Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-08-29 / 69. szám

XXVlíl. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Csütörtök, augusztus hó 29-én 69. szám BEEESH OZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Tolongás. Békéscsaba, aug. 28. A darázs-raj nem tolongja jobban körül a mindenféle fák érett és éretlen gyümölcseit, mint ahogy a man dátumra éhes alakok rendkívüli sokasága vetette rá magát a választó kerületekre. Soha nem hallott nevek kerülnek most fölszinre és közforgalomba; s a szegény választó polgár, a ki akár a kaszinóban, akár a malom alatt olvassa a lapok politikai híreit, álmélkodik és el nem tudja gondolni: miként merülnek most föl a teljes ismeretlenség szürke homályából ezek a jó és kevésbé jó hangzású nevek, — és azoknak beceületes viseló'i hol a manóban- voltak mindeddig, hogy csak most adnak életjelt magukról, s nagyratörő becses egyéniségüket éppen csak most mutatják be a létezésükről eddig mit sem sejtett csodálkozó világnak. Komolyan szólva erró'l a politikai mozgalomról, semmi legkisebb kedvet sem érezünk arra, hogy a felett örömünket fejezzük ki. Lehet, hogy a választó kerületeket most elözönlő' reménybeli honatya-jelöltek között, talán vannak többen, vagy éppen sokan, kik egy vagy más jó tulajdonságaiknál, szellemi tehetségeiknél fogva, míltán igényelhetik a polgári bizalomnak legszebb tanújelét: a mandátum elnyerését. De ez még kevés az üdvösségre. Mert hiszen tehetséges jóravaló ember hála Istennek, annyi van még szép hazánkban, hogyha az mind honatya lenne, alig maradna honfi — az országházán ki\ ül. Ebben a nagy tolongásban tehát főként az ragadja meg figyelmünket, hogv a közeledő választásokra mily szokatlan erővel tódulnak mindenfelől a kisebb és nagyobb tehetségek, bebocsáttatást kérve az ország házába. Sajátszerű, érdekes jelenség ez, mely világosan mutatja, hogy a tiszta választásokban mily erősen biznak igen sokan. Á kik ezelőtt a költséges választásoktól visszariadva, megsem mertek mozdulni, most egyszerre egymásután lépnek sorompóba, s ugy látszik legtöbben a diadal biztos reményével. Ez a tünet egyszersmind fényesen dokumentálja azt is, — a mit különben eddig is mindenki tudott, — hogy mily roppant anyagi erővel kellett annak rendelkeznie, a ki régebben a honatyaságra szánta el magát. Bizony ez a dicsőség sokba került hajdan s az árát bizony a tisztelt jelölt urak adták meg legtöbbször. Most boldog, boldogtalan tolong a mandátum körül; s a nagy hajszában, mely nemsokára még fokozottabb mértékben fog megindulni, csak ezután gyönyörködhet az ország népe igazán. Nagy és általános keveredésre van kilátás, mely az uj országgyűlésnek szokatlan uj képet fog adni. Békesmegyei népkönyvtárak. Nem elég a könyv. Darányi Ignác földmivelési miniszterne egyik legjobban bevált alkotása a a népkönyvtárak létesítése. Kiszámithatlan az az erkölcsi haszon, mely ennek nyomán a nép széles rétegében előállott. Az egyszerű, könnyen érthető, népies modorban irt művek nagy hatást gyakoroltak a földmivesekre. A békésmegyei Sárréten oly rohamos hódítást tettek ezek a müvek, hogy a szolgabiróság kezelése alatt álló könyvtár csekélynek bizonyult s kívánatos volna annak uj müvekkel leendő gyarapítása, .azt nem lehet kívánni, hogy ezeket ismét a kormány szerezze be, mert a földmivelési miniszter kezelésére bizott összeg nagyon sok irányban igénybe van véve. Nem marad tehát más hátra, mint társadalmi uton előteremteni azt a pénzt, melyet könyvek vásárlására fordíthatnak. C s á n k i Jenő főszolgabíró azzal a tervvel foglalkozik, hogy a népkönyvtár alapjának gyarapítása céljából műkedvelői előadásokat, felolvasásokat és egyéb társadalmi jellegű összejöveteleket rendez. A jótékonycél érdekében főleg a földmíves osztályhoz tartozó egyének érdeklődését óhajtaná felkelteni, azért a műkedvelői előadások rendezésében nekik jelentékeny szerepet szánt. Tekintve azonban azt a merev konzervativizmust, mely a magyar köznépnek egyik legjellemzőbb sajátsága, sikert csak ugy remél, ha az érdeklődés felkeltésében a községi jegyzők jóaka.ratulag támogatják. De mert egy járás anyagi ereje meglehetős szerény eredményt produkálhat, az lenne kívánatos, ha a főszolgabíró eszméjét a vármegye ólén álló férfiak is felkarolnák. Ugy tudjuk, hogy Lukács György főispánnak ambícióját képezi a népsorsán minden eszközzel segíteni. Egyik hathatós eszköze ennek a j ókönyvek beszerzése, melyekből ugy gazdasági, mint erkölcsi és szociális tekintetben a nép nagy előnyöket szerezhet. Ismeretköre tágul, gazdasági ismeretei gyarapodnak ós sok olyan eszmével

1 megbarátkozik, melyről előbb vagy abszolúte semmitsem tudott, vagy pedig lényében rejlő konzervativizmusánál fogva irtózott. A szeghalmi járás népkönyvtára mintegy 300 füzetből áll, melyek összesen 86 müvet képeznek. Több munka két példányban is megvan. Tehát a rendelkezésre álló könyvmenynyisóg nem olyan nagy, hogy a szükségletet fedezhesse s főleg az őszi mezei munkák befejezése után a könyvek utáni kereslet oly nagy, hogy a könyvtárnok : Blaskovics János igen sok érdeklődő kisgazdát azzal a válasszal kénytelen elutasítani: több munka nincs a könyvtárban, várnia kell addig, mig valamelyik olvasó a kivánt könyvet újra beszállítja. Némelyeknek hetekig kell várni, mig az általuk kórt miihöz hozzájuthatnak. A könyvtár gyarapítása tehát elodázhatlan, mert ha a földmivelési miniszter, áthatva a nép iránti szeretettől, jelentékeny áldozatokat hozott a népkönyvtárak létesítése céljából s az általa elhintett mag termékeny talajra hullott, a köztisztviselők nemes becsvágyát kell hogy képezze az eszme felvirágoztatása. Megvagyunk győződve, hogy megyénk népszerű főispánjának nem kerüli ki figyelmét ez az incidens ós teljes társadalmi súlyát fogja érvényesíteni, hogy a szeghalmi főszolgabíró eszméjét minél szélesebb körI ben megkedveltesse, esetleg maga áll élére 1 egy, az egész megye területére kiterjedő mozgalomnak, mely hivatva lesz az egyes járásokban létező népkönyvtárakat társadalmi uton beszerzett anyagi eszközök felhasználásával kiegészíteni, s az áldozatkész emberbarátokat arra felkérni, hogy jöve| delmük feleslegéből adakozzanak valamit a nemes célra. Békesmegyei Közlöny tárcája. Alfréd báró. Egy vívómester naplójából. Irta: Hajnóczi József. IV. Azt hittem, olyan világba érkezem, a hol szelni lehet a ködöt. Élesre köszörült késsel például. Csalódtam. Hogy megérkeztem Londonba, tiszta, derült tavaszi nap volt. És a napsugár ott is csak — olyan. Jártam az ánglikus fővárosát s e monstrum hatalmas, élettől pezsdülő utain járva, szint' elfeledtem, hogy hát ón tulajdonkópen boxolni jöttem ide. Hogy megebédeltem, az esti órák közeledtével ott állottam a Thomas Jones műhelye előtt. A jeles maestro még nem volt ott. Tanítványai már javában boxolgatták egymást, amint beléptem. Bliktri, igy tudok ón is, tud a báróm is. Ezért ugyan alig volt érdemes kijönni ebbe az idegen világba. Már-már bánni kezdtem. De jött a mester ós oldalán egy sovány hosszú alak, a kit mister Hobsen-nek szólítgatott. Látható örömmel vette tudomásul, hogy híre-neve hozott el messze földről és biztatgatott, hogy nem hiába jöttem, fáradozásomnak eredménye is leszen. Lássam csak, miként boxol ő ! Nyomban neki is vetkőztek ós Hobsennel állt ki. Szerettem volna felkacagni, látva ezt a sikerült két alakot. Az apró Jones és a nyúlánk Hobsen remekül festett igy, szemben egymással s támadásra készen. Összetűztek. Jaj de szép volt viaskodásuk ! A kicsi mester meg akarta mutatni, hogy nem hiába hires embere ő a boxolásuak, és az amatőr-boxmatador sehogyse hátrált, s mindenáron győztes kivánt lenni. Percekig tartott ez a tusakodás. Most ugy hittem, Jones le van verve ós íme —: egy szempillantás multán már teljes fölénnyel boxolta a mester türelmes emberét. — James ! — kiálltott Hobsen. Kót percnyi szünet. És jött a kiberetvált állu szolga ós hozott egy mosdó-tálat fene nagy spongyával, rásétált a Hobsen ábrázatára és azután lemosta az ajkára aludt vért. Mosolygott a mester s flegmatikusán nézegette imént kitört fogát Hobsen, az amatőr, bajnok. Hogy nem volt szabályos. Hogy kihasználta védtelen pillanatát. Szóval — hogy nem gilt! Visszareklamálta a harc mezejón hagyott — zápfogát. Soha olyan jóizüt nem nevettem. Kéjelegtem szinte a tudatban, hogy mily derültséget fog kelteni, ha ezt majd otthon elbeszélem. Hogy a szomszéd teremben egy cigarettet füstöltem el, visszajövet, embereim már folytatták mérkőzésüket. Csupa tűzzel, teli lelkesedéssel verekedtek. Mintha mi sem törtónt volna. Az ón napj aim gyorsan teltek ós nem éppen haszontalanul. Magasztaltam a mesteremet (hogy kiösmertem gyengéjét), hát szeretettel foglalkozott velem ós megtanított forsz-fogásaira. Kiképezett alaposan, hogy a mint ő mondotta, minden körülmények közt megálljam helyemet. Már-már Hobsent is lenéztem, mikor letelt a hat hetem és erőt vett rajtam a honvágy. a. búcsúzás percében erősen szorongatta jobbomat Jones ós bizonykodott, hogy bátran nekivághatok most már a világnak, kisujj amban birva a boxolás teknikáját ós el nem tagadhatva iskolája jellegzetességét — utazhatom akár kiütött fogakban is. Hát utaztam is — haza. V. Emelkedett hangulatban találtam a bárót és környezetét Este érkeztem, szörnyen összetörve, porosan Fáradt voltam, elosontam szobámba és kiheverni vágytam a hosszú ut megannyi fáradalmát. Igen ám, csakhogy nem telt bele egy félóra és a kastélyban mindenki tudta —: megjött a mester. A bárónak is füléhez jutott, magához is idézett menten. Hogy általestünk a kölcsönös üdvözléseken, nógattak az urak, beszélném el már: hol jártam, mit láttam. Bánták is, fáradt vagyok-e, álom hogy környékezi a szemem, megbénul a nyelvem. Beszéljek mindenről, de főkép a — boxról. Persze, hogy a boxról. A bárónak is eszébe jutott, hogy voltakép ezért küldött ki, letette hát poharát, s Vulkánja apportirozása közben szólt: — Lássuk, mit tud. Neki gyürkőztünk. Erősen védekezett, sehogyse juthattam közelébe, fáradt is voltam, redukálódott erőm is, kedvem is, ós ügyet se vetettem Jones praktikus tanácsira. A báró hamar végzett kritikájával. — Nem tud semmit! Ennyit azelőtt is értett hozzá. Adassa vissza magának a tandíj át, kedves mesterem. — Ugy-ó? Nem addig van az báró ur! Hogy a kontraszt nagyobb legyen, az imént a multat illusztráltam. — Következnék tehát a jövendő, szólt mosolyogva Alfréd báró. — Igen, a jövendő. Mohó figyelemmel nézett íelónk mindenki. Légy se zümmögött, kinos csend, mialatt összetűztünk. Egy-két perc telt bele, és halk jaj hallszott Jones iskolájának hatása alatt. Ajkához kapott, nyelvébe harapott, erősen teringettózett ós toppantva a lábával, méltatta tudásomat. — Ügyes fogása van, jó tanítója volt: mester — gratulálok, most már boxolhatunk. Én meg hátra néztem, jön-e James, a vén sportsman-lakáj, spongyás dézsájával. Nem jött; akkor jutott eszembe, hogy ez nem is Hobsen, hanem Alfréd báró, a kenyér-adó gazdám. És az urak sorra gratuláltak. Csak a doktor feddett meg, hogy mit vétett nekem a báró, hogy örökösen ütlegelem . . . Alig is vettük észre a báró baját. Az ütés erős lehetett, s hogy érte, közben megbotlott, elesett és válamihez oda vágta a fejét. Az orvosok agyrázkódást konstatáltak. Hogy belepusztul a mi derék, daliás bárónk. S a máskor hangos kastély csendes volt, mint soha azelőtt. Mindenütt komor arc, szürke hangulat. Engem bántott, furdalt a lelkiösmeretem. Agóniában feküdt a báró. Nehéz volt lélegzete, verejtékből gyöngyözött homloka, s hősre emlékeztető arcvonásai eltorzultak és viaszsárga volt az arca. Ott ültünk a betegszobában közelében. Néha-néha feltekintett, alig birta megmozdítani fejét, de azért dacosan rázta meg a nyakát ós magába fojtotta kínzó fájdalmának kitöréseit. Karjaival pedig olyan mozdulatokat tett, mintha boxolás közben támadna, védekeznék. A csendben szinte hallani lehetett fogcsikorgatását s lázban egy-egy értelmetlen szót is mondott, s olykor összefüggéstelen szavakat. Megerőltetésbe került, hogy karjára támasztotta fejét és elhaló hangon szólt: — Mester, közelebb. Ugy, üljön ide. Derék legény az a Jones, lelkemre az. Jó fogása lehet, pompásan boxol. Ugy-ugy, holnap vagy azután megismételjük majd . .. Köhögésbe fult a hangja, erőset rándult az arca és tajtékzó hab öntötte el ajkait. Az orvos megfogta üterejót s olyan mozdulatot tett, a mely azt mondta — vége.