Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-12 / 4. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Vasárnap, január hó 12 én. 4. szám BEKESMEGYE1 I0ZL0NY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Szalmaláng? _ Békéscsaba, jan. 11. Több éve már annak, hogy egyebet sem teszünk, csak foiyton-folyvást pártoljuk a magyar ipart. De mennyire pártoljuk? Mennyi szó, mennyi beszéd! Mennyi irottés nyomtatott betii! Mennyi buzgalom, mennyi igérkezés — és mennyi szalmaláng! Meg vannak az irott beszédek, meg vannak a bizottságok, a melyek oly sokat ígértek s a melyeknek tette eddig nagyobb részben csak igéret. Meg van ma is minden, ami akkor, abban a nagy feilángolásban alakult s a nagy cél eléréséhez még mivel sem közeledtünk. Sőt olykor, ugy tetszik, távolodunk-lüert az a nagy füst, amit akkor ez a kis tüz vetett, ugy látszik csak arra volt alkalmas, hogy fölkeltse az osztrákok éberségét, akik most már cserébe szintén mozgalmat indítottak arra, hogy kiszorítsák Ausztria területéről azt a kis magyar ipart is, a mely eddigelé versenyképességénél fogva oda utat talált. Csakhogy az osztrák az ő mozgalmait máskép csinálja. Nemcsak beszél, de tesz is. Azért, hogy a parlamentjük olyan gyülevész, azért hogy Bécs egy középülete nap nap után bot-r^w- jioi színhelye, azért az osztrák ^-Jfenni, ha akar. És tesz is. S mikor azt teszi, hogy a csekély magyar ipari terméket kiszorítja, ugyanakkor a saját termékeivel, még jobban elárasztja az országot, mint valaha. Szomorú dolog, hogy akadnak pártfogói minden oldalon és minden vonalon. A kis ember szinte öntudatlanul is vásárolja az osztrák árut, ha egyszer azt adnak elébe az áruasztalról A nagy vagyonú osztály pedig lépten nyomon szinte tüntet azzal, hogy Bécsben teszi megrendeléseit. Erre könnyen rá lehet bukkanni, Részben a magyar iparpártoló szövetség érdeklődése deriti ki, másrészt azonban a bécsi lapok nagy gaudiummal, mondhatni kárörömmel jelentenek minden olyan nagyobb megrendelést, amely magyar részről éri az osztrák ipart s az ausztriai gyárakat. Hogy e tekintetben pedig van jelenteni valójuk, az bizonyos. Az arisztokrácia, ha már nagyobb summa pénzt költ bevásárlásra, leginkább Bécsbe vonul, mert hiszen ez nála divat és sport. És azért magyar arisztokrácia, hogy tüntessen a magyarság ellen. Követőik akadnak, hiszen őket kö vetni előkelő dolog, s a vagyoni arisztokrácia ha másban nem, legalább a pénzköltés módjának mikéntjében dörgölődzik hozzájuk. Épp a napokban közölték egy budapesti műépítész nevét a bécsi lapok, aki összes bútorszükségletét Bécsben rendelte meg s onnan szerzi be. Nos — ép egy műépítész, akinek szinte a hivatásában van, hogy sovinista legyen s a ki követeli is a sovinizmust akkor, mikor arról van szó, hogy a magyar érzület neki kenyeret adjon. Ezt szépen elmondja, szónokolja, vitázza és követeli; ami pedig az ő elveit illetné, bútort vásárolni Bécsbe megy. A csillárok ismeretes dolgában több százezer koronányi összeggel akarták lúddá tenni az államot s az a merészség, amelylyel tették, nagyon jel lemző. Mert hiszen ekkora kockázatba csak az mer belevágni, aki bizik ahoz, hogy a tervét keresztül is viheti. S az ilyen önbizalomnak van is némi alapja akkor, amidőn a magyar állam egyfelől minden beszerzésnél a magyar árucikket követeli, másrészt megengedi, hogy idegen árunak a magyar fölött előny adassék, mint történt például a földművelési muzeum építésénél, ahol hivatalosan rendelték el a karszti márvány használatát, amelynél a magyar márvány tudvalevőleg — jobb Igy aztán csakugyan szépen haladhat az ország a magyar termékek fogyasztása felé. Szalmalángnak láttunk tehát minden iparpártolási mozgalom,mely megtörik a társadalom közönyén. Csabán csütörtökön volt iparpártolási értekezlet. És nem kívánhatunk mást és jobbat, mint azt, hogy a fellobbant lelkesedés ne aludjék ki soha, és ne legyen belőle szalmaláng! A. békési evang. egyházmegye közgyűlése. Hat éve azon nevezetes határozat végrehajtásának, melylyel a békési nagyüiterjedésü evang. egyházmegye három egyházmegyévé szervezte tett s a 3 egyházmegye igy az első 6 éves ciklust betöltötte. Ezen három egyházmegye közül a „békési" nevezet* aiatt megmaradóit január 8-án tartotta meg Tótkomlóson újjáalakulásának közgyűlését, melyen e szerint csaknem kizárólag tisztviselők választásáról volt szó. A közgyűlésen valamennyi egyházközség képviseltette magát. Ott voltak a lelkészek valamennyien : Okályi Adolf bánfalvi, Freitag János csorvási, Keviczky László kondorosi, Mendől Lajos nagyszénási, Rédei Károly pusztaföldvári, Zvarinyi János, Placskó István, Scholtz Gyula szarvasi, Csermák Kálmán, Gajdács Pál tótkomlósi, Veres József orosházi lelkészek. Bonka Gyula szarvasi főgimnáziumi igazgató. A felügyelők sorából ott volt: dr. Haviár Gyula kondorosi, dr. Bikády Antal csorvási, Torkos Kálmán nagyszénási, Bulla Sándor orosházi, Haviár Dani szarvasi, Haviár Lajos tótkomlósi I-ső, Povázsay Mihály tótkomlósi 11-od felügyelők. Első napon, január 7-én este előértekezlet volt. A gyűlés napján ezt megelőzőleg könyörgést mondott a templomban Rédei Károly lelkész. A közgyűlés a községháza tanácstermében folyt le, melyet Haviár Dani nyitott meg. A megnyitó szavak után felolvastatott az egyházmegyei elnökség választásáról felvett bizottsági jegyzőkönyv. Ennek fololvastatása után az egyházmegye elnökségét üdvözli a közgyűlés s működéséhez Isten áldását kéri. Ezen üdvözlésre előbb a felügyelő Haviár Dani szólt, utána pedig az esperes Veres József. A felügyelő kifejezést ad annak, hogy kötelesség teljesítésre lett meghiva s ezt a megbízást el kell fogadnia. A mint nem sajnálta, midőn mellőztetéséről volt szó, ugy érezte is, hogy az nem volna rá nézve súlyos veszteség, de azon 6 egyház szavazata kötelezi a megbízás elfogadására. Lehetnek úgymond méltóbbak nálánál, annak csak örül, hogy egyházunk ilyen férfiakban nem szűkölködik, de a mérkőzés tisztességes volt s az egyházmegyéhez méltó esz közökkel történt, s igy nincs ok arra, hogy a kötelesség teljesítésből magát kivonja. Üdvözli elnöktársát, mint a ki szigorú őre a törvényeknek, a mi talán némelyeknél vissza tetsző, de akkor csak örülni tud annak, hogy ő lett esperessé választva. Egyházunk alap jellemvonása: kötelességtudás, igazság, becsületesség, hűség; ilyen egyházban ilyen állás nem szemhuny ásra való. Midőn hálás köszönettel foglalja el a felügyelői széket, a szarvasi tanítóképzőre ösztöndíj-alapul 600 koronát tesz le az intézet igazgatójának kezéhez. V eres espeies lelkes szavakkal foglalja el esperesi szókét. Az egyház válságos időket él, őrszemnek lenni kell Megkövetelendő, hogy kiki a rá eső munka részt hiven elvégezze. Elfogadja a megbízatást, mert kötelesség, melyről a prot. ember ugy gondolkodik : „rám bizták, el fogom végezni." Köszönetet mond a bizalomért. Békésmogyei Közlöny tárcája. Irón himez. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Belencóresi Dezső. Irén tegnap mult 17 éves A haja szőke, szeme mint a búzavirág. Világoskék blúzban ül az ablak mellett, a himző ráma előtt. Himez. A kis asztalon himzőselyem és divatlap. Laci szemben ül vele. A bajusza olyan mint a korom. Két napja, hogy sikeresen levizsgázott. Irén a hímzését nézi, Lacj meg Irént, majd tudományos arccal megszólal. Ez csakugyan gyönyörű munka. Mi is lesz ez? — Már éppen hetedszer mondom, hogy miljő. — Köszönöm a szíves felvilágosítást, de még sem értem . . . — Mert maga csacsi! — Kérem, kérem . , . De lássa, a múltkor négyszögleteset hímezett; ós arra is azt mondta, hogy miljő. Ez pedig most kerek, hát hogy lehet ez is miljő? — Ne beszéljen ilyen okosat. A miljő lehet mindenféle alakú! — Ugy. Eddig azt hittem, hogy a miljő csak négyszögletes. Magától sokat lehet tanulni . . . De mit csinál? Irén felnéz. — Nem látja, hogy bontok! — Csak annyit látok, hogy a kis ollóval felvágja azt a. lila levelet. Vigyázzon, mert felvágja a szövetet is. — Hallgasson. Ez nem szövet. Most is maga miatt bontok. Mindig olyan bölcs kérdései vannak. Csend. Laci rákönyököl a kis asztalra. Irén felbontja a lila levelet. Sóhajtva szól. — No meg van. — Látom. De hát miért nem ' csinál görcsöt a madzag végére. Hiszen igy szétfoszlik a lila levél. — Már megint. Nézze, elvartam a végét. Nem szoktak ide görcsöt kötni, azután ez nem madzag, hanem selyem. — Hát selyem-madzag. Mit gondol, nem ilyet küldtek a török basának ? — Az isten áldja, meg ne szóljon . . . — Na . . . Kicsúszott a tűből! — Lássa, legalább erre a végére kellene görcs, akkor nem csúszna ki. — Adja ide, befűzöm. Csináljak görcsöt? — Nem szükséges. Irén nevet. L a c i a befűzéssel kínlódik, de nem sikerül. Szól. — Adjon egy nagyobb tűt. Hiszen ez akkora, mint egy légyláb, nem fér bele a fonál. Irén elveszi a tűt, selymet. — Ügyetlen. Ide nézzen . . . Talán a maga.ked véért zsákvarró tűvel hímezzek? — En azzal szoktam gombot varrni, dupla cérnával Így nem szakad le. De ha leszakad is: rajta marad. Irén leteszi a tűt, selymet. Nevet. — Hát, hogy lehet ez ? Maga . . . maga . . . — Kérem . . . Egyszerű dolog. Ugy hogy leszakad a gombbal együtt egy kis darab szövet is. De azon mégis rajta marad a gomb. Irén felveszi a tűt. — Na . . . Köszönöm én az ilyen varrást ... Ni ni, hol a selymem ? Laci elhajlik az asztaltól. — Maga tette le Irénke! Keresik a selymet. Nem találják. — Na ez borzasztó . . . Laci, hiszen ott van a könyökén . . . Adja ide. A kabátján is filozell van ! Laci csodálkozik. — Filozell? . . . Hát mióta hívják a krizantómumot filozellnek ? Azt hiszi, hogy ez is miljő ? Parancsolja: itt a virágom ! Irén elveszi a virágot. — De én nem ezt mondtam . . . Laci, maga borzasztóan okos. A könyökét kérem 1 — A könyökömet? Mit akar a könyökömmel? Oda adom a kezéért! Megfogja Irén kezét. Irén elpirul. — Hát cserélünk . . . ? Ráadásul itt e kézcsók ! — Laci . . . Adja ide a selymemet. Mikor leszek kész ezzel a miljővel ? . . . Maga kiállhatatL n ! — Köszönöm. E felelettel Laci leül egy távolabbi karosszékbe Bajusszát pödri. — Laci maga rettenetes ! Elviszi a selymemet ! Laci nem szól. Irén hozzá megy. Mosolyog. — Edes Laci, adja ide a selymemet. Lássa . . . — Maga engem ki nem állhat. Maga csak a selymet, meg a miljőt szereti . . . De azért megbocsátok ! Kezet nyújt Irénnek. Irén is. Laci megcsókolja a kis kacsókat és felnéz Irén búzavirág szemébe, ki lass in szól. — Adja ide a selymet . . . Kérem . . . — Vegye hát le rólam ! Laci feláll, írén leszedi a selymet. Visszamennek a himzőasztalhoz. A régi helyzet. — Irénke ! Micsoda virág ez ? Soha sem láttam még ilyet! Irén selymet fűz a tűbe. — Ciklámen. — Aztán annak lila levele van ? Irén a tű mellé fűz. — Dehogy . . . Edes Laci, csak addig legyen csendben, mig belefűzöm. Csend. A befűzés sikerül. — Aztán hol látott maga lila levelet, meg hogy kerül az oda? Irén leteszi a tűt. — Istenkém ! Mért is nem tanítják a hímzést a gimnáziumban. Nem kérdezne ilyeneket. Hallgat, ha elmagyarázom,? — Hát mondja el! Laci Irén szőke feje mellé hajtja a kormos fejét. Nézik a himzést. — Látja, itt kezdődik. Ez egy virágcsoport. Ez a, maga szerint lila levél ennek a futónak a legalsó levele. Látja, itt van a ciklámen szára. Laci ajka veszedelmes közelségbe ér Irén rózsaszínű arcához. Irén húzódik. — Maradjon csak a helyén. Onnan is láthatja . . . — Nem látom, mert . . . mert rövidlátó vagyok. — Nézze itt van a lapban a minta. Mulatja Lacinak a divatlapot. Laci nézi. — Csakugyan. Maga művész, aki csinálta az sem ismerne rá, — olyan gyönyörű. De mondja, mit jelent itt a lapban a minta mellett, hogy lsz, psz, tsz, meg pikó ? •—Jaj, jaj . . . Laci. . . Hiszen maga azt a horgolni való mintát nézil — Mindegy. Abból is^csak annyit értek. De azt mondja meg, mi az a lsz? — Nem tud nyugodni tőle ? Maga rettenetesen kíváncsi. Lsz, az légszem. — Nagyszerű. Maguk jobban tudnak rövidíteni, mint a G-abelsberger-gyorsirás! Ebből következtetem, hogy psz, az porszem Irén megbotránkozva leteszi a tüt.