Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-08-11 / 64. szám

XXVIII. évfolyam. békéscsaba, 1901. Vasárnap, augusztus hó 11-én 64 szán BEIESME&YEI KÖZLÖNY Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetései és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetem Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii Az ischli határozat. Budapest, aug. 10. Széli Kálmán a héten Ischíben járt s ő felsége hosszabb kihallgatáson fogadta a kormányelnököt. Esztendők óta megszokott dolog, hogy ő felsége lschl-i nyaralási alatt a monarkia két kormányelnökét gyakrabban fogadja a nélkül, hogy erre kiválóan fontosabb politikai ok volna. A miniszterelnök minapi kihallgatása sem áll összefüggésben holmi fontosabb politikai okkal, inkább annak a megszokott szóbeli referálásnak te kinthető, a mit a miniszterelnök időről időre ő felségének a folyó ügyekről előterjeszteni köteles. A kormányelnök ischl i utazása már azért sem birtut különösebb politikai jelentőséggel, mert az utóbbi időben — a német vámtarifa javaslat ismertetését kivéve — semmi olyan jelentősebb politikai esemény nem zavarta meg az általános politikai szélcsendet, a mely nagy jelentőségénél fogva a király és a kormányelnök bizalmas tanácskozását vonta volna maga után. De a sett fordulat Németország vámpoiiti í.ban. sem oly aktaálistermi jzei nég, i:ogy Széli Kálmán ez i dU t volna az ischl-i utazásra, a mennyiben a kérdés ez időtáj t teljesen tisztázva még nem is lehet. Mindazonáltal nincs kizárva, hogy a többek közt ez is szóba ke rülhí>tett a kihallgatás folyamán, a mi abból is következtethető, hogy Széli Kálmán Ischlbe való utazása alkalmával Bécsben félbeszakította útját é.-- hosszabban tanácskozott osz trák kollegájával. Ha szóba is került a két kormányelnök között az uj né met vámtarifa, ez egyelőre tisztán csakis a kérdés politikai jelentősége szempontjából történhetett. Természetes, hogy a királyi kihallgatás és tanácskozás részletei nyilvánosság elé nem kerülhetnek, de kétségen kivül áll, hogy Széli Kálmán előterjesztésének legfontosabb tárgya az általános politikai helyzet és a küszöbön álló képoiselöoálasztá sok ügye volt S bizonyára kiterjeszkedett Széli Kálmán jelentése Szilágyi Dezső halálára is, mert a gyászeset és a kormány politikájának kezelése közt okvetlen összefüggés van. S szóba került a honvédelmi miniszter közelgő jubileuma is, melyet különö; sen ünnepiesen akarnak megülni Ő felségének tudvalevően igen kedves embere Fejéroáry Géza báró s igy jubileuma fényes katonai pompával fog lefolyni. Első sorban persze a politikai hely- j zet megbeszélése forgott szőnyegen, ami annál inkább szükséges, mert nem telik bele négy hét és a képviselőház újra ülésre gyűl össze s ez idő előtt a miniszterelnöknek aligha lesz már alkalma ő felségének a dolgok állásáról referálnia. A miniszterelnök tudva.evó'leg kész HHi-asaprúgi-arum-it iép a tiaz eíé és mivel ennek elvégzése a Ilaz feloszlásának időpontjával összefüggésben van: magától értetődik, hogy a miniszterelnök már döntött az uj oálasztások katáridejére nézve s erre vonatkozólag propozicióját az uralkodó elé terjesztette. A kormány ez ideig nem foglalkozott behatóan az uj választások kérdésével és csak azon elvhez ragaszkodott, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó néposztályt ez ügygyei ne agass'za és ne foglalkoztassa a legégetőbb dologidőben, Ischíben azonban bizonyára megtörtént a döntés s most már megvan állapítva, mikor bomlanak ki az uj választások zászlói. Nemsokára a nyilvánosság is többet tud m'r e dologról; mert hiszen a politikai körök amúgy is tisztában voltak vele, hogy a Ház október közepén tul semmi esetre se marad együtt; hiszen ekkor nem is lehet már sokáig foglalkoztatni a képviselő urakat, akiknek természetesen nem igen fog akkor az ország dolgán járni az eszük, hanem csak a mandátumaikon. Kíváncsian várhatjuk teháf, hogy a nyilvánosság elé kerüljön az ischli határozat: mikor járulnak a választók az urnák elé? I A magyarság szégyene. Békéscsaba, aug. 10. Megalkotjuk a tudomány legújabb vívmányainak figyelembevételével a nemzeti állam ismertető jeleit és kellékeit. Berendezzük a pontosan működő közoktatási igazgatást. Föllálitjuk az állami népiskolá kat és óvókat. Nagyban hirdeti a magyarosodás nagy sikereit a statisztika az ő évkönyveiben és a kiállításokra küldő tett kartografiai müveiéi És egyszer » «• kellemes álmodozási'iiiegz.:. varja az ors íg első varmegyéje tanfelügyelőjének jelentése, hogy közvetlenül az ország fővárosa környékén a magyarosodás nem terjed; ellenkezőleg öt-hat óv óta valóságos hanyatlás állott be. Ugyanaz áll Budapestnek környékére, mint egyéb nemzetiségi területen fölépült városainkéra, a hol szintén egyáltalán semmi ereje a magyar kulturának nincs. így a Felvidéken a magyar városok környékén merő tót nép, igy Erdélyben merő román nép lakik. Ez a vége a nagy magyarosodásnak. Igy néz ki gyakorlatban a sokat hirdetett nemzeti politika. Hiába. A nemzetis népe előtt nincs becsülete a magyar n; nek. Miért tanuljon meg a budapestnyéki sváb paraszt magyarul, a mikor menve a fővárosba, ott is több német hall, mint magyart; ? Es boldogul a n« nyelvvel csak ugy, ha nem jobban, mi magyarral. Nincs egyetlenegy előny, egyetlen bitó körülmény sem, a mely a magya részére billentené a mérleget, ellenben és száz előny kinálkozik annak, a ki gyarországon németül beszól. És az társaságban ? Ha húszan vannak együ a husz közül tizennyolc csak tördeli a met nyelvet, egyetlen német kedvéért pes a másik állandóan németül folytat társalgást s a többinek mindnek elront fesaélyezőve tenni egy egész estét. Szeg; de igy van. Vagy hogy állunk itt az Alföldö tót nyelvvel ? Az iskolákban — nem a lekezetiekben, az államiakban — megtan gyermek magyarul, ir, olvas, beszól szój de mire felnő, mire legény sorba kerül a s eladóvá lesz a leány, már el is felejte hogy tudott magyarul. Vannak kivéte de a nagy átlag ilyen. Van olyan is, a ki nam felejti e magyar nyelvet, de mégsem beszéli. Mié.-t? Soha senki nem követeli tőle, hogy magyarul beszéljen. Soha semmi hátrányát nem látja, ha magyarul nem tud. A templomban tótul prédikál a papja, sőt egy részük a templomon kivül is küzd az „anyanyelvért." A hivatalokban beszélnek vele tótul. Ha katonasághoz megy, hamarabb lesz káplár és őrmester, ha németül beszól, vagy akár ha tótul, szlovénül, vendül, a mely nyelveket a szláv eredetű tisztek szeretik hallani jobban, mint a magyart. Nincs bennünK egy szemernyi önérzet nyelvünk jussai iránt saját hazánkban ós a legkisebb iparkodás arra, hogy hadd érezze inkább a másik, a ki a magyar Békésmegyei Közlöny tárcája. Bálban. - A Leánydalok-ból. Olyan vigan tán sose szólt a nóta, Miként azon a V : ös éjjelen. Olyan csárdád em jártak még azóta, Mint amilye u akkor én velem. Hisz mui I iibi mulatókkal, Kar., ( k » it is léhán, gondtalan. De a>; a szivem titkon belesajdul És ugy zoko. sir . . . némán, hangtalan. Mert ^rzonr', érzem, elszállt már az álom És boldog többé nem leszek soha ! Miért is űztem csa?a délibábot? vliert is valék olyan jstoba ? _ \ S az éjszakának zsongó, \ig zajában, Eszembe jut az édes, régi xi : Mikor még rózsák hullottak égből, S az egész világ csupa mám<k kéj . . . v És elfog a vágy siratni a multat.^ Ám itt a bálban sirni nem lehet! S ha mégis-mégis kitörne egy könnycsepp, Lehunyom gyorsan mindkét szememet. S a hátam megett összesúgnak halkan : — No, ez már mégis több, mint illenék ! — Milyen kacér!.. . no nézze, nézze kérem, Hogy lesütötte most is a szemét. Unger Ila. A pöttyös regalitász Irta : Szigma. Egy fiatal poéta halt meg kedden este, aki pedig jó sokáig élhetet volna. Megvolt mindene, a mit sok más lantpengető nem ért el, akár dúskálhatott volna földi javakban — s mégis meghalt. Lángleikét fölszivta az élet, a budapesti élet. Jóformán alig tudta mi a szórakozás, mert egyre dolgozott a nap minden szakában. Kezdve a vallásos költemények himnuszi hangjától, eljutott a könnyüvérű múzsa kupióihoz s a ki bámulatosan értett a fenségesnek interpretálásához, azt rávittók a körülmények a ledér poézisre is. A vers teknikáját előtte kevesen kezelték ugy, hogy összhangba tudják hozni a tartalommal, főleg azonban az értelemmel s mig az operettek azelőtt olyan fordításban kerültek magyar színpadra, hogy a magyar nyelv és- poézis szégyenkezve fordult el tőlük, — Makai Emil a tiszta magyar nyelven kivül bevitte ide is a művészetet. Sajnos, a sok operettforditás alig engedett annyi időt neki, hogy azt az istenadta tehetséget másra is forditsa. Nagyobb szabású müve a „Hatvani"-n, a „Kaland"-on és két kötet versen kivül nincs, mert a többi alkalmi dolog, egy-egy bohém estére készült ötlet, — igazi dal, szive nótája aránylag kevés. Ugy tudom, hogy nem is szeretett ilyent irni, csak ha nagyon lázongott a lelke. A Margit-dalok gyöngyei tanúskodnak róla, hogy mennyi mélység volt ebben a fiatal poétában, akit a papi pályáról csábítottak ol a redakció emésztő levegőjébe. Ki tudja, hol halad már most. ha nem veszi be a régi PestiNapló kadétnak ? Csöndes, nyugalmas helyen, hivei körében végezné lelkipásztorkodását s az a múzsa, amely ott röpködött már a bölcsőben nyugovó csecsemő fölött, diadalmasan csattantaná össze szárnyait „Fischer Emil" vallásos versein. De a redakció levegőj e méreg a gyönge lelkeknek. Kerülje el az, aki nem érez magában annyi erőt, hogy leküzdhesse az izgalmait s ne sóvárogjon utána a kivül álló, mert megtörik illúziójának a fénye s komor, szürke ködfátyolt talál csak a r gyogás helyén. Makai Emilnek, a törékeny bochergyereknek a példája a legeklatánsabb. Én édes istenem, micsoda gyönyörűség is az, egyszerre belecsöppeni olyan élvezetekbe, a melyektől el van valaki a szülői otthontól zárva. Az éjjeli élet a maga lázas, alávaló hatalmával hálójába keritni a kis dalnokot, jx különös az a dologban, hogy a pille dehogy is iparkodik ilyfenkor menekülni ! Érzi maga körül a hálót, amely egyre jobban szorul össze s kéjeleg a gyötrődésben, a veszélyben. Valami végtelen izgató, lelketlenül kegyetlen jó dolog lehet az ilyen. Beletne rülni mindabba, amiről tudjuk, hogy halálunkat fogja okozni előbb, vagy utóbb, de teljes bizonyossággal. a jó tanácsok, szelid, majd szigorú figyelmeztetések nem használnak semmit. Anyai szeretet, oh mennyiszer alázkodik meg engedetlenséggel. a te lángolásod. Legfeljebb az menekül meg a veszedelemtől, akinek végigsimogathatja lázas homlokát egy gyöngéd női kéz. Ezt a kőzet keresi a bohém ember is egész életében, de ha föltalálta, elviszi előle más. A poétának nem marad meg más, mint az emlék, sóvárgás. nz elé^1 ->tlen u^án, et wmérMakai Emilt sem kerülhette el ez a sors, oh azok a Margit-dalok sok mindenről regélnek, ami édes is, szomorú is, azonfelül okul szolgál arra, hogy a poéta belevesse magát — mintegy vigasztalás gyanánt — az éjjeli életbe. E sorok fölé azt irtam, hogy „Pöttyös regalitász", ami tudvatevőleg egy szivarfajtát jelent. Makai életének utolsó lökését a szivar adta meg. Bohém ember, munkás ember nem tud dohány nélkül dolgozni, annak szájában örökké ott lóg a szivar. Makai pedig sokat dolgozott. (Hiszen ötvennél több operettet fordotitott le mesteri módon, az eredetinél is szebben, jobban.)

; És bár éjszakázzék, igyék valaki, az egészségét nem ássa semmi sem annyira alá, mint az a „pöttyös regalitász," a melyből Makai elszivott fölkeléstől lefekvésig huszat-huszonötöt napjában A mikor a sziv már amúgy is olyan beteg, hogy csak erőszakkal lehet komédiákat végigjátszva, fönntartani a működését, az ilyesmi csak sietteti a véget. A bohém einber tudja, hogy ez nincs rendén, de ki törődik olyankor önönmagával? Az a bánatos melankólia, a mely vógigrezgett ennek a vigságában is bánatos, világfájdalmas poétának az Írásain, nem engedte már gondolkodni sem. Legeslegvógül aztán megölte a szive, az a lázongó, akaratos húsdarab, a mely a nagy mindenségben csak egyet, egyetlen egyet tudott szeretni, — azt is reménytelenül. Poétát nem érhet el szebb halál, mint Makait. Mert elzokogta az utolsó dalt, kihullt kezéből a toll s örökségül marad a fényes palota büszke kisasszonyának, a ki csak a szegény poétát látta, benne, a ' " Sgprcjtuj'- ' T. 1 v„«ttk ';W>nítsP