Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-07 / 19. szám

XXVIII. évfolyam. B.-Csaba 1901. Csütörtök, március hó 7-én 19 szám. BE1ESH EOZLONI POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Agrár-törekvések. Budapeat, márc 5. Áz agrár-törekvések néhány vezető emb re a mult héten forma szerint is meg akarta alakítani a magyarországi agrárpártot. Ha van német, osztrák és van írancia agrárpárt, miért ne lehetne hát magyar is? A kikre nézve ez a kérdés régi óhajoknak a kifejezője, azok elérkezettnek látták az időt, évek óta táplált vágyaiknak a megvalósitására. E jelenséggel szemben előáll a kérdés; miért éppen most, miért nem már előbb, vagy miért nem később? 'egmondjuk. Az agrárpárt megalakulását, nézetűn le szerint, csak két okkal lehet megindokolni. Az agrárpárt szervezkedését ugyanis vagy az teszi szükségessé, hogy a parlament ós a kormány nem istápolja kellőképpen az agrár-érdekeket, vagy pedig, hogy az illetékes 'ónyezők — s ezalatt első sorban a kormányt kell értenünk — annyira íovarizálja ezeket a tö rekvéseket, hogy az irányzat képviselői elérkezettnek látják az időt, hogy politikai, gazdasági és társadalmi programmjukat ráerőszokolják a közkormány minden ágára Azt kell innünk, hogy nem anynyira az elnyomatás s a semmibevevés, mint inkább az a folyton fokozódó érdeklődés és támogatás, melyben a mezőgazdasági érdekek a kormány részéről részesülnek, növelte oly nagyra az agrárius szóvivők követeléseit. Mi azonban tudjuk azt, hogy a kormánynak a magyar mezőgazdaság istápolására irányuló céltudatos tevékenysége távolról sem jelenti azt, a mit az agráriusok abba belemagyarázni szeretnének. Es valamint a kormány különbséget tud tenni az ipar és kereskedelem legitim jogai s a közgazdasági tevékenységben elől járó némely merkantilista nagyság jogosulatlan magánérdekei közt, azonképpen rég fölismerte azt a határvonalat is, ahol a magyar mezőgazdaság érdeke végződik s a jelszavakkal dolgozó agráriusoknak az érdeke kezdődik Az agrárpártiak váratlan föllépése annyival kevéssé érthető, mivel a kormányelnök közvetítésével csak nem régen jelentős közeledés történt az agrárizmus és a merkantilismus illetékes képviselői: Károlyi Sándor gróf és Kornfeld Zsigmond között. Mivel pedig minden kételyen felül áll, hogy Károlyi Sándor gróf, ha egyszer határozott állást foglalt egy nagyfontosságú kérdésben, ezt az álláspontot komoly indokok nélkül máról holnapra meg nem változtatja, azt kell hinnünk, hogy azon a félig nyilvános, félig titkos ülésen, melyen az agrárpárt szervezkedését országos érdeknek proklamálták, Károlyi Sándor nemcsak fizikailag, de szellemileg sem volt jelen. Makfalvay Gézának távoltartása ettől a tanácskozástól, valamint az új liberális Szentiványi Árpádnak dip lomatikus indítványa is kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az 0. M. G. E. mint egyesület, ma is bizalommal viseltetik a kormány mezőgazdasági politikája iránt és legkevésbé sem látja szükségét a kasztszerü szervez kedésnes. Ránk az egész akció azt a benyomást teszi, hogy néhány, kétségtelenül nagyon tehetséges s az agrárérdekek körül kiváló érdemeket szerzett férfiú mindenáron előtérbe akart lépni, hogy az általános választások közeledtével magukra irányítsák a kormány és a kerülete!c figyelmét. Joguk van ahhoz, ha be akarnak jutni a parlamentbe, de ahhoz, hogy a célt: a „jog, törvény és igazság" és a szabad választások idején elérhessék, teljesen felesleges olyan pucs-szerü akciókat kezdeményezni, a melyek egyrészt kompromittálják magát az agráriz must, másrészt pedig épp most, midőn az inkompatibilitási kérdés van szőnyegen, kellemetlenségeket okozhat a kormánynak Valószínű hogy az agrárizmus hívei, t. i. azok, a kik első sorban agráriusok s csak másodsorban liberálisok, függetlenségiek, avagy néppártiak, számban és súlyban meggyarapodva fognak megjelenni az uj parlamentben, a mi kétségtelenül kisebb baj lesz magára az országra, mint a merkantilistákra Kétségtelen, hogy ezek után a merkantilisták is felkészülnek arra a harcra, mely előbb utóbb ki fog törni a gazdasági élet két nagy tényezője közt, mert akármint önálló, akár mint fiókpárt jelennek meg az agráriusok, a harc immár kikerülhetetlen. Az a nagy gondozás, melyben a Széli-kormány a mezőgazdasági érdekeket részesiti, hátráltatja ugyan a harc kitörését, de nem lehet akadálya a jövő fejleményeknek. Ennek a nagy s mondhatjuk indokolt istápolásnak ugyanis kettős kihatása volt az agráriusokra. A tábor egyik részét közelebb hozta a kormányzati fókuszhoz s beleillesztette a szabadelvüpártnak nemcsak külső keretébe, de annak általános politikai irányzatába is; a másik részét a tábornak pedig ez az istápolás az elbizakodottság útjára terelte s egyesekben fölkeltette az egyéni nagyravágyást. Az a hűvös fogadtatás azonban, melyben az agrárius szervezkedésnek ezt az első szárnypróbálgatást részesítette a kormány ós a közvéleménytmegriasztota ezeket az urakat s siettek biztosítani a világot nagy ártat, lanságukról, céljaiknak inoffenziv voltáról. A jelen pillanatban nem tehetünk egyebet, minthogy tudomásul vesszük ezeket a megnyugtató biztosításokat. De jöhetnek idők, midőn a gazdasági tényezők harmonikus együttműködésére törekvő Széli-kormánynak valamely utódja nem állja többé útját annak, hogy Károlyi gróf is visszanyerve teljes akcióképességót, ismét élére álljon a túlzóknak. Akkor aztán csakugyan létrejön majd a parlamenti agrárpárt, melynek hivatalos bábái megértvén, hogy Széli Kálmán nem érti a tréfát, egyelőre visszahúzódtak sáncaikba. A választási névjegyzékek. - Egy rendelet. — A Széli-kormány becsületes törekvése első sorban az, hogy alatta és általa megalkotott kúriai bíráskodásnak az igazán és tisztán nyilvánuló közvélemény megnyilatkozását biztosító intézkedései minden vonalon teljes érvényben álljanak. Pontos e tekintetben első sorban a választási névjegyzékek kérdése. .ti. mult évben tudvalevőleg az országgyűlési képviselő választások állandó névjegyzékét az évek hosszú sorozatára öszszeállitották. Ezen 1901. évre érvényes választási névjegyzék alapján kell megej. teni az idén az általános képviselőválasztást Ezt az állandóság jellegével felruházott névjegyzéket ezután most már évrőlévre csak kiigazítják. Miután az uj törvény Békésmegyei Közlöny tárcája, A béka. Irta: Bartóky Mariska. Kérem, ne ijedjenek meg, nem természetrajzi előadást fogok tartani, csak egy rövid históriát mondok el egy leányról, akit mindenki ugy hivott: a bóka. Ugy lehet, hasonlított ehez a nem szép állathoz, mert már az iskolában is igy hivták és rendszerint a gyerekész az, mely a jó hasonlatokat villámgyorsan eltalálja. Gyerek-korában nem volt sok a gondja s mégis, mintha tiz éves korában elfelejtett volna nőni, aztán előre is hajolt egy kevéssé, mintha idejekorán hozzákészült volna, az árvaság terhét keskenyke vállán elviselni. De jó, hogy hozzákószült, mert mikor az özvegy édes anyja is meghalt, hát árva lett csakugyan; olyan árva, a milyen csak egy c-unya lány lehet. Ugy mondják, én nem tudom, hogy nincs csúnya leány s lehet, hogy volt perc, amikor a kis Sóder Helón is ezt hitte, de sok-sok óra, meg nap volt, a mikor a szép szőke Elsa cousine megértette vele, hogy — van; ha több nem, de egy — bizonyosan. Kicsi maradt a Sóder lány alakban, arcban egyaránt, még kint ülő zöldes szemei is aprók voltak, csak a lelkében nőtt óriásivá egy érzés, mely teljesen uralta minden gondolatát, kormányozta minden tettét s mondatta minden szavát s ez : a gyűlölet volt. Eleinte gyűlöletet érzett minden iránt, a mia földön van. Az elhagyottak néma keserűsége, jajtalan vergődése volt addig, amig a leánysziv öntudatra ébredt, aztán ez a gyűlölet formálódott. Szerette a virág színét, illatát, szerette a lomb susogását, árnyát, a patak fehér habfodrát, de gyűlölt mindenkit a ki ázép volt s mosolyogni tudott. Pedig ezt óráról-órára szenvednie kellett, ha a szép Elza visszamosolygott a vőlegényére. — Nem igaz gondolta ilyenkor a kis Sóder lány, - - nem igaz, nem vagy boldog, nem szereted Ágoston Tamást, de mert szép vagy s mosolyogni tudsz, hát elhiszi. Aztán lement a parkba s minden rózsának, minden lehajló lombnak megmondta, hogy a szép Elza nem szereti Ágoston Tamást. Azok bólingattak neki, de azért Ágoston Tamás elvitte a szép Elzát a csókási kúriára, ott aztán a hajló lomb, meg a sok rózsa Ágoston Tamásnak bólingatott, hogy igen, szeret! Nem lehet már a rózsáknak sem hinni.' ÜZ Ágoston Tamás szőke felesége azt irta az anyjának haza: Anyám, édes, unatkozom. Elza asszony anyja ugy megijedt erre a levélre, ahogy csak egy okos asszony ijedhet meg, a kinek a menyecske-lánya — unatkozik. Volt egyszerre nagy készülődés, pakkolás s ment a hir, íhogy ott lesz a mulattató mihamar s útnak inditotttak a csokási kúria félé a szegény kis bókát. Mikor Elza asszony elolvasta a hirt liozo levelet, egyszerre nagy őszintiségi roham szállotta meg. Odabujt az urához a hintaszékbe s nevetve, hízelkedve vallotta be a bűnét, hogy ő egyszer azt irta, hogy unatkozik s most a mama küldi mulattatónak Helént — a békát A gyónás meghallgattatott, a bün feloldoztatott s most már együtt mulattak azon, hogy jön a béka. — Hiszen van itt is a parkban tó, meg sok fa, majd el lesz a lombok alatt, mint amott — vigasztalódott Ágoston Tamás. Végre megérkezett Helón, a mulattató. Siina, szürke utiruhájában határozottan csúnya volt, a mint zöldes szemeinek ellenséges villanásával nézte az asszony karcsú alakját aranyszinü haját, fehér arcát és mosolyát. — Ah, Helón, hát megjöttél, szólt mosolyogva az asszony, ez hidegen felelt : — Igen, de nem szívesen. Ágoston Tamás nyugodt arca bibor pirossá vált erre a feleletre, de az asszony szelid tekintete lefegyverezte. Hogy a lányt a szobájába kisérte, visszajött az urához s szinte alázatosan mondta: — En voltam a hibás, hogy Helón idekerült ; érettem legyen hozzá türelmes. Nem is csoda, ha ily gyűlölködő, hisz oly csúnya a szegény ! Es az asszony hangjából kiórzett a véghetetlen irtózat a rút iránt. Igaz ő, m^ga szép volt Ez tudnia kellett, mindig hallotta, mindig látta s ez a kárhozatos tudat sivárrá tette a lelkét s rideggé a szivét. 01}

rkor figyelmesen nézte az urát és abban a pillanatban őszinte volt, mert megvallotta önmagának, hogy teljességgel nem szereti ezt az egyszerű, egészséges vidéki urat. — De mást sem ! védekezett utánna s eszébe jutott a myrtus-koszorus, fehér fátyolos aktus H. Eljött azonban az idő, mikor Ágoston Tamásnó nem gondolt egyébre, mint egy sötét lángoló szempárra, mély, érces férfi hangra. Ezt látta az éjszaka sötétjéből felé ragyogni, ezt hallotta a csendben s mintha ez a benső vizió beteggé tette volna,-ugy érezte, hogy lázas, hogy fáradt s nem tudná magát az örök pihénesben sem kipihenni. Ü. sötét szempár és érces hang tulajdonosa, Domoszlay György, a mint naponta átjött a csókási kúriára, ugy gondolta, hogy ez az asszony karcsú alakjával, tigrisszerü, nesztelen járásával, óvatos kacérkodásával, egészen érdekes szomszédság. Végre is annyira érdekesnek találta, hogy elhanyagolta érte a fürjezést, a mi pedig nagy esemény a Domoszlay György életében.' — Hiszen, össze szedi őket Tamás, — gondolta s vállra vetett puskával ment Csókásra. Ketten ültek a hársak alatt, veszedelmes hallgatásban. A férfi nézte az asszony fehér alakját, a mint az alkonyat homályában ott ült előtte, mozdulatlanul s mintha ez a látományszerü szépség nesztelenül, mindegyre jobban beburkolózva az est fátylába, távolodnék tőle s már-már alig látta. A Ferencz József keserűvíz világszerte ismert jó hírnevét kitűnő minőségének köszönheti, minek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb helyeken is, most már található és árusítva lesz. A Ferencz József keserüvizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elegendő.