Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-04-24 / 33. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, április hó 24 én. 33. szám. BEKESMEGY • i KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Réziiatok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 tillé Előfizetni bármikor (ehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A magyar igazságszolgáltatás. Budapest, április 23. Az igazságügyi politikai kérdések majdnem ki vannak merítve. Az általános polgári törvénykönyv részletesindokolásának utolsó kötetei most hagyták el a sajtót. A szóbeliségre ós közvetlenségre alapított polgári peres eljárásról szóló törvényjavaslat már a Ház asztalán fekszik. A végrehajtási eljárásról, a csődjogról, a tó'zsdei bíráskodásról, a telekkönyvi rendtartásról készített törvényjavaslatok szintén nemsokára a Ház elé kerülnek. Az igazságügyi reformok tekintetében tehát úgyszólván semmi kívánni való nem marad hátra. Régi közmondás, hogy a helyes irányú igazságügyi politikának nagyjelentó'ségü erkölcsnemesitő hatása szokott lenni. Az ujabb igazságügyi reformok zzámot vetnek a közerkölcsiség és fó'ként a humánizmus követelményeivel. A hazai civilizáció és kultura annyira emelkedett, hogy a rabló bandák garázdálkodása úgyszólván ki van zárva. A rengeteg erdőségek az alföldi sivatagok, a régi be tyárvilág ezen bevehetetlen, megközelithetlen várai helyén gazdisági és ipartelepek és miintamezőgazdaságok keletkeztek, a civiliz jciónak és a kultúrának mindmegannyi fókusai, me lyekaek nagy hatása van a közerkölcsök szelidülésére is. Ezek hatása alatt annyira nemesedtek az erkölcsök, hogy habár előfordulnak ma is erőszakos és vérengző' bűncselekmények, azonban ilyenek elkövetésére a szövetkezések, rabló bandák alakítása közigazgatási és rendőrszervezetünk mellett ki van zárva. Ellenben szomorúan tapasztaljuk, hogy a vagyon elleni kihágások és haszonlesésből eredő büntettek és vétságek száma napról-napra szaporodik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a bünügyi statisztika csak a jogerős Ítélettel befejezett büntetőügyeknek számát veszi figyelembe. De ha hozzávesszük még azon eseteket is, mi dőn a büntető igazság keze nem képes elérni a bűncselekmények elkövetőit, a vagyon elleni bűncselekmények számát még többre kell tennünk. Ennek a jelenségnek pedig két oka van. Az első, hogy a büntető törvénykönyvnek épen a csalásra, a lopásra, valamint a vagyon elleni bűntettekre és vétségekre vonatkozó része a leghiányosabb. A furfangos ember nagyon könnyen ki tud siklani a büntető törvénykönyv paragrafusai közül. Helyzetét megkönnyíti az uj bűnvádi eljárás, amelynek szabadelvű rendelkezéseivel nag.yoa könnyen visszaélhetnek a lelkiismeretlen védőkés azok a birák, akik az ügyeket nnielőbb lerázni szeretik a nyakukról. A vagyon elleni büntető cselekmények nigy száminak még mélyebb pszihologiai okai is vannak Magánjogunk ne,n lévén még kodifikálva, a tulajdonjogok meghatározásánál na gyon ingadozó a birói gyakorlat. Ennek a köznépben meg van az a káros következménye, hogy a tulajdonjog iránti fogalom elhomályosul. A tulajdon szentsége iránti tisztelet kivész a, közérzületből és csak azt keresik, hogy a tu lajdonra vonatkozó tiltó törvényeket miként tudják kijátszani anélkül, hogy erre rájöjjenek. A mi legfőbb igazságügyi feladataink közé tartozik tehát, hogy a törvénykezés lépést tartson az emberi furfanggal, a ravaszsággal. Ezt podig elérjük akkor, ha a perjogot megtisztítjuk a formalizmus nyüAz eddigi peres eljárás a' formík nyűgével volt tele. A bizonyítékok szabályai főként merevek voltak Igen sok per hamis tanazás, hamis eskü, vagy az ügyvéd gondatlansága miatt veszett el. És ilyen Ítélet által egye sek és családok többször egész vagyonuktól, exisztenciájuktól lettek megfosztva. Nagyon természetes, hogy az önzés, a bir vágy, az élelmesség és a ravaszság iparkodott a maga javára fölhasználni törvénykezési rendünknek ezen tökéletességeit. A modern jogtudomány arra törekszik, hogy a materiális jog" érvényesülését biztosítsa a törvénykezési eljárás során. Ennek eszköze a szóbeliség ós közvetlenség, a felekkel való közvetlen érintkezés, a bizonyítékok szabad használata, azok ismétlése, kiegészítése és a biró részéről a bizonyítékok szabii mérlegelése. Eddig p.éldáijl, ha a tanú vallomásá a esküt tett, ez föltélen bizonyítékot képezett Ellenben, a biró ezután a tanúvallomás súlyát mérlegelheti és megfontolás tárgyává teheti, vájjon hitelt é demelhet-e, szavahihető e a tanú, annak dicára, hogy vallomását esküvel megyerősitette. Az uj peres eljárás mellett kétségkívül uagyobb bizalommal fordul a jogereső közönség a biróságh-z, ha | látja, hogy ott valóságos igazságot talál. A rosszhiszemű perlekedő pedi ^ óvatosabb lesz, ha látja, hogy az igazság eldöntése nem az ügyes fogá1 soktól, furfangtól és a ravaszságtól függ. Igy az uj peres eljárásnak közerkölcsnemesitő hatása bizonyára mihamar meg fogja hozni a gyümölcsét, s épen azért sietős, hogy a perrendtartásról szóló törvényjavaslatból mielőbb törvény legyen. — Harc a kereskedelmi tárcáért. Mint fővárosi tudósítónk írja, a politikai köröket lázasan foglalkoztatja a kereskedelmi tárca kérdése. Mindig ós mindenütt erről tárgyalnak s számtalan nevet hoztak forgalomba a kombinációk. Hogy egyebet ne említsünk, beszélnek Gr a a 1 Jenő kereskereskedelmi tanácsos, Tisza István gróf, H ieronymi Karoly, Vörös László, Nagy Ferenc miniszterségéről ós L uk á c s László neve is forog, mint aki egyelőre átvenné a pénzügyi mellé, a kereskedelmi tárcát is. A helyzet igen bonyolult, mert a volt nemzeti pártiak Horáuszky kinevezésében precedenst látva, ismét saját embereiknek egyiüót akarják látni a miniszteri székben. A hir szárnyára kelt az is, hogy esetleg S z ó 1 1 a belügyi tárI cát engedje át valakinek s ő vegye át a kereskedelmit; de amint beszélik, Széli e tekintetben a határozott tagadás álláspontjára helyezkedett. Meglehet az is, hogy nagy meglepetéssel fog végződni a kinei vezés. A volt nemzeti pártiak jogot for| máinak arra, hogy közülök való legyen kereskedelmi miniszter s szinte megvannak győződve arról, hogy kívánságuk teljesedésbe megy. De ez mind homályos jóslat, a helyzet még nem alakult ki annyira, hogy Békésmegyei Közlöny tárcája. Oroszlánszívű Jakab. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Kysz. Mióta egyszer a városligeti színkörben felléptem, mint nép ós katonaság, leküzdlietlen szenvedélyemmé vált, uogy mindenütt szerepelni akarok. Innen magyarázható meg az is, hogy evvel a történettel minden áron a nyilvánosság elé akartam lépni. Először azt gondoltam, hogy legjobb lesz a szabad lyceum egyik felolvasó délutánján állnom vele a közönség elé s azért a kéziratot magamhoz véve, felkerestem a B. É. K. A. titkárát. Ez a bóka nem a körös vizében úszkáló hüllő, mely csöndes nyári estéken a lakosság anyanyelvén kiabálja, hogy „cso zso je to to", hanem — mint neve is mutatja — egyesület : a bokodi értelmiség közművelődési alosztálya. A titkár nekem régi jóakaróm, akinek már is nagy hálával és 15 forinttal tartozom. A köteles hála oly óriási, hogy aligha róhatom le valaha,- ellenben a 15 forint tartozás oly csekélység, hogy nem is érdemes több szót vesztegetni rá. A titkár ur igen barátságosan fogadott. Előadtam jövetelem okát; láthatólag megdöbbent. Átnézte a kéziratot s olvasni kezdte. Mig olvasott, hideg veríték gyöngyözött mindkettőnk homlokán. Az enyémen az izgatottság, az övén a műélvezet miatt. Mikor elolvasta, megkönnyebbülten sóhajtott fel s e nyájas szavak kíséretében adta vissza a kéziratot : — Barátom, ezt a dolgot felolvasni — nem lehet. Ha azt mondta volna, hogy felolvashatom,, akkor sem lepődtem volna jobban meg. Őszinte elragadtatással kérdeztem: — Miért nem lehet? — Azért kedves barátom, mert a lyceumi felolvasásokraokos emberek járnak, okos dolgot hallani. Ez a história pedig a szamárságok közt is igen előkelő, moadhatnáin, a legelőkelőbb helyet foglalja el. Más ember ilyen őszinte ós pártatlan kritika hallatára veszi kalapját és ajánlja ma^,át; de ón nem szoktam olyan hamarosan ajánlani magamat. De még írói hiúságomnak is jól esett ez a meleg elismerés, melyben müvemet a titkár ur részesítette. Meghatottságtól remegő hangon kérdeztem : — Mit tegyek hát, hogy munkámat átadhassam a halhatatlanságnak. A titkár ur gondolkozott egy kicsinyig s egy jó ötlettől megkapatva fordult hozzám: — Tudja mit? adja át a Közlönynek. (Persze, akkor még nem ő szerkesztette !) Az sem közölt ugyan még akkora szamárságot, de ezt loadja, ha nem egyóbbórt, hogy másokat visszariasszon. Megköszöntem a tanácsot ós kértem tőle — öt forintot holnapig. A. legnagyobb előzékenységgel biztosított, hogy a tanácsot szívesen adta, az öt forintot illetőleg azonban nemleges álláspontra helyezkedett. A históriát beküldtem a Közlönynek. A szerkesztői üzenetekben szó is esett róla. Ez volt a kritika: Beküldött dolgozata botrányosan ostoba, papírkosárba került, csak folytassa fiatal ember." Nem bosszantó ez? . . . Kérem hallgassák meg s ha csakugyan oly nagy szamárság, tessék megmondani, hogy merre menekülhetek leghamarább . . . Azt hiszem Önök, mint köztiszteletnek s általános műveltségnek örvendő nj'ájas olvasók, mindannyian tudják, hogy - hol van a Vatikán ; szintúgy tudniok kell azt is, hogy mi az a kuruc brigád. Ezt Budapesten minden csirkefogó tudja. A gyöngébbek kedviért mégis megmondom. A Vatikán egy énekes kávéház a királyutcában. Tulajdonosa Blumentopf S. Sámuel, ősrégi család utolsó sarjadóka. Ha ő meghal, megfordíthatják a nyulbőrt a családi sírbolt fölött. Párducos ősei tollal kereskedtek; a család alapitója Hirsch j Mayer Lázár a történelem tanúsága szerint [ Kálmán királyunk alatt vesztette el a jobbkezét, mert hamis mértéket használt. ! Akkor még igy jutalmazták az érdemeket. Ennek a Hirsch Mayer Lázárnak a felesége, kinek híre az egész országot beszárnyalta, volt az a hölgy, akinek érdekében ugyancsak Kálmán király meghozte azt az ismeretes törvényt, mely így kezdődik: „A boszorkányokról pedig, melyeü nincsenek, említés ne tétessék". A Vatikánba még visszatérünk, most engedjék meg, hogy a kuruc brigádot defilliroztassan el Önök előtt. A kuruc brigád egy testület, de nem erkölcsi, még kevésbbó erkölcsös testület. Tagja lehet minden egyetemi polgár, ha nem rücskös sem a képe, sem a beesülete ós egész ember. Blumentopf S. Sámuel e szerint nem lehet tagja. A kurucok magyar ruhába járnak mindenhová, csak az egyetemre nem. Egyátalában oda nem igen járnak. Céljuk hadat viselni minden ellen, a mi nem magyar. A hadviseléshez, mint egy osztrák generális igen találóan megjegyezte 3 dolog szükséges: pénz . . . pénz ... ós pénz . . .! Természetes a kuruc brigád is első sorban pénz után nézett. Nyugodjanak meg kérem, a póni már megvan. Maga a brigadéros — Kecskemóthy Győző — volt az, a ki a hadviseléshez szükséges összeget megszerezte. Csellel hatalmába kerítette a hadipónztárt, mely a labancok részére küldetett s megugrott vele. Óriási pánik támidt e hirre s a labancok minden emberüket mozgósították, hogy a furfangos kurucot kézre kapják, de hiába! A brigadérosnak sikerült üldözőit kijátszani ós semleges területre Amerikába menekülni. Nem fogadták ugyan olyan sok hűhóval, mint például a német császár öcscsót, Henrik herceget, de ugylátszik az t nem bántja önérzetét. Most valószínűleg az Egyesült Államok elnökével ós Dewey tangernagygyal van összeköttetésben. Mi, akik vezérünktől megfosztva pénz ós tanácsnólkül maradtunk, elhatároztuk,' hogy guerilla harcmodort követünk a németek ellen. Minden apróbb erősséget, melyben a németek megvonták magukat, szótugrasztunk : ez volt a cél. A Vatikán, hol egy brettli senger csapat tartott előadásokat, jutott nekem ós 12 társamnak. Azt tudtuk, hogy a Vatikán fő vonzereje Grensebrust Nelli, a delejes hölgy ; egy rendkívüli erővel megálldott sváb lány, a ki fólmázsás vasrudakat emel, s ha megtorpan egy helyben, nincs hatalom, a mely elmozdítsa. Tervünk egyszerű volt ós nagyon ügyes. _ . Bemegyünk a Vatikáuba s ott alkalomadtán a németekbe kötünk. Ugy is volt. Épen szünetkor érkeztünk. Körülnéztem, hogy kibe lehetne sikerrel belekötni. A billiárd asztalnak háttal ült egy szemüveges vékony gyerek Azt választottam ki; az ördög nézte ki belőle, hogy a tornaklubb legizmosabb atlétája. Billiárdozni kezdtünk Ocskayval (azelőtt Altman volta neve, parabutyi gazdag, de becsületes sváb szülők gyermeke). Ugy intéztem a dolgot, hogy a lökésnél a dákó vége a szemüvegest vállon találta. Egy szó nélkül tovább ült! Vérszemet kaptam. Megint löktem, s megint hátba ütöttem. Rámnózett, de egy szót sem ejtve vonult egy szókkel tovább. Ez remek — gondoltam magamban — most ugy teszek, hogy a dákó ép a fejét érje, arra biztosan kérdőre von, én gorombán felelek, ő még gorombább lesz, a mire egy nyakleves zárja be a vitát 3 kezdődik az általános verekedés. A többi a kuruc vitézség dolga. Egy gyönge falschal löktem a golyóhoz s a dákót oly erővel rántottam vissza, hogy a szemüveges feje csak ugy koppant. A szemüveges felkelt s elém lépett. Én szemtelenül mosolygó arccal vártam a