Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-15 / 100. szám

XXVII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, december hó 15 én. 100. szám F BEKESME6YE EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Vármegyei tisztújítás. Békéscsaba, dec. 15. Változatos egymásutánban éltük át október első napjai óta az országgyűlési, megyei, községi képviselő' választások itt-ott csendes, sok helyt szenvedélyes mozgalmait. Bár a választások eredménye nem mindenütt ütötte meg azt a mértéket, melyet elérni szerettünk volna, mégis megnyugvással vesszük tudomásul a választások által teremtett helyzetet; mert él bennünk a hit: hogy a különböző mandátumok tulajdonosai, képviselői megbízatásukat hiven, lelkiismeretesen fogják teljesíteni a közjó előmozdítására. A választás izgalmai elhullámzottak; a közélet csendjét immár a december hó 17-én megejtendő vármegyei tisztújítás sem fogja megzavarni. Minél jobban előrehalad egy állam, annál nagyobb jelentősége van a közigazgatásnak és annál nehezebb a közigazgatási tisztviselők helyzete. Ezek a hivatalnokok ugyanis közvetlen érintkezésben vannak a népesség különböző rétegeivel, nekik kell érvényt szerezniök a törvény betűinek; az Ő feladatuk a nép bizalmát a törvény iránt megőrizni és megerősíteni. Az ő hivatásuk a forgalmat, kereskedelmet, ipart és az általános előrehaladást előmozdítani szóval: tőlük várja az állam a nép kulturális és anyagi javának ápolását. Ilyen fontos érdekek előmozdításánál háttérbe kell hogy szoruijon a személyes érdek és a választásoknál tisztán csak a jelöltek képessége és lelkiismeretessége jöhet szóba Törve nyeink annyira szem előtt tartják ezeket a követelményeket, hogy min den hivatalra nézve a minősítési előfeltétel meg van szabva. Ismerjük vármegyénk törvényhatósági bizottságának mindenkor korrekt magatartását s mert tudjuk, hogy mindenkor a legszigorúbb törvényszerűség hatotta át: semmi kétségünk az iránt, hogy a törvény vonatkozatos rendelkezéseit betartja. Mindeme általános érdekű követelményeken kivül még egy momentum lehet fontos kihatással a vármegyei tisztújításra. Figyelembe lesz veendő, hogy a most megválasztandó tisztviselőkre az a jelentős feladat hárul, hogy a törvény által legújabban megállapított jobb és egyszerűbb közigazgatást a gyakorlati életben megvalósítsák. Ez pedig csak akkor vihető keresztül, ha az irányadó tényezők kötelességüket teljesitik. Szükséges, hogy a tisztviselők a közigazgatás minden ágát ismerjék, hogy teljes erejökből és jóakarattal támogassák a közigazgatás javítására célzó törekvéseket. A rossz közigazgatás ezer sebet üthet, a jó közigazgatás az államrend egyik legerősebb alapja. Ha a vármegye megszívleli ezeket a momentumo kat, akkor egyúttal törekedni fog arra, hogy minden helyre odavaló embert állítson Csak igy lesz lehetséges, hogy az összeshivatalokcilirányosanegyüttműködjenek. S ez annál kívánatosabb, mivel előrelátható, hogy az általános közigazgatási reform végleges megalkotása csak évek múlva következik be, igy a vármegyei hivatalnokok — akiket tudvalevően újból hat évre választanak — még ez idő alatt a vármegyei közigazgatást szolgllják. Kivételt alkotnak a vármegyei pénztárak és számvevőségele tisztviselői, a kik a képviselőházban tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szerint államosítva lesznek. A vármegye jelenlegi tisztviselőinek eddigi működése nyitott könyv előttünk, amelynek lapjait az önzetlen, közjóra törekvő munkásság szakadatlan sorozata képezi. A tisztviselői kar élén olyan egyén áll, akinek munkásságát az egész ország ismeri; a kinek a migyar közigaz gatás javítását célzó munkásságban a kormányhatalom igen jelentékeny — alapvető— szerepet juttatott. Ha minden vármegyében ilyen tiszta és korrekt volna a közigazgatás, akkor nem lépne föl oly pa rancsoló szükséggel az az óhajtás, mely az államosítást égetően sürgeti. Távol áll tőlünk az aggodalom, amikor a kedden bekövetkező vármegyei tiszujitásról értekezünk; mert Békésvármegye törvényhatóságának oly tisztviselői kar áll rendelkezésére, mely — kétségtelen újra választás esetén — az eddigi nyomokon haladva, a vármegye közigazgatásának országos jó hírnevét csak öregbíteni fogja 5 3 8. Várkonyi és a gyomai választás. Egy 3zám képezi e pír sornak a cimét. Annyi, ahány szavazatot Várkonyi István, a szociálisták jelöltje kapott a héttőn lefolyt képviselőválasztás alkalmával a gyomai kerületből. Egyszerű, közönséges szám, amely azonban mégis gondolkozásra készteti az embert; mert ennyi szavazatot hazánkban sehol és sohasem tudtak összehozni a szociálisták. Különösen feltűnő a dolog nálunk. Békés vármegyében már teljesen lecsillapodott a szociálizmus minden izgatottsága. A munkás egyletek csendben és minden agitálás nélkül működtek, mozgolódásról jó ideje hallani sem lehetett. Es ime Jön Várkonyi, bejárja a gyomai'kerületet, elmondja furcsa eszmékkel telitett beszédét ós f>38 ember tömörül a téveszmék zászlója alá. Mit hirdetett Várkonyi István? Izzó gyülöltséggel szólt mindenütt az „urak" cimboraságáról, kiknek minden munkássága a nép elnyomására irányul. Beszédeiben ez volt a vörös fonál, amelyre egyéb programpontjait aggatta. Minden elvének magyarázatával csak oda jutót ki, hogy a nép legnagyobb megrontója, legnagyobb ellensége az „ur" ! Programjának első pontia az, hogy az államot, mint minden rossznak kutforrását, amely csak az uralkodni akarók cimborasága, — el kell törülni. Minden intézmény a népszövetségből ós társad Imi szövetségből eredjen. A mai adórendszert teljesen meg kell semmisíteni; ugy, hogy az adózás 1000 koronánál kezdődjék, kétezer koronánál 10%, négyezernél 20%, százezernél 50%, kétszázezer koronánál pedig 90% legyen az adó. Ez utóbbi adótétel a túlságos meggazdagodás ellenszeréül szolgálna. Minden egyébb adó és illeték stb. eltörlendő. Minden ügyben a nép által választott birók Ítéljenek, mert e nélkül a szegény ember sohasem kap igazságot. Az ügyvédekről szóló törvény eltörlendő; legyen meg a szabad védelem mindenütt. Minden hatóságot kivétel nélkül a nép Békésmegyei Közlöny tárcája. Kossuth Lajos anyjának hamvai. — Levél a szerkesztőhöz. — Tekintetes Szerkesztő úr! Nem régen azt olvastam a fővárosi napilapokban, hogy több képviselő elhatározta, hogy a számkivetésbea Brüsselben elhunyt ós ott eltemetett Kossuth Lászlónét, Kossuth Lajos édes anyját exhumáltatni s haza hozatni akarja. A mennyire helyeselnünk kell ezt a hazafiúi kegyeletes eszmét, — melynek felvetése már harmic óv előtt kötelessége lett volna a nemzetnek, de különösen a függetlenségi Kossuth pártnak; ép ugy nem helyeselhetem azon további tervet, hogy a Kerepesi-úti temetőbe lennének a hamoak újra eltemetendők. Valamint azt sem, hogy az alsó-dabasi ref. sirkert-1 ben nyugvó férj, Kossuth László hamvait is exhumálnák s oda vinnék, hogy egy sirban nyugodva, folytassák örök álmukat. Hogy miért nem helyeslem ezt a kü-1 lönben hazafias tervnek az emiitett módon való keresztülvitelét, szabad legyen röviden kifejtenem Kossuth László elhunyt 1839-ben, tehát több mint hatvan óv előtt. Az egyszerű s akkor szerény viszonyok között .íi.lsó-Da,bason élő család egyszerű temetést rendezett a boldogultnak, mert hiszen a kauyórkereső Lajos fiuk akkor politikai szerepléséit igaztalanul három évre elitélve, a budavári sötét börtönök egyikében szenvedett rabságot, de ha jobb viszonyok között éltek volna is, az órckoporsók még akkor, kivált faluhelyen ismeretlenek lóvén, a halott egyszerű fakoporsóban adatott vissza a földnek, mely 64 óv alatt természetesen ép ugy elporlott, mint a hogy porrá lett a drága halott is. De vannak más okok is, amelyek ezen különben igen dicsérendő eszme ilyen kivitele ellen szólnak s ezek egyike az is, hogy Kossuth Lajos édes atyjának az alsódabasi ref. temetőben nyugvó porait indítványom — ós dicsekvés nélkül kimondhatom, — buzgólkodásom, anyagi ós szellemi áldozataim folytán a nemzet — leginkább lelkes honleányai — nemcsak megmentették az emlékezet enyészetétől s kiemelték a feledés homályából, de a sirt diszes gránit obeliszkel is feldiszitettók és vasrácscsal vétették körül. Ez a sir jól is van gondozva 1880 óta, —- a mikor is a leleplezés országos ünnepélyességgel, sok ezer — az ország minden vidékéről összejött küldötség ós érdeklődő hazafias közönség részvételével megtörtént, mert gondom volt arra is, hogy az országos adakozásból befolyt s a sir diszitésére fordított összegből f'elmaradt pár száz forintot örök alapítványként tegyük le az alsódabasi ref. egyháznál, mely összegnek kamatai a sir gondozására, minden tavaszon virágokkal leendő beültetésére stb. szolgálnak. S hogy ez a gondozás a nagyhalott nevéhez méltóan teljesíttetik, erről évente meggyőződést szoktam szerezni. Miért akarják e hamvakat a kerepesi temetőbe átszállítani? . . . Talán azért, hogy onnan néhány óv, vagy évtized múlva ismét tovább vigyék ! ? . . . S ott, hoi ma pihennek e hamvak, a susogó akácerdőben, nyugodtan hallgathatják tovább a szellő lágy fuvalmait; hol a virágzó akácok minden évben illatos fehér lepellel hullatják tele a nem felejtett sirt, mely a legnagyobb hazafi atyjának porhüvelyét rejti mbgában. üi sir itt háb iritatlanul áll, soha sem fogja senki háborít mi, merc gondom volt arra is, hogy az alsódabasi közbirtokosság, valamint a ref. egykáztanács ünnepélyesen kijelentse s ezt Írásban is adja, hogy ezt a temetőt soha sem fogják más célra használni, s mint temető fog örök időkön át fentartatni. S végre azért sem helyeselhető, hogy a hamvak innét elvitessenek, mert a boldogultnak nagy fia, Kossuth Lajos ime az alábbi levelet intézte hozzám azon alka' lomból, midőn a hamvaknak az uj, diszes sírkertbe leendő átszállítására a nagy hazafi beleegyezését kértem, kérem akkor, midőn I még az egyháztanács a régi sirkert tentartása mellett hivatalosan határozott volna s azt kellett hinnem, hogy a régi sirkert, melybe már pár évtized óta nem temet' keztek, esetleg más célokra fog felhasználtatni. A levél Kossuth Lajos tömör stylusával ós még mindig szép Írásával igy szól: Collegno (al Baraccone) Italia febr. 22. 1879. Nagyságos Asszonyom ! A halál kényszerűségével szemben az ember vigasztalást keres azon gondolatban, hogy a sír menedékház, mely háboritlan nyugalmat ad. Nekem, megvallom, nehezemre esnék e nyugalom megháboritásának eszméjével megbarátkozni. Nincs okom attól tartani, hogy ha majd porrá leszek, valakinek eszébe juthat poraimat kiakarni zavarni a sírból, melybe vógnyugalomba fognak tétetni ott, ama tengerfbkon, a hol nőm s leányom hamvai oly régóta várnak reám. De az ily kizavartatás eszméje oly kellemetlenül hat érzelmeimre, hogy ha legkissebb okom lehetne ily esélytől tartani, bizonyosan e szavakat rendelném sírkövemre vésetni : Hagyjatok békében! Ne bántsatok! Ekként érzek magamra nézve. Szegény jó atyámra nézve pedig a gondolat, hogy hamvainak ki kell zavartatnia azon sír nj'ugalmából, melyben már 40 év óta nyugszanak, megvallom: annál inkább nehezemre esik, mert e hamvaknak — melyeket Nagyságod általam soha meg nem hálálható kegyelete a feledéstől megóvni vállalkozott, most annyi évek után felszedése, már csak azért is bajos feladat, minthogy az egyszerű fakoporsó, melybe zárva voltak, már alkalmasint rég porrá korhadt. Azonban Nagyságod arról értesít, hogy a temető, melyben Atyám sirja van, már közel időben más czólokra fog forditatni. Ez döntő körülmény, mely választást nem hagy tel, s érzelmeimnek resignatiót parancsol. Mégis csak jobb a Nagyságod kegyeletes gondviselése mellett most eszközlendő átszállítás, mindazon kilátás, hogy a temetőnek más célokra fordításával, vagy atyám hamvai az ott nyugvó többi halottak földi maradványaival vegyesen valamely közös sirba jussanak, miként a csatában elesettekkel történik, még ha a „névtelen félistenek közé tartoztak is" vagy pedig az ásó és eke-vas szórja szét a földporával összevegyült hamvakat. Hát én e tekintetben is egészen szabad kezet hagyok a Nagysádog kegyes jóindulatának. Méltóztassék legjobb belátása ós szivének csak nemesre képes sugallatta szerint intézkedni stb. stb Ime a nagyhazafi nézete ez volt. Lehet-e nékünk más nézetünk? Bizonnyal nem. Szerény véleményem tehát ez : kívánatos, — sőt kötelessége a nemzetnek Kossuth. Lajos édes anyjának hamvait haza hozatni nemcsak azért, hogy a haza könynyel ós vérrel megszentelt földjében nyugodjanak, de azért is, hogy rég elhunyt férje porai mellett folytassa az örök álmot. Ez könnyen is kivihető, mert hamvai valószínűleg órckoporsóba helyeztettek, s igy könnyű exhumálni ós haza szállítani, ámde ne a budapesti kerepes-uti temetőben adassanak át az anya földnek, de ott, hol a férj porai nyugosznak, a pestmegyei Alsódabas község ref. temetőjében. Hadd nyugodjanak ott egymás mellett a türü ákácosban, hol a hazafias vándort, hogy hamvaik felett