Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-03-02 / 18. szám

lével teljesítse. Tagadhatatlan, hogy az avult községi törvénynek számos hiányai vannak s a községek közigazgatásának államosítása alkalmával e hiányok bizonynyal pótolva lesznek; tény azonban, hogy a közigazgatás államosításának alapelvét már ma is az képezi, hogy az egyes szervezetek minél szélesebb körű autonómiát kapjanak. Hát bizony a községi szabályrendelet csak a község autonómiájának a jelölésekre vonatkozó jogkörét óhajtotta volna tisztázni s ezen szándékában törvényes rendelkezéseket nem sértett. S hogy a jelölési jogkör tisztázása közszükséget képez a vármegyei községekre egyaránt, mi sem bizonyitja jobban, mint azon körülmény, hogy Békésvármegye községeiben mindenütt más ós más formák között szinte útvesztőbe kerül a felső hatóság, amikor egy-egy választási aktus elbírálásáról van szó. Megnyugtató Csabára nézve az egész vitában az, hogy vármegyénk főispánja nem tartózkodott a vita folyamán annak nyilt kijelentésétől, hogy a község álláspontjának helyessége és törvényszerűsége portraktálható, ami nézetünk szerint annyit jelent, hogy a község szabályrendeleti tervezetével teljesen jogos ós törvényes alapon állott. Aközségi szabályrendeletnek az ügyészi állásra vonatkozó intézkedése, mely sem a kezelő személyzet, sem az elöljáróság körébe eddig nem sorolt ügyész helyzetének tisztázására vonatkozott, az állandó választmány javaslata szerint, — mely az ügyész helyét az elöljárók sorában jelöli meg s választását 3 évről 3 évre rendeli el, — teljesen törvényes alapon s megnyugtató módon nyert elintézést; de az állandó választmány s vele együtt a törvényhatósági bizottság nézetünk szerint túllépte hatáskörét, amikor a tisztán elvi megállapodásokat tartalmazó szabályrendeletbe személyes vonatkozású intézkedéseket statuál, kimonván, hogy a jelen szabályrendelet határozmányai a jelenlegi községi ügyész szerzett jogait nem érintik; mert ha a jelenlegi érdemes s nagytudásu ügyész holtig tartó megbízatással választatott meg, ugy a szabályrendelet vonatkozása felesleges, ellenkező esetben meg feleslegesen elébe vág a fejleményeknek. S mind két esetben csak arra alkalmas, hogy félreértéseket idézzen elő. A mi pedig a gyulai részről adott azt a jó tanácsot illeti, hogy Csaba öltse le a kiskorúság ruháját s rendezett tanácsú szervezetté átalakulva, igyekezzék teljes képzettségű egyének kezeibe helyezni a közönség ügyeit, — arra csakugyan nem lehet más válaszunk, minthogy adjon a Gondviselés vármegyénk minden községének — Gyula városának is — olyan körültekintő, lelkes férfiakat, mint a minők Csaba képviseletében foglalnak helyet, akik tudásuk, igyekezetük legjavát hozzák áldozatul a község haladásának A gyűlésről szóló tudósításunk különben a következő : Dr. Lukács György főispán rövid beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Üdvözölte a megjelenteket s azon reményének adott kifejezést, hogy a folyó évben is éppen olyan munkásságot fog kifejteni a bizottság, mint azelőtt. Tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy a nagyvárad—szegedi vonal helyesebb menetrendjének megállapitása érdekében március 3-án küldöttsé gileg keresik fel a kereskedelmi minisztert. Felhívja a bizottság tagjait, kik az érdekelt községeket képviselik, hogy vegyenek részt a küldöttség munkájában. A közállapotokról szóló alispáni jelentést tudomásul vette a bizottság. F á b r y alispánnak a jelentésben foglalt indítványára Beliczey István nagy érdemeit jegyzőkönyvbe foglalták, az özvegyhez részvótiratot intéznek s megbízzák az alispánt, hogy Beliczey arcképét 1200 korona költséggel festesse meg magyar festőművésszel. A számonkérőszók jegyzőkönyvét észrevétel nélkül tudomásul vették. A belügyminiszter a megye folyó évi házipénztári költségvetését egyes részleteiben nem hagyta jóvá. A vármegye kót uj szolgai állást rendszeresített, továbbá az alispán uti átalányát felemelte, valamint az árvaszéki elnök ós egy számvevő utijárandóságait is. Az állandó választmány javaslata szerint e szükségleteket a vármegye nagyobb ügyforgalma, a vármegyeház kibővítése okozta ; a kiadások a kincstárt terhelik. Ennélfogva feliratilag felkérik a belügyminisztert, hogy az előirányzott összegeket illessze be az állami költségvetésbe. Az állandó választmány e javaslatát teljes egészében elfogadták. A kereskedelmi miniszter az orosházi tanoncotthon támogatására hivta fel a megyét, miután T h ó k azt átadta a kormánynak. A bizottság kimondotta, hogy nem segélyezheti a tanoncotthont, miután arra nincsen alapja, hanem az érdekelt községeknek figyelmébe fogja ajánlani e humánus intézetet. A kereskedelmi miniszter leiratára a harmadik transverzális müut Zsáka és Szeghalom közt fekvő részéből 6 ós egy tized kilométernyit felvesznek a vármegyei hálózatba. A körösladányi gazdálkodási rendszer megváltoztatása ügyében ugy határozott a bizottság, hogy a közbirtokosságot az illető főszolgabíró szavaztassa meg s ha e birtokok kót harmadának tulajdonosai igennel szavaznak, akkor megszüntetendő a nyomásos gazdálkodás. A közkórházi bizottság az elmegyógyintézeti pénztárak leszámolása tárgyában újból felkérik a minisztert, engedje meg, hogy az élni''gyógyintézeti építkezés maradványát Gyula városának átadhassák, ez összegből a város az elkerülhetlenül szükséges köztemetőt fog létesíteni. A Gyula és Barakony közötti keskeny vágányu vasút ügyében a belügyminiszter erről tudakozódott, hogy honnan és hogyan veszi fel a megye e szükséges építkezési költséget s nem sodorj a-e a vasútépítés pénzügyi bonyodalmakba a törvényhatóságot. A vármegye alispánia felkérte Havi ár Lajost és Gyula város polgármesterét, hogy ez ügyben értekezzenek e szomszédos községekkel. A rossz utak miatt azonban ez nem történhetett meg. A bizottság az alispán intézkedését jóváhagyta s egyben a kereskedelmi miniszterhez felvilágosító jelentós felterjesztését határozta el. Komárommegye átiratát a cigányügy rendezése tárgyában csupán tudomásul veszik ; a bizottság nem ir fel, miután abban konkrét javaslat nincs. JX közigazgatási bizottság a megyei kórház gondnokának fizetését 2000 koronától 2400 koronára emelte. Az állandó választmány e fizetésfelemelós elfogadását javasolja. Morvái Mihály felszólal a fizetésemelés ellen. Ezer forint fizetés és a mellék járandóságokat teljesen elégnek tartja, miután a gondnoki állás nem követel nagyobb kvalifikációt. Nem kell az adózó polgárok terhét növelni. Nem fogadja el az állandó választmány javaslatát. F á b r y alispán elfogadásra ajánlja a javaslatot. A kórház nagy telepe óriási munkát kiván, amit a gondnoknak kell elvégezni. Felügyelet, betegfelvételek, anyagokra, szerekre való vigyázat mind a gondnok dolga. Más viszonyok voltak akkor, mikor fizetésül ezer frtofc kapott a gondnok. Most megérdemli a kétszáz forintos többletet. Különben is a kórház maga tartja fenn magát. Dr. Lukács főispán az aggályokat akarja eloszlatni. A kórház összes szükségleteit saját jövedelméből fedezi. Az államkincstárfizeti a szegény beteg ápolási diját egyrészt, másrészt pedig az országos betegápolási alap A vármegye közönsége egyáltalán nem lesz megterhelve a fizetésfelemelóssel. A közgyűlés elfogadta az állandó választmány javaslatát. A közkórházi bizottság elhatározta, hogy a kórház érdekében, szintén a sebészeti osztályon már tűrhetetlenek a viszonyok, egy uj segédorvosi állást rendszeresít kétezer korona óvi fizetéssel ós teljes ellátással. Azonkívül alkalmaz egy mütőszolgát, egy gópószsegódet, a trachomás betegek számára ideiglenesen három ápolót, és a hót nyári hónapon keresztül egy felvigyázót. A bizottság az állandó választmány javaslatát elfogadta. Ugyancsak elfogadták a közkórház sebészeti osztályán a felszerelések kiegészítését ós egyszersmind H u s z k a Ferenc kórházi dijnok fizetését is kiegészítették 270 koronával. Hajnal István dr. lemondása folytán a közkórházi bizottságban megüresedett tagsági helyre megválasztották dr. H aj nal Albertet. A vármegyei tiszti nyugdíjintézet igazgató-választmányának azon határozatát, hogy a közigazgatási gyakornokokat nem veszik fel, de a segély igény megállapításánál beszámítják az e minőségben eltöltött szolgálati időt, elfogadták. P aulovits Béla árvaszéki kiadót fizetésének 70%-ával, 1190 koronával nyugdíjazták. Gróf We n ck h e i m Frigyes gazdasági vasút céljaira kérte a dobozi útszakasz egy részének átengedését. A bizottság tudomásul veszi a kérelmet, érdemileg azonban a közigazgatási bejárás megtartása után fog határozni. Alispáni előterjesztésként került tárgyalás alá az államépitészeti hivatallal kötött házbérszerződós, melyet a miniszter nem hagyott jóvá. Hétszáz korona helyett csupán hatszázat hajlandó adni, amit a bizottság elfogadott. Békésen megsem misitós folytán 6 évre ós három évre szóló bizottsági tagsági helyek üresedtek meg. A választás napjául március 26-ikát tűzték ki. A hat évre szóló választás elnöke Kratochvill Gyula ós T ö r ö,k Gábor, a három évre szólónál Konkoly Jenő ós Morvái Mihály. Korosy László kérdést intéz, hogy a máshol megüresedett tagsági helyeket mórt nem töltik be. Dr. D e i m e 1 h. főjegyző adta meg a felvilágosítást, hogy törvónyeszrint a lemondás folytán megüresedett állásokat mindig az év végén töltik be. Az államépitészeti hivatal kérelmére az uti átalányt, miután most többet kell utazni, 2400 koronáról három ezer koronára emelték. Békés község által a bélmegyeri birtokból eladott részletek szerződéseit jóváhagyták, miután azok az előirt feltóteleknek megfeleltek. AZ aradi csendőrszárny parancsnokságnak fegyvertartási engedélyek ügyében intézet megkeresése tárgyában a tiszti főügyész indítványára nem határoznak, miután ez az államhatalom joga. A magyar alföldi kéményseprők ipartársulata a kéményseprési szabályrendelet megváltoztatása ügyében terjesztett elő kérelmet. A bizottság az aradi keresk. és iparkamara véleménye alapján semmi változtatást nem tesz. Morvái Mihály azt szeretné tudni, hogy a kéményseprési kerületeket lehet-e szót osztani, mert Békésen kívánatos,volna. F ábry alispán megadja a szükséges tanácsokat. K. Horváth János felebbezóst adott be a pusztaszenttornyai albiró ós pénztárnok választás ellen, miután a választás elnöke minden állásra csak egy-egy embert jelölt. A választási jegyzőkönyv szerint a képviselőtestület is belenyugodott a jelölésbe. A bizottság közbevető határozattal előbb azt akarja megtudni, hogy akiket nem jelöltek, lehetett volna-e jelölni ? A bókóscsaba—békés—vésztői motoros vasút útirányát megállapító békési képviselőtestületi határozat ellen Morvái István ós társai felebbezéssel éltek. A közigazgatási bejárás megtartása után hozta meg a képviselőtestület e határozatot; a | felebbezóst elvetik, azonban az építkezés megkezdéseig, minden érdekelt község tehet más indítványt is. rásbiróság bűnügyi aktáiból igen könnyen be tudnám bizonyitani . . . Szóval szüleim házasélete inkább a hét éves háborúhoz, mint a nikolsburgi békéhez hasonlítható. Anyám sokat sírt, még többet veszekedett, de mikor látta, hogy hasztalan a köny ós szitok, másutt keresett vigasztalást, feledóst. Szándókában hathatósan támogatta a fenyvesházi végrehajtó, ki igen derék uri ember s családunk rendes vendége volt. Hol privátim, hol hivatalból . . . — Bocsánat, szabad itt rágyújtani? — Kérem, csak tessék — ós gyutát gyújtottam. Bivaly ur jobb kézzel a felső zsebéhez nyúlt, baljával pedig felvett egyet az asztalon fekvő szivarjaim közül s irigylésre méltó hidegvérrel gyújtott rá Pár füstmacskát fujt a piafond felé s nyugodtan folytatta, kutyába sem véve, hogy én ép ugy untam hallgatni akkor, mint önök olvasni most. — Apámat egy szép napon halva hozták haza: meggyulladt benne a pálinka s kioltotta életét. Anyámat annyira megrendítette a csapás, hogy egy hang nélkül. . . — Szörnyet halt ?! — riadtam fel. — Nem! — a végrehajtó karjai közé rogyott. Az a díványhoz vezette, hideg vizes ruhát tett a homlokára. Ot éves voltam uram, öt éves ! . . mit tudtam én még akkor, mit jelent az, ha az ember apját a pálinka öli meg, s özvegygyó vált anyját végrehajtó vigasztalja ? ! Ártatlan gyermek szivem nem volt képes még akkor felfogni e kettős csapás nagyságát. Apámat minden pompa ós koszorúk mellőzésével csendes részvét közt temettük el, a papnak, kántornak ós harangozónak azonban adósak maradtunk. Engem nemsokára bedugtak az árvaházba. Ott nevelkedtem a tisztelendő nővérek között, a mi meg is látszik rajtam — elég sovány vagyok. Anyám három év múlva követte apámat. A nagy kolera alkalmából ép az a betegség ölte meg, a mi elvitte szegény apámat is. A tisztelendő főnököm anyai jóakarattal nevelt tizenhat éves koromig, aztán a zárda kertészéhez adott bojtárnak. Ott pompás dolgom volt! A kertésznél voltam teljes elláláson, s ha a lakás nem lett volna olyan nedves, mint amilyen komisz kosztot adott, talán még ma is nála volnék. Egyetlen vigasztalásom Sári volt, a kertész fogadott leánya. A közös árvaság hozta egymáshoz sziveinket. Sári ugyanis nem ismerte szüleit. Anyja egy borús őszi estén a zárda kapujában felejtette, s bár évekig kutattak utánna, sikerült neki inkognitóját megőrizni. Igy került a kertészhez, a kinek volt ugyan egymásután három felesége, de gyermeke nem. Sári nagyszabású szépség volt. Ha véletlenül festmény lett volna, szélesebb ecsetkezelósü piktúra ma sem volna a műcsarnokban ... És ón szerelmes voltam bele. Tizennyolc eves szivem minden szenvedélyével szerettem, ő volt sötét éjszakához hasonlatos életem ragyogó hajnalcsillaga. Csak titokban szerettük egymást, mert szerető apja kijelentette, kogy Sárit csak urnák adja. Volt is már részére kiszemelve egy napidíjas. De a titkot még a tyúk is kikaparja, tanultam valamikor a „hármas kis tükörben". Igy jártunk mi is. Halottak napjára koszorúkat kötöttünk, AZ öreg kint a kertben szedte az őszi rózsát, meg tóiizöldet, mi meg a konyhában kötöttük a koszorúkat. Hogyan történt, ma sem tudom megfejteni ? A nagy közelség, vagy a virágok illata bóditott-e meg, ellenállhatatlan vágyat éreztem megcsókolni Sárit. Behunyt szemmel hajoltam hozzá s szemeimet csak akkor nyitottam fel ismét, mikor egy cuppanás, s rá egy erőteljes csattanás, egy nyakleves, a mivel Sári a csókot viszonozta. Erre nem voltam elkészülve. Nem tudtam: haragszik-e rám, vagy bolondul értem. Sári aztán felvilágosított. Mellém ült és átfonta nyakamat gömbölyű karjaival. — Lásd, minek ijesztettél meg; máskor ne légy olyan szemtelen, szólj ha akarsz valamit . . . No, ne haragudj ! . . . Egy forró ajak melegét éreztem azon a helyen, hol pár pillanattal előbb egy hatalmas pofon tüzelt. A vérem mind a fejembe tódult ! . . . Minő csók volt az uram ! . . . a tisztelendő főnöknő csókja ahhoz képest szivacs, pedig ő is megcsókolt egypárszor... De azért ne tessék róla rosszat gondolni! Sári hozzám simult édes szavakat suttogva, miközben szemei, mint kót fekete gyémánt, ragyogtak, s forró lehelete szinte perzselte arcomat, szavai mint izzó láva hullottak lelkemre s mikor ajkát egy démon szenvedélyével szorította az enyémre, elborult előttem a világ ! Örült szenvedólylyel tártam ki karjaimat, keblemre szorítottam, s a fejemet ugy vágtam a falba, hogy azt hittem szétlocscsan. Igen, a pad a melyen ültünk, nem volt ekkora szenvedélyhez berendezve s felborult velünk. Még csak az volt a szerencsónk, hogy a virágokra estünk. Nem tudom hogy borultunk fel, de mikor feltápászkodtam, tisztában voltam azzal, hogy azokból a virágokból nem lesz koszorú. Sári zokogva rejtette arcát a tönkre lapított őszirózsák közé és elkeseredetten jajgatott. — Mit tettél! ... mit tettél?! Ezt kérdezte az öreg is, a kit ép akkor hozott be az ördög. — Mit tettél ? ! ordította, s mint dühödt fenevad ugrott nekem s torkon ragadott. — Megfojtlak fattyú ! hörögte. Sári térden csúszott apja elé s átkarolta lábait: — Uram ! ón láttam Jászait, Márkus Emmát, láttam Dusetós Sarah Bernhai'dot, igaz, hogy csak a karzatról, de ez mind sifii ahhoz, ahogy Sári kamóliáshölgyködött. — Irgalom apám ! . . . irgalom ! . . . szeretjük egymást ! Az öreg eleresztette a nyakamat, aminek én a körülményekhez képest megörültem. Szerettem volna egy kicsit szabad levegőre menni, lehetőleg a harmadik vármegyébe, de az öreg elállotta a kijárást. — Mit tettél ? — kérdezte uj ból vérfagyasztó nyugalommal. — Összetörtem a virágokat. — Na ja! esszetertól . . . a virágokok, meg ez az ártatlan liliomtot — és Sárira mutatott. Sohse hittem volna, hogy valaki harminc évig lehessen kertész s a liliomot ne tudja megkülönbeztetni a kamóliától. Sári apja ezt produkálta. — Mit most teszelsz ? — érdeklődött az öreg. Azt magam is szerettem volna tudni, s azért csak ugy találomra feleltem: — ... felmondok. — Ojó! azt lesz egy kicsinkát nehéz. Ha akarsz felmondok, fizesd meg tíz forin a virágokór. — Micsoda ? tiz forintot ? ! AZ nagyon sok, annyi pénz tán a világon sincs — hűltem el, tetszik tudni felébredt bennem a szinészhajlam, — Nincs? azt is jó! — és az öreg megint a torkom körül talált foglalkozást. Tudsz mi ? akkor vagy elveszel Sárit, vagy megfojtom neked. Meglehetősen kevés választók volt raktáron ; kót rossz közül a nagyobbat választottam : — Elveszem Sárit! Az öreg térdelő' lánya mellé nyomott s kezét áldólag tette fejünkre, miközben meghatottan és rossz magyarsággal rebegte: — Áldásom rájotokra ! — Kót hót múlva aztán . . . — Megesküdtek — siettem befejezni a történetet. — Dehogy ! — az ott működő szinésztruppal megszöktem. Egy évig szerencsésen el tudtam rejtőzni előlük, pedig minden módon megakartak csipni. Móg hirdették