Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-27 / 69. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap, augusztus hó 27-én. 69. szám. BEKESMEGYEI ZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : A.pponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsitinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre . , U'J kr Egyes szam ára 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevfi fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/« sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „NyilHÓr"-ben egy sor közlési dija 25 kx. Politikai pezsdülés. A „Békésmegyei Közlöny" fővárosi tudósitőjátó 'A politikai felpezsdülós napjai elkövetkeztek. Széli Kálmán miniszterelnök Rátótról hazaérkezett. Az első minisztertanács tegnap hat órakor az összes miniszterek jelenlétével meg tartatott és tárgyai: az állami költségvetések összeállítása volt Két miniszter, Wlassicsés Darányi tárczáik bővítését kívánták és mindketten nagy fontosságú uj alkotások számára kérték a többletet. Örömmel hallunk ezekről. Mert éppen ezen tárczák keretében végezhető kormányzati intézkedések esnek legtermékenyebben a belső fejlődés javára és a keretek kiszélesítése azt jelenti, hogy nem mindent a nagy Moloch, a hadsereg emészt meg. Különben Széli Kálmán az ujabb közjogi gravamenre is készen és résen áll. A Hentzi-ügy nagy politikai vitákat ígér, a melyeket Kossuthnak ujabb állásfoglalása után nem szándékoznak egy interpelláczióval elintézni. Ugyanis Kossuth az állítja, hogy Széli Kálmán csöndes ünnepséget helyezett kilátásba s megtörte a paktumot A szélsőbal versengése és Eötvösnek fordulatos hezitálása most már csatavonalba kényszeríti a derék hadat is, a mely a gravamenektől és ezek kiélesitésétől irtózott. Széli pedig egészen bizonyos a maga dolgai felől. Olyat nem ígért, a mit nem tartott volna be. Biztos fellépése azt sejteti, hogy nem fél a harcztól, melynek riadóit annyira fújja Eötvös, a ki egyszerre a radikalismusba csapott. Ennél sokkal komolyabb kérdés az, váljon a delegácziók akadálytalanul választatnak e meg Bécsben s egyáltalában a delegáczió tárgyalásra összejöhet-e ? A magyar kormány körében, irja M —g, mint igen jó helyről értesülünk, nem gondolnak arra az eshetőségre, hogy az osztrák Reichsrath a delegácziók megválasztását lehetetlenné tenné. Annak az ódiumát — ugy állítják, — hogy a külügyi és hadügyi kérdések is odadobassanak a csehnémet nyelvkérdés viszontagságainak, egyetlen egy osztrák párt sem vállalhatja magára. Nincs kizárva, hogy a delegáczió megválasztásánál az osztrák képviselőházban botrányos jelenetek játszódnak le, de magát a választást nem fogják megakadályozni. Az osztrák kormány e tekintetben nem is táplál semmiféle aggodalmat és megtette már az intézkedéseket, hogy főleg a delegáczió, továbbá a kvótabizottság tagjainak megválasztásáraa Reichsrath szeptember cégére Bécsbe ismét egybehívassák. A delegácziók és kvótabizottságok valószínűleg egy időben fognak tanácskozni. E két országos bizottság tárgyalásának ideje alatt természetesen a képviselőház tárgyalásai szünetelni fognak^ Nyomban a delegáczió tanácskozásainak befejezése után a pénzügyi bizottság a költségvetést fogja tárgyalni, de miután valószínű, hogy a delegáczió ülésszaka késleltetni fogja a budget letárgyalását, a kormány november hónapban az 1900. év első három hónapjára indemnityt fog kérni. Hir jár arról, hogy Széli Kálmán a közigazgatási reform ügyében Perczel összes eddigi tervezeteit ad acta tette, mert uj alapon fogják nyélbe ütni ezt a nagyjelentőségű reformot. A közvélemény helyes tájékoztatására a tél folyamán ankettet hivnak össze, e helyett még deczember hónapban letárgyalják a dolgot Darányina k törvényjavaslatát a munkaközvetítésről valót s egy másikat a cs^plési munkálatok jogviszonyainak szabályozásáról valót. Természetesen a politikusokat élénken foglalkoztatja a jövő, mert a hogyan most van, — minden párt érzi —- ugy soká nem maradhat. E tekintetben valószínűleg azon beszámoló beszédek fognak a jövőre egy kis fénysugárt deríteni, melyeket sorszerint Apponyi Jászberényben, Tisza Nagyváradon és Szilágyi Pozsonyban tartanak. A képviselők Js beszállingóznak már a Lloydba. És beszélnek néhány tárcza várható személyi változásairól. Horánszky minisztersége még mindig kisért. Ujabban több határozottsággal a belügyminiszteri bársonyszékbe ülteti a fáma. De ezek hirlelések, melyek a beolvadás óta beszédtárgyát képezik és most sincsen positiv alapjuk, mint akkor volt. Azt mondják . . . Azt mondják: fenékig tefjől. Pedig: dehogy tejföl. Most van a diák-fogdozások nagy ideje. Es feltűnő pauperizmusra vall, hogy a csabai Rudolf-gymnasiu n igazgatóságánál száznál többen jelentkeztek, a kik diákot akarnak tartani. Milyen tű lekedós 1 Es mennyi kába remény. Mily sok embernek csillan föl ábrándos terve, bogy existentiáját az biztosítja, ha kosz tos gyermekeket ta rt. Egy uj társadalmi osztály keletkezik : a kosztos gyerekeket tartók osztálya Egyik-másik valósággal üzletszerűvé fejleszti a dolgot. Ezzel pedig bizonyos nagyvárosi fejlődós jár. Az illetőnek a vonatokat kell lesnie. Mar ott elfogdosnia a diákot mézesmadzaggal, meg nigy Ígéretekkel, vele jár az árban való konkurencia ós formális áilejtós. Az intézet igazgatója — nagyon helyesen — feltételül köti ki a vidéki szülőknek, hogy gyermekeiket csak olyan helyekre helyezhetik el, melyeknél garanciákat vállalhat az igazgatóság és éppen ezért az intézet igazgatóját ugyancsak megrohanták azok, a kik a diáktartásból vbrják zsákon a foltot. Ámde micsoda folt az, mikor van már diáktartó, a ki havonként tizenhat forintért kinál teljes ellátást, lakás, koszt, mosás, világítással Ebben a drága városban, a bol kezdve a lákásbóren, piacon, mindennek olyan nagy az ára. Keletkezőben vannak a diák-tanyák, a hol 15—20 diákot zsúfolnak össze. Azonban a diáktartó urak ós asszonyságok e tervét az igazgatóság dérékban töri, mert nagyon helyesen, az ilyen diáktanyákat engedni nem fogja, És el van határozva, hogy ugy, a mint ez Makón igen intenzív módon történt, a tanári kar felváltva, valósággal az edilis teendőit végzi és ezeket a diákotthonokat föl fogja keresni. Mert tudni akarja, minő lakás ós erkölcsi viszonyai vannak a vidéki s.ülők gyermekeinek ós az iskola erkölcsi képzését az otthon nem rontja-e le. Mindez igen helyes ós igen megnyugtató a vidéki szülőkre. Bennünket pedig nyugtalanná tesz az a pauperizmu*, mely föltör, mikor csak valamelyes alkalma lenne is, hogy sorsán változtasson. Pedig ez is csak lidórezfény. JJ Tk.fi ' J • xt a jelenik: a kövér, fehér bajuszos arcza ez J^pCmAdiröl Kft7lnn¥t3MAlA -L ébernek. Elmúlott élet, kialudt sze, testnek s léleknek hamvadása : füst ;stoen. S ilyenkor pazar fényességű ermemnek leglágyabb karosszékében inően érzem magam. A nagybatyám! A nagybátyám! A tor meghalt, egy bus költeményt da iám róla, de uem volt újság, mely kije. Festőmüvészi zsenialitásom mellett rselni is tudtam s a rímeim ugy csengí, mint a legszebb cők kaczagása. A ij nem ez volt. A nagybátyám 1 Mennyi mény, mennyi illúzió fűződött a nevéez, bus nevéhez, a melyre ez órában lig emlékezem többé. Igy, elálmodozva, z esti szürkületben, a mikor a napközén lázas u'cza, nem tudni miért, elhallat egy pillanalra, Cf8k a régebbi időkről mlékezem, a mikor ifjú valek, titánveres ajam volt és veszélyes ambiczióm volak. Egy kicsi falu fürdött a Nyiren, tppant homokban Az egyik háza e yirföidi fa unak az apám tulajdona volt. tt ültünk a tornáczon minden este s az sztalunk alatt bus tehenek jöttek haza, őgve, tusán az istálló iranyában. Ekkor z arezom valami távoli kifejezést öltött, ki tudja hová, ki tudja merre, de máorosan el pedtem. AZ édesanyám — »gysí:e ü asszony, nagyszerű hajakkal • biztatott, bátorított: — No, no. majd mégy messze, meszSZP, él ÉGÉSIÉN odniíí, a hol a francziak l;<knak. Egy nagybáiyád van ott . . Ő gyámolítani fog és segíteni rajiad a szükség órájában . . . Már akkor sirt az édesanyám, de az en szemeim ragyoghattak. A francziák titokztitos. rejtelmei vonzó nép volt nekem ós Píiris az igéret földje .... A o ellett bibliai ájtatossággal gondoltam úgynevezett nagybátyámra, a ki gyámolítani fog éi segíteni rajtam a szükség órájában ... Ez a távoli ut, minden váNagy bátyám emlékezete. Irta.: Szcimory Dezső. Néha, az s ikonvati érák magányában és s?onioru gitan, a s^ürkt ködök!en, melyek elor.uk az utc?át és ellrmetik pazar f-?nyesíié&ü műtermemet, eszembe |ut egy kitűnő í'erfiu, a ki állítólag nagybátyám * olt, t mbar ez nem egésven bizun\os. FölM-i.ts czig*r.<.fáim íű..ujebpr>, a mint u lüsi lilaszinben kanyarodik, msggyam, minden epedósem ós türelmetlen fohászkodásom daczára, a maga ezernyi veszélyét és gyötrelmét éreztette velem De a nagybatyám gondolata megnyugtatta nyugtalan ifjúi lelkemet. Ki-zárnyalva innen, a nyári falu fecskefészkes tornáczáról. ugy néztem feléje, mint a feszületre a halászok, a könyvekből ismert bretagne-i balászok a partok mentén meredő feszületre, mikor menéuek kida gadt vitorlákkal, arczczal az oczeán éjszakájának . . . A nagybátyám! A nagybátyámI A mikor Párisba érve, immár siettem volna feléje, örömrepesve és reményteljeten, mindenekelőtt igen jelentékeny bajom akadt a háza finom portásával s a laká sának előkelő cselédségével. Ezek, nagyúri szemmel megbectülve provinczialis ruházkodásomat, ugy tetszik, feltekeny kedtek, gondolván, hogy e hazban ón is inas akarok lenni. A nagybátyám — oh a kitűnő férfiú ! — hasonlóképpen vélekedett a atyai bangón szólott, a mikor végre elébe kerültem : — Most nincs szükségem sem eza kácsra, sem pinezórra . . . De rögtön hozzá ette, mintegy vigasztalás koppén : — Arsbar a kocsisom lop ... Te a Farkas Józti fia vagy s talán becsületesebb vagy . . . Kerülj vissza ket hót múlva. Két hét múlva visszakerülvén, nagybátyám igen boldognak látszott ós üdvösségesen jókedvűnek. Jött felém, sőt a kezét nyújtotta és a tenyeremben érez tem ekkor görcsös ujjait, roppant kör mökkel. — A kocsisom lop, csakugyan lop . ; De az elsikkasztott zabok arat bőségesen levonom a fizetésebői Meg én járok jó ezzel az ő lopásával és kitűnően érzem magam. A mig nem gyilkol és meg nem metszik a torkát, valóban nincs szükségem uj kocsisra . . . Ekkor azzal a merészséggel, amelyet a szükség és nélkülözés, téli éjszakák fájdalma, magány és keserű epedések fakasztottak bennem, próbáltam felvilágosítani : — En nem vagyok sem kocsis, sem inas. En a Farkas Józsi fia vagyok ós festeni tanulok. Festeni zöld tavakat, kék holdvilágnál, meztelen nőket tánczolva, lüzveszedelmek vörös ködében. Es festeni csillagokat, hajnalokat és a leg^ebb na pok aggóniáját végtelen tájak fö.ött . . . A nagybátyán figyelt, sok jóaka rattal ós finoman az orát fintorítva, mintha igy jibban hallott volna. Egy perc/is: csend volt, de aztán szólott mint egy kiábrándulva. — Ah. te poéta vagy 1 De hátakkor mit akarsz én tőlem ? . . . Hogy mit akarok, mit akarok ? Szent, Isten, nem is válaszolhattam, mert ott voltam künn a lépcsőházban, a széles ós mély lépcsők fölött, a melyek kanyarodtak, lenyúltak messze é8 távoli futásukkal keserves örvény benyomását tették. E perezben csakugyan szerencsétlen voltam ós ir<óztató vágy gyötört, hogy innen rögtön, szédületesen lehajítsam magam! A legnagjobb magány, valami ő'ületes elhagyaiottsag kínozta a szivemet fekete csókjavai Ob a nyári város jutott az eszembe, az edet^nsám gazdag hajfonatokkal, a tornácí smaragd színű repkenyóvel es opálszürke fe*zkeivel, rop pant távlatával ki a me/őkre, tájukra, cserényre, pasztortüzekre, a melyeket fönséges parasztok imádnák körül ós halásznak Ízletes húsokat egy roppant bogrács m lyéből . . . Sírtam ekkor ós részegen le&anyarodtam a lépcsőn A durva vasszeges czipőim dobogósára oda lenn, a földszinten, hirtelen rámnyilott egy ajtó. S egy nő fej intett,