Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-08-29 / 69. szám

közül a „Felső­A esabai öntöző-telep. A berendezés és az eredmények. Azon intézkedések folytán, melyeket Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, az öntöző-társulatokról ós azok állami se­gélyezéséről legutóbb alkotott törvényben tett, az alföldi ármentesitő ós belvizszabá­lyozó társulatok körében is mind nagyobb érdeklődés nyilvánul az öntözések ár-terü­leteik alkalmas helyein leendő bevezetése iránt. Inditó okul szolgál erre különösen azon körülmény is, hogy az alföldi része­ken az ármentesitósi müveletek nagy rész­ben már befejezést nyertek és ezekkel be­következett azon stádium, hogy az intéző körök komolyan és időszerüen foglalkoz­zanak a vízhasznosítások, különösen az öntözések nagyobb keretben való meg­honosításáról és elterjedéséről, mely mü­veletek ugyanis — köztudomásúlag — a belterjesebb gazdálkodási-rendszerek fejlő­dósének elérésénél ós biztosításánál alapvető tényezőt képeznek. j±z említett társulatok torontáli ármentesitő és belvizlevezető tár­sulat" is foglalkozni kívánva az öntözések kérdésével, azok előzetes tanulmányozása céliából Tallián Béla orszgy. képviselő, a képviselőház elnökének vezetése alatt, több torontálmegyei ártéri nagybirtokos, vala­mint Maiina Gyula társulati főmérnök, az aradi m. kir. kultúrmérnöki hivatal által berendezett nagyobb öntöző-telepek közül megelőzőleg az 550 hold terjedelmű mező­hegyesi ós a 120 holdas nagylaki, a mult napokban pedig a Békéscsabán beépített öntöző-telepeket szemlélték meg és tanul­mányozták az elért eredményeket. Ezek közül különös érdeklődés a csabai telep iránt nyivánul, melynél tudvalevőleg a községi legelőn 180 kat. holdnyi kopár, szikes területet rendezett be — a földmi­velésügyi miniszter segélyezésével — a kultúrmérnöki hivatal, s azon a rendszeres öntözést a jelen óv tavaszán megkezdte. A tanulmányozó vendégek Veszprémy Szerdán délelőtt tartott igazgató-vá­József kir. főmérnök, az aradi kulturmór- i as ztmányi ülésen ismét két országos érdekű, nöki hivatal főmérnöke és Gyárfás János, Utik ü _ kérdéssel foglalkozott a Béké s_ a novónykiserleti állomás asszistense nyuj- ^ . , . a tottak a helyszínén a telep műszaki ren- megyei Gazdasagi Egylet, dezóséről, valamint a fümag-vetési kísérle­tekről részletes ismertetést. A csáb ti öntöző telep — melyet leg­közelebb a Békésmegyei Gazdasági Egylet is meg fog tekinteni — azért bir különös fontossága/, mert az Alföld nagy részét hasonló, terméketlen szikes-területek képe­zik ós ezekre való tekintettel, vagyis a jövő­ben való nagy öntözések érdekéből a csabai területen, — mint megfelelően berendezett kísérleti telepen — kultúrmérnöki hivatal és a növénytermelési kísérleti állomás ró ­széről, — az általuk nyújtott kezelési rend-! mellett — részletes megfigyelés és zósek által való kilúgozásával kapcsolato­san bekövetkeznek, valamint vizsgálat tár­gyává tétetnek mindazon körülmények, melyek mellett meglelelő öntözési rendszer, trágyázás és flóra bevezetésével ós meg­állapításával, a szikes területek értékesíté­sének, nemkülönben gazdasági kihasználá sának legnagyobb aránya lesz elérhető. Az eddig kopár ós nagyrészben csak időleges legeltetésre használt területen már kétszer kaszáltak ós megállapították azt a nagy arányú javulást, mely már a jelenévi öntözés folytán is a termés-üzemben és a terület flórájánál kezdődő előnyös átalaku­lásban bekövetkezett. Most már bizton vár­ható, hogy 2 —B óvi munkálkodás után nagyarányú eredmények éretnek el. A foly­tatandó trágyázási-, valamint fümag-vetési kísérletek eredményei tanulságos adatokat nyújtanak a gazdaközönsógnek az iránt, hogy miként lehet terméketlen területeket a kulturának megmenteni, nevezetesen ön­tözéssel azok telkesítését sikeresen eszkö­zölni, és a terménykópesség fokozásával megfelelő jövedelmet biztositarii. A csabai telep berendezése 29.000, vagyis katasztrális holdankint 165 koronába került; és a mennyiben a terület, illetőleg növényzetének pár évet igénylő átalakulása után, holdankint 30—35 mmázsa széna­hozam várható: az annuitás ós üzemkölt­ségek levonása után kat. holdanként a tiszta jövedelem 50—60 koronát fog ki­tenni, a megelőző 6—8 koronával szemben, ugy, hogy a befektetések racionálitása nyilvánvaló. Az öntöző-telep növényzetének meg­vizsgálása céljából jelenleg Csabán időzik Sigmond Elek, a magyaróvári növényter­melési kísérleti állomás kultúrmérnöke. Innen Aradra utazik, az ottani növónyki­sórleti telep megtekintésére. ugyszin tén K i­a z ügy politikai üdvözölni kiván a gazdák érde­A gazdasági egyletből. Oönol levél. Német vámtarifa. szer vizsgálat tárgyává tétetnek mindazon változások, melyek a növényzet fejlődésére káros hatású szikes anyagoknak az öntö­Az egyik az agráriusok vezérének! ! Károlyi Sándor grófnak ismeretes gönci levele, amely fölött •— igen helyesen — napirendre tért a választmány, mert a gaz­dasági egylet nem politikai klikk. Tehát nem is üdvözli az agrárvezórt. A másik a német vámtarifa tervezet, amely ellen az egylet védekezésre fogja felhívni a földmivelésügyi minisztert. Részletes tudósításunk a következő: Dr. Zsilinszky Endre igazgató-elnök elnöklete alatt jelen voltak a gyűlésen: Banner Béla, Beliczey Géza, Beliczey Rezső, Király Ferenc, Kocziszky Mihály, Morvay Mihály, Reisz Simon, Szabó János, Szalay I tétel céljából. József, Vidovszky László ós Pfeiffer István titkár. Az igazgató-elnök előterjesztését a cselédeket jutalmazásra ajánló bizottság javaslatáról, elfogadta a választ­mány s a főispán utján felterjeszti a föld­mivelésügyi miniszterhez. Négy munkást ós négy cselédet ajánlottak jutalmazásra. A csemege-szőlő bejelentésére vonat­kozó miniszteri felhívást tudomásul vették. Nagy érdeklődéssel tárgyalták a Nyit­ramegyei Gazdasági Egylet átiratát, mely­ben gróf Károlyi Sándor üdvözlését kéri a „Gönci-levél" miatt ért táma­dások alkalmaból. Beliczey Rezső ezt tisztán poli­tikai kérdésnek tartja s azért napirendre térne fölötte. Beliczey Géza, r á 1 y Ferenc elismerik vonatkozásait, de mégis nák Károlyi Sándort, aki keiért harcol. Zsilinszky Endre dr. igazgató­elnök reflektál a felszólalásokra s hangsú­lyozza, hogy ez tisztán politikai kérdés, a politika elől pedig mindig óvatosan kitér a gazdasági egylet, mert akkor meg­bomlik az egysége s eltér eredeti hivatá­sától. A választmány magáévá totte az elnök álláspontját s tudomásul vevón az átiratot, egyszerűen napirendretért fölötte. Tudomásul vették a Csanádmegyei Gaz­dasági Egylet meghívóját a Makón tar­tandó óvi nagygyűlésre ós állatkiállitásra. Az O. M. G. E. megkeresést küldött, melyben a buza átlagos termelésének költ­ségei kimutatását kéri. Az adatok össze­gyűjtését egy bizottságra bízták, melynek tagjai: Ki r á 1 y Ferenc, Szabó János, Banner Béla ós Pfeiffer István titkár. Az államvasutak igazgatósága átira­tot küldött, melyben a mésziszap ós répa­szelet utáni díjkedvezmény engedélyezését tudatja a Békés—Csanád h. érdekű vasút állomásaira. A választmány megkeresi az igazgatóságot, hogy ne csak erre a vo­nalra, hanem az összes bókósmegyei vasút­állomásokra engedélyezze a kedvezményes szállítást. Wagner István két indítványát tár­gyalta az ülés. Az egyik arra vonatkozott, hogy a kisgazdák kezébe adjon az egylet megfelelő lapot, melyben például az Ér­tesítő közleményeit is népszerű modorban ismertetné. Az indítványt javaslattételre a titkárnak adták ki. A másikban felhívja az egylet figyel­mét Németország uj vámtarifa­tervezetére, mely hadat üzen a magyar gazdasági terményeknek is. Indítványozza: írjon fel az egylet Darányi Ignác föld­mivelésügyi miniszterhez, hogy a német vámtarifával szemben védje meg a magyar gazdaközönség érdekeit. Ezt az indítványt a vámügyi-bizottságnak adták ki javaslat­Végül tudomásul vették az aradi kultúr­mérnöki hivatal átiratát, melyben tudatja, hogy szívesen látja az egyletet ugy a csabai, mint az aradi öntöz ő-t e 1 e­pek tanulmányozására. A csabai Borju-rótre szeptember 3-án rendezik a kirándulást, melyre az egylet összes tagjait meghívja az elnökség. A legszebb. Irta: Márton Gaby. ... A kuzén bemutatta: — Balázs /intal mérnök. Irénke felhúzta a szemöldökeit, erősen végig fixirozta az előtte meghajolt alakot, majd lebigygyesztette kicsinylőleg ajkait és odasúgott a kuzónnak: — Szép, szép, de még sem olyan, a minőnek én gondoltam. Aztán kecsesen az ifjú vállára tette a kezét s elkezdtek szédületes gyorsasággal gyaloppozni. Mikor visszatértek, Irónkének még kedvetlenebb volt az arca. — Kétszer a lábomra lépett az élhe­tetlen — mondta mintegy önmagához. Aztán Jóskához fordult: — Hozz mást! Ez nem kell. Jóska kétségbeesve nézett reá : — Te szerencsétlen ! Tóninál különböt nem találok az egész bálteremben. • — Nem bánom, ha nem is lesz kü­lönb, csak másféle legyen. — Ahá ! Most már engedményeket te­szesz, az előbb a legszebb kellett, a Balázs Tóni, most már jó lesz akármilyen ? Irénke türelmetlenül dobbantott: — Jó, jó, csak eredj már ! A kuzén busulólag nézett körül s már épen megindult egy szőke fiatalember felé, mikor a lány utána kiáltott: — Jóska ! — Parancsolsz édesem ? — Leltél már ? — Igen, megtaláltam a másik legszeb­bet — szőkében. — Hol van ? Melyik ? — Az ott. Látod ? — Csak nem az a görbelábú ? — Ugyan menj ! Azon a fiún egy szobrász,sem találna kifogásolni valót . . . — Én találtam. Nem kell! — Ne szeszólyeskedj ! Irénke elmosolyodott. — Te fiu, van egy nevetséges ötletem. — Halljuk ! — Te . . . Megteszed ? — Meg, meg. — De te . . . nagyon bizarr . — Mint minden, ami tőled származik. Mindegy, csak mond. — Keresd ki nekem a legtísunyábbatL. — Tudtam . . . — Te tudtad, hogy ezt fogom kérni ? — Tudtam, hogy szamárságot mondsz. — Goromba vagy fiacskám ! De nem baj, most megbocsátok, csak eredj . . . Jóska az unokafivérek lomhaságával és kedvetlenségével indult el szokatlan ki­küldetésében. S hogy mennyire megszokta már az Lenke parancsainak teljesítését, azt abból is láthatni, mert egj ismerősének kérdésére: — Hogy mulatsz ? Csak ennyit felelt: — Hagyj el. Itt van a mostohaliugom. Véletlenül reá is tekintett a kérdezőre s hirtelen igy szólt : — Gyere bemutatlak neki . . . És cipelte a boldog ifjút Irénke felé, ki szemmellátható érdeklődéssel nézte őket. — Galac Samu, ügyvéd — mondta Jóska. Aztán odasúgott a húgának: — De most már hagyj bókén, mert bizony isten haza megyek ! Irénke oda sem hallgatott, hanem ismét felhúzta a szemöldökeit s erősen végig mustrálta Galacot. — Nem is olyan csúnya, volt a vé­leménye. . . . Körülkeringték szép lassú valcer ­tempóban a termet s mikor visszatértek, Irénke el volt ragadtatva : — Kitűnően tánezol! A fiatal ember meghallotta a halkan tett megjegyzést: — Hagyjuk ezt — szólt a leányt le­gyezve — a tánc a legnagyobb ostobaság. — Hogyan — csodálkozott Irén. A fiu szinte oktatólag beszólt hozzá : — Nézze, ugy-e maga is nevetséges­nek tartja a vad, műveletlen népek ama barbár szokását, hogy fétisük, a tüz körül összefogódzva ész nélkül ugrálnak mind­addig, mig csak a saját dudolásuktól és táncoktól kimerült tüdejük fel nem mondja a szolgálatot. Irén elnevette magát. — Ez persze harmonikus. — És mi, a müveit Európa, csak abban különbözünk ezektől, hogy — mivel bizo­nyosan gyöngébb tüdőnk van — nem mi fujjuk táncunkhoz a talp alá valót. — Tehát ez a bálterem tele van bo­londokkal ? — Csak felerészben, amennyiben az egyik rósz rendesen csak a másik kedvéért táncol. A leány bosszankodott. — Ergo maga miattam követett el ily ostobaságot ? Galac udvariasan hajolt meg : — Ha igy van, akkor az ember néha szívesen ostobáskodik. Irén ismét nevetett: — Azt hiszi, hogy e bókkal mindent helyre üt ? — Korántsem. Különben a bók is os­tobaság . . . — Valamint az udvarlás is . . . — j\.Z is. — És a sétálás ? — Az is. — A korcsolyázás ? — Az is. — A múlatás ? — AZ ÍS. — A kártya ? — Az is. Irén most már hangosan kacagott: — S a házasság ? — No pláne . . Hanem mint emiitet­tem az ember néha szivesen követ el os­tobaságot . . . Szólt Galac és tekintete édesen kutatott a leány kacagó arcán. Sárkány püspök Csorváson. Az uj templom felszentelése. A csorvási ág. evang. hivek uj tem­plomát vasárnap délelőtt szentelte fel Sárkány Sámuel bányakerületi püspök, ki még szombaton délután megérkezett Csorvásra s látogatásával nagyon megör­vendeztette a községet. Kíséretében volt fia, Sárkány Béla póteri lelkész is s a környék számos evangélikus lelkésze. A vasúti indóháznál Gremsperger József elsőjegyző ós Z a 1 a y Antal bíró üdvözölték a püspököt. A bevonulást ünne­pélyessé tette az utcákon összegyülekezett nagy közönség, a sok fogat s az ezek előtt haladó lovas-bandórium. A paplaknál, hová a püspök megszállott, F r e i t a g János lelkész fogadta, fehér-ruhás lányok pedig virágokkal kedveskedtek néki. Vasárnap délelőtt a község apraja­nagyja a régi ós uj templom körül gyüle­kezett össze, hogy tanuja legyen az ünnep­ségnek. Kilenc órakor kíséretével meg­jelent a püspök a régi imaházba, holFr eitag János lelkész átadta néki a kelyhet és a bibliát, melyet aztán átvittek uj az tem­plomba. A kórus éneke után Sár k ány Sámuel püspök megáldotta az oltárt és gyönyörű beszéd kiséretóben felszentelte az uj templo­mot, melyben az első kereset élést 0 k a 1 y i Adolf gádorosi lelkész, az első urvacsora­osztást Keviczky László kondori lelkész végezte. A szertartás Veres József oros­házi esperes magasztos imájával ért véget. A diszes templomot, mely a püspök tetszését is rendkívül megnyerte, Wagner József csabai építész építette 36.U00 korona költséggel. Az oltárkép, mely Krisztus menybemenetelét ábrázolja, Veres Gusz­táv művészetét dicséri. A felszentelés után a püspök, a lelkészi­kar, az egyházközség és a hatóságok tisz­telgését fogadta, délben pedig résztvett a tiszteletére rendezett társas-ebéden, melyen mintegy százötvenen jelentek meg Csorvás­ról és környékéről. Az ebéden Sárkány Sámuel püspök mondta az első felköszöntőt a királyra, Veres József esperes a püspököt köszön­tötte fel. Beszéltek még: dr. Nagy Eleméi­felügyelő, Ambrus Sándor főszolgabiró, Bulla Sándor felügyelő, Asztalos Sándor ev. ref. lelkész, F r e i t a g János csorvási lelkész stb. Délután a népünnepélyt tekintette meg a püspök nagy kísérettel. Este fényes hangversenyt ós táncmulatságot rendezett az intelligencia; a koncerten közreműköd­tek : Freitag Rózsika, Gajdács Alvin, Gaj­dács Gyula, Bakos Gyula, Csermák Ele­mér, Gottstag Jolánka, Majercsik Rózsika, Török István, Dankó Ilona, ifj. Zvarinyi János, Gremsperger József, dr. Freitag János, Gremsperger Lajos, ifj. Gremsper­ger József, Belopotoczki István és Hor­váth Dezső, valamennyien sok tapsot kap­tak s művészi előadásukkal nagy élve­zetet szereztek a közönségnek A vidám táncmulatság, melyen a négyeseket 2d pár táncolta, reggelig tartott. A szomszéd község ünnepélyén C s e p­r e g i György esperes vezetése alatt Csabá­ról is többen vettek részt. Két hót múlva összetalálkozott Irénke a kuzénnel. Jóska ironikusan megkérdezte: — Nos meglelted-e már, akit kerestél ? — Kit? — A legcsunyább férfit. — Én a legszebbet kerestem. — És megtaláltad ? — Meg. — Igen ? No mond hát, ki a legszebb ember a világon ? A leány csodálkozva nézett rajta végig : — Érdekes! Hát — Samu . . . INNEN-ONNAN. A dal-verseny utau. Csabai dalár (bámuló háznépének beszéli a kassai dalosünnep aseményeit): Az volt a gáliekő ! Az a bevonulás! Ugy mentünk sorjában, mint a katonák. Oszt töméntelen nép nézett bennünket az ablakokból. No szörnyen izzadtunk, de a dicsőség, a dicsőség ! A fiu: Nagyon éljenezték édes apámékat ? A dalár (gondolkozva): Én nem hallottam egy szál éljent se. De tudjátok, nagyot hallok egy kicsit, mióta a solferinói csatában . . . A kisebbik fiu (leckézve) : Egy üteg ágyút mellettem sütöttek el és az ágyugolyóbisok ugy zúg­tak a fülem mellett, mint a dongók . . . A dalár (szeretetteljesen): Jól van fiam, látom, hogy tudod az apád hőstetteit. Mondom egy kicsit nagyot hallok. Talán emiatt nem értettem a polgár­mester ur beszédjéből egy kukkot sem. Pedig derék urnák látszik az istenadta. A feleség: Hát beszélj már, hol laktatok, mit ettetek ? A dalár: Lakni egy iskolában laktunk volna, de még se ott laktunk. A feleség: Miért? A dalár: Mert nem került sor a lakásra. A feleség : Hogyan ? A dalár: Mert hát le se feküdtünk. A feleség (ijedten): Jézus, ne hagyj el! A dalár (nagyon bánatosan): Eldanoltam vagy tizenöt pengőt . . .

Next

/
Thumbnails
Contents