Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-12 / 4. szám

i A tisztújítás. A törvényszéki állású egyházi birák a nyári közgyűlésig nyernek megbizatást. Jegyzőül Gajdács Pál, választatott, azonban egészségi okokból köszönettel visszahárítja a bizalmat s ismételt kérésre is megmarad visszavonulási elhatározásánál. A közgyűlés KeviczkyLás^ótválasztja ós ő helyébe O k á 1 y i Adolfot, ki is a hivatalos esküt leteszi. A világi jegyzők közül dr. Nagy Elemér szintén lemondott s igy ennek a lemondásnak figyelembe vételével dr. B ik á d y Antal mellé Torkos Kálmán választatott. Esperessógi állásáról Zvarinyi János lemondván s az állást tovább betölteni egészségi okokból vonakodván: Scholtz Gyula választatott. Körlelkészek lettek: Keviczky László a szarvasi tanyai körben, tótkomlósi körben Freitag János, Orosházán Mendől Lajos. Szarvasi gymnasiumi felügyelő-bizottságba : Zvarinyi János és dr. H a v i á r Gyula választatik. Megalakult az iskolaszék, az épitőbizottság és a számvizsgáló-bizottság. Több jelentéktelenebb ügy után a jövő közgyűlés helyéül Csorvás község kitüzetvén, a közgyűlés véget ért. Azután közebód volt a Komló-szálloda termében, hol számos felköszöntő hangzott el. A Komló uj vendéglőse, Eohoska testvérek pompás ebéddel szolgált. Aközségekésamunkanólküliek. a téli időszak egyik legszomorúbb jelenségeként mindig a munkanélküliség és a keresethiány mutatkozik. Látjuk ezt az idén is, bár a mostani lanyha időjárás némileg enyhiti a munkanélküliek nyomorát, mert nem kell az éhezés mellett a hideggel is küzködniök. Az államnak áll főleg érdekében, hogy megszűnjék a munkanélküliéit nyomorusága ; és az államtól lehet és kell is a legtöbbet várniok a szűkölködőknek. De az állami segités mellett meg kell mozdulni a társadalomnak is. Ha az egyének munkássága, melylyel a nyomort enyhiteni törekszenek, általános irányzatttá válik, szóval munkálkodik az egész társadalom, az állam óriási segitsóget kapott. Nemcsak a fővárosi munkanélküliekről beszélünk, ahol legnagyobb számban vannak a fővárosok concentráló természeténél fogva, hanem különösen a vidékről akarunk megemlékezni. A vidéken is vannak emberek, kiknek életét nyomorúságba dönti a téli munkanélküliség. Es ha az állam ós a társadalom megmozdul ; a községek sem nézhetik tétlenül a munkások szomorú helyzetét. Az egyes községek viszonyai igen eltérők egymástól. Mégis a legkisebb község gazdaságában is okvetlen szükséges évenként bizonyos munkaerő az igazitni és dolgoztatni valókra. Es most közepében a munkanélküliségnek, nem felesleges kórdós az, hogy mi módon kell a község kiadásait felhasználni arra, hogy a munkások téli kereseti viszonyai a községtől is támogatást nyerjenek. A nyugati államokban minden község költségvetésének 8 —10%-a a szegény munkásoktóli foglalkoztatására van előirányozva. A mi községeink még nem fejlődtek ennyire. Azonban nálunk is lehetne intézkedéseket tenni, hogy minden községi munka, mely télen is épp ugy elvégezhető, mint más évszakban, különösen a téli fólévr<_ legyen összegyűjtve ós igy keresethez jussanak a közsógbeli munkanélküliek. Sőt téli munkaadásra lehetne felhasználni azon összegeket is, melyeket a község évközben ittott megtakarított. Persze nagy kiterjedésű nem lehet a segedelem ; meghatározzák a községek anyagi viszonyai. E működésben az anyagi viszonyokon kivül irányító élőként szerepelhet első sorban az, hogy főképpen közsógbeli munkás kapjon keresetet. Azután, hogy egy munka nélküli embernek legalább annyi foglalkoztatásban legyen része, amely őt megmenti a nyomorúságtól. Ily módon kisebb összegekkel is szép eredményeket lehet elérni és számtalan család menekül meg a szükölködéstől. Helyeselni lehetne e nézőpontokból a községek olyan eljárását, meljlyel a téli hónapok bekövetkezte előtt, költségvetésileg előirányoznának bizonyos összeget téli munkákra. S ha nyáron, oiikor ugy is nagyobb a munkaalkalom ós könnyebb a megélhetés, nem végeztetnének semmiféle elkerülhető községi munkát, hanem mindezeket télre tartanák fenn. E munkákat, melyekről beszélünk —s melyeket humánus ós emberbaráti célokból szükséges végeztetni — nem lehet kimerítően ós rendszeresen részletezni; hiszen községenként másképpen alakulnak a szükségletek. Bizonyos azonban, hogy télen jobban kell tisztogatni a községháza belsejét, udvarát, melléképületeit, a községi tisztviselők helyiségeit, az esetleges bérházakat, az utcákat, tereket, községi iskolákat stb. Mindig akad télen szükséges fuvarozása a községnek, fahordás, favágás stb. Bátran mondhatjuk, hogy mindenütt van valami végeztetni való munka, melynek összegét á községeknek előrelátó, humánus gondolkozású elöljárói a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz és szükséghez képest szaporíthatnak. A téli munkák a község gazdasági helyzetére nézve is előnyösek. Télen mindig alacsonyabbak a munkabérek ós a község sok olyan közegészségügyi ós köztisztasági munkát végeztethet, amelyre különben vagyoni helyzetét tekintve, máskor nem képes. Ilyen irányelvek mellett azonban egy régi rossz szokást is le kell vetni a községeknek. Igen sok helyen mennek ugy a községi munkák, hogy alkalmazást csupán „kedvezményes" emberek kapnak, akiket persze jobban is megfizetnek. Ennek meg kell szűnnie, mert e rendszer formálisan rontja a kereseti viszonyokat. Ilyen irányelvek követésében még sociálpolitika is rejlik. Ha látják a munkások, hogy a község elöljárói szeretettel és jóindulattal törekednek sanyarú heyzetükön javítani és mindent elkövetnek, hogy megszűnjék a nyomor: nem lesz a Várkonyiféle téves eszméknek 538 szavazója! bd. A magyar ipar pártolása kérdésében e hó 9-ón, a kaszinó társalgó termében lefolyt értekezletről tudósítónk következőkben számol be: A nem nagy számban egybegyűlt erdeklödőketj az értekezlet egy behívója: dr. P á n d y István szivólyes szavakban üdvözli s bizalmas társalgás keretében a hazafias ügy iránti nagy lelkesedéssel s a nagyfontosságú kórdós minden részletére kiterjeszkedő nagy látókörrel ismerteti az értekezlet célját. tartalmas beszéd során körülbelől ezeket mondta: A mindennapi éhst tele <ran hangzatos jelszavakkal; nagy zajjal, sok hűhóval hirdetjük a hazafias eszmék százféle válfaját, de tenni — nem teszünk semmit. Igy vagyunkahazai iparós kereskedelem cikkeinek támogatásával is. Hirdetjük szép szavakkal a hazafias kötelességeket, melyek e kérdésben mindnyájunkat egyaránt terhelnek, i eközben megfeledkezünk arról, hogy a izóp szavakból, hangzatos frázisokból a nagyar ipar, magyar kereskedelem meg lem él ; végre cselekednünk is kell valanit. Pártoljuk hát valóban a magyar ipart; vásároljunk magyar ipari ós gyári termékeket, küszöböljük ki minden szükségletünkből a külföldit. Dolgoztassunk magyar is elsősorban helybeli iparossal. Kereskedésekben lehetőség szerint magyar irúcikket vásároljunk s- amely kereskedő lülföldi gyári vagy ipari terméket kinál, — Oh, óh, mit okoskodik maga mindig. Psz, az pálcikaszem. De most aztán hallgasson ! Laci nagy nyugalommal szól : — Sohasem tudtam, hogy a sótapálcának is van szeme ! — Rettenetes ! Laci, ne mondjon ilyen rossz vicceket! — Ez csupán szellemes társalgás. Irénke? Irén hallgat. — Mi az a filozell ? Irén hallgat. — Mi az az applikáció ? Irén hallgat. — Nézze! Ide van nyomtatva: északi szövet. Milyen az ? Irén nem szól. Laci be néz a divatlapba. — Édes Irénke, miről jó a mignardis ? irén nem szól. Laci kinéz az ablakon. — Milyen gyönyörű idő van oda kinn.. Ejha ilyen remek kalapot sem láttam még. Irén kíváncsian kinéz. — Ki az ? — Nem látja Irénke? Ferkó fején egy egészen uj cilinder van. Irén elkapja a fejét. — Kiállhatatlan ! .. Na megvan a levél! — Megvan ? Mutassa Irénke .. . Csakmi ez itt benne ? erek ! Laci közelebb hajlik. Véletlenül meglöki a himző rámát, az leesik. Irén felugrik. — Ügyetlen ! — Ne haragudjék édes Irénke! Felveszem. Laci letérdel az asztal mellett. Irén durcás. — Yegye is fel . . . Siessen, mert ón sietek. Mióta itt van, csak ezt az apró kis levelet tudtam kihimezni. ugyan, — Azok Laci térdel az asztal előtt. Kezébe veszi a rámát. Hirtelen leteszi a földre, megfogja Irén két kezét. — Edes Irénke, hát maga csakugyan csak a miljőt szereti. Irén mosolyogva : — Mást is ! .ndja ide. Laci térdel, csókolja Irén kis kezeit. — Nem adom. Irénke, hát igazán kiállhatatlan vagyok ? Irén hamisan nevet. — Nem .. . Nem .. . Csak adja ide ! Borzasztó sem vagyok ? — Na, az sem ! — Rettenetes sem vagyok ? —- Nem! Laci gyorsan feláll, Irén kezét fogja. — Akkor . . . Édes, aranyos Irénke , . . Irén húzódik. Laci kétségbeesést tettet, komoran szól. — Hát nem is szeret maga engem egy kicsikét . . . egy cseppet sem ! Megyek .. . Megyek . . . Laci meghajlik, kalapja után néz. Irén pirulva, — Laci. Laci újra meghajlik. Végtelen fájdalommal szól. — Hát bucsuzzunk örökre. Irén nagysád, kezeit csókolom ! Irén gyorsan kezet nyújt Lacinak. — Laci . . . Maradjon ! Laci megfogja Irén kezét, átöleli a karcsú derekát, s a szemébe néz. — Édes, egyetlen Irónkém, hát szeretsz? Irén fülig pirulva hajtja szőke fejét Laci vállára, ugy súgja, jobban mondva leheli az igent. Laci magához szorítja Irénkét és megcsókolja a kicsi piros száját. Laci a csók után mosolyogva. azt kónyszeritsük magyar árucikkek tartására azzal, hogy mindaddig, mig ez iránti kívánságunkat nem teljesiti, üzletét fel nem keressük. Ezzel szemben a hazai iparos is tegye meg kötelességót; igyekezzék jó anyagból jó, Ízléses ós tökéletes árut készíteni. A közönség tisztán hazafiságból eleinte mérsékelje igényeit; elégedjék meg egyelőre kevésbé jó, kevésbé ízléses, kevésbé tökéletes áruval. Hisz, hogy a magyar ipari termékek kivitel dolgában nem mórkőzhetnek a fejlett iparú külföld hasonló cikkeivel, épen a kellő pártolás hiányán múlik. De ha elhalmozzuk megrendeléseinkkel a magyar iparost: egyrészt módot nyujtunk neki a tökéletesedésre, másrészt biztosítjuk számára azon anyagi erőforrásokat, amelyék nélkül a magyar ipar modern fejlődése illuzorius. S ha ekként a magyar ipar és kereskedelem fellendül, megerősödik, a külföld áruczikkeivel versenyképessé válik : akkor a magyar társadalom e jelentős osztályainak megerősödésével hatalmas erőhöz jut a magyar haza ! Megteszi ez irányban kötelességét a magyar törvényhozásis; de mindent tőle nem várhatunk. Törvényhozási akció nem is alkalmas ez ügy fellenditósóre, mert törvénynyel elrendelni, hogy a magyar ipart pártoljuk, merő lehetetlenség. Ezt tisztán csak társadalmi uton lehet elérni. Mert ha egyénenkint arra kötelezzük magunkat, hogy háztartási, fényűzési s egyéb, az életben szükséges cikkeket csupán magyar termelési forrásokból szerezzük be, — a mit tennünk hazafias, nemzeti kötelesség, — ugy legközelebb jutnuk célunkhoz. Es ha komoly bennünk az elhatározás, társadalmi tömörülés utján komolyan hozzá fogunk hazafias célunk megvalósításához, ugv bizonnyal akadnak követőink ; ha ggyik község a másik után, egyik vármegye a másik után hasonló szellemben működik, rövid idő alatt be fog következni az a, kívánatos állapot hogy a teljesen kifejlődöd .ós megerősödött magyar ipar nemcsak felveszi' a versenyt a müveit külfölddel, — de egy pár esztendő lefolyása alatt a külföld cikkeit teljesen kiszorítja a közforgalomból. A mennyiben a csabai közönség ez értelemben állást foglalni kiváu, ugy egy szűkebb körű bizottság volna kiküldendő oly feladattal, hogy a tervezetet részletesen kidolgozva, az e hó végén egybehívandó nagy gyűlésen a továbbiakra nézve javaslatot terjesszen elő. A feszült figyelemmel hallgatott előterjesztést az értekezlet általános helyesléssel, zajos éljenzóssel fogadta. Az értekezleten jelenvolt kereskedők kijelentették, hogy a leghazafiasabb készséggel szerzik be cikkeiket magyar termelési forrásból; miután azonban a forgalom sok olyan árut követel, a mely ez idő szerint csak külföldről szerezhető be, ezen árucikkek csak a fejlődés során lehetnek belföldről beszerezhetők. De meg egyébként is igen nehéz a magyar kereskedők helyzete ; a közönségnek jelentékeny része kifejezetten külföldi árut kiván, s ha a kereskedő magyar árut kinál megvételre, azb igen-igen sok esetben elutasítja. Változik természetesen az a helyzet akkor, ha a vevők egyenesen magyar árukat követelnek; ez esetben a magyar kereskedő a legnagyobb örömmel szolgálja ki vevőit magyar áruval. Mindezek után az értekezlet a következőkép alakítja meg a szükebbkörü bizottságot : R á t h y Béla, Láng Gusztáv, Bálás Adám, dr. Pándy István, Maros György, Silberstein Izidor, bóosey József, Fekete Sándor, Kovács Károly, Szihelsz ky József, Horvát István ós A c h i m János. A bizottság rövid idő alatt befejezi munkáját s még e hó folyamán előfogja terjeszteni javaslataitaz egybehívandó nagygyűlésen. — Édes Irónkem, mi is az az applikáció ? Mikor is lesz készen a miljő ? Irén boldogan, durcásan : — Maga kiállhatatlan . . ! Radivoj bán. Bort iszik hős Radivoj bán, a Temesség bánja, Bort iszik már három napja, három éjszakája. Legelső nap meglátta a csaplárosné lányát: S elitta mind szerszámostól kesely paripáját. Második nap megölelte, az ölelés ára: Szép kövekkel rakott kardja s ezüst buzogánya. Harmadnap csókot lopott a lány ajakára, S lemaradt a kalpagjáról ökölnyi bogiára. Meghallja ezt Mátyás király, magyarok királya, Felhívja Radivoj bánt fehér Budavárba: „Jó vitézem, Radivoj bán ! rossz hireket hallok, Nem jó kézre van bízva a kesely, uneg a kardod 1" Bajszát pödri Radivoj bán, a Temesség bánja; „Jó királyom, Mátyás király, magyarok királya ! Hova maradt, s mért maradt ott, hallgasd meg a dolgot, - De először küld ki kérlek udvari bolondod, Mert, hisz tudod ! a bolondnak nincs lakat a száján, S furcsa volna, ha mulatna rajtam, meg királyán. Uram ! ha te egyszer látnád a csaplárné lányát: Neki adnád Magyarország minden paripáját ; Ha egyszer is megölelnéd - mint én megöleltem Egy polturád sem maradna a kincses teremben; — Ne haragudj jó királyom az őszinte szókért! — Én csak bogláromat adtam egyetlen egy csókért, De ha te megcsókolnád a csaplárosné lányát: Neki adnád országostul István koronáját!" Karaszy Ödön. Egy község ünnepe. A mezőberényi községháza felavatása. Bókósvármegyének egyik legéletképesebb községe ünnepet ült csütörtökön. A fejlődés ünnepét, amely megmutatta, hogy Mezőberény községe a továb haladás minden feltételeivel rendelkezik s bár három nyelvű s még ennél több vallásfelekezetü lakossága van, mégis egyetértés, béke, szeretet és hazafiság lakozik a község falai között. .r^z uj községházát szentelték fel, amely a község legszebb pontján áll, falában a Petőfi-emléktáblával. Az ünnepély szépen sikerült és a mezőberónyiek meg lehetnek elégedve azzal ajóhirrel, melyet a látogatók vármegyeszerte szótvisznek a községről. A fefavatási ünnepély lefolyása a következő volt. A vendégek érkezése. A délelőtt 10 órakor érkező gyorsvonathoz kivonult a teljes elöljáróság a vendégek fogadására A gyulaiak jöttek meg a gyorsvonaton. Dr. Bodoky Zoltán, Csák György, Berthóty István, Kiss A magyar ipar pártolása. Sokszor esett már e kérdésről sok szó mai számunk első cikkében számolunk bf arról, hogy a sok szó, sok beszéd mindeddig szalmaláng, mely a milyen gyorsar fellobban, oly hamar el is alszik. Hisszük, hogy az a mozgalom, melyre lapunk mult számában hívta fel a közönség figyelmét a csabai társadalomnak egyik épen magyal nemzeti érzéséért, s ez értelemben valt tevékenységéért általánosan tisztelt tagja maradandó nyomokat hagy közéietünkber s immár nem lesz többé puszta jelszó hangzatos frázis : „pártoljuk a magyal ipart;"