Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-20 / 84. szám

hogy a papi állást is beveszik az inkompa­tibilisek közé, ugy okoskodván, hogy a kettős atyaság valamelyik gyermekre hát­ránynyal jár. Vagy — igy mondják — jó képviselő a pap, a kinek ilyformán köte­lessége az üléseken részt venni, a minek folytán meg nem tehet eleget lelkipásztori nehéz ós nemes hivatásának; ha pedig egy­házának viseli gondját, természetszerű kö­vetkezmény a képviselői megbizással járó felelősséges munka e lhanyagolása. Vagy­vagy, fogják tehát mondani a kép viselő­papoknak, ... ha mondani fogják. Mert amint emiitettem, ez csak „kiszivárgott" hir, a melyért ha nem is vállalja el senki a felelősséget, följegyzósre érdemes, mint a tisztulási processzió fejlesztésének tünete­Szó sincs róla, különös képe volna a képviselőháznak a már megszokott reveren­dák nélkül! Érdekes volna látni. Valami van a levegőben . . . Nem tudja senki, csak érzi. Nem hiszi senki, de már elképzelik. Ugy kél a hir — a kormány­válságról. De ez nem az ismert agrár kombináció. Valamivel talán reálisabb az alapja. Nem is most, hanem később. Majd ha a dele­gáció tárgyalásai megkezdődnek. Összefügg a dolog a katonai ezred­rendezéssel ós hadilétszám emelésével. Ez pedig annyit jelent, hogy pénz kell, sok pénz kell. Ez meg annyit jelent, hogy nagyobb lesz az adó. Némely beavatott körökből eredt a hir, hogy Széli Kálmán ellenezné a hadi­létszám emelését: a sok pénz kiadását. S döntésre a dolog nem kerülne most, csak a delegációkban. Ekkor fogja talán Széli Kálmán — esetleg — elhagyni a helyét. Az utóda pedig ki lenne más, mint — Apponyi! De a politikai jóslatok ritkán teljesednek be . .. Eligazit az idö mindent! * A pólai tengerészönkéntesek ügye egé­szen felzavarta a magyar közvéleményt. Hasábszámra jönnek a tudósítások az ön­kéntesek keserveiről. S ha a tudósitások nem túloznak és tiszta tényt elfogulatlanul adják, ugy csak ugyan fellázadhat az ember vére e kegyet­lenségek hallatára. Egy az örültek házába jutott, egy agyonlőtte magát. Kót martirja a mostani militarizmus brutalitásának. Kót martir, a mely talán megmenti a többit a szenve­déstől. * íme, alig hogy megnyílt a zaklatott multu Fővárosi Orfeum, már öles betűk kiáltanak ránk a hirdető-oszlopokról: vF Jo­lies Modorne ! Megnyílik már 19-ón !" És százat teszek egy ellen, székesfővárosi aranyifjuságunk még meg sem fog barát­kozni az uj mulatóval, már ujabb szirén­hangok csábítása fogja kísértésbe hozni ; javában készül ugyanis az uj Somossy­mulató, s ha még nincs is a közeli meg­nyitás stádiumában, a leleményes igazgató már jó előre reklámot csinál a star-jával Budapest egykori „bálvány u-ával, Carola kisasszonynyal, a ki múltkori uralkodása alatt karréban vágtatva tiporta el fiatalsá­gunk törékeny szivét. Néhány hót múlva e nemben speciali­tásunk is lesz: a 7 arka Színpad. Kíván­csiság ós érdeklődés nem hiányzik, s ha meggondoljuk, hogy a jeles irók nagy sora, fel egészen . . . egészen . . . Heltai Jenőig fogja ellátni szöveggel, muzsikával a mű­sort : nem kevés bizalommal várhatjuk az első magyar Uberbrettl-t. A főváros irigyelt közönségére külön­ben mindig, főleg ilyenkor, ősztájt, vár valami szórakozás, mindig van mire ké­szülnünk, Csaba közgyűlése. Választás. Helypénzdij szabás. Mondanunk is felesleges, hogy nagyobb volt a városatyák érdeklődése a választás, mint a költségelőirányzat tárgyalása iránt. Mintegy harminc képviselő voltjelen, szinte jóleső benyomást okozott a máskor üres, most pedig népes terem. A segédgyámi ós Írnoki állás betöltésén gyorsan átestek. Segédgyámul Gécs Jonost, írnokul pedig Kesjar Bélát választották meg közfelkiáltással. A közgyűlés tárgyai közül a tanács­nak javaslata a vásári ós hetipiaci helypénz díjszabás egy-két tételének mérsékelt fel­emelése iránt, több felszólalásra adott al­kalmat s végül a javaslatot egy bizottság­hoz utasították véleményadás végett. A közgyűlésről tudósításunk a követ­kező : Választás. A két állás betöltésére Seiler Elek tb. főszolgabíró elnöklete alatt tisztiszékkó alakult a közgyűlés. í\.z elnök szívélyesen üdvözölte a meg­jelenteket, tudatta, hogy a segédgyámi állásra Gécs János és Jancsolt Endre, mig az írnoki állásra s részben a segédgyámi állásra tizenkét pályázati kérvény érke­zett be. ÜL kandidálás megejtésóre Zsiros András biró elnöklete alatt Ursziny Dezső, 'Ro­senthal Ignác, Varsagh Béla ós Patay Györgyből álló bizottság küldetett ki, mely újra megjelenvén, Seiler Elek jelentette, hogy Jancso/i Endre pályázati kérvényét a segédgyámi állásra visszavonta, a többi pályázók mind kandidálva lettek. A segédgyámi állásra csak Gécs János neve, mig az irnokira csak Kesjár Béla neve lett hangoztatva, igy az elnök mind­kettőjüket közfelkiáltással megválasztottak­nak jelentette ki, kik nyomban Wilim rendőrfőbiztossal együtt letették a hivatalos esküt. A közgyűlés. Most Zsiros András biró vette át az elnökióst és előterjesztettek a rendes havi jelentések. A kórházban 82 egyén gyógy­kezeltetett, a szegónyekházában pedig 30 ápoltatott, 284 korona költséggel. A megyei 73%-os pótadót, melyet Csabának a megye által a tüdővészesek szanatóriumánál tett 10.000 koronás ágy­alapitványhoz fizetni kell, elhatározta a köz­gyűlés, hogy azt az 1500 korona 45 fillért kitevő összeget a rendkívüliekre előirányo­zott összegből fizeti. Beliczey Rezső azt kivánta, hogy azon esetben, ha Bókósmegyóban tüdővészesek részére szanatórium állittatnók fel, az összeg az utóbbi célra visszatórüljön. Korosy László adta meg a felvilágosí­tást, hogy a teljes, a megye által tett ala­pítvány is ily klauzulával tétetett. Jelentette a tanács, hogy az esti tan­tolyamu iparos tanonciskola céljaira bérbe vette a volt Piffkó-féle házat. Az iskola berendezéséről gondoskodott, ugy hogy a napokban kinevezendő tanerők már no­vember elején az oktatást megkezdhetik. A vásári és hetipiac helypénz. j± tanáos, hogy a város jövedelmét szaporítsa ós a még 1871-ben alkotott hely­pónzszedési díjszabás szabályrendeletet a megyebeli községek ilynemű díjszabásához viszonyítsa, az alábbi javaslatot terjesztette a közgyűlés elé. JAVASLAT Békéscsaba község által alkotandó heti és országos vásári helypénz-dijjszabásra vonatkozó köz­ségi szabályrendeleti javaslat g Dijjeg yzés eddig) most fillér I. Szekéren való árulás Minden gazdasági és nyers terményekért két kerekű előfogatos kocsiban . • Minden négykerekű kocsiért .... Minden befogott vagy utánna kötött lóért darabonként Minden egyéb árukért, tehát ipari és gyári müvekért, minden négy kerekű fogatos kocsin II. A vásár helyén kirakott áruk árulisa. Ha azok földön áruitatnak, •méterétől Ha asztalon vagy szokott sátorban árui­tatnak, •méterenként Ha bezárható boltokban és sátrakban árultatnak, •méterenként .... III. Hajtott barom eladása. Minden darab egy éven felüli jószágért (ökrök, bikák, tehenek, szamarak után) Minden darab egy éven alóli kis jó­szágért (mialatt a többi fajok értetnek) IV. Gyalogosok. Minden áruért, mit egy gyalogszemély kosarakban, zsákokban, talicskán vagy kiskocsin vásárra visz, mihelyt ő azzal a vásárokon bizonyos helyet foglal . Falkaként felhajtott vagy kocsikon ho­zott liba, pulyka darabonként . . . Kocsival hozott aprójószág után tekin­tet nélkül azok számára, kocsinként . Minden kézben hozott aprójószágért, tekintet nélkül annak számára vagy egyéb árukért 4 4 4 8 ­4 10 10 2 2 4 . 4 12 12 4 1 10 1. Az ekként megállapított helypénz helybeliek által fizetendő ugy szerdai, mint szombati hetipiacok, valamint országos vásárok alkalmával. 2. Vidékiek ugy a hetipiacok, mint országos vásárok alkalmával kétszeres dijat tartoznak fizetni. 3 A kik a vásárban helyet nem foglalnak, helypénzt fizetni nem tartoznak ; ezek ugy személyük, mint szekereik és igavonó jószágaik után a vámház­nál átmeneti jegygyei látandók el. 4. Szopos jószág után, ha az anyával hajtatik fel, helypénz nem fizetendő; ha azonban a szopós jószág eladásra szánt külön darab gyanánt hajtatott fel, helypénz alá esik. 5. A kik gabonamintát visznek fel kendőkben vagy zacskókban, dijat nem fizetnek. Korosy László elsőjegyző ismertette az indokokat, miért terjesztette ezt elő a tanács. Tette ezt azért, mert a mostani díj szabás, a megyebeli községekéhez ha­sonlítva, igen alacsony. Mig például Osabán 24 fillért fizetnek, addig Gyulán 44 fillér a bór; a díjszabás emelése igen csekély, de mégis az eddigi 6000 korona bérnél jóval magasabbra lehet számítani. Fábry Károly jól megfontolni kívánja a díjszabály emelését; a vidékiekre nem kel­lene magasabb díjtételt megállapítani. Beliczey Rezső egy fillér helypénzt szedetne azoktól, kik karon vagy háton hordják piacra a csekély összegű árut. Korosy László eloszlatni kívánva az aggályokat, megjegyzi, hogy a dijszabás csak a kocsikért fizetendő tétel 8 fillérrel való emelését javasolja, a többi az eddigi marad. A vidéki szívesen felkeresi a csabai piacot, mert itt mindig biztos és magasabb árt fizető vevőre számithat. Varságh Béla szintén tekintettel kíván lenni az idegenekre, Fábry Károly pedig az iparosokra. Sok apró részlet felemlítése után Ko­rosy azt is ajánlta megfontolás tárgyává tenni, nem lenne-e célravezetőbb, ha a helypénzszedési jogot házilag kezelnék. Ez általánosan tetszett s elfogadták Ursziny Dezső azon indítványát, hogy a díjszabásra ós a házi kezelésre nézve egy bizottság tegyen javaslatot. A bizottság a tanácsból, ezenkívül Fábry Károly, Szalay József, Kocziszky Mihály és Beliczey Géza tagokból áll. A javaslatot pedig megküldik minden kép­viselőtestületi tagnak, hogy ezzel is meg­j könnyítsék a legközelebbi közgyűlésen való 1 tárgyalást. Városatya választás. Az év végével tiz képviselőtestületi tagnak mandátuma lejár; a választás meg­ejtésóre tették meg az intézkedéseket. A közgyűlés elhatározta, hogy a tiz kerület beosztása az eddigi marad. Válasz­tási helyekül, ugy mint eddig is, megke­resi az ág. ev. és róm. kath. egyházakat, hogy a szükséges iskolahelyisógeket e célra engedjék át, az illető tanítóval, kik a jegyzői tisztet végzik. A főszolgabírót felkéri a közgyűlés a választási elnökök kineve­zésére és a választási nap kitűzésére. Apróbb ügyek. Tudomásul szolgált, hogy a tanács 24 : hold földet 14 egyénnek 942 kor. 34 filló­| rért bérbe adott, Bontra Györgynek pedig ; a' Vigasz-utcai kisajátításnál felmaradt 290 ! öles háztelket 624 koronáért eladta. A Barnum-vállalat megfizette a reá kivetett 115 korona pótadót. A tulajdonjog elismeréséért Csabának évenként 5 drb arany bevétele van. A ta­madnap a főhadnagy úrral megverekedtem és egy igen csinos kis vágást adtam neki, rézsútosan a szemöldökén, az orrán át. Erre se fognak többet ránézni az asszo­nyok. Negyednap 36 íven megcsináltam a válókeresetemet és — ma barátom, ismét szabad ember vagyok 1 És hogy újra meg­házasodjam, olyan bolond nem leszek ! Bodor letette a szivarját, felugrott és zsebredugott kézzel megállott Tamássy előtt. Tamássy meg egyre gondolkozott ba­rátja esetén. Ez mégis kézzelfoghatóbb do­log, mint az övé. A maga bajáról meg­feledkezve mondta. — Szegény ü.kos ! Bodor legyintett egyet. — Ellenkezőleg . . . Végtelenül örü­lök az esetnek. Képzeld el barátom az ón homlokomat aggancsdisszel. Te még nem érzed? No de hagyjuk, szólt Bodor ós leült Tamássy mellé. Igy jöttem le hozzád, hogy végre valahára meglátogassalak. Es te is éppen olyan bajban vagy mint ón. De még valamit szeretnék tudni ! — Mit, fordult hozzá Tamássy. — Nem vettél észre valami változást az elutazás előtt az asszonyon ? — Nem! Szólt lassan Tamássy. — Tehát remek színésznő lett volna belőle. De még lehet is . . . Mert hogy ők itt a vonaton találkoztak, ez kórlek ki volt csinálva.,. Mórt utazott el éppen ma ?! — O akart elmenni! Bodor nevetett. — Mert tudta, hogy most, — ahogy már mondtad — nem kisérheted el. Ki volt ez csinálva. Én már ismerem az asszo­nyokat. Sémikor sem lehet nekik hinni. Akár könnyeznek, akár nevetnek. Meglehet, hogy mikor azt hisszük : szeretettel csókol­nak meg, akkor szeretnék leharapni az orru­kat ! Született szinósztehetség minden asz­szony ... És gyűlölöm őket, végtelenül gyűlölöm ... Ha nem is lép a deszkára, játszik az életben. Játszik mindig ós min­denféle képpen. Nekik az élet egy végtelen sok felvonású színdarab, a melyben min­denféle szerepet játszanak, mert a tehet­ségük univerzális ! Hány éves a feleséged ? Tamássy rá nézett Ella arcképére ós ugy felelte. — Tizennyolc éves ! — Tizennyolc éves ! Látod barátom minket még 18 éves korunkba kamaszok­nak hívnak. Még akkor magoljuk Hora­tiust, fordítjuk az Iliást, csinálunk pár­huzamot a bányász meg az igazságkereső között, ekkor móltatjuk Vörösmarty „Me­rengő"-jót ós ha kocsmába járunk, kiha­jitnak a gimnáziumból ... Es ők ... ők már 18 éves korukban hosszú ruhában bo­londitanak bennnünket. . . Éjszakákon át lumpolnak a — bálokon ! A szerelmet már ugy ismerik, mint a rántást . . . Tizen­nyolc éves korodban velem együtt az érett­ségi penzumokat magoltad ós kedves ne­jeink 18 éves korukban már számtalan bálra, hangversenyre, műkedvelői előadásra, estólyre, kranzchenre, matineó-re és minden más egyéb nemű mulatságra és millió-millió zsúrra tekinthetnek vissza, hova az ember különben csak azért viszi el a fejét, mert rajta van a szája . . . Es három kosár táncrenden olvashatják a bolondjaik nevét! Ez a párhuzam barátom !. . . Gyűlölöm a nőket ! Tamássy hirtelen állott fel ós ugy ki­áltotta ő is. — Gyűlölöm a nőket! Bodor folytatta. — S a mint mondtam, el is választa­nak tőle . . . Tamássy közbe vágott. — De képtelenség fel is fogni a dol­got . . . Hogy mi módon mehet végbe ilyen óriási átváltozás egy asszony lelkében ! Te, nem is képzeled, hogy mennyire szeretett! — Ne érzelegj . . . Mondtam: asszony Ugyan mit tennél, ha visszakerülne ? ! Tamássy haraggal vágta vissza: — Szemébe mondanám, hogy gyű­lölöm ! IV. n. dohányzó-szoba ajtaja most lassan kopogtatás nélkül kinyilt. Mind a ketten az ajtó felé fordultak. Es belépett nyu­godtan, — Ella asszony. — Laci, szólt az asszony és kíváncsian nézett Bodor felé. Tamássy gyorsan Ella elé lépett ós megölelte. — Ellus . . . édes Ellus . . . Hirtelen ellökte magától az asszonyt. Itt vagy! Eredj . . . Gyűlöllek, még visszamértél jönni ... De hogy kerülsz ide ? ! Bodor a pamlaghoz támaszkodott, mig Ella ijedten kiáltotta a férje nevét, majd felkacagott. — Igazán jól adod . . . De . . . — Hallgass ! Ella ijedten nézett férjére. — De Laci, az istenért, mi a bajod ? Tamássy hidegen felelte. — Semmi bajom sincs . . . Miért jöttél vissza ? Ella szorongva felelte. — De Laci, hiszen nem Jegyedül jöt­tem . . . Velem jött . . . Kinn rendezi a csomagját! — Veled jött . . . No, jól tette . . . És Tamássy dühösen nézett az ajtó felé. — Rögtön jön! — Hallod Akos, fordult Bodor felé Tamássy, rögtön jön . . . — Es be is lépett a szobába a szőke bajuszu ur. Tamássyhoz fordult, tárt ka­rokkal. — Szervusz, sógorkám . . . Csakhogy valahára megismerhetlek ! Tamássy rá nézett Bodorra s zavar­tan ölelte meg a sógorát. Ella asszony sirásra álló hangon ma­gyarázta. — Zoltán, a bátyám ! Amerikából ! Tamássy szinte rohanva kapta karj ába a feleségét. — Ellus . . . édes Ellus, ne haragudj rám . . . S Bodorra nézve folytatta, tréfál­tam . . . De rossz tréfa volt . . . Hagyjuk . . . D© nézzétek . . . Régi jó barátom : Bodor Akos . . . Bodor nagy tisztelettel csókolta meg Ella kis kezét. — Ne haragudjék nagyságos asszo­nyom . . . Félig-meddig én vagyok a tréfa szerzője . . . Ella bátyja kedélyesen fordult felójök. — Semmi az. Csak megakarták ijesz­teni az asszonykát. Ugy esett, hogy most jöttem egyenesen Hamburgból. A vonaton találkoztunk Ellával. Es Ellus rávett, hogy elébb benneteket látogassalak meg ... A következő állomáson leszálltunk s az induló félben levő vonattal visszajöttünk ! Tamássy hálásan, megkönnyebbülten szorította meg a sógora kezét. — Jól tettétek ! — Hanem én, kezdte Ella, nem felej­tem el a tréfát . . . Kikapnak mind a ket­ten. Uracskám, magával számolunk később. Es Bodor urat is megbüntetem, mosolygott Ella, mondja csak nőtlen ember? Bodor zavartan felelte. — Igen ... Ez idő szerint . . . Nőt­len vagyok ! — No hát, kacagott Ella, büntetésül, feleséget szerzek ! Tamássy nevetve pillantott barátjára, ki ugy nézett Ellára, mintha megijedt volna . . .

Next

/
Thumbnails
Contents