Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1901-02-03 / 10. szám
iiek megtörésére az aradi ügyvédi ügyvédi kamara nagy buzgalmat fejt ki. A közgyűlés a jelentést nagy lelkesedéssel fogadta el, mert meggyőződött arról, hogy a kamara kötelességét átértette és leplezetlenül hivja fel az igazságügyi kormány figyelmét az igazságszolgáltatás nagy mezejón mutatkozó bajokra. De az évi jelentésnek hatálya csak akkor van, ha az igazságügyi kormány, melynek cimóre az intézve lett, kellő figyelmében is részesiti. Ebben az irányban is örvendetes a változás, mert igen gyakran volt alkalma az aradi ügyvédi kamarának a mult évben meggyőződm arról, hogy az igazságügyi kormány, — még pedig, mondhatni, azonnal, — többször a legerélyesebb intézkedéseket tette abban az értelemben, amint a kamara azt kívánatosnak és szükségesnek tartotta. Érdekesnek tartjuk még reprodukálni a jelentés statisztikai adatait. Az 1899. év végével a kamaránál 207 ügyvéd volt bejegyezve , a mult évben 14 uj ügyvédet vettek fel a névjegyzékbe, az év végével 209 ügyvéd maradt bejegyezve. Az 1899. év végén be volt jegyezve 94 ügyvédjelölt, felvettek 44-et, kitöröltek 27-et, bejegyezve maradt az óv utolsó napjáig 102 ügyvédjelölt. Fegyelmi panasz 1900-ban befolyt 60 ügyvéd ellen, magánféltől 87, biróságtól 12, hivatalból 1, egyéb hatóságoktól 3, összesen 103. Folyamatban maradt ez ügyek közül 34. millió: 985.818 korona tehermentes vagyona ós 72.082 korona szabad jövedelme. A kimutatás a következő : Szenvedő vag-yon: Évi kamat teher kor. fill. Tartozási tőke kor. fill. Tartozások 116,482-56 2.255,275-— Cselekvő vagyon: Évi jöved. Becsérték kor. fill kor. fill. Ingatlanok : Nem jövedelm. 325,722-30 A Körös-csatorna 7,600'— Jövedelmezők 142,64705 1.705,400— Körg. kisaj. ingatl. 600— 12,000- — Ingó vagyon 73,016 66 Haszonélvezetek 8,213-— 110,000 — Tőkepónzek 6,552-78 159,545 78 .tillam-kötvények 30,352"48 674,500"— Magán kötvények 200 — 65,000"— Hidak és átereszek 93,5-0-— Kutak " 12,480-— Toronyórák 2,250 — Összesen : 188,565 :31 3.241,093-74 Levonva a szenv. vagy. összegé t: 116,482.56 2.255,275 — Maradvány: 72,082-75 985,818-74 Csaba vagyona- Mennyi az adósság. Szeretünk kérkedni azzal, hogy vagyonos község vagyunk, ami általában igaz is, csakhogy jócskán meg van már terhelve a község vagyona adósságokkal. Viszont igaz, hogy azok a befektetések, melyek ez adósságokat szülték, mind elkerülhetetlenek voltak s nemcsak szükséges, de mindenek előtt reális ós jövedelmező befektetések. A város rohamos gazdasági ós kulturális fejlődése tette ezeket szükségessé. Igy hát nem lehet okunk a panaszra. Hogy Csaba községnek mennyi vagyona és mennyi adóssága van, legutóbb mutatta be a képviselőtestületnek S a i 1 e r Gyula gazdasági intéző, kinek leginkább képezi súlyos gondját a vagyonkezelés. A kimutatásból azt látjuk, hogy a községnek mintegy három ós negyed millió koronára becsült vagyona s csaknem kétszázezer korona évi jövedelme van. Az összes adósságok ós kamatterhek levonása után pedig még mindig van csaknem egy Villamosság a mezőgazdaságban. Irta: Partos Rezső. a. villamosság hatását semmi sem jellemzi jobban, minthogy a letűnt századot a villamosság századá-nak nevezik, pedig annak alig több mint negyedét uralta, de hatása oly nagy és oly általános volt, hogy ugy szólva el sem tudjuk képzelni azt az időt, midőn a villamosság, mint erőforrás nem állott még az emberiség rendelkezésére. A villamosságról ma ugy beszélünk már, mint egy életlentartó elemről, mint a levegőről, vizről, tűzről és nincs is a gyakorlati élet foglalkozásnak oly ága, hol alkalmazást nem találna vagy mondjuk nem találhatna, mert bizony van még egy tér, — a mezőgazdaság — hol a kísérletezés legelején áll. Hogy a kereskedelem és ipar terén mit köszönhetünk a villamosságnak, azt röviden elősorolni nem is lehet, de jellemezhetjük avval a szóval, hogy neki tulaj donithatjuk a haladást, n. gépipar egy egész uj irányban nyert fellendülést, mialatt nemcsak a villamosság előállításához szükséges gépek gyártását értjük, de a villamosságnak magának felhasználását a gépiparban. A mi ezelőtt gőzgépekkel és veszélyes transmissziókkal történt, ma a falon végigvonuló vezetékkel van helyettesítve. A legkülönbfóle célra szolgáló gépek ma már villamos hajtóerőre vannak berendezve és a tapasztalat szerint működésűk megbízhatóbb, — olcsóbb — egyszerűbb és könynyebben kezelhetőbbek, mint voltak a gőzgépek. Hatásuk tehát ugy a nagy, mint a kis ipar terén elég intenzív, mert a gyárak alapítása meg van könnyítve, minthogy egy központi áramfejlesztő több gyárat el tud látni villamos erővel; a kisipar terén meg éppen megbecsülhetetlen, — bár ma már fájdalom, nem talál oly felhasználási tért, mint a milyen megilletné — mivel igen csekély tőke befektetéssel oly gépekre, oly munkamennyiségre tehet szert, mit villamosság nélkül el nem érhetne. A villamosság hatása talán még nagyobb a kereskedelem terén, mert a telefon, a táviró az érintkezésnek oly gyors és pontos lebonyolítását nyújtja, mely a kereskedőkremeg sem becsülhető haszonnal, idő és pénz megtakarítással jár. n. városi villamos vasutak gyors és olcsó közlekedést biztosítanak és ha ez nagyobb távolságokat összekötő vasúti von* lakra is át lesz vive, ugy megint egy lépéssel előbbre jutottunk a tökéletesedés felé. A villamvilágitás, a villamos csengetyük, jelzők közbiztonsági szempontból épp oly megbecsülhetetlenek, mint kényelmes, munkát takarító találmányok, melyek hasznát bizonyítani teljesen felesleges ; de nem lehet felemlités nélkül hagyni a villamosság szerepét és hatását az orvosi tudományban, a gyógyászat terén ós a kémiában, hol számtalan előnyt — igy csak, hogy az elektrolisist említsem — köszönhetjük a villamosságnak. És ha mindezek után — levonva az eredményt — a villamosságot méltán egyik éltető erőforrásunknak ismerjük el, lehetetlen annak mégis aránytalanul kis elterjedésén meg nem ütköznünk. "Nem lehet e rövid cikk feladata, hogy kikutassa ama okokat, melyek tényleg avagy állítólag gátolják a villamosság olyan elterjedését, a mely méltán megilletné, de lehetetlen erre néhány szóval reá nem mutatni. Ha figyelemmel vizsgáljuk, hogy a villamosság a mezőgazdaság terén mily tért hódított, ugy igen szomorú eredményre jutunk, nemcsak akkor, ha összehasonlítjuk az eredményt a kereskedelem és ipar terén találttal, de ha csak'önmagában nézzük is azt. Ennek oka ugy gazdasági, mint psychologiai okokban keresendő, mert a mezőgazda, ki kultúránknak legrégibb ós évszázadokon át mintegy egyetlen vezetője volt, természeténél fogva konzervatív és minden uj dolog iránt bizalmatlan. A mezőgazdát, azonkívül az általános gazdasági viszonyok, az idegen gabona okozta konkurencia, a munkabér folytonos növekedése, a rossz termések és sok más egyóbb okok, de különösen a beruházásoknak igen nagy óvatosságra késztették, de ilyen nagy anyagi befektetéssel járó újításokat a legtöbb esetben lehetleuné is tették. Mert ha tekintetbe is vesszük mindazt a hasznot, melyet a villamosság a mezőgazdaságban — előnnyel — nyújt, ugy másrészt bizonyos az is, hogy oly anyagi áldozatokat kíván, melyet a kisgazda magának meg nem engedhet, de annál könynyebben elérhet, ha többen összeállanak. Nem a kereskedelem, nem az ipar, de a mezőgazdaság művelésénél van helye a szövetkezeteknek. De hogy láthassuk, hogy mi végett alakuljanak e szövetkezetek, tisztába kell jönni mindama előnyökkel, melyeket a villamosság e téren nyújthat. A villamosságnak a mezőgazdaságban való felhasználása sokoldalú s mintegy a következő csoportokba osztható : 1. a növények fejlődésére való behatás céljára. 2. főzési és fűtési célokra, 3. világítási ( célra. 4. erőátvitelre (mezőgazdasági gépek hajtására), 5. közlekedés ós szállítási célokra (villamos vasút, i ( távbeszélő, táviró). Az első két pont alatt felsorolt célok nálunk igen kevéssé jöhetnek számításba, mivel a magvak elektrizálása még kísérlet tárgyát képezi ; a főzés ós fűtés pedig elektromos uton még igen drága. A mi a világítást illeti, annak előnyére általános ismeretü, kényelmes, tiszta, szagtalan stb., de melyeken felül a mezőgazdára különösen az fontos, hogy tűzbiztos és a munkaidő jobban kihasználható. A mezőgazdaságra legnagyobb fontosságú az erőátvitel. A központi elektromotor valamennyi á mezőgazdaságban előforduló gépekkel kombinálható és a mellett egy időben a legkülönbözőbb helyeken és célokra használhatók. Igy pl. egyidőben használhatjuk az áramot cséplőgép, szecskavágó, vízszivattyú, fürész, vaj köpülő stb. működtetésére. Nem kevésbbó fontos a villamosságnak felhasználása szállítási célokra, akár mint villamos vasút (keskeriyvágányű mezőgazdasági vasutak), akár mint drótkötélpálya ; nagy előnyt nyújt, mint távbeszélő stb. Már most e számtalan előny kihasználására kell, hegy szövetkezetek alakuljanak, melyek nem csak egyes vidékekre, de egész megyék területére kiterjedjenek, mert bizonyos, hogy a villamosság a mezőgazdaság terén épp oly forradalom előidézésére van hivatva, mint annak idején a mostan használt gépek az ipar ós kereskedelem fejlődésében idéztek elő. Egy farsangi nö-egyleti gyűlés története vagyis : a jégről lemaradó kis leány bánatos és reményteljes kifakadása. Végtelen szomorúság töltötte el szivemet k. anyám, azon kijelentésére: ma k. gyermekem le kell mondanod a korcsolyázás örömeiről, engem a kötelesség máshova szólit, ma tartja a nőegylet gyűlését és miután tudod, hogy onnan elmaradni nem szeretnék, igy téged nem kisérhetlek le a jégpályára. Az utolsó szótagot k. anyám nyomatékosan és hangsúlyozva mondta ki, nehogy kedvem legyen az ellentmondásra. Miután mademoiselle Mini hosszú évek során át azért volt mellém kirendelve, hogy belőlem egy szófogadó kis lányt neveljen, ki az édes mamának minden szavára helyeslőleg integet, még akkor is, hogy ha-mama a nőegyleti gyűlést a jégpályának sima tükrös parkettje elé helyezi, nem is mondtam ellent. De miután sokszor hallottam már említeni azon közmondást, amit magam is tapasztaltam: „minden rossznak van egy jó oldala is," gondolatmenetem rögtön végigfutotta a nőegyleti gyűléseknek minden faját és egész sorozatát, kutatva, hogy vájjon a k. mama gyülésezéséből mi jót tudnék felfedezni, ami felérne azzal, hogy nekem a mai korcsolyázásról lemondva, itthon kell üldögélnem. Olga nem értette meg, mit bocsásson meg és Iglói érezte, hogy itt a pillanat, mikor céltalan életében megtalálhatja a nyugalmat. A szőke hajú vidám leány csak a szóra vár, hogy zokogva és kacagva, boldog, édes vergődéssel simuljon mellére és ott maradjon, az ö erejében bízva, az egész hosszú életen át. Csak maga nem bízott az erejében. A mult, a hogyan a háta mögött volt és természete, vad, szilaj, erőszakos, könnyelmű természete intette, igaz, hogy mindjobban halkuló hangon, a vigyázatra. De ugy képzelte, hogy már nem i» lehet visszalépnie. Nem is lehet ós nem is akar. Végre-valahára kínálkozik a nyugalom, a boldogság ós hiu, soha többé vissza nem térő kisértetek miatt nem megy neki vakon a sivár pusztaságnak. Közelebb lépett a lányhoz ós megfogta a kezét: — Olga, — mondta, mély, remegő, indulattal, — engedje meg, hogy mondjak valamit magának. A leány fejével bólintott és Iglói észrevette, hogy a hosszú, selymes pillák bájos, édes zavarral csukódnak le. jn. szomszéd szobából halk nesz hallatszott ós mielőtt folytathatta volna, csendes nyikorgással feltárult az ajtó. A beözönlő lámpafényben apró emberke állt; kis Ráfaelangyal hosszú hálóingben, mezitelen, rózsás bőrű karjával a kilincsbe kapaszkodva. Mikor meglátta Olgát, kacagva futott hozzá és hízelegve ráncigálta szoknyáját. — Olga, Olgica néni, gyere velem imádkozni. En csak Olgica nénivel akarok imádkozni. Olga lehajolt hozzá ós ölébe emelve, mosolygó zavarral csókolta össze pufók arcát. Iglói idegesen kérdé : — - Kié ez a gyerek? — Kié? Hát nem tudja? A bátyámé. Szolgabíró, hisz ismeri. — Ismerem, — hagyta rá Iglói ós közbe ugy találta, hogy a kis kölyök szeme hasonlít az Olgáéhoz. j±z a hol kékes, hol szürke, mindentjmondó, kacagó szem, mely a szabálytalan arcnak kedves harmóniát kölcsönöz. Valahogyan meghatotta a jelenet. A kis gyermek feje szeretettel simul a leány arcához és a leány, mintha mi sem történt volna, szinte anyai gyöngédséggel simogatta a göndör szöszke hajat. A lámpa rózsa-szinü világa körül ragyogta karcsú alakját és Iglói jobban mint valaha, érezte, hogy csak tőle nyerheti vissza az elveszett boldogságot. Érezte, de ragaszkodó eleven hitébe csodálatos aggodalom fészkelte be magát. kis fiu türelmetlenül cibálta a lány haját s ő öntudatlanul ejtette ki a kérő szavakat. — Megy már? Nem várja meg, a mit mondani akarok ? Várja meg ! Olga mosolyogva bólintott. — Majd aztán. Jöjjön velünk. Lacika imádkozni fog, magáért is. Kissé elpirulva tette hozzá : — Szívesen, szívesen fogom hallgatni. Iglói csak a pírt látta ós csak azt érezte, hogy el fog szalasztani egy pillanatot, mely soha többé vissza nem tér. — Nem kell, — mondta erős, izgatott hangon s majdnem gorombán, — nem kell. A maga szavát akarom, AZ imádság semmi, ha nincs akarat. A gyermeké pláne semmi. Mit tud az? — Maga nem szereti a gyerekeket? Rá akarta felelni, hogy nem. Ajkán lebegett a hideg, szívtelen szó ós szivében érezte is a gyűlöletet. De csak egy pillanatig. A másikban a lány arcán csodálatos átváltozást vett észre. Valami hirtelen jött gondolatot, melynek sötét igazsága árnyékba vonta a szem boldog ragyogását. Sejtette, mi következik és sápadtan várta a kórdóst, melyet a leány halkan, félénken, susogva ejtett ki: — Magának is van? — Van. — Felesége is? — Az is. Mire ketten elhallgattak. A rekedt, száraz, rövid válaszok, a mindkettőjük által ismert dolgok felesleges bizonyságai most éles kinnal fúródtak szivükbe. Iglói magától kérdezte, miért? ós nem tudott rá felelni. A leány lehajtotta fejét és szorosan átkarolta a gyerek nyakát. Valamit tisztábban kell látnia, a mit eddig is tudott. Ugy rémlett, hogy valami rettenetes nagy szerencsétlenség van ráirva a férfias, barna arcra, valami nagy szerencsétlenség, a mit jó volna, jól esnék onnan eltüntetni. Olvasott itt-ott elvált kacér asszonyokról ós tönkre jutott elzüllött férfiakról. Néha nem jutnak tönkre, hanem megrnentőre találnak ós kellemes melegség váltotta fel az előbbi fájdalmas hangulatot e gondolatnál, hogy talán ő lesz a megmentő, az ő tiszta, édes, erős szerelme. Újra ráemelte arcát Iglóira és résztvevő hangon kérdezte: — Rossz asszonjr volt? Kőszivü, rossz asszony volt, ugy-e? Iglói tompán felelt: — Nem. ~ Vagy — vagy csúnya volt. Csúnya és gőgös? — Nem. — Hát akkor miért nem szerette? Ugy erőltették hozzá! Óh ón tudom, hogy nem lehet ellenállni a rokonoknak. Pedig mennyi baj származik az ilyenből, rendesen szerencsétlenek lesznek ós sokszor el is válnak. Maga is igy járt? Iglói még egyszer ráfelelte: Nem. Elhaló, bűnbánó hangon és arcizmai reszkettek a belső izgalomtól. A többit utána gondolta. Nem. A felesége jó volt, szép ós kedves szőke asszony és szerették is egymást. Szerették, de természete, változékony, szenvedélyes, félig romlott, félig szerencsétlen természete elűzte oldala mellől az asszonyt két kicsiny gyermekükkel együtt. A szótlanul álló leányt nézve, ugy képzelte, hogy csak a régi jelenet ismétlődik. Úgy van minden, csak a személy más, de mintha ugyanaz a naiv, szelid, odaadó szerelem, mely egykor, a szenvedély gyors! kihűlése után, unalmassá tette rá nézve a családi kört, ott csillogna a leány szemében is. Valahogyan .látta a, jövőt és mintha, a jövőben két bánatos szőke asszony tengő 'nók az ő hitvány emlékezetén. Tudta, hogy tőle függ minden. Az igazság rövid letagadása megszerezhet szám ira néhány boldog pillanat t, de összerettent attól, ami a boldogság után következnék. Nincs joga kockára tenni újra egy szivet, pedig lüktető vére, a leány szelid arca ós távolban, idegenben, élő feleségének sápadt emléke hidegen, könyörtelenül állott közibéjük. Közelebb ment a leányhoz és simogatta a fiu göndör haját. — Vigye aludni, — mondotta nyugodtan, — vigye aludni és imádkoztassa magáért. Egy kicsit maga elé nézett, majd gyöngéden, atyai jósággal hangjában folytatta: - És ne gondoljon többé arra, amit mondani akartam. Semmi. Elfogja feledni ós egykor hálát fog adni jó angyalának, hogy igy törtónt. Erezte, hogy igazat mond. A leány ugyan most még halálsápadtan, felelet nélkül, roskadozva megy át a kis szobába és halk zokogása belevegyül a gyerek álmos hangú imádságába, de elmúlik mindez ós boldog is lesz, a mint jó tiszta szive megérdemli és eljön az idő, mikor talán szorongó félelemmel fog visszagondolni a férfira, aki egy viharos délutánon homályos eólzásokkal akarta a magáéhoz fűzni ó' !etét. Mert a mi az elsőnél halálos életfogytig kínzó seb volt, az a másodiknál csak kónnyü karcolás. Be fog gyógyulni. És mintha ez a tudat a saját veszteségét is enyhítené, újra az ablakhoz lépve, valami' vei nyugodtabban nézte a-tisztuló égen egymást hajszoló felhőket.
