Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-04 / 27. szám

XXVIII évfolyam. B.-Csaba 1901. Csütörtök, április hó 4-én 27. szám. BEKESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számit ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Szülők és nevelők. Az iskola a gyermekek uj meg uj tehetsegeit, . erényeit és hibáit nyitja meg. A gyermeki jellemnek oly szinei és alakulásai nyilvánulnak meg az iskolában, a milyeneket a gyermekét még oly gondosan megfigyelő szülő sem észlelhet. Ezt tudva, csak öröm mel üdvözölhetjük azt az eszmét, melyet a Kármán Mór eszméi szerint megalkotott budapesti mintagimnáziumban már meg is valósítottak, jóllehet csak próbaképen hogy t i. a szülők és a tanárok bizonyos időközönkint összeülnek tanácskozni a fölött, hogy mi módon irányittassék a gyermekek nevelése. Mi a nevelés célja? Ez a cél; a gyermek jó tehetségeinek kifejlesztése s hibáinak kiküszöbölése. Ezentúl minden neveléstudomány tulajdonkép a módszer kérdése. Nálunk oly édes-keveset törődik a társadalom épp ezzel a módszerrel. A társadalom közönye nem is marad következmények nélkül. A nevelésügy nálunk alaposan elhanyagolt terrénum. Nem mintha a meglevő intézmények hanyagoltatnának el, hanem mivel az uj eszmék és uj intézmények nem jutnak szóhoz nevelésügyünkben. Ha egyes lelkes emberek nem volnának, a kik ily tj eszméket ós intézményeket szinte rá nem tukmálnának a társadalomra ennek közönye dacára, akkor e téren egyenest az elmaradott országokhoz kellene bennünket sorozni 1 Hogy félre ne értessünk: nem az iskolák hiánya miatt panaszkodunk ezúttal. Mert hisz az iskolák száma tekintetében elérjük az európai nivót. Hanem azt hányjuk fel, hogy az a rendszer, melylyel iskoláinkban tanítanak s melylyel a szülők és nevelők a gyermekek nevelésének ügyét intézik, elavult, idejét mult. Elavult pedig főként azért, mert nincs tekintettel a gyermekek egyéniségére. Az iskola semmikép sem. Az iskolázó gyermekkel, mint tömeggel bánik el tanítási rendszerünk. A nevelő szinte 'egyébre sem való, minthogy elmondja a tananyagot, földaja leckét s viszont kifaggassa a tanulóból, hogy mit tanult. No meg, hogy osztályozzon. Ezt a rendszert azonban már rég sutba dobták ott, a hol a nevelés komoly problémáival foglalkoznak: ott már rég kitűzték még az iskolák részére is azt a jelszót, !iogy a nevelésben egyéníteni kell. Minden egyes gyermek külön egyéni alapjához képest kell a gyermeket nevelni, minden egyes gyermek más nevelési módszert, más nevelési eszközöket kiván meg. Megengedjük, hogy a neveléstudománynak ezt a problémáját megoldani felette nehéz, kivált az iskolában, a hol tömegesen vannak együtt a gyer mekek, ahol ideje a nevelőnek nincsen arra, hogy órákat szenteljen egyegy gyermek nevelésének. De abból, hogy ez a probléma felette nehéz, még nem következik az, hogy megoldásáról le kell mondani, hanem az, hogy többet s mélyebben kell foglalkozni e problémával. A felvetendő eszmék közül lehet válogatni, kísérletet lehet egyikkel-másikkal tenni. Ezt az elvet követik mosta budapesti mintagimnáziumban, a hol

s a tanárok ós szülők közös tanácskozásait rendezték be. Min is alapszik e közös tanácskozások intézménye? Hogy a tanár nevelhesse a gyermekeket, ahhoz első sorban arra van szüksége, hogy teljesen ismerje a gyermeket. Erre a megismerésre az iskolában, a gyermekek tömege közepett, kevés alkalma nyílik a nevelőnek; de meg vannak a gyermeknek oly tulajdonságai is, melyek az iskolában nem is nyilvánulnak meg ós mégis alaptu lajdonságot képeznek, mellyel a gyermek nevelőjének számolni kell. Viszont a házi nevelésre a szülő számára épp ily áldásosak lehetnek e konferenciák. A szülő első sorban is megismeri, hogy ez idő szerint mily irányban intézi az iskola a gyermek nevelését. Maga is irányítást és eszméket nyer az iskolai nevelőtől s otthon a nevelést ez irányeszméknek megfelelőleg intézheti. Értesülhet a nevelőtől a gyermek oly tulajdonságairól, melyeket eladdig nem ismert, mert csak az iskolában nyilvánulhattak. Mindenfelül azt a szempontot sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ily tanácskozások a szülőknek is találkozója. A szülők egymástól is tanulhatnak, egymás tapasztalatán kölcsönösen épülhetnek, egymás nézeteit megvitathatják. Minden előnyökkel szemben még egyetlenegy motívumot sem hallottunk e közös konferenciák ellen; nem is hisszük, hogy ily motívumot egyáltalán fel lehetne hozni. Hogy a gya< korlat nem terem-e majd ily motivu mokat, azt a közel jövő fogja megmutatni. Az azonban kétségtelen, hogy a közös tanácskozások intézménye utmutatás az egyénítő nevelésre Már csak azért is érdemes, hogy külön megemlékezzünk erről az intézmény ről, mert bizunk benne, hogy ezt az első lépést ujabbak fogják követni s egész nevelési rendszerünk haladni fog a modern nevelés ideálja, az egyénítő nevelés felé. a

r Csatornázás és vizi utak. — Stettintől Fiúméig. — Világszerte mindenfelé nekibuzdulnak a nemzetek, hogy fölhasználják a néhány héttel ezelőtt megindult kedvező pénzáramlatot a gazdasági fejlődések erősítésére. Ugy vagyunk vele, mint a politikai szabadsággal ; a mint egy helyen megindul az áramlat, menten megteszi körútját az egész világon, mintha a szél hordozná sebes szárnyán. A nagyszabású termelés, a nagyszabású értékesítés és az ezzel járó nagyszabású közlekedés ideája adta meg most a lökést. A vasút- ós csatornaépítés jelszavahangzik mindenfelé. Németország ós Ausztria mellé most Franciaország is sorakozik, A Francia kormány közmunkaminisztere a minisztertanács meghatalmazásából egy nagy tervet terjesztett a francia képviselőház elé, mely azt kedvezően fogadta. A program — csatornák építése ós a kikötők bővítése — közel egy éve készül. A munkák tizenhat évre terjednek és összesen 610 millió frankba fognak kerülni. Ezért a pénzért uj csatornákat építenek, régieket javítanak és bővítik a tengeri kikötőket. Ausztria-Magyarországon is nagyszerű tervek készülnek. Nem kisebb dologról van szó, mint a Keleti- ós Északi-tengernek csatorna által való összekötése az Adriával, Stettin és Fiume torkoló állomásokkal. A terv óriási, hisz 2200 kilométer hosszú viziutról van szó, de sem teknikai kivihetősógéről, sem költségeiről nem informált a félhivatalos. Teknikai nehézségek manapság nincsenek, a kérdés csak az, hogy az esetleges haszon arányban áll-e a befektetett tőkével ? Hozzáértők számítása szerint a csatornának csak ott van jogosultsága, a hol nincsenek területi nehézségek, vagyis a síkon, mint tesszük, a tervezett csatorna a Duna és a Tisza kőzött. Egy kiváló mérnök kiszámította, hogy az Ausztriában tervezett Duna-Odera csatomán a tervezőknél száz százalókkal nagyobb torgalmat véve alapul, a szállítás tonnakilométerenként 307 német fillérbe fog kerülni, mig az éppen nem olcsó Ferdinánd északi vasúton csak 2-8 fillérbe. E mellett számításba keli venni, hogy a vasúti forgalmat 2—3 nap alatt, a viziforgalmat csak 25 nap alatt A démon. Irta: Bársony István. A kezdődő éj csöndjében egy lövés osztotta fel nyugalmukból a Vasváriutca tizenhatodik számú ház lakóit. Földszintes, egyszerű külvárosi ház volt az s mindössze vagy három lakófól telepedett meg benne, AZ első szám alatt történt a lövés, éppen a mikor a házmester kaput nyitott Kaszásnak, a telekkönyvi írnoknak, aki hátul lakott az udvarban, s mindig kapatosan került elő. Az „egyes" felé siettek mindaketten. Onnan sikoltozva rohant ki egy rémült nőszemély. — Segítség, segítség! — kiáltotta — a gazdám ! . . . Bent a lakásban egy vergődő ember feküdt a földön, véresen. Senki sem volt mellette, A szakácsné a házmester láttára nekibátorodott s lelkendezve mondta : Jöjjenek az istenért, segítsenek, a nagyságos ur meglőtte magát! Jöttek a többi lakók is és iszonyattal nézték, hogy vonaglik a haldokló ember, hozzányúlni nem mertek, csak vízért kiabáltak, meg orvosért. — Megyek . . . megyek és értesítem Balázsfay orvos urat, lihegte a szakácsné magánkívül. Az öngyilkos erre a szóra minden erejét összeszedte és felkönyökölt. Iszonyú volt nézni az arczát. Mintha mondani akart volna valamit. Az erőlködés kinja tehette, hogy a nagy eltorzulás, ami elváltoztatta, szörnyű mosolygáshoz hasonlított. Egy halálra vált ember, a ki a pokol kínjai közt nevet. Milyen lehet az ? ! Valaki rendőrt hozott. A házmester megmagyarázta neki, mi történt. Gál Béla nagyságos ur kivégezte magát; éppen most lehelhette ki a lelkét. Még az előbb hörgött. — Semmihez se merjenek itt nyúlni — parancsolta a rendőr, fontoskodva. Házmester, maga felelős mindenért. Azzal elment, hogy az esetről jelentést tegyen. A szakácsné ugy jött vissza, mint az őrült. — Végünk van, borzasztó! üvöltözte. Balázsfay doktor urat most viszik a mentők. Megölték, meggyilkolták; százezer ember van a kapu előtt!! Gál Béla, meg doktor Balázsfay Kálmán, a két jó barát, aki egymás nélkül élni sem tudott, egyesült még a halálban is. Akik ösmertók őket, azt mondták : ugy sem élték volna tul egymást Aztán törte tovább a fejét mindenki a borzalmas eseten. Balázsfayt csakugyan megölték. Ugy szúrták le erős vadászkóssel, amelynek mind a két éle fogott Még gyanítani sem tudták, ki a tettes. Ugyanakkor, talán abban az órában lőtte meg magát Gál Béla, s a szakácsné, akit a rendőrség kivallatott, egy betűnyi felvilágosítást sem tudott adni. Ö bizony aludt, mint rendesen Az urnák volt kulcsa a lakáshoz, máskor is ugy jött meg, hogy arról nem lehetett tudni. De a nagy pukkanásra muszáj volt felriadni minden eszmélő embernek. Már akkor ott feküdt vérében a szegény. Bizonyosan a nagyságos asszony miatt tatte. Mert hogy a nagyságos asszony egy nappal előbb elment. Ugy ment el, — egészen. De még tán reménykedett egy kicsit a szegény nagyságos ur. Balázsfay doktor ur vigasztalta, az tartotta benne az életet, a lelket. Pedig bizony neki magának is elkelt volna egy kis vigasztalás. Mert nagyon oda lett mostanában. Amilyen erős, egészséges volt ezelőtt, ugy leromlott alig egy-két rövid hónap alatt. De bzért mindennapos volt itt a használ. O volt a házi orvos. Nagyon jó barátja volt a nagyságos urnák, isten nyugosztalja . . . Igy beszólt a szakácsné s többet préssel sem lehetet volna belőle kisajtolni. A rendőrség hiába kutatott, nem talált nyofnravezető adatot. Gál Bóla öngyilkossághoz szó sem férhetett. De egy sornyi irás sem maradt a boldogtalan után, ami a homályba derengést hozhatott volna. Különben az ő végzetes tettét még lehetett valahogy magyarázni. Elhagyta a felesége. Nagyon szerethette az asszonyt, ez volt a sok közt az utolsó csapás, amit már nem birt el. Mert a csapásból kijutott neki bőven. Ritkán üldöz a sors valakit olyan szívósan, mint eat a nyomorult óletü embert. Pe'dig milyen gyönyörűen kezdte az életét ! Volt háza, földje, keresett ügyvédi irodája. Elvett egy gyönyörű fiatal teremtést, akit imádott s aki már házasságuk első óvóben egy édes kis angyalkával ajándékozta meg. Éltek, mint hal a vizben, s hogy semmi se hiányozzon a földi jóból, ott volt mellettök folyvást az önzetlen barát, is a tudós doktor személyében, aki maga volt a bölcseség, az áldozatkészség, a hűség. Ez a barátság régi keletű vplt, még a két férfi legény korából való. Csak egyszer, rövid időre volt ugy, mintha meglazult volna. A Gál Bóla vőlegénysóge idejében. Gál akkor a világon semmi egyébbel sem törődött, csak a maga nagy boldogságával. De az esküvő után, amint szép kis felesége ez első náthát kapta, mégis csak Balázsfay jutott eszébe, az egyetlen doktor, akire földi üdvösségót bízni merte. Attól fogva megint egyek volta, mindaddig, amig a végletes, komor nap, mindkettőjük pusztulásának a napja, be nem következett A mint a nyomozás nagyon fogyatékosan kiderítette, Balázsfay ama sötét órában egyedül volt otthon legénylakásán. Két cselédjét a színházba küldte, ami nem volt nagy ritkaság. Csak az tűnhetett fel némileg, hogy egynek magában, sohasem kedvezett igy, mintha azt akarta volna biztosítani, hogy senki se háborgassa, ha ilyenkor egyedül maradt otthon. Egyedül ? . . . Éppen ez nem volt olyati fölöttébb bizonyos. De ugyan ki törődött volna azzal, hogy mi kedvtelése van egy javakorabeli magányos embernek. Gál Béla meg volt győződve róla, hogy Kalmusnak van „valakije." Bizalmasan el is árulta gyanúját az asszonykának, 'de Balázsfay előtt sohasem beszélt róla. Az ilyesmi még a legjobb, legmeghitebb barátok előtt is nebántsvirág. A Ferencz József keserűvíz világszerte ismert jó hírnevét kitűnő minőségének köszönheti, minek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb helyeken is, most már található és árusítva lesz. A FerenczJózsefkeserüVizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elegendő.