Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-10 / 12. szám

Méltán fogja el az embereket a mélységes megdöbbenés eme kir hallatára. Mert ez a négy halott sehogy sem illik bele a jelen tablójába, amikor a pártok a parlalamenti béke olajligetében kart-karba öltve sétálgatnak. A kiélezett pártellentétek, a duló parlamenti csaták idejében, amikor a kópviselőházvillamos levegője izgatottságba hozta az egész országot:. akkor sem volna olyan feltűnő az a marosvásárhelyi véres választás. Az az egy mindenekfölött kétségtelen, hogy a kormány nem oka a marosvásárhelyi vérengzésnek, A. választáson a rendfentartás az elnök dolga; a történtekről első sorban az felelős. ^z elnök nyilván nem rendelt ki elég katonát, elég csendőrt, hogy igy a fegyveres erő sokasága is megfélemlítette volna a tömeget, hogy nem is merték volna megtámadni a csendőröket. Mennyiben hibás ez. esetben az elnök s szabályszerűen járt-e el a csendőrség, azt kideríti a vizsgálat, amely kétségtelenül a legszigorúbb igazság medrében fog lefolyni. Hogy pártatlan és igazságos lesz a vizsgálat, arra elég garancia, hogy nem egyoldalú, katonai vagy hatósági, hanem v egyes-bizottság fogja megvizsgálni a sajnos esetet. A belügyminisztérium részéről S ó 11 e y Sándor miniszteri tanácsos, a honvédelmi minisztérium részéről Stesser csendőrezredes tagjai a bizottságnak, harmadik tagja pedig a marosvásárhelyi ellenzék valamelyik pártatlan vezérembere. A parlamenti vihart — mely ez eset folytán kitört — egyelőre lecsendesítette a miniszterelnök pénteki beszéde, melyben a vegyes-bizottság kiküldését jelentette, a képviselőházat azonban még foglalkoztatni fogja az eset, mert egész halmaz interpelláció fekszik a kormányelnök előtt, ki természetesen nem válaszolhat addig, mig a vizsgálat be nem fejeződik. Elfogulattan ember nem vádolhatja a kormányt ez esetből kifolyólag, mert hisz „ épen a mostani miniszterelnök ós belügyminiszter irta zászlajára a tiszta választások elvét; s nem hogy azzal volna vádolható, hogy az ellenzéket tűzzel-vassal irtja, sőt ellenkezőleg, épen'a kormánypárt kebeléből emelkedik ellené nem egy hang, hogy a régi arának még úgynevezett sz elid nyomásait sem akarja alkalmazni s nagyon is szabad teret enged az ellenzéki korteskedésnek. Semmiképen sem helyeselhetjük a mandátumaikat féltő ez urak vádjait; mert e meggyőződés szabad nyilvánulását nem szabad jog szerint meggátolni s az tiszteli meg legjobban a liberalismus elvét, aki annak diadalra juttatása érdekében nem folyamodik erőszakoskodáshoz A marosvásárhelyi eset nem szimptomája a jelenlegi kormányzati szellemnek. Ezt az ellenzék sem foghatja rá. Ez egy incidens csak; sajnos, hogy oly szomorú incidens. S épen azért, mert oly szomorú, megrázó : intő jelül szolgálhat a jövőre. A marosvásárhelyi vérontást a nép fanatizálása okozta. Ne keressük most, hogy ellenzék, vagy kormánypárt fanatizálta-e népet, vagy pedig mind a kettő ? Az áldozatok kiontott vére most, az általányé választá»ok előestéjén figyelmeztetés lehet arra, hogy óvakodjunk a fanatiz mus veszedelmét felkölteni. Isten mentsen attól, hogy a marosvásárhelyi választás csak izelitője legyen az általános választási harcnak ! Ellenkezőleg: ez a szomorú példa legyen kijózanító hatással mindazokra, a kik a jövő választások sorsára, a nép magatartására befolyással birnak. Kormánypárt, ellenzék vessen számot még idejében azzal, hogy micsoda rettenetes következményei lehetnek, ha könnyelműen fölkeltjük a fanatizmus szörnyetegét. S ha még idejében magokba szállanak, ha nem feledik el a véres leckét, akkor a marosvásárhelyi szörnyű nap hatása még üdvös is l«het; akkor a szegény áldozatok vére nem omlottak ki hiába. Esküdtszéki tárgyalások. Az orosházi apagyilkos. A tárgyalás második napján is nagy volt a közönség érdeklődése, a tágas esküdtszéki terem állandóan tömve volt hallgatósággal, s főleg a földmives osztályhoz tartozók jelentek meg nagy számban. Az orosházi apagyilkos: Kovács Bálint bünügye került tárgyalásra a második napon. Anyja védelmében ütötte agyon a tulajdon édesapját s az esküdtek verdiktje alapján két esztendei fegyházat kapott bűnéért. JX bíróság V. Szakmáry Arisztid elnöklete alatt ugyanazon tagokból állott, mint előző napon, JXZ esküdtszók a következőkép alakult meg: Rendes esküdtek lettek: Konkoly Jenő, Belcsák Zoltán, Freuder Mór, Haraszti Sándor, dr. Kincses Imre, Szokolai Gergely, Pohl Gábor, Sin Sándor, Bor Mihály, Fuchs Gyula, Német Pál és Keller Imre. Pótesküdtek: Balla Sándor ós Szalay József. Az orosházi apagyilkos, Kovács Bálint ügyében kellett itólkezniök. A vádlott erőteljes, egyszerű kinézésű ember, ki elég őszintén felel a hozzá intézett kérdésekre. Vádlott kihallgatása. Elnök: Ön azzal van vádolva, hogy a mult uvi okt. 11-én édes atyját, Kovács Mártont súlyosan bántalmazta, s ennek következtében az meghalt. Mondja el, hogy történt a dolog. Vádlott: Én azon a napon, mikor a"szeren esetlenség törtónt, a piacról mentem haza. Edes anyám elibem szaladt, s panaszkodott, f hogy apám egy vaslapáttal fejbe vágta. En ekkor apámnak nem szóltam egy szót sem, de azért ő ugy engemet. mint anyámat éktelenül szidalmazott. Később ismét elmentem hazulról, s csak délután 4 órakor kerültem elő. A lovaimat fogtam ki, mikor édes anyám segélykiáltását hallottam a házból. — Gyere be fiam, mert édes apád megöl. Riadtan szaladtam ba hozzájuk. Apám anyámat a földre nyomva fojtogatta ós gázolta, mire odarohantam, s apámat anyámtól elhúztam. Anyám akkor kiszaladt, én pedig apámat le akartam fektetni, mert láttam, hogy részeg. Apám ekkor bicskát rántott elő s hasba szúrt. En módfe'btt indulatba jöttem, nekimentem apámnak, a földhöz vágtam, a mellére térde peltem s hogy azután mit tettem vele, arról nem tudok semmit. Elnök: Milyen állapotban hagyta ön el édes anyját, s mit tett azután ? Vádlott: Apám ott maradt fekve a földön, ón pedig kimentem, megmostam a sebemet, azután elmentem a községházára, hogy az esetről jelentést tegyek. Elnök: Mikor halt meg az ön édes atyja ? Vádlott: £LZ nap este 11 órakor. Elnök: A vizsgálóbíró előtt azt va'lotta, hogy édes atyja anyját fujtogatta, most pedig azt mondja, hogy a földre nyomva gázolta. Mélyik vallomása igaz ? Vádlott Nem emlékszem már tisztán, hogy a nyakát fogta-e anyámnak, csak azt tudom, ütötte, verte. Elnök: Milyen viszonyban élt Ön atyjával ? Vádlott: Apám sokat részegeskedett, s ilyenkor ugy engem, mint anyámat folyton szidalmazott, sőt többször tettleg bántalmazott is. Ha józan volt, akkor velem jól báni, de anyámat akkor is folyton kínozta, verte, sőt megöléssel is fenyegette, ugy, hogy nem egyszer be ellett zárkóznunk a kis szobába, ha éjjel nyugodtan akartunk aludni. Elnök: Józan volt-e ön a kérdéses napon ? Vádlott: Egészen nem voltam józan, mert 9 kr. áru pálinkát ittam. A tanuk. Vádlott kihallgatása után a taremőr a tanukat szólította elő. Elsőnek özv. Kovács Mártonnó, Daróh Mária jött be a terembe. Már nem fiatal asszony, arcán meglátszik a sok szenvedés nyoma, melyet durvalelkü férjének kínzásai véstek rá. Az elnök kérdéseire kijelenti, hogy vallani akar, s kész az esküt is letenni. Elnök: Milyen viszonyban ált ön férjével ? Tanú: 36 évig éltem vele együtt, de ez idő alatt igen rosz viszony volt köztünk. A férjem más asszonyt szeretett, folyton részegeskedett, s ittas állapotában rettenetes goromba volt hozzám. Nagyon sokszor megvert és megkínzott., Bálint fiamhoz elég jó volt, csak olyankor szidta, mikor részeg volt. A mult nyáron a háztól is elkergette, s 3 hónapig nem volt szabad hazajönnie. Elnök: Férje miért tette ezt ? Tanú: Nem tudta ő azt maga sem, a részegség vitte erre. A mikor a szerencsétlenség történt, az nap is vaslapáttal fejbe vágott, ugy hogy a vér elborított. Később a délutáni órákban részeg dühében nekem jött, szidni kezdett, majd a földre tepert, rugdosott, ütött-vert, mikor meghallottam, hogy fiam haza jött, segítségül hívtam, ki aztán kezei közül kimentett. Hogy aztán mi törtónt kettőjük közt, nem tudom, mert én kiszaladtam. Konkoly esküdt: Fenyegette önt a férje megöléssel ? Tanú: Igen, mikor részeg volt, sokszor fenyegetett. R u c z Mihály községi rendőr volt a következő tanu. Az elnök kérdéseire előadta, hogy vádlott felszaladt a tett elkövetése után a községházára, s ott neki azt mondotta, apja őt hasba szúrta, de el is bánt vele ugy, hogy nem lessz többet kedve mást bántani. Erre elment sz öreget megnézni, kit az ágyon fekve talált, a hol hörgött s igen halkan tudott beszólni. Megkérdezte tőle, mért szúrta meg fiát ? azt válaszolta : a földre tepert ós fojtogatott, s a bicskát akkor vette ki a mellény zsebéből. G a b o v i c s Jenő rendőrbiztos egyezőleg vall a rendőrrel s vallomása lényegesebb momentumot nem tartalmaz. Özv. Tóth Istvánné tanu vallja, hogy Kovács Mártonnak szomszédságában lakik, mindig nagyon házsártos, verekedő, részeges természetű embernek ismerte. Az nap is, mikor a szerencsétlenség törtónt, részegen ment haza s hallotta mikor kiáltozta: még ma meg kell halni valakinek. Máté József tanu szintén részegesnek ismerte az elhaltat. Valóságos hóhérja volt a feleségének. Tanuk megesketóse után a szakértők meghallgatására került a sor. Dr. Steiner Zsigmond orvos kijelenti, hogy Kovács sérülései olyanok voltak, hogy azok miatt feltétlenül be kellett következni a halálnak. A többi szakértők véleményét megerősítik. Vád- és véd-bessédek. Tóth Ferenc kir. al ügy ész összegezve «, hallottakat, főleg azt igyekezett kidomboritani, hogy minő csekély tisztelet és szeretet lakozott a vádlott szivében, midőn megfeledkezve a tíz parancsolat szavairól, apjára emelte kezét, s azt annyira összetörte, hogy az sérüléseibe belehalt. Az ilyen embertelen érzésű gyermek nem érdemel kíméletet, kéri őt bűnösnek kimondani Schrőder Kornél védő ügyvéd beszódében hangsúlyozta, hogy védencének szándéka nem testi sértésre, hanem anyja kiszabadítására irányult. Lefestette azt a dult lelkiállapotot, melyben ez a szerencsétlen ember volt. , Vitatja, hogy cselekedetót jogos önvédelemben követte el. Kérte az esküdteket, hogy enyhén bírálják el vádlott cselekményét. ítélet. A bíróság által feltett arra a kérdésre: Bünös-e Kovács Bálint vádlott abban, hogy édes atyját szándékosan, de ölési szándók nélkül akkópen bántalmazta, hogy ez által Kovács Márton halála következett be'? — az esküdtek főnöke: Konkoly Jenő hirdette ki, hogy az esküdtek bűnösnek találták Kovács Bálintot. csinlést. Ü. férjet minden körülmények között bántja, ha megvetik azokat, kiket vér szerinti kötelék füz hozzá. ... Ön bizonyára mosolyog már magában, hogy olyan tanácsokkal állok elő, melyeket rég elmondott már önnek kedves édesanyja. Nem tehetek róla, hogy ujabbat nem mondhatok, de higyje el, semmiesetre sem árt, ha másodszor hallja: jobban megmarad az emlékezetében. A grófnő vállai. Irta : Emilé Zola. A grófnő ott alszik a nagy ágyában, a nehéz sárga selyem íüggönyök alatt. Délben, amikor tizenkettőt csendül az álló óra, elhatározza magát, hogy szemeit felnyissa. A szobában langymeleg a levegő. A szőnyegek, az ajtók és ablakok függönyei puha fészekké teszik, melybe nem hatol be a hidegség. A levegőben melegség ós jó illatok terjengenek., Itt csakugyan az örök tavasz uralkodik. Es mikor tisztességesen felébredt a grófnő, mintha valami hirtelen aggodalom támadna lelkében Ledobja magáról a takarót, becsöngeti Julie-t — Csengetni móltózt .tott ? — Mondja csak, olvad-e odakint? Oh, drága grófnő ! milyen izgatott hangon mondta ki a kérdést! Legelső gon dolata annak a rettenetes hidegségnek szólott, annak az északi szélnek ; ö maga nem érzi ugyan, de amely mindenesetre oly kegyetlenül fuj bele a szegények nyomorult viskóiba. Es a grófnő kérdi, vájjon a? ég megkönyörült-e rajta, de a mellett nem érez lelkifurdalást ós nem gondol arra a sok-sok emberre, akik dideregnek. — Olvad-e odakint, Julié ? A szobaleány odanyújtja neki a pongyoláját, melyet előbb megmelegített a nagy tűznél. —- Oh nem, asszonyom, nem olvad odakint. Sőt ellenkezőleg, mindinkább fagy • . . reggel már egy megfagyott embert is találtak egy omnibuszban. A grófnőt gyermeki öröm togja el ; tapsolva kiáltja: — Ah, de jó! ma délután korcsolyázni megyek. II. Julié óvatosan húzza félre a függönyöket, hogy ne hirtelen támadjon világosság, mert az édes grófnő gyöngéd szemeinek megárthatna. A hónak kékes sugárzása vidám fénynyel tölti el a szobát. A menybolt szürke, de olyan csinos szürke szinü, hogy egy gyöngy-szürke selyemruhát juttat a grófnő eszébe, melyet tegnap este hordott a miniszter bálján. Fehér selyem csipkével van körülszegve, épugy, mint a sápadt mennybolt alatt is fehér hószalagok szegik be a háztetők szóleit. Tegnap este elragadó volt a grófnő ; az uj gyémántjai voltak rajta. Öt órakor feküdt csak le. Tehát feje még kissé nehéz. De most már ott ül a tükör előtt ós dus szőke haját Julié felemeli. A pongyola lecsúszik, a két váll egészen, a háta közepéig mezítelen marad. Ebben a két vállban már egy egész emberöltő gyönyörködött, ^.mióta csak, hála -az erős hatalomnak, a vidám természettel megáldott hölgyek kivágott ruhát hordanak és a Tuilleriákban táncolhatnak, a grófnő azóta mindig a hivatalos szalonok zűrzavarában sétáltatja a vállait oly kitartással, hogy a második császárságvarázsának valóságos jelképe lett. Persze, neki is mindig a divat után keliett igazodni ; hol a háta közepéig, hol a kebléig vágatta ki a ruhát, ugy, hogy a drága hölgy bájainak minden kincseit nyomrólnyomra megmutatta. III. A grófnő vállait körülményesen leírni bizonyára nem szükséges. Olyan népszerűek azok, akárcsak a Pont-Neuf hidja. Alló tizennyolc esztendejig a nyilvános látványosságok közé tartoztak. Színházban, szalonban vagy bárhol máshol, ha csak egy csücskét látja is meg valaki, menten kitalálja: — Nini, a grófnő ! azt a fekete anyajegyet ismerem már a bal vállán. Különbeu nagyon szépek a vállai; fehérek, gömbölyűek, kihívók. A kormányok annyit nézegették, hogy mégiukább megfinomultak, mint ahogy a kőpadlót is fényesre csiszolja a tömeg lába, ha soká csuszkái rajta. Ha a térje volnék, vagy a szeretője, bizony szivesebben csókolnám meg a miniszter ajtajának ügyes-bajos emberek kezétől megkopott kristálygombját, mint hogy ezeket a vállakat illesssem ajkaimmal, melyeket már a ledér „Tout-Paris" vógisimogatott forró lehelletóvel. Ha elgondolja az ember, hány ezer meg ezer vágy röpködött körültök, önkénytelenül is azt kérdi magában, ugyan micsoda anyagból lehetnek alkotva, hogy a viszontagságokat ilyen kitűnően állják, hiszen a kerti szobrok meztelen körvonalait csakhamar szerterágja a szabad levegő ós a szellő foga. A grófnő bizonyára máshol tartja a szemérmetessógét, m_ert a vállait valóságos intézménnyé tette. Es mily kitartással harcolt a lelke szerint való kormány mellett! Mindig résen volt, egyszerre mindenütt ott volt; a Tuilleriákban, a minisztereknél, a követségeknél, az egyszerű milliomosoknál. JX habozókat mosolyával térítette a helyes útra, a trónt márványkebelóvel támogatta, a megpróbáltatás napjaiban bájos, elragadó pontocskákat mutogatott ós jobban rá tudótt beszélni velük, mint bármely szónok az érveivel, bármely katona a kardjával; és fenyegetőzni^ is tudott velük, ha kellett s bájainak fegyverével addig hadakozott, amig a legvadabb ellenzéki emberek is megadták magukat. A grófnő vállai pedig megmaradtak győzezelmes épségükben. Fehér márványukat egyetlen ráncocska se szelte végig, pedig egy egész világ nyugodott rajtuk. IV. Ezen a délután egy remek ruhát vett magára a grófnő és Julié kezeiből kikerülve, elment korcsolyázni. A grófnő imádandóan korcsolyázik. A Bois-ban farkasorditó hidegség volt; a fagyos szól megszurkálta a hölgyek orrát ós ajakát, mintha finom homokot fujt volna arcukba. A grófnő mosolygott ; mulattatta, hogy fázik. Néha-néha a kis tó partján felállított parázstartóknál melengette a lábait. Aztán kiment a dermesztő levegőre ós keringeni kezdett mint a fecske, mely nem is érinti a földet. Ah ! milyen jó mulatság ez, micsoda boldogság, hogy nem lágyul az idő ! A grófnő még a héten korcsolyázhatok majd. Hazatérőben a grófnő egy didergő szegény asszonyt látott a Ohamps-Elysées-n, egy fa tövében; a szegény asszony félholt volt már a hidegségtől. — Szerencsétlen teremtés ! suttogta a grófnő bosszús hangon. A hintó nagyon sebesen robogott. A grófnő hamarjában nem találta meg az erszényét, hát azt tette, hogy virágcsokrát vetette oda a szegény asszonynak, a fehér orgonacsokrát, melynek legalább is öt arany volt az ára.