Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-27 / 69. szám

Azt mondják, fenékig tejföl. Ördögbe, debogy. Nézzétek csak a diakokért való versengést. Boldog diákok, a kiket anynyian várnak epedve . . . * Azt mondják : nem az asszony kor mányoz. De hogy is nem 1 Az asszony, a szépszemű asszony dönt el minden közügyet, még azt is, milyen legyen a k ö r ö s-l adányi templom tornya. Ugyanis renoválják Körösladányban a reformátusok régi templomát. W á g n e r József csabai építészre bizták a munkát, a ki büszkén szaladt ki Körösladányba, megmutatni, minő szép plánumot tervezett: szép sugár fényes tornyot, magasat, messze elnézőt, melytől visszaverődjön a déli nap fénye. A presbyterek azt mondották : — Ejnye Wágner József ur, ez na gyon szép lesz 1 A presbyternék azonban az mondották : — Ne merjen kend hazajönni, ha ezt megszavatolja. A toronynak olyannak kell lennie, mint a régi volt. — De lelkem, ez 500 frttal drágább, mint Wágner József mondja. — Az nem tesz semmit 1 Végre is az lett belőle, hogy a la dányi presbyterek hazameitek menni, aert a — régi tornyot szavazták meg. Hm 1 Hm I Ilyenek ezek az ssszonyok. * Azt mondják : Pávik József árvaszéki ülnök, Sailer Dezső, Zsilinszky Sándor és a többiek ott a városházán, már csomagolnak. Mennek nyugdíjba. Ezt csak csufolódásképpen mondhatják, mert tudvalevőleg a városi tisztviselők nyugdijalapjának az az egy ezer egynehány száz forintjok ven ctak, melyeket eddigelé összetánczoltak és összenépünnepélyeztek. Igy pedig bajosan lesz nyugdijalap. A váron képvise'őtestületnek kell megemberelnie mí'gát. Hadd lássuk már egyszer, tudatában van-e annak, hogy a jó hivatalnok egyenes arányban van a tisztes fizetéssel és biztos nyugdíjjal ? Jó lesz már ezt a kérdést provokálni. Mit látnak Rennesben. — A .Békésmegyei Közlöny"-nek irta : — Egy szemtanú. A fővárosi lapok nem igen tájékoztatják olvasóikat azon külsőségek r ő 1, melyek a szemet foglalkoztatják, ők a fül benyomásait közvetiúk. Azt, hogy mit mond Jouaust, az elnök bíró, Labori a védő, Merczier a tábornok ós főleg Dreyfus. Nómikópen ennek felel meg az ón leírásom, melynek még ma gyar emberre az a jelentősége van, magyar ember impressziói abból a gárdából, a kik a világsajtónak a tárgyalás anyagát küldjük. Ilyenek vagyunk kétszázan. Minden nemzet tagjai. Ha a jelek nem csalnak, a tárgya lás néhány hétig, de talán hónapokig is elhúzódik meg. Minden nap meghozza a maga szenzáczióját, a pőr anyaga pe dig szélesedik, egyre szélesedik, hogy lassan már alig átlátható tengerré válik. A hogy a bonyodalmas ügy szálai mindjobban összekuszálódnak, egyre terhesebb lesz az a felelősség, mely a rennesi hót hadbírót terheli, a kiknek az ellentmondó vallomások tömkelegében az igazságot kell megkeresniük. Nehéz munka ez nagyon, hiszen ebben az ügyben olyan kevés az igazság. Mindenki érdeklődósének az most a tárgya, hogyan is vélekednek az ed dig lefolyt bizonyítási eljárás alapján a birák az ügyről s milyennek képzelik a megoldást. A lelkekbe látni persze lehetetlen s a birák óvakodnak bármily irányban is véleményt nyilvánítani. Hanem a külsőségek árulkodnak. A mit a birák el nem mondanak sióval, azt elárulják viselkedésükkel, avval a modorral, hogy a tárgyalás folyamán az egyes tanukkal szemben fellépnek. Jouaust ezredes, a biróság elnöke felváltva barátságos meg szigorú. Lát szólag kevés a következetesség a viselkedésében. Néha mintha nyiltan Dreyfus ellenes volna, keményen, szinte durvánbánik el a vádlottal ós tanúival Másszor meg látha'óan helyeslőleg hallgatja a bizonyítékaikat. Egeszében az ezredes egy jóravaló, nyers öreg ur, a ki hosszú, lekonyuló fehér bajuszt visel s az orrán csíptetőt s mindenek fölött arról van meggyőződve, hogy ez a komédia nagyon hosszadalmas, A helyzete nehéz, a bonyodalmas ügyben bajos állast foglalnia, hát ugy tesz, a hogy minden más katona tenne, a ki nem tudja bizonyosan hogyan járjon el, — goromba Jobbra az elnöktől egy kis őrnagy ül. Rövidnyaku alak, az orrán csíptető. Vöröses bajusza keményen ki van fenve, de azért nem igen katonás a képe. Inkább postatiszt, vagy — néptanító lehetne. E mellett ül Geyann^r alezredes, a ki ugy látszik szellemileg teje a bíróságnak. Roppant figyelemmíl hallgatja a tanukat; latszik rajta, hojy az igazat akarja megtudni mindenképen. A tárgyalás előtt bizonyára meg volt győződve Dreyfus bűnösségéről, talán tud t»n kivül is nagy befolyással van rá a tábornok volt hadügyminisztereknek vallomása. De páratlan akar lenni minden áron, az látszik rajta Sokat jegyez ós sokat kérdezget a tacuktó. Balról az elnöktől a bírósági emelvényen egy kapitány ül, a ki nem na gyon barátságo-an nézi a világot. Mord kópü alak

: a kit, tu a tiszti tgyenruhát nem vi*elnr, iegfőiebb is altisztnek tudna az etnber elképzelni. Hegyes fekete szakállt visel, AZ arcz» ol.tan faj a, a milyeneket viharmarta vásári háborús ké peken láthatni a franczia tisztekről festve. Van azután egy biró a jobboldalon, aki hasonlít némileg Dreyfushoz. Ez is ugy tesz, mintha erősen figyelne. Megesküdni azonban nem lehet a dologra. Sokat kérdezget, sokat akar ugy látszik tudni. Ilyen forma a bírói tanács külső képe. Hogy tulajdonképen mit gondolnak, ki tudná ? Egy hónappal ezelőtt egytől-egyik Dreyfus ellenesek voltak, ma már nem lehetne ezt mondani róluk. Hanem azért, hogy hogyan fognak dönteni, azt majd csak hetek multán tudjuk meg, ha ugyan nem hónapok múlva ór csak végett a rennesi tárgya lás, a hogy az előjelek igórik. Olcsóbb a buza. A börzetudósításokban olvashatjuk, hogy nap-nap után hanyatlik a buza ára. A nagy városi ember általános szociális szempontból hajlandó örülni is ennek a jelenségnek, nagy felületességgel ugy okosodván : ha olcsóbb a buza, olcsóbb a kenyér és könnyebb az élete a szegény embernek. De egyaltalán nem olcsóbb a kenyér : ez a föltűnő. A kenyér, meg a liszt kilója csak olyan drága, mint volt akkor, a kilenc forinton jóval fölül volt a buza ára. Éppen csak a buza ára esik, a gazdaközönség nagy karára. Mi az oka, mi a magyarázata ennek a jelenségnek? Idei termésünk csak az objektivitás tulbajtásával mondható atiagos közepes nek Egészben csak szalmára ?ok, de szemre kevés. De még ha kitűnő ter mésünk volna is, a mi nincs, akkor sem lehetne megérteni a börze áralakulását. Tudjuk ugyanis, hogy a buza ára ma már nem függ egy piactól, hanem a világ összes piaczainak konjunkturális helyzetétől, az általános kereslet és kínálat viszonyától az egész világon, mely a forgalom mai eszközei mellett egy város. A buza ára, a dolgok természetes folyamata szerint, olyképpen alakul s lesz olcsóbb vagy drágább, a mint sok vagy kevés buza termelt az egész világon. Már most a statiszúkai adatok, melyek nyilvánnoseágra jutottak, azt bizonyítják, hogy az idei búzatermés sok millió mótermázsával a tényleges szükségen alul maradt. A mi lelkiismeretes közgazd iink nem is mulasztották el figyelmeztetni gazdáinkat, hogy tartsák buzaikat, mert az ára föltétlenül emelkedni fog. Do nem hogy emelkedik, hanem esik; napról napra néhány krajczárral következetesen olcsói, b. E sajátos állapotnak a nyitja kettős. Az egyik gazdáink nagy részének anyagi helyzetében rejlik.Legtöbb gazdáink, akár a maga földjón, akár pedig bérleten gazdálkodik, nagy kölcsönökkel tartja fönn gazdasági szervezetét a hitelezőknek dolgoznak, a kik aratás után mohón követelik járandóságukat. A gazdi szeretne tartani a búzáját, de nem bírja bevárni, mig a világpiac* siüksége nálunk is érezteti hatásat. a buía árának emelkedésében. Sokan mir akkor kénytelenek el adni, a mikor még lábon áll a termés. Mások tartjak, a mig tarthatják a kenyérmagot; de sokáig nem ts.rtbatják. mert megeszi őket a kamat. Kell a pénz, tehát kínálják a buzájukat s ezzel kénvtelen-kelletlen önmagukat károsítják, mert minél többet visznek eladni, annál kisebb lesz az ára. A viszonyok magyarázatának másik ága az elsővel kapcsolatos ós a spekuláció kezében van.. A buzakereskedők és a malmok jól ismerik a magyar termelő helyzetét. Nem igen sietnek a vásárlással, lanyha vételkedvet mutatnak, mint a börzetudósítások mondják, ők várhatnak. Jól tudják, hogy a gazdák rövidesen kénytelenek lesznek eladni s akkor a spekuláció leszorítja az árakat, a mennyire csak lehet. De mindjárt megváltozik a helyzet, miheiyt a börze-spokuláczió nem a termelővel áll szemben, hanem a fogyasztóval. Ott ő volt a vevő, itt ő az eladó. A termelővel szemben az volt az érdeke, hogy lehetőleg olcsón vásároljon. A fogyasztóval szemben pedig az érdeke az, hogy lehetőleg drágán eladjon. A termelővel szemben leszorította az árakat, a fogyasztóval szemben lehetőleg fölcsigázza. Igy történik aztán, bogy aratáskor ós aratás után a kínálat erős, a vételkedv lanyha, a buza olcsó; télen ós tavaszszal pedig a kínálat csökken, az árak szilárdak és tartják magukat: a buza drága. A kenyér meg mindig egyáru. E U. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Gyula budgetje. Gyula jövő évi költségelőirányzatát most állítottak össze. A város bevételei 165 829 frt, a kiadások össztge pedig ez : kor. fll. Köztartozásokra 10521 18 Személyi járandóságok 85198 — Ruházatokra 5817 20 Irodai -szükségletekre 8260 17 UtaásöizJlkségekre 1838 44 Építkezésekre 8800 — Mesteremberek számlájára 781 44 Faiskola és szőlőtelepre 8053 08 Tenyészállatokra 305 86 Eiőfogatozásra 1400 — Közegészségre 2079 24 Rendőri kiadások 14153 14 Egyházaknak segély 2481 60 Nevelésügyi 24271 90 Állategészségügyi 2517 48 Szegényügyi 10906 25 Vógrehajtacokra 5484 68 Adóság törlesztésre 82029 — összesen 269899 66 Különfélékre 3983 12 Előre nem láthatókra 5477 t-5 Átmenőiegesek 20u0 — Megyei potadó 3750 60 összesen 285112 03 Levonva a bevételt 165829 38 Mutatkozik hiány 119281 65 A ládányi tűzoltó jubileum. — Saját tudósítónktól. — Á körösladányi tűzoltó-egylet ritka fénynyel ünnepelte meg tizóves két női szem rámmosolygott. És rög ön, vérző szivemmel a vigasztalás szükségét epedve, a tűzőkbe meredtem, — fönséges és kései tűzök a test alkonyataban. Meri e földszinti jelenség: egy küszöbön egy szőke asszony, ámbár szőke volt meg mint a keleti dohányok, de a fiatalsága már csak a történelemre tartozott . . . ... A mint nagybátyám emlékét idézve, elmerengek pazar fényességű műtermemnek legpuhább karosszékébe, ugy érzem, hogy a szőke asszony ifjúsága; bírálgatva, valóban hálátlan vagyok. Ő hallotta, ő megismerte és megértette a szivem minden keservét s azontúl édes nemtőm volt nekem. A csókja, e késő órában is, a mikor már klasszikus festőművész vagyok a előkelő czivódás történik egy-egy vásznamért, a csókja, még perzseli az ajkamat ós nagyszerű ölelései után minden tagom meg van gyötörve örökre ... A hangja, gyönyörűséges I tenem, a kéjek minden zenéjét csecgi a fülembe, mig hallom pajkos és fuldoklo kiáltását: „Parasztocskám 1 Oh édes parasztocskám 1" Es minden baráijat s az összes barátnőit, a lovait 'is s a majorsága összes teheneit lefestette velem, s önmagát végre, nagyszerű keretben, a párduczbőrös nyoszolyáján, mely szeles ós mély volt, mint a tenger . . . A nagybátyám 1 A nagybátyám I Minden reménységem róla immár eloszlott ós éppen a saját házában . . . A boldcg ságos földszinten a párduczbőrös fekhely csodaeágát festettem, lazas kehelyü vi ragok szindeliriumában, az alkonyati testet, elmúló szépségeivel. De egyszer, éj szakának idején, zaj támadt ós valami komor segítség a lépcsőn. Aggódón kijöttünk s ekkor láttunk, nagy gyeriyak fényében, fekete embereket, a kik egy súlyos testet hordtak fekete lepelben. A szőke asszony keresztet ve ett, éa megemeltem a halósapkam-t. — Vájjon ki balt mag? Később egy csók hevében hallottam: — A nagybátyád parasztoc kám 1 Oh édes parasztoc=k un 1 A kis bűnös. Irta: Lázár Béla. Kifutott az erkélyre, bogy még egy pillantást vethessen az ura u'án. Az sebesen kisuhant a bejárat alatt és elvegyült a tömegbe. Csak a cilinderének villogását látta egy darib ideig, aztán az is eltűnt az utczaszegelet kanyarulatánál. Künn csipős hid g volt s ő fázékonyan összébbhuzta válla körül a ket.dőt. A'Ulán bement, a szalono i át az ebédlőbe, odaült a puha hintaízékb , a káiyha ele s hidegtől megcsípett arczai tenyerebe haj'va, elgondolkodott, mereven maga elé tekintve. Valani keserű vonás huíó dott végig a finom, puha, gyermekes arcvonásain. Érezte, hogy a szive fáj. Hogy bantja valami, valami uj érzés, ismeretlen remegés fogta el, a lelke reszketett. Vallani szeretett volna . . . kinek? Sírni szeretett volna . . . miért? Asszonynak érezte magát, most, hogy másféléves asszony, most először aszszonynak, a kinek óné36i vannak, hatá rozolt, biztos, megfogható érsései s ez erzósek viharzássi közben ti ztáu látta azoknak minden árnyalatát. Tu;?ja, hogy mi az, a mi bantja, most mar iudjn. És mialatt mindegyre megvilágosodtak gondolatai, sirni, zokogni szereteti volna . . . Leült tehát az ura iróasztalá hoz s megírta a következő levelet: „Kedves, jó anyam 1 E perczben eszembe jutott valami. Emlékeze

1,-f*" fél évvel eíelőtt, a mikor még meny szony voltam, odaültél me'létn a hiti asztalhoz és azt kérdezted tőlem : — Nos, kedvesem, mire gondol Sándorra, ugy-e; tudtál-e felelni i kérdésemre : szere ed ? Akkor ragyogó s?emekkel susogta* — Szeretem, szeretem, szeretem!. Az uram most ment el éppen, egész ebéd alatt nem szólt hozzam e£ szót sem. A levest c-ak megkóstolta, húshoz alighogv hozzányúlt, a tószt* be sem várta. Felkelt, fel ós alá járt szobában, aztán bement a szobájába, rá gyújtott és irni kezdett. En bekukucs káltam a kulcs yukon. Két-három leve let is szétszaggaiott, a papir oszlányoka meggyújtotta egy gyufával, a hamuja, széttaposta. Végre kesz lett egy leveliül felkelt, átment az ebédlőn, hidegen inteu s elment szó nélkül. Nagyon haragszik. Mert szeretem, szeretem, szeretem I Kedves jó anyám, menyasszony koromban nagyon felületes választ adtam, hiszen akkor nem is lud'am, hogy mi az a szerelem Most felelek a kerdósedre. most, hogy tegnap este óta asszony va gyok s azt felelem : — Szeretem, szeretem, szeretem ! Igen, tegnap este óta. Mert tegnap este bálban voltara, a hol iszonyúan szenvedtem. Elképzelheted e ezt, édes jó anyára ? a tt. Rizikác,, az a bol(>ados, ugri bugri kis l aba na gyon, naayon szonx ru volt eg, • bálbar, szenvedeii; nagyon, itt, a hol s legéde sebb keríngőkut já szotta a ka .onazen , gyönyörű teremben, a hol mi id«n ra gyogo, a csiliár, a -ok tükör a gyönyör ti faldisz, a hol tizen buszán rimánkodna* egy fordulóért s ez a te ugri bugri ieá, nyod mégis esomoru s élete legnagyobb osszu, a az *rj1 ,8 a ? iyít, m n T M b 7 a t 1 1 ^ nxuauíU, remegve kérdeztem ma gamban, azokban a nehéz hosszú, délutánokon : ez, hát ez a szerelem? S kezdtem beletörődni a gondolatba, hogy ez a házasság. A mikor jött a csoda! A bál előtt konczert volt s én fór jarn karján mentem be a terembe, a melyben már igen sokan voliak. Az első sorban éppen két szék volt méj üres. Férjem oda akar vezetni, a mikor hirtelen meghökkenve, sarkon fordul s beültet a