Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-07 / 28. szám

I. Melléklet a Békésmegyei Közlöny 1901. évi 28-ik számához. Ignác földmivelésügyi minisztert óhajtanák megnyerni jelöltül. Annyi bizonyos, hogy Darányinak ismert és becsült neve van a békési magyar nép között. A legutóbbi napokban akadt egy ötödik jelölt is. ^jgy aláirási iv cirkál a polgárság között, melyben Vincze Ödön kémeri ev. ref. lelkésznek ajánlják fel a jelöltséget, 48-as programmal. Eddig mintegy százan irták alá az ivet. Gyulán jelenleg az Ugron-párti Bartha Miklós a képviselő, a ki azonban sem maga nem nyilatkozott még, hogy újra fellép-e, sem a pártja, hogy fellépteti-e? Sőt kétfele szakadt a párt s az egyik rész Kossuthpárti képviselőt akar. A párt-elnök épen ma délutánra hívott össze gyűlést, melyen Kossuth Ferenc levelét K olvasni fel fogjá a párt szervezkedésére vonatkozólag, újra alakítják a pártot s a tárgysorozat utolsó pontjaként „egyéb indítványok" szerepelnek. Az egyéb indítványok alatt a jelölés értendő s ugy vagyunk értesülve, hogy a ma újra megalakuló párt ki fogja mondani a Kossuth-párthoz való csatlakozást s jelölni fogja Hentaller Lajost. A legutóbbi március 15-iki ünnepélyen is Hentaller volt a 48-as kör dísz-szónoka. A gyulai szabadelvüpárt eddig még nem nyilatkozott, de bizonyos, hogy állit jelöltet. A legutóbbi választásokon dr. Bodoky Zoltán megyei főjegyző köré sorakozott s nagy küzdelem árán tudott Bartha győzni. A győzelem legtöbb kilátasával most is Bodoky zászlója alatt vehetné fel a küzdelmet a szabadelvüpárt. Szarvas a novemberi pótválasztáson gróf Bolza Gézát küldte a parlamentbe, ki azonban határozottan kijelentette, hogy tovább nem vállalja a mandátumot. Most keres jelöltet a szabadelvüpárt. A polgárság nagyon rokonszenvez dr. Krcsmarik János főszolgabíró jelöltségével, a ki talán szintén nem idegenkednék a bizalomtól, de emlegetnek két más nevet is. Az egyik : gróf Vigyázó Ferenc, Bolza Pál sógora, a másik : báró Harkányi Antal, Csáky Albin veje. Á függetlenségi párt újra Vraskőczy Lászlóval próbál szerencsét, ki novemberben Bolzának erős ellenfele volt. Orosházán legbizonytalanabb a helyzet s legtöbb a jelölt. Már tudniillik anynyiban, hogy emlegetik őket. Gróf Zay Miklós nem lép föl újra, ez az egy bizonyos. A szabadelvüpárt nemrégiben tartott bizalmas értekezletet a jelölés dolgában, de megállapodásra nem jutott. Hónapok óta jelöltként szerepel dr. Szalay József tb főszolgabíró, de legutóbb 7hék Endre nevét emlegették erősen. Tilók azonban eddig semmiféle olyas nyilatkozatot nem tett, amelyből azt lehetne következtetni, hogy hajlandó volna elvállalni a jelöltséget. A függetlenségiek még a télen tartottak szervezkedő gj'ülést, melynek kapcsán Veres József jelöltségében állapodtak meg, bár hivatalos jelölés nem törtónt. Azóta azonban felmerült számos kombináció, Bartha Miülós is, Hentaller Lajos is, Haviár Dániel is szóba került, AZ utóbbi a legtöbb rokonszenvvel találkozott, de kérdés vájjon akar-e fellépni Orosházán ? Itt a szocialisták riadója is bele fog vegyülni a csatazajba. Ujr szerencsét próbál a szociáldemokrata párt, mely a legutóbbi választáson 164 szavazatot tudott összehozni Csakhogy azóta változtak az idők, ma már aligha lesz annyi hivük. A központi pártvezetőség egyik agilis tagja : Bokányi Dezső fog Orosházán fellépni. A Budapesti Hírlap a napokban — nyilván szocialista forrásból vett értesülés alapján — azt irta, hogy a szociáldemokrata párt Szarvason ós Gyulán is állit jelöltet, Schwarcz Miksa személyében. Hát ha Orosházán van is némi kilátásuk egy pár szavazatra, de ezt a szarvasi ós gyulai jelöltséget nem lehet komolyan venni. Különben a B. H. is megjegyzi, hogy a párt eme szereplése inkább csak manifesztáció s azt várja a vezetőség, hogy az esetleges pótválasztásoknál a szociáldemokraták fognak dönteni, mint ahogy Orosházán 1896-ban ők döntötték el a pótválasztást. Ezzel a szociáldemokrata párttal már csak azért sem rokonszenvezhet egyetlen magyar ember sem, mert nemzetközi jellege van s állandó kapcsolatban van a külföldi szocialistákkal, kiktől anyagi támogatást is nyer. A csabai nőegylet közgyűlése. — A huszonkettedik év. — Huszonkettedik évi közgyűlését tartotta vasárnap délután a csabai jótékony nőegylet. A polgári leányiskola egyik termében gyűlt össze egy csomó szép asszony, jószivüsógükről ismert hölgyek, hogy meghallgassák az elnökség jelentését, mely ezúttal is a legáldásosabb tevékenységről számolt be. Meghallgatva a jelentést, szinte látni véljük a nehéz, de szivet-lelket fölemelő nagy munkát, melyet e humánus egyesület fáradhatlanul végez, mikor istápolja a szegényeket, gyámolítja az elhagyottakat, enyhíti a nyomort s a szegény iskolás-gyei mekeket nemcsak ruhával látja el, de egész télen át meleg étellel is. Ezért hálával tartozik neki a társadalom, de a jótett öröméből is kiveheti részét, mert az ő áldozatkészsége az a forrás, mely az egyesületnek nemes céljai elérésére az eszközöket nyújtja. * Beliczey Eezsőnó elnök szívélyes üdvözlő szavai után Fejér Béla jegyző olvasta fel a tartalmas jelentést, mely az egyesületnek huszonkettedik évi működéséről számol be. Örömmel emliti fel az elnökség, hogy Varságh Béla a jegyzői tisztséget elfogadta, titkárnak pedig szerencsések voltak P á n d y Krisztina kisasszonyt megnyerni, ki minden tekintetben buzgón fáradozik az egylet érdekében, A szegény iskolások javára kisorsolt kis asztalt ő festette; gyűjtése által lehetővé tette, hogy a szegény iskolások konyháján a gyermekek kenyeret is kapjanak ós az alapszabályok által a választmányi tagok teendői közé sorolt szegények felkeresését is rendszeresen gyakorolja, a mennyire azt a község nagy kiterjedése engedi. Nagyon óhajtandó lenne azonban — mondja az elnökség — ha a választmány tagjai is, a környékükön lakó segélyre szorulta at személyesen felkeresni és helyzetükről személyesen meggyőződést szerezni szivesek lennének, mert ez által nemcsak az elnökség teendőit könnyitenék meg, de sok esetben a szegényeken is jobban segitve lenne s ezért felkéri a leendő választmány tagjait, hogy ezen, a választmányi tagsággal járó kötelezettséget szíveskedjenek ezután rendes teendőik közé felvenni. Az 1900-ik évben volt a nőegyletnek 56 alapitó, 201 rendes ós 3 pártoló, öszszesen 260 tagja. Elhalálozás folytán elvesztett az egylet egy alapitótagot: özv. Szeberónyi Gusztávnét, viszont gróf A p p o n y i Albert a szeretetházba, A pp o n y i Albert grófnő pedig a nőegylet s ifj. Kintzig Jánosné szintén a nőegyletbe alapitó tagul lépett be. A rendes tagok közül elköltözés, kilépés által hatot vesztett, uj tagok belépése által négyet nyext az egylet és igy a megelőző év létszáma szerint kettővel fogyott az egyleti tagok száma ós miután eddig is elköltözés és kilépés miatt az 1901-ik évre több tag elvesztése van bejelentve, nagyon kéri az elnökség e helyen is az egylet tagjait, hogy uj tagok szerzése által az egylet nagyon is szerény anyagi viszonyait némileg javitani szíveskedjenek. Az egylet'az elmúlt évben rendes havi segélyben részesített 28 szegényt 888 kor. összegben, 38-at pedig rendkívüli segélyben 289 korona összeggel. Ruhát, csizmát kapott 25 fiu s 30 szegény iskolás leány, kiknek felruházására 608 koronát fordi tottak. Az izr. szegényisikolásoknak 40 koronát juttattak. Az egylet összes kiadása 2435 korona 32 fillér, mig bevétele 4076 korona 61 fillér. A kézi pénztár maradványa 299 korona 12 fillér. A nőegylet alapjait képezi: A Szere tetház 13,594 korona 52 fillér, befizetett alapítványok 2730 kor., Kossuth-alap 210 kor., tartalékalap 1399 kor. 55 fill, szegényiskolás-alap 1044 kor. 25 fill., összesen 19,485 kor. 44 fill.: ezen alapok egy évi emelkedése 2319 kor. 46 fillért tett ki. AZ egylet egy kedves tagjának — ki a távolban is buzgón fárad emberbaráti céljaiért — nemes cselekedetéről hálásan tett jelentést az elnökség. Ugyanis két árva leánykát gyámoltjai közül helyezett el Budapesten Zsilinszky Mihályné, az egyiket az óvóképezdében, a másikat a Szt Vince nővérek zárdájában. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Z s i1 i n sz k y Mihálynénak s elhatározta az elnöknő indítványára, hogy az izr. szegényiskolásoknak ezúttal 50 koronát juttat. Miután az egylet a böjt alatt rendezni szokott felolvasásokat az idén nem tarthatta meg, elhatározta a közgyűlés, hogy a szegónyiskolások felsególyezósére a nyár folyamán vigalmat rendez. Elhatározták, hogy mivel az alapszabályok is ugy rendelkeznek ós az egész ügymenetre sokkal célszerűbb, ezután az évzáró közgyűlést mindig október hó folyamán fogják megtartani. Bár 23 szegényt részesít az egylet rendes havi segélyben, a közgyűlés elé ujabb 28 kérvényező járult segélyért ; a közgyűlés azonban nagy sajnálattal, tekintve az egylet szerény jövedelmét, csak egyeseknek juttathatott rendkívüli segélyt. Néhány apróbb ügy elintézése után véget ért a közgyűlés. Húsvéti semmik. Szombat este igen nagy riadalom támadt mindenütt a máskor oly jámbor tyukocskák közt. Ezt pedig az okozta, hogy az ünnepekre kiütötték őket a nyeregből a nyulak. Mert ma már mindenki tudja, hogy a piros tojás nem a csibéknek, hanem a nyusziknak az érdeme. A húsvéti ünnepek alatt a nyulak sokkal büszkébben lépkednek, mint máskor és az emberekkel egy szót sem váltanak, bár némelyek szerint máskor is igy viselkednek. Egyik házinyúl szerint Kolumbus is húsvétkor jött rá, hogyan lehet a tojást felállítani, de ezen tény magyarázásába mélyebben nem bocsátkozom. * Vasárnap nagy társaság volt együtt. Chypre, tréfle, cyclam-illat lebegett a szoba levegőjében. A sarokban egy bús poéta üldögélt, ki hosszú, nyiratlan haját hátrasimítva, szomszédja unszolására felolvasta a „Barika tragédiája" cimü versét, melyet sietek itt a nyilvánosságnak átadni : Pici fehér bari szombaton délelőtt Vigan ugrándozott a zöldelő mezőn. Örült a friss fűnek, játszi napsugárnak, Tavaszi pompában ragyogó határnak. / Olyan búsan nézte őt egy tavalyi kos, Mert a tavalyi kos, tudjuk igen okos. Ez is tudta kérem immár jó előre, Hogy a bari sorsa holnap jut dűlőre. Vasárnap délelőtt egy legénynek hátán, Összekötött lábbal el is tűnt a bárány, Délben már kirántva egy virágos tálon, Gondolkozott szegény a feltámadáson . . . Felhajtott aztán kót teát egymásután és a milyen teli tüdővel csak birta fújni a füstöt, ugy szivta a cigarettáját. — Jól van, no. Kezdjük. Füleki Tar Domokos ezredes meglehetős krudélis ember. Nem respektál az se dzsentrit, se pénzt, se főhadnagyot. De a mellett volt gondja rá, hogy olyan aranyszőke asszonyt vegyen feleségül, a ki elveszi az ember eszét. — A tiédet is, vitéz. — Hogyne, a bogarát a világnak. Hiszen érts meg fajankó : fiatal asszony ! Es micsoda kar ! Kohn Dávidnak dehogy van olyan finom tapintatu bársonya. Ha ón is tudnám a verseket ontani, mint a gimnazisták, a helyi „Hirkürt"-nek dehogy is volna szorgalmasabb munkatársa. — Óhmeghatóbb a te tisztibojtod pajti. A s;imnázistáknak a szekundái minden illúziót elrontanak, zöld verseket pedig elkövetni, legalább is szédelgésnek tartok az irodalom bár tágas mezejón. — Um. Ne dicsérd fel ilyen laikus észrevételekkel a huszár tisztet, mert amúgy sem értenétek, ha ón az urat, a huszárt adom. A kis tanya, melyet Wexel, az együgyű zsidó — pardon inkább az éles eszű zsivány bérel, már majd hogy az asszonyra ment. De e mellett micsoda térden csúszást, micsoda viharos jeleneteket miveltem, a vasgyárosok tanulhatnának tőlem, hogy kell megkérni Clairt. Az ón müveietjeim canossai kaliberű útnak válnak be, barátom. , — Es, és? — Es végre ... Az asszony hajladozott, mint a hogy Dankó muzsikálja a nótában. — „S bár ne hajlott, hajladozott volna" ? — Bár! Mert tudod, most kezdődik az eset izgatóbb része. Most kell meghalnia az ezredesnek. — Szerelemből? — En is ugy vélem. — Mert igaz, hogy régi asztmája most már a nyugdíjazásig vitte, sőt a halálig is. Mert ugy akarta, hogy végrendelkezett. Es ahogy felosztotta a vagyont, volt benne egy kis humanizmus is. — Igen-igen. Azt mondta, hogy az asszonyt ón reám hagyja, vagy hogy kíméletesen legyen mondva, azt hag'yta meg szigorúan, bizonyos apai intelemmel: fiam, légy hü gondozója ez asszonynak. Később — súgta egy rohama után, — el is viheted. Legyen a tiéd, én ugy is meghalok. Legyen a te feleséged. — Bravó ! — Dehogy. Malőr az, nem bravó. — Hogy-hogy ? — Mert nem ismered azt az asszonyt. A míg mint barátja éppen ötven ezrest költöttem reá, mibe fog kerülni, mint feleség ? Hol van az előírva, hogy én a gyerekek cipőinek kiadásait mellőzhetem. Hol van az, talán a csillagokban, hogy az aszszony egyáltalán rajtam fogja egy egész életén át feledni a szemét. — Jó, jó. Az az asszony nem demi monde. Nem szabad igy^ beszélnünk, még ha annyit ittunk is, mint most. — Ha-ha-ha ! Az ezredesnóről ? — Igen. Mert ha én szeretek yalakit, arról tiszteletlenül nem_beszélek soha, semmi körülmények között. Es te különösen sok éjszakát nem aludtál miatta . . . A főhadnagy nem szólt reá semmit csak a sarkantyújához vert egy pezsgős poharat s láttam, hogy az asszonyt szereti. Érthető, hogy az ezredes borzasztó haragra lobbant, hogy Solt Palinak nem kellett feleségül az ezredesnó. — Asszonyom ! Barátját még meg fogom előbb ölni egy párbajban. Az ur isten ehhez még ad időt, addig nem halok meg. Ilyen tisztázatlan ügygyei egy huszár ezredes nem mehet a másvilágra. És e végrendeletet széttépem . . . — Azt ne tegye. — Miért? — Mert Solt Pali változó ember, még el vehet ő engem . . . — Tehát haljak meg nyugodtan ugy-e? — Hát ne haljon meg ; az se baj. * És csakugyan nem halt meg az ezredes, bár a főhadnagy csontig vágó ti be a fején. És talán életben maradása előnyös az ezredesre nézve, mert a mint, intim a főhadnagynak megsúgta, az ezredesnó enni való s szeretetre nagyon is érdemes asszony, de előnyös az ezredes életben maradása Solt Palira nézve is, mert habár a testamentum széjjel is tépetett s ha az öröklési jog vissza is szállott az ezredesre, az még nem olyan egetverő baj, mert a főhadnagy most újra házibarát. Es a bolond, jó fiu, ezzel beéri . . . Persze. A tiszt urak között sok a tehetséges, eszes ember. Három göröngy. — Te Pista, szólt oda édes anyja tizenkét éves fiának, kimohetnél a mezőre a Garamon tul, neked gyors lábad van; krumplit kapálnak ott a cselédek. Mond meg a kisebbiknek, hogy jöjjön haza rögtön, szükségem van rá. Siessetek! Nem igen kellett neki kétszer mondani, maga volt a szolgálatkészség. Nem akadt nálánál vállalkozóbb gyerek az egész utcában s kapva-kapott az alkalmon, ha valamit véghez vihetett, a mit másra nem mertek rábízni, a mitől más vonakodott. Fogta a kalapját, zsebregyürt egy karéj kenyeret s búcsúszó nélkül ment ki a szobából. A kapuban játszott négy éves öccse, a kis Jóska, a lapdája éppen nagyot ugrott s bátyja elkapta az orra clői. — Add ide a lapdámat, rimánkodott, tudod-e, a másikat is te vesztetted el és még sem adtál érte semmit. — Ne félj, válaszolta, miközben kapóra odadobta neki, hozok most neked békakanalat a Garamról, a mennyi csak kell, úgyis arra megyek. — De jó lesz, de jó lesz, kiáltotta nagy örömmel kis öccse és karjába kapaszkodott, hogy egy darabig elkisérja, de sokat hozz ám ! Útközben azon jártatta eszét Pista, hol is látott ő a folyó partján nagyobb mennyiségű kagylót. Eszébe jutott, hogy ott, a hol fürödni szokott, mikor a parton elterülő káposztás-kertekbe kiséri ki édes anyját. Forrón is sütött a nap; gondolta magában, arra megy, teleszedi zsebeit kisebb nagyobb békakanállal, akkor legalább egy hétig a .Jóska nem veti sze • more lapdáját, fölül rá meg is fürödhetik, aztán átgázol a folyón, nehogy a hidig visszakelljen fordulnia, mert az biz egy kissé távol esik. Egy percig ugyan a fölött tanakodott, hogy a túlsó part magas s a viz ott mély, — de hisz látott már embert átlábolni rajta, ha másnak sikerült, neki sem lesz lehetetlen. A mint végigsiklott pillantása a busa káposztafejeken s imitt-amott sárgarépa csa'ogatta magához, melynek finoman osztott levólzeten szellő suhant át, hogy elébe kerüljön, — a mint a kertek szélén ] szálas fűzek bólogattak feléje komolyan s szeretett voltia fűzvesszőt, sipot metszeni bokros tövükhöz ellátogatni —, ! pajtásaira gondolt és sajnálta, hogy egykettőt nem hivott magával, pedig végig ment a Szarka-utcán, csak be kellett I volna szólnia Szabóókhoz, Kovácsókhoz, kik mindig szívesen elmentek csatangolni a határban, többedmagával a fürdő is jobban esnék. A némaság, mely körülvette, szinte aggasztóvá tette lassanként, egy árva lelket sem látott, bár merre tekintett. Megörült, mikor meghallotta a folyam zúgását, siettette lépteit, szanaszét kalandozó gondolatai egy irányban terelődtek ; abban reménykedett, hogy a folyó meneteles kövicspadján, a fűbozót szegélyezte fürdőhelyen lesz mégis valaki..