Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-01 / 70. szám

A polgári fiúiskola és a nöi kézimunka-tanfolyam. Két uj tanintézat. Folyó évi szeptember hó 1-én megnyílik a békéscsabai állami polgári fiúiskola. A közönség tájékoztatására megemlítjük, hogy ezen intézet, melynek egyelőre az I. osztálya nyilik meg, a volt Németh féle iskola termében, 6 évfolyamon át részesíti növendékeit oktatásban s célja az, hogy a qazdasági ipari és kereskedelmi pályára készülü ifjaknak a szükséges gyakorlati irányú ismereteket megadja. Ismeretes a gimnáziumok tultömöttsóge s nem kicsinylendők azon társadalmi bajok, melyeket e körülmény átalakulóban levő középosztályunkra fölidéz. A polgári osztály értelmi szinvonalának emelése országos érdek s különösen a folyton súlyosbodó gazdasági helyzet komoly intelmet rejt magában; arra figyelmezteti ugy a tanügyi hatóságokat, mint a szülőket, hogy a produktív kereseti pályákat s azon iskolafajt, mely legalkalmasabb nekik, t. i. a polgári iskolát ne mellőzzék. Eltekintve attól, hogy a közel jövőben, a mikor 7 osztályúvá fog fejlesztetni s érettségivel, valamint az önkéntességi jogra való igónynyel bocsáthatja el majdan ifjait, már most is sok kedvezményt biztosit tanulóinak. Az iskola elemi népiskolai IV. oszt. bizonyitvány alapján veszi fel növendékeit, mint a gimnázium, de tantervében a klaszszikus nyelveket mellőzi s államtani, természettudományi, jogi stb. ismeretekre helyez nagyobb súlyt. A kik ennek a 6 oszt. polg. fiúiskolának 4 osztályát elvégezték, azok átléphetnek a tanítóképző intézetbe, a feliőkereskedelmi iskolába, a középipartanodába, a cs. ós kir. s a honvédségi hadapródiskolába, a tengerészeti akadémiában, a budapesti kertészeti iskolába, a főgimnázium és főreáliskola V. osztályába, a mechanikai tanműhelybe, az országos mintarajiiskolába, a bányásziskolába, a m. kir. iparművészeti iskolaba, pósta- ós távirda segédtiszti tanfolyamra, szini- és zeneművészeti akadémiába. A kik pedig mind a 6 osztályt elvégzik, alkalmazhatók különféle állami ós magánhivataloknál mint kezelő vagy segédtisztek, átléphetnek a gazdasági középintózetbe, s fölvehetők a tanitóképző III. évfolyamába, ha mint a középiskolába való átlépésnél leteszik a különbözeti vizsgát azon tárgyakból melyeket nem tanultak. Magyarországnak 110 polgári fiúiskolája van s az megtelik évről-évre ott is, a hol gimnáziumok, vagy reáliskolák állanak fönn, sőt népességük állandóan fokozódik ; annak jele az, hogy nemcsak betölti hivatását, hanem tényleg a közönség tapasztalatból mind jobban fölismeri azon kulturális ós gazdasági előnyöket, melyeket ez az iskolafajta nyújthat. Remélhető, hogy nálunk is, a hol már régóta emiitik, hangoztatják a polg. fiúiskola szükségességét, be fog válni s tetemesen hozzá fog járulni Békéscsaba fölvirágoztatásához. Az állami polg. leányiskola női iparosztálya a most kezdődő tanévben át fog melyhez a tunyaság, a bűnös törvénykönyvbe be nem iktatott bűn tapad, csak az ilyen 20.000 forinttól, mely egy idegen hölgy Wertheim-szekrényéből kacsingat az ember felé ós hivogatja csengő szóval oda, oda az oltár felé . . . Nem,' nem! Hagyjon ön békét! Kacagjon rajtam, de ne üldözzön tovább. Hagyjon ön engem tovább álmodni ós keressen más alkalmasabb, reálisan gondolkozó ügyfeleket. Hiszen járnak olyanok elegen a nagyvárosok aszfaltjain. Rájuk ismer a kifogástalan frizurájukról, kivasalt elegánciájukról, a lóhaságukról, meg az üres erszényükről. Várják ott önt — hát csak menjen ! Én könnyű szivvel válok öntől, — és megyek a Bükkalján megrakott rőzsetüzhöz melegedni ós hallgatni az ón árva kis hamupipőkém naiv meséit a szegények boldogságáról. Volt szerencsém ! Kastély a föld alatt Irta: Gárdonyi Géza. Az erdőszélen üldögéltem, egy vadrózsabokor mellé teritett pokrócon — Jegenyén. A fürdőszolga is ott ült, csakhogy ő a gyepen, a pokróc sarkánal. Nem lóvén még akkor más vendég, mint ón egymagam, a jó Domokos egész napra az ón szolgálatomba szegődött: hozta utánam, ha kellett, a festőszereimet, meg a pokrócot. — Mórt olyan szomorú ? — kérdem egyszer tőle. — Nem vagyok én szomorú. — Hát mire gondol ? — Most. ép ii Sófalvára, Felső-Sófalvára. — Hát mi van ott ? Azt gondoltam a szeretője. — Nincs ott semmi — felelte — csak egy kastély. — Milyen kastély ? alakulni 2 éves rendes női kézimunka tanfolyammá, melynek célja a miniszteriális szervezet szerint: a női kézimunka egyes ágainak oly szakszerű müvelése, hogy az ily tanfolyamot végzett nők a tanult munkanemben az önálló munkássághoz szükséges ügyességre szert tehessenek s tisztességes megélhetést is biztosithassanak maguknak. Az önálló keresetre való képességen kivül még alkalmat nyújt arra is, hogy a miniszteriális engedély alapján, a paedagogiai tárgyakból magánúton történő előkészülés alapján női kézimunkatanítónői vizsgát tehessenek végzett növendékei. A női kézimunkatanfolyam tanterve szerint van heti 6 óra elméleti tárgyakra, t. i. irodalomra, rajzra ós könyvitelre ós heti 20 óra gyakorlatiakra ós pedig két különálló csoportban, melyek közül az első a fehérnemű és felsőruha szabást ós varrást, szabásrajzot, könnyebb vegyes munkát ós varrógép kezelést foglal magában, a második pedig a vegyes munkákat ós a himzést. Az elméleti tárgyakból a tantestület indokolt esetekben fölmentóst is adhat. A növendékek évközben az egyik csoportból nem léphetnek át a másikba, de tovább is járhatnak két évnél a női kózimunkatanfolyamba, melyről az óv végén rendes bizonyitványt kapnak. Általában épp oly elbánás elá esend s oly szabályoknak lesznek alávetve, mint a polg. leányiskolái növendékek, az egyes hónapokra való beiratkozás tehát ezentúl megszűnik. Főleg a polg. leányiskola IV. osztályát végzett növendékek számára áll fönn e tanfolyam, de fölvehetők oly nők is, a kik a polg. leányiskola négy osztályát nem végezték el, de arravalóságukat igazolják ós 20 évesnél nem idősebbek. A vérvád Kétegyházán. Ahol az oláht megteszik zsidónak. A vérvád divatos mániája mindennap más helyen üti fel fejét. Es a verziók kevés kivétellel mind egyformák. Ha vidókenkint változik is a mese, ugy az csak az egész mende mondának egyébként is hiányos komolyságának rovására történik. Kétegyházán például annyira mentek a mese-csinálásban, hogy a félrevezetett fantázia párosulva nem kevés rosszakarattal, uborkaszezonba illő fordulattal egy kótegyházi oláh embert tett meg zsidónak, hogy a vérvád bűnét arra foghassa rá. Tudósitónk a legújabb vérvád-meséről a következőket irja: Kétegyházán napok óta a lakosság nem beszél másról, mint a vérvádról. Még néhány nadrágos ember is terjesztette a községben azt a hirt, hogy a kormány megengedte a zsidóknaK, hogy Kétegyházán 40 napig szedhetik a keresztény gyermekek vérét. Akadt olyan ember is, a ki azt állitotta, hogy a kukorica földeken negyven szakálas zsidót látott elrejtve, a kik várják kint az asszonyokat ós gyermekeket. Sőt voltak emberek, a kik készek voltak esküvel bizonyitani, hogy a vasútnál feladtak egy ládát, melynek tartalmát az állomásfőnök kutyája a vérszagról felismerte. Mi or a ládát felbontották, találtak kenne hót keresztény gyermeket, kinek a szája be volt félig varva, de másik felét nyitva hagyták, hogy lólekzethez jusson. Elképzelhető, hogy futótűzként terjedt el ez a hir a községben Egész bucsujárást rendeztek a vasúthoz, egymást érték a kiváncsi emberek az állomásnál. Persze hamarosan kiderült, hogy a mese csak mese volt. Másnap egész más fordulatot vett ós ujabb szenzációt keltett e dolog az alábbi esemény következtében: Egy jómódú román parasztember, Ávrám Mitru községi esküdtnek nős ós családos fia, cselédjének fogadta meg Szirbuc Mihály szegényebb sorsú román paraszt 12 éves leányát. Avrám magával vitte a kis leányt haza a tanyájára s útközben szerelmi ajánlatokkal ostromolta. A kis leány, mikor észrevette, hogy gazdája komolyan lép fel ajánlatával, segitsógórt kiáltozott, mig végre a lármára elősietet egy községbeli ember, a ki a gyermeket támadója kezeiből kiszabadította ós hazavitte a szüleihez. Szirbuc Mihály, a leányka atyja, felbőszülve rohant ki JÍvrám után a pusztára, hogy agyonüti őt merónyleteért, útközben azonban néhány rokona lebeszélte tervéről s azt ajánlotta neki, hogy jelentse fel a bíróságnál. Szirbuc tényleg a községházára ment s panaszára Szántó Péter községi bíró azonnal két fegyveres rendőrt küldött ki Jlvrám után. Az elöljáróság elé vezették, de itt tagadásra fogta az ügyet. A tanuk ós a kis leány azonban szemébe mondtán neki a dolgot s erre bevallotta tettét. A leány atyja még az elöljáróság előtt is egyre azt hajtogatta ós kérte a bírót, hogy engedje meg neki, hogy agyonüsse Jlvrámot. Ezen kívánságát természetesen nem teljesítették s az elöljáróság egyezségre szólította fel őket. A leány szülei azt mondották, hogy ha már nem engedik meg agyonütni lányuk megbecstelenitőjót, ugy fizessen 200 koronát és akkor megbocsájtanak neki. Jlvrám, a bűnös, rögtön az elöljáróság előtt lefizette a 200 koronát ós ezzel az ügy befejeződött. Megindult ezen. esemény után másnap a beszéd. Egyszerre az a híresztelés terjedt el a községben, hogy a Szirbuc leányát zsidók támadták meg, azok akarták a vérét venni. S csak az elöljáróság közbelépésének köszönhető, hogy az egész falu tel nem lázadt a zsidók ellen. Igy születnek meg legtöbb helyen a vérvád kóptelenebbnól-kóptelenebb meséi. INNEN-ONNAN. Nyárvégi strófák. I. Az ősz fuvalma meglegyintget Bennünket újra, újra már, És utrakelt a népdalokból Jól ismert költöző madár. Kékebb az ég, hűsebb az este, S Ön, ki az árnyékot kereste, Már tür napfényt is könnyeden, Vén asszonyok nyarába térünk, Nyugodtabb is lesz tán a vérünk, A nyári furor elpihen, S ön, a ki az affért kereste, Übércihert vesz minden este, Megvacsorázik, el-ellágyul S közhelyet mond az elmulásrul . . . II. El nem nyeli aztán a cápa Ujsághasábon a valót, Békén hagyjuk Waldersé bácsit És a megfagyott nyaralót. A holt-szezonnak vége immár, Ugorka sincs zöld már bizony, Őszi nehéz gyakorlatot ró Sok hétig még a garnizon. A szalmaözvegyek lakoltak Azért, mit rájuk kent a lap, Melyet nehéz volt teleírni A hosszú holt-szezon alatt. III. Mondjunk közhelyet: Ez az élet, Az ember hálátlan, gonosz, Tele van szezon-hangulattal S ekként dicsér, vagy ostoroz. A mi már elmúlt, elfelejti, A mit megtett azt eltagadja, S t beismerést is legföllebb Ilyen nyárvégi versbe adja . . . Dyb. Hány éves a gyerek ? A Sárréten történt. Az anyakönyvi hivatalba beállít egy tanyai ember és jelenti, hogy meghalt a gyerek, tessék bevenni a protokolumba. Az anyakönyvvezető felüti a könyvet és megkezdi a kikérdezést. — Hány éves volt a fia ? Az ember nagyot néz. — Azt már nem tudom. — De ha a maga fia, akkor kell tudnia. — Éppenséggel nem tudom. — Tizenöt éves volt-e vagy tiz? — Nem a ! — Akkor nyolc ? — Annyi se. — Öt, vagy három ? A magyar megvakarja a fejebubját : — Olyanformán lesz valahogy Az anyakönyves elővette következőleg a régi anyakönyveket és keresgélt bennük, de csak nem akadt a gyerek nyomára. Végre azt mondta : — Tudja mit ? Menjen el a paphoz s kérjen onnan cédulát, mert ott is be lesz irva. Erre már az ember is felmosolyodott s örömteli ábrázattal húzott elő a zsebéből egy papirszeletkét. — Voltam én már ott, ehun van az irás a gyerekrül. Azon pedig tisztán állott, hogy az István fiu, aki elhalálozott, még csak félesztendős volt. — Ejnye, ejnye, hát hogy mondhatja maga három esztendősnek a fiát, mikor csak féléves volt? — Nagy sora van annak. Nem üsmerem ezt a gyereket. — Nem-e? Aztán miért? — Hit csak azért, mert a héten jöttem haza a kubikból, akit három évig csináltam; azóta nem találkoztam a famíliámmal. Igy felejti el az ember, ki hány éves. helyre, a honnan ez a föld való. Egy rózsafa van ottan, több rózsafa nincs is. Pont tizenkét órakor megjelenik ott nagy csengetéssel egy ősz öreg szakállas ember. Állják el az útját. Akkor azon a helyen, a hol az öreg áll, megnyílik az ajtó és belészáll az öreg. Ott ássanak. Legelsőbben is egy kéményt találnak ós az be fog szakadni ós egy vagy két ember áldozatul esik. Hanem a többi annál szerencsésebb lesz : megtalálják a szobákat, a hol az arany, meg az ezüst kádakban fekszik. A faluban megint nagygyűlést tartottak. Kijelöltek vagy tiz embert, s azok Szent Györgynap éjjelén csakugyan lesbe is állottak. Hát egyszer csak hallatszik ám a nagy csörgés, csöngetés. Jött az öreg fehér szakállas ember. No most kellett volna eléje állani, megszólítani. De nem mert ám egy se. Az öreg meg nem várakozott, hanem eltűnt. A hegy tetején veszett el a szemük elől, hát azt határozták, hogy ott ásnak. Pénzt adtak össze. Hegyes vasrudakkal verték, bontották tovább a hegyet. Végre rá is akadtak a kéményre. — Nem igaz ez, Domokos. — Vagy igen. Magam is láttam. — No csak mondja tovább. — Hát, hogy a kéményre ráakadtak, nem mertek tovább ásni, mert eszükbe jutott, hogy a kémény be fog szakadni ós egy vagy két ember áldozatul esik. Mindegyik a másikat biztatta. — De hátha nem kémény volt az ? — Vagy igen instálom, hiszen le is nyúltak. — Mivel nyúltak le ? — Horgokkal, vasrudakkal. — Es mit húztak fel ? — Semmit, hanem azt hallották, hogy odalent zörgött valami. — És abbahagyták a munkát ? — Milyen ? Azt senki sem tudja, hogy milyen. — Milyen kastély lehet QjZj melyikről senki se tudja, hogy milyen ? — Mert ez a föld alatt van. — Föld alatt-e ? Elsülyedt ? — Nem sülyedt az el: oda építették. — Aztán ki volt az a bolond ? — A tündérek. Ezt olyan egyszerű komolysággal felelte Domokos, mintha azt mondta volna: az oláhok. De kilométernyi hosszúságra nyúlna az én leírásom, ha minden kérdésemet ós minden feleletét leírnám. Öt szónál többet egyfolytában alig mondott. Kérdésekkel kellett belőle kiszedni, hogy mit tud a kastélyról. Egy óra hosszánál is tovább tartott a vallatásom, mig megtudtam tőle a következőket. Ezelőtt néhány esztendővel egy asszony vizért ment Sófalván a csurgóra. A csurgó az erdőszélón van, a temető mellett. Hajnal volt. A mint visszafelé jött, a hegy mellett két nő lépett eléje. Kérték, hogy forduljon be a kastélyba ós vigye ki a szemetet. Vigye ki, megjutalmazzák. Hanem azt is megmondták neki, hogy senkinek se beszéljen erről: ha beszél, halál fia. Az asszony elcsudálkozva nézett a két nőre. Sohase hallotta különben, hogy Sófalván kastély van. — Ne csudálkozzál — mondta az egyik nő — a kastélyról azért nem tudsz te semmit, mert benne van a hegyben. A hegy oldalán ekkor csakugyan látott egy nagy kőajtót. AZ ajtó nyitva volt. Az asszony szólni se tudott álmólkodásában. A két nő bemegyen előre, emez meg utánok. Hanem ahogy átlépi a küszöböt, észreveszi, hogy a nagy ajtó megmozdul. Az asszony megrémül és vissza-kiugrik. Szerencséje volt, hogy idején : az ajtó csak a csizmája sarkát csapta oda, de ugy, hogy leszakadt. Az asszony hazaig futott. Az udvarra már ugy esett be. Lefektetik, kérdik, hogy mi a baja. — Jaj, azt nem lehet elmondani! — De mégis ! Addig faggatták, hogy elmondta. No a mint elmondta, meg is halt azonnal. A sófalviak nyugalmát fölfordította ez az esemény. A biró gyűlést hitt össze. A gyűlésen némelyek azon voltak, hogy a hegyet körül kell keríteni, mások meg pópát akartak hozatni, hogy a hegj'böl elűzze a rosszakat. Voltak azonban olyanok is, a kik azt mondták, hogy nem kell megijedni, csak tisztesfü, meg akasztott ember kötele legyen, no meg tömjénfüst. Végül aztán megnyilatkozott a biró 1 esze is. A biró azt mondta, hogy értőjére kell bizni a dolgot: el kell menni az enlakai tudós-asszonyhoz és majd csak azután kell beszólni, ha az beszólt. A falu megválasztotta a bírót, meg melléje két esküdtet küldöttségnek. Érdekes, hogy milyen máskópen'megy a székely paraszt az ő tudós asszonyához, mint a magyar paraszt: a biró két kendő földet vitt magával Az egyik kendőbe a kincses hegyből vette a földet, a másik kendőbe meg máshonnan. A két helyről vett föld egyszínű volt. Elmentek másnap a tndós-asszonyhoz és kibontották az asztalán a kót kendő földet. A biró nem is kért tőle egyebet, csak ',azt mondja meg, hogy micsoda két föld az? A tudós-asszony belenézett iaz egyik kendőbe is, meg a másikba is. Aztán igy szólt: — Emez itt semmi. Hanem ez a másik föld — a hegyből vett fö'dre mutatott — ez olyan hegyről való, a hol tündérek vannak. — Hát mit tegyünk ? — kórdé a biró. — Szentgyörgynap éjszakáján, — felelt a tudós-asszony — menjenek arra a