Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-11-07 / 89. szám

rüsóge is van — különben azt' a hírt~is vesszük, hogy a kerület óhaj a: ne ügyvéd legyen a képviselője, teljesülhet, mert Fábry az esetben, ha megválasztják, az ügyvédi gyakorlatot nem folytatná, hanem a közügynek és a kerület érdekeinek élne. A vasárnapi függetlenségi gyűlésen valószínűleg nem lesz egyhangú a jelölés, mert pártja van Haviár Dánielnek, Tóth József és Belencéresi Józsefnek is. A Debreczeni gazdapárt szombaton délután tartja Gyom án kerületi értekezletét. A párt elnökéül Németh Lukács lett megválasztva. Halottak napja után. Létesítsünk köztemetőt. A novemberi őszi szélben zörögve hullanak a fák megsárgult lombjai. Az enyészet képe ez, az elmúlásé . . . írók és költők szeretik az ilyen ós hasonló metaforákat, a mikor emberi élet elmúlásáról irnak. Pedig a külső természet őszi elmúlása csak átváltozás, csak pihenés ós erőgyűjtés a tavaszi ujraébredósre; mig az emberi élet fiziológiai elmúlása: a legbefejezettebb vég. Átváltozás ugyan, mert „porból lettünk, porrá leszünk" ; pihenés ís, mert az emberi élet terheitől megszabadít, de ebből a pihenésből a földi életben ujraébredés nincs. Hulló falevél, lombtalan avar... ós reánk köszönt halottak napja. Szomorú megemlékezés napja ez, egy az esztendő 365 napja közül, a mikor megszününk egymást tömjénezni, más bajával törődni, egyik a másikat szólni-szapulni, hanem sietünk „kedves" halottaink országába, (a halottak mind kedvesek) a temetőkbe, s elmúlt szeretteink sirhalmán könnyeink virágaiból koszorút ionunk s a megemlékezés édes ós fájó érzelmeinek tüzéből mécset gyújtunk ! Temető ! Ennek a fogalma alatt azonban nemcsak azt a közös hajlókot értjük, a hol szülő, gyermek, testvér, jóbarát, szerető várja a feltámadás harsonáját, de egyúttal azt a hatóságilag megjelölt területet is, mely a hulláknak a közegészségügyi feltótelek szem előtt tartásával lett eltakarítása helyéül szolgál. És ez a terminológia nem tür könnyeket, kizárja az érzelmek megnyilatkozását s egyenesen arra utal, hogy a holt szülő, gyermek, testvér, jóbarát és szerető = hulla, melyet „a törvény által, vagy a szabályrendeletileg kitűzött időben el kell temetni" (1876. XIV. t.-c. 113. §) E célból „minden község köteles egy, a helyi népesedési és egészségügyi igényeknek meg felelő, kellőleg berendezett községi temetőhelyet fentartani." (1876. XIV. t.-c. 116. §.) S váljon van-e Bókósvármegyében községi, úgynevezett köztemető? Igen is, vantemető, Békéscsabán például több mint kellene; az ágost. ev. hitfélekezetnek 6, a róm. kath. hitfelekezetnek 2, a gör. keletnek 1, s az izraelitának 1, összesen tehát 10, a melyek közül 7 már teljesen megtelt s 3 csak rövid egy-két évig elógiti ki a szükségletet. Mind a 10 felekezeti, vagy is olyan, mely külömbsóget tesz halott és halott között, s csak azt fogadja magába, a ki a saját hitfe'ekezetéhez tartozik. Hja ! az egyenlőség elég ha a sirig tart; a siron tul hitfelekezetek szerint osztályoznak bennünket, mig végre, hog3

r mást ne mondjunk a nazarenus egy félreeső helyre szorul ! A halottaknak ekkónti osztályozását szünteti meg a köztemető, mely felekezeti különbség nélkül a község minden halöt-tjanak nyugvó helyéül szolgál, s Békéscsaba község, Gyula város képviselőtestülete igazán liberális gondolkozásának adja tanújelét, a mikor komoly tanácskozásokat folytat ily köztemető létesítése érdekében. AZ imént felsorolt felekezeti temetők túlnyomó része, a lakott belterület tőszomszédságában s ezzel való közvetlen érintkezés folytán nem csak a város tovább terjeszkedését gátolja, s a város alakulását károsan deformálja, de egyúttal épen ezen közvetlen közelségnél fogva valóságos köz egészségyi veszedelem, s igy mind kót oknál fogva mint törvényellenes állapot, föltótlenül beszüntetendő.El kell ismernünk, hogy az egószségyügyi törvény szigorú alkalmazása mólyen belevág egyesek érzelmi világába és kegyeletet látszik sérteni; de nem-e nagyobb kegyeletlenség, érzelmi világunkat nem-e mélyebben sértő az, hogy ha felhányva a régen porladozó csontokat, egy-ugyanazon helyre kétszer-háromszor temetkezünk ? Hisz, ha már bezárjuk temetőinket, az igy felszabadult területeket 30 éven belül nem értékesíthetjük, mert azok ez idő alatt nem érinthetők. A mi halottaink tehát nyugodtan alhatják örök álmukat. S bizonyára lesznek kegyeletes ivadékaik, kik porrá lett hamvaikat a szélrózsa minden irányában szótszórni nem engedik. Ha ez a hit ól bennünk, megnyugvással kell fogadnunk a vármegyei szabályrendelet 84. §-ának azt az intézkedését, mely elrendeli, hogy „a községek lakott részeivel közvetlen határos temetők bezárandó k". * Halottak napja után, a mikor félre tóve a mindennapi élet küzdelmeit s bánatos érzelmekkel zarándokolunk szeretteink sírjához, a mikor a legszegényebb is felvirágozza a megszentelt hantokat s a fejfánál könnyek peregnek szemeiből, — gondoskodjunk arról, hogy az örök nyugalomnak e közös helyén mindnyájan egy földön tuli közös lakóhelyre találjunk ! Esküdtszéki tárgyalás. Felgyújtotta a felesége házát. E hetet bátran az esküdtszéki tárgyalások hetének lehet nevezni. Hétfőn volt az első tárgyalás, pénteken lesz az utolsó, ha ugyan ez nem nyúlik ki még szombatra is. Hétfőn Renner Adám gyújtogatás, kedden Gyarmati Jánosnó gyújtogatás, szerdán P 1 e s k ó Mihály és társai súlyos testi sértés vádja miatt állottak bíráik előtt. kán csengő volt. Éppen ilyen éj volt . , . Bundámba burkolódzva, szerettem volna megkülönböztetni azt, hogy melyik lónak melyik csengő van a nyakán. Do csak azt tudtam meg, hogy a lógósó nagyon vékony. A tömzsi paraszt pipált, aludt, sóhajtozott s elkezdte mondani, tavaly egy gyereke halt meg torokgyíkban ... A szánt a falun kívül állítottam meg. Leszálltam ós fegyveremmel hónom alatt hosszú, nesztelen lépésekkel mentem házam félé. Od bent világos volt. Megnyomtam az ajtó kilincsét, a kapu nyitva volt, majd betörtem a vállammal az ajtót. Az asszony a szoba közepén állott. Arcomhoz emeltem a puskát, aztán leeresztettem. — Megbolondult ? kérdezte ő. — Nem, de magát nem bántom. Azt akartam bántani, aki itt volt, de már elszökött. Igazán nevetséges ! Nevetséges, ha eszembe jut, hogy milyen izgatott voltam s mégis szerettem volna méltóságos, nyugodt, gúnyos hideg ós jószivü lenni. Csak vigyen mindent magával. Pénzt is adok, ha kell . . . Remélem elveszi — az ? Vagy erkölcstelen életed akar élni. Magában meg van hozzá a hajlandóság. Jó estét. Kínomban most is nevettem. Milyen különös ez a mai éjszaka. Soha sem féltem, de most mintha a torkomba dobogna a szivem. Egyedül itt, messze az erdőn. . Különben azóta az éjszaka óta naivabb, izgatottabb vagyok. Mily bátor voltam! No de elmúlt. Egyszerre lépéseket hallottam közelegni a tanya felé. Világosan hallottam, hogy valaki jön a havon. No csak ez kellett nekem, gondoltam. Be jó, hogy a mécsest eloltottam. Az ablakon át nagy árnyék vetődött szobába. Az árnyék egy percig mozdulatlanul állt, aztán halk koppanás hallatszott az üvegen. Majd megmozdult az árnyék ós a lépéseket hallottam a ház körül menni. Ezt az időt használtam fel. Nesztelenül felugrottam, ón a puskámhoz futottam lábujjhegyen Felkaptam és hónom alá szorítottam. A lépések az ajtóhoz jöttek. Most a kilincset próbálta valaki. Megállt a vér szivemben, a kilincs nyikorgott ós az ajtó lassan kinyílni kezdett Még semmit sem •láttam a künn levőből, csak egy vastag fekete kart, a mi csendesen befele nyomta az ajtót. A legszörnyűbb perc ez volt , életemben. Megmeredve, elzsibbadva álltam. Szemeim majd kiugrottak üregükből, a j mint e karra meresztettem szemem. Az ajtó aztán félúton megállt. Ezt a pillanatot használtam tel. Iszonyú erőfeszítést tettem. Felkaptam a puskát remegő karjaimmal. — Ki az ? — kérdeztem olyan hangon, minthi nem is én beszéltem volna. — Lövök . . . A kar visszlugrott. Futó gyors lépések hallatszottak, a mik az erdő fele távolodtak. Egész éjjel nem hunytam be a szemem. Az ajtót gondosan bezártam és akkor, azóta is sokszor gondolkozom azon. Hogy ki járt az erdei tanyán azon a téli éjszakán. Kót óv múlva a vadásztanyán a kerülő leányát felakasztva találták. Öngyilkos volt. Néha arra gondolok, hogy talán az a lány járt ide ós még valaki, a ki nagyon szerethette őt, hogy éjjel mórtföldekről eljött utána. A közönség érdeklődése igen lanyha, a kisebb ügyek nem gyakorolnak vonzó hatást. Valószínűleg mindenki pénteken akar eljönni, mikor Cs. Horváth István békési felesóggyilkos ügye kerül tárgyalásra. Az említett két gyújtogató beismerte bűnét, s az esküdtek mindkettőt bűnösnek is mondták. Igy a gyújtogatás büntette miatt több évi szabadságvesztést kaptak volna büntetésül, de az esküdtek mindkettőnél azt is kimondották, hogy a gyújtogatás elkövetésekor nem voltak beszámítható állapotban. Ez alapon pedig a birák mindkettőt felmentették. Hétfőn délelőtt ítélt a társadalom nevében az esküdtbíróság R e n n e r Adám felett, ki felgyújtotta féleségének a házát. A közönség érdeklődése igen csekély volt. A tárgyalás menetét igen kevesen hallgatták, nem volt érdeklődés a gyújtogató iránt. Délelőtti 9 órakor kezdődött a tárgyalás. V. Szathmáry Arisztid elnök, dr. T h o 1 t és dr H u b a y birák, dr L i s z y Viktor ügyész, dr. F o 11 m a n n védő és az esküdtek elfoglalták helyeiket s megjelentek a teremben a tanuk s szuronyos börtönőr kíséretében a vádlott. Az esküdtbíróság elnöke V. Szathmáry Arisztid konstatálta, hogy az idézettek, mind megjelentek, csupán az esküdtek közül igazolták néhányan távolmaradásukat írásban, mit az elnök elfogadott, azonban W i g n e r esküdtet a szolgálattótel alól teljesen felmentette, Dr. Tholt biró" az esküdtek nevével ellátott cédulákat helyezett az urnába, melyből az elnök kisorsolta a Benner ügyében.itólő esküdteket. Áz urnából Lehóczky Mihály, L i c htenstein József, S ü d y István, Baranyai Kálmán, dr. L á s z 1 ó Elek, He v e s i Antal, Hü ke Lajos, Léderer Rudolf, Z a 1 a y György, Madarassy László, P a p p István, O s a p a i Lajos neve került ki. Pótesküdtek lettek S t e i n János és H i r s c h 1 Márton. Renner Ádám a vádirat szerint 1901. évi május 29-ón felgyújtotta a felesége tulajdonát képező házat, éjjeli 2 -3 óra között. A házban aludt felesége 7 gyermekével, azonkívül lakója D i s k an t Mih á 1 y borbély, feleségével, kis gyermekével és segédével. A vádlott igen megtörve jelent meg az esküdtek előtt, alig mer beszólni, reszket, hangja megcsuklik ós többször sirva fakadt. A vádlott. Elmondja, hogy csizmadiamester, Mezőberényben 1860-ban született, hogy mikor nem tudja, ugy őszi időben. Megállapították, hogy decemberben. Ag. ev. vallású, nős, kót gyermek apja. Az elnök kérdésére beismeri, hogy ő követte el a gyujtogatást, de hogy miért, „maga sem tudja". Azt sem tudja, hogy miképpen indult a dolog. Előbbi vallomására egyáltalán nem tud visszaemlékezni. Szakmáry elnök emlékezetébe hozza, hogy előbbi vallomása szerint kosarában szalmát vitt fel a padlásra, azt gyufával meggyújtotta ós az eresz alá helyezte Vádlott nem emlékszik, de ha ugy vallott akkor, hát bizonyos, hogy ugy is volt. Hivatkozik fejfájására, nyomorúságára. Még néha éheztek is. — Ki költötte fel a házban levőket, kérdezte

r az elnök. — Én nem tudom, hogy kicsoda? — Hiszen beismerte, hogy maga költötte fel őket. — Meglehet, de nem emlékszem ! — Mi volt a célja a gyujtogatással ? — Én nem tudom, mondta vádlott rendes feleletét. A ház biztosítva volt, de hogy a biztosítási dij ért gyújtotta volna fél, tagadja. Ez eszében sem volt. Az elnök Renner első vallomásának jegyzökönyvét is felolvastatta, mely szerint vádlott bűnét beismerte és elkeseredettségével, bánatával védte magát. Hét gyermeke van, a legidősebb 14 éves, a legfiatalabb 4 éves. Adósságokért, adóért nagyon zaklatták, ez keserítette el. A tanuk. Most következett a tanuk kihallgatása. Első tanúként Renner Adámnó, szül. K a i s e r Erzsébetet hivták fel. 36 éves, református, 1096 korona kára van, férje ügyében nem tanúskodik. Második tanú D i s k a n t Mihály, 32 éves, battonyai születésű, vésztői lakos, nős, egy gyermeke van. Bútora és ruhája égett el 454 korona értékben, ezt polgári uton keresi. Hallomásból tudja, hogy Renner a tettes. Renner költötte fel. Áz udvarra nyiló ablakon zörgetett s mondta, hogy keljenek fel, azt mondják, ég a házam. Mikor kijöttek, a ház egészen égett. — Milyen benyomást gyakorolt önre Renner ? — Mintha meg lett volna ijedve. Sirt ós szaladgált. — Sok adóssága volt Rennernek ? — Nem tudom, de ügyvéd járt nála. Még Tholt biró, a vád képviselője s a védő intézett kérdéseket e tanúhoz, azután költségei fejében 7 koronát megállapítottak. Utána következett felesége, szül. Nagy Mariska, 25 éves, református. Elmondja, hogy Renner zörgetósóre ébredt fel, azután férjével, ki kis gyermeküket fogta fel, menekült. Segédjük Ivanovics a kamarában aludt, őt Renner nem költötte. Már a tűzeset lefolyásakor sokan Rennerre gyanakodtak, ki akkor, ha közeledett hozzá valaki, nagyon jajgatott. Ugy gondolta ő is, hogy Renner tetteti magát. Renner kissé izgága volt, de az első csizmadia volt a faluban. Néha komor volt. Nagy Mariskához még a védő, ügyész ós Tholt biró intézett kérdéseket. Tanudijban 7 koronát állapítottak meg. Harmadik tanú volt Ivanovics István, 19 éves fodrászsegód, görög keleti vallású, ólesdi lakos, kára nem volt. Nem költötte senki, a nagy hőségre ébredt fel, midőn már az ajtófélfa égett. Renner siránkozását tettetósnek nézte. — Milyen volt Renner életmódja ? kérdó az elnök. — Elsőrangú étkezésük volt, még a kutyának is jutott. Hus volt mindennap. Follman védő: Fájté a feje sokszor a vádlottnak s szomorú volt-e ? Ivanovics tanú: Nem igen volt szomorú, mindig viccelt. Költségképpen 42 koronát ítéltek meg uski. M á n d y Aladár a hazai általános biztositó-társaság képviselője elmondja, hogy kárt csak annyiban szenvedtek, hogy 96 koronát liquidáltak a táz miatt, de ezt az esetben fizetik ki, ha Renner bűnössége nem bizonyul be. Renner felesége tudott a gyujtogatásról. 53 korona költségük merült fel. Személyére nézve 25 korona dijat állapit meg a biróság. Orvosssakértők. A tanuk után az orvosszakértőket hallgatták meg. Dr. Z ö 1 d y János szerint a vádlott rendes alkatú ember, szervezeti baja nincs, családjában sem fordult elő. Rövid eszű, tanulatlan ember, aki nem tud számolni a jövővel. Dr. Pán dy szintén igy nyilatkozott. Vádlottnak műveltsége nincs, korlátolt gondolkozású. A kérdések. A vád képviselője, dr. L i s z y előterjesztette az esküdtekhez intézendő kórdóst. Bünös-e Renner abban, hogy felesége házát május 29-ón éjjel, midőn abban tartózkodtak, — felgyújtotta? Igen-e vagy nem ? Dr. F o 1 m a n n védő mellókkórdóskónt kívánta azt, hogy nem tartják-e, nem tekintik-e vádlott beszámithatóságát kizártnak a tett elkövetésekor. Miután az esküdtek kórdóseket nem terjesztettek elő, Szakmáry elnök felfüggesztette az ülést s a biróság visszavonult a kérdések megállapítása végett. Negyedórás szünet után a biróság visszatért. Az elnök kihirdette, hogy kót kérdésre kell felelniök az esküdteknek. Első: bünös-e Renner Adám vádlott abban, hogy felesége Ka i s e r Erzsébet telekkönyvi tulajdonát képező házat, mely a vádlott ós családja, nem különben D i sli a n t Mihály ós hozzátartozóinak lakásául szolgált, -- 1901. máj 29-ón éjjeli 2—3 óra között felgyújtotta oly időben, midőn abban tartózkodtak. Ha e kérdésre igen a felelet, akkör a következő kérdésre is válasz szükséges: öntudatlan állapotban volt-e vádlott vagy a nagy munkahiány ós családja nagy száma ós szorult anyagi helyzete folytán való elkeseredésében beszámíthatatlan volt-e elmebeli állapota a tett elkövetésekor. A vád és védelem. Ezután következett a vád és vádbeszéd. L i s z y Viktor kir. ügyész a vádat beigazolva látja, büntetést kór, miután vádlott azért gyuj jotta fel a házat, hogy a biztosítási dijat zsebrevágja. Renner teljesen beszámítható állapotban követte el tettét. Dr. Follman János védő a vádlott tettének indokait adja elő s vádlott akkori I állapotát beszámithatatlaunak mondja. Orvosszakértők szerint is korlátolt eszű ember, kit a nagyszámú család gondja s az anyagi nyomorúság teljesen megzavart. Sőtót gondolatokkal küzdött, amit kór figyelembe venni. A verdikt. A védőbeszód után az esküdtek visszavonultak, hogy meghozzák a verdiktet. Mint legidősebb esküdt dr. László Elek lett az esküdtek főnöke és ő olvasta fel az „igazmondást", mely szerint az első kérdésre a felelet: 7-nól több igen, a második kérdésre szintén igen, vagyis Renner Adám bűnös, de tettét beszámithatlan állapotban követte el. A biróság visszavonult s rövid idő lefolyása után V. Szakmáry Arisztid kihirdette az ítéletet.