Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-07 / 19. szám

értelmében a kiigazítási munkálat évenként körülbelől kót hónappal előbb történik, mint eddig volt gyakorlatban, ennélfogva Széli Kálmán miniszterelnök, mint belügy­miniszter, már most valamennyi központi választmányhoz rendeletet intézett az or­szággyülósi képviselő-választók 1902. évre érvényes névjegyzékének kiigazitása tár­gyában. A belügyminiszter a központi választ­mányok figyelmét első sorban az eddigi eljárástól eltérő s a választási jog megóvá­sát célzó lényegesebb rendelkezésekre kivta fel. Igy meghagyta a belügyminiszter a központi választmányoknak, hogy az ösz­szeiró küldöttségek ugy az ujonan felvet­tekről, mint a kihagyottakról községenkint külön névjegyzéket tartoznak késziteni; ezenfelül azokat, kiket a választók sorából kihagyandókuak találtak, erről a kihagyás okának közlésével Írásban értesíteni köte­lesek. Ugy, hogy a kihagyottaknak okvet­len tudomást kell venniök a kihagyásról, hogy ez ellen esetleg jogorvoslattal élhes­senek kellő időben. Mert még ezen Írásbeli értesítésen'felül a választókerület összes választóinak ideig­lenes névjegyzéke a kihagyottak névjegy­zékével együtt közszemlére kitétetik a köz­ponti választmány székhelyén ós még ezen felül az egyes város vagy község válasz­tóinak ideiglenes névjegyzéke a kihagyot­tak névjegyzékével együtt az illető város­ban, községben, vagy körjegyzőségben szin­tén közszemlére kitétetik. Vastag hanyagság kell tehát ahhoz, hogy valamely jogosult kimaradjon a név­jegyzékből csak azért, mert kellő időben jogorvoslattal nem élt. A belügyminiszter arról is meggyőző­dóst akar szerezni, vájjon kihirdették-e azt, hogy a választók névjegyzéke közszemlére kitétetett és azt, mikor ós hol lehet meg­tekinteni. E végből kívánja, hogy a közzé­teendő hirdetmény hozzá bemutattassók. Ez csak egy jelenség, de azért egyik főbiztosítéka annak, hogy a kormány a maga részéről mindent elkövet a válasz­tások tisztaságának megóvására. Az orosháziak földvótele. — Ujabb parcellázási terv. — Orosháza község csabai mintára ké­szül megvenni ós parcellázni a báró S ch o s s­berger-fóle pusztaszenttornyai 3400 hol­das birtokot. Az eszme már hosszabb idő óta fog­lalkoztatja a község vezér-embereit s most már annyira megérett, hogy a hétfőn tar­tott képviselőtestületi közgyűlés elé kon­krét javaslatot terjesztettek: vegye meg Orosháza község a Scho ssberger-fóle birtokot s parcellázva adja el a la­kosoknak. Az indítványt a képviselőtes­tület nagy tetszéssel fogadta s rögtön ki­küldött egy négytagú bizottságot, melynek Jankó György biró, Bézi Balázs jegyző ) Vere s József esperes ós dr. B i k á d i Antal ügyvéd a tagjai, hogy tegyék ma­gukat érintkezésbe báró Sch ossberger Nándorral. Ez a négy tagu bizottság teg­nap már fel is utazott Budapestre, hogy a báróval a tárgyalásokat megindítsa. Az eladás alá kerülő báró Schos­b e r g e r-fóle puszta szent-tornyai birtok — mely valaha Horváth íöldesur tu­lajdona volt — összesen 3395 kis hold ki­terjedésű. Az árát a majorokkal ós fákkal együtt holdankint 375 írtra tartja tulaj­donosa, ha pedig egy vevő veszi meg, 340 írtjával adja. A vételár íelét f. évi októberre kell kifizetni, akkor a vevő nevére is, kezére is kapja a birtokot, a vételár 20 százalé­kát (egy ötödrészét) 1902. junius 1-ón, a fennmaradt 30 százalékot pedig 6 óv alatt kellene lefizetni, a tőkét utólagos, a ka­matot (6%) előleges félévi részletekben.. . x*. birtok összes adója (állami, községi) 17.071 korona, ebből az állami adó 13.355 kor. (földadó általános jövede mi pótadó.) A majorok és ültetvények ára szép összegre megy, annyival kevesebb esik a föld vételárába. Az orosháziak nagyon szeretnék, ha sikerülne a vétel ós a parcellázás. Vala­mikor a Szénás alatt elterülő egész H o r­v á t h-fóle birtokot — mely most a Sch oss­berger és S vá b-családok tulajdona — kínálták Orosházának 50—60 írtjával hold­ját, de akkor nem kellett nékik, mert a kupaktanácsban kijelentette az egyik fő­kolompos : — Nem kell megvenni, mert ha meg­vesszük, nem lesz a községben szegény ember, ki végzi akkor a mezei munkát ? Ez a klasszikus érv hatott, nem vet­ték meg a hatalmas birtokot 50 írtjával, bezzeg most szívesen adnának érte hatszor annyit. A birtok közel fekszik Orosházához, kézre esik, jó föld, az orosháziaknak bizo­nyosan többet ér, mint mákoknak. Eddig ott többnyire idegen aratók dolgoztak, akkor az ő embereiké lesz ez a haszon; eddig ott többnyire idegen cselédeket alkal­maztak, akkor az övéik kapnának állandó foglalkozást; a forgalom a lakosság szapo­rodtával emelkednék, nyerne P.-Szt-Tornya községe is, de nyerne maga az állam is, fogyasztási, jövedelmi adóval és illetékkel tetemesen több jövedelmet, mint a mennyit kapott az egy birtokostól Az orosházi nép bajainak is az a forrása, hogy nemcsak földje nincs, a mit művelhetne, hanem munkája sincs egész esztendőn által. Ott sokakat kisbirtokhoz, még többeket állandó dologhoz lehetne juttatni. A megvételt ós a parcellázást egészen a csabai mintára akarják csi­nálni : a vevőknek élére áll a község s vezeti az egész ügyet. A község könnyeb­ben eszközöl ki kölcsönt, mint az egyes vevő s azt is remélik, hogy a hatóságok és a kormány ép ugy fogják Orosházát támogatni, mint támogatták Csabát a Traut­mannsdorf-íéle vételnél. Iparkiállitás Makón. — Békésvármegye bevonásával. ­A szomszédos Csanádvármegye szók­helye : Makó város közönsége hónapok óta készülődik arra a nagyobbszabásu ipar­kiállításra, melyet a kereskedelemügyi mi­niszter s az aradi kamara támogatásával a nyár folyamán rendeznek Makón. Miután a kiállítás keretei az aradi kereskedelmi és iparkamara egész terüle­tére kiterjednek, igy Békósvármegye is meg fog reá hivatni s részt fog benne venni. A kiállításon az aradi kereskedelmi és iparkamara területéről, (Arad-, Csanád-, Békés- és Hunyadmegyók), nemkülön­ben Szeged és Hódmezővásárhely szab. ki­rályi városokból minden kózmüipartermók, oly gyári ipartermék, melyek kézi erővel állíttatnak elő, továbbá a makói honi gyárt­mányt áruló kereskedők árucikkei, az aradi iparkamara területéről a segédek ós tanon­cok munkái állíttatnak ki, továbbá oly ma­gyarországi ipari termékek, melyek a ka­mara területén nem honosak, de hivatva vannak a külföldi termékekkel a verseny­zésre, a végrehajtó bizottság engedélye alapján kiállíthatok. A kiállítás a következő csoportokra oszlik : I. Bőripar: prémáru, készített bőrök, szíjgyártó, nyerges, bőröndök. II. Élelmiszerek mint iparcikkek : őrlemények, sütő, mézeskalács, cukrászipar, cukor- ós cukorkagyártás, bor, szesz, sör, ecetgyártás III. Faipar, bútoripar: építési ós asztalosmunkák, esztergályos és faragott­munkák: parkette, kádár, ács, kosárfonó, mázoló, bútoros, kárpitos, üveges, aranyozó, diszitőmunkák, ópitósi rajzok. IV. Vas- ás fémipar: vas, acél, bronz, lakatos, kovács, bádogos, késes mun­kák, harang, fegyverek, szerszámok és konyha-berendezés. V. Közlekedési jármüvek és gaz­daságieszközökcsoportja: kocsigyártó ipar és gazdasági eszközök. VI. Ruházati csoport: férfi, nőisz.ibó, fehórnemükészitós, divatáru, szűcs, ágynemű, kalapos, lábbelikószités, fodrász ós művirág VII. Vegyes ipar: arany, ezüst­műves, vésnök és esernyős, tajtókpipa, agyagipar, hangszer, könyvkötés, nyomdá­szat, fényképészet, cimfestós, órásipar ; to­vábbá minden olyan ipar, mely az előző pontokban nincs megemlítve. VIII. Munka kiállítás: a kamara területén lakó iparossegódek es tanoncok rajzai és munkái. IX. Háziipar: házi és iskolai ipar­munkák. X. Időleges csoport: a ka­mara területére szarvatmarha, ló, stb., tej és terméke; virág, gyümölcs és konyha­kertészet. A kiállítási bejelentések 1901. év má­jus l-ig foganatositandók. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai A képviselőházból. Budapest, március 6. (Saj. tud. táv.) A képviselőház mai ülésén folytatta a hon­védelmi tárca költségvetésének részletes vitáját. Felszólaltak Tóth János, T h a 1 y Kálmán ós Ugrón Gábor, kiknek a be­teg miniszter helyett G r o m o n Dezső ál­lamtitkár adott feleletet. Az ülés végén megszavazták a tárcát. Holnap a pénzügyi tárcára kerül a sor, melylyel előrelátható­lag négy-öt nap alatt végez a Ház s ez­zel a budget-vita befejeződik. Káldy meghalt, Budapest, március 6. (Saj. tud. táv.) A magyar zene világnak nagy gyásza van: Káldy Gyula, a magy. kir. Operaház volt igazgatója szerdán reggel meghalt. Káldy kiváló képviselője volt a magyar zenemű­vészetnek s fáradhatatlan buzgó kutatója a kuruc-daloknak, amikkel országszerte is­mertté és népszerűvé tette a nevét. Mint a vidéki színházak karmestere kezdte pálya­futását, később Budapestre került s szép karriert futott be : előbb a Zeneakadémia, majd az Opera igazgatója lett, amely dí­szes állásából alig egy éve vonult vissza. Gyilkos lett a csend ! Vágygyal, sze­relemmel gondolt az asszonyra, felhevült fantáziája elhitette vele, hogy az asszouy is boldogtalan. Benn jártak az álom ország legvesze­delmesebb rengetegób -n s az asszony is szerencsétlennek hitte magát. _A gondolatuk már egy volt. És az álomországból nagyonnehéz vissza­jönni, rendszerint csak kényszerrel lehet. De jött a Valóság a kicsi, hajlott He­lón alakjában, A tóhoz igyekezett s el kellett a hársak alatt mennie. Mind a ket­ten ugy néztek rá, mintha egy idegen planéta lakója toppant volna eléjök. A férfi, benn volt már a valóságban, csaknem dühösen kérdezte: — Ki ez? — Helón, — felelte az asszony. — Ennyit eddig is tudtam, de miért van itt? — Nem tudom, — hazudta az asszony és egy kacér, békítő oldalpillantással mondta: szegény kis béka! — Bóka, mosolyogta meg Domoszlay György, a bóka nem veszedelmes . . . — Senkinek, — mondta az asszony s felállva helyéről, indultak a ház felé. A búcsúzásnál kezet fogtak, szemük összevillant, mintha ismételték volna: — A béka nem veszedelmes senkinek Ettől fogva aztán egészen jó barát ságba kerültek a bókával. Az asszony kedves volt hozzá és Domoszlay tréfált is vele De ha csendesen, szótlanul köztük ült, titkos pillantást váltottak egymással, mint­ha azt mondták volna: — Oh kicsi béka, meresztett, örökké figyelő szemeiddel hiába ülsz itt. Néha az asszony ott hagyta őket s ilyenkor Domoszlay beszólt. Beszélt hiába­való dolgokat, csak ugy rakta a szavakat egymás mellé s a lány hallgatta. Kicsi szive dobogása mintha megállt volna a férfi hang zenéjétől s egyszerre fényesnek, szépnek látta ezt a nagy, szürke világot. — Mórt oly szomorú mindig, kis He­lén? — kérdezte a íórfi A leány nem felelt, de a haja tövéig elvörösödött s még jobban ráhajolt a nim­zésére. — Mosolyogni kell az ilyen kis leány­nak, hisz olyan szép az élet! A lány ránézett a szép barna em­berre s csöndesen mondta: igen —- s ma­gában azt gondolta: lám, milyen ostoba voltam, csakugyan szép minden, nagyon szép ! Másnap mosolygott, mikor Domoszlay­val összetalálkozott. Rosszul állt neki) a mint vértelen kis ajka mosolyra rándult, csak a szeme lett szebb. Egyszer meg a kertben kerültek össze; virág volt a lány kezében. — Adjon belőle, — mondta a férfi. Helón oda tartotta az egész csokrot. — Igy nem kell; maga adja. A leány kivett egy halvány viola ágat. — Köszönöm — mondta a férfi s a mint a kabátjára tűzte, lehajolt hozzá s mólyen beszívta a viola-illatot. Este a lány ott ült a tükre előtt. Me­rően nézett bele, de nem látta a vértelen, keskeny arcot, a szabálytalan vonásokat, a homlokba nőtt sűrű hajat, hanem ugy Játtá, mintha mögötte állana Domoszlay György s a tükörben nézne rá, mintha feléje hajolna, hogy jobban a szemébe lát­hasson, hogy belásson a lelkébe. Szabadon hagyott sovány vállai össze­rándultak, felugrott s mintha menekülnie | kellene egy dómon üldözése elől, a párnáiba fúrta fejét, a kezét a szivére szorította, | hogy meg ne pattanjon s az izgalom, a kétségbeesett boldogság egyetlen elfúló szóba olvadt: — szeretem! Domoszlay nagyot gondolt — Hm, ugy látszik, velem bolondítja a békát s ő meg engem bolondit. Nagy füstöt fujt maga körül, aztán eldobta illatos szivarját s hangosan azt mondta: elég! Tudniillik nem a szivarból volt elég, hanem a bolondulásból. Leült az asztalához ós azon mód, jó­zan agygyal irt levelet Elza asszony-nak : — Elza! nem bolondulok tovább; beszélnem kell magával, ma jöjjön ki a gyarmati hidhoz. György. Ágoston Tamás künn ült a terrasszon a feleségével meg Helónnel, alkonyatkor. A falu felől jövő uton, már messziről lát­szott egy lekete pont rohamos közeledése. pont csakugyan fekete volt, mi or be­futott a kapun is, a kavicsos útra, mert a Domoszlay levélhordó, a fólkezű cigány­gyerek volt. Mikor a fehér alakot meglátta a ter­rasszon, még jobban nekiiramodott, mintha egy kedves remény ösztönözte volna s jó messziről előkapta fogyatékos toilettjéből a levelet s magasra tartva futott vele. Az ég felhőtlen, tiszta volt, Ágoston Tamásnó mégis ugy hitte, a menybolt ir­tózatos robajjal lezuhant a földre, pedig csak az ura mozdult meg, előre hajolt, hogy majd a levelet átvegye. Helón is tudta, hogy a hírnök Domosz­lay tói jön, bibor piros lett s az asszonyra nézett. .i^z holthalványan, megmeredve nézett a levegőbe. Egy pillanat volt és Sóder Helón is mót rut volt, hajlott hátú és nem mosoly­gott többé. Ez a pillanat elmondta neki: játék vagy, csúf vagy, tőled csak irtózni lehet! És ugyan ebben a pillanatban lett igazi asszony, a ki minden áldozatra kész, min­dent elvisel, mindent elszenved, a boldog­ság reménye nélkül attól a kit — szeret. Kiröppent a szivéből minden gyűlöl­ség, mely oly sok évig lakója volt; a bosszúállás fegyverét nem emelte fel az ellenség ellen. Még mindig lángoló arccal Ágoston Tamás elé hajolt, elkapta a levelet s rekedt hangon csak annyit mondott: — Az enyém ! —- s elfutott vele. az asszony az urával egyedül maradt, a íórfi mosolyogva mondta: — Lám, lám a béka! AZ asszony szelíden hajtotta hozzá a fejét s csendes, vádoló hangon felelt: — Ki hitte volna 1 ÚJDONSÁGOK. A szabadság -apja. Az ibolyák hónapjának örök időkre szóló csodaszép emléke közeleg: a nagy ' évforduló. Ilyenkor, mikor a márciusi szél fod­rozza a négy folyó habjait, megmozdul ezen a magyar földön minden sziv, amely­ben szent emlékek élnek. Ötvenhárom esztendeje lesz immáron ennek a hónap­nak idusán, hogy felcsendült a szabadság dala. Ötvenhárom éve ! . . Azóta minden esztendőben imádságos kegyelettel üli a nemzet a magyar szabadság virradatának fordulóját. Az idén, természetesen ismét ünnepi lelkesedéssel ülik e napot a haza minden határán. B.-C s a b á n négy helyen is megün­neplik március 15-ikét: a Polgári-kör, az iparos-olvasókör, az ács és kőművesek ön­képző egylete s az iparosifjak művelődési egylete rendez emlékünnepélyt, közvacso­rával egybekötve. Orosházán a Polgári olvasókör március 14-ón este 7 órakor, saját nagy­termében társasvacsorával egybekötve ün­nepli meg március 15-dikének emlékét. Az ünnepélyre Orosháza egész polgárságát meghívják. A függetlenségi és 48 as olvasó­kör március 10-ikón üli meg a szabadság ünnepét, a Polgári kör helyiségében rende­zendő táncmulatsággal. Szarvson a főgimnázium Vajda­köre március 15-ón, délután 3 órakor a tornacsarnokban tart emlékünnepélyt. Az iparosifjak önképző egyesülete március 15-én este 7 órakor, az Arpád-szálló dísztermé­ben társas-vacsorával és táncmulatsággal ünnepel. Az ünnepi emlókbeszódet Dan cs Szilárd ügyvédjelölt fogja tartani. Békésen az összes társaskörök együttesen ülik meg a szabadság napját. A bérház előtti téren, szabadban lesz az ünnepély s dr. M e s k ó László ország­gyűlési képviselő tartja az ünnepi beszé­det. Este minden egylet a maga körében is ünnepel. Gyulán a 48-as kör március 15-ót a nagy naphoz méltóan fogja megünne­nepelni. Meghívja arra a város ország­gyűlési képviselőjét: Bar c.li a Miklóst, ezenkívül ünnepi szónoklatok tartására fel­kéri Dombi Lajos lelkészt ós G u lyás János ref. rektort. Felhívást intéz ezen­kívül Gyula város összes köreihez, hogy az ünepólyen mindnyájan — lehetőleg tes­tületileg — képviseltessók magukat.

Next

/
Thumbnails
Contents