Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-16 / 48. szám

Varságh Béla iskolaszéki elnök nagy figyelemmel hallgatott beszédben kimerítően ismertette az egész ügyet s annak esetleges fejleményeit. Elmondta, hogyan keletkezett a megtakarításokból az az 5582 koronás pénzmaradvány s milyen célra szolgált. Most, hogy az iskolát átveszi az állam, a miniszteri számvevőség arra utasitotta az iskolaszéket, hogy a tartalékalapot utalja be az adóhivatalba, noha abban a szerződésben, melyet az átadásra vonatkozólag a község az állammal kötött, erről az alapról szó sincsen. Az iskolaszék a számvevőségnek ezt az utasitását megfolyamodta a miniszterinmhoz, mivel azonban esetleg mégis elveheti az állam az alapot, helyesebbuek tartaná, ha a község még az átadás előtt rendelkeznék azzal s esetleg a leányiskola tökéletesebb felszerelésére forditaná. Rosenthal Ignác hozzáj árul Varságh előterjesztéséhez. Inkább az iskolára költsük el azt a pénzt, minthogy az állam kasszájába vándoroljon. Kocziszky Mihály azt indítványozza, hogy ha már elköltik a pénzt, inkább építkezésre költsék, mint felszerelésre, mert arra a község úgyis kötelezve van. K o r o s s y László azon a nézeten van, hogy az iskola átadása kizárólag azon szerződés alapján fog megtörténni, melyet a község az állammal kötött, tehát ehez a tartalékalaphoz az államnak semmiféle joga nincs. Indítványozza, hogy az összeg uovaforditása ügyében most még ne határozzon a képviselőtestület. A közgyűlés i lyen értelemben határozott. Végül tudomásul vette a közgyűlés Gyebrovszki János adóvégrehajtó lemondását, 100 kor. végkielégítést szavazván meg neki. Pipis János, Vadas István és Takács Mihály felvétettek a lakósok kötelékébe. Gazdáink Wenckheim grófnál. — Kirándulás Kígyósra és Békésre. — A Békésmegyei Gazdasági Egylet dr. Zsilinszky Endre vezetése alatt sikerült tanulmányi kirándulást rendezett junius hó 10-én és 11-én gróf Wenckheim Frigyes kigyósi és békési uradalmaiba, hogy az ottani hírneves álattenyésztést és növénytermelést megszemlélje, tanulmányozza és tagjainak ismeretét, a látottak és hallottak folytán gyarapítsa. Fényesen igazolták a látottak az egylet helyes választását, a midőn a nemes gróf és országosan elismert mintagazda uradalmait szemelte ki a megtekintésre és a midőn őt kérte fel szives beleegyezésének megadására, mert nemcsak a szemle bevégeztekor, de már első napon mindjárt a kigyósi uradalom megtekintésekor is tisztában volt azzal mindegyikünk, hogy ezek az uradalmak az állattenyésztés és növénytermelés olyan magas fokán állanak, a minőt Magyarország nem sok uradalma mutathat fel. Kígyóson. Hétfőn Banner Béla tiszttartó kalauzolása mellett és szakszerű magyarázatok kíséretében a kigyósi tehenészet megtekintésével kezdődött a szemle, ezután következett a régi nagy névnek örvendő angol féloér-ménes megtekintése, melynek minden egyes egyede mondhatnám különkülön tanulmány tárgyát képezte gazdáink nak, nem győztek a gyönyörűnél gyönyörűbb lovak szemlélésével betelni, de tekintettel a sok látnivalókra, sietni kellet az idővel ós a programm többi pontja betartásával. Ezután sorra megtekintettük az összes vetést. Gyönyörködtünk a sárgulni kezdő repcében,elragadtatással szemlélte mindenki a pompásan sikerült cukor-répa táblákat, melynél szebbet, tökéletesebbet nem a mi szélsőséges alföldi klimnánk, de Csehország sem tud junius 10-én felmutatni! Ezzel gratulált a tiszttartónak mindenki, JX gyomoktól tisztántartott kapás növények és kalászosek mind a mintaszerű gazdát dicsérik. Gyönyörködve a sok szép reményre jogositó búzatáblák rengetegében, eltikkadva-fáradva a nap hevétől is, a szép József-majorban pihenőt tartva, szemlélte a társaság az építkezés helyes és praktikus keresztülvitelét; ugy a cselédlakok mintaszerű beosztása, valamint a dohány-termelés ós kezelés .okszerű szempontjából épitett pajták és simitóház berendezése és istálók célszerű beosztása képezte a szemle egyik legtanulságosabb részét. Ezután következett a József-majori szőlő megtekintése, a hol az elfáradt társaságot a vadgesztenyefák sötét lombsátra alatt felszolgált pompás villásreggeli üdítette fel. Nem soká időzve e gyönyörű helyen, folytattuk a szemlét a dohánytermelés megtekintésével, hol szinte a bámulatos szép dohány-parcellák kötötték le figyelmét a dohánytermeléssel foglalkozóknak s bámultak egyik másik tábla előrehaladottsága s a növény kifejlettsége felett. Innen, Apátin keresztül haladva, a sertésfalkák ós gulyabeli tinók megtekintése után, következett a Nagymajori hizók ós építkezés bemutatása. Ügy a Józsefmajorban, valamint a Nagymajorban látott hizók is sok dicséretet arattak, de különösen tetszett mindenkinek a trágyakezelés és az ujabb kor követelményei szerint keresztül vitt építkezés. Sajnos azonban, hogy az idő előr? :aladottságára való tekintetből a gépek és egyéb gazdasági eszközök s berendezések megtekintéséről le kellett mondani, hogy a páratlanul szives és magyaros vendégszeretet gyakorlására is alkalmat szolgáltathasson vendégszerető házigazdánk. Pompás ós vidám lakoma közben kö szöntötte fel Wenckheim gróf nevében Banner Béla tiszttartó a gazdasági egyletet ós annak vezetőjét: dr. Zsilinszky Endrét, ki megköszönve a vendégszeretetet, a grófra és családja egészségére ürített poharat. Sorra következtek ezután a felköszöntők, a vidám lakoma közepette, mely után a társaság 4 órakor a remek parkot, a gyönyörű kastélyt ós a fogatokat szemlélte meg. A gróf szives hívására ugyanis otthon időző családja körébe ozsonnára volt hivatalos egész társaság A gyönyörű kilátású az terraszon fogadta Wenckheim Frigyes gróf neje ós kót leánya társaságában a kirándulókat, kiknek a leglekötelezőbb vendégszeretetben volt részük. Őnagymóltósága örömét fejezte ki a felett, hogy alkalma nyilt vármegyénk gazdáit nála üdvözölhetni, ezután asztalhoz ült a társaság, hogy az ozsonna alkalmával is meggyőződhessen az őszinte szives vendégszeretetről, a mely Wenckheim grófot ós szeretetreméltó nejét, a grófaszszonyt mindenkor jellemezte. Rövid félórai időzés és beszélgetés után elkövetkezvén az indulás ideje, őexellenciája azzal búcsúzott el a társaságtól, hogy másnapra is jómulatást ós kellemes időzést kivánt a békési uradalmak megtekintésére. Békésen. Kedden a meglepetések napja következett. Meglepte mindjárt reggel a vonatból való leszállásnál a társaságot az éjjeli felhőszakadás folytán tengerré felszaporodott viztömeg, ami nemcsak a vetésekben tett tán több kárt, mint hasznot, de ránk nézve is kellemetlen volt annyiban, hogy az elázott utakon nem haladhattunk ugy, amint szerettük volna, hanem arra kellett hajtatnunk — tekintettel a fogatok nagy útjára — a merre kissé járhatóbbak voltak a dülőutak. Földvártt, Soványhátat érintve, a szép fiambouillet-tenyésxet ós sikerült keresztezés kínálkozott az állattenyésztésben első tanulságos látványosságul, ezután a szépen felállított jármos ökör csordában gyönyörködtünk, hogy a még szebb bika-gulya 2—3 éves egyedei kössék le figyelmünket; itt már hosszú ideig volt lekötve a gazdák érdeklődése s dicsérték azok fejlettségét és kifogástalan formáját. Ezután következett a Hidasháton gyönyörűen berendezett és modern istálóban felállított nyugati fajta tehenészet megtekintése és az uj major megszemlélése, hol a tehenészet egyöntetűségét emelték ki a nyugati fajták hivei. Átgázoltunk ezután a Krisztina-zugba, a mintaszerűen kezelt 2^1 holdas termő szőlő telep megszemlélésére. Ismét kocsira ülve a gőzmalomnál elhelyezett sertés-hizlaló telep berendezését szemléltük meg, innen tovább siettünk Bodzás-zug ós Ludad megtekintésére. Szép látványt nyújtott már messziről a ludadi sziken összeterelt rengeteg sertós-falka, ménes, tehén, tinó-gulyák és bivaly-csorda. Itt mutatta be az uradalom tisztikara a fejlettség magas fokán álló állattenyész tés összes ágát szépen csoportosítva Egyik csoportja a kirándulóknak vitatkozott, a másik szemlélődött, de mindnyája tanult ós gy(ínyőrködött a látottakon. Elfeledkezve az idő haladásáról, egész nap is elgyönyörködtünk volna az arabs-félvór ménes, a tiszta magyar faj gulya, a szép mangolica nyájban, ha vezetőink hívó szava nem figyelmeztet, hogy még egyebet is megakarnak mutatni. Ludadon egy szép lombsátor alatt villásreggeli várt benn ünket, mely után Dólón, Tarhoson keresztül gyönyörködve a szép vegetációban, hajtattunk kender ós máktermelést megnézni. Sajnos, itt már a rossz ut miatt is el voltunk késve, csak az egyik tábla kendert nézhettük meg, Almárba már nem jutottunk el, de kárpótolt bennünket a békési uradalom gyöngye : a remek szép citra-gulya látása ; 39 szépnél szebb tehén, a törzs tehenészet kötötte itt le mindenki figyelmét ós képezte tanulmány tárgyát, melyhez fogható szépet nem sokat lehet találni Magyarországon. Itt már a fenyegető eső ós az idő rövidsége miatt sem időzhettünk annyit, mint a mennyit szerettünk volna, sietve megnéztük még a nagyszabásúnak Ígérkező uj „Minta majort" és ezután bementünk Tarhosra, hol vendégszerető házigazdánk képviseletében Emper/ Ernő tiszttartó ültetett bennünket kedélyes lakomához. Felköszöntőben itt sem volt hiány; az első szónok a tiszttartó volt, ki őnagymóltósága nevében is a vendégekre ürített szép felköszöntőben poharat. Másodiknak dr. Szalay József Wenckheim grófot éltette, ezután ár. Zsilinszky Endre köszönte meg mindnyájunk nevében az élvezeteket, melyekben az uradalom tiszttartója rószesitett. Beszéltek természetesen még többen is. Megtekintve még Tarhos belső berendezését, a hizókat, a méneket, az eszközözöket ós gépeket, véget ért a kót napra terjedő kirándulás. Résztvettek a kirándulásban az egylet következő tagjai: dr. Zsilinszky Endre ig. elnök, Bakos Mátyás, Bakucz Tivadar, Baross László, Boros János, Boros Károly, Debreczeny Endre, ifj. Dérczy Péter, FejéiImre, Horváth János, Kállay Ödön, Kiss László, Kiiment Z. György, Kocsor Gergely, Kratochwill Gyula, Kovács L Mihály, Lavatka József, Lavatka Gyula, Lipták János, Lukovitzky János, Morvay Mihály, R. N igy István békési biró, Patai András, Popovits Szilviusz, Reiner Béla, Rimler Szilárd, Seiler Elek, Serly Kálmán, dr. Szalay József, Szalay Gyula, Szabó János, Szabó Mihály, Szathmáry Gábor, Sztraka György, dr. Szondy Lajos, Zahorán Pál, Zsiros András csabai biró, Vidovszky Károly, Wagner István, Wagner Ferenc. Pfeiffer István. Az Alföldi ÉlsőGazdasági Vasút közgyűlése Az Alföldi Első Gazdasági Vasút részvénytársaság vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta hatodik évi rendes közgyűlését az aradi ós csanádi egyesült vasutak igazgatósági nagytermében, aradon. Most, hogy a vasút Kovácsháza —Csabai vonalát Bó késen át Vésztőig készül meghossza

1" tani, kétszeresen érdekel bennünket a.

r eddigi eredmény. JX közgyűlést V á s á r h e 1 Béla főrendiházi tag, az igazgató-b' os elnöke vezette. A jegyzőkönyv vez*

1 ere L ő w Kálmán társulati hivatahv... jt, hitelesítésére pedig Naoh t-n ebei Ödön és P u r g 1 y János részvényeseket kérte fel. Ugy látszik, ón igen sok tapintatot tételeztem föl magában, holott maga azt még hirből sem ösmeri. Szobalány: De a csengéséről igen ! Don Jüan (még egy aranyat ad a szobalánynak): Itt van, fogja! hanem azt megmondom, hogy ezután magát a Herkópátert se jelentse, ha én itt vagyok. Szobalány: Parancsára uram ! hanem ha megengedi, akkor most csöngetni fogok. Don Jüan : Csöngetni ? — miért ? Szobalány: Hát hogy behívjam az ön méltóságos asgzonyát, akit ön oly nehezen vár. Don Jüan (elképed): Csöngetéssel ? Szobalány (csönget): Igen, mert ón őt mindig csöngetéssel szoktam magamhoz hivni. Don Jüan (bámul): A méltóságos asszonyt ? Szobalány. Azt nem, hanem a — szobalányomat ! Don Jüan : Mit jelentsen ez ? Szobalány: Azt jelenti édes Don Jüan ur, hogy miután ön két aranyat adományozott az elmebetegek ápoldájának javára, most behívom a szobalányomát, a kinek ön szerelmet vallott, hogy kísérje ki önt az előszoba ajtajáig. V. JELENET. Igazi szobalány, az eddigi mélts. aszszony (belép): Parancsol asszonyom! Igazi mélts. asszony, az eddigi szobalány (leoldja a főkötőt ós a kötényt) : Fogja csak Lizi a holmijait! Aztán nézze: ez az ur nem tudja, merre van a kijárás, — mutassa meg neki! Lizi (fölteszi a főkötőt és kötényt) : Tessék uram kifelé, mert még ebben a nagy tűzvészben esakugyan el fog ön hamvadni ! Don Jüan: Hát azt hiszik, van kedvem komédiát játszani? Mélts. asszony: Csak volt, de már nincs, mert mi ügyesebben játszottuk a szerepeinket, ugy e Lizi ? Hahaha ! Hogy fog ezen mulatni a vőlegényem, ha majd holnap megérkezik. Don Jüan: Asszonyom, ez rossz tréfa volt ! Mélts. asszony : De elég jó arra, hogy magára és a jövőre nézve némi következtetéseket levonjon ön belőle, édes Don Jüan ur! Lizi: Uram, az ajtó nyitva áll! Don Jüan: Oh asszony, asszony ! mikor tanulom ki cselszövónyeidet ? ! (Elillan). Mélts. asszony: No Lizi, most már menjen el a helyi lap szerkesztőségébe és adja át ott ezt a kót aranyat azzal, hogy Don Jüan ur ajándékozza az elmebetegek ápoldája javára . . . Vagy tudja mit? Jobb lesz, ha az önkéntes tűzoltók javára Íratja ki az összeget ! Albion leánya. Irta : Csehov Antal. Grjabov földbirtokoa háza előtt elegáns gummikerekü állt meg, vastag kocsissal s bársonyüléssel. r*. kocsiból Oczov Andrejevics Fedor kerületi nemességi marsall ugrott ki. Az előszobában szundikáló lakáj fogadta. — Itthon vannak az uraságok ? — kérdezte a marsall. — Sajnálom ... A nagyságos asszony a gyermekekkel látogatóba ment, a nagyságos ur pedig künn hoigászik a nevelőnővel, reggel óta. Oczov pár pillanatig gondolkozott, azután lement a folyóhoz, fölkeresni Oczovot. Meg is találta vagy kót versztnyire a háztó), mikor a folyó felé közeledett. Mikor a meredek partról lenézett s Grjabovot megpillantotta, harsogó kacajra fakadt. . . Grjabov, a nagy vastag alak, a rengeteg fejű ember, ott ült a homokon, törökösen maga alá szedett lábakkal s horgászott, r*. kalapja lecsúszott a tarkójára, nyakkendője meg balra kalandozott. Mellette állt az árbochosszuságu sovány angol lány, nagy kidülledő rákszemeivel s madárorrával, mely inkább hasonlított horoghoz, mint orrhoz. Fehér csipke ruha volt rajta, melyen erősen keresztül látszottak sovány sárga, vállai. Övéről arany óra fityegett. Persze ő is horgászott. Köröskörül síri csend uralkodott. Mindkettő oly mozdulatlan volt, mint a folyó, melyen a horgászó készség parafái úszkáltak. — Nagy gyönyörűség, mondhatom ! — nevetett Öczov. — Jó napot, Kuzjmics Iván. — Te vagy ? — kérdezte Grjabov, tekintetét el nem fordítva a víztől. -- Te jöttél ? — Amint látod . . . Még mindig nem hagytál föl ezzel az ostobasággal ? Mikor szokol már le róla ? — Minek ? . . . Egész nap horgászok kora reggeltől kezdve . . . Ma nem éhesek a halak. Sem ón nem fogtam semmit, sem ez a madárijesztő. Csak ülünk, ülünk s nem akad egy hüvelyknyi hal sem. Meg kell bolondulni. — Fütyülök reá, . . . gyere inni. — Várj . . . talán mégis fogunk valamit . . . Este felé a halak éhesebbek . .. Reggel óta ülök itt fiam. Oly unalmas, hogy ki se mondhatom! Vigye az ördög ezt a passziót! Tudom, hogy ostobaság s mégis itt ülök. Ugy ülök itt, mintha kényszermunka lenne s bámulom a vizet, mint egy bolond ! A szónakaszáláshoz kellene mennem s itt ülök. Chaponjevóban tegnap ő eminenciája misézett s a helyett, hogy ón is ott lettem volna, — ezzel a sáskával .... Ezzel a sátánnal ültem itt... — De ugyan . . . meg vagy bolondulva ? — kérdezte Oczov, zavartan pillantva a guvernánt felé. — Hogy káromkodhatsz egy nő jelenlétében . ... s éppen őt magát szidod. — Vigye el az ördög, ugy sem ért oroszul egy szót sem. Tut egál neki, akár dicséred, akár szidod. Nézz csak az órára, már csak attól is elájul az ember ! Itt ülünk kettesben egész nap, egy árva kukkot sem szólva. — Ugy állott ott, mint egy madárijesztő, — vizes szemeivel folyton a vizet bámulva. Az angol leány ásított, uj csalétket tett a horogra s bevetette a vízbe. — Igazán bámulni való dolog ! — mondá Grjabov. — Tiz esztendeje ól ez a liba Oroszországban s ha legalább egy szót is megtanult volna oroszul. Mi kimegyünk hozzájuk s hamarosan elszajkózzuk a nyelvüket, az angolok pedig vigye el őket az ördög! Nézd meg az orrát! De jól nézd ám meg ! — Ugyan hagyd már ... ez mégis csak sok . . . így bántani egy asszonyt. — Nem asszony ez, hanem szűz . . . Valószínűleg ő is ábrándozik lovagokról, az ördögmotolla. Néha oly rohadt szaga van . . . Gyűlölöm, fiam. Nem tudok közönyösen ránézni. Ha rákszemeivel rám néz, olyan borzongás fut rajtam végig, mintha falba vágtam volna a könyökömet. Ö is bolondja a horgászásnak. Nézd csak; hogyan horgászik ! Mintha imádkoznék Mindenre megvetéssel tekint . . . Még az ilyen canaille is embernek, a természet urának képzeli magát . . . S tudod-e, hogy hívják ? Sfice Charlsovna Wilkának. Grjabov félreköpött. — Az ember ki se tudja mondani. Mikor a nevelőnő a nevét hallotta, lassan Grjabov felé fordította az orrát s megvető pillantással mérte végig. Grjabovtól Oczov felé fordult s öt is leöntó a megvetésével. Mindezt némán, előkelően, lassan. — Láttad ? — kérdezte Grjabov nevetve — No ez megadta nekünk. Óh, te