Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-14 / 21. szám

XXVIII évfolyam. B.-Csaba 1901. Csütörtök, március hó 14-én 21 szárú. BEKESMÉGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. V ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az uj transzverzális út. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett Békésvármegye közönségéhez, melyben tudatja, hogy a tervezett uj, úgynevezett III. transzverzális állami műút helyszíni bejárását elrendelte, annak határide jét március 26-tól 30 ig tűzte ki s a bejáráson elnöklő H a r t i g Sándor miniszteri osztálytanácsost megbízta, hogy a földmunkák azonnali megkezd hetésére ott a helyszínén megadhassa a szóbeli engedélyt. Ez a lényege a miniszter leiratának, melyről F á b ry Sándor.alispán m;í,»- a legutóbbi megyegyűlésen s most hétfőn a közigazgatási bizottságban is jelentést tévén, mindkét helyen nagy örömmel vétetett tudomásul. Az útépítkezések tekintetében Békésvármegye az utóbbi évtizedben oly nagy és rohamos haladást tett, mint talán kevés megyéje az országnak. De e nagy haladásban is korszakot alkotó Hegedűsnek ez a mostani le irata, mely kerek 100 kilométer állami műutat ád ismét Békésvármegyének, a mi nem kevesebb mint 2 ós fél millió korona ajándékot jelent. Ugyan kinek köszönhetjük ezt az örvendetes nagy sikert, hogy rövid időközön belül a második állami transzverzális utat kapjak, mely északról délnek egész hosszában szeli át vármegyénket, keresztezvén az elsőt? Mindnyájan tudjuK, hogy ! ábry Sándor alispin vetette fel ennek az útnak az eszméjét, 5 tette az indítványt az 1899. évi október 7-én tartott közgyűlésen, hogy írjon fel a törvényhatóság a kormányhoz, ő csinálta az útirány vázlatát, majd elkészíttette a terveket s másfél esztendőn át idelenn a törvényhatóságban és odafenn a kormánynál meg nem szűnt dolgozni és agitálni az eszme érdekében, az őt jellemző erős kitartással sürgette a kivitelt s praktikus, életrevaló in ditrványaival, meggyőző érvelésével elhárított minden akadályt, ami a megvalósulás útjában állott, pedig — ő tudná csak megmondani — hogy mennyi állott! Valóban, a legnagyobb optinizmussal sem hihettük, hogy ez a nagyarányú eszme ily rövid idő alatt fog megvalósulni s hogy igy van, Fábry Sándor nagy er§lyén és kitartásán kívül csak abban leljük magyarázatát, hogy az általa készített életrevaló terv s a kivitel módozataira ajánlott praktikus javaslatai a legteljesebb mértékben megnyerték a miniszter tetszését. Aminek különben Hegedűs Sándor a hajózási ügyben nála járt deputáció előtt kifejezést is adott Fábry Sándor ezzel az ujabb nagy sikerével az egész vármegye közönségének hálájára és elismerésére tette magát ismét érdemessé s osztozik vele a dicsőségben hü segítőtársa: Haviár Lajos kir főmérnök is, ki a tervek készítésében, a szakdolgokban s a kormányhoz való felterjesztéseiben szintén teljes oda adással vette ki részét a nagy munkából. Most, hogy eljutott a nagy terv a megvalósuláshoz, mikor az első kapavágással az építkezés megindul, kötelességünknek tartottuk ezt a megemlékezést A miniszter leirata, mely a bejárást elrendeli, igy szól: A vármegye alispánja folyó évi január hó 29-én 1995. szám alatt kelt jelentésével felterjesztette hozzám a berettyóujfalu—bókés-csaba—orosházai, Vagyis a kilátásba vett íll-ik transzverzális közút általános tervezetét, a mely- átvizsgáltatván, alkalmasnak találtam arra, hogy annak alapján az 1890. évi 1 törvényezikk értelmében helyszíni bejárás tartassók. Miután tehát a helyszíni bejárást az idézett törvény 56—60, illetve 64. §§-ai alapjáu ezennel elrendelem, annak határidejét Berettyó-Szent-Márton, Fúrta, Zsáka, és Darvas község* k határára nézve folyó évi március hó 26-ára, a Darvas, Csökmő községeken átvonuló alternatív vonalra nézve ugyanazon hó 27-ére, Füzesgyarmat, Szeghalom ós Körösladán}' községek határán átvonuló közút részre vyvanazon üó 28-ára, Köröstarcsa, Mezőbe rény, Békés ós Cs ab a községek határára uezve március hó 29-ére, Megyes-Bodzás, Csanád-Apáca, Puszta-Földvár és Orosháza határára nézve március hó 30-ára tűzöm ki, összejöveteli helyül, naponként reggel 9 órára az illető község községházát, az eljárás megkezdésére pedig Berettyó-Újfalu községházában folyó évi március hó 26-ának délelőtti 10 óráját állap köm meg. A helyszíni bejárást az 'általam egyidejűleg megbízott H a r t i g Sándor miniszteri osztálytanácsos fogja vezetni. (A rendelet ezután a bejárás feladatát körvonalozza, utasítást ad az érdekeltek meghívására, tudatja, hogy a cs. és kir. közös hadügyminiszter s a m. kii

1, földmilésügyi miniszter szintén értesítve lettek, intézkedik a napidijakról, a tervek- közzétételéről, az eljárás egyéb részleteiről s végső soraiban a földmunkák azonnali megkezdéséről a következőkép intézkedik:) Végül értesítem a közönséget, miszejrint. i. bizottság vezetőjét felhatalmaztam, hogy a vármegye területén átvonuló közút részlet azo szakaszain, a melyekre nézve | a bejárás alkalmával közös ós végleges ! megállapodások jönnek létre, a földmunI kának állami felügyelet mellett ós a mult -vi október hó 9-én 81.164 szám alatt kelt rendeletem értelmében — azon költség összeg terhére, a melyet a közönség e célra az 1901 -1902. évi törvényhatósági közúti költségelőirányzatába beállított —házi kezelésben való azonnali megindítását szóbelileg megengedhesse. * Az alispán e leirat alapján már meghozta határozatát, melylyel az érdekelteket értesítette s a bejárásra őket meghívta. A vármegyét Fábry Sándor alispán és Haviár Lajos kir. főmérnök fogják ' selni, meghivattak azossz.es érdeke

1 elöljárói, a nagyobb ipar

; vállalatok s ->. Sebes-F rösi, Hosszufoki és. T mentesítő társulatol rxz összes épitke/. kir. államópitóizeti hi előtt 15 nappal közszemi s az érdekeltek által megtt A közigazgatásból. — Márciusi ülés. — Ritkán volt még olyan unalmas, egyhangú ülése a vármegyei közigazgatási bizottságnak, mint most hétfőn. A tárgysorozat ugyan terjedelmes volt, de az előadók előtt fekvő nagy akta-csomók semmi különös érdekességet nem Ígértek s nem is adtak. Legfontosabb volt még az alispán bejelentése az uj transzverzális ut bejárásának elrendeléséről, amit óljenzóssel Irta: Jean Medellne. Térdeire ültette őket és sürü, göndör hajukra lehajolva, mély gyöngédséggel nézte a gyermekeket. A piczinyek pedig azt a korukat jellemző bizalmatlansággal tűrték. A leány azt kérdezte tőlük : — Mi a nevetek ? Az egyik ráfelelt : — Pierre . . . A leány reszketett ... az ö neve . . . Pierre. A kicsinykére rálehelte az elsó csókot. Ettől a naptól fogva mindennap leült arra a padra, a melynek közelében a gyermekek játszottak ... A kicsikék jól ismerték már a kedves hölgyet és a mint jött, eléje futottak, h< gy megöleljék, megcsókolják. 0 azok a gyermek csókok, a puha kis kezecskéknek szorítása . . . Az ő szemei, az ő gödröcskéi az ajkakban . . ki tudja, hogy kedveskedéseinek egy része nem jut-e el ő hozzá is ? Barátnéjává lett a két gyermeknek, bizalmasa, . . , „kis mamája," mint a hogy a gyermekek mondották gyöngéden és tisztelettel. Képeket hoz nékik, cukorkákat, egyéb apróságot. És a gyermekek nem kérdezték, ki az a szép hölgy, aki csókolgatja őket, a ki kényezteti őket, a kinek szemei egyre kisérik őket, a mikor a homokutas kertben futkároznak . . . * Az uj lomb kedvesebbé teszi a parkot. Az enyhébbé vált levegő, melyen átvonul még néha a fagyos szellő, a hideg áramlat mely még feleje kerekedik az első napsugaraknak, mindez együttesen ragyogó vigság most. A hosszú tél után ismét lépések hallatszanak a fasorokban, Es a dajkák, pesztonkák tarka szalagjai ismét sokszínűvé teszik az utakat. És ö leült ismét a padra. De hát mér nem jönnek a kis kékköpenyesek ? Miért óp ők liiányoznok ? Aggódás fogja el . . . nem, ,ez lehetetlen ... és nap-nap után kinzó gyötrődéssel pillantgat a rácsos kapu felé. Mily öröm ! Itt vannak. Mind a ketten Kedves kis alakjukat ezúttal fekete gyászköpeny takarja . . . Jönnek egész komolyan . . . mint ha megfólemledtek volna a hirtelen elárvult házban, a csukott ablaktáblákon átszűrődő alkonyatban, a gyors lefolyású étkezésektől, melyek közben beszéd sem esik, a lefekvéstől, a mikor mama nem lép ágyacskájához, hogy megcsókolja őket. Megható ós egyúttal furcsa is a mikor együtt lépdelnek, egymást kezüknél fogva a szomorú csodálkozás kifejezésével. Fel akar kelni. Am de a gyerekek oldalán észreveszi az apát, őt. 0 is teljesen feketébe öltözött, kalapján széles gyászfátyollal. Elment, eltávozott tehát a fiatal aszszony, a kit messziről hozott ós a ki oly bájosan csüngött a karján ... És a legkissebb féltékenységet sem érzi most a halott iránt. A gyerekek már messziről megpillantják, de nem futnak eléje, hogy csókot kapjanak tőle. A papa jelenléte, a fekete ruhácská'k, a melyekben feszélyezve órzil magukat, megfólemlitik őket. mozdulatlanokká, ügyetlenekké teszik. Csak ujjuk ka mutatják őt apjuknak, ő köszön, de nen közeledik. És a mint elhaladtak, ő a padon maradt, magába szálltán, valami hideg érzéssel a szivében. Az elhagyatottságnak, a hír telen magára maradottságának érzése fogjí el és a mint ott ül, karjai lehanyatlanak, arcán bánatos vonások jelentkeznek, mint egy szomorú, bánatos asszony arcán. Szenvedélyes, emésztő féltékenység fogja el a halott iránt, a ki magával vitte gyermekeinek minden csókját, valószinüleg a férjét is.,. Eleinte, mikor a gyászoló kicsikék láttára a házi dráma lefolyását vélte, lelki szemei előtt látni, csak a végtelen részvétet érezte a fiatal anya iránt, a ki kicsinyeit utolszor látta . . . Egész rokonszenve fordult a gyöngéd, gyönge, szőke asszony felé ós szive követte a rózsákkalboritott koporsóját. És most mind eltűntek ezek az érzések, csak a vetélytársnőjére gondolt most már, a ki elrabolta tőle kedvesét, a kié azok a gyermekek voltak, az övé lettek volna r . ós akarta, hogy jó maradjon, tehetetlennek bizonyult e beteges izgatottsággal szemben, a mely megzavarta az ő kedélyének nyugalmát. Lassankint, a következő napokon, a gyermekek ismét hozzája futnak. Mintha elölről kezdődnék az ismeretség. Eleinte most is a régi félénkség, aztán a fokozódó bizalom ós végül a teljes barátság öröme. A gyászos apa naponta elkiséri gyermekeit, de sohasem közeledik. Messziről üdvöli szomorúan, fekete kalapjával. Egyik délután jönni látja öt. Egyedül vau. Szemeivel keresni látszik valamit.ós* a mikor észreveszi, közeledik. Ugy tesz a | leány, mintha könyvében tovább olvasiía, ujjai azonban remegnek a nyitott lapon. — Kisasszony ! . . . Ott áll előtte, teljesen feketében a friss gyásznak rideg feketesógében. Most először volt, hogy ezt a komoly hangot hallotta. Bocsánatot kérek azért, a mit elmondó leszek, kisasszony . . . nem is ez a A Ferencz József keserűvíz Bájosnak találta már őt akkor is, a mikor még egészen kis leány volt, ő pedig iskolába menet és onnan hazajövet házuk előtt haladt el. Mindig utána nézett ós mikor aztán nagyobb lett és a szerelemnek sejtése kezdett gyermekszivében ébredezni, mindig fellebbentette az ablak függönyének egy csücskét, hogy legalább szemeivel í'öpithessen utána egy csókot. Az a fiu lett az ö szivének bálványa, leányálmainak tárgya. A fiu sohasem tudott erről. Bűn az, ha egy fiatal leány szeret ós ebből észrevétet valamit. Csak az a reménysége, hogy megsejtik érzelmeit. Az övét nem sejtették meg. A fiu el- : utazott, néhány évig idegenben maradt, j aztán visszatért. A karján azonban egy bájos asszony csüngött. Házas volt. A parkban, a l.ol néha-néha lepihent egy könyvvel a kezében, egy napon két kis gyermeket pillantott meg, kijére egy normandiai parasztasszony ügyelt. 0 pedig, a ki a gyermekeket oly igen szerette, megkérdezte a bonnetől: — Kiéi ezek a csinos, kedves apróságok ? A válaszra mólyen a könyvre hanyatlott le szőke feje és finom arcéle. AZ „ö" gyermekei voltak. Másnap reggel újra ott voltak. Megszólította őket. — Csak nem féltek talán tőlem ? Üljetek le, igy . . . Békésmegyei Közlöny tártja, Kis mama.