Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-11-17 / 92. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, november hó l?-én 92. szám. BEEESHEfiTE KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztősét): Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Uj pártalakulás. Budapest, nov. 15. Uj politikai pártalakulásról beszél­nek meglehetős határozottsággal a parlamenti kulisszák mögött. A hirek szerint szó volna arról, hogy a kép­viselőház pártjai köréből kiválnék egy uj párt, melynek középpárt lenne a neve. Ez a név valamelyes áthidalást akarna jelenteni a közjogi alapra vo­natkozó eltérések közt, mint a hogy az uj pártban tényleg vegyesen len­nének meg a hatvanhetes alap hivei és ellenesei. Vezérül az uj pártnak a szálló hirek Beöthy Ágost emlegetik, Kassa város pártonkívüli ellenzéki képviselőjét, egyik vezető tagjául pe­dig Bartha Miklóst, az Ugron-párt volt elnökét. A többi tagok legfőkéat a többi ellenzéki pártokból seregei­nének az ! uj pártba: Kossuth-pártiak, Ugron-pártiak, pártonkívüli ellenzékiek és néppártiak vegyesen. Mindenünnen az úgynevezett elégedetlen elemek vonulnának az uj pártba, a mely ter­mészetesen nem késlekednék megin­dítani a maga uj — napilapját. Csak ugy emlékszünk meg ezek­ről a tervekről, amint eddig jelent­keztek: teljes fentartással csupán a róluk szóló híresztel ísekre hivatkozva. Meglehet, hogy e híresztelések ezúttal is üresek és hogy nem fognak valóra válni. De már abban, hogy fölmerül­tek és az őket kisérő és igazoló kö rülményekben íontos és figyelemre­méltó momentum rejlik, amely meg­érdemli, hogy behatóbban foglalkoz­zanak velük. Láttuk, hogy az Ugron-párt első konferencziáján mi történt Ugrón, a pártvezér, nem jelentkezik, nem mu­tatkozik hivei előtt; Bartha az elnök, nemcsak, hogy az elnöki tisztet nem Békésmegyei Közlöny tárcája. / / Aehim Adám élete. Irta: Dr. Zsilinszky Mihály. Zsilinszky Mihálynak országos gondjai közepette, a protestáns ügyek ápo­lása mellettarra is jut ideje, hogy a törté­neti és felekezeti irodalom terén is mun­kálkodjék. A o h i m Ádám szarvasi lelkész életét ós működését irta meg legutóbb, világos és magyaros stílussal, melyet értékessé tesznek a közbeszőtt mély reflexiók, AZ életrajz a Luther-társaság kiadásában, Jó­tevőink arcképcsarnokában jelent meg. Áchim életét általánosan ismerik a megyében, voltak, kik hazafiságát is két­ségbe vonták, azonban Zsilinszky könyve teljes, őszinte és méltó világítás­ban tárja elénk az elhunyt pap jellemét, a történetíró igazságával. Az életrajz bevezetésében elmondja az iró, hogy aránylag kevés azon hitroko­nok száma, kik megtudnák mondani, ki volt Áchim Ádám? A mai kor hamar el­koptatja embereit, különösen azokat, akik nem ragyogni, hanem használni akartak. Áchim élete, irja Zsilinszky, nem volt zajos, de tanulságos, nem volt fényes, de áldá­sos. Igen sokan, vádolták, ő pedig tettei­vel akarta megcáfolni ellenségeit. Csabán született 1830-ban földmives szülőktől. Már a népiskolában feltűnt vas­szorgalmával s mikor 1840-ben a szarvasi főgimnázium tanulója lett, itt is megnyerte tanárai szeretetét. Benka György, Molitorisz •Adolf', B a 1 1 a g i Mór és Vajda Péter volt akkor tanára a szarvasi gimnázium­vállalja el újra, hanem egészen kilép a párt kötelékéből is. Uj elnök Sze­derkényi lett, aki régi politikai múltja mellett is csak most került be újra a Házba. A párttagok egyrésze pedig — kilép a pártból. Láttuk az ellenzéki egyetértés hiá­nyának másik tünetét a Kossuth-pár­ton. Itt dezavuálták az elnökválasztás kérdésében Kossuth Ferencet és Kos­suth erre azzal válaszolt, hogy le fog mondani a pártelnökségről. Ez az ügy már el van intézve, Kossuth marad elnök és vezér De bizonyos —- és az a legújabb jel is arra vall — hogy a pártbizalom és összetartása Kossuth­párton sem áll valami erős lábon Itt is van egy jó csomó képviselő, ki csak a jó alkalmat várja, hogy más táborba vonulhasson ki. A néppárt viszonyait a titkolódzás komálya fedi, de tudnivaló, hogy ott is van egy töredék, mely a mágnás­uralom ellen lázadozik. Az ellenzék megerősödve, meggya­rapodva került be az uj képviselő­házba — és ime, legelsőbben is az a fátum látszik beteljesedni rajta, amely fátumot az ellenzék mindig olyan nagy kedvteléssel jósolgatott meg a kormánynak és a szabadelvü­pártnak. Minden jósolgatás ellenére nem a kormánypártban, hanem a meg­erősödött ellenzék köreiben üti fel fejét a visszavonás, az egyetértés hiánya. Ezen eshetőségre alig gondolt va­laki, legkevésbbé maguk az ellenzé­kiek Az ugyanis, általános felfogás az ellenzéken, hogy csupán a szabadelvű párt nagy sokaságában jelentkezhetik a visszavonás szelleme Másnak jósolták, maguk estek bele. S talán már le is tettek arról a reményről hogy a szabadelvüpárt külön­böző felfogású csoportokra oszoljék. nak, nem lehet tehát csodálni, hogy a törekvő ifjúnak hatalmasan fejlődött tu­dása ós életnózete. Vajda Péterrel ben­sőbb viszonyban volt és fiúi szeretettel ragaszkodott hozzá. Vajda előadásai alapján kezdte megérteni Áchim az Isten és természet közötti összefüggését. S mikor Eperjesre ment, tiszta fogalommal bírt a magasabb tudományok feladatáról. Tizennyolc éves volt, mikor a márciusi ifjúság mozgalmának a hire Eperjesre ért. Áchim ekkor már otthon volt, de sietett vissza Eperjesre, hogy társaival együtt ő is szolgálja a hazát. Eperjesen belépett a 30 tagu diáklégióba s nemsokára december­ben indultak Kassa felé. A szabadságharc eseményeiről naplót vezetett Áchim, melyet 1849. junius 21-ig folytatott. E napló egy részlete meg van Zsi­linszky könyvében: a kassai csata leírása. De a futókkal együtt ö is menekült ós Eperjesre jutott. Itt elfogták, 45 órai fog­ság után eleresztették, mert jött Görgy. Achimot a fiatalsága ós az a körül­mény mentette meg a besoroztatástól, hogy theologussá lett. Pozsonyba sietett, hogy a papi pályára előkészülhessen. Ezt vélte a legnyugalma­sabb pályának. De csakhamar kiábrándult, mikor látta, hogy miképen bántak az úgy­nevezett „rebellis" papokkal. A tudásvágy később a reformáció hazájába, Németországba vezette, hol — különösen Halléban — lényegesen tágult látóköre. Mikor hazajött, egész kis reformátor­nak érezte magát. De az egyházi viszo­nyokban mindenütt lehangoltságot, tespe­dóst látott. Egy időre el is vesztette ked­vét a papi pályától. Gyulán Írnoki alkal ­mazást kapott a törvényszéknél. Legalább a ki figyelemmel kisérte a szabadelvű párt ez idei első meg­alakulását, azonkívül megértette a minapi ismerkedő estély nagy jelen­tőségét, kétség kivül az ellenkezőről győződött meg. Nem hogy széthúzna, de össze­forrasztja a szabadelvű pártot egy nagy eszme, a nemzeti magyar állam felépítésének eszméje, a liberalizmus széles alapján. Elmondta Széli Kál­mán: bízott abban, hogy a nemzet nagy többsége átérzi azt, hogy azon államjogi formáknak megbolygatása, amelyek hosszú s ádáz küzdelmek és nehéz idők lezárásával az állam életébe beilleszkedtek, a mai magyar állam életérdekeire és fejlődésére ve­szélyes lenne. Es hogy a szabadelvű párt nem pártpolitikát, de minden lé­pésében, minden tényében országos politikát igyekszik csinálni. A szabadelvű pártot, ha nem is volt egységes valaha, most összetartja, nem a pártfegyelem, hanem a közös eszmék szeretete, mely erősebb min­den kapocsnál. Megerősíti az össze­forrást még a miniszterelnök szemé­lyisége és hivatottsága. Megalakulhat a középpárt. A sza­badelvűek nem félhetnek az uj párt­alakulástól. Sőt még kívánatos egy erős és nem meddő ellenzék alakú lása, mely áilandóan s nem túlzottan s nem a merev tagadás alapjaira he­lyezkedve birálná a parlament műkö­dését. Kívánatos volna, mert az ellen­tétek súrlódásaiból legtöbbnyire életre való eszmék születnek! Egy havi közigazgatás. Bókósvármegye közigazgatási bizott­sága november havi ülését hétfőn tar­totta ós mivel ugyanaz nap folytak a De később felébredt bsnne a hithüség ós elhatározta, hogy megküzd a lelkészi pályán a nehéz viszonyokkal. A Bach-korszakban került Tótkomlósra Horváth Sámuel mellé, mint segédlelkész. 1860-ban pedig Albertfalva ev. egyháza egyhangúlag megválasztotta lelkószeül. Itten csakhamar megnyerte hivei őszinte szeretetét és a község fejlődni kezdett mun­kássága alapján. Ritka érdeméül lehet meg­említeni azt, hogy minden hivót évenkint legalább egyszer meglátogatta. Meg is ijedtek az albertfalviak, mikor a pitvarosi egyház megválasztotta 1865-ben. De Áchim maradt, azonban 1871-ben Szarv ason választották meg. Szarvason Jancsovics István volt a lelkész, ki 1871-ben szokatlan módon eltűnt a városból. Amerikába ment ós Bu­dapestről útközben küldte meg lemondását. Mig a presbyterium az esperessel együtt az uj papválasztás előkószitésón fáradozott, addig az eltűnt lelkész rokonsága azon volt, hogy Jancsovicsot visszahívják. Nem is tetszett a hivek egy részének, hogy Áchimot megválasztották, de az uj pap szeretetremóltóságávalnéhány óv múlva meghódította ellenségeit ós az az egész egyház szeretni, becsülni és bámulni kezdte Achimot. Itt kiszakítunk egy epizódot a köny­vecskéből, amely teljesen bemutatja Áchim nemes lelkét. Egyszer nagy beteghez hivták, Dara­bos nevü presbyter feküdt halálos ágyán ; egyike azoknak, a kiket a gyűlölet emberei durva eszköznek használtak fel a papvá­lasztási küzdelem idején. A mint Áchim a szobába lépve az ágy­hoz közeledett, a betegnek lázas szeme szokatlan fényben fordult feléje. Két köny­csepp gördült le halavány orcáján, kiaszott kezét Áchim felé nyújtván, mondá: megyebizottségi választások is, a választott bizottsági tagok közül csak ketten vehet­tek részt az ülésen, a többiek a választás­nál való elfoglaltságukkal, betegséggel mentették ki magukat, ugy, hogy az el­nöklő főispán felsorolva neveiket, hozzá tette: — Azt hiszem, éppen elég! A tárgysorozat egész csomó fontos, kivált földmives ós népiskolai, ovodai, va­dászati ügyeket, f elebbezóseket tartalmazott. * A gyűlésen dr. L u k á e s György főispán elnöklete alatt jelen voltak: dr. Bodoky Zoltán h. alispán, dr. Daimel Sán­dor h. főjegyző, Somossy Zsigmond h. pónz­ügyigazgató, Éezey Szilveszter kir. tan­felügyelő, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zöldy János főorvos, Haviár Lajos főmér­nök, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, Liszy Viktor kir. ügyész, Zlinszky István közgazdasági előadó, Varságh Béla, Keller Imre bizottsági tagok. Az alispán havi jelentését dr. D a i m e 1 Sándor h. főjegyző olvasta fel. Október hóban a megye területén egy gyilkosság Vésztőn, 11 öngyilkosság, 2 súlyos termé­szetű szerencsétlenség, 28 lopási eset, ebből Gyulán 6 és 15 tüzeset fordult elő. Tudomásul vették, úgyszintén az alis­pánnak a megyei központi "pénztárak vá­ratlan megvizsgálásáról szóló jelentését is. A pénztárak uj helyiségbe költöztek, me­lyek betörések ellen biztonságot nyújtanak. Vadászati jogok. Gróf M e r á n Jánosné nevében P a p p József felebbezéssel élt, mert a vármegye alispánja a körösladányi „kihi" területet, mely nagyrészben szőlőskert, önálló va­dászterületnek nyilvánította. A felebbező azzal érvel, hogy a nevezett terület több tulajdonosé, szántóföld is van közte, igy a törvény értelmében önálló vadászterület­nek nyilvánítani nem lehet. Dr. Zöldy Géza főügyész a feleb­bezés elutasítása mellett szólalt fel, mert a terület szőlőskert volt s ami még nem az, uj ültetéssel azzá lesz, tehát igy önálló vadászterületet képez. Dr. Daimel Sándor h. főjegyző szofiszmának tartja az egész felebbezést s — Köszönöm, nagyon köszönöm, nagy­tiszteletü uram, hogy ide fáradott ; nem mertem remólleni, hogy eljön, mondá a be­teg, s azzal int övéinek, hogy menjek ki a szobából mert ő egyedül akar lenni lel­készével. Mikor ez megtörtént, a beteg nagyot sóhajtott és töredezett hangon mondá : — Meg tud-e nekem bocsátani, nagy­tiszteletü uram ? — Ha a jó Isten, aki ellen naponkint annyiszor vétünk, meg tud nekünk bocsá­tani ; hogyne tudnók megbocsátani ón fe­lebarátomnak, a ki bizonyára kevesebbet vétett ellenem ? — válaszolt neki Áchim. -- Igen ám — folytatja tovább a be­teg — de ón nagyot, igen nagyot vétettem nagytiszteletüsóged ellen. Oktalanul rágal­maztam, sértegettem. Az urak engem a papválasztás után fölbéreltek volt, hogy valamely este, mikor nagytisztületüsóged a templom mellett hazafele megy, üssem le. De ... de . . . — mondja szakadozottan tovább — de engemet nem vitt rá a lel­kem, hogy ezt a bünt elkövessem. Nem tudnék nyugodtan meghalni, ha meg nem nevezném azokat, a kik engem ezen go­nosztettre fölbóreltek. Áchim, meghallván a felbujtó ellen­sége nevét, ugy tett, mintha e titok föl­fedezése nem is őt illette volnai. Legkisebb felindulás nélkül, nyugodtan ós áhítatosan felszolgálta a betegnek az Ur szent va­csoráját, melynek végeztével az ágynál he­lyet foglalva, még tovább beszélgetett be­tegével. A lelkiismeret furdalásaitól megszaba­dult ember szeut áhítattal hallgatta lelké­szének vigasztaló ós bátorító szavait. Áchim pedig, ily módon megismervén ellenségeit, páratlan nagylelkűséggel, az illetőkkel sem szóval, sem tettel nem éreztette nehezteló­sót. Sőt ellenkezőleg, mint Krisztusnak

Next

/
Thumbnails
Contents