Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-13 / 82. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, október hó 13-án. 82. szám POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül Is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Alföldi szini-kerület. Mindnyájunknak élénk emlékében van mig az a mozgalom, melyet fenti cim alatt ez év tavaszán inditott a csabai szinügyi bizottság, a mikor a vidéki színészet országos felügyelője: gróf Festetich Andor az országnak szinészi kerületekbe való osztását tekintette a vidéki színészet rendezésinek alapjául. Békéscsaba is lelkesen csatlakozott az országszerte megindúlt mozgalomhoz, s nyomós érvekkel támogatott memorandumban fejtette ki nézetét Békésvármegye speciális szinészeti igényeiről. A memorandum, mely egy „Alföldi szini-kerület" alakításában vélte Békésvármegye ez iránti igényeinek biztositékát feltalálni, oly módon, hogy Békéscsaba, Szentes téli állomásokként, Gyula és Orosháza, mint nyári állomások s kiegészítő állomásokként a vármegye többi számottevő községei alkották volna a kerületet, a vármegyei főispán elnöklete alatt Gyulán, ajvármegye székházában tartott megyei értekezleten bár kedvező fogadtatásra talált, de Gyulának a tervezet ellen megnyilatkozott ellenszenve s más irányban kidomborított s az óta szerencsés eredményt ért különállása folytán, a vármegyei értekezlet véleménye megoszlott s Békéscsaba csak oly irányban tudott az itteni viszonyok erejének érvényt szerezni, hogy az „ Alföldi szini-kerület" eszméjének elejtése esetén az országos ankett, valamely más kerületbe osztásunk alkalmával lehetőleg téli, vagy késő őszi s kora tavaszi színi szezont fog számunkra biztosítani. Az országos ankett egybegyűlt; megállapodásairól annak idején lapunk számot adott. Az országos tanácskozmány az alföldi kerület eszméjét elvetette s az országnak oly kerületi beosztását állapította meg, a mely ellen egy részről a színigazgatók, más részről az összes városok szinte egy értelmű ellenszenvvel felzudúltak. Az országos ankett megállapodása irott malaszt maradt!... ... Az agyoncsépelt, a lenézett, a kinevetett „Alföldi szini-kerület" azonban íme életre ébredt; életre ébresztette maga a szinészeti orszá gos felügyelő: Festetich Andor gróf, aki annak idején ez eszmét kivitelre alkalmasnak nem találta. Zombor város polgármestere értesítette Csaba elöljáróságát, hogy a vidéki színészet országos felügyelője Zombor székhelylyel egy alföldi szini-kerület megalakítását vette tervbe Ujoidék, Békéscsaba, Makó és Orosháza csatlakozásával; a három első helyen állandó színház, Makón nyári színkör van, Orosházán egy nyári színkörnek felépítése terveztetik, csak maga Orosháza nem tud róla semmit. A színi évad beosztásával is rendben van már a tervezet, amennyiben a társulat január és február hónapokban Újvidéken, márczius és áprilisban Békéscsabán, május és juniusban Makón, augusztus és szeptemberben Orosházán, október, november és deczemberben Zomborban játszana; juliusban a társulat szünetet tart. A felügyelői tervezet szerint a szövetkezetbe belevonatni szándékolt városok igen jó kerületet képeznének, melyben egy előkelő társulat a jogos igényeket föltétlenül kielégítené. Nekünk is az a nézetünk, hogy Zombor, Makó, Újvidék, Orosháza ós Békéscsaba kiválóan erős színi-kerületet képezne, a melyben egy elsőrendű vidéki társulat a tisztességes megélhetésnek minden feltételét megtalálná. A tervezetben csak az a tévedés, hogy Békéscsabát tavaszi állomásnak osztja be. Ugy tudjuk, hogy a tervezet ezen feltevése ellen a csabai szinügyi bizottság már tiltakozott is; nagyon helyesen! Régi tapasztalat bizonyít amellett, hogy a tavaszi sziniidények Békéscsabán nem sikerűinek, nem sikerűinek sem a színtársulat, sem a közönség szempontjából. Virágvasárnapján szerveződnek a nyári társulatok, nyári gázsival, s nyári anyagokból. Nagyon természetes, hogy az ilyen nyári jellegű társulat, finomabb izlésű közönségünk igényeit ki nem elégítheti s még csak vád sem érheti közönségünket, a mikor az ízléstelen előadások miatt tartózkodik a szinházbajárástól A téli társulatok a vidéken is kiválóbb erőket szerződtetnek s ha a környezetben itt-ott selejtesebb is akad, a művészi erők túlsúlya feledteti a kisebb hiányokat. Békéscsaba tehát csak ugy léphetne a legújabb „Alföldi szinikerület"-be, ha részére november—decemberi idény biztosíttatik; ha ez nem sikerül: illuzorius a szövetkezet, mert a március— áprilisi szezonban városunk a színészetnek hasznos szolgálatot nem tehet. Még egyet! A vidéki színészet országos felügyelőjének tervezetéből nem tűnik ki, hogy minő befolyás biztosíttatik Békéscsabának a kerület igazgatásában, jobban mondva, az igazgató ós társulat megválasztásában? Pedig ez leglényegesebb kelléke annak, hogy közönségünk kívánságai érvényesülhessenek. A téli idényt Zombor ós Újvidék dominálja, nem lehetetlen, hogy e túlsúlyt a kerület igazgatásában s a Hrsulat megválasztásában is e két város óhajtaná képviselni. S ezzel az egész tervezet agyon van csapva. Egész más viszonyok vannak a Bácska delén, mint nálunk az Alföld szivében! Megbízható megoldása e kérdésnek csak ugy várható, ha az igazgatásban a kerület minden egyes tagja megfelelő részt vehet s ezen részesedést különösen követelnie kell városunknak, nehogy közönségünk az őt megillető jogos befolyástól elüttessék. A közeli jövő megfogja mutatni: életkópes-e az „Alföldi szini-kerület" eszméje ? Egyről-másról. - Fővárosi levél. Budapest, okt. 11. Tul vagyunk már a választásokon. Nem okoznak már izgalmat a választási eredmények. Most már a pártalakuláson törjük a fejünket. Akárh. gy is lesz, bizonyos, hogy más képe lesz az uj parlamentnek mint a réginek volt. Dehát azért se kezdjük politikával . . Bécsből feltűnő és érdekés, majdnem megmagyarázhatatlan hir szivárog mindenfelé. Azt beszélik, hogy udvari körökben, mint teljesen befejezett dolgot emlegetik Stefánia főhercegnő és gr. L ó nj ay Elemér elválását. Hir szerint már régebben megtörtént köztük a szakitás. S azonnal elválnak egymástól, amint megtalálják rá a kellő formát. Az volna a terv, hogy a Lónyay pár Angliába költözik át, mert az angol törvény szerint a válás könnyen megy. S azt is mondja a fáma, hogy a szakitást Lónyay Elemér gróf kezdeményezte. Allitólag megbízható forrásból ered a hir, de mégis hihetetlen. Hiszen mennyi küzdelmébe került s mennyi előítéletet kelj lett a Lónyay pár szerelmének leküz( deni, mig egyesülhettek és mig a király is beleegyezését adta házasságukhoz. S minden hir, ami házas életűkről kiszivárgot, az igazi, tartós boldogságról mesélt. Békésmegyei Közlöny tárcája. Dal a lányokról. Az édenkertnek bűbájos világa Régen letftnt már mondja szent rege, De megmaradt a legszebbik virága, Ha szétfoszlott is tündöklő ege. Maradtak itt a földön lenn minékünk Hótiszta, fényes, égi angyalok, Kikért rajongunk, sóvárgunk, megégünk, Kikről beszélnek lángoló dalok. E bűnös földön lenn maradt a jóság, A gyönyörűség: lenn maradt a lány És a szerelmük, - e mindenhatóság, Az édenkertben nem maradt hiány. A paradicsom bűbájos világa : A csillogó, sugárzó lányszemek, Melyekben a föld üdve, boldogsága, A hold, nap, ég, a csillag ott remeg. S én nem hiszem, ha mondják szerteszéjjel, Hogy a lányszív hűtlen, csalfa, rossz . . . Fehér lelkükre nem borúihat éjjel, A lányok szíve nem lehet gonosz. Én nem hiszem . . . E földi angyalokban Van érzés, égő, tiszta szerelem És több fény az égi csillagokban . . '. A hűség is csak lányszívben terem. Erőt mi adna kínos küzdelembe' ? Midőn a sorsunk száz örvénybe vet, Ha nem nézhetnénk csillogó lányszembe, Ha nem súghatnánk édes lánynevet. Minden dicsőség, nagy, hatalmas eszme Utján a lányszem biztató sugár, A küzködésben az erő kiveszne, Ha nem tudnánk, hogy angyal csókja vár. Az üdvösségi ők e zord világnak, Mit a teremtő nékünk lenn hagyott: Dacoljanak, kik a veszélybe hágnak, S hogy alkothassunk szépet és nagyot. S a földöntúli üdvöket elértük, Ha izzó csókkal ránk borúi a lány, Megküzdenénk egész világgal értük , . . Az édenkertben nem maradt hiány! Belencéresl Dezső. I d y 1 1. A zongora szilajul búgott 'fel az erős ütés alatt, melylyel az ideges kéz érintette, aztán hosszú, elhaló rezgéssel szűnt meg a hang. Valaki megelégedett azzal az egy ütéssel ós nem ismételte. Valaki hosszan figyelte a lassan elenyésző hangokat, a melyek valami csodálatos lecsillapító hatásstel voltak reá Valaki megszégyelte előbbi hevességót és bocsánatkérőleg simította végig kis kezét a fehér-fekete billentyűkön, mire egy előbbi szilaj erős rezgés helyett valami csöndes, sóhajtás-szerű hang hullámzott ki a zongorából. Valaki elérzékenyülten ereszkedett le a zongora székre és fürtös fejét bele hajtotta rózsás tenyerébe. Valaki elkezdett sóhajtozni hosszan ós mélyen ; ugy, hogy a keblére boruló finom csipke meg-meg libbent egy-egy ilyen sóhajtásra ós a szintén oda tűzött haloványsárga thea-rózsa hullatni kezdte szirmait. Valaki egy gyors mozdulattal felkapta fürtös fejét és haragos szemekkel fordult az ajtónak, hol egy ^mosolygó arcú barna fiatal ember éppen belépett. — Hogy mert utánam jönni ? Hogy merte ide betenni a lábát ? Nem megparancsoltam hogy ne tegye ? — De édes . . . — Semmi édes! Én nem vagyok senkinek, legkevésbbó magának édese ! Hiába voltak valakinek haragos szavai, megsemmisítő nézése : a barna fiatal ember ezek dacára nem szűnt meg mosolyogni és merészkedett az ökölbe szorított haragos kezek egyikét megfogni és elfoglalni a másik zongoraszéket. Valaki pirosra gyúlt arccal igyekezett a kezét kiszabadítani és felállott a zongoraszókről. — Mindjárt kap egy pofont, ha nem ereszt; maga haszontalan fráter ! Eresszen! Ütöm mindjárt! — Ugyan üssön édes ! Itt van mindakét arcom ! Melyiket parancsolja elébb ? Valaki megsemmisítő tekintettel fordult félre s belátván keze kiszabadításának sikertelenségét, hideg nyugalmat erőltetve, mely azonban szánalmasan sikerült, — ott hagyta kezét kénytelen kelletlen a barna fiatal ember kezében. Az pedig egy percig sem szűnt meg a legkiállhatatlanabbul mosolyogni és a másik kezével is megfogta a rabul ejtett kis kezet, még pedig a csuklón keresztül és annál fogva közelebb húzta magához Valakit. — Haragszik édes ? Lássa soha nem volt olyan bűbájos, mint most ezzel a duzzogós kifejezésével eperszinü, pici száján ! Hát semmikópen sem birna nekem megbocsátani ? Hát olyan nagy vétket követtem én el ezzel a pici szóval, melyet nem is ugy értettem. Hisz ha igaz volna is, a kacérság, melyen annyira fennakadt, nem bűn ! Csak akkor válik bünnó, ha túlhajtják. Magácska, édes, pedig nem hajtotta tul, csak egy pici, icipici kacérság van magácskában ; csak éppen annyi, hogy elégséges volt engem örök-rabjává tenni! — Nézzen rám, édes ! Haragszik ? És a barna fiatal ember eleresztette az egyik kezével Valakit, de csak azért, hogy azt a derekára fonja és egészen, de egészen odavonja magához; aztán ugy, ülve, oda hajtja barna fejét a mellette álló Valaki puha csipkés keblére ; oda a sárga thearózsához, melynek szirmai most az ő fejére hullottak. Valaki még mindig haragszik és félre néz. — Hát nem bocsát meg ? Hát nem szól hozzám ? Hát nem néz rám ? Hát nem mosolyog rám ? Hát nem csókol meg ? — Nem! — Csakhogy megszólalt! Fogadjunk, hogy az én kis feleségem tiz perc lefolyása alatt a többi négy kívánságomat is megteszi: rám néz, megbocsát, mosolyog és megcsókol! — flfem kényszeríthet! — Azt a világért sem fogom megtenni. A maga jó szántából teljesiti majd minden kívánságomat! — Azért sem! — Majd meglássuk. Most nézze, kiveszem az órámat ós megnézem. Most délután három óra 14 perc. Valaki, hogy megbizonyosodjék, odapillant. Az óra magasra van feltartva, éppen a kiálhatatlan barna fiatal ember arca elé ós ő nem tehet róla, ha azt is meg kell látnia. — Éljen ! Még nem mult el egy perc s ime rám nézett! Valaki haragudni akar ós ime a helyett mosolyog. Hogyne, mikor olyan bolondos gyerek az a haszontalan fráter! — Éljen! kettőt mosolygott! Valaki komoly ráncba huzaa szomöldökót ós azt mondja: — Eresszen el 1 — A barna fiatal ember is elkomolyodik. Leveszi a karját valakiről. Megrázza a