Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-08-11 / 64. szám

afc nem birja, a hátrányát ennek, ha arországon időzik. Mert egyesegyedül szükség érzése az, a mi ösztönzőül il valamely nyelv megtanulására. De iszban sem lehet olyan idegent mu­a kiben ez az érzés támadt, áondják, hogy az északi jegestenger i a vendégnek, kellemes időtöltésül, mlja azt, a mi a müveit emberek íben a legdrágábban őrzött kincs: az nyt. Mi ezt nem tesszük; de egy 5 hidegvérével ajánljuk föl, hogy ve­tőbe menjen becsülete az otthoni haj­n egy nem kevésbbé becses drágá­ik: á, magyar nyelvnek. A világ folyása. - A külföld eseményei. ­Kitchener lord nemsokára hazatér lafrikai harctérről; ezt jelentette teg­T\ TV/T *I -,-R ^VATÓVIOÍ F a Daily Mail egy pretoriai távirata mondja a jelentés továbbá, hogy c h e n e r lord több nap óta nagyon y ugy, hogy nem megy el Fokvárosba "az angol trónörökös pár üdvözlésére, gsógének okairól nagyon bizonytalan c érkeznek, az egyik hir azt mondja, j nem régen egy ütközetben Kitchener olyan megsebesült s az orvosok azt lották neki, hogy egészségi szempont­hagyja el minólelőbb Dél-Afrikát. — donban tegnap azt beszélték, hogy a nány telegramot kapott Kitchener­hogy S t e y n elnök meg akarja magát l, de azzal a föltétellel, ha megengedik i, hogy K r ü g e r után Európába men­' ezt a föltételt azonban az angolok zautasitották. Ez a hir, mint az ujabb ntések mondják, onnan keletkezett, hogy yn elnök követek utján levelet küldött tchener lordnak; senki sem tudta, a levél tartalma, az angol táborban rÍ3 mindjárt azt a hirt kolportálták, y Steyn meg akarja magát adni. — Daily Mail jelenti, hogy Leyds dr. isokára előterjeszti jegyzékét, a melyben ikozik a bennszülötteknek az angolok il való fölíegyverzése ellen. Bizonyosra zik, hogy a hágai választott biróság is lvánosan tiltakozni fog Kitchener tfása ellen, hogy kaffereket is használ áboruban. Waldersee gróf tábornagy haza­áse alkalmából a Hamburger Nachrichten hosszabb cikkben foglalkozik a németek kinai expedíciójával s arra a következtetésre jut, hogy bizony ez az expedició nem sokat ért el. „Nem hisszük, irja a hamburgi újság, hogy elértük azokat a célokat, a melyeket Bülow gróf mult évi julius 11-én a hatalmakhoz intézett jegyzékében, mint a német politika kinai törekvéseit megjelölte Még be kell várni, hogy vájjon a személy- és vagyon-biztosság megvan-e már Kinában, s visszaállt-e ott a régi rend. Bizonyos csak az, hogy mi több mint egy negyedmilliárdot hagytunk ott, a mellett pedig igen sok embert vesz­tettünk, a kiket jobban fölhasználhattunk volna idehaza. Árról pedig, hogyakinaiak „még ezer óv múlva is u reszkessenek a németektől, szó sem lehet. Ez eddig a kinai expedició mórlege. Vájjon kereske­delmünk nyer-e valamit a kinai expedíció­val, az is nagyon bizonytalan." Az albániai helyzetről ós Ausztria-Magyarországnak és Olaszország­nak az albán eseményekkel szemben való állásfoglalásáról a Münch. Alig. Ztg. jól értesült forrásból a következőket irja : „Az albániai eseményeknek a külíöldön ez idő szerint sokkal nagyobb jelentőséget tulaj­donítanak, mint a milyet megérdemelnek. Mert valójában semmi sem törtónt, a mi nagyobb aggodalomra adna okot, s a mi felülemelkednék a Balkán bármely minden­napos eseményén. Annak a körülménynek is, hogy olasz postát szerveztek az albán parton, túlságosan nagyobb fontosságot tulajdonítottak, pedig nevetséges, ha ebből viszálykodást akarnak létrehozni Ausztria­Magyarország ós Olaszország között. Ausz­tria-Magyarország és Olaszország között régebbi és ujabb megvitatás alapján teljes megegyezés van az albániai statuszkvó föntartására nézve ; a min nem igen vál­toztat egy albániai olasz postahivatal. Az osztrák-magyar és olasz hadihajóknak az albán partok előtt való találkozása sem nyugtalanító esemény, mert természetes dolog, ha osztrák-magyar hadihajók ott cirkálnak a közelben az Adria osztrák partja mentén." A berlini olasz nagykövet, L a n z a gróf, a ki éppen most tért vissza állomá­sára, mint Rómából jelentik, P r i n e 11 i külügyminiszterrel való legutóbbi találko­zásán megnyugtatta a külügyminisztert a német vámtarifa dolgában. Azt mondotta, hogy a német kormány nem hajlandó az agrár-párt túlzó követeléseit teljesíteni, vámháborut egy állammal sem akar, mert a maga áruinak szintén meg akarja óvni a külföldi piacot. módosítását. — 4. Az iskolák és a közok­tatás államosítását. A nyilvános népiskolák köteles látogatását. Ingyenes oktatást. — 5. Az állandó hadseregek helyett néphad­sereget. Az általános vódképessógre való nevelést. Béke és háború kórdósének a nép­képviselet által való eldöntését. A szabad­ságolás idejének őszről tavaszra való átté­telét s a gyakorlatokra behivottak család­jainak kártalanítását. — 6. Ingyenes igaz­ságszolgáltatást ós jogvédelmet. A halál­büntetés eltörlését. 7. A közegészségügy államosítását. — 8. Magyarországnak Ausz­triától való teljes gazdasági ós politikai függetlenitósét. — 9. A nemzetiségek auto­nómiájának elismerését. — 10. Munkásvód­törvényeket ; legföllebb 8 órára terjedő normális munkanap megállapítását; 14 éven aluli gyermekek kenyérkereseti munkájának eltiltását ; hetenkint egy, (félbeszakítás nélkül) legalább 36 óráig tartó, minden munkásra kiterjedő munkaszünetet. — 11. ix betegsegélyezés, balesetbiztosítás, agg­korbiztositás ós rokkantsegélyezés államo­sítását ós kiterjesztését a munka minden ágára. —- 12 A mezei munkások ellen ho­zott kónyszertörvónyek (rabszolga-törvény) megszüntetését, a. cselédtörvény hatályon kivül helyezését. — 13. A saját birtokon való vadászási tilalom megszüntetését ; az hölgy beleszeretett a cigányprímásba, aki nem olyan zony a fűbe harapott szegény, épen a halantéká találta a golyó. A lengyel őrgróf már szerencsésebb volt, ő csak a félfülét hagyta a harctéren. De nemcsak szerelem van a világon. A tenger is valami. A barátunk csak három órát töltött a nagy vizén : de ez a három óra kiadós volt. Olyan vihar támadt, a milyenre a legöregebb tengerész megboldogult nagyapja se túdott visszaemlékezni, pedig száz esztendőtt ért szegény. A hajó természe­tesen nem állhatott ellent a rettenetes viharnak s mi­után a kormányost leütötte a hajókötél, zátonyra került. A kalandok sorozata ezzel még nem merül ki. A kalandok hősének ajkáról pazarul ömlik a szó s nem némulna el talán soha, ha egyszerre be nen toppan egy ur — a ki ugyanott nyaralt, a hol ő. Balatoni szenzációk. Az egyik Balaton-Füreden, a másik Siófokon történt meg. A környéken egész héten nem is be­széltek másról, mint a füredi szenzációról, a hajó áthozta a hirt, a Balaton innenső partjára is, mint­hogy pedig Siófok mindenben tul szeretné szár­nyalni Füredet, hát itt is rögtönöztek egy tragomikus jelenetet. A balatonfüredi esetnél szerelmi motívumok ját­szottak közre. Egy ősi főnemesi családból származó Mit akarnak a szoeialisták ? - Jelölőgyülés Orosházán. ­Mint értesülünk, a szocialisták ma : augusztus 11-én ismét tartanak gyűlést Orosházán ós pedig ezúttal k ó p v i­selő-j elölés céljából. A magyarországi szociáldemokrata­párt ugyanekkor közzéteszi felhívását az ország „választópolgáraihoz ós munkás né­péhez." A terjedelmes kiáltvány, miután kimutatni 'igyekszik, hogy a jelenlegi „pol­gári" pártok egyike sem méltó a munkás­nép bizalmi - -í-'ffctt.-'aő tizonuyolc pont ban fejti ki a szocialdemokrata-párt köve­teléseit : 1. Altalános, egyenlő, közvetlen ós titkos választói jogot az országgyűlési, megyei ós a községi képviselők választá­sánál az állam minden 20 éven felüli tagja részére közsógenkónti szavazással. A fő­rendiház megszüntetését. — 2. A vélemény nyilvánításának teljes szabadságát szóval ós írásban; a teljes, korlátlan sajtószabad­ságot, továbbá az egyesülési ós gyüleke­zési jog szabadságát korlátozó összes tör­vények és rendeletek hatályon kivül helye­zését. — 3. Az összes kivételes törvények és rendeletek hatályon kivül helyezését; az illetőségről szóló rendelkezések alapos idegen birtokon való vadászati jog eltör­lését. — 14. A vizszabályozás és erdőirtás államosítását.. — 15. Az állat ós jégkár­biztosítási intézményeknek állami kezelésbe való vételét. — 16. A dohánytermelés mo­nopoliumának megszüntetését. — 17. A hit­bizományok eltörlését. Az egyházi javak elkobzását. — 18 Fokozatosan emelkedő jövedelmi- ós vagyonadót az összes köz­kiadások fedezésére, amennyiben azok adók által fedezendök. Az örökség nagysága és a rokonság foka szerint fokozatosan emel­kedő örökség-adót. A jövedelem 4000 ko­ronáig adómentes legyen. A fölhívást 20u,0ü0 példányban lenyo­matva az ország minden részébe szétkül­dik. augusztus 11-ón — mint már említet­tük — Orosházán, 25-én pedig Ki s-K un­Fólegyházán és Török-Kanizsán tartanak képviselő-jelölő gyűlést. INNEN-ONNAN. A kalandok hőse. Nagyon derék fiu. Lombos nyakkendőt hord sinég lombosabb frizurát. A lábán citromsárga cipő. A tárcája duzzad a női afekepek sokaságától. Kissé avultak, mint azok a kiselejtezett fotográfiák, a mi­nőket öt fillérért planétával együtt ád a fehéregeres ember: de a fotografia végre arra való, hogy muto­gassák. És ő diszktét ember, nagyon diszkrét. Talán éppen ez csodálatos sikereinek titka. Virágzásának a kora a nyárutó, a mikor két­heti szabadságáról visszatért a fürdőről. Nemsokára kiderül, hogy ennek a két hétnek minden napja va­lóságos nábob volt események dolgában. A lombos nyakravaló és citromsárga cipők csodákat müveitek. A női szivek ropogva törtek össze, a merre járt. A mollet kis bankámé leigázása három perc müve volt. De sorsát ki nem kerülhette a három grófné és a villogó szemű déKamerikai hercegnő sem. szép ugyan, mint Rigó Jancsi, de épen olyan jól értett ahhoz, hogy a szerelmes leány fejét egészen elbolonditsa, és tőle rendez vous-kat csikarjon ki. Természetesen Balaton-Füred nem az a hely, ahol az ilyen bizalmasabb természetű viszony titokban maradhat, különösen akkor, amikor a primás irigy kollegái is terjesztették a hirt. Csakhamar fülébe' ment ez a nagybácsinak is, aki ugy látszik, ala­posan megpirongatta a kisasszonyt, mert ez két­ségbeesésében öngyilkossági kísérletet követett el. A siófoki szenzáció a n t i s z e m i t a izi'i, ami már csak azért is nevezetes, mert ez a fürdő­hely körülbelől azt a helyet foglalja el fürdőink kö­zött, mint a Lipótváros Budapesten. A vendéglő éttermében az egyik sarok asztalnál zajosan mula­tott néhány jókedvű fiatalember, akik közül az egyik hirtelen felugrott, öklével nagyot ütött az asztalra és elkurjantotta magát: — Ki a zsidókkal ! No, ennél sem kellett több a szomszéd asz­talnál ülő uri embereknek. Alig hangzott el a jelszó, galléron ragadták a vakmerőt és kézzel-lábbal kiló­ditották a teremből. Most következik a komikum. A felzúdult fele­kezeti közvélemény tudakozódni kezdett, hogy ki volt ez a merész fiatal ember és a Balaton háborgó hullámaiban kétségen kivül megállapították, hogy bizony őkelme is z s i d ó. A „Békésmegyei Közlöny" iálfi tai. — u Zsilinszky Mihály Rátó ton. ­Budapest, augusztus 10. (Saj. tud. táv.) Zsilinszky Mihály vallás- éa közokta­tásügyi államtitkár, ki W1 a s s i c s távol­létében a minisztérium ügyeit vezeti, ma reggel Eátótra érkezett Széli KAlmán miniszterelnökhöz. Zsilinszky fontos államügyekben folytatott tanácskozást a miniszterelnökkel s délután visszautazott Természetesen mindez nem történt egészen si-j Budapestre. mán. Az egyik rivális, a kanadai tengerésztiszt bi­A makói ákácos temetőben pedig föl­órez a sírban két becsületes, öreg halott szive. Ősszesuttognak az esti szellő fuval­latánál, félve, aggódva : — Megjött az Emil! Az Emil, a ki ott hagyva a becsülést, nyugalmas életet hozó pályát, forró szive sugallatára hallgatva, közönséges éjszakázó daloló bohém lett s énekelt, lóháskodott a léha világnak, mert az jobban tudta ezt megbecsülni, mint a szívből fakadó érzel­meket. Utolsó szerelem. Irta: Czóbel Minka. Mr. Leon D. a bulevardon sétált — mint már vagy ötven éve, s ezalatt az ötven év alatt eszébe sem jutott, hogy más foglalkozása is lehetne, mint a szép asszonyokat nézni s mindig a legdivato­sabba, a legszebbe beleszeretni. Meg is tette évről-évre: romantikus lángoló szívvel sóhajtott a negyvenes évek lesütött szemű szépségei után. Majd később a császárság alatt cinikus mosolylyal mondta kétes bókjait az udvar legkihivóbb höl­gyeinek s boldognak érezte magát, ha az óriás krinolinok alsó abroncsai sovány láb­szárait érintették. Később, amint multak az évek s haja gyérülni kezdett, mintha visszajött volna valami ifjúkori szemérmességéből s majd­nem egy kis diák szerénységével, édeskés mosolyával rebegte vallomásait a hölgyek kis, rózsás, bűnhöz szokott füleibe. Szere tett varrólányokat s szeretett hercegnőket, bolondult izzó fekete szemű spanyol táncos­ak után s álmodozott hf'^^'ápos szőke kisasszonyokról. -J&-' -'0.1. . -.r. * fai asszonya a világnak, mely ne tudta volna szivét lángba boritani. Egész élete szomorúsága csak abból állott, hogy minden uj szerelme magát a szerelmet koptatta el s hogy az uj érzelem mindig egy fokkal lanyhább volt a réginél. Eppene szomorú gondolatokba merülve mélázott most is. Aztán eszébe jutott, hogy tulajdonképpen mostari ő senkit sem szeret. De lehetséges ez : szerelem nélkül élni ? Egy jóbarátja töbször tanácsolta neki; próbálná meg változatosság kedvéért a — hűséget. De erre nem volt ereje, mert a hűség még előbb elkopik, mint a szerelem. Keresett, keresett, sóvárgóan, kógségbe­esetten — egy uj tárgyat. De szörnyen unalmas lett ez a Páris ! gondolta s mólázva nézte a fényes kiraka­tok szemkápráztató csodáit, a sápkóros, halvány velencei üvegeket, a pókhálószerü fátyolszöveteket, a ragyogó valódi s után­zott gyémántokat, de nem jutott eszébe : kinek küldhetne valami értékes ajándékot! S azt találta, hogy mind e cifraságnak nincs semmi értelme. Egyszerre egy fogaton akadt meg a szeme, mely egy ház kapuja előtt várt. Előbb maga sem tudta volna megmon­dani, mi vonzotta, de aztán egy pillantásra meglátta, hogy ez az egyszerű kü'isejü kocsi a kocsigyártás remeke, hogy az elébe fogott pej ló nemesvérü, jól ápolt állat, hogy a szerszám épp oly jó izlósre valj, épp oly korrekt előkelőséggel van meg­választva, mint a bakon ülő kocsis s a fogat mellett álló inas sötétzöld livróje. A kocsi ülésén egy fodros napernyő, egy kis prómgallór s egy lilából halvány­zöldbe átmenő libertiszövet volt odavetve, egy olyan szövet, melynek tulajdonképeni rendeltetését nem tudja az ember: hogy idő-e, fátvol-e? Csr • ".t e 'i, hogy szép asszony habos válla, karja körül le­beghet. Finom, erős illat szállt ki a kocsi­ból, vegyülóke valamely divatos illatszer­nek s a kocsi ülésén hervadó ibolyacsokor illatának. De legnevezetesebb volt az egész fo­gaton, hogy puha párnáin egymás mellett két selyemszinü, mókus nagyságú, tökéle­tesen egyforma kutya ült. Hosszú, selymes szőrük mintha két oldalt lenne választva fejükön, pici kis fejecskéjükben fényesen világitott a kót sötét, gonosz szempár, he­gyes orrocskáikat tökéletesen egyforma arroganciával emelték a levegőbe. Látszott, hogy a kót kis kutya soha sem eszik kenyeret s hogy a tortát csak fitymálva veszi el, hogy végtelen hiu ön­tudatossággal játszszák szerepöket: az el­kényeztetett ölebecske szerepót, hogy le­néznek mindent és mindenkit a világon. Mozdulatlanul ültek a kocsiba egymás mellett, csak egyszerre egy ösztöntől meg­ragadva, maguk alá gyűrték a liberti-gaze­szövetet, tulkeménynek találva a duzzadó kocsipárnát, aztán ismét csöndesen ültek, elnézve a járókelők feje fölött. Mr. Leon szemügyre vette őket, de hogy őt se méltatták egy tekintetre se, kezdtek neki a kis kutyák imponálni. Kié lehet ez a fogat ? Hiszen ismerem minden szinósznő, minden főúri hölgy fo­gatát, hogy lehet, hogy ezen föltűnő, kere­kenjáró jóizlóst még sohasem láttam ? Megkérdezem az inast, — s már ment a mereven álló inas felé, de más gondolt. Ejh, csak nem teszem magamat ne­vetségessé, mint egy kis diák. Milyen föl­sülós, ha valamely ismert szépségé lenne a fogat s én mint valami falusi jegyző kérdezősködöm s még nagyobb blamázs, ha valamely ismeretlen, jelentéktelen ne­vet dobnak elérnbe. De nem, ez nem lehet, ez a fogat, ez a cselédség, szép előkelő asszonyé, olyan asszonyé, a ki megszokott mindent lábbal tiporni s hogy csak jobban . érezze hatalmát, kis kutyáival gyüreti össze , ezt a százakat érő szövetet. Amellett e nő előtt nem uj a luxus, már öröme nincs benne, megveti, mert megcsömörlött véle, azért néz ki oly egyszerűen ezen tfkvipázs, melynek párját szépségben ós Ízlésben még nem láttam Párisban. Mr. Leon szőtte álmait tovább. Milyen lehet a haja? Bizton sötétbarna, egy kis vörös fénynyel, nem oly aranyszőke, mint minden illatárus kisasszonyé. S szeme ? Ennek nincs szine, csak kifejezése. S valósággal kezdte már látni a hölgy alakját. Látta, mint simogatja keskeny, gyűrűs kezével a kis kutyák selymes sző­rét, hogy minő mozdulattal veszi ölébe elkényeztetett kedvenceit, hogy néznek egymás szemébe a szép asszony s a gyö­nyörű kis kutya-pár, egyformán, unottan, kihívóan közömbösen.. Szereti az ölebecs­kóket, mert még talár nála is elkénj'ezteb­bek, közömbösebbek s szeszélyesebbek. Mr. Leon meg akarta várni, mig ki­lép a házból az a nő, melybe ő már most is fülig szereim?' volt, bár még nevét se hallotta, szinót látta. De aztán' megijedt a gondolattól : Hátha nem I sz olyan ? No, hogy szép ós előkelő, az nár bizonyos, de — hátha nem vörösbarna a haja ? Hiszen majd meglá­tom máskor ! S egy bérkocsiba vetve ma­gát, elhajtatott, csakhogy ne jöjjön kísér­tésbe megvárni a szép asszonyt. De egész éjjel róla álmodott, hogy ott ült a kocsiba mellette s hogy a kót kis kutya folyton morgott reá s hogy ő nagyon félt tőlük, de az asszony oly igózetes, oly gyönyörű volt, szinte lázba jött, ha csak rágondolt álmában. CsaKliogy maga előtt nevet adjon neki, elnevezte Violantenak s egész őrüle-

Next

/
Thumbnails
Contents