Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám
1901-09-01 / 70. szám
XXV1I1. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Vasárnap, szeptember hó 1-én 70. szám BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Választások küszöbén Budapest, aug. 31. A választások közvetlen küszöbön vannak. Ez a hir lepi meg az országot. Elmondhatjuk, hogy egész váratlanul, mert eddig mindig az a hir járta, hogy október végén, vagy novemberben járul a nemzet az urnák elé, most pedig eg/szerre kipattan a titok, hogy a király már szeptember 9-én berekeszti a magyar országgyűlést s valószínűleg október hó első felében megkezdődnek a választások. A felmerült hirre természetesen nyomban megjelent a hivatalos cáfolat, de nagyon enyhe formában. Tény az, hogy Széli Kálmán miniszterelnök pénteken Bécsbe utazott és csak hétfőn tér vissza Budapestre, hogy elnököljön a hétfőn délelőtt tartandó minisztertanácson. K képviselőház kedden kezdi meg ismét működését s ezen az első ülésen a miniszterelnök kétségenkivül mír abban a helyzetben lesz, hogy nyilatkozzék a képviselőház feloszlatásáról, miután ennek határidejére nézve a király beleegyezését megnyerte. Érdekes, hogy br. Fejéroáry Géza honvédelmi miniszter szintén Bécsbe érkezett. Bizonyos, hogy most Bécsben véglegesen megfogják állapítani az országgyűlés feloszlatásának napját; hogy szeptember 9 ike lesz-e ez a nap, az még ma kétséges, de éppen séggel nem lehetetlen Emellett vall az az értesülés, hogy már a miniszterelnök legutóbbi ischli tartózkodása alkalmával szeptember 9-ikére tervezték a magyar országgyűlés feloszlatását és ennek a tervezgetésnek alapján került ez a terminus a király utiprogramjába. Lázas izgalom támad persze országszerte erre a hirre, mely ugy hat, mint mikor Neptun szigonya rácsap a hullámokra és fölszabadítja a viharok szellemeit. Jelöltek, akik még meg nem dolgozhatták a kerületeiket; aspiránsok, akik ambíciójuk számára tért még nem találtak: megvannak döbbenve. S bár a félhivatalos cáfolat hamar megjött, az ideges félelem sanda gyanúval fogadja e cáfolatot. Mert minden jel arra mutat, hogy Széli Kálmán már nem vár sokáig, hanem jelt ad az alkotmányos mérkőzésre. És azt hisszük, jól cselekszik, ha nem vár sokáig. Mert az izgalom, ami az országot a zászlók alatt elfogta, nöttön-nő és már is veszedelmes mérveket öltött. Mire való volna még hónapokig időt és teret adni az izgatásnak, a szenvedélyek szításának ? Keserves kárát vallhatná annak a társadalmi és felekezeti békesség, amelyet már is tüzes csóvákkal dobálnak. Ez az izgalom, mely a nemzetet a komoly munkától elvonja, arra intheti a kormányt, hogy mielőbb vessen véget az alkotmányos láznak. Aggodalmat pedig éppen nem táplálhat, ha a választásokat akár nyomban elrendeli. Mert hiszen a szabadelvű eszmék fényes győzelme biztos; a liberalizmus tábora oly impozáns, hogy különösebb szervezkedésre, erőfeszítésre szüksége nincsen. Ha tehát a választások már október elején végbemennek, mi az alkotmányos zászlók kibontását csak örömmel üdvözölhetjük. Gyorsvonat Nagyvárad - Csaba—Szeged között. Békésvármegye sokszori ós sikertelen kisérletei után most Nagyvárad és Szeged városok törvényhatóságai forszírozzák a kereskedelmi miniszternél a nagyvárad— csaba—szegedi gyorsvonatot. Eddig nem sok sikert értek el, de az ügyet komolyan veszik ós nem hagyják annyiban. Nagyvárad törvényhatóságának legutóbbi feliratára a kereskedelemügyi miniszter határozottan kijelentette, hogy a forgalom érdekében nem tartja szükségesnek a vonatok szaporítását s a menetrend megváltoztatását. Mint értesülünk, most a régi terv keresztülvitelére ujabb mozgalom indult meg. Nagyvárad város nevében dr. ftimler Károly főjegyző legközelebb felutazik Budapestre, hogy személyesen adja elő azokat az okokat, melyek a vonat-szaporitást feltétlenül szükségessé teszik. Szeged városát hasonlókép elutasították, erre elhatározta a város, hogy küldöttségileg terjeszti a kórelmet újból a miniszter elé. Az ügyhöz érdekes adatokat szolgáltat most a „Szegedi Híradó", mely legutóbbi számában a következőket irja: Kellemetlen csalódást okozott, hogy Szeged ós Nagyvárad között a gyorsvonatot ugy, amint azt több törvényhatóság kérte, nem létesítették. Ha már az annyira óhajtott ós szükségesnek tartott gyorsvonatu közlekedést ezen vonalra kiterjeszteni nem akarták, legalább az utazó közönség kényelmének jobban megfelelő menetrendet készíttessen a vasúti igazgatóság. Foglalkozzunk csak egyenkint az induló vonatokkal: Nagyvárad és Szeged között napjában 3 vonat közlekedik. Ezek közül az egyik este 7 órakor indul Nagyváradról ós Csabán az éjjeli órákban 4—6 órát vesztegelve, reggel 8 óra tájt ér Szegedre. Ezen vonatot csakis a Csabáig utazók használhatják f mert akik tovább akarnak utazni, kénytelenek volnának éjjel 11 órától reggeli 4 óráig Csabán állomásozni. A másik vonat d. e. fél 11 órakor indul és Csabán 1 és fél órát várakozva, Szegedre fél 5 órakor érkezik. A közlekedés Szegedről visszafelé sem kellemesebb, sőt még kényelmetlenebb, amennyiben az egyik vonat fél 4 órakor hajnalban indul, a másik este 6 órakor, melynek utasai Csabán szintén 5—6 órát kénytelenek várakozni ós végül a harmadik vonat d. e. fél 11 órakor indul és Csabán 2 órát várakozva, este fél 6 órakor érkezik Nagyváradra, tehát ezen ut is a napnak úgyszólván majdnem teljes részét veszi igénybe, holott a Nagyvárad és Szeged közötti utat rendes menetsebességgel 3 ós fél óra alatt, gyorsvonattal pedig 2 óra alatt meglehetne tenni. Eltekintve azonban attól is, hogy * mostani menetrend többrendbeli kifogás alá esik,i ezen vonatokhoz megfelelő csatlakozások sincsenek. Igy pl. a Szabadka felől délelőtt 11 óra tájt Szegedre érkező utasok minthogy a vonat Várad-felé félórával előbb indul, csak aste azon vonattal mehetnek tovább, mely Csabán éjjel 4—5 órát vesztegel, ellenesetben kénytelenek másnap d. e. fél 11 órkig Szegeden időzni, mert előbbi összeköttetés nincs. Az itt felsorolt közlekedési nehézségek ós kényelmetlenségek sokakat visszatartanak az úttól, vagy arra kényszerítenek, hogy ezen utat Budapesten keresztül tegyék meg, mely jóval költségesebb ugyan, de dacára, hogy az ut jóval hosszabb, majdnem ugyanoly idő alatt Budapesten keresztül célszerűbben megtehető. Hisszük, hogy ezen állapotokon rövidesen változtatni fognak. Békésmegyei Közlöny tárcája. Beszélgetés a pénzzel. Irta: Fehér Dezső. Az a zömök, ragyavert emberke, a ki az ön jól sikerült arczképével, hiteles geneologiájával, iskolai bizonyítványaival és egyóbb irott felszerelvényeivel a kora reggeli órákban toppant be hozzám, elfelejtette az ön keresztnevét is megmondani. Mint a fifikus poéta, egyre csak a reírént hangsúlyozta, a 20.000 osztrák értékű forintot, mely készpénzben, minden levonás nélkül kassza-skontó ki lesz fizetve azon alkalmas ifjú urnák, a ki hajlandó önnek örök hűséget r esküdni. Es mivelhogy becses nevét nem ismerem, csak azzal a tekintélyes összeggel folytathatok diskurzust, melyet ön épvisel. Beszélgetnem pedig kell ezzel a 20.000 forinttal, mert rendkívül szemtelen és leírhatatlanul tolakodó. Hiába menekülök előle, utánam fut mindenüvé ós mihelyt egy szabad percem van, lefoglalja magának. Okosabb akar lenni mint ón ós festve előttem a reális életet, a rideg valóságot, napnál fényesebben akarja bebizonyítani, hogy neki van igaza, és nem nekem. Veszekszem vele, oda mondom neki, hogy arcátlan, vakmerő, azután rimánkodóra fogom a dolgot és alázattal kérem, hogy hagyjon engem bókében, ne kísérjen, de ő nem tágit. Nyomon követ a lelketlen summa mint a Mefisztó az iíju Fausztot és pörlekedik velem mindig, mindig . . . A hogy a munkától meggörnyedt derekam kiegyenesítem ós az iroda fülledt levegőjéből menekülők, vágyakozva friss atmoszféra után, az utcasarkon már lesel kedik rám az ön 200 000 forintja és megszólít : — Látod barátom, milyen bolond vagy! Most izzadtál reggeltől napestig azért a kis kenyérért és egy kis pihenő után folytatott a te sziszifusi hivatásod. Hát élet ez ? Nem rabszolgaság ? Lásd, ha rám hallgatsz és elvégzed azt a kis ceremóniát avval a nem nagyon szép, de nagyon türelmes kisasszonynyal, a kit ón képviselek, akkor arany élet várakozik reád a mostani páriasors helyet. Ur vagy és nyugodtan, boldog éled le napjaidat, mert minden élet szükségletedet kielégiteheted, minden kényelmed biztosithatod. Ez a fődolog, — ha most nem látod még be, majd belátod később, mikor már a más Wertheim-szekrónyóben őriznek. Ugyan ne hallgas már a te bolondos szived szentimentális zsongására, Szaladj vele a hideg fürdőbe, a zuhany alá ós onnan vissza térve, vedd elő a józan eszedet és beszélges csak vele felőlem. Majd meghallod, hogy mit tanácsol. De a szived, azt némitsd el, annak nelegyen beszólási joga a vitába. Az mindig bolondokat beszél, mert a vér az ő súgója, az idegek a rendezői. Barátom, ha a szived Heiné-ból argumentál, majd én is citálok. Én is olvastam a klasszikusokat; azt mondja valamelyik: „A szerelem vagy poézis, mely eltűnik, vagy hazugság, meiyet végre felfedezünk, de sohasem való." A való az ón vagyok. Én, a pénz, a ki uralkodom mindenek felett és meg tudom szerezni mindazt, a mi a boldogsághoz, a nyugodt, gondtalan élethez szükséges. A többi csak olyan káprázat, rózsaszinü felhő, mely ingerel, játszik veled és te futsz, rohansz utána, mig egyszer nem ügyelve lábad alatt a talajra, begurulsz az örvénybe. Barátságosan mosolygó arccal hívogatlak az oltárhoz, a hol a pap, ha szépen megfizeted, majd beszél neked az igaz szerelemről, az olthatatlan lángról, — ezen aztán mulatunk mind a ketten. Nos jösz, nem jösz? . . . Igy garázdálkodik velem az ön '20.000 forintja lépten-nyomon. * De ha néhány percig megfeledkezik rólam ós magamra hagy, fülembe cseng édes kacagása az ón kis hamupipőkémnek. Rőzséből tüzet rak, hogy annak enyhe melege mellett beszédes kis rózsás ajkaival mesét mondjon nekem a boldogságról. Pedig minek is mesél? Hiszen az ő ragyogó két szemének bűvös világában meg van az örökitve mind, a mit a boldogságról sejteni lehet. Hideg nekem a szalon, bármennyi kőszón is melengeti a kandalló ölét. A plüskereveten fázom, mert abból a húszezer bankóból vannak kicicomázva a tapéták, a melyektől borzadok ós ha frakk vagy smokking van rajtam, akkor megvesztegetnek azok az angyalos festett fejek csábitó tekinteteikkel. Hívogatnak az oltárhoz a pompa, a jólét, a nyugalom ós ragyogás titokzatos szirén hangjaival ... ós ón fázom. Hanem itt a Bükkalján, a Heő vadregényes völgyében, a hol mélabús melódiákat dudorász fülembe a rügyező bokrokkal ingerkedő tavaszi szellő, itt érzem, hogy én újra én vagyok ós mig az ón kis árva hamupipőkém simogatja édesen, szelíden homlokom redőit ós igazgatja a rőzsegarmada pislogó tüzszemeit — azalatt várom a,z ön 20.000 forintját bátran, válaszra készen és legyűröm őt, ha kell erőszakkal, ha kell meggyőző elokvenciával. Itt ón vagyok az erősebb fél és ő hátrál lépésről lépésre, mig végre is szégyenkezve megfut slőlem. Akkor aztán kacagunk rajta mind a, ketten. Mert látja — igy kezdem a polémiát AZ ön nagyrabecsült 20.000 forintjával — 3n tényleg eszköze, még pedig igen hataatós ós szerfölött praktikus eszköze a boldogságnak, — elismerem. Ezer meg ezer ember epekedik ön után vad sóvárgással ós az ön megszerzését tűzi ki élete céljául, mert ön a tény, a kényelem ; ön a ráng ós a tekintély; ön a toálett ós az ékszer; ön a becsület ós a társadalmi pozíció. Ezer meg ezer ember lihegve fut azon a göröngyös ós óletveszólylyel fenyegető uton, mely az ön ragyogó trónusához vezet, de akad ezer közül egy, a ki nem siet, mert ha már el is érne az ön birodalmáig, hát vissza vágyódnék onnan, ha az üres pompán, a színes léhaságon kivül egyebet nem találna; vissza vágyódnék a Heő vadregónyes völgyébe a rőzseláng mellé. Ez az egy én vagyok. Csak mosolyogjon az ön fitymáló iróniájával, azért ón mégis csak a romantikus világból itt felejtett bohó trubadur vagyok és nem üzletember. Nem mindenkinek adatott meg az ügyesség, hogy in illo tempore jelesül tudja értékesíteni szivét az élet börzéjén. On azt akarja erre bizonyságul felhozni, hogy az élet ilyen közbeeső üzleti fogás nélkül nagyon nehéz : az exisztencia, mely megnyugtató reménysége az élet végéig ellátó emberi szemnek, nagyon keserves. Sohse bizonyítsa ! Tudom ezt én mind bölcsen, valaminthogy arról is van logalmam ) thogy minden szivárványnál többet ér egy adag sonka, ha az ember éhes; többet ér egy sült galamb, mely szánkba repül, mint az á galamb, melynek lelövésének vadász-szerencse, a megsütósóhez pedig szakácsművészet kell. Jól tudom. De mit akar ön ón tőlem, mikor én ilyen vagyok és nem lehetek másforma ? Mikor ón vagyok az az egy ezer közül, a ki Küzdeni akar, mert érzi karjaiban a küzdéshez való erőt, érzi szivében a szenvedély tettre serkentő örök lángját, — ón vagyok 3)Zy dj ki ha el akarja érni kitűzött célját, hát véres verejtékkel, lázas munkával ós ambícióval törekszik utána ós nem riad vissza semmitől, csak az ilyen pénztől,
