Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-16 / 48. szám

XXVIII. évfolyam / J Békéscsaba, 1901. Vasárnap, junius hó 16-án 48, szám BEKESM EOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap Sidemi részét illető közlemények küldene

1" Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Korteskedés. Budapest, junius 15. Tulajdonképpen nem is utolsó üléseit üli még a képviselőház, de a választások árnyéka már ráfeküdt a Sándor-utcai palota üveghajójára. A választások terminusát illetőleg a miniszterekiöí tegnap tett eló'ször nyi1 itkozatot aképviselőházban. Azaz csak közvetett uton sejtette a miniszterelnök a Házzal, hogy a választások csak késő ősszel lesznek. Egyik fölszólalásában ugyanis azt mondotta, hogy nem lett volna tanácsos a nagy vitákra alkalmat adó főrendi inkompatibilitást most a nyári szünet előtt vagy az őszszel, a mindenesetre még rövidebb vagy hosszabb időre összeülő Házbaa hosszabban megbeszélni. Ebből az „ősszel mindenesetre még rövidebb vagy hosszabb időre összeülő Házból" mindenki megértette, hogy a Ház föloszlatása a nyáron nem fog megtörténni és hogy a Ház .szeptemberben még egyszer összeül, ugy, hogy a választások csak októberben lesznek. Az ellenzék máris ideges rángás sal berzengeti tollát s szétszakadt tö redékei nagy erővel készülnek az Őszi viadalra. A delegáció okozta szünet alatt szétrebbent mandátumlovagok híreket cserélnek, tervet kovácsolnak, gyűléseznek nyakra főre, de a vidéki ngzavarból még nem jutottéi a vágásnál egyéb az ország házába * agyon jól van igy, nagyon örve \ ha ugyan nem nagyon is korai . a felette való örvendezés. Mert, aki neri a helyzetet a maga töketetesseg MI, tisztában van a külső erőkkel, felfogással és érzelmekkel, szinte csodálkozva nézi, hogy nem hurcolták még ki a választások kortes szólamait a fehérasztaltól a nagy nyilvánosság elé. Mindenesetre nagyon is jellemző a közhangulatra az a megnyugvás, a melylyel a politika minden polcáról a választások elé néznek. Csak az a csodálatos és megfoghatatlan, hogy az ellenzék minden rétege és minden árnyalata, a mely verejtékes homlokkal nézte, miként rakódnak bástyába a választás szellős portáján az egyéni és politikai tisztesség kövei, most ideges nyugtalansággal néznek fel a hatalmas épületre s nagyon is hűvösnek, hidegnek találják annak az árnyékát. Mintha csak előre éreznék, hogy az éppen ő előlük fogja el a napot s tövében silányan. gyéren vagy éppenséggel nem bir gyökeret verni, szárba szökni a legvadabb burján sem. De ez a nyugtalanság nem fogja megzavarni a Ház munkarendjét, a mely még fontos alkotásokkal igyekszik lezárni utolsó ciklusát A szabadelvüpárt nyugodt, öntudatos bizalna, a mely teljesen távol tartja a korai akcióktól, már magában eleve kizár minden erre való törekvést. A tanácskozások igy nem lesznek előcsatározásai a kortesbuzgalomnak. Ha meggondoljuk, hogy a választások csak október havának közepetáján lesznek, szomorúan gondolhatunk arra a romboló munkára, a mit az egymást taposó kortes-manőverek eredményezni fognak. Nem politikai eredményeket értünk, hiszen a szabadelvüpárt soha nagyobb erkölcsi sulylyal nem nézett választás és biztos győzelem elé, mint éppen most, de a választási harcnak arra a vaditó módjára gondolunk, melynek éles hangjai most szokatlan korán és máris fékevesztetten törnek elő a kortestanyákról. Kinek jutna eszébe szembe állítani ezzel a szabadelvüpárt erkölcsi súlyát, nyugodt önbizalmát és munkás szorgalmát. Kerületvadászó utak, ideges szaladgálás és kiabálás helyett komoly, megbecsülhetetlen munkát végez, hogy a kiérdemelt bizalom nyilt őszinteségével állhasson ki, di csak ha az arra való időt elérkezettnek látja, hogy kikérje a maga számára újra a megöregbedett bizalmat és megbízatást. Semmi sem jellemzi jobban a kormány politikáját, mint az, hogy egyáltalán távoltartja magát annak a lehetőségétől, hogy közel öthónapos politikai háborúnak hintse el a magvát éppen olyan időben, mikor két kézre fogott szerszámmal izzasztó munka vár minden emberre a maga kis birodalmában. De mind ez nem iránymutatás nekünk a tétlenségre. A szabagelvüség nagy táborának nem ugy kell felfogni a hivatását, hogy katonaként várja a sorakozásra való hivást — a tábornokától. Minket a zászló és az arra felirt elvek állítsanak sorba, hogy aztán büszkén és nyugodtan hajthassuk .meg azt diadalra , a — vezér előtt. Városi közgyűlés. - Junius 13. — A nyárnak még csak elején vagyunk, de a közgyűlési termekbe már beütött a kánikula. Olyan unalmas, álmas hang] latu közgyűlése volt csütörtökön délelőtt Csaba város képviselőtestületének, a minőre a legöregebb városatyák sem emlékszenek. Kevesen is voltak ós hamar végeztek. Átiratok. Zsiros András biró megnyitván az ülést, Korosy László elsőjegyzö terjesztette elő a havi jelentéseket, majd a különböző átiratokat. A földmivelésügyi miniszter megköszönte a munkás sególypénztárba tett alapítványt. Tudomásul vették az uj közsógnevekről szóló miniszteri rendeletet, melynek értelmében ezentúl Békéscsaba írandó. A törvényhatóság jóváhagyta a polgári fiu ós laányiskola ügyében, valamint a f örendőrbiztosi fizetés leszállítása tárgyában hozott határozatokat. A város megkeresi a főszolgabírót, hogy 1600 kor. óvi javadalmazással hirdesse meg a pályázatot a főrendőrbiztosi állásra. E a j k i József orosházi lakost vadászati tilalmazást kérő kérvényével elutasították. A pénzügyigazgatóság átiratára ej rendelte a közgyűlés a kataszteri birtokivek ujj ákészii.ósét. Apróbb ügyek. Elhatározta a közgyűlés, hogy az „aranykakas" szálloda, valamint „a Széchenyi-vsndóglő" bérbeadására zárt ajánlatok utján pályázatot fog hirdetni. A földmivelésügyi miniszter által nyújtott segélyből a vármegye 484 kor. 1U fillért juttatott a csabai munkás segélyalapnak. Az elöljáróság ez ellen felszólalással ólt, mert a munkások arányában sokkal nagyobb összeg illeti meg Csabát. Az alispán helyben hagyta az erzsébethelyi iskola építésére a szabályozási alapból felveendő kölcsönt. A községi tisz tviselők nyugdíj szabályzatát a törvényhatóság némi ínódositással helyben hagyta. Elhatároz a. közgyűlés, hogy 1902. évi január l-ó

t

;. ja a szabályrendeletet óletbelópte

+ni. - ( < A leányiskola alapja. Az iskolasz;'^ előterjesztést tett aköz•yülésnek, hogy gondoskodjék a polgári 'eányiskola 5(7*0 koronás tartafl é k a

rl a p j á if a k hovafordításáról, mert 1 esetleg az állam ráteheti a kezét, azt is követelvén az átadásnál. odKesfliegjei Közlöny tárcája. Don Jüan és a tűzvész. Irta: Kálmán Gyula. 1 A méltóságos asszony (fiatal özvegy^ Személyek : > A szobalány, j Don Jüan úr. — Történik egy fürdőhelyen. — I. JELENET. (ízléssel berendezett elfogadó terem. A szobalány bekötött fejjel, csinos kötényben az állványon lévő dísztárgyakat rakosgatja.) Don Jüan ur (a fenékajtón megjelen): Pompás! Itt — ugy látszik — várnak reám. Az .előszoba ajtaja tárva-nyitva áilott. Hiába Don Jüan! a te leveleid meg szokták tenni a hatásukat. Ah, de nem is utolsó föladat ezt a titokzatos asszonyt megközelíteni, azaz helyesebben: meghódítani, a kiről az egész fürdőző közönség csak annyit tud, hogy egy kamarásnak az özvegye és hogy nagyon szép; pedig még senki sem látta, mert mindig csak kabinfürdőket vesz és sürü fátyolt visel. (Meglátja a szobalányt.) . . . De nini, a szobalány! Milyen csinos a kicsike! Teringettét, már csak ezért is érdemes volt ide jönnöm. Mondja csak cicuskám, itthon van a méltóságos asszony? Szobalány (gúnyosan): Igen cicuskám ! — nem tagadhatom! Don Jüan: Ejnye, milyen önérzetes magácska! Pedig látja, én nem bánnám, ha maga engem mindig cieuskámnak szólítana. Szobalány: Hát aranyos, drágalátos cicuskám! tulajdonkópen kicsoda ön és mit keres Itt ? Don Jüan: Azt majd a méltóságos asszonynak mondom meg. Menjen csak be hozzá és jelentse, hogy az az ur van itt, a ki neki tegnap levelet irt ós akinek ő azt válaszolta, hogy egy rövid beszélgetésre hajlandó őt elfogadni. Szobalány (csípősen): És a kinek két keze, lába, meg egy feje van, nemde uram?! Don Jua n: Magának — ugy látszik eredeti ötletei vannak, mucuskám! Szobalány: Az meglehet mucuskám ! De azt csak el fogja ön hinni, hogy nálunk nem szokás urakat név nélkül bejelenteni. Don Jüan: És ha arra kérném, hogy tegyen most a kedvemórt kivételt? Szobalány: Attól függ, hogy a kórelmet milyen formában terjeszti ön elő! Don jüan (félre): Ah! ugy látszik: ez a cica szeret egy kicsit pumpolni! — (Előveszi a pénztárcáját) Olyan formában kérem; a mely leginkább illik önhöz, aranyos ! (Egy aranyat nyom a szobalány markába). Szobalány (megnézi a pénzt): Az az aranyos, a kinek ilyen aranyai vannak. Megyek a méltóságos asszonyért. Azt hiszem, e szobában fogja önt fogadni. (El.) II. JELENET. Don Jüan (egyedül): Régi elvem, hogy ilyen esetekben semmi áldozattól sem riad vissza. .íz arany a cicusokkal szemben mindig meghozza a kivánt eredményt, sőt a kamatot is. Ez a kis fruska egészen érdekelni kezd engemet Milyen csinos ! Terringettét, jó ízlésem van, a mikor olyan kezekbe helyezem el a tőkémet, a melyek a mellett, hogy forrón tudnak ölelni, még szivesen is fizetik az uzsora-kamatot. No de egyelőre hagyjuk abba a cicákat, hiszen most nemesebb vadra vadászunk ! . . . . Nagyszerű lelemény volt tőlem, mikor azt a tűzvészt kitaláltam. Bizonyosan tudtam, hogy egy özvegy aszony a tűzvésznek nem tud ellenállani. Ah, de már jön is ! Hogy sokáig nem várakoztatott, &z mindenesetre jót jelent. III. JELENET. Szobalány (kitárja az oldalajtót): A méltóságos asszony ! A méltóságos asszony (csinos háziruhában) : Ön az a tüzvészes ur ? (Int a szobalánynak, ki az oldalajton eltávozik.) Don Jüan (bókolva): Méltóságos aszszonyom ! igaz ugyan, hogy a tüzvészesek dolgában járok, de engedje ezt a jelzőt magamról elhárítanom, hogy önre ruházzam át. Méltóságos asszony: AII, ön engem tart tüzvészesnek ? ! Pedig elhiheti, hogy régen lemondtam már a gyujtogatásról. (Helyet mutat Don Jüannak ; — leülnek.) Don Jüan : Hiába mondott le, mert akaratlanul is gyújtogat a tekintete. Méltóságos asszony: Ugy látszik, ön szivesen időz egy-egy ösmeretesebb tómámánál, de bizonyára nem fog megharagudni, ha kérem, hogy a tulajdonképeni tűzvészre térjen át. Don Jüan: Paraucsára asszonyom ! Tehát nem messze a fürdőhelytől egy kicsiny, de annál szegényebb falucska földig leégett ós a szerencsétlen pórnóp most nem tudja a fejét hova lehajtani. A fürdővendégek körében mozgalom támadt a segélyezésre nézve ós ón, mint a gyüjtőbizottság elnöke irtam önnek tegnap levelet, remélve, hogy jó szivét szintén nem fogja a könyörület elől elzárni. Méltóságos asszony : Sőt rossz néven vettem volna, ha rám nem is gondolnak. Igaz ugyan, hogy oly visszavonultan élek itt. Tulajdonkópen nem is tarthatnék igényt arra, hogy valakinek eszébe juss.ik, hiszen senkit sem ösmerek a fürdővendégek közül. Don Jüan: Nagyon örvendek, hogy ón lehettem az első, a ki önt itt megösmerhette. Méltóságos asszony: Engedje, hogy szánalmamat fejezzem ki az ön rám vonatkozó öröme felett. Don Jüan : Asszonyom ! szánalomra méltóak csupán ón és az összes férfiak lehetünk, akik mindezideig meg voltak fosztva bájos arcának látásától. Ah ! hiszen hányszor haragudtam az irigy fátyolra, amely arcát a délutáni sétáknál kórlelhetlenül eltakarta. Mélts.asszony (mosolyogva): Nos uram! ón azt hiszem, hogy csupán a fátyolomnak köszönhetem mostani szives látogatását, mert ha a dolgot meggondoljuk, talán elég lett volna egy szolgától, vagy a posta utján küldeni hozzám a gyűjtő ivet. Don Jüan : Elösmerem, * hogy rászolgáltam erre a leckére . . . De ha tudná azt, hogy mióta igéző arcát látom, mióta csengő hangját hallom, azóta ón vagyok az a tüzkárosult, a kinek nyugalmát ön fölgyújtotta; ha látná szivemben a magasra csapó lángokat: akkor megbocsátaná azt a merészséget, hogy egy tűzvész ürügye alatt maganyában megzavartam. Mélts. asszony: Hát a tűzvész csak ürügy volt ? Don Jüan (merósz

;en) : Igen, a tűivészt ón találtam ki. És rnost! (Letérdel.) Itt vagyok : Ítéljen el. vagy kegyelmezzen és oltsa lángjaimat. Szobalány (hirtelen belép): Méltóságos asszony ! a kertész elhozta a virágokat. Mélts. asszony : Ah, kedves virágok ! I ti jól fogtok illeni mai örömömhöz Megengedi uram, hogy magam vegyem át azokat. (El a tenókajtón). IV. JELENET. Don Jüan (fölugrik): Diadal ! Azt mondta, hogy a virágok illeni fognak a mai öröméhez. De az az ostoba kertész mégis várhatott volna egy kicsit. Így megzavarni az idillemet ! Hogy jövünk most már bele a megszakított hangulatba ? (A szobalányhoz) Maga is várhatott volna ' ezzel a jelentéssel !