Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-10 / 12. szám

XXVIII évfolyam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, február hó 10-én 12. szám # • ff BEIESMEGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Szaporodás. B.-Csaba, febr. 9. Az utóbbi években mindinkább tért hóditott az az eszme, a mely a latin fajok degenerálását hirdette, rámutatva az olasz és spanyol nemzetek életében mutatkozó erkölcsi el satnyulásokra, rámutatva a franciák szaporodásának mindinkább kisebbedő mérvére, mig velők szemben, a német faj nemcsak numerikus, de más tekintetben is lényegesen kedvezőbb eltéréseket mutat fel. Megtalálták az okot a francia nemzet kedvezőtlen társadalmi viszonyaiban, abban az erkölcstelen felfogásban, a mely gazdasági szempontokból az utódra nézve véli kedvezőnek, ha egyedül, legfeljebb másodmagával részesül a szülői szeretet áldásaiban. A statisztika szomorú tudománynyá vált ennélfogva a gondolkodó franciák előtt, az adatokból kivont következtetések kilátásokat nyújtanak a jövőre nézve s rájok nézve az eddigi kilátások nem valami biztatók, ellenkezőleg, az enyészet és végromlás komor képét tün tetik fel a grand nation előtt, a mely a múltban a földkerekség legdicsőbb nemzetének nevezte magát. A nálunk mostbefejezett népszámlálás nekünk is nagyfontosságú adatokat fog szolgáltatni jövőnkre nézve. Meggyőződést fogunk szerezni, hogy a legutóbbi tíz év alatt mennyit sza porodott a magyar korona országainak lakossága, mennyit gyarapodott erőben, mivelőd'sben, mennyi tért hó ditott a magyar nyelv azokon a vi dékeken, a melyek csak területileg voltak a mieink, de a melyeknek népessége idegennek érezte magát érzelmeinkhez, kultúránkhoz s a honnan nem egyszer csapott fel ellenünk az ellenséges indulat lángja. Azt hiszszük, mindazon körülmények között, a miket a népszámlálási nagy müvelet kideríteni hivatva lesz, ez képezi mindanynyi között a legfigyelemreméltóbb s legtöbb érdeklődéssel tekintett kérdést, mert biztosíték a jövőre nézve maradandóság szempontjából, meg nyugtató tudat oly helyzetek közepette. midőn a fajok szerinti csoportosulás s hovatartozóság, a nemzeti állam életerejének bizonyos foka ha tároz népek sorsa felett A jelenlegi politikai helyzet, a világpolitikának mai utja, a külömböző szövetségi szerződésekkel megerősített s keserves erőlködései fenntartott nemzetközi béke elhántanak fejünkről minden pillanatnyi gondot, a mi nemzeti létünkre, fennmaradá sunkra vonatkozhatnék. Megnyugtató tudat, hogy a két külömböző fajcsoport : a germán és szláv közé ékelt nép vagyunk, hogy közjogi viszonyunk a Habsburg dynasztiához s az általa kormányzott népekhez, egy, habár drága, de szükséges nagyhatalmi állás terhét rójják ránk s nem mint egy keleti harmadrangú állam, de mint osztrák-magyar monarchia szereplünk a nagy világ színpadán. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy közjogi viszonyok változása megdöntheti bármikor ezt az állapotot s esetleg teljesen saját magi.nkra leszünk utalva két oly állam között, a mely nem törölte még ki történetéből Lengyelország .elosztásának emlékét. A tizenkilencedik század mintha illusztrálni akarta volna, hogy mi sem kevésbbé maradandó, mint a föld hatalmasságainak alkotásai, háromszor változtatta meg száz év leforgása alatt Európa térképét, fölemelvén egyes népeket nem sejtett magasságra, megalázva ismét másokat lesújtó módon. Életkérd ést fog képezni a magyar ságra nézve a jövendő válságos perceiben, hogy mennyire "tudta asszimilálni az eddig magyarrá nem vált elemeket, mennyire erősödölt az e jységes magyar-állam jegyébsn, menynyire tudta megfékezni a szétválásra, gyöngitésre törekvő faji nyilvánulásokat. Az elmúlt évszázad egy ép oly fényes, mint a mennyire szomorú korszakában volt alkalma a magyar nemzetnek észlelnie, mennyire él a magyarság körüli nemzetiségekben az összetartozóság érzete, mennyire lehet rájuk számítani, midőn segélynyújtásról, nemzeti önvédelemről, a magyarság megmaradásáról van szó. A tapasztalatok, miket ez irányban akkor tehettünk, nem voltak felemelők. Nem hiányzottak akkor sem olyanok, kik a vallott idegen nemzetiség dacára, a mi soraink között lelték fel tevékenységüket a közösen érzett nemzeti ügyért, de ezek az alakok csak mint egyének szerepelteks nem mint fajoknak képviselői. Egészben véve, a magyarság egyedül állott s az országban számtalan helyen gyúlt ki egyszerre a gyülölkö i dés lángja, hol számra, erőre érezték fölényüket a magyarság fölött. Mióta a kiegyezés létrejött, megindult s folytatódott váltakozó szerencsével, itt-ott nem lankadó buzgalommal clZ cl munka, a mely az egységes, nemzeti állam kiépítését tűzte ki maga elébe végcélul. Nem egyszer kiáltották oda még külföldről is a sovinizmus vádját, nem egyszer kellett elnyelni az állami tekintélyén ejtett atrocitásokat. De az idő múlása elejét veszi sok olyannak, a mi életre kelt volna kedvezőbb régi körülmények között. Minden tiz esztendő lefolyása bizonyíték arra nézve, hogy a vállvetett nemzeti munka ismét hóditott területet a maradiság birodalmából, minden tiz esztendő egész sereg népiskolát mutat föl, a miket a nemzeti közművelődési eszme emelt faltörők gyanánt, a mik lerombolják a gátakat, a mik akadályul szolgáltak nemzeti létünk jövőjének. Van okunk remélni, hogy a legutóbbi tiz év sem fog hasztalanul eltöltöttnek látszani s a száraz statisztikai tudomány számaiból elővarázsolhatjuk egy szebb jövőnek képét. , _ Véres mandátum. - Fővárosi munkatársunktól — A politikai élet idilljébe egyszerre beleropog a csendőrpuska. Az egész ország odatekint, amerről a lövések váratlan zaja fölhangzott. Négy halott roskad le véresen Marosvásárhely piacán, az alkotmányos élet küzdőterén. Képviselőválasztás voltszerdán Marosvásárhely mindkét kerületében ; az elsőben a szabadelvű jelölt győzött a íüggetlenségi fölött, a másodikban megfordítva, a függetlenségi győzött — de négy ember vére festi be a mandátumot, a mit a választás győztesének átadtak. Hogy jogosan-e, vagy jogtalanul, kiderítve még nincs, két zsandár belelőtt a népbe s négy halott meg egy csomó sebesült az áldozat. Békésmegyei Közlöny tárcája. Benigna testvér. Csak a tavaszon jött, rózsaszín ruhába, De mint ijedt galamb, kit ölyű kergetett: Összetörték szivét, vigasztalást nem vár, Itt a szenvedők közt keres új életet. A hogy elcsöndesült, szelid mosolygásán Enyhült a fájdalom, csillapult a lélek ; Szép szava úgy csengett a komor szobákban, Mint sugaras mezőn a pacsirta ének. Csak a tavaszon jött, olyan volt az arca Mint a Madonnáé fönn az oltárképbe, Mint a védőszentjük, legendás Margité, Kit úgy vitt fel az Úr virágos kertjébe. Ha sírt, úgy zokogott, mint elhagyott templom, Magányos kápolna búgó orgonája, Ha tehette volna, még a holt ember is, A kit elsiratott, felsirt volna rája. Csak a tavaszon jött, - maga is tavasz volt, Töviskoszoruját hogy fejére tette. Örök vezeklésben, önfeláldozásban, Teljék hát ezentúl megrabolt élete. Töltse be szivét más, minden más csak az nem, A mire esküdött, hogy kizárja onnan . . . És mégis hiába vette Isten nevét, Mert rágondol egyre s vétkezik naphosszait. . Prigl Olga. A jó házasságról. Irta : Igric. Levelet kaptam a héten, melyben egy fiatal menyecske, aki még a mézes heteket éli, azt a kérdést intézi hozzám, mi a módja annak, hogy a férje soha el ne hidegüljön iránta ? Azt akartam neki üzenni: — Ugyan ne tréfáljon hát, | kis hamis, hisz ahhoz a tudományhoz sokkal jobban ért, mint ón, vén ember ! Nem a könyvekből szedik azt, hanem megsúgja az egyben ' forrón is, gyöngéden is érző sziv és igazi mestere, ki ugy tud szeretni, hogy a viszontszeretet az ő hevétől nagygyá ós hatalmassá érlelődik. De ugy tudott könyörögni a kis menyecske és annyi tiszta, harmatos érzés volt a levelében, hogy föltettem magamban : megteszem azt, amit kiván, jóllehet kiteszem magamat annak a veszedelemnek, hogy felhúzza az orrát, mikor megkapja a választ és azt mondja : — Hát csak ennyi az egész bölcsessége ? Ennél többet már én is megsejtettem ! Igaza van. Ahol a szerelem összefűzi két ember szivét, ott nem kell semmi villámhárító, avagy egyóbb óvintézkedés. És fölteszem különben is magukról, hogy most, mikor minden érzés olyannyira mézédes, nem kell semmi elövigyázati rendszabály, avagy prózai morálfilozófia. De eljön aztán az idő, mikor az érzés kissé leszáll a f orrpontról és a mindennapi élet belekontárkodik a maguk színarany boldogságába. .».nnak az időnek szól az ón néhány jó tanácsom, és ha most nem ér rá velük bíbelődni, tegye el azokra a napokra, mikor már ráér majd egy ós más fölött gondolkodni. Mert eljönnek, bizonyára eljönnek. Olyan az emberi természet, hogy megkívánja a változatosságot ós nem éppen a legrosszabb férj az, ki a szerelem mámorának delelőjón a boldog pihenésből kivágyik az élet harcterére, ahol munka a fegyver. Ezt a fegyvert ne csavarj ki soha a kezéből, mert ha órákra, fél napokra el is csabitja magától, annál biztasabb aviszszatérés. S ha el megy a munkára férje, különösen ne akarja őt duzzogással visszatartani. Szép és kedves dolog a kibékülés, meg van az édes dija, de olyan, mint a túlságosan megnyújtott szövet: könnyen elszakad. Ne áruljon el ilyenkor féltékenységet. Hiu a féfiu ós szereti ha féltik, de nem a munkától. S ha már hajlik a féltékenységre s gondol is valakire, ki iránt némi vonzalom lehet férjében, legyen óvatos ós ne árulja el egy harmadik jelenlétében. | Lealázza ezzel saját magát, de kicsinyíti vele a férjét is. ki sokat tart arra, hogy bizannak benne. Óvja meg mindenekfölött a saját asz- j szonyi tekintélyét, ő vele szemben. Ezt

! pedig nem azzal éri el, ha fölényesnek mutatkozik ós ridegen bizonyos kérdésekben, melyek a házban való uralom körül fölmerülnek, hanem azzal, hogy mindenben nőies. Első sorban a külsejére figyeljen: az az asszony, ki lenézi az, otthonát azzal, hogy nem ügyel magára, toaletjére, öltözetének tisztaságára, saját maga ellen vét, de még jobban a férje ellen Ha«sztalan .akkor minden igyekezete, hogy % világ előtt reprezentálhasson, mert a férj mindig olyannak látja az asszonyt, aminő otthonában. De az ellenkezőnek a túlságba hajtásától is óvakodjék. Az az asszony, ki egész nap a tükör előtt áll vagy a pipere asztalnál ül, csakhamar azt az érzést ébreszti az okos férfiúban, hogy üres a lelke ós hiúság a szivének bálványa. Az igaz, hogy a v em okos térj ebben is talál valamit, ami az ő hiúságát legyezgati: azt a hitet, hogy miatta történik mindez. De melyik igazi asszony érné be azzal, hogy az ő férje nem okos? Akármennyire hajlik is a férj arra, hogy meghódoljon felesége szépsége előtt, ne csináljon az asszony ebből igát. ü. jó házassághoz okvetlenül szükséges, hogy a férj, legalább látszat szerint, legyen mindennek központja és hogy az ő akarata volna a döntő. Kész szerencse, ha ez csakugyan igy van, de éppen olyan szerencsétlenség, ha még a látszata sincs meg. A férj czime a cselédség és az idegenek előtt ez legyen: az ur, már most akármilyen változatban jut is érvényre ez a címzés: kis uram, vagy édes uram, de szükséges, hogy benne legyen a mások előtt való megszólításban. Ismerje meg a hitves mindenben ós tökéletesen a férje szokásait és legyen rajta, hogy óhajtásai teljesüljenek, mielőtt még azokat kimondta. Ne álljon elő, hogy mikor valami jogosat kiván: Nem lehet most, mert ellenére van a házi rendnek! Nem a házi rend az, mitől a boldogsága függ, hanem a férje szerelme, ^.zt pedig nagyon fokkozza a tudat, hogy óhajtásait szívesen teljesiti. Ugy szoktassa a cselédségét, hogy a férjében lássa a ház fejét, de viszont okos körültekintéssel rendezze be, hogy minden parancs, mely a cselédségnek szól, tőle magától eredjen, ne pedig a férjétől. Minél kevesebb alkalma van a férjnek a cselédséggel törődni, annál jobb. Ha valami kedvtelése van a férjnek, akár vesszőparipája is, mint például könyvgyűjtés, levélbélyeggyüjtós, holmi sport, vagy műkedvelői passzió, ne nézze azt le, ne gúnyolódjék előtte, hanem tegye inkább ugy, mintha magának is öröme telnék benne. Megeshetik az is, hogy a passzió szenvedélylyó válik és veszélyezteti az otthon békéjét, a családi vagyont: akkor se legyen fölényes, erőszakos, hanem próbálja meg gyöngéd szeretettel megmenteni férjét a szenvedélye hínárjából. Ha szenvedélyes a férj, legyen ön türelmes, ha könnyen felfortyan, mutassa neki a szelídség jó'példáját, ha szórakozott, ne csináljon neki belőle bűnt, hanem ugy figyelmeztesse a feledékenységéből eredő bajokra, hogy az ne legyen sértő a férjre nézve. A rokonait — ha lehet — szeresse s ha éppenséggel nem lehet, legalább ne mutasson mások előtt ellenszenvet ós ki-