Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-11-10 / 90. szám

állásokra való kijelöléseknél, a jelentkező törvényhatósági, hasonló állású alkalmazottakat, ha kellő minősitóssel birnak, hozzák javaslatba, hogy elhelyezósök mielőbb vógrehajtassék. Atőispán ajánlatára a pónzügyigazgatóság által javaslatba hozott embereket egyszerűen áthelyezik. A kinevezés egy évig ideiglenes karakterű lesz. Egy óv alatt a pénzügyigazgatóság adóhivatalainál és számosztályánál el nem helyezett tör vónyhatósági számvevőket és pénztári tiszteket, tekintet nélkül eddigi rangfokozatukra, mai illetményeikkel járási számvevői szolgálattételre rendelik ki és az illetékes kir. pénzügyigazgató rendelkezése alá helyezik, ezek azonban nem a főszolgabírói hivatalokban, hanem az adóhivataloknál fognak működni, a honnan a járási számvevőt a főszolgabiró előterjesztésére a pénzügyigazgató a szükséges munkakörrel és külső szolgálatra vonatkozó utasítással ellátja. A törvényjavaslatnak letárgyalása nehézségekbe nem igen fog ütközni; teljes végrehajtása 1903. január l-re várható. Megyebizottsági tag-választások előtt. A holnap megyeszerte megejtendő választások folytán újra alakul a törvényhatósági bizottság. Fontos aktus előtt áll a vármegye közönsége, mert a kiket a holnapi választáson bizalmával megtisztel, azok kezébe helyezi el vármegyénk sorsát a legközelebbi hat esztendőre. Nekünk, a kik élénk figyelemmel kisérünk minden mozgalmat, mely vármegyénk érdekeivel szerves kapcsolatban áll, s hiven őrt állani kívánunk minden alkalommal, a mikor a vármegye közönsége véleményének szabadon s leplezetlenül kell megnyilatkoznia, csak rövid egy pár szavunk lehet a megejtendő választáshoz, s a figyelmet két nevezetes momentumra akarjuk irányítani. Az egyik az, hogy a megyebizottsági tag-választás küzdelmei, politikai velleitásokat nem tűrnek meg, a másik pedig az, hogy olyan egyéneket tegyünk bizalmunk letéteményeseivé, a kik a reájuk ruházott szép jogokkal járó fontos kötelességeket teljesíteni tudják is, akarják is. Istennek legyen hála, vármegyénkben a megyebizottsági tag választások küzdelmeiben a magas politika dissonáló megnyilatkozását mindeddig nélkülöznünk sikerült, s ama liberális áramlat, mely vármegyei közönségünk minden intézményét kifejezetten áthatja, teljesen megnyugtató biztosítékot nyújt arra, hogy a választók jelöltjeiket ezúttal sem fogják politikai hitvallásuk szerint megválogatni. A megye terme csak nagyon kivételes esetekben szolgál politikai nyilatkozatok színhelyéül; nem gyakorló-terem, a hol ambícióban levő politikai nagyságok próbálgatják szárnyaikat csattogtatni A vármegye székháza a közigazgatás szentelt hajléka, s mind azoknak, a kiknek megadatik a kiváló szerencse, hogy a közönség bizalmából a vármegye törvényhatóságában helyt foglalhatnak, csak egy kötelességük lehet : minden erejűkkel, legjobb tudásukkal közrehatni, hogy a vármegyei közigazgatás jó legyen. Békósvármegye közigazgatása, a vezérek, a tisztviselők érdeme, — országszerint mintaszerű. S csudálatos! épen ez az oka annak, hogy figyelmeztetésünk másik része aktuálissá válik. Hozzá vagyunk szokva, hogy a vármegye tisztviselői nagy ambícióval, nagy tudással, hiven, lelkiismeretesen teljesitik teendőiket s vármegyei tisztviselőink lelkiismeretes szorgalma egyenesen megtéveszti a megyebizottsági tagok tekintélyes részét a reájuk ruházott kötelességek teljesítésében. „Minek menjek be a megyegyülésre, mikor az ügyeket nélkülem is elintézik? Lesznek ott elegen, nálam okosabbak, akik mindent elvégeznek!" s ezzel megnyugtatják lelkiismeretüket. A törvényhatósági bizottság gyűlésein ritkán látunk együtt négyszázból kétszáz képviselőt s ha látunk is, ekkora tumultust csak az itt-ott előforduló választások kellemetes mellékkörülményei tudnak összetoborozni. Szóval, csak akkor járunk be megyegyülésre, ha magánérdekünk épen Gyulára parancsol bennünket. Pedig a választott képviselő kötelességeinek ily értelemben való gyakorlása nagy etikai szépséghiba s aki ebbe esik, egyúttal a gyávaságnak abban az irányban látszik bizonyítékot szolgáltatni, hogy fél a kötelességteljesítés felelősségétől. Aki mandátumot vállal s megválasztatásával a közbecsülés ós közbizalom letéteményesévé válik, az tekintse a megbízatást olyan váltónak, melynek elfogadásával a reá bízottak hűséges teljesítésére kötelezte magát. Mert bizonynyal bekövetkezik a lejárat ideje, a mikor a fizetés esedékessé válik s bizony-bizony, a választók meg fogják tudni külömböztetni a kongó hamis pénzt a csengő érctől. Esködtbirósági tárgyalások. Hétfőn kezdődött az esküdtbíróság működése és pénteken este 9 ór:;kor ért végett. A hétfői ós keddi tárgyalásról már referáltunk, most adjuk a szerdai, csütörtöki ós pénteki ügyeket. A Pleskó ós Sindár féle tárgyaláson valamivel nagyobb volt a közönség, mint a kót elsőn, de pénteken tömve volt a terem. Mindenki a feleségggyilkos bűnügyére tartogatta eljövetelét. Délután folyton nagyobbodott a hallgatóság és kik eljöttek, kitartották a nehéz levegőben ós nagy hőségben, addig mig ki nem hirdették a felmentő ítéletet. S nem lehetett csodálni a nagyfokú ós lázas érdeklődést. Megrázó részleteket ígért az ügy előre is és ki is elégítette a kivánásiságot ós a szenzációra való vágyakozást. Megdöbbentő tragédia, amilyet csak az élet produkálhat. Szerepel a színen az apa, kit azzal vádolnak, hogy megfojtotta hitvesét, gyermekeinek anyját. Szerepel a vádlott apa négy gyermeke, kót leány, kót fiu ós mindegyik mint terhelő tanú. Egy hat éves gyönge kisleány, a legifjabb gyermek vallomása a legterhelőbb. A kis Horváth Julcsa nem is sejtheti, hogy milyen szomorú, milyen gyászos szerepet játszott ebben a tragédiában. Mindenik gyermek lelkében ott lakott az izzó gyűlölet apja iránt s a legkisebb is, ki alig került ki a dédelgető szülői karokból, szemébe vágja apjának, hogy nem szereti és hogy ő fojtotta meg az édes anyját. Fekete ruhában, fekete kendőben lépett elő a kis lány és gyönge fehér gyermeki lelkével sötét bűnnel, feleség gyilkossággal vádolta a tulajdon édes apját. A tanuk legnagyobb része látszólag terhelő vallomást tett, különösen a gyermekek igyekeztek eláztatni édes apjukat. A vádlott intelligens parasztember. Határozott magatartása van, figyeli a vallomások egész menetét ós minden vallomásra van megjegyezni valója és maga is intéz mentő kérdéseket a tanukhoz. A hallgatóság mély figyelemmel és csendesen hallgatta a tárgyalást. Az első padban ült R i t o ó k Zsigmond és N o v á k Kamill. Agyonvert legény. Az esküdtszék! tárgyalás harmadik napja mozgalmas és eléggé érdekes volt. Szarvasi fiatal legények állottak a bíróság előtt. Tettöket meglehetős őszinteséggel ismerték be s különösen Macalik János lelkiismeretet csinált belőle, hogy mindent ugy mondjon el, a hogy történt.. A biróság tagjai ugyanazok voltak, kik az előző napokon. A vádhatóságot dr. Tóth Ferenc kir. alügyósz, a védelmet dr. Frankó László ügyvéd képviselte. Az esküdtek kisorsolásánál csak az ügyész élt visszavetósi jogával ós azt teljesen ki is merítette. Esküdtekül a következők sorsoltattak ki : H ü k e Lajos, Béres György, Haviár Dániel, Baranyai Kálmán, H i r s c h 1 Márton, L e h ó c z k i Mihály, Fejér Imre, dr. László Elek, S t e i n János, dr. Igaz Pál, Király Ferenc, dr. Ladics László. Pótesküdtek lettek : 111 i c h Reiuhardt és Léderer Rudolf. Vádlottak. A törvény által előirt formaságog megejtóse után vádlottak kihallgatására került a sor, elsőnek Pleskó Mihály jelent meg. Az általános kérdésekre előadta: földmives, 24 éves ós a szarvasi kir. járásbíróság által verekedésért egy izben már meg volt büntetve. A vádbeli cselekményre meglehetős részletes vallomást tett. 0 ós cimborái nem a legjobb viszonyban éltek a Kovács fiukkal, kik hetyke, verekedő természetűek voltak ós e miatt többször került összeütközésre köztük a dolog. A mult óvi december hóban Kovács János ós Kovács Pál többed magukkal lesbe álltak, s először K 1 i m a j Pált, később M a c a 1 á k Jánost megverték, majd őt akarták megtámadni, de elmenekült. Emiatt nagyon megharagudtak rájuk és elhatározták, hogy a Kovács fiukat viszszaverik. A mult óvi december 19-ón náluk jöttek össze s elhatározták, hogy bárhol találják is meg őket, elégtételt szereznek maguknak. Miután azt hallották, hogy Gyemján Andrásók tanyáján fonóka van, odamentek ki. Macaiák János és Klimaj Pál az ablakon leskelődtek, aztán hozzájuk fordulva azt mondották: — Kovácsék itt vannak, menjünk be. Legelsőnek Maczalák János lépett be az ajtón, s a mint Kovácsé kat meglátta, rájuk kiáltott: — Hát itt vagytok ? azzal a kezében levő vasas bottal Kovács Jánost kétszer fejbevágta, ki az ütések következtében összerogyott. Kovács Pál az asztal mellől felugrott és botjával vádlott felé akart sújtani, de ő megelőzte, s jól fejbe vágta. Dulakodás közben a lámpa felborult és elaludt. A sötétségben nem akartak verekedni, azért megvárták, mig Gyemjánnó a lámpát meggyújtotta. A világosságnál aztán látta, hogy Kovács Pál még mindig az asztal végénél áll, Maczalák neki támadt, botjával fejbe verte, de ugyanekkor öcscse: Pleskó András ós Klimaj Pál is ütötték. Kovács csakhamar összeroskadt, de ez nem gátolta meg támadóit abban, hogy lehetőleg jól elverjék. Mikor Kovács Pállal végeztek, a szobában levő lányok azt mondották nekik, még van valaki az ágy alatt. Erre Maczalák lábainál fogva Kovács Jánost kihúzta az ágy alól és háromszor végig ütött rajta Innen özv. Gyurikn ó h o z mentek, a hol szintén fonóka volt. Itt F i 1 i p Istvánt akarták megverni. Maczalák be is ment. ho-r^ kihívja, de ez nem volt hajlandó neki 'szót fogadni, azért vádlott a konyha ajtóba állott, s mikor Filip tánc közben hozzá közel jött, egyszer fejbe vágta. Ebből természetesen lárma lett ós őket kituszkolták a házból, mire hazamentek. Kovács Pált nem volt szándékuk megölni, csak meg akarták verni, s nagyon megdöbbent, mikor másnap hírül hozták neki, hogy a kapott sérülések következtében meghalt. Pleskó András II. r. vádlott hasonlóan vall mint a bátyja, az igazság kedvéért csak azt találta szükségesnek megjegyezni, hogy az első ütéseket a Kovács Pál fejére nem Macaiák, hanem a bátyja Mihály mérte. Valamennyi vádlott között M a c a 1 á k János volt a legszimpatikusabb, nagy őszinteséggel ismert be mindent ós súlyt helyezett rá, hogy társait olyannal ;ie vádolja, a mit azok nem követtek el. 0 is hangsúlyozta, hogy nem volt szándékuk Kovács Pált megölni, csupán megakarták verni, hogy magukat rajta megbosszulják. Epedő vágyakozással tapadtak a szép szemek a szerető deli alakjára. Ajka szomjúhozta a csókot, hófehér testén majd kiszökkent a vér, a rakoncátlan egészséges vér, mely tele volt vágygyal, szenvedólylyel. Lángban égő arccal várta, a vágytól terhes szívvel várta a percet, melyben kedvesének jönnie kellett. Epen olyan telhetetlen türelmetlenséggel, mint a szegény beteg asszony a kórház szalmazsákján a reggelt, nap-nap után. A szerető férfi pedig eljött rendesen. Eljött, pedig nagy ur volt, mégis eljárt az egyszerű, tiszta szobákba. A leánynak csak anyja volt. Szegény özvegy asszony, a ki munkába járt s igy nem akadt nehéz dolga a kísértésnek . . . A leány csak szeretett s szerelmében nem vette észre a lábai előtt tátongó mélységet. 0 nem ismerte a gazságot. 0 csak innen látta a világot az egyszerű gerendás szobából s mit tudta, hogy mint dobzódik a nemtelensóg oda künn a mályva virágos ablakon, a hófehérre mosott csipkefüggönyökön tul. U csak szeretett, hitt a férfi szavának. Tiszta, hófehér volt a lelke, mint a frissen esett hónak. .azután ?! Azután elkerült a gerendás, szektürózsás kis szobából ragyogó termekbe, a hol fény, ragyogás a melegágya a bűnnek. Egy szegény kézműves ember pedig belelőtt a szivébe egy kis ólomdarabot, hogy ne fájjon olyan nagyon s meghalt a leány nevével az ajkán, annak a leánynak a nevével, a kivel a menyország elfeledtette a poklot. Pedig a fényes paloták kapujában már ott lesett a leányra kárhozat. Azután ? A durva kéz hány virágot -\k azért, hogy ha megunja, hát elagától. Egy ideig jár kózről-kézre, ->* d lejebb sülyed a sárba. Mint az első, frissen esett iió, a mi össze vegyül a sárral, a salakkal, a mit leráz az ember sarujáról, ha rátapad , . . Azután ? ! A tizenhetes tábláról talán már hol1 nap letörölnek egy nevet, a kórház temetőjében ásnak egy uj sirgödröt ... A betegek még beszélnek néha-néha egy szegény asszonyról, a ki ugy szerette a fényt, a hajnalhasadást. S ugy várta. Miért?! Hiába kérdezték, nem mondta . . . Azután elfelejtik a szegény asszonyt, ki sem gondol rá... Egy névvel kevesebb, egy púppal több a föld hátán, ki venné azt számba . . . Vége! Irta : Bisson Pál. Abban a pillanatban fölébredt, amint az inasa gyöngéden megérintette a karját Öt perc múlva hat óra Lassan, álom ittasultan öltözik föl s mindinkább tompa, zsibbasztó érzés vesz rajta eröt, mig végre fölébred a lelke is s a tegnap törtónt dolgok rohamosan tolakodnak előtérbe agyában, más emlékeit teljesen elnyomva. Mint a villámütés járja át egész valóját: párbaj! A tapasztalt inas szótlanul hagyja az asztalon a reszkető kézzel irt négy levelet s azt sem kérdezi, hogy elvigye-e a postára. Tudja ő már az ilyesmit, mert ő előkelő urasági szolga. Majd ráér akkor föladni a leveleket, ha az ura elment hazulról. A gazdája pedig, szokása szerint, most is elmélázva, unottan öltözik. Finom bajusza kifogástalanul kunkorodik ég felé, fényezett körmei csak ugy ragyognak. Majd kitekint az ablakon. Az utcán homályosan pislognak a gázlámpák, finom köd terjeng a nedves gyalogjárókon. Vigasztalan, sötét ködpára . . . Már oda van készítve az asztalra a teája is, melynek forró, illatos gőzében megjelenik fiatal feleségének halvány, édes arca, akit ő szeretett s aki őt — talán szerette. Majd amaz asszony férjének hideg, udvarias mosolygó tekintete jelenik meg előtte, aki tegnapelőtt éjjel hódoló tisztelettel azt a már nem szokatlan kérdést intézte hozzá: hová küldje kót barátját, hogy ezt a csekély ügyet elintézzék?... Mily gyönyörű este is volt az, ott: ő nála! Mikor a rózsás kis lábát kihámozta a fekete selyem harisnyából és megcsókolta — és a szép kis szőke asszony, hogy elpirul, milyen bájosan mosolygott ! A férje természetesen nem volt otthon : uton volt valahol. Az éjjeli lámpa zöld fénye ott reszketett a gyönyörű, meztelen vállakon s a szerelmes szép nő ugy búgott, mint a párját hívó galamb. Szinte erőszakkal kelle a férfinak azokat a formás, gömbölyű karokat lefejtenie a nyakról, mert különben tán még most is őt ölelnék. A lépcsőn pedig azalatt türelmesen várt rá a férj, aki olyan figyelmes ós udvarias volt iránta, hogy még csak meg sem zavarta a mulatságát. Olyan szépen, nyugodtan rendbehoztak ott mindjárt mindent ! Még a cigaretta sem esett jól neki. A szoba is olyan idegen az ő rendetlensé gében, tarka rongyaival, mint valami vendégfogadói szoba — sürgős elutazás előtt. MZ óra ketyeg s az inga minden lengése lassan, halkan viszhangzik. Különös, hogy e percben éppen szilván járt az esze. Gyerekkorára emlékezik, mikor még szilvát csent az ólóskamarában. Az apja mind hangosabban hivja . . . ő egy spanyolfal mögött ül s hallja, mint közelednek felé a léptek . . . Kis szive a nagy félelemtől szinte reszket. Szegény fiúcska! . . . . . . Csak egy kocsi volt, amely tompa dübörgéssel robogott künn az utczán s a házuk előtt állt meg, Most is egészen tisztán hallja a kocsirobogást ... A léptek zaja már a lépcsőkön hallik s ő megint kisfiúvá lett s ott ül a spanyolfal mögött. Érte jöttek, A kót legjobb barátja. Mind a kettő előkelően van öltözve, mind a ketten jól beszélnek angolul, mind a kettőnek monokli van ajobbszemón s széles varrás a kesztyűjükön. Az egyiknek azonban szőke a bajusza, mig a másiké fekete. Köszönés : jó reggelt ! Az elegáns inas szótlanul segíti föladni gazdájának a télikabátját, kezébe adja kalapját ós botját. Félig ásítva kiejtett néhány szót: — Hűvös idő jár . . . — Jó messze lakol . . . A jóbarátok aztán megbeszélik egymás közt, hogy hol ebédelnek. Ő már alig számit valamit. Kopogott a patkó, A házak gyorsan vonulnak el a párával befutott kocsiablak előtt. Nagy a sár. A külvárosba értek. Gépiesen számlálja a kocsi oldalán levő ' rézgombokat. Gyönyörű bérkocsi, Ugy ül benne az ember, mint valami spanyolfal mögött. A kocsi megáll, tx talaj nedves ós süppedős és az óg olyan szürke! A karcsú nyírfák levelei remegnek. Itt az erdő ! A pocsolyákban eldobott papirosszeletek. Egy fa tövében utálatos, idomtalan valami hever — talán döglött macska vagy kis kutya. Megjöttek, A szép kis menyecske férje csinos férfi s kifogástalanul elegánsan van öltözve — arca ki van pirulva. Lábával egy szinehagyott kék selyemszalagot tapos bele a sárba. A segédek megtöltik a fénytelen csövű pisztolyokat. Nagyon vigyáznak magukra, mert a lakkcipők könnyen besározódnak.