Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-11-10 / 90. szám

Melléklet a Bekésmegyei Közlöny 1901. évi 90. szamahoz. K 1 i m a j Pál IV. r. vádlott mindössze 17 éves gyerkőc, szerinte a Gunda fiuk biztatták fel Kovácsékat, hogy őtet megverjék, a mit azok meg is tettek. Mikor a Gyemján tanyára kimentek, velők volt még Fabó János, Vajgel Mihály, Demcsák György és Benko András is, azonban ezek nem mentek be a lakásba, hanem az ajtó előtt állottak meg azzal a célzattal, hogy ha valaki a bentlevők közül szökni akar, megverjék. Beismerte, hogy Kovács Pált ő is ütötte, de nem azzal a szándókkal, hogy megölje. Tanuk. Fabó János, Vajgel Mihály, Demcsák György ós Benkó András tanuk kevesebb részletességgel azt erősitették meg, a mit a vádlottak maguk is beismertek. A verekedésnél ők is jelen voltak, azonban tettleges részt abban nem vettek. Azt is bizonyítottak, hogy vádlottaknak nem volt előre megfontolt szándékuk Kovács Pált megölni, csupán meg akarták verni. Gyemjan Andrásné körülményes aprólókossággal beszélte el, hogyan rontottak be lakására a vádlottak. Nála fonóka lóvén, sok fiatal ember ós leány jött össze házánál. Egyszerre felpattant az ajtó, s azon négy idegen fiatal ember ugrott be, kik a Kovács fiukra támadtak, s botokkal verték őket. Az egész nagyon gyorsan törtónt, a megrémült lányok szótfutottak, s ki ki odamenekült, a hova épen tudott. Verekedés közben a lámpa is elaludt, a mit ő gyújtott meg. Kovács Pált annyira megverték, hogy az szólni nem tudott, csak hörgött és rugdalózott. Nagyon meg volt rémülve, azért szólt a Kovács Pál nővérének, ne menjen haza, maradjon nála, a haldoklót együtt ápolták egész éjjel, de nem lehetett megmenteni, mert reggel 3 órakor meghalt. Sértett. Kovács János, az áldozat testvére igen fogyatékos vallomást tett. Azt adta elő, hogy mikor Pleskó Mihály őt fejbe vágta, eszméletét mindjárt elvesztette, a földre roskadt s a történtekről nem tud felvilágosítást adni. Sérülései oly súlyosak voltak, hogy Be'íopotocz. ki György dr. 5 hétig keze

1 mig egészsége ismét helyre állott. A többi beidézett tanú lényegtelen vallomást tett. Vád- és vádbeszéd. Az esküdtekhez intézett kérdések felolvasása után Tóth Ferenc közvádló tartotta meg vádbeszédót. Összegezte a tárgyalás adatait s nemcsak a tanuk vallomásaival, hanem vádlottak beismerésével is bizonyítva látta a vádat, azért kérte az esküdteket, hogy marasztaló verdiktet hozzanak. Dr. Frankó László védőügyvéd az enyhítő körülményeket sorolta fel s igyekezett védencei érdekében az esküdtek szivéhez szólani. Az Ítélet. bíróság azon kérdésére, bűnösekbe vádlottak abban, hogy szándékosan, azonban ölési szándék nélkül Kovács Pálon olyan súlyos sérüléseket ejtette , hogy az ennek következtében meghalt, az esküdtek ige n-nel válaszoltak. esküdtek határozátát dr. László Elek hirdette meg. Messziről madárfütty hallatszik — piros fény ott keleten — távoli füttyszó. Ott áll egy kis száraz tisztáson s kezébe veszi a pisztolyt. Olyan jó azt a recézett agyat megmarkolni ! Ugy érzi, hogy cilindere félrecsúszott a fején, szeretné is megigazítani, de igy is jól van, gondolja. Halálos csönd. A legidősebb párbajsegédnek a fölhívása, bár rövid szokott lentii, mégis oly kínosan sokáig tart. — Vigyázz! Most fölemeli pisztolyát. Ott vele szemben az a másik férfi csak mosolyog s monoklija csak ugy ragyog. — Tüzelj ! Es mintha vastag szij korbácscsal vágtak volna a balmellóre, a szemközt álló férfi pedig csak mosolyog tovább a bodor füstkarikák közepette. A párbajsegédek kérdően néznek egymásra. Most egyszerre nagyon rosszul lett. Hányóingere van. Majd egyszerre nagyon furcsán kezd inogni s egész teste reszket. A nyírfák susognak. Hirtelen még egyszer ez a gondolat cikkázik át agyán: — Az istenért!.. . Csak talán nem? . . . De egy láthatatlan vasmarok oly görcsösen szorította össze a szivét, hogy egyetlen hörgő kiáltással bukik arccal a sárba. — Éppen a szive közepén ! — szólt a doktor. Vállvonogatás. Udvarias búcsúzás. — El ne felejtsék, hol találkozunk ebédre !... Svájcba? Legjobb lesz a fólkilencórás vonattal. Ezalatt pedig lassan csurog a piros vér és összevegyül az esővízzel. A verdikthez képest a bíróság marasztaló Ítéletet hozott. V. Szakmáry Arisztid nagy csendben hirdette ki a bíróság határozatát. Halált okozó súlyos testisértés vétségében lettek a vádlottak bűnösöknek kimondva s Macaiák János 2 évi, Pleskó Mihály ós András iy

a évi, Klimaj Pál 8 hónapi börtönre Ítéltettek, azonkívül elmarasztaltattak a felmerült költségek, valamint a kártérítésként megítélt összegek megfizetésében is. Garázda cimbora. Csütörtökön hamar befejeződött a tárgyalás, tulajdonképen nem is esküdtszók elé tartozó volt az ügy s csakis azért Ítélkeztek S i n d á r Pál fölött esküdtek, mert rablással volt vádolva. Igaz ugyan, hogy ez a vád tarthatatlanná vált a tárgyalás során, s a közvádló emiatt azt el is ejtette. Esküdtekként a következők szerepeltek : Király Ferenc, Madarasi László, Ailer József, Dénes György, Hirschl Márton, Baranyai Kálmán, Stein János, Lehóczky Mihály, Lichtenstein József, Bakos Mátyás, Porjesz Miksa, Groszmann Károly. Pótesküdtek : dr. Igaz Pál és Hevesi Antal. A vád. Ifj. S i n d á r Pál ellen az a vád, hogy a mult évben megtámadta V i n c z e Imrét, azt a földhöz vágta, mellére térdelt és óráját láncostól együtt erőszakkal elvette. Sindár nem tagadta a cselekményt, de lényegesen másként adta^elő a dolgot, mint a hogy az a vádlevélben volt. A kérdéses alkalommal fonókába ment s ott találta Belkó Mátyást, Leszkó Jánost és Vincze Imrét, kik neki pajtásai voltak. Felszólította őket, menjenek vele Hrabovszkiók tanyájára, mit ezek meg is tettek. Itt megittak egy liter pálinkát ós jócskán becsíptek. Fonóka után hazaindultak, útközben Vincze követelte tőle az üres üveget, mire azt felelte : — Eltört, nincs nálam. Vincze azonban nem hitte, a miért dühbe jött és fenyegető hangon mondotta cimboráinak : — No most szaladjatok, mert ütök. Ezek nem vették komolyan szavait, hogy megijessze őket, botjával tényleg közibük vágott, az ütés Belkónak kezét érte, Vincét pedig a szeme alatt. Ez össze is roskadt, rnajd tálpra ugorva, futni kezdett. Sindár utána rohant s mikor elérte, földhöz vágta, mellére térdelt, a mellényét felszakította, ekkor maradt az óralánc kezében melyet zsebre vágott. Később mikor kijózauodott, azt Vincének visszaadta. Azt tagadta, mintha revolverből lőtt volna, miután i'evolverrel nem is rendelkezett. Előadását Belkó Mátyás ós Vince Imre is megerősítették, egyedül Leszkó János volt az, ki makacsul állította, hogy hallotta a revolver lövést. 0 azonban ijedtében az árokba feküdt s nem látta, hogy Sindár kire lőtt. A felek előadására támaszkodva, a közvádló elejtette a rablás ós közcsend elleni kihágás miatt emelt vádat, egyedül sulyostestisórtós vétségében kérte Sindárt bűnös nek kimondani. K o s z t a Gyula ügyvédjelölt ügyesen előadott védbeszédben igyekezett a vádat meggyengíteni s kérte az esküdteket, hogy enyhén Ítélkezzenek. Az Ítélet. Az esküdtek verdiktjét Király Ferenc hirdette meg, vádlottat sulyostestisértés vétségében találták bűnösnek, ehhezkópest a bíróság 2 h e t i fogházra ilélte. A feleséggyilkos. Péntekre volt kitűzve Cs. Horváth Gábor bünügye, kit a királyi ügyész azzal vádolt, hogy feleségót meggyilkolta. A bíróság ugyanaz volt, ügyész : dr. Tóth Ferenc, védő: Jantsovits Emil. Tizenhét tanú volt megidézve, akik mind megjelentek. Esküdtek lettek: Haviár Dániel, dr. L a d i c s László, Fej ér Imre, Lehóczky Mihály, Fekete György, Erkel János, Lichtenstein József, Bakos Mátyás, 0 s a p a i Lajos, B ar a n y a i Kálmán, Groszmann Károly, Hevesi Antal. Pótesküdtek: dr. Igaz Pál, Hüke Lajos. Az ügyész visszavetette Béres Györgyöt, Südy Istvánt, Madarassy Lászlót, Stein Jánost, Illich Reinhardot, Király Ferencet, a védő Porjesz Miksát. Az esküdtek letettóa az esküt és megkezdődött a kihallgatás. A vádlott. Csipke Horváth Gábor született Békésen 1856. junius 25-ikén, református, földmives, özvegy, négy gyermeke van, ir, olvas, vagyona van. Büntetve volt már 1885-ben testisórtós miatt. Ez évi augusztus 21-ikén tartóztatták le. A vádiratot felolvasssák, mely szerint Cs. Horváth Gábor gyilkosság bűntettével van vádolva, 1901. évi augusztus hó 20-ikán éjjel előre megfontolt szándókkal feleségét megfojtotta. — Megértette a vádiratot, kórdé az elnök. Vádlott: Megértettem ! — Elismeri a bűnösségét ? — Nem ismerem el. — Ki gyilkolta meg a feleségét ? — Nem tudom. — Hol volt akkor ? — Kinn voltam a tanyámon. Elmondja, hogy az egész éjszakát a várostól 2 óra járásnyira fekvő tanyájukon töltötte, a mit a cselédekkei ós Gábor, Ferenc, Rebeka gyermekeivel bizonyíthat. — ükkor este hány órakor feküdt le ? — Tiz óra felé. A pitvarajtóban feküdtem le, egy szalmapárnát tettem a fejem alá. — Ott aludt egész éjjel ? — Nem. A pitvarajtóban körülbelől másfél óráig feküdtem, innen egy boglya tövébe mentem feküdni. Itt maradtam, amig az eső meg nem csapta az arcomat. Innen a ház elé mentem megint. — Feküdt ott még valaki magán kivül ? — Igen. Rebeka lányom és Nehéz Sándornó. De ezek már akkor, hogy visszamentem, nem voltak, bementek a házba. Én a ház elől az istállóba mentem, a lovakat megnézni. Itt aludt Ferenc ós Gábor fiam, meg a summás. Az istállóból visszamentem a ház elé és lefeküdtem. — Hogy élt a feleségével ? — Nagy bajunk sohsem volt. De hát nincs is olyan ház, ahol szóváltás ne volna. — Hát a vagyon miatt nem veszekedtek ? — Néha volt szóváltás, mert ón a földet, amit közös pénzen vettünk, csak a magam nevére írattam. De ezt se nagyon bánta a feleségem. — Nem kívánta a felesége, hogy felét az ő nevére írják? — Mondta, hogy jó volna ós ón ígértem is hogy megtesszük, amint költség lesz rá ! — Komolyan sohasem vesztek öszsze ? Nem verte meg? — Ilyen apróbb összeszólalkozásunk volt. Két esetet el is mesél. De sohasem vertem meg. — Elakarta adni a házat ? — Igen. A feleségem is beleegyezett ugy, hogy ha másikat veszünk. Elmondja még a vádlott, hogy a tanyára is hivta ki feleségét, de nem jött. — A tűzi fát miért vitte ki a tanyára ? — Nem vittem ón ki kérem, maradt odabenn fa. Tán még most is meg van. — Nem azért vitte ki, hogy a feleségót a tanyára való kijövetelre kényszerítse ? — Nem. — Mikor a csendőrök elfogták, a testén kisebb sérülések voltak. Honnan kapta ezeket ? — Azelőtt pár nappal megharapott a ló, ós pöszméte bokor kapálásával kaptam. — Az alsó ruháján is vórnyomok voltak ? Honnan erednek ezek ? — Az orrom vére néha megszokott eredni, lehet az is, hogy a ló vérezte meg. — A fekvő helye nem látszott a boglya tövében ! — Hát kérem azt széjjel rugdosták a tyúkok. Felmutatják a bűnjelt képező kabátot. A vádlott ismeri, az övé, a házban szokta tartani a fogason vagy másutt. Elnök figyelmezteti vádlottat, hogy a kabátot a leltározáskor az ágyban — kinn a tanyán — a párnák között találták és tanú igazolja azt a körülményt, hogy azon az éjjelen ezt a kabátot viselte n. vádlott ezután tagadja, hogy fenyegető nyilatkozatot tett volna. Egyéb ruhaneműire is ráismer. Hogy feleségét megölték vasárnap tudta meg. A tanuk. Ezzel a vádlott kihallgatása végett ért s következett a tanuk hosszú sora. Első sorban a vádlott gyermekei, kik szomoritó alakjai voltak a tragédiának, köztük leginkább a legkisebb, a 6 éves Julcsa. Hat éves tanu. 0 volt _ az első tanu. Apró mozgékony kis lány. Éles hangon beszél s olyan határozottan, hogy észbeli tehetsége szinte feltűnő 6 éves életkorát tekintve. Bátran áll a terem közepére és apjára rá sem nézve, felel az elnök kérdéseire. — Gyere ide kis lányom, mondd meg hogy hivnak, vezette be a kérdezősködést az elnök. — Cs. Horváth Julcsának. — Hány esztendős vagy ? -- Hat multam Julcsa napkor. Református, iskolába még nem járt Apja, anyja és testvérei nevét megmondja. — Mikor halt meg édes anyád? — Nem tudom . . . Ugy nyáron. — Beteg volt? — Nem volt beteg. Én vele voltam. — Mikor mentetek akkor este aludni, mikor édes anyád meghalt ? — Az órát nem tudom. — Emlószel-e arra, hogy akkor, mikor édes anyád meghalt, volt-e valaki a házban ? — Nem volt, feleli a kicsi, ketten vol! tunk a házban. Engem édes anyám levetkeztetett, lefektetett ós ő is vetkezett már. Akkor kopogtatott az ablakon édes apám ós azt mondta, hogy nyissátok ki az ajtót. — Ki eresztette be édes apádat? — Édes anyám eresztette be ! Azután édes apám bejött a szobába és leült egy székre. — Sokáig beszélgették ? — Nem sokáig. Edes anyám lefeküdt és engem a kis ágyba tett. Azután édes apám feküdt édes anyám mellé. Azután elfújták a mécset. — Ki fújta el ? — Édes apám. Azután elaludtam ós csak arra ébredtem fel, hogy édes anyám jajgatott és azt mondta: édes kis lányom, édes kis lányom! Megkérdeztem édes apámat, hogy mit akar édes anyám ? Azt mondta, hogy alszik ós álmodik Én kértem most, hogy tegyen édes anyám lábához. Oda tett, aztán kiment a szobából. Én vártam, de nem jött ós ekkor kimentem a mécscsel, hívtam, de nem volt sehol. Visszamentem a szobába édes anyámat szólítottam, de nem felelt. A mécset égve hagytam ós lefeküdtem. Reggel édes anyám hason feküdt az ágyon ós a keze hideg volt. Átszaladtam Turiókhoz. — Hogy halt meg édes anyád ? — Mert édes apám megfojtotta. — Láttad ? — Nem láttam, de gondolom. — Más ember nem járt ott akkor? — Nem járt, jól megismertem édes apámat. — Veszekedtek édes anyadék ? — Sokszor veszekedtek, mert édes anyám nem akart kimenni a tanyára. De nem bántotta sohasem, csak azt mondta, hogy meg kell dögleni egyikőjüknek, mert ez igy nem mehet tovább. — Haragszol te édes apádra? J± csöppség erősen mondja: — Haragszom. Mert megfojtotta édes anyámat. — Láttad, hogy fojtogatta? — a.zt nem láttam. T h o 1 t biró: Nyitva volt a pitvarajtó ? Tanu: Nyitva volt. Most védő intéz hozzá kérdést. A vádlottak padja a védő előtt van és igy a kis lány nem mer arra nézni, nehogy az édes apját lássa. Sirva fakad, arcát eltakarja s háttal fordul apja ós a védő felé. Az elnöknek kellett közvetítenie a kódéseket. Vádlott a kis lány vallomására azt mondja, hogy ő nem volt ott. A kis lány félig apja felé fordul s ugy erősiti állítását, hogy az édes apja volt ott ós újra el kezd sírni. Leültetik. Második tanu T u r i Jánosné, kihez a kis leány reggel átszaladt. 0 vette észre, hogy az asszony meghalt. Utána Cs. Horváth Gábor, a vádlott 19 éves fia tanúskodott, hogy akkor este édes apja a pitvarajtóban feküdt le. Reggel 4 órakor keltette fél őket. Édes apja nem mondta, hogy hol hált. Négy óv óta máisokat pereltek. Apja azt is mondta, hogy egyiküknek meg kell halni. — Jól bánt veletek édes anyátok ! — Nagyon jól, ő tartotta bennünk a lelket. — Edes apádat gyűlölöd ? — Nem gyűlölöm, de nem is szeretem. Az öcscse Cs. Horváth Ferenc, éppen igy vall. Apjáók nem verekedtek, de édes apja csúnyán káromkodott. Hogy egész éjjel hol aludt az apja, nem tudja. Az apja 8 óra felé feküdt le. A pöszméte kapáláskor nem vette észre, hogy az édes apja megkarcolta volna magát. Apját nem szereti. Cs. Horváth Rebeka 10 éves, édes apjára harag»zik. — Tudod-e ki ölte meg édes anyádat. — Az édes apám ! — Honnan tudod ezt ? — Vannak rá bizonyságok. A mi Julcsánk látta. Elmondja, hogy szülői nem szerették egymást, mert veszekedtek. Apja mondta, hogy egyiknek meg kell dögleni. Egyszer ő levelet adott apjának Török Gábor ügyvédtől. Dr. Török Gábor ügyvéd azt vallja, hogy az asszony volt nála vagyoni ügyeket akart rendeztetni ós apró-cseprő perpatvarkodást mesélt el, melyeknek alapján válni akart. Az idő már fél egy felé járt s az elnök felfüggesztette az ülést. Délután 73 órakor következett N eh ó z Sándornó, ki akkor éjjel a tanyán aludt Rebekával. Ők künn feküdtek egy kis padkán, de esni kezdett az eső és bementek a házba, de ekkor vádlott nem feküdt már a pitvarajtóban. Fél kettőkor bejött a szobába Horváth, gyufát gyújtott s ugy gondolja, hogy az órát nézte. Hogy fél kettő volt onnan tudja, hogy maga is megiiózte. Este 8 óra után feküdtek le. 0 s a t h ó Imre a vádlott cselédje volt, akkor este künn volt a tanyán. A pitvarajtóban látta gazdáját feküdni. De este 9-kor már nem volt ott. 0 inni ment be. Nehéz Sándornó ós Rebeka a padkán feküdtek. Mindig a gazda szokta J őket felkölteni. Egyszernól többet ne

r j hallott perlekedést.