Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-29 / 78. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Vasárnap, szeptember hó 29-én 78. szám f # BEKESMEGYEI OZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön, ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Döntés előtt. Békéscsaba, szept. 23. Gyorsan haladunk a döntés felé. Gyorsabban, mintsem hittük volna. Három nap múlva: szerdán már eldől Békésvérmegye öt kerületének sorsa, a hatodik, a gyulai, szombaton választ. Vármegyénk három kerülete: a csabai, az orosházi és a szarvasi szabadelvüpárti, három pedig: a gyulai békési és gyomai függetlenségi képviselőt küldött a legutóbbi cikluson a parlamentbe. A mostani választáson négy kerületben: a csabaiban, az oros háziban, a szarvasiban és a gyulaiban küzd a győzelemért a szabadelvű jelölt, mig egyl jn: a békésiben függetlenségiek harcolnak egymásközt, egyben pedig: a gyomaiban pártonkívüli jelölt akarja elhódítani a füg getlenségi kerületet. Bizunk abban, hogy a szabadeloüpártnak mind a négy jelöltje győzele nre viszi a lobogót, de egészen bizonyosra vesszük —- a dolgok: mai állása szerint — hogy legdább három mandátum isméo a, szabadelvüpárt birtokába fog jutni. Békéscsabán Zsilinszky Mihály egyhangúlag nyeri el a mandátumot, méltóbb és arra érdemesebb O kezekbe a mi polgárságunk ma nem adhat. Orosházán dr. Szalay József jelöltségét eddig sohasem tapasztalt lelkesedéssel fogadta a közönség; akik ismerik a jelöltet s ismerik eddigi működését, ezen nem is csodálkoznak Békésmegyei ember, jeles szónoki tehetség, soviniszta magyar s a nép érdekeit mindig a szivén viselte. Veres József két cikluson 't képviselte már a kerületet, de az idő halad, az évek során sok minden változik; és vál tozott abban a pártban, azokban a személyekben is, kik egykor diadalra vitték az ő lobogóit. Itt a szocialisták is állítottak jelöltet, hármat is, de lényegesebb szerepjt nem fognak játszani. Szarvason a járás eddigi feje: dr. Krcsmárik János vette kezébe a szabadelvüség h bogóját. Erőssége: nagy népszerűsége s elismert tehetségének kiváló kvalitásai, melyek ha valakit, ugy az ő személyét igazán méltóvá teszik, hogy az ország törvényhozásában foglalhasson helyet, hazájának, vármegyéjénekés választókerületének ér Jekeit ott vihesse előbbre. Oly egyértelműséggel, oly igaz lelkesedéssel tömörült köréje a szabadelvű választóközönség, hogy győzelemre jutását egészen bizonyosnak kell tartanunk. Ellenjelöltje: Draskóczy László már másodszor próbál szerencsét Szarvason, alig egy éve elbukott a szabadelvű jelölttel szemben, azóta a pártjában is olyan körülmények állottak be, melyek megbontották az egységet. Gyulán egy kissé későn ébredtek fel a szabalelvü polgárok, de zászlaikra hódító nevet irtak: dr. Bodoky Zoltán vármegyei főjegyző nevét, ki a legutóbbi választáson is veszélyeztette a függetlenségi jelölt győzelmit. Csalódnunk kellene Gyulaváros polgárainak higgadt megfontolásában, tiszta látásában s a saját legfontosabb érdekeik iránt való helyes érzékükben, ha nem Bodoky kerülne ki győztesen a küzdelemből Tehetségé nél és érdemeinél fogva, mindenféleképen méltó és érdemes arra, hogy ő képviselje Gyulavárosát a parla mentben s valóban megfoghatatlan előttünk, hogy erre már előbb rá nem jöttek a gyulaiak, vagy ha rájöttek, nem tudtak érvényt szerezni ennek a tudatnak. Két függetlenségi jelölt: a Kossuth-párti Hentaller Lajos s az Ugron-párti Bartha Miklós áll véle szemben. Hogy mik az órdemeikGyuluváros körül nem tudjuk, senki sem tudja. Az utóbbit mondják erősebbnek s igy valószínű, hogy ismét Bodoky ós Bartha között lesz pótválasztás, mert ha egyik vagy másik jelölt vissza nem lép, bizonyos, hogy az első választásnál egyik sem nyeri el az abszolút többséget. A gyomai kerületben dr. Barabás Béla, a tüzes szavú szónok, a függetlenségi elvek rendithetlen harcosa, ki már két cikluson át képviselte a kerületet, a régi szeretetben ós népszerűségben áll ma is. A nép, a kis emberek érdekeiért küzdött mindig, a hol ő érettük tenni kellett, mindig felemelte szavát, a mely kemény volt és salylvai bírt, meit kiváló ember ajkái'ól repült el. És ami nekünk első sorban fontos: tudjuk róla, számtalanszor tett róla tanúságot, hogy szivében, lelkében igazi, vérbeli liberális ember, a kikre már ugy lehet nem is sokára, igen-igen nagy szükségünk leend. A kerülete érdekeit is hiven képviselte mindig, erről tanúságot te hetnek nemcsak a községek, hanem azok a magánosok is, kik ügyes-bajos dolgaikban annyiszor találkoztak az ő segitő kezével. Pátonkivüli agrárprogrammal lépett fel ellene Debreczeni Endre, kinek fellépését főleg a helyiérdekek s a kisgazdák érdekeinek kultiválásával indokolja pártja. Ez mind szép, de a választó közönségnek ma mégis csak azt kell néznie, vájjon politikailag liberális elveket vall-e jelölt ? Nem e csalatkozik majd az ellenkező áramlathoz ? békésen legfurcsábbak az állapotok. A régi, Kossuth-párti függetlenségi jelölt: dr. Meskó László ellen fellépett két ref. pap, egyik odavaló, másik odavaló születésű s ezek is függetlenségieknek vallják magukat. Nagyobb zajjal, mint sikerrel folytatják ,a harcot. A függetlenségiek központi pártvezetősége határozottan kijelentette, hogy Meskó a párt jelöltje, a másik kettőt nem ismerik, függetlenségi voltukban meg sem biznak. Mindenki kínytelen elismerni: Meskó László arravaló, derék, szimpatikus és liberális ember, kár volna, ha a békésiek elejtenék a lobogóját. Nem is hisszük, hogy képesek lennének erre Irányi Dániel rokonával szemben, a ki az ő elveit hiven őrzi ós követi. Vincze Ödönnek nincs is olyan pártja, hogy győzelemre lehetne kilátása, mig Kecskeméti Ferenc, a kerékkötő izgága pap, a baptisták és szociálisták minden furcsa elvét belegyümöszölte az ő sajátságos függetlenségi programjába, csakhogy megnyerhesse a nép kegyét. Nagy csapás volna Békésre, ha valami uton-módon valamikor többségre vergődhetne ez az ember, ki minden nemes és jó ügyBékésmegyei Közlöny tárcája. A pletyka. Irta: Vértesi Arnold. Kardosné Hazajött a fürdőről s meglátogatta ismerőseit. Legelőször mindjárt aző kedves barátnéj:ít,Molnárnét. Elmondta, hogy mulattak ott, kik voltak ott. Vámosról nem volt más, csak Csilléryné, a fiatal özvegy asszony. Az még most is ott maradt. No igaz, az urak közül is ott van Bán Elek. Kardosné után Oroszné jött éppen látogatóba Molnárnéhoz. Beszéltek mindenféléről, Kardosnérói is, hogy már haza jött, meg Csiilérynéről, hogy az még nem jött haza. Ugy látszik nagyon jól mulat. És Bán Elek nem igen siet vissza — tette hozzá Molnárr.é némi kis maliciózus mosolylyal. — No persze, persze, — hajtogatta a fejét Oroszné. És masnap már igy adta elő a dolgot Somogyiéknál: — Nem furcsa az, hogy Csilléryné is, meg Bán Elek is egy fürdőn mulatnak ? Azt mondják, hogy nagyon vigan vannak. Somogyiné összecsapta a két kezét: — No lám, lám, a gyászos özvegy, aki még mindig busul az ura után. S mikor Keszegnéhez ment, ott már nagy megbotránkozással beszélte : — Hallották már ? Szép hírek jönnek Csiilérynéről, meg Bán Elekről. Örülhet neki a Bán Elek menuyasszonya. Keszegné aztán tovább adta a hirt az ismerőseinek s ő is toldott hozzá valamit. Nagy fölháborodás kerekedett ki belőle. Két hót alatt az egész város tudta, hogy milyen botrányosan viselik magukat ott a fürdőn Csilléryné, meg Bán Elek. — Igaz'? — kérdezte Kardosnét. 0 ott járt, neki tudni kell. De Kardosné csak ötöl-hatol, álmélkodik, ő nem mondhat semmit, ő nem tud semmit, ott a fürdőn nem hallott semmit. rx. fölzudult közvéleményt azonban nem lehetett elnémitni. Ha Kardosné nem akar tudni semmit, bezzeg tudnak ám mások. Minden ember tudja már Vámoson a Csil lérj'nó, meg a Bán Elek dolgát. Nem lehet azt agyonhallgatni. Bán Elek csak elhűlt, mikor levelet kapott hazulról, menyasszonyának az atyjától s abban a levélben visszaküldték neki a jegygyűrűt. Magyarázatot sem irtak hozzá s megjegyezték, hogy feleletet nem kérnek, csak a gyürüt kérik. A harag első föllobbanásában csakugyan ugy akart tenni, de aztán mást gondolt. Högtön összecsomagolta holmiját s elhatározta, hogy haza megy. Meg fogja kérdezni,jmit vétett s miért bántak igy vele ? Nem birta kitalálni az okát. Nem követett el semmi olyast, amit szemére vethetne magának. Ugy ólt itt a fürdőn mint valami remete, alig vett részt a társaságban s csak a hidegvíz kúrájával törődött. Hát mi törtónt, hogy ily csúfosan visszaküldték neki a jegygyűrűt ? Lobogott benne a harag. Móiyen sértette ez a méltatlanság, csép kedve sem volt hát arra, hogy ilyen hangulatban még udvariaskodjék s nem bánta volna, ha Csillórynót nem hozza oda az ördög éppen akkor, mikor ő utazik. — Ejnye, milyen szerencsés véletlen ! — örült a fiatal asszony. De egyebet nem gondolt, csak éppen azt: milyen jó lesz, hogy van valaki, aki neki jegyet vált, feladja podgyászát s útközben gondoskodik egy pohár vizről, ha szomjas lesz, no meg egy kicsit beszélget is az unalmas hosszú uton. Az beszélgetés azonban csak ugy ímmel-ámmal folyt s mindegyre hosszabb szünetek támadtak. Csilléryné már egy párszor meg akarta kérdezni: — Mi lelte magát ? Miért oly kedvetlen ? — De aztán csak abba hagyta. Mit törődik ő azzal, hogy Bán Elek jókedvű vagy rossz kedvű ? Csak éppen olyan ismerősök, a ki néha nagyritkán találkoznak ; hát mi köze neki ahhoz, hogy ez a fiatal ember milyen kedvű ? Különös ugyan, hogy vőlegény létére ilyen levert. Hogy összeráncolja homlokát. Váljon min tépelődhetik ? Valami nagy bánata lehet. Vagy valami nagy bosszúsága. — Hátha mégis megkérdezném ? — gondolta Csilléryné. Nem kíváncsiságból, igazán csak részvétből. És olyan derék, komoly fiatal embernek látszik. 0 mindig az ilyenekkel rokonszenvezett. A boldogult ura is ilyen volt, csakhogy sokkkai idősebb volt. Tulajdonképpen talán nagyon is idős volt. Talán nem is éppen hozzávaló volt . . . Félbeszakította ezeket a gondolatokat. Nem, nem, ezek nem özvegy asszonynak való gondolatok. Kissé elpirult és zsebkendőjével eltakarta arczát, hogy a vele szemközt ülő fiatal ember észre ne vegye pirulását. Az azonban egészen mással volt elfoglalva s nem ügyelt oda. Csak mogorván ült ott, összeszorított ajkkal, ráncba vont homlokkal. A jegygyűrűt már lehúzta ujjáról. Eh, már előbb kelett volna, mihelyt megkapta azt a levelet, Vissza kellett volna küldenie azonnal, ugy, ahogy először akarta az lett volna a legokosabb. Mit akar még ? Az a leány, a ki ugy bánt vele, nem érdemel mást. Ha igazán szerette volna nem dobta oly könnyen vissza azt a jegygyűrűt. S most menjen hozzá Bán Élek kunyorálni ? Soha. Soha ! Most már elhatározása szilárd. Nem fog egy lápóst sem tenni. Az ilyen házasság jobb, ha füstbe ment, mielőtt megkötötték. Már közeledtek Vámoshoz, már feltűntek a templomok tornyai. Élőbb a katolikusok karcsú kettős tornya, aztán a kálvinistáké, alacsonyabb, zömök, ércbuzogánnyal a tetején. A fiatal ember figyelmeztette rá Csillérynót s mosolyogva tette hozzá: — Mindjárt megszabadul most egy unalmas útitárstól. — Ki mondta önnek, hogy az volt ? — szólt a szép özvegy. S a mint Bán Elek odatekintett, ugy vette észre, hogy a szép özvegy elpirul. Mikor beért a vonat a vámosi állomásra, minden ember láthatta, hogy Csilléryné és Bán Elek kezet fogtak, ugy búcsúztak egymástól. Lázas izgatottság futott át az egész Vámoson: itt vannak Csilléryné, meg Bán Elek. Együtt jöttek. Egy kocsiban, Már nem is szégyellik. Szörnyűség ! Hát nem ég ki annak az asszonynak a szeme ? Oroszné szaladt Somogyinóhoz, Somogyiné Keszegnéhez. Mit csináljanak ? Ezt nem tűrhetni tovább. Az egész társadalomnak kellene tiltakozni. Példát kellene mutatni. A közerkölcsisógnek ilyen fölzudulása még soha sem fordult elő Vámoson. Minden társaságban, ahol uzsonnára összegyűltek, csak ezt a botrányt tárgyalták. Nem maradt Csillórynén egy mákszemnyi becsület, ugy szétszedték. Oroszné kimondta, hogy a tisztességről soha sem szabad megfeledkezni s Keszegné kétségét fejezte ki, vájjon me_glátogathatják-e még ezután Csillérynót? 0 nagysága Kálozdyné pedig, aki a Bán Elek jövendőbeli anyósa lett volna, kijelentette, hogy az ilyen elvetemedett A Ferencz Józsel keserűvíz világszerte ismert jó hírnevét kitűnő minőségének köszönheti, minek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb helyeken is, most már található és árusítva lesz. A Ferencz József keserüvizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elegendő.