Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-03 / 10. szám

XXVIII évíolyam. í B.-Csaba 1901. Vasárnap, február hó 3-án 10. szám BEKESMEGYEI EOZLQNT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Szó-áradat. Budapest, február 1. A parlamentben folyik a sok beszéd, az ellenzék nagy mólyen bele ette magát a budgetbe. Persze folyton a választások lebegnek a szeme előtt és akkor az ellenzéknek csupa merő nagy emberekből kell állni, kiket súlyos gondok gyötörnek a haza javá ért. Csakhogy, ha azt akarják, hogy a derék választók el is higyjék e gondok sötét komolyságát, nem lenne szabad e nagy férfiaknak az önkén telen komikumba esniök. Már pedig valóban komikum, midőn az urak Széli Kálmánnak azt vetik szemére, hogy elmulasztja a tisztító zivatart, mely egyedül képes az elburjánzó bajok gyökerét kitépni, nem ól a kényszerítő. erőszakkal, mely egyedül képes a reformokat az igéret állapotából a tényékébe áthelyezni. De itt még a leggyöngébb emlékező tehetségben is rögtön felvillámlik a visszaemlékezés, hogy ugyanezek az urak az előtt folyton keservesen panaszkodtak az erőszak alkalmazása miatt. Hogy Széli ahposan ért az erélyes fellépéshez, ezt számtalan adminisztratív rendszabályban bebizonyította. De ez soha sem volt a viselkedés erélye, hanem mindig a céljáról biztos tetté. A Jog, törvény és igazság" korszakának megtere ntőjéről, ki a nemzet valóságos szükség leteit szeretetteljesen átérzi és a nemzet belátásához fordul, a ki a kényszert, mint alkotmányos államban. egyedül szabad, csak védelemre használja, de praeventiv gyanánt soha sem gyakorolja, ilyen férfiúról okos ember nem fogja feltenni, hogy politikai akrobatákónt bámultassa magát tárgyi ok nélkül. Es komikusak az ellenzéki urak, midőn a parlamenti reformért vihar zanak az általános szavazati jog alap ján. Ebben a kérdésben valami ke veset szabad adnunk Anglia ós Ame rika magatartására, két olyan államlényére, melyben a polgári szabadság éppen nincs elnyomva. Es ott sehol sem találjuk meg az általános szavazati jogot; nem tudták ugyanis rászánni magukat, hogy a teljesen"vagyontalan s még inkább műveletlen tömeget tegyék meg a nép fejlődésének egyik vezéróve, még pedig nagy száminál fogva legbefolyásosabb vezérévé És olyan nagyon aktuális nálunk az általános szavazati jog éppen most, talán mert a gazdasági depresszió korát éljük, vagy, mint az utolsó nép számlálás mutatja, mert ezerkétszáz községben még népiskola sincs és majdnem 47 százalék analfabéta szégyenít meg bennünket kulturális öntudatunkban ? Oly nagyon aktuális, miután a mostani országgyűlés már nem is foglalkozhatik vele és éppen a választások előtt hajítanak ilyen jelszót a tömegbe, melyben leskelődő nemzetiségek vannak tettre készen? A kormányelnök bebizonyította kiván ságuk elhamarkodott voltát, de egy úttal kijelentette hajlandóságát a vá lasztöjognak tárgyilag valóban indokolt kiterjesztésére. Ez is egyike legyen a reformoknak, melyekre az ország érdekében törekszik, melyeknek útját előkészítő rendszabályok által már most egyengeti. A kereskedelmi tárcával gyirsabban végeztek az ellenzék szónokai Úgynevezett nagy eszméket itt nem dobtak a vita árjába, a szakkérdésekhez pedig alapos szaktudás kellett volna, hát megelégedtek a kisebbnagyobb panaszok felsorolásával. Pár napi száraz vita —- és Hegedűs két szép beszéde — után csütörtökön végeztek a tárcával és mindjárt meg is kezdték Darányi budgetjét. ftt persze megint lesz sok beszéd, mert a földmivelésügy tudvalevőlag szintén olyan dolog, melyhez nálunk mindenki ért. Pártoknak, melyek választási csépelésre készülnek, nem lehet oly zokon venni a beszélőkedvet: de ha ezek a pártok annyira el vannak telve a reformszükséggel, akkor gyorsítsák a költségvetés tárgyalását, mely erre az országgyűlésre nézve már úgyis csak alakiság, hogy a parlament utolsó ajándékaként elintézhesze azokat a törvényeket, melyek az országnak fon tos, gyorsan megvalósítható javításokat hozhatnas. Az ügyvédek. Az aradi ügyvédi kamara — melynek hatáskörébe tartozik Békésvármegye is — Szalay Károly elnöklete s az ügyvédek nagy érdeklődése mellett tegnap tartotta meg évi közgyűlését, mely egész menett ben, mint az igazságügyminiszterhez felterjesztendő évi jelentésében oly magas nívón állott, mint eddig talán sohasem. Nemcsak ügyvédi körökben, de a nagy közönség előtt is az ügyvédi kamara nagyon csekélynek bizonyult, oly hatóságnak látszott, mely a törvény szük korlátai között tulajdonképenj hivatásának meg nem felelhetett és mely azzal a kevés joggal, melyet a törvény neki biztosított, nem igen élt. Az idei közgyűlés örvendetes fordulatot jelent, mert a kamara titkára, S t e in i t z e r Félix által megirt évi jelentós tanúsítása szerint annak adta jelét, üogy a kamara az igazságszolgáltatás terén mutatkozó összes hiányokat ós bajokat felismerte ós öntudatos, erélyes hangon adott kifejezést az igazságügyminiszter előtt mindannak, ami az aradi ügyvédi kamara területén a jogkereső közönség érdekeivel homlokegyenes ellentótben áll ós a mi az ügyvédség szempontjából kívánatosnak és szükségesnek mutatkozott. A jelentés hangos szószólója annak, hogy a jogkereső közönség peres ügyeiben gyorsan ós alaposan kapjon bírói elintézést. Megdicséri a bíróság ügybuzgalmát, de keményen ostorozza azon félszeg felfogásokat, melyek a közönség ós ügyvédség érdekeit sértik. Igen jó benyomást fog szerezni a jelentésnek azon része, melyben éppen az ügyvédi kar kér szigorú intézkedést a törvényhozástól, hogy az ügyvédi karba való felvételnél a f • dh e t len jellem egyik előfeltétel legyen, mert a nagy közönség előtt az ügyvéd tekintélye napról-napra s ü 1 y e d 03 ennek főoka csak abban keresendő, hogy az ügyvédi magasztos hivatást szem elől tévesztő egyes ügyvédek visszaéléseikkel beszennyezik magát a kart, mely a magyar közélet történetében mindenkor előkelő helyen állott. Reámutat egyes közigazgatási hatóságok törvénytiprására, amikor az ügyvéd törvényben biztosított képviseleti jogát kétségbe vonják, hivatásuk gyakorlatában megakadályozzák [és ezáltal az ügyfeleket a védelemtől megfosztják. Ez a basáskodás még Bachkorszakbeli maradvány, melyBékésmegyei Közlöny tárcája. Ha te engem . . . Ha te engem úgy szeretnél, Mint én téged szeretlek, Soh'sem hullna forró könnye Búbánatos szemednek .... Pici, piros ajkadról Soha sóhaj nem szállna, Neked zengne minden madár, Neked nyilnék a nagy határ Minden ékes virága Ha te engem ugy szeretnél, Mint én téged szeretlek, Boldog rabja, rabszolgája Lennnék én a szemednek, Pici, piros ajkadról Csókot lopva, rabolva, Nekem nyilnék minden virág, Tavasz lenne ez a világ, Ezer madár dalolna .... E kis lugas . . . E kis lugas csak a tanúja, Hogy mily nagyon szerettelek, Remegve, vágyva két karomba Mily boldogan öleltelek, Midőn az égen csillag égett, A földön nyugalom honolt, S ezüstös fátylát bontogatta A halvány arcú, méla hold . . . E kis lugas csak a tanuja Hányszor merengtünk hajdan itt, Hogy szövögettük a jövőnek Meg annyi édes álmait. . . — Midőn az égen csillag égett A földön nyugalom honolt S ezüstös fátylát bontogatta A halvány arcú méla hold. Ifj. Nuszbek Sándor. A második. Irta: Cyprián. Az utolsó akkord lágyan, elhalóan zengett végig a nagy szalonon. A leány, az okos, finorn leány bágyadtan eresztó ölébe kezét és égett az arca, mintha minden vér ott gyűlt volna össze a különben halvány bőr alatt. Iglói pedig nézte mereven ós lázasan, egész felső derekával karjára támaszkodva és könnyű diadalának biztos tudata ott ragyogott barna, fénylő szemében. Mert tudta, most már tudta, érezte, leolvasta, mintegy nyitott könyvből, a leány arcáról, hogy övé, immár végre-valahára övé a kacagó, üde teremtés. Egyébre alig gondolt, a. terem félhomálya ránehezedett idegzetére, a félig nyilt ablakon beáradt a szobába aa a bűvös, ózonos levegő, mely rendesen a vihar közeledtét jelzi. Hanem ö azt képzelte, hogy meleg van, perzselő, nyári melegség, és a leány is azt képzelte, és a fejét fáradtan csüggeszté le. A kottalapokat összekuszálta a szól s a zongora fehér-fekete billentyűi összemosódtak. Nem merte fölvetni a szemét ós a mult napok édes, rajongó sejtései megvalósulva, biz tosan, remegő tudással hajtották föl, arcába a vért. Igen. Az ábránd, a mit öntudatlanul játszott le a hideg szerszámon, az ábránd szivéből fakadt és az ujjait az erős férfi forró tekintete irányozta. Elhangzott a dal, de a végső akkordok lágyan, sejtelmesen szállnak keresztül-kasul a szobában ós ugy képzelte, hogy valahogyan találkozik gondolatuk. Nem csodálkozott, mikor Iglói mély, kissé resszkető hangját hallotta. Nem csodálkozott, hanem félénken emelte rá szemét. —• Kisasszony, már vége ? — A zongorázásnak ? Igen, Sötét van ós elfáradtam. Iglói egy lépést tett előre, hogy arcuk közt éppen csak a kottatartó volt. — a. zongorázásnak? — ismételte tompán. Csak a zongorázásnak ? Éreztem ón is, hogy valaminek nincs vége. De talán azon gondolkoznom kell. Engedje megcsókolnom a kezét. — Iglói! Ijedtem, sápadtan ugrott fél helyéről ós mindkét kezét hátratéve, remá^ve állt szemközt a férfivel. Iglói mosolygott? A mindjobban sürüdő homályból élesen vált ki magas szürkeruhás alakja ós kissé előrehajolva, figyelte a leány izgatott arcvonásait. Azután azt mondta : — Fél? Ha fél,.akkor következtetek. De ne féljen. Meg akarom csókolni a kezét, mert meg akartam hálálni az élvezetet, melyet játékával szerzett. Ha nem tartja nagy áldozatnak. Az utolsó szavakon valami küzködés érzett és gyöngéd erőszakkal vonta ajkához a leány kezét. A félig nyilt ablakon hűvös szél csapott a szobába s egy-egy villanás tompa dörgéstől kísérve jelezte a közeledő zivatart. Olga összeborzongott. A boldogságba, mely melegen, édes, biztató reménységgel vonta körül idegzetét, valami néma, megnem értett, félénk tarózkodás vegyült Kívülről mind közelebb hangzott a dörgés és egy erős, átható csattanás felriasztotta gondolataiból. Hirtelen visszaahuzta kezét ós gyorsan az ablakhoz futott. — Be kell csuknom az ablakot. Becsap az eső Egy kicsit ott maradt és elnézte a fekete világos szélű felhőhegyeket, a mint lomhán, idomtalan, sötét formákban takarták el a kék eget. Itt-ott küzködött egy-egy napsugár és homályos fónysávok húzódtak a gőzölgő havasok csúcsai felé. Haját felborzolta az erős szél és szemét lehunyta a hűvös, nedves levegő hatása alatt. A mi törtónt, a zongorázás, a kézcsók, a forró, heves kézcsók, a tompa, szenvedélyes hang ós mindenekfölöt az erős, hatalmas ember, a mint hódolva, melegen beszélő némasággal hajlik meg előtte és az érzés tüze,, mely szenvedélylyel áradt arcára, mindez most csendes, boldog büszkeséggel töltó el szivét. Eddigi élete, a kis leányos | vidám, zavartalan élet véget ért és a jövőről homályos képek kavarogtak fejében, j Homályos képek, a miktől megremegett a j szive, és a sötét felhőtömegekbe mindinkább eltűnő rózsás fényt sajnálkozó aggodalommal kísérte szemével. Szerette volna, ha megmarad a fény, ha elözönlötte volna a párás, leghangoló vidéket a napsugár. Azután hirteltn érezte, hogy valami melegség csap át minden tagján, a derekát valami érinti ós arcán, igen, aroán ég valami forró lehelet. A rémület egy pillanatra szinte megdermesztó ós hátrafordulva, Iglói sáppadt arcát látta maga előtt. Bagyádtan mosolygott ós egyik kezével a leányt félig eltakaró függöny rojtjait markolta meg. — Segíteni akartam, — suttogta zavartan, kissé rekedtes hangon, — nem tudtam, miért marad oly sokáig az ablakban. Nem tudtam bevárni. Olga sejtette, hogy nem mond igazat. Még mindig ott állt, szinte átölelve Iglóitól. majd gyorsan meghajtva derekát, átsiklott a mozdulatlan, merev kar alatt. Iglói eleresztette a függönyt ós lassan be| csukta az ablakot. Odakünn már zúgott a vihar ós a hevesen szakadó zápor megnedvesítette forró kezét. Teljes tudatában az ostobaságnak, melyet elkövetni akart, némi szógyen érzettel fordult a leányhoz és tompa, bánkódó hangon mondá : — Lássa, ón tudtam, hogy nem hisz nekem. Nem az ablakot akartam becsukni, de húzott magához valami, amit alig éreztem valaha. De bocsásson meg. Mindig ilyen voltam. Elkerülöm a hangyát, ha észreveszem utamon, fájdalom, csak a magam bogarait nem tudom elkerülni. Bocsásonmeg.