Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-13 / 4. szám

esztendejét látjuk. Szól a közigazgatás egyszerűsítéséről s arról a legújabb fázisról, amelybe ennek előkészítése eljutott. Erről az egyszerűsítésről készül most a törvényjavaslat a belügyminisztériumban ós készül olyan alapon, a mely már magában véve garanciáját nyújtja egy sikeres alkotásnak. A mai gyors, modern élet követeléseinek megfelelően akarja egyszerűsíteni a közigazgatás régies, lassú menetét, tehát nem elvont doktrínák, hanem az élő prakszis tanulságai alapján fog hozzá a feladathoz. Helyesebben nem járhatott volna el a belügyminiszter, mint ugy, a hogyan tette: a közigazgatási főhatóságokat szólította fel, hogy a maguk körében ankéteken megbeszélve a kérdéseket, tegyenek fölterjesztéseket, milyen eszközökkel tartják a legalkalmasabban kivihetőnek a szerfölött kacskaringósan működő gépezet egyszerűsítését. Bók ós vármegye tisztikara — mint a B. K. már jelentette — e hót elején tanácskozott két l]>:p> ih az egyszerűsítésről g felterjeszti íben nöbb praktikus ujitás eszméjét fejtette ki. n. vábszck már mindenünnen megjöttek s ugy hallani, hogy a legmesszebbmenő várakozásoknak is megfelelnek, a régi vármegye sok helyen megmutatta, hogy megvan az érzéke a modern kor és a modern állam követelményei iránt. Készül a törvényjavaslat, a miniszterelnök be fogja nyújtani s az országgyűlés le fogja tárgyalni még ebben az ülésszakban. Igy tehát törvényerőre emelkedhetik még ennek a most ránk virradt esztendőnek első felében és ez az oka, hogy mi annak a hirnek tartalmában a magyar közigazgatás boldogabb esztendejét látjuk és üdvözöljük. Ha nem is jelenti még azt a várvavárt uj korszakot, a mikor minden izében' fölfrissítve, megújhodva, az állam kezétől megerősítve fog előttünk állni a közigazgatás, mégis nevezetes és örvendetes momentum lesz ez. Mert meg fog szabadulni közigazgatásunk attól a sok hiábavaló költséges és káros sallangtól, a mit a bürpkrácia ós a copf tartott fenn benne. Kevesebb tinta és papiros fog fogyni, az erre fordított erők fel fognak szabadulni öröiriéi'H első sorban magukrak a csekély dotáció mellett hiábavaló munkákkal csigázott közigazgatasi tisztviselőknek, örömére a közigazgatási tekervényessóggel olyanynyira zaklatott közönségnek és üdvére a közigazgátásra bizott ügyeknek. az idő pénz, mondja a közmondás. Mi pedig azt mondjuk, hogy ha csakugyan csengő pénzre lehetne fölváltani azt a soksok időt, amit specialiter a magyar közigazgatási ügymenetben hiába pazarolnak el: Magyarország egyike lenne a leggazdagabb országoknak. De ha csengő pénzre nem válthatjuk is, megtérül a nyert időnek értéke mindabban az áldásban, amit a közigazgatás javulása,, gyorsulása hoz az országra. Lótenyésztésünk reformálása. Nonius vagy angol félvér ? Az ezen címen megjelent közleményre, bár méltányolom cikkírónak intencióját, legyen szabad néhány megjegyzést tennem. Különösen azon részletekre óhajtok rövidesen kiterjeszkedni, melyekben eltérnek nézeteink. a. közlekedési eszközök — ha egyáltalán — még nagyon sokáig fogják lótenyésztésünket hátrányosan befolyásolni. Példa erre Angolország, hol a közlekedési eszközök szaporodásával, a lótenyésztés nemhogy vissza fejlődött volna, hanem ezzel párhuzamosan majdnem utolérhetetlen fokig haladt. Háladt pedig annak minden ága. Hogy mi is haladhassunk, okvetlenül szükséges a mi lótenyésztésünk reformálása, szükséges, hogy lóanyagunkat értékesebbé tegyük Nézetem szerint azonban nem a cikkíró által kijelöltirányban, hanem abban, melyet D'Orsay gróf kezdeményezett. Tudniillik tenyésztésünknek ne -i szabad egyoldalúvá fejlődni. ianem az egyes vidékeknek megfelelő any rra kell a fősúlyt fektetni; mert a lónak kisgazdáinknál mégis legnagyobb a gazdasági fontossága és csak, bár közvetlen utána jön a pót-ló tenyésztés, vagy inkább a kettőnek karöltve kell haladnia. Ha jó tenyószanyagunk van, könynyen állithatunk elő haszonegyedeket. Epen azért nem szabad kisgazdáinkat az angol félvér tenyésztésére terelni. A kisgazdának ly lóra van szüksége, mely erős csontozatánál, )• itartósága és nyugodt temperamentumánál fogva kellő sebesség mellett könnyen idomítható legyen és jó gazdasági munkát végezzen. E mellett kevés igénye is legyen. Szerintem ezen tulajdonságok a katona-lónál is kívánatosak. Ezen tulajdonságokat pedig leginkább a Nonius-törzsnól találjuk és nem a tiszta angol fólvórnél. Azért mondom tiszta angol félvér, mert a Nónius is már oly nagy fokú keresztezésen ment keresztül, hogy ma az sem egyéb, mint egy erősebb angol félvér, mely azonban a normannak fönt már emiitett jó tulajdonságait megtartotta. Nem tanácsolhatom kisgazdáinknak a tiszta angol félvérrel, vagy mint sokan nevezik : Euriozóval (mely a fólvérnek csak egy törzse) való tenyésztést, még oly vidéken sem, mely a miénknél erre alkai masabb. Fontolóra kell venni, hogy ezen állat kényesebb, nagyobbak az igényei, melyek kisgazdánál nagy ritkán találhatnak kielégítést; idegesebb temperamentumánál fogva pedig nehezebben idomítható és gazdasági munkára gyakran alkalmatlan. De mivel elegánsabb, igaz, jobban fizetik, de azért csak nagyobb tenyésztőknek való, hol a kellő felneveléshez szükséges eszközök megvannak. De azért nem akarok egyoldalú lenni ós azt mondani, hogy valamennyi kisgazda tenyésszen csak Noniust. Oh nem. A kisgazdák tenyésszenek a vidéknek megfelelő fajtát. De egy vidéken csak egy fajtát. a hadseregnek sincs csak egyfajta lóra szüksége; kell annak is tüzér, nyerges, train és teherhordó ló. Igy a hegyeken mozgó lipicaira, talán nem oly nagy mennyiségben, de ép oly szükség van, mint a nyergesre. Teljes igazsága van a cikkírónak abban, hogy ne tenyésszünk ugy mint eddig, egy helyen valamennyi fajtát, mert igy egyöntetű értékes anyag nem létesülhet. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy nagyon kevés kisgazda képes kancájára a megfelelő mént kiválasztani. Azért a reformálásnak akként kellene történnie, mint azt D'Orsay Olivér gróf megmutatta, azaz hogy az állatok szakember által párosittassanak, a kisgazdák értékes kanca-anyagukat el ne kótyavetyélhessék, mert a mezőhegyesi táj fajta tenyészeteknél felállított eladhatási megszorítás csak ily értelemben áll fönt; ós hogy egy-egy fájta minél nagyobb vidéket foglaljon magába. Főleg pedig : hogy a vidéknek megfelelő fajtát általánosítsunk. Igy nagyjában a fekete, úgynevezett búzatermő talajra Nonius-szal, a könnyebb talajra KisrNonius, Gidrán vagy angol félvórrel, a homokra, annak lazasága szerint, Gidrán vagy arabssal, a hegyes vidékre pedig lipicai, arabs vagy kisebb angol fólvérrel alakítsunk táj fajta kerületeket. A mi vidékünkre határozott 1 e g a 1kal masabb a Nonius tenyésztése. Ezt átlátta annak idején D'Orsay gróf, mikor Mezőhegyesen épen Noniusszal szervezte az első tájfajta tenyésztést. Ezen első szövetkezet körülbelől 300 kancával vette kezdetét ós a környékbeli gazdák oly hamar átlátták annak előnyös voltát, hogy ott ma a bepároútolt kancák már meghaladják az ezret. Ezt legelőbb követte Szarvas, hol az első évben hét ménhez; 250 kanca párosittatott ós már a második évben 1'2 ménhez 500 kanca jutott. Két évre rá létesült az orosházi, közben pedig a verseci teleposztály parancsnokság közreműködésé vei a bega-szt.györgyi táj fajta tenyésztés, szintén Nonius-szal. Ami pedig ezen állatok értékesítését illeti, eklatáns példa Mezőhegyes környéke, hol azelőtt a kisgazda alig adott el remontát, most pedig jobb anyagát a pót-ló árnál jóval magasabban tudja értékesíteni. Ha pedig elfogulatlanul búáljuk az egyes íajtákat, ugy azt látjuk, hogy ma már a Noniusnál sem találjuk azt az otromba nagy fejet és hosszú hátat, mint azelőtt, a Gidránnál meg még ritkábban. De ha volna is, bizonyára könnyebben kijavítható, mint a hosszú csűd ós franciaállás. Különösen ha tekintetbe vesszük, hogy utóbbi hibák a magyar paraszt-lónál általánosak. Nem állítom, hogy nem akadt néha egy visszafajtázás. De ha valaki figyelemmel vizsgálja a mezőhegyesi méneseket azt fogja tapasztalni, hogy a Nonius ós Gidrán törzsnél két percenttell sincs I rosszabb hát, mint a Furiosónál. Ami pedig a használhatóságot illeti, ugy ismét Mezőhegyesre hívom fel a figyelmet. Ott tudniillik a fiatal kanezák, mielőtt beosztatnak az anyaménesekbe, munkába vétetnek ós tavasszal próba-ver-1 senyt futnak. Ezen állatok küllemük szerint vagy nyereg alá, vagy hámba osztatnak. Hámba már évek óta csakis Nonius ós az angol fólvórnak a kisebb része került, mig mindkettőnek nagyobb része ós valamennyi Gidrán fiyereg alatt futott, nt sor legtöbb esetben a Gidrán ménesbe került a döntő-verseny győztese. Tehát éppenséggel nem áll az, hogy a Gidrán vagy Nonius kevósbbó alkalmas nyerges, mint az angol félvér. Még inkább támogatja ezen állításomat a bécsi „Reitlehr-Institut" ós a káposztás-megyeri falka-vadásztársaság által rendezett vadászatok eredménye. Végül én is mondom kisgazdáinknak: a meglevő minták alapján, a teleposztályok M'iködésóvel szervezkedjenek táj .jta tenyésztésre, de a mi vidékünkön ne angol felvert, hanem Noniuszt tenyésszenek. Szarvas, jan. 8. Heim János. Szabad Líceum. — Az előadások sorrendje. — A Szabad Líceum ismeretes tervének végleges megállapítása céljából BókésCsabai Múzeum-Egyesület igazgató-választmánya január 9-én, szerdán délután gyűlést tartott, a melyen Varságh Béla elnöklete mellett részt vettek : dr. R e i s z Miksa alelnök, Maros György lőtitkár, dr. R e 1 1 Lajos titkár, Haraszti Sándor ellenőr, dr. U r s z í n y János ügyész, Bálás Ádám muzeum-igazgató, B uk o v s z k y János, D o n n e r Lajos ós S z t r a k a Ernő igazgató-választmányi tagok. A jegyzőkönyv felolvasása, néhány jelentés ós a folyó ügyek elintézése után tárgyalta a választmány azon bizottság javaslatát, melyet az i s m e r e 11 e r j e s z t ő előadások rendezése ügyében javasiat kószitósóre küldött ki. Ezt a javaslatot a választmány lényegtelen változtatás mellett egészében elfogadta s az előadások idejét, sorrendjót ós módját véglegesen következőképen állapította meg: űz idei téli hónapokban három sorozatos előadást rendeznek s ha a kísérlet beválik, ősszel majd folytatják. Előadásokat tartanak a következők : Január 27. és február 3-kán Bálás Adám főgimnáziumi tanár az ó-kori építészetről és szobrászatról, ezen művészeteknek kiválóbb remekeit képekben is bemutatva. Február 17. ós 24-ón Donner Lajos polgári leányiskolái igazgató a lélektan világából. Március 10. ós 17-én dr. R e 1 1 Lajos főgimnáziumi tanár a régibb magyar irodalomról. Minden előadás vasárnapon délután 5 órától a Rudolf-főgimnázium tornacsarnokában tartatik, melyet ezen alkalmakra megfelelően nagyobb közönség befogadására rendeznek be s mellette ruhatár is lesz. A többi jelentkezők az őszi ciklusban tartanak sorozatos előadásokat. Az érdeklődő közönség anyagi megLegalább nem kell soká strázsálnia a paradicsom ajtaját. Pyber: Fontold meg fiam: non ex malitia peccas. Tarics (karon fogja Pybert, Ocskayra mutat): Alszik! Nem csoda, ma többet dolgozott mint három henteslegény. Pyber (vállat von, Tariescsal lábujjhegyen jobbra el). Ocskay, Sándor, Ilona. Ocskay: (kevés ideig egyedül van a szinen.) Sándor, Ilonával (balról jön ; halkan): Ránk nem hallgat — de kegyelmed megmentheti őket ... (az alvó Ocskayra mutat.) Bátorság ! (Jobbra el.) Ocskay, Ilona. Ilona (a baloldali ablakban áll ; majd előre jön, onnan nézi az alvót): Ocskay ! Ocskay (rögtön fölébred, kezét az asztalon fekvő pisztolyra téve. Sokáig nézi Ilonát. Fölkel): Valóság ez -— álom? Én Ocskay László, a hóbortos, kis káplár, egy diadalmas hajnalon mint vezér állok szemben Tisza Ilonával. Hová lettek az eltűnt esztendők? Ilona : Husz keresztény ember áll az udvaron, bilincsben, a halálos rémülettől fakó arccal. Ocskay (folyton figyelmesen nézi Ilona arcát): Fakó arccal, élet-halál közt vívódva állott előtted a hóbortos kis káplár. Emlékszel még ? Te vezér gúnnyal válaszoltál. Ilona: Én ? Mi voltam én akkor ? Egy alvajáró kis leány. Mikor törődtek nálunk apák és fivérek a leányálmokkal ? Nem ón válaszoltam, — szegény Istók bátyám és vele leszámoltkegyelmed. Leszámolt, ahogy Ocskay szokott: mint villám a fával . . . (Szünet után): Azóta rettenetesett nőt a kis káplár ! Ocskay: Te is, hogy megváltoztál. Ugy mondják, nem jól bánt veled az urad . . . Mosolyogva jöttél a világra és elfelejtetted mellette a nevetést. (A nyitott ablakon át posztóval letakart dob dübörgése hallatszik.) Ilona: Ocskay — a szent irgalmasság nevében: csaták hőséből ne légy fojtogatóvá. Hisz volt anyád, hát van szived! Ocskay: Volt mikor még békés életről álmodtam egy mosolygó asszony oldalán . . . De a vihar, mit te kavartál föl a lelkemben, fölragadott, elsodort. Biz' magam se tudom, merre vágtattam azóta. Néha azt álmodtam, hogy szélvész vagyok, vetéseket dúló — tűzvész, pestis . . . Mit akarsz most tőlem ? Ilona: Már készülődik a szörnyű vörösruhás ember ... Mi siralmas kóp ! Nézz óda, Ocskay ! (Az ablakra mutat.) (Kívülről ujabb dobszó.) Ocskay (az eget nézi): Lám, hajnalodik! Ilyen lángoló nyári hajnal volt, mikor az első győzedelmes attakomat lovagoltam. Harmatos rét dobogott a paripáink alatt — a dombok felől megszólaltak a kürtök és hosszú tüzfolyamkónt ragyogtak az ellenséges fegyverek —fölséges zengóskongás járta át a mindenséget — a szivem mámorosan lüktetett — mint lüktet most is! s ón ujongva éreztem, hogy ez a pillanat, a csatadöntós pillanata, részegítőbb minden asszonyszeralemnól! Ilona: Minden szerelemnél? Pedig kegyelmed azóta sokat szeretett. Ocskay: Jegyet se szerettem. Olykor egy forró fuvallat ugy sodorta őket az utamba, mint tavaszi szél a hársfavirágot — átléptem rajtuk . . . Téged szerettelek — mikor még mosolyogni tudtál. Ilona: Ugy hát arra a szerelemre kérem kegyelmedet: legyén irgalmas! Ocskay: (hirtelen elhideg'ülóssel): Hogy védi a felekezetét! Tlona: Nem felekezetem. Ember az esze, asszony a szive után vall hitet; férfi lehet labanc, de magyar asszony egy sem az. Ocskay: Hadd nézzek a szemedbe! — Kuruc szem! De — nem a régi Tisza Ilona. Ilona (busán): Megrutultam, ugy-e? Ocskay: Nem tudsz már mosolyogni, mint mosolyogtál egykor. Ilona (könyek közt mosolyog): Igy? Ocskay: A régi Ilona ! (Magához vonja) Mondd, hogy szeretsz, hogy mindig is szerettél. Ha nem igaz : hazudj — talán elhiszem . . . Ilona (mosolyogva): László — ajándékozd nekem azt az egypár labancot . . . Ocskay : Neked adom. (Megcsókolja.) Pirulok, hogy nem adhatok különb ajándékot, husz pribék mocskos életénél. S ha többet kívánsz, szivem, szólj, — csorda számra hajtom udvarodra Heiszter vitézeit. (Dobszó. Kívül a nyitott ablak alatt) Sándor hadnagy hangja: Vitéz brigadéros uram, mint az Ocskay-huszárok legifjabb tiszte, kérem uram kegyelmedet, adjon pardont a keresztyén katonák életének ! Ilona (összekulcsolt kezekkel néz Ocskayra). Ocskay: Hol a keszkenőd? Ilona (az ablakhoz siet ós meglobogtatja a kendő jót). , '(Kívül az elitéltek hangja boldog zürza,varban: „Pardont adott! Dicsértessék a Jézus" stb.) Ilona (előrejön, mámorosan): Boldog hajnal — dicső hajnal! Ez a perc az örökkévalóság — elmerülök benne lehunyt szemmel. (Ocskay karjába roskad.) Bemard öröksége. Irta : Rafael Paquet. Mikor Bernárd azt olvasta az újságban, hogy a Jeanette gőzög hajótörést szenvedett, elmerült ós egy ember sem menekült meg róla, izgatottan az íróasztalához futott s előkereste azt a levelet, melyet pár nappal azelőtt kapott. Kibontotta a levelet és újból elolvasta: Havre, 1900. dec. 1. Kedves öcsém! Üzleti ügyeim arra kényszerítenek, hogy azonnal Chicagóba utazzam. A jövő csütörtökön tehát nem megyek Párisba, noha neked megígértem. Azt hiszem, egy hónapig leszek Amerikában s már ma este indulok a Jeanette hajóval. Szerető bátyád Tom Booktow. Tehát csakugyan a Jeanetten utazott! — gondolta magában Bemard, örömében háromszor is végigtáncolta a szobát. Nem kell azonban azt gondolni, hogy Bernard -szívtelen ember volt ; ellenkezőleg, — nagyon is gyöngéd szivü, sőt érzelgős fiu. Ellenben az is kétségtelen, hogy Bernard őrülten szerelmes volt Kate Soulkilowba, a kitűnő, de rendkívül szigorú Soulkilow houspistoni lelkész leányába. Csakhogy, mint csaknem minden szerelmesnek, ugy Bernardnak sem volt egy fillérje sem. Különös véletlen, hogy a nagybátyja, Tom Booktow mesésen gazdag volt s Bernard volt az egyetlen örököse. Érhető tehát, hogy Bernard, noha nagyon gyengéd szivü ifjú volt, nem tehetett j egyebet, minthogy örült a föntebb emiitett Tom Booktow eltűnésének. A gazdag nagy; bácsi külömben is már nyolcvanhárom éves