Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-14 / 30. szám

XXVIII évfolyam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, április hó 14-én f w BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számu ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számu ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Üzleti szellem. B.-Csaba, április 13. A fővárost most teljesen Barnum óriási reklámzaja tölti be s nemsokára a vidéket fogja elárasztani nagyarányú plakátjaival. Eljön hozzánk Csabára is, a nagyobb tereken már ott éktelenkednek a hatalmas deszka falak, melyekre plakátjait ragasztja. Ez az amerikai megmutatta nekünk, mikép kell a világnak tudtára adni azt, a mi birtokunkban van, a mi felett rendelkezünk s a mit j í pénzért hajlandók vagyunk a közönségnek is megmutatni Barnum igaz, hogy a reklám királya, de annál inkább jogosult az, hogy tanuljunk tőle üzleti szellemet, mely annyira hiányzik a magyar kereskedő világból. Az már rég bebizonyított axióma, melyet bizonyitnni sem kell, hogy a hol nincs üzleti szellem, leleményesség, ott hiába erőlködik a társadalom, virágzásnak mi sem indulhat Sőt még a nagy forgatagban sokszor még a legcélszerűbb, leghasznosabb találmány is vállalkozás hiányában elkallódik. Hány példát hozhatnánk fel, hogy magyar taláimány dicsőségét, gyümölcsét külföldi, idegen ember érdemetlenül élvezte. íme itt van mindjárt a varrógép példája. Mindenki tudja és elismeri, hogy a magyar ember találmánya. Egy szegény szabó mester fundálta ki ós kiszitette el fából a modellét. Ám itthon nem talált olyan vállalkozóra, ki korszak alkotó találmányához a szükséges tő két adta volna. Kiment Amerikába ott egy gépgyárosnak, bizonyos Howenak mutatta be. Az el is készítette, ki is állitotta, de mint a maga találmányát és milliókat keresett tajta. A magyar feltaláló pedig éhen halt. Ez a példa élénken illusztrálja a mi viszonyainkat, melyek azóta sem mondhatjuk, hogy e téren vajmi sokat változtak volna. Ép ugy nincs üzleti szellem a magyar kereskedőben, iparosban, gyárosban, termelőben ma sem, mint a hogy nem volt ötven év előtt. Még olyankor sem mer áldozni, a mikor a siker kézen fekvő dolog, Miért ? Mert hiányzik belőle az üzleti szellem. Kérdés azonban, vájjon lehet-e üzleti szellemet beleplántálni a magyar vállalkozóba ? Vájjon nem-e veleszületett tulajdonsága ez az illötő népfajnak? E kérdésünkre a felelet az, hogy nézzük meg a többi külföldi államok polgárait, azok már régen elsajátították az üzleti szellemet az amerikaiktól ós sokban már tul is szárnyalták Őket. Nos tehát a mi a külföldnek sikerült, az nekünk lehetetlenség volna? Azt hiszszuk mindenki egy véleményen van velünk, midőn azt állítjuk, hogy a magyar ember a legjobb anyag a földkerekségen, mert belőle mindent lehet formálni, csak legyen hozzáértő mester, a ki alakítani tudja. A magyar, ha kell jó katona, jó kereskedő, iparos, földműves, munkás, csak jó vezető kézre van szüksége, amely kioktassa. Hiszen külföldön már rég elismert a magyar faj e számos jó tulajdon sága és„keresik és jó is honorálják a magyar munkásokat, A hol pedig enynyi jó alaptulajdonság van a népben, ott az üzleti szellem meghonosítása lehetetlen feladat volna ? Bátran kimondthatjuk, hogy nem. Csak legyen aki megtanítson rá. A mester szerepét néha a természet vállalja magára, de ez a mester csak lassan és a mi kárunkon tanit meg jól és ósszzerüen gazdálkodni. De mír annál mi sokkal messzebb tartunk, hogy ilyen drága tanítótól vegyünk leckéket. Egy olcsó b mó lja van az üzleti szellem elsajátításának, ha ellesük azt a külföldtől. Küldjük ki fiainkat tanulmányutakra, avagy teljes tanulásra a külföldi világcégekhez. Hadd lássuk meg ott a kohó belsejében, mikép ténykednek azok s vezetik vállalataikat oly nagy sikerrel. S ha ellesték, azt hiszszük, hogy hazatérve nem fognak szégyenkezni utánozni ama nagy példákat, melyeket a külföldön maguk előtt láttak. Van ugyan nekünk egy kapitalis bajunk, melyet sokat hoznak fel az üzleti szellem pangása okául. Ez a pénzhiány. És ez részbm síjnos tény. Ezideig nagyobb részt idegen tőkével dolgoztak vállataink. De hiszen külföldön sem állott mindjárt a kezdetben a vállalkozónak rendelkezésére valami irtóztató nagy summa. Kis kezdetből indultak ki a nagy vállalatok. Szorgalom, munka és vállalkozó szellem, e hármas oszlopok emelték a bámult és irigyelt külföldi iparállamokat arra a magas polcra, a melyen most állanak. Erős a reményünk, hogy mi is tanulunk a külföldi példán és igyekezünk szert tenni mindarra, ami hiányzik boldogulásunkhoz. Mert régi és sokszor beigazolt közmondás, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Egy havi közigazgatás. — Ülés a vármegyén. — Aránylag rövid idő alatt végzett a vármegye közigazgatási bizottsága az áprilisi ülésre kitűzött ügyekkel. Az ülés az ünnepek miatt ezúttal nem a hónap második hétfőjén, hanem pénteken délelőtt folyt le, meglehetős csöndben. Hosszabb vitát egyik ügy sem keltett, igy tizenegyre végzett a bizottság s utána móg a mezőgazdasági albizottság ós a fegyelmi választmány is összeült tanácskozni. Részletes tudósításunk a következő : Alispáni jelentés. Dr. Lukács György főispán megnyitván a gyűlést, a távollevő főjegyző helyett dr. D e i m e 1 Sándor tb. főjegyző terjesztette elő dr. Fábry Sándor alispán jelentését március hónapról, ü. személybiztonság kedvező volt, csak néhány kisebb verekedéssel lett megtámadva, a vagyonbiztonság az orosházi és szeghalmi járásban lett több esetben megtámadva. Baleset <i, öngyilkosság 4, tűz 12 esetben fordult elő. A vetések állása kielégítő, a munkások helyzete javult, átlag 80 kr.— 1 frt a napszám. Örömmel jelenti az alispán, hogy a vármegyénkön keresztül huzodó III. transzverzálisállami ut bejárása megtörtént. Az eredetileg tervezett útirányban mindenekelőtt kikérem magamnak, hogy csak ugy bizalmasan a nevemen szólítgasson ; olyanformán cseng, mintha az elmosódó régmúltból hallucinálnék . . . n. férfi, szótlan csodálattal nézte a gyönyörű alakot, amint elfogulatlan, könnyed mozdulatokkal folytatta a rózsafa oltást. Kicsiny keze ügyesen kötözte be a megsebzett galyakat és néhány orvul támadó tövist enyelegve odahajitott a lábai elé. — Ez már az utolsó tő, mondta biztatólag ; ha megvárja mig elkészülök, akkor elvezethetem a vadszőlő lugasba, hol esetleg megreggelizhetünk kettesben. De azért ón ajánlatosabbnak tartanám, ha most egyenlőre magamra hagyna és csak délután jönne, a mikor a térjem is itthon van. Ellenállhatatlanságának öntudatában kacéran nézett társa szeme közé, reggeli pongyolájában a könnyít, átlátszó csipkedísszel olyan képet nyújtott, a minőt csak egy ihletet festő élvezhet teremtő képzeletében. Némán várt egy pillanatig a megbüvült férfi válaszára, aztán újra megszólalt, mialatt kezével odamutatott egy nádfonatú kertiszékre. — Sándotíy , szedje le róla azt a sok haszontalanságot, aztán emelje át a szegfű gruppon a szivárványos kut mellé. Es mialatt a férfi engedelmesen teljesítette a parancsot, Lonkaynó előzékenyen helyet kinált rajta. — Istenem, hiszen maga megnémult a csodálattól! — kiáltotta komikus páthosszal később, miután Sándorify hallgatása ingerlően hosszura nyulott. Kérem, beszéljen, Bekésmegyei Közlöny tárcája. Búesúzás. Irta : Zalay Masa. — Jó reggelt nagyságos asszonyom ! Lonkaynó megfordult és olyan könnyedón felkacagott, mint aki egyátalján nincs meglepetve. — Gondoltam, hogy maga az, mondotta egyszerűen és kezet nyújtott a férfi felé. Tegnap értesültem megérkezéséről és számítottam arra, hogy mihelyt szalonképessé varázsolja a pihenés nyugalma, hát meglátogat. Annyival is inkább — tette hozzá gúnyosan — mert kíváncsi volt tudni, vájjon az a rég elhagyott leány nem lett-e békazöld a csalódás fájdalmától ? Oh nem ! Kacagott. Olyan volt a nevetése, mint egy pajzán madárdal, a kicsiny selyemkendőt lebontotta fejéről, ártatlan hiúságból, hogy lássa a férfi, mily előnyösen változott a hajdan színtelen gyermekarc; haja ragyogott a felkelő nap fényében és rózsaszín bőre csodásan átpirult a nyári nap kellemes hevétől. Egy kissé távolabb lépett, hogy a dúslevelü falomb árnyékot vessen reá, aztán újra felkacagott. — Romantikus találkozás ! Hanem azt V>e kell vallanom, hogy sokkal hódítóbb most, mint mikor még nekem személyesítette a tökéletes fórfiszépsóget. — Margit ! — Ugyan ne legyen szentimentális ós vallja be, hány megcsalt leány következett én utánam ? És miért nem vette nőül azt a vagyonos hölgyet, a kiért elhagyott ? Az elegáns világfi nyugodt komolysággal válaszolt, de szavaiból bűnbánó bocsánatkórós rezgett. — Ha meggyónuók, kénytelen lenne feloldozni, tehát ne gyötörjön ilyesmivel, hiszen maga boldog és ez fényes elégtétel a sorstól — ellentétben az én boldogtalanságommal . . . Olyan fájdalmasan sóhajtott, hogy megfagyott tőle a szépséges női arc kötekedő mosolya, aztán könyörgőleg megragadta a puha, fehér kezeket és elhalmozta szenvedélyes csókjaival. De az asszony elhalványodó, rémült arccal vonta vissza kezét, a hangja észrevehető haraggal csengett ós szeme felháborodástól villámlott. — Gyávaság ! szólt megvetően és átható, mély tekintettel nézett bele a férfi lángoló arcába. Ha én valaha i gy árultam volna el titkolt érzelmeimet, nem becsülném magamat semmire ! És miért dicsekszik a boldogtalanságával ? Ha emlékezik fogadalmi esküjére, amit oly rútul megszegett, nincs mit csodálnia ezen. A k k o r még mindketten bíztunk valami felsőbb hatalomban, ma már csak egyik ü n k hisz benne ! A homlokát végigsimította, mint egy szenvedő lázbeteg, érezte, hogy az a nehezen elringatott szenvedély újra ébred, ha evvel a férfival együtt van, akit annyiszor elátkozott és megsiratott. Hajdan bosszút akart állani, de gyenge volt hozzá ós félénk leány, ma az igazságos végzet hozta útjába a bátor asszonynak, aki gyáván megrebben a saját szivétől. Sándorffy lehajolt, hogy felemelje a filigrán gyöngyháznyelü műszert, melyet elejtett a remegő fehér kéz, amint parancsolóan a nyitott kertajtóra mutatott. A férfi halk „Isten hozzád"-ot mondott ós elindult. Felettük enyelgő szellő ölelkezet az üdezöld falevéllel és megszólalt a késveébredt madarak dallamos ónekpróbája; néhány megtépett felhőfoszlány ús/ott az ég azúrján, összeolvadva ezerszer megujuló alakban, a napsugár ragyogó fónynyel aranyozta fodros szegélyüket — ah ! minden oly tündóriesen káprázatos volt, az ég derűje, a föld gyémántos harmatcsepje — és az asszony búcsúkönnye . . . Az asszony. Irta: Irénke. Id. Radovics, ötven év körüli vidéki ügyvéd, Radovicsné és fiuk Sándor, 26 éves, biró. ízlésesen bútorozott szoba; Radovicsné az ablaknál ül s közbenközben kinézeget az utcára; Radovics újságot olvas. Sándor: (elegánsan öltözve belép s mérgesen szól) Hála Isten ! Csakhogy vége van s megszabadultam tőlük. Halálra untam magamat. Belém tömtek volna mindent. Csupa szeretetreméltóság volt valamennyi, az apja, az anyja ós ő is. Radovicsné : Ha szeretnek és Irma is szerelmes beléd ! A Ferencz József keserűvíz világszerte ismert jó hírnevét kitűnő minőségének köszönheti, mi" nek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb helyeken is, most már található és árusítva lesz. A Ferencz József keserüvizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra-