Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-04 / 27. szám

lehet lebonyolítani, arról nem is szólva, hogy a téli hónapokban a vizén szállítani egyáltalán lehetetlen. Még kedvezőtlenebb a számítás a Duna-Moldva-Elba csatornánál, a hol a tonnakilométer 12 német fillérbe kerülne, mig a vasúti szállítás csak 15 fillérbe. íme, a tervezett osztrák csatornák képe gyakorlati megvilágításban. A stettin-fiumei csatornával tehát nem kell oly nagyon sietni. Az egyik részét Budapesttől Fiúméig Türr István, ugy is már husz óv előtt tervezte eredmény nélkül. Yan nekünk ennél sürgősebb dolgunk. A Duna-Tisza csatorna, a Körösök hajózhatóvá tétele, a székely vasutak, egy sereg más vasút, a budapesti kereskedelmi kikötő építése már halaszthatatlan és mórhetetlen gazdasági hasznot hajtó. Ezekkel a kérdésekkel kell komolyan foglalkozni és nem sajnálni tőlük a pénzt. A pénzt beszerezni, igaz, ma nem könnyű dolog. Magunknak nincs annyi heverő tőkónk, bár a budapesti kölcsön ügye megmutatta, hogy szükség esetén egy kevés itthon is kerül, a világpiacon pedig nagyon sok felé veszik igénybe a hitelt az államok és társaságok egyaránt. A csabai ipartestület közgyűlése, — Beszámoló és tisztújitás. — Vasárnap délután, a városháza nagytermében az iparosság élénk érdeklődése mellett folyt le a csabai ipartestület, rendes évi közgyűlése. Örömmel tapasztaljuk iparosságunk körében a szép egyetértést és munkakedvet. Rég elmultak azok az idők, mikor a közgyűléseken hangos volt a terem a szenvedélyes vitatkozástól ós szemrehányásoktól. Ma már ennek nyoma sincs. Simán, tapintatosan foly a tárgyalás, a netaláni észrevólelek teljes megelégedésre nyernek elintézést, kilenc óv óta az elnökség s általában a vezetőség iránt annyira megszilárdult a bizalom s minden alkalommal oly őszintén nyilatkozik meg az elismerés, hogy ez — bátran mondhatjuk — szinte páratlanul áll az ipartestületek életében. A vasárnapi közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Rosenthal Ignác ipartestületi elnök üdvözölve a megjelenteket s dr. Sailer Vilmos iparhatósági biztost, tudomásul vette a közgyűlés az évi jelentést, melyben az elöljáróság a mult óv ténykedéséről számolt be részletesen s melyből kiemeljük, hogy a gyulai vásári cédulapénz szedéssel követett visszeélést az ipartestület kérelmére a kereskedelmi miniszter megszüntette, a tisztességtelen verseny megszüntetése érdekében inditott mozgalomra nézve a kereskedelmi minisztérium felhivására az aradi kereskedelmi ós iparkamara álláspontjára helyezkedve, szintén felterjesztett véleményt. A hazai ipartestületek közp. bizottsága két ülést tartott. A második ezek közül a betegsególyezési reform tervezettel foglalkozott, a melyen Áchim János jegyző javaslata fogadtatván el, ugyan ő bízatott meg a minisztériumhoz e tárgyban intézett felterjesztés megszerkesztésével. Az ' iparhatósági megbizottak intézménye reformjára nézve a kereskedelmi minisztérium kérelmére véleményét felterjesztette, A régen vajúdó iparosok nyugdij ügye is a mult évben, illetve a folyó év elején nyert életet. A mennyiben az 19 0. szept. 8-án Aradon tartott alakuló igazgatósági ülésen mondatott ki a végleges megalakitás és megkezdődtek az aláírások, fájdalom elég csekély eredmónynyel; B.-Csabán ÍO taggal. Uj évtől kezdődő, szintén nem nagy buzgalommal folyó befizetésekkel. A.z ügy nagyobb pártolást érdemelne. Mert ennél soha iparos saját érdekében való ügyet nem. karolt fel, mint saját agg korában való tisztességes megélhetésének biztosítását. S soha áldásosabb ügy felkarolására nem kérhetnénk újból is iparos társainkat. Szintén a mult évben alakult meg a Magyar alföldi kéményseprők ipartársulata B.-Csaba szókhelylyel, az ipartestület erkölcsi támogatásával. Az orsz. betegápolási alaphoz a 8%-os pótadó alól az iparosoknak felmentése iránt a kereskedelmi miniszterhez az ipartestület által intézett felterjesztését tiz vidéki ipartestület pártolta. Jeléül annak, hogy a felterjesztés helyes indokból indult ki, a midőn méltánytalannak mondja az iparosok kétszeri megadóztatását ugyanazon célra, a mennyiben az iparosok alkalmazottjainak betegség esetén való biztosításához már úgyis hozzájárulnak. S a felpanaszolt adónem ezeket másodszor sújtja ugyan olyan adóval, a minőt azon munkaadók fizetnek, a kiknek munkásai a betegsegélypónztár kötelékébe nem tartoznak. Felemlíti móg a jelentés, hogy a megszaporodott tagdíjhátralék vógrehajtás utjáni behajtása, három óv szorgalmazásra most tétetett végre folyamatba, nem valami nagy eredmónynyel. Az évi jelentést felolvasottnak tekintette a közgyűlés s tudomásul vette. Az előterjesztett zárszámadás szerint az ipartestület bevétele 4471 kor. 11 fillér, volt, mig kiadása 4311 kor. 02 fillér, igy a maradvány 160 kor. 09 fillér. E kiadásból elaggott, elszegényedett iparosok segélyezésére 502 korona, hitelszövetkezeti üzletrészekre pedig 686 korona 40 fillér fordíttatott. Az ipartestület összes vagyona 9297 korona 56 fillér, sajnos azonban, hogy ezen összegben 3267 koroüa 20 fillér tagdíjhátrálék is bennfoglaltatik. Rosenthal elnök említette itt fel, hogy ez óv folyamán a nagy hátralékból 1420 korona már befolyt; azonban, tekintve az iparosok mostoha helyzetét, az elnökség a végrehajtás szigorúságát a legvégső határig enyhíteni igyekszik. N á d a i József a hátralék lefizetésére 3—6 hónapi időhaladókot kór adni, mig Staszenka János azt óhajtotta, hogy a 60 éven felüli, segódnélkül dolgozó iparosok a tagdijjárulék fizetése alól mentessenek fel. Rosenthal Ignác, fejtette ki, a közgyűlés élénk helyeslése mellett, hogy egyforma jogok mellett, kivételt tenni nem lehet. Tetemes tagdíjat- enged el az ipartestület, de ezen felül még segélyezi is az arra érdemeseket. A költség előirányzat 6307 kor. remélhető bevétellel ós 4185 korona kiadással, igy 2121 korona maradványnyal elfogadtatott ; az elnök indítványára az előirányzott 500 korona segélyezési tételt a közgyűlés 600 koronára emelte fel. Scheibel Mihály indítványát, hogy az alkalmazást kereső segédeknek, kik munkakönyvüket az ipartestületi szálon hagyják, igazoló-blankettát állítsanak ki, a közgyűlés az elöljárósághoz utasította Ezzel a közgyűlés a tisztujitáshoz ért. Az elnök megköszönve a kilenc éven át iránta tanúsított bizalmat, elhagyta helyét, hogy a választást az iparhatósági biztos vezesse Hosszan tartó ós lelkes éljenzóssel újra Rosenthal Ignác választatott elnökül. Egyhangúlag töltettek be a többi állások is. Alelnök lett: Zvaratkó Pál, jegyző : Achim János, számvizsgálók : Wagner József, ifj Horváth Mihály, SajbenPál, ügyész : dr. Ursziny János. Elöljárósági tagok: Szihelszky József, Zlehovsky György, Csjernyik János, Nyemecz Károly Horváth Mátyás, Michnai Gusztáv, Mayerhoffer István, Keller Mátyás, Timkó János, Valent Sámuel, Áchim László, Hugyecz János, Rovó Vince, Porjesz Miksa, Kován Endre, Bugyinszky János, Kertész János, Gál István, Wilhelm Mihály, Turcsan Pál. Ezzel a közgyűlés befejezést nyert. A „Bökésttiegyei Közlöny" iá riratai. A bú. ok harca. BuJ pest, április 4. (Saját tudósít, táv.) I L o n d o n i táviratok szerint a harctérről azt jelentik, hogy kemény harc van kilátásban az angolok ós burok között, kik az utóbbi napokban erősen összevonták szerteszét portyázó csapataikat. A burok NewOastle közelében a levegőbe röpítettek egy vonatot. Fokvárosból jelentik: Fokvárosban és környékén az utóbbi három nap alatt nyolcszáz kaffer halt meg pestisben. Nagy az izgalom s a forrongás a hatóság ellen, mely semmit se tesz a járvány meggátlására. A szerb trónörökös. Budapest, április 3. (Saj. tud. távirata). Belgrádból sürgönyzik, hogy a szerb királyi pár legközelebb Semendriába megy s ott várja be a trónörökös megszületését. Ezúttal hivatalos forrásból jön a jelentés. A Nagyhét és népszokások. Valamennyi keresztény nép körében számos hiedelem fűződik a nagyhéthez, de kevés nép tudatában van még meg ezen hiedelemnek alapgondolata, hogy tudniillik e héten a szellemek szabadon járnak-kelnek s csak a nagyszombati harangozáskor térnek vissza a túlvilágra. Szláv néphiedelem szerint e héten minden sir üres, mert a holtak felkelnek és nagyszombat estéig az élők közt láthatatlanul járnak-kelnek ; sőt a litvánok a nagyhetet éppenséggel „a kisértetek nagy idejé"-nek (velu velikos) nevezik. A nagyhétre vonatkozó magyar nép hiedelemben is megtaláljuk ezen alapgondolatot. E héten nem szabad sem varrni, sem mosni, mert baj éri az illetőt, hamar meghal. Tisztogatni nem szabad, mert különben sok bolha lesz a házban. Általában nem szabad oly munkát végezni, mely az emberek közt járó-kelő szellemeket zavarná, mert ezek boszut állanak a háztájon. A nagyhét egyes napjaihoz külön-külön hiedelmek fűződnek. A székely azt tartja, hogy ha nagyszerdán tűz üt ki valahol, azt a gonosz lelkek gyújtották meg, mert e napon szabad nekik egész hatalmukat kifejteni. Ha égi háború van e napon, az egész év terméketlen lesz. Sok helyt a legény nagyszerdán egy denevért fog, azt egy uj csuporba zárja s a földbe beássa. Nagyszombaton feltámadáskor való harangozáskor kiássa a fazekat s összetöri. Ha ebből egy cserépdarabot egy leánynak a szoknyájára dob az szerelmes lesz belé. Nagycsütörtökön, vagy amint néhol nevezik „zöldcsütörtökön", valami zöldséget kell enni, akkor az ember egész éven át egézséges marad. Sok helyt e napon a marhának is zöld galyat adnak enni, hogy betegség ne érje. E naptól kezdve egész húsvétig nem jó a lovat takarítani, mert egész éven át sovány lesz. Sok helyt e napon összegyűlnek a leányok s annyi zsiros galuskát készítenek, a hányan vannak. Egy macskát kiéheztetnek, s nagyszombaton a galuskára bocsájtják. A kiét először elkapja a macska, az férjhez megyen abban az évben. Nagycsütörtök és nagypéntek a kinc=ásók nagy napjai. A kincseket őrző szellemek e napokon elhagyják kincseiket, a rejtett bejáratok megnyílnak és az ember megrakodhatik kincscsel. Aki nagycsütörtök hajnalán kimegy a temetőbe s ott valamelyik sírra leülve, egész estig egy tükörbe néz, abban egy lángot fog megpillantani. Az évben aztán biztosan valami rejtett kincsre fog bukkani. Aki kincset akar találni, nagypénteken ne vegyen tiszta inget magára. Ha nagypénteken éjjel a boszorkány lószőrt szegez az istálló gerendájába, a fejős állat megromlik. Hogy általában a marhát ne ronthassa meg a boszorkány, sok helyt nagypénteki harangozáskor vagy kerepeléskor egy nagy szeget vernek jól a padlóba. Csak az ronthatja meg a tehenet, aki ezt a szeget a fogával kihúzza. Néhol nagypénteken este a család minden tagja fokhagymát rág, hogy a boszorkányokat távol tartsák maguktól. E nap éjféltáján a halottak is okvetlenül haza látogatnak néhány percre s szétnéznek hogy a háztájban minden rendben van-e? Azért is ez éjjelre minden szerszámot a maga helyére kell tenni, a marhát pedig jól megetetni. Sok helyt e napon megtisztítják a marha száját s a szemén való szárazságot levágják. Aki nagypénteken utazik, szerencsétlenül jár; aki e napon haját, körmét levágja, beteg lesz. Néhol azt tartják, hogy aki e napon fésülködik, megkopaszodik, néhol pedig a leány nagypénteki harangozáskor vagy kerepeléskor fűzfa alatt fésülködik, hogy haja hosszú legyen. Sok helyt épp e napon nyíratják a férfiak hajukat, hogy egész évben ne fájjon fejők. Sok helyt azt tartják, hogy egész évben erős és egészséges lesz az az ember, aki e napon napfelkelte előtt folyóvízben megfürdik. Ez időben merített víz jó szemorvosság. Aki nagypénteken szalonnát eszik, nem lesz 30 éves. A gyilkosságot a hazatérő cselédek tudták meg először; lármát csaptak, de ugyanugy voltak, mint a Gál szakácsnója, vagy móg ugy sem, mert amannál is kevesebb felvilágosítást tudtak adni. Áldott jó lélek volt a nagyságos doktor ur, ki lehetett volna a haragosa? ínég legvalószínűbb volt, hogy tán ki akarták rabolni, mert a környékbeliek előtt nem volt titok, hogy módos ember. Egyszer a főnyereményt is megütötte. De észrevehető módon nem hiányzott pénz, sem más érték. A doktor Wertheimjába talált vagyon csekély eltéréssel egyezett annak a jegyzeknaplónak az adataival, amelybe a szomorú nap előtt alig egy pár héttel irt be Balázsfay mindent, hogy mije van. Végrendelet nem volt, tehát az esetleges örököst sem lehetett gyanúsítani ; hisz rokon hiányában fiskusra száll minden. A rendőrség fej nélkül állott, mert a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott belekapaszkodni valami kiindulási pontba. Keresték az asszonyt, de mintha a föld nyelte volna el. Talán öngyilkos lett ő is. A Dunába ugrott tán s most a halak játszadoznak sötét fürteivel. Egy hót múlva,,,amikor a két jóbarát már régen a föld alatt volt, D. falu határában a csősz egy zavaros viselkedésű nőt fogott el, aki egy elhagyott présházban húzta meg magát. A jegyző táviratozott Budapestre a rendőrségnek : „Megvan Gálné, az öngyilkos Gál Béla felesége, akit a hírlapok közlése szerint annyira keresnek." Huszonnégy óra múlva már a inegfigyelő osztályban volt a szerencsétlen aszszony. Nagy rettentőséget kellett átélnie, mert szinte megnémult. Halálos rettegés uralkodott rajta folytonosan. Sokáig tartott, amig gondosabb ápolással annyira vitték vele, hogy visszatért lassan az öntudata. Akkor elmondott mindent, kérdezés nélkül is, amit tudott. Szakgatott, ingadozó vallomását nem lehetne abból jól megérteni, ahogy szavankint, rövid mondatonkint kivették belőle. De egy kis képzelő erővel az egész hátborzongató történetet ugy állithatjuk magunk elé, ahogy lefolyt. Azon a rettenetes napon, este kilenc óra tájban vad dühvel nyitott be Gál Béla a Balázsfay Kálmán lakására. Kővé meredt a küszöbön s fejéhez kapott. Hörögve támaszkodott a falhoz. Elsötétült a szeme, s tapogatózni kezdett, mint aki hirtelen megvakult. Ott volt előtte a barátja, a doktor, s éppen eleresztette a szökevény asszonyt, aki sápadtan és zavartan bontakozott ki a karjából s a szoba sarkába menekült vórbenforgó szemű férje elől. — Nyomorultak, — sziszegte Gál, ingadozva, mint a részeg. Ment volna feléjök, de annyira remegett, hogy lépni sem tudott. — Ne erőlködjél, — szólott az orvos hidegen, különös, megrendítő nyugalommal". Szed össze minden erődet ós hallgass meg, ugy sem tehetsz jobbat. Nem hiába voltam orvosod tiz esztendőn át; minden idegedet jól ösmerem ós tudom, hogy legalább is tiz percig nem vagy ember, annyira hat rád a nagy felindulás. E pillanatban tehetetlenebb vagy a gyermeknél. Gál lihegve, láthatatlan segítséget keresve a tekintetével, állott; erőtlenül dőlt nelji a falnak. Balázsfay is fakó volt, de annak más oka lehetett, nem a felindulás. Hogy mi, azt megmonta ö maga. Hangja hideg ós tompa volt, mintha a sir fenekéről kongana fel. — Nagyon beteg vagyok, — kezdte, — és ennek köszönheted, hogy végét szakítom ma a rettentő játóknak, amit veled több mint tiz év óta játszom. Ha erőm volna hozzá, még husz esztendeig folytatnám, amit elkezdtem veled, hogy oltogassam emésztő, soha ki nem alvó bosszúvágyamat, amivel folyvást táplálom gyűlöletemet. Mert gyűlöllek, Gál Béla, és a pokol kínjait készítettem elő számodra naprólnapra ; más célja ekivül nem is volt életemnek. Tudni akarod, miért ? Most már elmondhatom. -Most, amikor gyógyíthatatlanul beteg vagyok s legfeljebb néhány hét kérdése, hogy tehetetlen bábként essem ágyba, ahonnan többé fel nem kelek : nem várhatok tovább. Erőm végső maradványával lesújtok rád ós kinyitom szemedetNapok multán már talán nem bírnám s akkor elveszne számomra annak a gyönyöre, hogy tőlem tudj meg mindent. Gál tágra meresztett szemmel bámult a doktor kísértetiesen halvány vonásaira. Mintha hipnózis béuitotta volna meg, ugy hallgatott. — Nem barátod voltam ón, hallod-e — folytatta a doktor, — hanem számító hóhérod. Elvetted tőlem azt a leányt, akit emésztő gyötrelmek között láttam hozzád simulni, mert nagyon szerettem. Megöltél örökre s amikor meggyőződtem róla, hogy leiki életemnek vége : bősz fogadást tettem az ördögnek, hogy végig kínozlak az egész életen, ahogy a te boldog szerelmed is kinzott engem. Amikor hivtál, — megjelentem. S attól fogva a ti szerelmetek látásából ólt ós nőtt a gyűlöletem óráról órára. Minden csókod, minden ölelésed, amit előttem váltottál a feleségeddel, csak élesebbre köszörülte bosszúm fegyvereit. ijinlékszel-e, mikor sorsjegyeket vettünk ? A jegyzékben ott volt a 8700 sz. is. Az nyerte meg a főnyereményt. En a kót nullát egy-egy vonással kilenczesre hamisítottam meg a jegyzékünkben. Te megbíztál bennem ós sohasem kerested, hogy miféle sorsjegygyei nyertem én egy vagyont. Ebből juttattam én a te kezedhez uzsora pénzeket, mikor már bajban vo' ál. Minden próbálkozásod bukását titokban ón okoztam, amig csak tönkre nem jutottál. Azt akartam, hogy koldussá légy s az ón irgalmamra szorulj. Minden hízelgő szó, a mivel a feleséged neked kedveskedett, sr lyosbitotta az én ítéletemet. Atkozt benneteket magányos otthonomban s ő± ként száguldtain le s fél reggelig, amik este megláttam a szemetekből, hogy meny nyíre szeretnétek már magatokra lenni. Eleinte csak a halálodra vágytam, de mit értem volna vele ? Nőd egész életén át gyászolt volna Aztán Mefisztóvá valtam s kivártam minden alkalmat, amikor lassú tűzön sütögethettelek. Beteg gyermeked megaalt, mert ón nem igyekeztem rajta, hogy életben maradjon ! . . . A feleséged nem bírta már melletted a nyomort s ide menekült hozzám, — ember ! ! . . Magam akartam, hogy meggyőződjél róla; — kémed, akit az asszony felkutatására fogadtál, az ón fizetett szolgám volt. Tudtommal ós akaratommal vagy itt, mert már belefáradtam a pokoli játékába s magam is kívánóin, hogy vége legyen. Gyűlöl ós utál engem a bálványod, mégis az enyém már! Mi örömem van benne ? ! . . . Semui, csak a te kinod ! A halál lakik bennem s még azt is tetőled várom ; hadd legyél gyilkosom ! hadd válj gonosztevővé általam; — gyere ölj meg!! A sátán üvöltése volt ez. Gál Béla talán nem is hallotta az utolsó szavakat; vagy talán csakugyan nem birt ellenállani a démon parancsának. Felkapta az Íróasztalról a papirvágóvá degradált vadászkést s tajtékzó dühvel döfte a doktorba. Mire magához tért, a felesége már sehol sem volt. Ekkor haza rohant ós agyonlőtte magát.