Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-20 / 84. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, október hó 20-án 84. szám. BEKESMEGYEI I0ZL0NY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A legégetőbb kérdés. Minden állam törvényhozása a legbuzgóbb gonddal veti magát nemzete anyagi érdekeinek istápolására és ebben a nagy versenyben a magyar nemzet törvényhozásának sem Szabad hátramaradnia. A most megválasztott országgyűlésnek fokozott gonddal kell a nemzet anyagi érdekeinek vizsgálatához és gondozásához fognia, mert az eredmények, a nemzet anyagi erőinek általános hanyatlása azt tanúsítják, hogy az eddigi törvényhozó-testületek ezt a teret meglehetősen elhanyagolták. Az a kérdés, külömbözik-e a most megválasztott országgyűlés e tekintetben előzőitől? Ez a kérdés bizonyos irányban figyelmet keltő. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a küszöbön álló törvényhozási ciklusnak egyik legfőbb feladata az adóreform lesz. A megerősödött agrárius fölfogás itt garanciát nyújt, hogy adórendszerünk átalakítása alkalmával a roskadásig megterhelt földbirtok kíméletben fog részesülni. De fontos ez a körülmény abból a szempontból is, hogy hitelügyünk alapos rendezése aligha fog elmaradhatni ennek az országgyűlésnek a teendői sorából. Ennélfogva j reményünk lehet arra, hogy lényeges és hatásos intézkedések fognak történni abban az irányban, hogy földbirtokunk az eladósodás terheit, ha nem is képes egyszerre végleg megszabadulni azoktól, legalább könynyebben elviselhesse. Csakhogy mind ezt — mozgatni, sürgetni kell; nem szabad az iniciativát teljesen a kormányrj bizni, amely gondjai közepette könnyen megfeledkezhetik még sz

1 ilyen életbevágó reformok formába I öntéséről is. Aggodalmat az agrárizmusnak ez a megerősödése ne ébrezszen senkiben se. Senki se kivánja, hogy a földmivelési érdekek fokozatosabb istápolása a többi foglalkozási ágak rovására történjék. Nem is történhetik, mert a földbirtoknál bekövetkező minden erőszaporulat nálunk a többi fog lálkozási ágak erejét is szaporítja. Sőt még azt sem kivánja senki, hogy az állam az iparra és kereskedelemre fordított gondját ós támogatását bármi tekintetben csökkentse; a legtulzóbb agrárius sem veszi bizonyára rossz néven a kormánytól, ha iparfejlesztési politikáját az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben folytatja. A legutóbbi minisztertanácson is hallottunk beszédeket a magyar ipar érdekében. S miután nem annyira a fővárosi, mint inkább a vidéki ipar pang, a minisztertanács el is határozta, hogy a vidéki ipar pangásán amennyire lehet segíteni fog, különösen ujabban tervbe vett állami építkezésekkel. A legfontosabb közgazdasági kérdés azonban az önálló vámterület kérdése. Ha Ausztria nyugodtan viselkedik, fentartja a mostani állapotokat és nem sérti a reciprocitást, akkor ez a kérdés a most megválasztott országgyűlésen érdemlegesen szóba sem kerül, mert a magyar országgyűlés egyoldalú intézkedése 1907-ig szól. Csakhogy a megváltó zóban levő korszellem az egész nemzetközi vámrendszert ledöntéssel fenyegeti és ilyenkor kevés kilátás van arra, hogy az olyan vékony alapra fektetett építmény, mint a minő a mostani osztrák-magyar vám- ós kereskedelmi „ állapot" — oly soká sértetlenül fennállhasson Itt is találunk egy kis biztató jelenséget; azt, hogy a közös vagy külön vámterület kérdése kezd már kiemelkedni a pártdogmák szük és merev keretéből. Csakhogy még jobban, sokkal jobban ki kell emelkednie. Abban a nagy, az egész földgömbre kiterjedő mozgalomban, a mely világszerte széttépni készül a kereskedelmi szerződéseket, hogy helyökbe a gazdasági elzárkózást és a nemzeti termelés és fogyasztás fokozott védelmét léptesse, lehetetlen a magyar nemzetnek azon a kisszerű és kicsinyhitű állásponton maradnia, amely az üdvözülésnek csak egy módját, az Ausztriától való szabad kizsákmányoltatást ismeri. Általában mindezekben a közgazdasági kérdésekben mire van legnagyobb szükség az uj törvényhozás részéről ? Lelkiismeretességre és alaposságra. A korszellemei haladni kell, másként elmaradunk és elbukunk. Félre kell dobni az elavult dogmákat, az elkopott sablonokat és a pillanatnyi kényelem szempontjait. A nemzetek között a létért való küzdelem a mostani világban a közgazdasági téren folyik: nekünk is tehát ott kell legerősebben fölfegyverkeznünk. Ott, ahol eddig a leggyöngébbek voltunk, mert gyöngékké tett bennünket a felületesség. Egyről-másról. Fővárosi levél. Budapest, okt. 18. A politikai életben a választási hangulat immár teljesen elpihent. Már szinte biztosan tudjuk, hony hány szabadelvű, hány függetlenségi, hány néppárti képviselő lesz. S a mint beszélik, csupán egy pártban nem törhetnek ki a belviszályok. A demokrata pártban, mert ezt — egyedül Vázsonyi Vilmos dr., a tehetséges, kitűnő szónok, ügyvéd képviseli. Felszínre most a házelnökség kérdése került. Már a szabadelvüpárt hivatalos lapja is nyíltan kimondta /Jpponyi Albert gróf jelöltségét az elnöki állásra. Perezei Dezső mehet nyugalomba Ós pihenhet babérainÉs szépen is elbúcsúztatták. Megdicsérték nagyon, különösen, hogy személyes ambícióit legyőzte s hogy belátta: Jlpponyi előtt ki kell térni. S bármilyen szempontból nézzük is a dolgot, Jlpponyi nagy tudásának méltó helye lesz az elnöki szók. Vógjte csakugyan bársonyszékhez jut a „nemzet vezére". Azt mondják, hogy régi terve ez már Széli Kálmánnak ós Perczel Dezsőtől eltekintve, Jlpponyin kivül más politikai egyéniség kombinációba sem jött. Ha csakugyan Jlpponyi lesz a ház elnöke, méltó és érdemes kezekbe teszik e diszes hivatalt. S talán az elnöki széktől nem lesz olyan messze a — miniszteri szék sem. Most az ui képviselőházat várjuk. Nem telik bele egy hót s már megismerkedhetünk a tiszta választások eredményével, a sok uj honatyával, a kiknek most ugyancsak meggyült a gondjuk a — díszmagyar dolgában. Mindegyik ki akar tenni magáért s lesz is 24-én a Sándor-utcában olyan tarka színpompa, hogy feldobban a szivünk a láttára. Ám a tarkaság azontúl sem fog kivonulni a Házból. Vagy nem elég tarkaság-e, ha a legöregebb Madarász apó közelében meglátjuk a fiatal miniszter buktatót, ha a mágnásnál is mágnásabb honatyát öszszehasonlitjuk az ákosfalvi harisnyás követtel, a ki mellett egy-egy néppárti honós lelki atya szoknyája fog feketélleni. A papi ruháról jut eszembe, a tollam alá, az az érdekes hir, a mely politikai körökből kiszivárgott. Arról beszélnek ugyanis, Békésmegyei Közlöny tárcája. Ella asszony esókja. Irta: Belencéresi Dezső. I. Ella asszony sebesen nyitotta ki a halmosi vasúti váróterem ajtaját. Keztyüjót lecsapta az asztalra ós durcásan fordult belépő férje felé. — No lássa, maga okos, kár volt olyan nagyon sietni, nincs itt a vonat! Tamássy nyugodtan vette elő szivartárcáját, rágyújtott s azután fordult Ella felé, ki már a tükör előtt igazította a kalapját. — De édes Ella, ha maga olyan sokáig öltözött volna, mint szokott, csakugyan lekésett volna. De különben már látom, kezd belejönni a gyors öltözködésbe ! Ella asszony még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, aztan leült az ura mellé. Rákönyökölt az asztalra. — Csak hallgasson. Ez már régi nótája maguknak, Nem tudna már valami ujabbat mondani . . . Azt mondja meg, hogy mit csinál addig, még ón nem leszek itthon ! Képzelem, lesznek lumpolások! Tamássy mosolyogva nézett a feleségére. — Ez meg a maguk régi nótája, aszszonyom . . . Lumpolás ós a klub . . . Ha magukon állana, tudom, hogy minden kaszinót, kávéházat és vendéglőt eltörölnének a föld színéről . . . Hát persze, hogy lumpolni fogok. Itt van egy színtársulat úgyis. Megpezsgcí tetem a orímadonnát, a maga virágos kertjót lekaszáltatom és elküldöm neki . . . En még megleszek valahogy, — sóhajtott egy hosszút Tamássy, — de maga drága, maga mit csinál?! Ella asszony kacagni kezdett. Megigazította karpereces kezével a haját s mosolygó szemmel fűzte tovább a tréfát: — Így tesz maga uracskám?! Hát én se leszek jobb . . . Kurizáltatni fogok'magamnak . . . Aztán meg . . . Ella asszony most bele nézett a tükörbe, mintha rámosolygó képmásától kérne egy jó gondolatot. — Aztán meg — kis kezével ráütött az asztalra — meg is szököm. Ugy ám uracskám . . . Megszököm . . . Egy csinos úrral, a kinek nem olyan csúnya kormos bajusza van, mint magának ... És Ella asszony pödörni kezdte azt az ócsárolt bajuszt. — Hanem szőke . . . Kivül fütyült a vonat. Ella felugrott, felkapta a keztyüt ós felhúzta az ura segítségével. Tamássy körülnézett, azután magához szorította Ellát, megcsókolta ós siettek ki a perronra. Ella asszony még a kocsi ajtajából csókot dobott az urának — Pá édes . . . Tamássy megfordult, visszament a perronra s nekidőlt a korlátnak. A vonat indulni kezdett s Tamássy végignézett a kocsisoron ós szinte megingott alatta a föld . . . Látta, tisztán látta az elsuhanó ablakon keresztül: egy szőke bajuszú ur ölelve tartotta Ellát ós csókolta az asszony ajkát . . . Tamássy óriási keserűséggel s valami éles, görcsös fájdalomal a szivében nézett meredt szemekkel a vonat után. Látta, tisztán látta. Ellát megcsÓKoIta egy ismeretlen ember. Az ö aranyos, édes feleségét ... És Ella ugy tapadt a szőke bajuszu úr mellére mint a futó fához. Ennél a gondolatnál megreszketett Tamássy ós ökölbe szorult a keze. De nem volt álom. A vonat elvitte a hűtlen asszonyt, csak a tépett, foszlányos füstfelhőt látta | a levegőben ós abból is Ella mosolygó szeme intett felé. Sötét arccal, összeszorított ajakkal dőlt a korlátnak. S hirtelen újra visszacsengett fülébe Ella beszéde. — Megszököm . . . Megtette . . . De mi oka volt rá . . . Tamássy összetörte a szivarját, eldobta s félig-meddig szódülő fejjel nyitott a váróterembe. II. xx váróteremben egy podgyásszal megrakott vasúti szolga magyarázott valamit egy magas urnák. S a mint Tamássy belépett, felé intett a szemével. XiZutas mosolyogva lépettTamássy elé. — Bodor ükos vagyok, ha ugyan megismersz még Laci! Tamássy ránézett régi jó barátjára és örömmel ölelte meg. — Szervusz édes Ákosom ! No ez nem szép, hogy meg sem ismertelek . . . — Légy nyugodt Laci, én sem ismertelek volna meg ! — Hogy kerülsz erre . . . Akárhova is jöttél, rögtön és egyenesen jösz hozzánk . . . Az az, tette hozzá keserűen, hozzám . . . Tegye a kocsimra a csomagokat, szólt hirtelen a hordárnak. Bodor ránézett Tamássyra. — Akkor megmondom, hogy egynesen hozzád jöttem ... Ez az első látogatásom a válóperem óta, mert most újra legényember vagyok ! Tamássy sóhajtott egyet. — Elváltál? — El. Megcsalt az asszonyi Tamássy részvéttel mondta ki a szókat. — Téged is ? - Szegény barátom ! Bodor csodálkozva kiáltott fel. — Is? Téged is? Tamássy szomorúan bólintott. — Most hát vigasztalhatjuk egymást Akos . . . Bodor felkapta a fejét. — Vigasztalni! Ellenkezőleg. Együtt fogunk örülni azon, hogy becses nejeink ezentúl nem nekünk fogják prezentálni a szabónő ós divatárusnő számláit I Hogy nem fognak a mi mulattatásunkra zokogási hangversennyel egybekötött ájulási előadást rendezni . . . Sőt klubjainkra sem fogják az átkok viharos menyköveit zúdítani . . . Valamint nem szerződtetnek titkos rendőröket, a mi szolid kimaradásaink ellenőrzésére . . . Nőgyűlölő vagyok barátom, nőgyűlölő . . . Teljesen ós egészen ! Szólt Bodor ós fel-alá járt a teremben. Tamássy Bodor karjába öltötte kezét ós felelt. — Az leszek már én is barátom. Hanem induljunk befelé . . . Elbeszéled a történetedet, ón is elmondom az enyémet. Menjünk ! Kivül felléptek Tamássy kocsijába és a kót almásszürke vitte a hintót. III. — ... Megcsókolta mondom, megcsókolta. Ennyi az egész . . . Fejezte be a beszédét Tamássy ós ledőlt a dohányzó börpamlagára. Bodor támlásszóken ült a kis dohányzó asztal előtt ós Ella asszony olaj kópét nézte, amely az íróasztal felett függött a falon — Az ón történetem másféle. Tudod, már régen mesélték a városban a dolgot, de az ilyen hir ritkán ós későn jut a férj fülébe. Valahogy megtudtam ós meg iscsiptem egy délután becses nőm ő nagyságát a dragonyos főhadnagyával együtt. Másodnap ő nagyságát felpakoltam kalapskatulyáival, blúzaival ós számtalan hímzett milieu-ival együtt és haza küldtem express vonaton a kedves mamájához. Har-