Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-03-13 / 21. szám

f XXIX. évfolyam, f i Békéscsaba, 1902. Csütörtök, március hó 13 án. 21 szám BEEESH ZLONT POLITIKAI LAP. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fö-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziiatok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 íillé Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az állami közigazgatásBékéscsaba, márc. 12. A belügyi tárca ezidei költségvetésének tárgyalása terjengős ugyan, de mégis ki lehet abból ragadni néhány határozottabb mozzanatot. Örvendetes, hogy a miniszterelnök személyesen akarja megcsinálni a közigazgatás reformját; mert e tény reményleni engedi, hogy a belügyi igazgatásban régóta várt és igért javítások csakugyan életbe fognak lépni. Régi közmondás, hogy nem min den ujitás, javitás. Sokszor az orvosság rosszabb a betegségnél A belügyminiszter, miként pénteki képvi selőházi beszé léből látjuk, nem szaladgál a tetszetős elméletek után, reformjainak irányát az életszükségletek vezetik; nem akar ujitani pusztán abból a célból, hogy a mostani köz igazgatás helyett más uj rendszerű közigazgatás legyen. Célja a javitás, ennélfogva a reformokat részletekben, fokozatosan haladva akarja megcsinálni.'Elfogadja az alapelvet, hogy a közigazgatás reformjának az államosítás alapján kell végbemenni Ezt az országgyűlés törvénybe is iktatta s ezt az elvet a mindennapi élet igazolja. Mert az államosításnak semmi egyéb célja nincs, mint a hatósági közegek sikeres és célirányos ellenőrzése, az egyéni és ügyviteli meg bizhatóság emelése, fokozása. A közigazgatás mostani szervezete mellett az ellenőrzést ugy a kormányzottak, mint a központi kormányhatalom részéről nem lehet teljes erővel kifejteni, mert az ellenőrzésnél az önkormányzati testület és a kormány úgyszólván versenyez. Ha a vármegye ellenzéki, akkor furcsa összekoccanások lehetnek a kormánypárt és a törvényhatóságok között A vármegyei ellenzéki tisztikar ellen alulról fegyelmi panaszok nem érkeznek a minisztériumhoz. Ha pedig a minisztérium észreveszi a hibákat és üldözőbe veszi az illető tisztviselőket, mindenfelé a korminy túlkapásáról, a törvényhatóságok jogainak megcsorbításáról beszélnek Furcsa is, midőn a kormány fegyelmileg üldözi azt a tisztikart, amelynek működésével a saját kormányzottai meg vannak elégedve. Ha pedig a tisztikar kormánypárti, akkor az ellenzéki lakosság szalad minduntalan panaszra a miniszterhez és hogyha be nem bizonyított, vagy be sem bizonyítható vádjaival elutasittutik, a kormányt részrehajlással, a bűnös tisztviselővel való ci mborasá-rgal és elnézéssel vádolják. Mindebből Itható, hogy a mai szervezet mellett a közigazgatás ügymenetének kellő ellenőrzése majdnem lehetetlen. Miért is első kötelességünk, h^gy javítsuk e szervezetet. Állapítsuk megjaz jllenőrzés feltételeit akként, hogy a kormányzottak szigorúbb in ellenőrizhessék a közigazgitísi dolgokat. Ezt pedig ugy érhetjük el, ha a tisztviselőket emancipáljuk a kor mányzottaktól, hogy exisztenciájuk a kormányzottak kénye kedvétől teljesen független legyen. A mostani községi és törvényhatósági választási rendszer mellett, különösen a viriliznuj érvényesülésével az egyes gazdagabb családok ós vagyonosabbemberek túlnyomó befolyást tudnak szerezni maguknak a vármegyei közgyűléseden, amely a tisztviselőket választja Ezen befolyásos egyének körül azután legyőzhetetlan klikkek támadnak és ezeknek kreatúrái ülnek bele a vármegyei hivatalokba és ott maradnak addig, ameddig a klikk érdekei ezt magukkal tnzzák. Mihelyt azonban az illető tisztviselő a közérdekből cselekszik és intézkedik, főként pedig ha a az illető tiszt viselő a törvényt szigorúin alkalmazza a klikk uraival szemben, ugy sorsa meg van pecsételve. A jövő választáson bizton kimarad és kenyér nélkül fog állani családjával együtt. Igy aztán a mai rendszer mellett néha a legtehetségesebb közigazgatási szakférfiaknak kell visszavonulni a megyei közigazgatási pályáról és ott a teret átengedni azoknak, akiknek nagy pártfogói akadnak Ennélfogva a legnagyobb bizonytalanság uralkodik a közigazgatási ügyek intézésénél. És nagyon helyes az elv, mely a közigazgatási tisztviselők egyéni függetlenségének föltételeit kívánja megállapítani. Ezt célozza a kinevezési rendszer: midőn a megyékben kinevezett állami tisztviselők fogják ellátni a közigazgatási ügyeket. Mert a helyes megkülömböztetés szerint a közigazgatis ügyvitele nem szükségképeni kiegészítése az önkormányzatnak. Sőt az önkormányzatnak valóságos nyűge az adminisztráció vezetése. Egy nagy testület nem képes arra, hogy akár kellő szakértelemmel, akár kellő közvetlenséggel ellenőrizze a tisztviselőket. Alig két hónapja tárgyalták a vármegyei pénztári személyzet és a szám vevó'ségi személyzet államosításáról szóló törvényjavaslatot. Miután mindenki meggyőződött arról, hogy se a vármegyei pénztári, sem a számvevőségi személyzet nem bir azzal a szakképzetséggel, amely ilyen nagy vagyon kezeléshez szükséges, sem a vármegyei törvényhatóság nem képes, de módjában sem áll annak, hogy ezen nagy szakképzettséget igénylő ellenőrzési feladatokat ellássa, szükséges volt államosítani a megyei közigazgatásnak ezt az ágát. Időközben államosították a állatorvosi és állategészségügyi közszolgálatot, amelynek föladataival a vármegyék szintén nem voltak képesek megbirkózni. Ugyanezen közérdeknél fogva, amely az ország egyetemes közegészségügyéhez fűződik, legközelebb államosítani fogjuk a körorvosi és járásorvosi intézmények és ezzel kapcsolatos közigazgatási ügyeket. A közigazgatási tudomány már igen helyesen megtette a célszerű bifurkációt azon közigazgatási ügyek között, amelyek az egész országra tartoznak és azok között, amelyek helyi érdeküek. Az országos érdekű közigazgatási ügyeket mindenütt egyforma irányelvek szerint kell elintézni. Ezekre nézve leghelyesebb az országositás vagyis az államosítás. Ekként a közigazgatás rendezésének elvei ki vannak forrva, ki vannak tisztulva és már senki sem látja a közszabadságokat veszélyeztetve az által, hogy ha a vármegyékben állami közegek veszik át az adminisztráció kezelését. Békésmegyei Közlöny tárcája, Virágos volt . . . Virágos volt, gyönyörű volt a multam, A szerelmet lányszemekből tanultam . . . Amint tüzelt két sötét szem csillaga, És mosolygott kicsi, piros ajaka: Rímbe szedtem, lázas rímbe szedtem én, Lázas rímek bolondjává lettem én. Csalogatott fényes álom, rajongás, Dicsőségről szólt fülembe a zsongás. És a csalfa, röpke álmot követtem, A kínlódást, a küzködést nevettem . . . S rímbe szedtem, büszke rímbe szedtem én, Büszke rímek bolondjává lettem én. Az idő meg suhant, szállott felettem, Én pedig csak kínlódtam és - szerettem Csupán néha szállt szivemre az önvád • Szines álom sokat igér s mit sem ád. S rímbe, kínos, fájó rímbe szedtem én, Fájó rímek bolondjává le tem én. S most, mikor már nincs egyebem, csak ború, Életem meg reménytelen, szomorú, S az önvádtól soha, sohsem alhatom : Úgy siratom . . . keservesen siratom, Hogy csak mindent, mindent rímbe szedtem én, Hogy a rímek bolondjává lettem én ! Bulcsu Dezső. Méltó ság os familia. Irta: Blbó Lajos. I » Őrült bolond, túlságosan szerelmes szivü emberek voltak mindig, mióta a világ fennáll, vannak ma is ós lesznek a jövőben is, a kik nem vetnek számot saját helyzetükkel, a viszonyokkal, a társadalmi válaszfalakkal, hanem szeretnek önzetlenül, bolondul és becsületeseu és azt, akit az élet éppen az utjukba dobott és a kiért a szivük egyszerre, mintha villamos áram érintette volna, hirtelen lángra gyúlt. Ezek közé a ritka lények közé tartozott Barla Pista is, aki egyszer látta meg és egyszer beszólt Szemerjai Adriennel s az őrüiésíg beleszeretett. Pista jóravaló, szorgalmas tisztviselő volt a vármegyén, olyan kisebbszerü hivatalnok, kinek jövőjében lehetett is bizni, meg nem is. Adrinne pedig egy méltóságos királyi kamarásnak a leánya, nagyralátó elkényeztetett, de igen szép kis leánya, akinek a Pistával való ismeretség éppen nem hízelgett s aki nagyon meg volt lepetve, mikor egy szép napon a szobaleány azzal lépett be a szalonba, hol anyjával együtt időzött, hogy : — Barla István ur tiszteletét óhajtja tenni ! — Tiszteletét ? . . . Barla István ur ? — kérdezte hitetlenül a cselédtől. — Hát aztán mit akarhat ez itten ? Véletlenül vagy nem, de Szemerjai Adrienne hirtelen összenézett az anyjával s a méltóságos asszony nyomban intett a szobaleánynak, hogy bocsássa be azt az urat. Es belépett Barla István ur, az alárendelt állású vármegyei tisztviselő, akivel, mert véletlenül igen csinos arca van és jól táncol, az előkelőbb kisasszonyok is elszoktak mulatmi a bálakon, de akiről ü.drienne el sem tudta gondolni, hogy mit kereshet a házuknál. S mert a méltóságos aszszony is igy gondolkozott, hát még csak fel sem állottak, hanem ülve fogadták a talpig fekete ruhába öltözött, váratlan vendéget, — aki mintha, valamit várt volna, egy darabig állott, tétovázott, mig végre s megszólalt : — Bocsássák meg asszonyom, azon vakmerőségemet, mely bátorságot adott ide jönnöm anélkül, hogy ezt ón előre bejelentettem volna. — S a cél, édes Barla, a mely önt ide hozta ? — kérdezte Szemerjainé, rá sem tekintve a fiatal emberre. Barla Istvánt zavarba hozta ez a fogadtatás, melyre nem volt elkészülve, melyet nem várt, de azért nyugalmat erőltetett magára s tovább folytatá: — Komoly ós egész jövendő életemre kiható fontos ügy hozott ide, asszonyom, egy becsületes szándék, egy forrón ós erősen szerető sziv, mely boldogság után vágy s rokonérzelmet keres. Őszintén, takargatás nélkül kívánok szólani ós a mit még önmagam előtt is féltem sokáig bevallani, ime, most elárulom, hogy én szeretem szivem egész rajongásával, a lelkem minden érzületével Adrienne kisasszonyt . . . — Szereti ? — szakította félbe a méltóságos asszony heves mozdulattal a kipirult arcú ifjút. — Igen, szeretem már régen, — első ós egyetlen találkozásunk óta s ezennel megkérem a kezét! Szavai még ott csengtek a teremben, mikor a méltóságos asszonyon erőt vett valami fojtó, görcsös nevetés, hogy percek teltek bele, — mig megkérdezhette a szintén nevető leányától: — Nos, Adrienne, ez a kérdés és ez a vallomás tulajdonképen hozzád van adreszálva, mit felelsz hát reá ? — En ? Mit felelek ? — válaszolt a kisasszony, gyors elhatározással. — Igen, igen, hiszen még magam is kíváncsi vagyok a válaszodra. Szemerjai Adrienne felállott, fejét büszkén, mint a fejedelemasszonyok, hátra vetette, egy dacos ós lenéző tekintettel végig nézte a fiatal embert s gúnyos hahotával kiszaladva a teremből, ugy bevágta maga után az ajtót, hogy szinte a falak is megrendültek. A szerencsétlen ember ott állott akkor j is az asztal mellett, — mintha a lábai gyökeret vertek volna, s csak akkor tért magához ámulatából, mikor a méltóságos aszszony megszólította : — Nos, megértette ön a választ, uram ? Barla István meghajtotta magát, vette a kalapját s azt felelte : — Megértettem, s nem felejtem el soha ! II. Az ideális lelkületü poéták azt szokták ugyan mondani, hogy igazán szeretni az életben csak egyszer lehet, de hát ez mese ós egyszerűen nem igaz. Lehet biz azt többször is, amire elég példa van, köztük Barla István uré is, aki a történtek után egy pár évre megnősült s ugy elfeledte az egész méltóságos famíliát, mintha soha nem is járt volna náluk — leánykérőben. Az élete sorjában is nagy változás állott be. Nehezen, de szorgalmával elvégre is felkapaszkodott a hivatalos lajtorja fokain s ma egyike a vármegye oszlopos tisztviselőinek. Vagyonos, gazdag ós tekintélyes ember. A méltóságos ramilia ellenben tönkre ment, Szemerjaiók háza udvarán megütötték a dobot s ennek szomorú ütését meghallotta Barla István is. — Ha lehet s amennyit tudok, segítek rijtuk ! — szólott Barla a feleségéhez, kinek elbeszélte a történteket. — Hogyan, Szemerjaiókon segítesz ? kérdezte a félesége, egy szépséges csepp asszonyka s babonás szeretettel, az igazi szerelem bokókás féltékenységével nézett az urára, mint ha a szeméből és tekintetéből akarná kiolvasni, hogy Pista még most is szereti ü.drieni.e kisasszonyt. — Ugy van, segíteni akarok az el| esett özvegyen s a koldusbotra jutott, dolgozni képtelen leányon, amint ez egy becsületes emberhez illik! — válaszolta : Barla s homlokon csókolva nejét, ment az árverésre. Hideg, téli idő volt, tele zúzmarás köddel s a méltóságos famíliát most akarták kidobolni a házból az utcára. Elkelt már minden,, a földek, a felszerelések, a a jószágok, csak a ház ós a bútorok voltak hátra. Éppen azokra került a sor s a méltóságos asszony a leányával már ott j állott az ajtóban, hogy távozzanak bejőle, mikor megjelent a végrehajtó előtt Barla István ur s mint legtöbb igérő, megvette I a?" egészet. E.* ekkor fesztelenül, minden