Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-11-07 / 89. szám

XXVIII. évfolyam. ¥ ¥ Békéscsaba, 1901. Csütörtök, november hó 7-én 89. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAF\ Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A kisipar helyes támogatása. Budapest, nov. 5Ha végig nézünk a soron s látjuk, hogy közéletünk hány jelese küzd az iparfejlesztés érdekében s az eredmény ennek ellenére olyannyira csekély, önkéntelenül elfogja az embert a vágy, ennek okai után kutatni. A mi kutatásainknak eredménye a következő: Az iparfejlesztési akció csekély eredményének okát épen az akció nagystilüségében találjuk fel. Az állam már tiz esztendővel ezelőtt az uj ipartörvény alkotása után tá mogatást nyújtott olyan pénzintézeteknek, melyeknél az alapítás céljául az ipar pártolása és fejlesztése szolgált. Magától értetődik, hogy ezek a nagyszabású pénzintézetek az iparpolitikát egészen más irányban űzték, mint a kormány a jelentékeny kedvezmények megadásakor hitte. Példával szolgál erre nézve a Magyar ipar ér kereskedelmi bank, mely csak ártalmára volt azöSjÉak az iparvállalatoknak, a hol a lábát megvetette, mig máskülönben a magyar kormánytól nyert erőforrásokat idegen országok részére pazarolta. Abból, hogy az utolsó ivek lázas iparfejlesztési munkálatainak közepette egy ujabb és ismét valami nagyobbszabásu iparpártoló bank alakítása még csak szóba sem jöhetett, bizonyitéK/íultekinthetjük annak, hogy az érdekelt körökben már tisztában vannak azzal, hogy a nagybankok utján ipart támogatni nem lehet. És ez természetes is, hiszen a gründolás maga még nem iparpártolás. Az iparfejlesztésnek csirája a kisiparos támogatásában rejlik. Ezt a talajat kell jól megmivelni, ha azt akarjuk, hogy belőle életerős magyar ipar sarjadozzék. Az iparpártolás céljaira óriási kedvezményekkel ellátott nagy pénzintézetek a kisiparosoknak teljesen hozzáférhetetlenek. És igy, még a kormány az ilyen nagy pénzintézeteknek nyújtott kedvezményekkel az iparnak vél szolgálatot tenni, tulajdonképpen ártalmára van annak, mert a nagyiparnak a nagybankok által való külöiös támogatása kettősen sújtja a kisipart, mely ezen kedvezményekből részét ki nem veheti. Ami ezután következik, az tudvalevő. A kisiparos miután belátja, hogy ily viszonyok közt önállóan megélni nem tud, szolgálatba szegődik a gyárakba s a nehezebb viszonyok bekövetkezésekor szaporítja a munkanélküliek számát. Az újságok tehát telve vannak felsorolásával az iparnak egyre-másra nyújtott kedvezményekkel, az agráriusok már kezdik is sokalni ezt a folytonos támogatást ós ime leszállva az életbe azt látjuk, hogy az önálló iparosság egyre pusztul. A főok kétségtelenül a viszonyokban rejlik. A pangás általános, de mégis csak különös, hogy mig az erők pazarlása egyre tart, abból a kisipar részt nem vehet. íme, a kisipar sorsát nem lehet a zöld asztalnál intézni. Tessék körébe vegyülni az iparosságnak, annak egyes bajait kitudni és ha lehet, gyógyítani. A számos bajok közt kiemeljük például a kaució kérdését. Az iparos magánosoktól ma alig nyer munkát. Az állami és városi munkálatok elvállalására pedig kaució kell Ily viszonyok közt hiába irják ki a pályázatba, hogy csak kisiparos vehet részt, olyan kisiparos bizony kevés akad, kinek kauciója és forgalmi tőkéje is van. Nem lehetne-e ezen a téren a kisiparosokat támogatni! Akként például, hogy a kormány utasítaná a postatakarékpénztárt, hogy a szokásos kamatláb mellett betéteket adjon az olyan pénzintézeteknek, melyeknek nem derogál a kisiparos kisebb dolgaival bíbelődni Az ilyen állami betét ellenében akárhány pénzintézet akadna, melyek elvállalnák akár az ilyen kaucióknak az iparos helyett való letevését. Kellő restringálás mellett az állam károsodása ki volna zárra s a kisiparos helyzete a valóságban meg volna könnyítve. Támogatásra és hathatós pártfogásra van szüksége a kisiparnak. Sajnos, a gyáripar fellendítése érdekében eddig kifejtett nagy buzgalmu munka, hiába valónak bizonyult.Hiába ígért a miniszter, hogy az idegen gyárosokat az országba édesgesse a legmesszebb menő kedvezményeket: állami szubvenciót, hosszú időre terjedő adómentességet, az egyes városok ingyen telket, építési anyagot, mikor a szerződéskötésre került a dolog, a gyáros külföldi presszió nyomása alatt megugrott Nemcsak a kereskedelmi miniszter, de egyes megyék. köztük Békésmegye hatóságai igen sok fáradtságot és időt szenteltek a gyáripar megteremtése érdekében, — eredmény nélkül. Ha az országban erős és nem anynyira szegény lesz, mint most a kisipar, akkor leküzdheti a külföl li ver senyt és természetes fejlődése lesz a gyáriparnak. A. gyomai választás. A gyomai választókerület ügye erősen kezd a bonyolódottság felé indulni. Annyi az ellentétes, egymást cáfoló hir a jelöllósekről, hogy szinte el sem lehet teljesen igazodni. Csupán egy a bizonyos, az, hogy a gyomai választókerületben nem csak kettő, hanem több jelölt is küzdeni fog esetleg a mandátumért, ha a vasárnapi nagyértekezlet nem fog egy személyben megállapodni. li. kerületi függetlenségi párt vasárnap tartja értekezletét, mint már meg is irtuk. Ugyanakkor irtuk azt is, hogy valószínűleg Pikó Bélát ajánlják jelöltül, de e hírűn• ket maga Pikó Béla beküldött és ismertetet nyilatkozatával megcáfolta. Ezzel bevégződött volna Pikó Béla jelölése. De ujabban G-yomáról arról értesülünk, hogy a gyomai függetlenségi párt vasárnap délután gyűlést tartott, melyen Pikó Béla elnökölt s mintegy 80-an vettek részt. A gyűlésen a jelenlevők többsége Pikó Bélát ajánlották jelöltül. Biró Benedek pedig országos nevű jelöltöt ajánlt, de a gyűlést hamarosan berekesztet, A jelölés ügyével a megyebeli is foglalkoznak s hogy jobban megvilá

ö._, suk a helyzetet, itt adunk néhány sort, melyet laptársunk : a „Békésmegye" ir a gyomai kerületről. „Értesüléseink arról adnak hírt, hogy a párttagok tekintélyes rósae Fábry Károly békéscsabai ügyvédet fogja ajánlani a pártgyülósnek. Ez a hir egyébként magerősitője annak* amiről mi már hetekkel ezelőtt irtunk, hogy a gyomai választókerület függetlenségi és 48-as polgárságának többsége a Fábry-fóle jelölést venné a legnagyobb örömmel s tényleg a hangulat az egész kerületben Fábry Károly mellett van. Nem akarunk sem jóslásokba bocsájtkozni, sem elébe vágni a november 10-iki pártórtekezletnek, de a mi meggyőződésünk az, hogy a gyomai kerület függetlenségi és 48-as pártjának jelöltje, a valószínűleg december elején megejtendő képviselőválasztáson, Fábry Károly lesz." Fábry Károlyról — ki Gyomán jegyző is volt és a választási küzdelmekből kifolyólag a kerületben nagy népszeBékésmegyei Közlöny tárcája. Múlatás. „ . . . Ragadj poharat és ne álmodj, S figyelj, szomorú a mese, Egy elhagyott fiú a hősöm, Akit megcsalt a kedvese. Vidám volt, — kiről szólok — a legény, Nagyon szerette azt a lányt szegény . . . . . . Igyék vizet a dőre és a bamba, Én nem iszom ! — Töltsetek bort a poharamba!" „Ti is tudjátok . . . Holdas estén, • Ha tündököl csillagsugár: Szerelmes ifju s szép leányka A fák során merengve jár. . . . Csókolta százszor, esküdött a lány : Hamis volt csókja, szava — mindahány . . . . . . Igyék vizet a dőre és a bamba, Én nem iszom ! — Töltsetek bort a poharamba !" „Igyunk ... A fiu hitt a lánynak, Szivét üdvösség járta át, S a csalfaszívü lányka, akkor Csókolta, — másnak ajakát . . . A fiút gyötri most a fájdalom, Eh, - mondjuk ki - magamról szól dalom . . ... A lány csapodár . • . És a férfi bamba... — Én nem iszom, Ne töltsetek a poharamba !" Belencéresi Dezső. Tanyán. — Egy vadász irataiból. Irta: Krúdy Gyula. Téli est volt s egyedül voltam a vadásztanyán. A sarokban vaskályha állt ós raktam a tüzet, — mert akkor nem voltam egyedül. A tüz beszélt, duruzsolt, énekelt a kályhában, a lángok lobogása ugy hatott rám, mintha a hátam mögött ülne valaki, aludna, meg nem szólíthatom, de lélekzetót hallom. Csak az tudja azt, hogy mi a tüz beszéde, a ki egyedül van téli este a vadásztanya egyetlen szobájában. Vagy ha. csak egyedül, bárhol egy szobában. Háttal ültem a kályhának az asztalnál, a fejem a tenyerembe hajtottam ós gondolkoztam. Mondtam már, hogy téli este volt? . . . Az erdőt jártam reggeltől, egy róka ugatott valahol messze a városban. Egy keskeny ösvényen a lábnyomokat sokáig elgondolkozva néztem: kutya járt erre, avagy farkas ? A hólepte mezőkön nagyokat kiáltottam a téli délutánba; havat markoltam ós megdörzsöltem vele az arcom, mint a parasztoktól láttam. Hahó ! Hahó a tél járt itt, de most a nap ragyog a lapályon, az erdő szélső fái fénylenek, mintha cukorból volnának. Nagyon is süt a nap, még förgeteg lesz belőle. S később az alkonyt láttam ismét, — hanyadszor az erdőn ? — a mint a sűrűből kijött, szoknyácskáját felemelve a bokáig érő hóban, s futni kezdett a lapályoa, a nap felé, a nap után, a hogy a fénykorong lefelé, a messzi halmok mögött. Az alkonyt persze az erdőn töltöttem, keskeny csapáson haladva,a fákat nézegetve és gondolkozva. Tiz lépésnyire megrezzent egy bokor, a hó lesuhant gályáiról s völgy felé csörtetés hallatszott ; magános szarvasbika járt itt, vagy róka esett alvó varjura? Tovább mentem. A tanya felé. Mindegy: akár haza megyek, akár itt töltöm az éjt. Előbb fát vágtam, befűtöttem és maradók sonkám elköltöttem. A medvebőrt megforditafcáim a hárságyon ós azt gondoltam magambaa, vájjon hosszú lesz-e az éjszaka ? Otthori^nagyon 4 hosszúak. Csak az éjfélt mily sokára üti ? S midőn halaványodna az ablak mögött ásitó sötétség, akkor felsóhajtasz ós fejedre húzva a takarót : „hisz én sose voltam boldog, nem ie leszek sose boldog. — Az ördög vigyen el minden asszonyt! igy sóhajtasz, ós ez már jó ; jobb az éjféli óránál, amidőn csak egy asszonyra gondolsz, egy csalfára s hinnéd, hogy megölel, hinnéd, hogy elejbe térdepelsz ós megcsókolod a lábát, de reggel sokáig heversz ágyadban ós öreg szolgád mosolygó arccal hozza az üveget — Hozza a pálinkás üveget és te délután az erdőre szöksz, fákhoz, varjakhoz és rókákhoz. Beh magas a jegenye, mégse ér az égig. A szomorkodás is csak a hólepte mezőkig tart Itt íönnek a különlegességek. — Ha már kót csóka száll a fejed felött s te szemeddel kíséred röptüket a néma madaraknak, már elfelejtetted, hogy busultál. Egy sajátságos ákácfára találsz egy mély, setét árokban. Az ákácfa szóttárja karjait, egy kopasz galyon szalmaszálra burkolt veréb fityeg. S te, mint régi vadász, tudod, hogy került oda a veréb az ákáczfa galyára. Felakasztotta magát szegényke. Bu ós baj érte. Tavaszi időben — szerelem idején — a parasztházak ereszein sok kis veróbhullát lógat a szól. A kályha már nem duruzsolt, mert fám elfogyott. Mozdulatlanul ültem az asztalnál. Előbb a tarisznyámat néztem ; ugy néztem, mintha sohase láttam volna addig. Bőrből volt, szirónynyal dúsan kivarrott. Története az : hogy először a nagyapám járt vele, aztán az apám, most én. Micsoda más története lehetne egy vadásztarisz nyának. Felálltam ós sétálgatni kezdtem a szobában. Ugyan hány óra lehet? Éjfél még messze van bizonyosan, az alacsony ablakhoz mentem ós kinéztem az erdőre. Egyszerre csudálatos hang ütötte meg a fülem. Tompa zugáshoz hasonlított ez, s egyszerre a tavaszi zajlásban levő folyó moraja jutott eszembe, a mint a keskeny hidról szoktam nézni ós hallgatni. De itt a közelben nincs folyó, csupán sivatag vén erdő, holmi nagy fákkal, a mik szeszélyes ós fantasztikus árnyékot vetettek a hóra. Leguggoltam ós ugy néztem felfelé, a fák közé, a csillagtalan szürke égre. A tompa sjajló morajt sem hallottam már. Mi lehetett az ? De aztán nem törődtem vele. Megszoktam, hogy az erdőn különös dolgokat halljak, megfoghatatlan dolgokat lássak. Visszaültem az asztalhoz. Majd felálltam. Az ablak éppen mellettem volt ós nem szerettem volna, hogy ha valaki véletlenül erre jár s engem lehajtott fővel szomorkodni lát az elhagyott vÉtiásztanyán. Mosolyogtam ugyan a gondolaton, hogy valaki erre járna? AZ erdő üres ós néma, mértföldekre nincs emberlakta vidék. Azonkívül ugy véltem, hogy a mécses, a mi az asztalon ég, messzire kivilágít az ablakon át a sötétbe. Még ide talál jönni valaki a fényre. Rabló vagy vad s nekem lőnöm kell a vadászfegyveremből . . . Eloltottam a mécsest ós végigfeküdtem a hárságyon, .akkor látszott csak, hogy milyen világos kivül az éjszaka. Szinte világos volt a szoba ós több tárgyat megtudtam különböztetni. Főként a tarisznyámat. A puskám a sarokban- állt; nem láttam, azt tudtam, hogy ott í«rr s ez megnyugtatott. Meddig feküdtem igy, mozdulatlanul a hárságyqn, szomorú, félős ós különös gondolatokba * élmerülve: nem tudom. Mint mindig, persze, szerencsétlen házasságomon gondolkoztam. Akkor is ilyen éj volt s ón szánon jöttem a vencseli tavakról. Három tüzes ló vitte a szánt ós mindenik ló nya-