Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-29 / 52. szám

pénzintézetek, melyek a kereskedők váltóin sokat nyernek, az ügyvédek, a gyárosok, a nagykereskedők, a törvényhatóságok az esetleges büntetéspénzekkel és a társadalom egyéb tényezői is, hisz a humanizmus korszakában élünk, melynek jelszava: egy mindnyájáért és mindnyájan egyért. Higyjék meg nekem — ón ugyan nem vagyok kereskedő — csak erős akarat kell és hozzáértő egyén és az emiitett segélyegylet létrejöhet ne Békéscsabán, a megye többi községei ide csatlakozhatnának, mert hogy sikeres működést fejthessen ki az egylet, széles alapra kell azt fektetni. Alkalmas vezéregyónt sem lesz oly nehéz találni. Van minden városban köztiszteletben álló és becsületben megőszült kereskedő, ki azt hiszem örömmel szentelné tevékenységét ennek az ügynek. Bátor voltam megpenditeni az eszmét, szóljanak hozzá azok, kik ehhez jobban értenek. Soraimat csak a jóakarat diktálta. S. M. Szarvasmarha tenyésztésünk a tejszövetkezetek szempontjából. Irta : Bakos Béla. I. Az utóbbi időben általánosabb jellegű mozgalom indult meg a mezőgazdasági termények és termékek szövetkezetek utján való értékesítése iránt. Vármegyénkben a Békósmegyei Gazdasági Egyesület buzgólkodik azon, hogy a szövetkezetek létesítésének szükséges voltát a földmiveléssel foglalkozó osztály tudatába bevigye. Egyik célja ez lett volna a tél folyamán a megye több községében tartott szakelőadásoknak is. Sajnos, hogy ezen előadásoknak gyakorlati eredménye nem mutatkozik. Meghallgatták, talán sokan meg is értették s aztán az olvasó körökben egy kicsit meghányván-vetvén a dolgot, kimondatott a maxima, hogy nem nekünk való az. Pedig hát első sorban különösen a tejszövetkezetek alakítása igen is nekünk való Bekésmegye nagyközségeinek lakossága túlnyomóan földművelőkből áll. Akinek pár hold földje van, annak rendszerint tehene is van. Miért van mégis, hogy egy-két község kivételével nem alakulnak tejszövetkezetek, holott épen a tejtermékek ezen utón való hasznosabb órtókesithetése alig igényel befektetést, legalább is nem olyan összeget, amelyben a tartózkodás magyarázatát ielnó ? Mi hát az ok ? Az, hogy tehén van ugyan elég, de tej nincs elrg. Az alföldi kisgazdák túlnyomóan magyar marhát tenyésztenek vagy helyesebben csak szaporítanak, mely tudvalevőleg jó tejet ad ugyan, de keveset. Az a kisgazda, akinek nagyobb családja van, két tehén tej hozamát elhasználja a saját háztartásában. Ami netalán felesleg marad, azt kiviteti a piacra vagy házhoz adja el. Nem látja az adott viszonyok között szükségét annak, hogy tejszövetkezetet csináljon, egyszerűen azért, mert nincs fölösleges teje. Teljesen igaza van abban a kisgazdának, hogy 4—5 literes tehenekkel szövetkezetet csinálni nem érdemes. Pedig aki például az én községemben, Tótkomlóson végig néz a legelőről hazatérő tehén csordán, az semmi esetre sem becsülheti többre az évi átlagos tejhozamot tehenenkint ós naponkint nép liternél. Ez pedig igy van a legtöbb alföldi községben. Azt mondhatná erre valaki, hogy szerezzen be jó tejelő tehenet a kisgazda, akkor jut a tejből saját háztartása részére is, meg a szövetkezetnek is. Csakhogy a kis gazdák túlnyomó vagyis a nem intelligens része csekély kivétellel semmiféle reménybeli haszonért sem birható rá, hogy 260 300 koronát adjon ki egy tehénért. A jobb módúak, az intelligensebbek megtennék, de ezek egy-egy községben kevesen vannak ahoz, hogy szövetkezetet létesítsenek ; de különben is az volna a fő célja a szövetkezeteknek, hogy a gazda osztály elmaradottabb ós szegenyebb nagy zömét juttassa könnyen kiaknázható jövedelemhez, hogy ebbe a nehezen mozduló osztályba oltsa be a vállalkozási szellemet. A tej szövetkezetekre vonatkozásában ez csak ugy történhetik, ha a hivatott faktorok oda hatnak, hogy a meglévő szarvasmarha állományból tenyésztessék ki eyy jobb tejelő fajta. Csakhogy ennek nagy akadálya az a miniszteri rendelet, amely az alföld néhány megyéjében, — közöttük megyénkben is -- tiltja a községeknek másfajta, mint magyar bika tartását, általában köztenyésztésre csak magyar bikának adható engedély. Ezen rendelethez alkalmazkodnak természetesen az apa-állat vizsgáló bizottságok. Megokolt kórvényezésre esetenkint kivételt tesz ugyan a miniszter; de már maga a kórvónyezés kötelező volta sokakra deprimáló. Ezen intézkedésnek kifejezetten az a célja, hogy a magyar szarvasmarhát, — mint kétségtelenül a legkitűnőbb igásanyagot — az alföldön lehetőleg tiszta fajtában fenntartsa. A cél szép, — de váljon elérhető-e ? A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem, Látjuk, hogy az uradalmak, amelyek leginkább volnának arra hivatva, nem tenyésztik a magyar marhát, hanem Erdelyben szerezik be évről-évre a kész ökröt vagy a 2—3 éves tinót. A debreceni ós nagyváradi vásárokra hajtott magyar marha is legnagyobb részben Erdélyből jön. Az alföldi tenyésztés elenyésző csekély. Hát miért nem tenyésztenek maguknak az uradalmak igás marhát ? Azért, mert nem gazdaságos. Nagy legelő területek nélkül nem lehet magyar marhát te nyészteni; a modern gazdálkodás pedig már a tarló legelőt sem türi. Ha az uradalmakra nem lnsznothozó a tenyésztés, akkor a kis gszdákra még kevésbé az. Azok még ugy sem hagyhatnak legelőt, mint az uradalmak. A községek közlegelői figyelembe nem vehetők, ha haszonhajtó tenyésztésről van szó. Azok csak arra jók, hogy az óv egyik felében legyen hová kijárni a közsógbeli lakosok teheneinek ; ne legyenek állandóan az istálokban — no meg ha a tavaszi hónapok nem szárazok, akkor 1—-2 hónapig legelni valót is talál a jószág fDe már egyes községek titkolni mindent s elodázni hazug okokból a házasságot. E közben arra kényszeríteni, hogy a nő, aki szent odaadással csüngött szerelmi tárgyán, most üljön le kórágya mellé s várja be a kimondhatatlan véget. Matild: (borzongva.) Amit ön itt elmondott ... az borzasztó . . . ós ón igazán nem is tudom . . . Andor: Bocsásson meg, kedvesein . . . Igaza van . . . Miután a vihar elvonult . . . már most ostobaság azt fejtegetnünk, hogy mi lett volna,: ha csakugyan külön . . . De látja . . . Én bevallom . . . mikor még nem láttam helyzetemet annyira megnyugtatónak . . . örvény szélén jártam . . . Igen, Matild . . Ha az orvos szavai arról győztek volna meg . . . Matild'. Ne folytassa. Andor: (Gyengéden átkarolja Matild derekát s magához vonja, aztán mólyen szeme közé tekint.) Megvetett volna . . . Kárhoztatott volna? Azzal az érzéssel kisért volna ki örök nyugvó helyemre, hogy nem helyesen cselekedtem, mikor kettévágtam a gordiusi csomót? Matild'. (Reszketve, fázva simur Andor keblére.) Ne képzeljen ilyeneket tőlem ! Andor: n.h kedvesem . . . gyáván ki akar bújni a felelet elől . . . En pedig nem tudok a lelkiismeretemmel megbékülni, amig az ön ajkáról nem hallom, hogy az a halálos Ítélet, mely már többé nem fenyeget . . . igazságos lett volna . . . Matild : Ah . . . ilyenek maguk filozóftivv . . . Toprengenek . . . Kutatnak aki is, ha arra semmi szükség . . . De mi ! őzöm a á/omszódokhoz, akinek a háza ég . . Mért gyötörjön az a borzasztó probk'm hogy nem kötelessége-e megmi- t a szunnyadó családot, alvó hitvest s gyermekeket . . . habár ezalatt rászakad is az éeő tető . . . ós a gyermekek meg volnának mentve.. . S azon felül a te képzeleted nem is talál . . . Mert hisz a férfi, is megmenekülhet... Holott itt . . . Matild: Nos — igazad van ... Ez az eset súlyosabb . . . Ugy állította I föl önkényüleg — hogy ne maradjon ut a menekülésre. Kizártál minden lehetőséget arra nézve, hogy valami jobbra forduljon . . . Problémád . . . Szerencsére probléma . . . A megoldás . . . nos igen ! Borzasztó . . . Nem tudok ellene mondani ... De engedd, hogy fátyolt borítsak reá ós soha ne beszéljünk többé róla. II. JELENET. Mérey Andornál. A falak körül könyvszekrények vastag foliánosokkal telerakva. Asztal, szók és kereveten könyvek hevernek szanaszét. Éjfél van. Andor lámpa mellett íróasztalnál ül ós ir. Majd befejezi levelét s bepecsételve, asztalára helyezi. Aztán kinyitja asztalfiókját, melyből töltött revolvert vesz elő. Lelki nyugalommal áll a tükör elé s a fegyver csövét halántékának irányozza. Egy dördülés s ^ndor holtan terül el a padozaton. A. tőnök úr. ezeket a közlegelőket is felosztották s előbb vagy utóbb bizonyosan felfogják osztani azok a községek is, a melyek eddig fenntartották. B A borju&ÍByolctizedrósze mészárszékre kerül 1—2 hónapos korában, a többiből lesz tehén. Ritka eset, hogy a kisgazda 3—4 éves koráig neyelje a tinót; amit pedig nevel, az még ritkább esetben lesz címeres marha ós pedig első sorban a kedvezőtlen tenyésztési feltótelek s csak másod sorban más okok miatt. Visszatarthatatlanul be fog következni az az idő, amikor a magyar marha elveszti karakterét, mint tiszta fajta, hogy helyet adjon valamely más, — az intenzivebb gazdálkodás keretébe célszerűbben beilleszthető, — talán keresztezés utján kitenyésztett fajtának. Hát bizony a címeres ökörről lemondani sok gazdának nehezére fog esni s amig Erdély győzi az exportot, addig nem is mond le róla. Pedig hogy a magyar marha, mint igás erő is pótolható a nyugati marhával, azt több uradalom már hasznosan tapasztalja. Tegyünk egy kis összehasonlítást. Lássuk, melyek az előnyei és hátrányai a magyar marhának a nyugatival szemben, például választván nem a specialiter tejelő vagy husfajtákat, hanem — mondjuk — a svájci íajtákat. A magyar marha takarmányozásra ós ápolásra igénytelenebb, betegségekkel szemben ellentállóbb, mint a nyugati; mint igás jószág elszolgál 8—10 évig is, vagyis 12—14 éves koráig. Mindez valóság. Aki látta, hogy Erdélyben mint telel nyitott oldalú fólszerek alatt a rideg marha, az csudálkozni kénytelen az edzettsége fölött Már a takarmányozás tekintetében csupán annyi engedményt adnék a magyar marha előnyére a nyugati fölött, hogy a magyar marha rosz táplálás mellett is el teng, a nyugati pedig tönkre megy. Okszerű állattenyésztésnél ez előnyül alig tekinthető, miután ennek a tulajdonságnak az érvényre jutása épen az okszerűség szempontjából egyszerűen ki van zárva. j Hátrányos tulajdonsága a migyar markának a nyugatival szemben igen sok van. i Határozottan rosz tejelő. Tótettek ugyan már kísérletek aziránt, hogy a fajta- j tisztaság megőrzésével megpróbálják a ma1 gyar marhát jó tejelővé kitenyészteni. Gróf ÍVeky Arvéd Erdélyben jele iig is kísérletezik oly módon, hogy a gulyából kiválasztott jobb:m tejelő teheneket törzsben tenyészti. Szakemberek tapasztalatai szeriut az így kitenyésztett, jobb tejelő törzsek egyedei már nem oly kiváló igás anyag, a szervezet petyhüdtebbé válik, ami a fiziológiában helyes magyarázatát találja. - Folytatjuk. tisztviselőket; a járásbíróság, az adóinvat al a dohány-beváltó hivatal, a pénzügyőrség, a posta ós távirda hivatal tisztviselőit és az állami tanítókat. A gyűlés elnökóvó Steller Árpád, jegyzőévé Nuszbek Sándor választatott meg, A gyulai bizottság megküldvón az országgyűlési képviselőkhöz intézendő kérelmet, azt az összes tisztviselők aláírták, A memorandnmot aztán elküldték Zsilinszky Mihály államtitkárnak, Csaba város országgyülóai képviselőjének, hogy vegye pártfogásába az abban foglalt kívánságokat. Majd fölolvasásra került a szeqedi állami tisztviselők átirata, a mely részletesen fölsorolva a célokat, a melyeket az állami tisztviselők mozgalmának maga elé kell tűzni, azt ajánlja, hogy küldöttséget menesszenek a királyhoz, a miniszterelnökhöz és az összes miniszterekhez, az országgyűlés mindkét hazának elnökeihez, a föliratot pedig, a melyet ez alkalommal átnyújtanak, küldjék meg minden országgyűlési képviselőnek. Az értekezlet mindenben hozzájárult a szegediek indítványához. A Budapesten tartandó kongreszszuson három taggal fogják képviseltetni magukat a csabaiak. A gyűlés jegyzőkönyvének aláírásával Steller Árpád járásbiró, Balogh József postafőnök és ifj. Nuszbek Sándor jegyző bízattak meg. Állami tisztviselők mozgalma. A békéscsbai állami tisztviselők is csatlakoztak az országos mozgalomhoz, melyet a tordaiak indítottak meg s melynek az a célja, hogy a tisztviselők anyagi helyzetén segítsen ós a szolgálati pragmatikát kieszközölje. A Gyulán pár nap előtt megalakult intéző-bizottság felliivására Steller Árpád kir. járásbiró hivta össze a csabai állami Rimler Gyuláról. — Egy csabai fiu karrierje. — Kevesen tudják, hogy Rimler Gyula, a hírhedt diplomata, a kinek nevét most Ugrón Gáborral kapcsolatban világszerte emlegetik — csabai ember. Itt született, itt kezdte iskoláit, innen indult ki az a különös karrier, melyet Rimler Gyula azóta befutott. A Neue Freie Presse azt irja róla, hogy Nagyvárad volt főkapitányának a fia ; de persze erős tévedés. A sokat emlegetett férfiú a csabai Riinlercsalád tagja, Nagyváradon csak rokonai laknak. Apponyi Albert grófnak (azelőtt pedig Appony' Györgynek) volt tiszttartója Rimler Pál, a diplomata Rimler édesapja Jeles gazdász volt, nyolc-kilenc év előtt halt meg. Gyula volt a legidősebb gyermek, kinek két öccse és két huga van. Kitűnő nevelésben részesültek az apai háznál a Rimler-gyerekek. Gyulát diplomatának nevelték, a két öccse szép állást foglal el: az egyik W e-n c k h e i m Frigyes gróf, a másik Blanck.enstein Pál gróf gazdaságában. Egyik húgát művésznőnek nevelték s német énekesnővé lett; feltűnő szépsége és gyönyörű hangja egyaránt hozzájárultak ahoz, hogy ismertté tegyék névét. Hires énekesnő volt már, mikor egy izben hazajött Csabára s egy koncerten ragyogtatta szépségét és művészetét. Rimler Gyula másik huga egy ismert nevű nagyváradi tanárnak a felesége. Rimler Károly főjegyző csak unokatestvére. Csabán igen sokan vannak, a kik együtt jártak az ev. egyház elemi iskolájába Rimler Gyulával, olyanok is, a kik együtt végezték vele a gimnáziuVan ő neki igazi, becsületes neve is, ha jól tudom két predikátummal, az igaz, hogy nincs hozzá hathatár, de hát az még nem országos veszedelem ; a vezeték neve sem oly kacskaringós, mint a kínai főmandarin alügyosztályvezetőjónek első írnokáé, sőt-söt azt hiszem, hogy széles e i Magyarországon minden valamire való köz4tidor: Igen . . . igen ... de a nő!sógben van ily nevezetű egyén egytől . . . a sokig; a keresztneve meg éppen nem kimondhatatlan. De ón mind e hatalmas okok mellett is egyszerűen csak „főnök urnák" nevezem — mivel hogy az is, még pedig nem megvetendő hivatalban. Van alárendelve egy, kettő . . . íney sem tudom hirtelen számlálni hány ember. S az ő hatalma itt," ebben a rezidenciában korlátlan. Ha ugy hozza idegrendszere, hogy haragudjék, akkor az arca violaszinbe átmenő narancssárgás lesz, a feje két olyan hosszúnak látszik, mint normális körülmények között, a szemöldökei felszaladnak a homloka közepére, az álla meguyullik oly ilyesztőén, hogy az ember szinte megijed : na most mindjárt lemarad a többitől . . . ilyenkor aztán zsarnok, kegyetlen ; de ha változik az időjárás, ha gyenge szelek fújnak, ha a nap mosolyogva süt le az égről — akkor engedókenynyó válik, lágy lesz, mint az éretturó, édes, mint a cseppentett méz. S ezt a tulajdonságait az alárendeltek ismerik s imádkoznak is sűrűn a napos időkért (most tudom már, mért nem jár erre eső). De hát tulajdonképpen egy pár epizódot akarok a főnök úrról — gyulaiassan \ mondva — recscsenteni. Az elsőnek ezt a cimet adhatnám: Becsapott a Tíettinger. Hát ez ugy történt kérem, hogy egy délután (borongós idő volt) a főnök ur nagy sebbel-lobbal benyit az irodába. Hosszú fekete kaftánjának szárnyai rémesen repkedtek a fülledt levegőben. Bumm! Az ajtó becsapódott. Mind nyájan megrezzentünk (no mert hát el árulom, hogy ón is ... a többit tetszik tudni). Vártuk a zivatart, a fejeinket huztuk le-le egész a tentatartókig ; a lélekzetünket visszafojtva lestük: na most melyikünk jön, ki lesz ma a soros . . . s csodálatos — kiderült. A főnök ur egy vékony, törékeny hangot eresztett, arca mosolygósra vált, kömónymagszinü bajusza fülkunkorodott, a szemei belapultak. — Megengedem, mondá, hogy a hivatalos teendőket félbeszakítsák . . . s aztán meg valami kérésem is lenne kegyetekhez. — Parancsoljon, kérem, kérjük! — zúgtunk fel örömteli hangon. — Oh nem sok, nem-nem, igazán kevés, jóformán semmi . . . hanem fontos, mégis fontos s ép ezért nem szeretném, ha kiszivárogna. Ez utóbbit emelkedett hangon, tágranyílt szemekkel mondá. Fejeink kezdtek leíelé hajolni. - Tudják kérem (ezt megint lágy melódiával) van jegy 900 ÍD-öles kertem, alig-alig 900 dl-es, mit gondolnak uraim, mivel akartam én ezt most bevetni ? — Krumplival! kiálltottunk kórusban. (Mindnyájan tudván, hogy ez az öröklött, kedvenc csemegéje.) — Nem, nem ! Magasabb eszmém van. A mult héten vettem egy kis füstösnyaku tehénkét, nyolc litert ad naponta, be is iratkoztam már a tejszövetkezetbe . . . s most az az ötletem jött, hogy ez a 900 •-ölet bevetem herével, heremaggal. — Kitűnő ! lelkesült közbe a kis tömzsi hivatalnok, de mindjárt le is kapta a fejét szóles vállai közé. A főnök ur helyeslőleg bólintott ez önkénytelen jött, hangos elismerésre, folytatá : — De hát ez pénzbe kerülne, sok pénzbe, mert a heremig átkozottul drága, méreg drága. Hanem gondoltam egy hatalmast. Önök ismerik ugy-e Rettingert ? Kitűnő magvai vannak, próbáltam, igen jók. No hát kedves barátim, ón igy fun-