Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-29 / 52. szám

XXyiíl. évfolyam # i Békéscsaba, 1901. Szombat, junius hó 29-én 52 szán BEEESH KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Aratás. Budapest, jun. 28. Péter-Pál az aratás kezdetének tradicionális napja, de nálunk az idén korábban megcsendültek a kaszák. Sok helyütt Békésmegyóben keresz­tekben áll már a buza, néhol azon­ban még most is zöld a vetés, ugy, hogy az idén rendkivül külömböző időszakban fog az aratás lefolyni. Péter-Pál napja csak tradicionális jellegű Ennek a tradiciónak azonban mégis van egy jelentősége, t. i. hogy Magyarország kezdi meg legelőször, egész Európában az aratást. Ha nem is vesszük szószerint a traiiciót, Pé­ter Pál napja, még ma is, mint ős­idők óta, fordulója a magyar mező gazdasági évnek. E dátum körül, — előbb vagy utóbb pár nappal, az nem határoz — megkezdik a magyar Al­földön az aratást s csaknem az ősz elejéig szorgoskodnak munkás kezek a betakarítással. Mi lesz jutalma a magyar gazda egy esztendei vesződségének ? Ez a nagyhorderejű kérdés, mely egész gazdasági esztendőnk sorsát eldönti. Sajnos,"konstatálható ma már, hogy a kilátások messze elmaradnak a reményék mögött. A hivatalos je­lentés, a melyen a lefolyt hót aligha eszközölt lényegesebb korrektúrákat, a következő adatokban tünteti fel a terméskilátásokat: A búzával bevetett 5-9 millió kat. hold. Az átlagtermés körülbelül 6 mm. kat. holdankint. A várható ösz­szes termés tehát 36—37 millió mm., a mi körülbelül két millióval marad a tavalyi termés mögött. Á rozszsal bevetett terület 2 milió kat. hold, az átlagtermés itt is körülbelül 6 mm. s az össztermés 11—12 millió mm.-ra tehető, tehát körülbelül ugyanolyan, mint a tavalyi. Az idei termés tehát ugyanolyan­nak ígérkezik, mintáz 1899-iki, vagyis mérsékelten közepes, olyan, a mi­lyent a magyar föld nagy átlagban produkálni szokott. Nagyon jól tud­juk, hogy egy-egy bőtermésü eszten­dőre három-négy, sőt több gyenge termésű év szokott következni s még szerencsének mondható, ha nincs köztük határozottan rossz esz­tendő. Az idei j érmés távolról sem elé­gíti ki várakozásainkat és sok gaz­dának kesorü csalódást is fog hozni, kivált, miután a gyenge termés a gazdasági depresszió oly korszakába esik, a mely már szinte az állandó­ság jellegével fenyeget. Mindazonáltal a kétségbeesésre nincs ok Ha gyenge, de mégis valami bázisa az idei ter­més a közgazdasági esztendőnek s ha nem is bőven, de exportálha­tunk még mindig valamit a fölösle­günkből. A legfontosabb kérdés azonban most már, hogy milyenek lesznek az éitékesitési oiszonyok? Mert a termés valódi eredménye az áraktól függ. Ebbe már eresen belejátszik a külföldi termés is. Amerikában, a Balkánon és Dél Oroszországban ked­vezők voltak a terméskilátások, a mi abban is kifejezésre jut, hogy a régi készletek tömegesen kerülnek a pi­acra. Különösen Amerikából napról­napra tetemes hajórakományok indul­nak útnak s az árak hanyatló irányt követnek. Azonban a mi piacunkon a nem­zetközi áralakulás e pillanatban cse­kélyebb befolyással bir, mint a helyi kilátások. Ausztrában és Németország­ban gyenge -termés várható s mivel búzánk csaknem teljesen Ausztria fo­gyasztására számithat, a búzaárak nálunk aligha fognak jelentékenyen csökkenni. Ma körülbelül 8 lA forintos árat jegyeznek s habár ez az ár arány­lag csekély az egykori fényes időkhez képest, még mindig olyan, hogy a mérsékelt igényeket kielégítheti. Ezt az árat alapul véve, mintegy 300 millió forint értéket képvisel idei búzater­mésünk. Németorsz ígban a legutóbbi hivatalos kimutatások szerint buzá ban 2 millió, rozsban 300.000 tonna deficit mutatkozik' a tavalyi termés­hez képest. Igy tehát rozsexportunk, a mely Németország felé gravitál, ked­vezőnek Ígérkezik. Mindent egybevéve tehát, az aratás­kampány nem mondható éppen vii gasztalannak. Ha rendkívüli viszonyok nem zavarják az áralakulást, ez évi gazdasági életünk alapját a termés­ben megnyertük újra. Igaz, hogy csak az alapját Á mi éghajlatunk alatt ugyanis mindig si­kerszámba kell már vennünk a fél sikert is termés dolgában s okos, messzetekintő közlekedési politikával, a konjunktúrák józan megítélésével s bölcs kihasználásával kell ellen súlyozni vagy pótolni a hiányt. Sze rencsére ma már gazdáinkban is kezd kifejlődni a kellő üzleti szellem és rutin s igy a maguk javára fordít­hatnak sok oly tényezőt, a melyek régebben nem állottak rendelkezésükre A mi pedig a közlekedési viszonyo­kat, az exporto lebonyolítását illeti, az az idén bizonyára ép oly alapos és mindenre kiterjedő figyelemmsl fog előkészíttetni, hogy az hozzá fog jí­rulni idei termésünk mennél kedve­zőbb értékesítéséhez Kereskedők segélyegylete. - Egy életrevaló indítvány. ­A Békósmegyeí Közlöny mult számá­ban megjelent egy kis tárcacikk Tolnai Lajos kitűnő tollából: „Nem tudtam más­kép" a címe. Mily rövid az egész, de mily megkapó, mily igaz! Keresetlen szavakkal rajzol egy az életből kiragadott, sajnos ma már min­dennapi tragikus epizodot. En átolvastam a tárcát ós könnyező szemekkel gondolkoz ­tam fölötte. Becsületes kereskedő saját hibáján ki­vül a tönk szélére jutott, segítséget sehol sem lát és nem is talál — öngyilkossá lesz. A szomorú a dologban az, hogy ez manapság nem költött mese, hanem majd­nem mindennapi tény. Nem lehetne ezen segíteni? Tisztelt kereskedők ! Hányszor tapasz­taljuk, hogy Tolnai rajzolta epizód való ! Erős akarattal, közös erővel lehetne itt még segítség. Szövetkezzenek a kereskedők város — megye — országszerte. Alapítsanak egyletet, illetőleg teremtsenek alapot, melyből azután az ily önhibáján kivül meg­szorult becsületes kereskedőnek bizonyos kamatnólkiili kölcsönt lehetne előlegezni, meghatározva a visszafizetési feltóteleket is. Hány családot lehetne igy a tönkreme­néstől megmenteni, hány családföntartót az életnek visszaadni ós hányat a becsü­letnek is megtartani ! Jöjjenek össze a kereskedők egy va­sárnap délután ós értekezzenek az ügy fölött, talán csak érdemes foglalkozni ko­molyan e tárgyal ? Biztosan reménylem, hogy a társadalom minden egyes rétege szivesen és rokonszenvvel fogja fogadni a kereskedők ily nemű akcióját. Minden kereskedő örömmel tagja lesz az ily segély egyletnek, tagsági diját szi­vesen fogja fizetni. Támogatni pedig szi­vesen fogják ez akciót s az ily egyletet a Békésmegyei Közlöny tárcája. Halálos Ítélet. Irta : Molnár Gyula. S/emélvek • Mér e>' Andor, tanár, szemeiyek . Hoóg Matüd) t anitónő. (Szini: Hoós Matild egyszerű, de csínnal bútorozott lakása.) I. JELENET. Matild: (Csengetést hallván, kinyitja a háttéri ajtót s belép Andor.) Matild: (Kezet nyújt Andornak, me­lyet az tiszteletteljesen ajkaihoz emel.) Olyan nehezen vártam. Andor: (Leplezve mély fölindulás*., színlelt jó kedvvel.) Magától kitelik, ked­ves Matild, hogy aggódott miattam. Matild: Jöjjön . . . üljünk ide. (A szoba egy Ízlésesen díszített fülkéjébe vo­nulnak ós leülnek bizalmas tót-á-tót-ben.) Most aztán mindent el kell mondania. Andor: Nem, Matild! Mindössze is annyit mondok, hogy Budapest egyik leg­híresebb orvostanárának határozott ós jól megokolt véleménye szerint ón vagyok a világ legegegószségesebb embere. Matild: (Tapsolva.) Hála istennek ! Nos, ugy e mindig mondtam. Képzelt be­teg volt . . . Szoba tudós, akinek az ideg­zetét megviselte a sok éjjelezós s asztal előtti görnyedós . . . Gyomrát megrontotta a tömérdek ta­nulás . . . fejét pedig ólomnehézzé tette a sok . . . sok tudás . . . Ugy-e, hogy igy van ? Andor Körülbelül . . . Mától fogva sokat kell levegőn lennem . . . Azután egy karlsbadi kura . . . Ez lesz a nász­utunk. Ne féljen, nem lesz unalmas. Ki­kirándulunk a szomszédos fürdőhelyekre, Franzensbad, Marienbadba . . Megnézzük a történelmi nevezetességű Egert . . . Matild'. (Ujjongva)!, Igen-. . . igen . . . Mindent megnézünk. Es eközben egész­sége teljesen helyreáll. Ha tudná mennyit aggódtam maga miatt. Istenem! Hót esz­tendő óta a vőlegényem. A bibliai pásztor se szolgált tovább a felesógeórt. ; Hét esz­tendő! Több mint egy öröklét! Es ezalatt mennyi gond, mennyi félelem. Mialatt vizs­gáit tette . . . mig kinevezéshez jutott. .. aztán mig a fővárosba helyezték át . . . Akár a saját előmenetelem . . . Mennyi lótás futás, mig seg'édtanitónővó választat­tam . . . s micsoda sysifusi erőlködés kel­lett ahhoz, hogy „rendessé" legyek . . . Most aztán mindent elértünk . . . Van állá­sunk . . . egészen tisztes existeneiánk . . . Hót évi várakozás után végre egybekelhe­tünk . . . Akkor aztán váratlanul előáll egy sápadt fan tóm . . . ugye, hogy csak fantóm . . . Már elszállt. . . Ködbe oszlik . . . Nincs . . . Esmi végre valahára bol­dogok leszünk! Andor. Ugy van, Matild! Matild: De hát elmondott-e mindent az orvosnak? A gyakori indokolatlan el­alél tságot ... a tömérdek gyomorgörcsöt . . . az álmatlanságot ? Es elmondta-e . . . Andor: Dénes bátyám halálának kö­rülményeit nemde ? Matild: Igen, Andor . . . mert hiszen ön azt tartja . . . Andor : Es ugy is van . . . Család­nak törzsfája évről évre megtermi végze­tes gyümölcsét . . . Olyan örökség ez, melytől soha se fognak szabadulni az örökö­sök. Az kéne, hogy egyszer a sors szeker­céje akkorát sújtson a faderekára, hogy gyökerestől kipusztuljon. Matild-. Már ismét keserű . . . Há­lálkodni kéne a gondviseléshez, hogy az átok egy generációra nézve már most be­telt s nem kiván több áldozatot. Andor: Legyen önnek igaza Matild. Ne beszéljünk többet erről. Ön müveit, okos lány . . . tanitónő . . . Nemfog ideges fé­lelemmel kitérni a kórdós elől, melyet föl akarok vetni. Matild'. Oha —amint mondani saokta — csak akadémikus jellegű . . . Andor: Az, Matild . . . merőben aka­démikus . . . Látja, ón lelkiismeretes ós szorgalmas ember vagyok. Nem öndicséret okáért mondom. Figyeljen rám'. Matild : Egész odaadással figyelek. Andor: Mikor . . . mintegy félév előtt váratlanul ós első ízben nyilait át egész valómon egy sajátszerű, titokteljes fájda­lom . . . mintha az organizmus egy lánc­szeme pattant volna ketté s a résen át a halál kandikált volna be . . . ükkor egy uj studium nyílott meg előttem . . . Egy képzelt baj eredetét . . . természetét . . . letolyását . . szóval, hogy orvosi műnyel­vet használjak . . . tanulmányozni kezd­tem a „Kórismó"-t. Egész könyvtárt sze reztem be magamnak mindenféle rákos betegségek fölismerése, annak lefolyására nézve . . . Azt hiszem, hogy megközelítem a tudását az én mai professzoromnak, akivel óra hosszat vitatkoztam ma a képzelt baj­ról, talán sejtelme se volt arról, hogy min­den elejtett szava kulcs volt számomra, melylyel betegségem titkát földeríteni se­gített. De ne többet erről. Hiszen ezzel végeztünk egyszersmindenkorra. De mikor még nem láttam egész világosan . . . volt okom azt hinni, hogy Dénes bátyám sorsára jutok. Matild : SzegÓHy, jó Andorom! Le­olvastam ezt gyakran az arcáról. . . s együtt szenvedtünk . . . Andor'. Dénes bátyám igen sok testi ós lelki gyötrelem közepett vált meg az élettől. Özvegyet és árvát hagyott maga után. Özvegye igen jelentéktelen nyugdijat huz. A gyerekek sok gond és nélkülözés között bizonytalan jövő elé néznek. Erre gondoltam, mialatt a mi egybekelésünk kitűzött napja váltig közelgett. Végzetes és borzasztó kórdós tárult elém ! Ha bajom, mely még lappang a szervezetben egy s ugyanaz, volna Dénes bátyáméval . . . s csak néhány szenvedésteli óv áll előttem, mely idő alatt meg fogok nősülni . . . mert hisz ez képezi életem legnemesebb programmját, melynek megvalósításáért hót évig küzdöttem, mint Jákob Eachelért ... Nos ... ha e néhány év lefolyása után ugyanoly hosszú s kínos) betegség vinne a sírba, miuő Dénes bátyámat eltemette . . . vájjon e bizonyosság nem ró-e rám olyan férfias kötelességet, melynek teljesítése végzetes. Matild'. Ne folytassa. En tudom mire céloz. Felelek nyomban. Az öngyilkosság minden körülmények között megvetendő, elítélendő. Andor: O kedvesem. Csak lassan ! Al­talán igaza lehet. De az adott esetben. Lás­suk csak ! A halál-csirmagval e rosz orga­nizmusban csak nem szabad megnősülni. Ugy-e hogy ez*semmi kétséget nem szen­ved ? Nyomorult ember volna képes pilla­natnyi gyönyörökért egy egész életre szóló szenvedésbe taszítani bele nőt s talán gyer­mekeket is. De ha valaki hót évig küzdött . . . várt . . . sóvárgott a boldogság után s végre elérte. Csak kezét kell kinyújtania. Jó ! Nem nyújtja ki. De hát mi történjék a másik féllel. A hü ... az odaadó meny­asszonnyal ... a szerelem és hűség e nemes martirjával. Szabad-e azt a töviskoronát, melyet oly soká viselt homloka körül újból s most már talán örökre feje köré fonni. Megmondani neki a valót ... a mi egy­értelmű rá nézve a megsemmisüléssel. Va."

Next

/
Thumbnails
Contents