Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-03 / 10. szám

XXVIII évíolyam. í B.-Csaba 1901. Vasárnap, február hó 3-án 10. szám BEKESMEGYEI EOZLQNT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Szó-áradat. Budapest, február 1. A parlamentben folyik a sok be­széd, az ellenzék nagy mólyen bele ette magát a budgetbe. Persze folyton a választások lebegnek a szeme előtt és akkor az ellenzéknek csupa merő nagy emberekből kell állni, kiket sú­lyos gondok gyötörnek a haza javá ért. Csakhogy, ha azt akarják, hogy a derék választók el is higyjék e gondok sötét komolyságát, nem lenne szabad e nagy férfiaknak az önkén telen komikumba esniök. Már pedig valóban komikum, mi­dőn az urak Széli Kálmánnak azt ve­tik szemére, hogy elmulasztja a tisz­tító zivatart, mely egyedül képes az elburjánzó bajok gyökerét kitépni, nem ól a kényszerítő. erőszakkal, mely egyedül képes a reformokat az igéret állapotából a tényékébe áthelyezni. De itt még a leggyöngébb emlékező tehetségben is rögtön felvillámlik a visszaemlékezés, hogy ugyanezek az urak az előtt folyton keservesen pa­naszkodtak az erőszak alkalmazása miatt. Hogy Széli ahposan ért az eré­lyes fellépéshez, ezt számtalan admi­nisztratív rendszabályban bebizonyí­totta. De ez soha sem volt a visel­kedés erélye, hanem mindig a céljá­ról biztos tetté. A Jog, törvény és igazság" korszakának megtere ntőjé­ről, ki a nemzet valóságos szükség leteit szeretetteljesen átérzi és a nem­zet belátásához fordul, a ki a kény­szert, mint alkotmányos államban. egyedül szabad, csak védelemre hasz­nálja, de praeventiv gyanánt soha sem gyakorolja, ilyen férfiúról okos ember nem fogja feltenni, hogy politikai ak­robatákónt bámultassa magát tárgyi ok nélkül. Es komikusak az ellenzéki urak, midőn a parlamenti reformért vihar zanak az általános szavazati jog alap ján. Ebben a kérdésben valami ke veset szabad adnunk Anglia ós Ame rika magatartására, két olyan állam­lényére, melyben a polgári szabadság éppen nincs elnyomva. Es ott sehol sem találjuk meg az általános sza­vazati jogot; nem tudták ugyanis rá­szánni magukat, hogy a teljesen"va­gyontalan s még inkább műveletlen tömeget tegyék meg a nép fejlődésé­nek egyik vezéróve, még pedig nagy száminál fogva legbefolyásosabb ve­zérévé És olyan nagyon aktuális nálunk az általános szavazati jog éppen most, talán mert a gazdasági depresszió korát éljük, vagy, mint az utolsó nép számlálás mutatja, mert ezerkétszáz községben még népiskola sincs és majdnem 47 százalék analfabéta szé­gyenít meg bennünket kulturális ön­tudatunkban ? Oly nagyon aktuális, miután a mostani országgyűlés már nem is foglalkozhatik vele és éppen a választások előtt hajítanak ilyen jelszót a tömegbe, melyben leskelődő nemzetiségek vannak tettre készen? A kormányelnök bebizonyította kiván ságuk elhamarkodott voltát, de egy úttal kijelentette hajlandóságát a vá lasztöjognak tárgyilag valóban indo­kolt kiterjesztésére. Ez is egyike le­gyen a reformoknak, melyekre az or­szág érdekében törekszik, melyeknek útját előkészítő rendszabályok által már most egyengeti. A kereskedelmi tárcával gyirsab­ban végeztek az ellenzék szónokai Úgynevezett nagy eszméket itt nem dobtak a vita árjába, a szakkérdések­hez pedig alapos szaktudás kellett volna, hát megelégedtek a kisebb­nagyobb panaszok felsorolásával. Pár napi száraz vita —- és Hegedűs két szép beszéde — után csütörtökön vé­geztek a tárcával és mindjárt meg is kezdték Darányi budgetjét. ftt persze megint lesz sok beszéd, mert a föld­mivelésügy tudvalevőlag szintén olyan dolog, melyhez nálunk mindenki ért. Pártoknak, melyek választási csé­pelésre készülnek, nem lehet oly zo­kon venni a beszélőkedvet: de ha ezek a pártok annyira el vannak telve a reformszükséggel, akkor gyorsítsák a költségvetés tárgyalását, mely erre az országgyűlésre nézve már úgyis csak alakiság, hogy a parlament utolsó ajándékaként elintézhesze azokat a törvényeket, melyek az országnak fon tos, gyorsan megvalósítható javításo­kat hozhatnas. Az ügyvédek. Az aradi ügyvédi kamara — melynek hatáskörébe tartozik Békésvármegye is — Szalay Károly elnöklete s az ügyvédek nagy érdeklődése mellett tegnap tartotta meg évi közgyűlését, mely egész menett ben, mint az igazságügyminiszterhez fel­terjesztendő évi jelentésében oly magas nívón állott, mint eddig talán sohasem. Nemcsak ügyvédi körökben, de a nagy közönség előtt is az ügyvédi kamara na­gyon csekélynek bizonyult, oly hatóságnak látszott, mely a törvény szük korlátai kö­zött tulajdonképenj hivatásának meg nem felelhetett és mely azzal a kevés joggal, melyet a törvény neki biztosított, nem igen élt. Az idei közgyűlés örvendetes fordu­latot jelent, mert a kamara titkára, S t e i­n i t z e r Félix által megirt évi jelentós tanúsítása szerint annak adta jelét, üogy a kamara az igazságszolgáltatás terén mu­tatkozó összes hiányokat ós bajokat fel­ismerte ós öntudatos, erélyes hangon adott kifejezést az igazságügyminiszter előtt mindannak, ami az aradi ügyvédi kamara területén a jogkereső közönség érdekeivel homlokegyenes ellentótben áll ós a mi az ügyvédség szempontjából kívánatosnak és szükségesnek mutatkozott. A jelentés hangos szószólója annak, hogy a jogkereső közönség peres ügyeiben gyorsan ós alaposan kapjon bírói elintézést. Megdicséri a bíróság ügybuz­galmát, de keményen ostorozza azon fél­szeg felfogásokat, melyek a közönség ós ügyvédség érdekeit sértik. Igen jó benyomást fog szerezni a je­lentésnek azon része, melyben éppen az ügyvédi kar kér szigorú intézkedést a tör­vényhozástól, hogy az ügyvédi karba való felvételnél a f • dh e t len jellem egyik előfeltétel legyen, mert a nagy kö­zönség előtt az ügyvéd tekintélye napról-napra s ü 1 y e d 03 ennek főoka csak abban keresendő, hogy az ügy­védi magasztos hivatást szem elől tévesztő egyes ügyvédek visszaéléseikkel beszennye­zik magát a kart, mely a magyar közélet történetében mindenkor előkelő helyen állott. Reámutat egyes közigazgatási ható­ságok törvénytiprására, amikor az ügyvéd törvényben biztosított képviseleti jogát kétségbe vonják, hivatásuk gyakorlatában megakadályozzák [és ezáltal az ügyfeleket a védelemtől megfosztják. Ez a basásko­dás még Bachkorszakbeli maradvány, mely­Békésmegyei Közlöny tárcája. Ha te engem . . . Ha te engem úgy szeretnél, Mint én téged szeretlek, Soh'sem hullna forró könnye Búbánatos szemednek .... Pici, piros ajkadról Soha sóhaj nem szállna, Neked zengne minden madár, Neked nyilnék a nagy határ Minden ékes virága Ha te engem ugy szeretnél, Mint én téged szeretlek, Boldog rabja, rabszolgája Lennnék én a szemednek, Pici, piros ajkadról Csókot lopva, rabolva, Nekem nyilnék minden virág, Tavasz lenne ez a világ, Ezer madár dalolna .... E kis lugas . . . E kis lugas csak a tanúja, Hogy mily nagyon szerettelek, Remegve, vágyva két karomba Mily boldogan öleltelek, Midőn az égen csillag égett, A földön nyugalom honolt, S ezüstös fátylát bontogatta A halvány arcú, méla hold . . . E kis lugas csak a tanuja Hányszor merengtünk hajdan itt, Hogy szövögettük a jövőnek Meg annyi édes álmait. . . — Midőn az égen csillag égett A földön nyugalom honolt S ezüstös fátylát bontogatta A halvány arcú méla hold. Ifj. Nuszbek Sándor. A második. Irta: Cyprián. Az utolsó akkord lágyan, elhalóan zengett végig a nagy szalonon. A leány, az okos, finorn leány bágyadtan eresztó ölébe kezét és égett az arca, mintha min­den vér ott gyűlt volna össze a különben halvány bőr alatt. Iglói pedig nézte mereven ós lázasan, egész felső derekával karjára támaszkodva és könnyű diadalának biztos tudata ott ragyogott barna, fénylő szemében. Mert tudta, most már tudta, érezte, leolvasta, mintegy nyitott könyvből, a leány arcáról, hogy övé, immár végre-valahára övé a kacagó, üde teremtés. Egyébre alig gondolt, a. terem félhomálya ránehezedett idegzetére, a félig nyilt ablakon beáradt a szobába aa a bűvös, ózonos levegő, mely rendesen a vihar közeledtét jelzi. Hanem ö azt képzelte, hogy meleg van, perzselő, nyári melegség, és a leány is azt képzelte, és a fejét fáradtan csüggeszté le. A kotta­lapokat összekuszálta a szól s a zongora fehér-fekete billentyűi összemosódtak. Nem merte fölvetni a szemét ós a mult napok édes, rajongó sejtései megvalósulva, biz tosan, remegő tudással hajtották föl, arcába a vért. Igen. Az ábránd, a mit öntudatlanul játszott le a hideg szerszámon, az ábránd szivéből fakadt és az ujjait az erős férfi forró tekintete irányozta. Elhangzott a dal, de a végső akkordok lágyan, sejtelmesen szállnak keresztül-kasul a szobában ós ugy képzelte, hogy valahogyan találkozik gon­dolatuk. Nem csodálkozott, mikor Iglói mély, kissé resszkető hangját hallotta. Nem csodálkozott, hanem félénken emelte rá szemét. —• Kisasszony, már vége ? — A zongorázásnak ? Igen, Sötét van ós elfáradtam. Iglói egy lépést tett előre, hogy arcuk közt éppen csak a kottatartó volt. — a. zongorázásnak? — ismételte tom­pán. Csak a zongorázásnak ? Éreztem ón is, hogy valaminek nincs vége. De talán azon gondolkoznom kell. Engedje megcsó­kolnom a kezét. — Iglói! Ijedtem, sápadtan ugrott fél helyéről ós mindkét kezét hátratéve, remá^ve állt szemközt a férfivel. Iglói mosolygott? A mindjobban sürüdő homályból élesen vált ki magas szürkeruhás alakja ós kissé előre­hajolva, figyelte a leány izgatott arcvoná­sait. Azután azt mondta : — Fél? Ha fél,.akkor következtetek. De ne féljen. Meg akarom csókolni a kezét, mert meg akartam hálálni az élve­zetet, melyet játékával szerzett. Ha nem tartja nagy áldozatnak. Az utolsó szavakon valami küzködés érzett és gyöngéd erőszakkal vonta ajkához a leány kezét. A félig nyilt ablakon hűvös szél csapott a szobába s egy-egy villanás tompa dörgéstől kísérve jelezte a közeledő zivatart. Olga összeborzongott. A boldog­ságba, mely melegen, édes, biztató remény­séggel vonta körül idegzetét, valami néma, megnem értett, félénk tarózkodás vegyült Kívülről mind közelebb hangzott a dörgés és egy erős, átható csattanás felriasztotta gondolataiból. Hirtelen visszaahuzta kezét ós gyorsan az ablakhoz futott. — Be kell csuknom az ablakot. Becsap az eső Egy kicsit ott maradt és elnézte a fekete világos szélű felhőhegyeket, a mint lomhán, idomtalan, sötét formákban takarták el a kék eget. Itt-ott küzködött egy-egy napsugár és homályos fónysávok húzódtak a gőzölgő havasok csúcsai felé. Haját fel­borzolta az erős szél és szemét lehunyta a hűvös, nedves levegő hatása alatt. A mi törtónt, a zongorázás, a kézcsók, a forró, heves kézcsók, a tompa, szenvedélyes hang ós mindenekfölöt az erős, hatalmas ember, a mint hódolva, melegen beszélő némasággal hajlik meg előtte és az érzés tüze,, mely szenvedélylyel áradt arcára, mindez most csendes, boldog büszkeséggel töltó el szivét. Eddigi élete, a kis leányos | vidám, zavartalan élet véget ért és a jö­vőről homályos képek kavarogtak fejében, j Homályos képek, a miktől megremegett a j szive, és a sötét felhőtömegekbe mindin­kább eltűnő rózsás fényt sajnálkozó aggo­dalommal kísérte szemével. Szerette volna, ha megmarad a fény, ha elözönlötte volna a párás, leghangoló vidéket a napsugár. Azután hirteltn érezte, hogy valami me­legség csap át minden tagján, a derekát valami érinti ós arcán, igen, aroán ég va­lami forró lehelet. A rémület egy pillanatra szinte megdermesztó ós hátrafordulva, Ig­lói sáppadt arcát látta maga előtt. Ba­gyádtan mosolygott ós egyik kezével a leányt félig eltakaró függöny rojtjait mar­kolta meg. — Segíteni akartam, — suttogta za­vartan, kissé rekedtes hangon, — nem tudtam, miért marad oly sokáig az ablakban. Nem tudtam bevárni. Olga sejtette, hogy nem mond igazat. Még mindig ott állt, szinte átölelve Ig­lóitól. majd gyorsan meghajtva derekát, átsiklott a mozdulatlan, merev kar alatt. Iglói eleresztette a függönyt ós lassan be­| csukta az ablakot. Odakünn már zúgott a vihar ós a hevesen szakadó zápor megned­vesítette forró kezét. Teljes tudatában az ostobaságnak, melyet elkövetni akart, némi szógyen érzettel fordult a leányhoz és tom­pa, bánkódó hangon mondá : — Lássa, ón tudtam, hogy nem hisz nekem. Nem az ablakot akartam becsukni, de húzott magához valami, amit alig érez­tem valaha. De bocsásson meg. Mindig ilyen voltam. Elkerülöm a hangyát, ha észre­veszem utamon, fájdalom, csak a magam bogarait nem tudom elkerülni. Bocsásonmeg.

Next

/
Thumbnails
Contents