Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-14 / 30. szám

..cg csak annyiban lesz eltérés, d az ut Biharból egyenesen Szeghalomra jön, Füzes-Gyarmat pedig külön szárny-uttal lesz Szeghalomhoz kapcsolva. A bejárást vezető miniszteri tanácsos mindjárt a helyszínén megadta az építkezési engedélyt s az alispán már meg is tette az intézkedéseket, hogy a földmunkák, mintegy 150.000 korona erejéig, már a legközelebbi napokban megkezdessenek. Lukács György főispán meleg szavakkal emlékezik meg e jelentés kapcsán a vármegye buzgó alispánjáról, ki önzetlen és odaadó tevékenységet fejtett ki az uj ut érdekében s érdem e»sé tette magát a vármegye hálájára és elismerésére. Indítványára a bizottság F á b r y Sándor alispánnak jegyzőkönyvileg fejezte ki kö szönetét. Törölte a bizottság S p e 11 Gyula gyomai plébános útadóját és a Szarvas községben behajthatatlanná vált 4484 kor. útadót. Tanügyek. Rezei Szilviusz kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a mult hónapban 42 tantér met látogatott meg s részt vett a vizsgákon. Hálásan emliti fel, hogy egy jótékonyságáról ismert főúri nő : gróf A 1 m á s y Dónesnó Gyulavári községnek egy 16.000 korona költséggel épített, teljesen felszerelt óvodaépületet adományozott. Magyar nyelv sikeres tanításáért hét megyei tanítót jutalmazott meg a kultuszminiszter. A békési iskolaügyek ismét élénk megbeszélés tárgyát képezték. A miniszter állami iskolákat akart Békésen felállítani, mivel azonban a békésieknek ez se tetszik, most rendeletet küldött a miniszter, melyben kijelenti, hogy erőszakolni senkit sem akar s a tárgyalásokat befejezettnek tekinti. Ha azonban a felekezetek az iskoláikat a szükségnek megfelelőleg ki nem fejlesztik, kötelezze a bizottság a községet községi iskolák felállítására s erről két hónap alatt tegyen jelentést. A bizottság •— a tanfelügyelő indítványára — ezt a rendeletet másolatban ki fogja adni a községnek és arra az esetre, ha a felekezetek nem hajlandók iskoláikat fejleszteni, kötelezi községi iskolák felállítására. Szükség esetén törvónyadta jogánál fogva maga a bizottság fogja az uj iskolák költségeit a község költségvetésébe beilleszteni. Többen szóltak hozzá az ügyhöz, a legelitélőbb hangon szólván a békési képviselőtestület érthetetlen eljárásáról. Lukács György főispán szomorúnak tartja ezt az egész ügyet, mikor a képviselőtestület egy része, lelketlen nópvezérektől félrevezetve, nem fogadja el az állami ajándékot. Különösen az iskolaügyekben több izben tapasztalt szomorú jelenség, hogy Békés község képviselőtestülete mennyire engedi magát félrevezettetni s mily kevés belátással intézi az ügyeket. Most a községi iskolák éppen háromszor annyiba fognak kerülni, mint ha az állam állított volna fel iskolákat. H a v i á r Dániel és Rezei Szilviusz hozzászólásai után a bizottság egészben magáévá tette a tanfelügyelőnek ez ügyben elfoglalt erélyes álláspontját. Megvitatás tárgyát képezte ezután a csabai gör. kel. vallású ipariskolai tanulók vallásórai mulasztásai, melyekről P o p o v i c s Viktor lelkész tett jelentést a bizottságnak, JTL tanfelügyelő ismertette az ügyet s miután Rosenthal Ignác is felvilágosításokkal szolgált, a bizottság visszaküldte az ügyet a lelkésznek, azzal, hogyha panasza van, forduljon az elsőfokú iparhatósághoz, mint illetékes fórumhoz. Henszler Mária óvónötöl Szarvas község megtagadta a korpótlékot, a bizottság azonban kötelezi a megfizetésre. Közegészségügy. Zöldy János dr. főorvos jelenti, hogy a közegészségügy március hóban kedvező volt, a hevenyfertőző betegségek csökkentek, a halálozási százalék 19°/

0-al kevesebb volt. Leggyakrabban a légzőszervek hurutos betegségei fordultak elő. A difteritisz 1, a vörheny 9, a hasihagymáz 2, a szamárhurut 2 halálozással fordult elő. Trahomás beteg volt 191. Egyéb jelentések. Csák György kir. pónzügyigazgató jelentése szerint március végéig 14 961 koronával több egyenes állami adó ós 264 koronával több hadmentessógi díj folyt be, mint a mult év hasonló szakában Egy csomó felebbezést az előadó javaslata szerint intéztek el. Zöldy Géza dr. tiszti főügyész szintén felébbezóseket referált. Havi ár Lajos kir. főmérnök jelentést tett az utak állapotáról s a mult hónapban lefolyt bejárásokról. Indítványára K r e i t e r György volt kazánvizsgáló biztosnak működése felett elismerését fejezte ki a bizottság, A M. A. V. aradi üzletvezetőségéhez átírnak, hogy a vasúti állomások előtt megfelelő járdákat épitessen és kellő világításról is gondoskodjék. Tudomásul vette a bizottság a jelentést a békési és orosházi útátjárók ügyében s több kisebb ügyben. Jancsovics Péter árvaszéki elnök az árvaszókek működéséről referált, dr. L i s z y Viktor kir. ügyész padig jelentette, hogy a törvényszéki fogházban 74 fórfi és 9 nő volt letartóztatva. A gyűlésen az emiitett előadókon kivül jelen voltak : G e i s z t Gyula, Havi ár Dániel, Keller Imre, dr. L á s z 1 ó Elek R o s e n h a 1 Ignác, Varságh Béla és dr. Zsilinszky Endre. A gazdasági egyletről. i. Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar áliitá fel az axiómát, hogy csak g ország lehet szabad, és óriási erejének javarészét hazánk fölvirágozásának előmozdítására forditá ; s mert biztos szemmel látta, hogy ezen cél elérése hazánkban, mint őstermelő országban, ha talán nem is egyedüli, de legfőbb eszköz a mezőgazdaság fellendítése, tevékenységének kiváló részét ezen a téren értékesitó. Ezen cél szolgálatára kezdte meg a gazdasági egyesületek alakítását. Megyénk vezető-emberei csakhamar megértették a legnagyobb magyar intencióját s mindjárt az elsők között alakult meg a „Békésmegyei Gazdasági Egylet." Habár az alakulás nehézségeit a csakhamar bekövetkezett abszolút rendszer intézkedései még növelték is és a rendelkezésére álló anyagi ós szellemi erők sem voltak elegendők a nagyobb tevékenység kifejtésére, azért hálával kell megemlékeznünk az alapítók nemes buzgalmáról, igazán hazafias törekvéséről s akkor még áldozatkészségéről is, mert csak az ő kitartásuk mellett vált lehetségessé, hogy alkotmányos jogaink és szabadságunk visszaszerzése idején egyesületünk a fejlődésre való képesség számos eszközeivel rendelkezett. Egyesületünk vezérférfiai ezen eszközök számát jelentékenyen szaporítva, azokat oly szerencsés kézzel alkalmazták ós használták fel, hogy egyesületünk az országban az elsők között említhető. .fiz utolsó 30 év alatt azonban — mert századok mulasztását kellett pótolnunk — haladásunk oly rohamosan fejlődött, hogy azzal az egyensúlyt csak tokozottabb munkálkodással s fáradtságot nem ismerő kitartással tarthatjuk fenn Ezen fokozottabb munkát kell egyesületünknek is fáradhatlan kitartással kifejtenie, ha azon diszes pozíciót,-mit eddigi tevékenységével magának kivívott, továbbra is meg akarja tartani. És ezt meg kell tartanunk. Az a keret, melyben egyesületünk eddig mozgott, ezen tevékenység kifejtésére ma már szűknek mutatkozik, ezért azt meg kell bővítenünk, szélesebb alapokra kell helyezkednünk, hogy az óriási lendületet vett világversenynyel lépést tarthassunk. Ha valamikor, ugy napjainkban s még inkább a közel jövőben fog beállani annak szüksége, hogy egyesületünk a helyzet magaslatára emelkedve, azon missziót teljesítse, a mely megalakulásának és fennállásának létalapját képezi s a melyben további fejlődésének egyedüli zálogát birja. Egyesületünk fennállása óta azon szerencsés helyzetben volt, hogy mindég megtalálta az alkalmas férfiakat, a kiknek sikeres közreműködésével állandóan közeledünk a kitűzött célhoz. Ez a szerencsés helyzet ma is fennáll, de az óriásilag megnövekedett igényekkel szemben vezető embereink csak ugy állhatnak meg, azoknak csak azon feltétel mellett tehetnek eleget, ha nemes, hazafias, de tárasztó munkálkodásukban minél többen igyekszünk részt venni. Nemcsak hazafias, de önmagának tartozó kötelességet teljesít mindenki, ha egyesületünk J vezetőinek terhes munkájából a reá jutó ' részt kiveszi. Fel tehát gazdatársaim a munkára 1 Érezze át megyénk minden mezőgazdája, hogy csupán az egyesülésben van meg az erő arra, hogy a végtelennek látszó nehézségek, melyek a gazda sikeres működésének útját állják, elháríthatok legyenek. Bizalommal kell tehát fordulnunk az egyesületünk élén álló férfiakhoz kis és nagy ügyünkben s bajunkban, mivel ők vannak hivatva arra, hogy az első segélyt ós útbaigazítást megadják, de ezen bizalom ad nekik is erőt, bátorságot ós kitartást arra, hogy a sok tudást, körültekintést, szakértelmet, jóakaratot és türelmetigénylő működésűk az óhajtott eredményre vezessen. A bizalmon kivül kell, hogy minden gazda legjobb tudását is vigye intéző férfiaink segítségére Oly nagyok már is ós folyton növekednek a nehézségek, melyek az okos, szakértő, szorgalmas és takarókos gazda eredményes működésének útjában állanak, hogy azok elhárítására összes erőink egyesítésére van szükség ! és mivel az egyesítés kínálkozó s legalkalmasabb helye s központjául egyesületünk mintegy predesztinálva van, kell hogy bizalommal párosult minden erőnket ós tudásunkat abban mintegy raktározzuk, hogy egyesületünk legyen kifogyhatatlan bő forrás, melyből gazdaközönségünk anyagi ós szellemi szükségletét merítheti. Anyagi előnyöket érhetünk el közös bevásárlás ós közös eladás által, a mit a szövetkezet kifejlesztése van hivatva teljesíteni, a kereskedelmi érdekek nyomása elleni közös védekezés által, stb. Szellemi előnyöket nyújtanak a rendszeres felolvasások, kiállítások rendezése s a gazdasági nyilvános könyvtár, melyekből a gazda elméleti és gyakorlati tudását bővítheti. Nagy vonásokban ezek lennének a feladatok, melyek megoldása egyesületünkre és gazda-közönségünk minden egyes ta:r ára vár. JA részlétekről legközelebb bővebben fogok szólani, de addig is legyen jelszavunk : Tömörüljünk ! Lavatka Gyula. Mezőberóny magyarosodása. — Levél a szerkesztőhöz — Mezőberény, április 12 Lelki örömtől és hazafias érzülettől áthatottan fogok tollat, hogy egy, a magyar nyelv terjedése és terjesztése érdekéből örvendetes húsvéti esetet nyilvánosságra hozhassak. Hitfelekezetem hétfőn délelőtti isteni tiszteletéről, az itteni német ajkú ág. ev! egyház templomába siettem, a hol egyházközségi határozat folytán mind a három nagy ünnep másodnapján délelőtt magyar nyelvű egyházi beszéd szokott tartatni. Ez alkalommal az egyházi magyar beszédet a segéd-lelkész mondotta. Ennek a beszédnek nemcsak az az érdeme, hogy magyar nyelvű volt, hanem az is, hogy keresztyéni szempontból mindvégig az ünnep céljához alkalSándor: Mondtam én, hogy szeressenek ? A ti müvetek az egész. Mig én távol voltam, megegyeztetek abban, hogy bennünket összeházasítotok. A lánynak a fejét tele beszéltétek s mig ón haza nem jöttem, nem eresztették sehová, hogy más férfit ne is lásson (Kitörve.) Nem, de nem I Nem tűröm ezt tovább. Megmondom amenyasszonyomnak magának, hogy nem szeretem, hogy nem kell, hogy nem epedek csókjáért s anyám után nem ő az első nő, akinek ajkát ajkam már órinté. Nem csalom sem őt, sem a világot további Radovicsné: (csititólag.) De édes fiam ! 0 szeiet téged. Irma jó leány, majd meglátod, mennyire gondodat fogja viselni, ha a feleséged lesz. , . Sándor : Gondomat fogja viselni! .. Rendben tartja a ruhámat s vigyáz, hogy jó ebéddel várjon. Ha csak erre való a feleség, akkor szakacsnót fogadok, kit legalább el is.lehet küldeni. Radovics : .n. házasságot nem egy hétre, sem kettőre kötjük. Elmúlik a mámor, jön a kiábrándulás s egy keserű jövő. Nemcsak a szivet kell fiam követni, hanem meg kell hallgatnunk az ész szavát is. Ifjú arád két rokona képviselő, befolyásosak a kormánynál, összeköttetései sem megvetendök és gazdag . . . Sándor: Atyám, mit ér a kincsek garmadája, ha boldogtalan leszeK, ha őt, azt a másikat felejteni nem tudom . . . Radovicsné: Hát ki az, kit annyira szeretsz ? Radovics: (fia helyett) Valami asszonnyal ismerkedett meg ott, ahol eddig volt s még mindig nem felejtette el. Radovicsné: Asszony ! . . . Asszony, akit szeretsz ? Asszony, kinek férje van ? Fiam, megveri azt az Isten, ki asszonyt szeret ! (Kimegy a szobából.) Radovits: Ha már annyira szereted, igyekezzél felejteni, idővel maj.d könnyebb lesz ! Sándor : Atyám, ha tudnám ! Ha enyém lenne ő, tudom, boldog lennék egész életemre ... Igen, ö anyám helyet anyám lenne, legjobb barátom, ki részt venne örömömben s osztoznék minden bánatomban ; feleség, hitves, vig cimbora e;gy személyben, aki lesné gondolataimat. Es én neki mindene lennék. Támasza, g.ki védené a vihartól! Egymásnak az egész világ . . . (elmerengve.) Mosolygó arcát nem tudom feledni Az ő szép nyakát ós hófehér karját látom magam előtt, mintha most is Hölelve, édes szavakban mondaná, hogy szeret, szarét . . . Kis fiának hitt és ón őt kis anyámnak. Mikor meglátogattam, az. édes izgatottságtól gyakiv.n szólni sem iadtunk, csak néztünk egymás szemébe r íé'yen, hoszszasan, ahonnét a szerelmer,, a végtelen szerelmet olvadtuk ki. Radovics: Az id5 kiMinő ,<> Megszokástól függ minden O. u , . t>> e ;i fogod ; feleségedet eleinte .n.-gtüröd, u után megszokod s végül fog >d szeretni, ha soká lesz körülötted. Megszokik az ember mindent Nézd itt a bútorokat. Másutt tán jól sem érezném magam, pedig csak élettelen dolgok, amiknek egy jó szavuk sincs hozzám. De megszoktam őket. A kávé tán jól sem esnék más csészéből s a viz más pohárból. Igy vagyunk az asszonyokkal is. (Elérzékenyedve fia fölé hajol.) Tudom, ón is voltam aszszonyba szerelmes. Egy bálon ismerkedtem meg vele ; ma már meghalt, de az édes pásztorórák emléke még mindig ól szivemben. Sándor : (szomorúan) Szegény, jó kis anyám. Jönnek a gólyák. — Hangulat. — Irta : Fodor Gyula. Isten hozott, baba-postások ! Reszket még a levél a gyönge hajtáson s a tavalyi ágnak kopasz barnaságán végig fut az éjnek szomorú könyüje : a didergő harmat. Nehéz pára borul a zsendü!ű rétre : óvja a fűszálat a kacér csillagok hideg: sugarától. Hüvos a levegő, ködbe ful a reggel ; racíleg hősugárból deres fátyolt sző az éjszaka a, földre. Azért gondolkoztok talán olyan soká, hogy hova szálljatok? Igf.z, nincsen már tel, de- tavasz sem virul; nem kopár a határ, de délibáb se retg a zsenge vetésen. Ledobta szederjes palástja', a felleg, de nem ragyog még a napsugár aranya a felhők gallérján — f asaszik az rói.a mint a fanyar arcról a derüli; mosolygái. Szú j tok U, szálljatok! Repeső örömmei vár az apró gyernek. Lágy selyem h íjár t ráborul sötéten a n«.gy g3'apjukendő, de- nevető arcán ott ragyog az öröm. kacagó derűje. Ne várjatok arra. hogy még ő is hívjon. Az ő szótárában üresek a lapok, csak két szó van benne aranyos ketükkel: papa, mama ! Elég, ha integet piros kis kezével, mint jó ismerősnek. Hogy is ne ismerne ! Hiszen ti hozzátok a kicsi babát a piruló mamáknak. Ismerősök vagytok az angyal-világból. Hej, könnyű tinéktek I Szárnyaitok vannak s oda repülhettek, a hová kiván a hitvesi sóvárgás titkos áhítattal. i No-no, most az egyszer ne hallgassatok a hangtalan imákra, szálljatok le, száll- j játok ! Ne higyjétek, hogy tán itt is oly hideg van, mint fönt, a szeleknek korlátlan útjában. A házak falára tarka viganóban kiült sütkérezni a ka+uska- bogár s a kéményekből is meleg füst omlik szót a híg levegőbe. Ugy ám, meleg van itt, hol emberek laknak: itt va.n csak jó meleg — porcellán kályhákban. Szálljatok le a kéményekre ! Ott van még egy szálig a tavalyi fészek. Egy gancsos ágacska se hiányzik még a kerek nyoszolyából, csak a dunapelyhet sodorta le róla a goromba szélvész. De ez a baleset gyakran utóiéri a földi szerelmet — hanem, kipótolja meleg szeretettel a hitvesi hűség. Szálljatok le csak, szálljatok! Megdobban a szivem, a mikor meglátlak, régi jó pajtások. Gyermekkoromban is ott kínálgattalak puha kalácsbéllel szőke Tisza partján, az eresz aljából. Kacagott a lelkem, mikor leszálltatok a törpe kéményre s a megriadt kakas szaladt tyúkjaival a boglya tövébe. Én nem szaladtam el, de megrogyott bennem a kevély bátorság. Hogyne féltem volna, mikor olyan komoly a megtartása egy gólyamadárnak s az a hosszú csőre nagyot is tud ütni. Nyújtogattam felé a kpriy

Térdarabkát, de nem mertem szólni. Mit is tudna szólni egy oktoudi gyermek egy okos madárnak, a ki Egyptomot barangolta össze, még se fecseg róla, mint a csacska veréb a szomszéd tanyáról ? Áhítattal néztem, hogy eligazgattad a gólyafiaknak gyenge szárnyaeskáit, mikor tehetetlen csüggött a fészekből. Mert gyöngéd szived van éz tudós madaram, azért szeretlek és olyan nagyon téged. Hiába csábítgat a forró éghajlat meleg kebelére; hiába ijesztget? hullámos tenger viharbömbölóse; hiába fuja rád hideg leheletét a jógtermő éjszak, te csak visszakerülsz elhagyott hazádba s itt rakod a fészkét meleg szeretetnek. Igy tesz az igaz magyar, ha madár is. Szálljatok le hozzánk, szárnyas honpolgárok ! Igaz, nem fizettek adót még, de az is meglesz nemsokára. Minden újszülöttől egy ezüst korona — a munkás-alapra. Mert sok az eszkimó s nagyon fogy a fóka . . . Még szabadok vagytok, mint az égi madár. Nagy sor a szabadság, én tollas barátom ! Megérteni is csak az tudja igazán, kinek szárnyat adott az anyatermészet. Itt a földön a toll csak arra való, hogy vergődjünk véle a szennyes porfelhőkben ós seperjük össze a kenyérmorzsákat.