkereste a kalapját, az előszobában fölvette a kabátját s aztán visszajött s kezet nyújtót Mócsynak. — Ha elutazol — mondta halkan, min­den hangsúlyozás nélkül — szerencsés utat kívánok — Köszönöm — felelte Mócsy. Es egy szóval sem mondta, — hogy elutazik-e, vagy sem ? gédek munkarendjéről; e szerint, ha a munkaadó iparos ós segédje között eltérő ós írásban foglalt megállapodás nem jön létre, a következőket rendeli : március 20-ig tart a munkaidő reggel 7 órától délután 5 óráig, délben 1 órai pi­henövel ; március 20-tól április 24-ig reggel 6 órától este 6 óráig, reggel y a, délben 1 órai pihenővel; április 24-től szeptember 29-ig reggel 5 órától este 7 óráig, reggel Ya> délben 1 órai pihenővel, s szombaton este 6 óra­kor a munkának beszüntetésével; szeptember 29-ótől november l-ig reg­6 óratói este 6 óráig, reggel dól­1 órai pihenővel. Hisszük, hogy e mozgalom, a munká­józan, fegyelmezett magaviselete, a munkaadóknak már eddig is kifejezett jó­indulata, s bizonyos irányban jelentkező­engedékenysége, s a vezetésre vállalkozott testület jóakarata, s mindkét fél érdekeit egyaránt szivén viselő magatartása foly­tán, rövidesen mindeneket kielégítő meg­oldást fog nyerni. Tegnap délután a segédek tartottak népes értekezletet a Szécheny-utcai Dénes ­féle vendéglőben s azon mintegy 80-an, tulnyomólag fiatal segédek vettek részt; megjelent Sztraka György főszolgabíró is ós láthatólag jól estek a segédeknek a főszolgabíró útbaigazító ós felvilágosító szavai. értekezlet elnökül megválasztotta M i t y k ó Jánost, ki összetartásra, csendes magaviseletre hivta fel társait; majd elő­terjesztette a fentemIitett négy pontozatot smost már óránként nem 36, hanem 32 fillért állapítottak meg ; a két éven alóli segéd­nek 26 fillért. Ezt az értekezlet elfogadta s megválasztotta a mesterekkel tárgya­lásra kiküldendő hat tagot: Mitykó Jánost, Zsiga Györgyöt, Bilázs Andrást, Zsilák Pált, Zsibrita Jánost, Gajdács Andrást. JX főszolgabíró felhivására ezek után a megjelentek csendesen szétoszlotak. Délután 4 órakor az ipartestületben jöttek össze értekezletre a mesterek s azon Rosenthal Ignác, ipartestületi elnök igyekezett a segédek kívánalmait a mes­terek érdekeivel összeegyeztetni. Á meg­jelent 28 mester egyhangúlag kimondotta, hogy egyáltalán nincs jogosultsága a bér­fölemelés követelésének, mert ugy a kőmi­ves, mint ács iparnál a munkabér magas­sága az illető kézügyességétől függ. A munkaidő szabályozása és óraszerinti fi­zetés kivihetetlen. Akkordmunka pedig mulh-atlanul fenntartandó, mert éppen itt van módja a munkásnak nagyobb keresetre. A szambat esti fizetést, a városban dol­gozóknak, teljesitik. A mesterek felhívást intéznek a mun­kásokhoz, hogy álljanak munkába; mint eddig, ugy ezután sem zárkóznak el a mes­terek a megérdemelt bór fizetésétől. Az értekezlet ezen megállapodását tu­datják a segédekkel. osztályában általános völt a feljajdulás a helyzet tarthatatlanságán ; s bizony, az itt-ott felmerült iparpártolási mozgalmak csak narkotizáló hatással lehetnek a súlyos bajok orvoslásán, gyökeresen a súlyos be­tegségben senyvedő kisipar helyzetét meg nem javítják. Különösen kedvezőtlen volt az irány­zat az ópitő-ipar terén; Csabán évenként átlag százat megközelítő esetben engedé­lyeztek uj építkezést, ugy, hogy alig akadt utca, mely egy-kót uj, modern épülettel nem szaporodott volna. Mintegy 3 óv óta azonban az építkezési vállalkozás csaknem teljesen szünetel. Igaz, hogy a helyzet ekkénti kialakulásában nevezetes szerepet játszik azon körülmény is, hogy a nagy­szabású Trautmansdorf-fóle földvótel gaz­dáink pénzügyi képességét teljesen kime­rítette, s építkezéseivel túlnyomó részben a felparcellázott uradalomnak gazdasági épületekkel való felszerelésére szorítkozott. Maga Csaba sem bátorkodott nagyobb építkezésbe fogni, mert a pénzpiac drága­sága lehetetlenné tette a fedezet előterem­tését Hosszú várakozás után, a kamatláb csökkenésével, megszerezvén a város az előfeltételeket, a folyó óv tavaszán két nagyobbszabásu építkezést vett foganatba: a Zöldfa vendéglőt ós az állami elemi iskolát. Magánosoknál is kedvezően fejlett az építkezési kedv : rövid egymásutánban állították munkába a Vasut-utcán a Weisz­féle, a Fő-téren a Dócsey-féle épületeket s már kora tavasszal megkezdték a csendőr­laktanya ópitósót. Szóval ugy látszott, hogy az egykor hatalmas arányokat mutatott csabai építkezési vállalkozás ismét életre ébred s kenyeret ad a nyomasztó hely­zetben levő kisiparosok azon osztályainak, akik april havától októberig kénytelenek beszerezni egész évre való élelmüket. E közben csap le a hódm^sővásárhelyi sztrájk liire. Valószínű, — bár ez ideig adatok nem állanak rendelkezésre, — hogy a hódmezővásárhelyi szakmatársak adták az impulzust csabai kollegáiknak a munka beszüntetésére. Hetek óta forrott már va­lami az ópitő iparosok között: szakegyle teikben többször gyűléseztek, mig végre vasárnap határozatba ment, hogy követe­léseikkel nyíltan előlépnek s amennyiben kívánságaikat a munkaadók megtagadják, a munkát beszüntetik. Ez tegnapelőtt, f. hó 29 ón tényleg be is következett; az összes építkezéseknél mintegy száztízen beá'litották a munkát. Dicséretére legyen mondva a sztráj kó­lóknak, eljárásukban mind ez ideig mag­maradtak a törvényes rend ós fegyelem korlátai között; hisszük is, hogy ha a moz­galom az eddigi mederben megmarad, ha­tósági beavatkczásra alkalom nem kerül, s ezen nyugalmában méltóságos mozga­lom előbb-utóbb kedvező megoldást nyer. Az összes intézkedéseket, élén az el­nökkel :Rosenthal Ignáccal, s a jegy­zővel : Áchim Jánossal, az ipartestület elöljárósága vezeti. Az ács- és kőműves segédek kijelentették, hogy az ipartörvóny 163. §-a alapján egybeülő, s fele részben 6 taggal a segédek, másik fele részben 6 taggal a mesterek közül alakítandó b é­keltet ő-b izottság határozatában föltétlenül megnyugszanak. A sztrájkolok a következő négy pont­ban foglalják össze kívánságaikat: 1. a munkaidő reggel 6 órától este 7 óráig, szombaton pedig este 6 óráig terjedjen; 2. napibér helyett a kereset óra­számra fizettessék, és pedig közönséges munkáért óránkónt 32 fillér, külső vako­lási ós diszitő munkáért óránkónt 36 fillér ; 3. fizetésük miden héten, szom­baton este 6 órakor kiadassók ; (eddig két hetenként kapták bérüket); 4. az akkord munka töröltes­sék el. Sok megszívlelendő van a munkások e kívánságaiban; azonban figyelmen kivül nem hagyható a mesterek azon jogos ál­láspontja sem, hogy e kívánságok vala­menynyijónek teljesitése őket valósággal anyagi romlásra vezetné. Ha az ópitő-ipar­munkások a tél folyamán állottak volna! gámuel paraszt g J dá tT ó l kicsalt húszezer elo, ugy a mesterek a versenytargyalasok, k „Békésmegyei Közlöny" táviratai A Gotterhalte a képviselőházban. Budapest, április 30. (Saj. tud. távirata.) A képviselőház mai ülésén a honvédelmi tárca tárgyalásánál Rákosi Viktor is felszólalt. Hosszabb, több helyen humoros beszédével nagy sikert aratott, melyben a Gotterhaltóről is beszólt. Beszédjére F e­j ó r v á r y miniszter válaszolt ós megem­lítette, hogy a Gotterhalte szövegében ártatlan, melódiája pedig gyönyörű. Erre viharos kiáltásokban törtek ki a független­ségi képviselők : Emléke gyűlöle­tes! Tartsa meg ! Csaló cigányasszony. Hódmezővásárhely, április 30. (Saj. tud. táv.) Furfangos csalást követett el L a k a­t o s Erzsébet cigányasszony. Égető húszezer­alkalmával már számot vethettek volna magasabb mu ikabórrel; mig igy ajánlatai­kat a régi munkabérek ismert tényezői szerint tették meg, az épittetökkel a régi viszonyok figyelembevételével kötötték meg . a szerződést s igy a munka egységárak i 7 ^ ' túlzott felemelésével a legválságosabb hely­zetbe jutnának, .akkord munkák Csabán alig fordulnak elő; de a belső és külső vakolásoknál ós diszitő munkáknál a mi nézetünk szerint is nélkülözhetlen. Ezt kivánja ugy a munkás, mint a vállal­kozó közös, jól felfogott érdeke ; mert mig e munkáknál az akkord jelleg megszünte­tése a vállalkozó túlzott anyagi megter­heltetését idézné elő, addig a szorgalmas, igyekvő és ügyes munkás az akkord mun­kánál jóval többet kereshet az óránkénti egység munkaárnál. Békósvármegye törvényhatósága az 1884. óvi XVII. t.-c. 140. §-a alapján i887, dec. 19-ón tartott gyűlésében szabályrendeletet alkotott a békéscsabai kőmives ós ács-se­koronát. Azt mondta neki, hogy Jézus Krisztussal két szekér aranyat és ezüstöt küldet neki. Egy éjszaka meg is jelentetett Égető házánál fehér lepedőben egy ci­re a gazda lassanként kifizette a koronát ós így tönkrement. Ma kiderült a csalás; a cigányaszszonyt a csendőrség letartóztatta. újdonságok:. A vérengző siketnémát elfogták. A csendőrség szorgos kutatás után a dobozi erdőben rátalált T o b a i Ferencre, ki — miként lapunk mult számában irtuk — hirtelen támadt őrületében édesapját id. Tobai Sándort, testvérbátyját ifj. Tobai Sándort és a segítségül érkezett Jónási Józsefet kósszurásokkal veszélyesen meg­sebezte. A három sérült, ember között ifj. Tobai Sándor van legkritikusabb állapot-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents