Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-07-06 / 54. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök julius hó 6-án 54 szám BEKESMEGYE P JüriKAI eö VEöYhSTAHTALMÜ LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer.- vasárnap és csütörtökön Appouyi-utcza 891/,, sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre . . ; o'J kr hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. tgyeí szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken R posta utján utalványon. Előfizetik bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utoza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle há-/ hova a küldemények ós az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő »Nyilttér"-ben agy sor közlési dija 25 kr. Vivant Vaeationes. (n.) Mily jól esik tehát visszaál­modoznom régen letűnt gyermekko­romra, arra a korra, a mely az élet legédesebb, legmegelégedettebb és meg­nyugvásban, gondtalanságban, törek­véseiben játszi reményeiben annak legszebb részét képezi. Igaz, hogy mi, kik annyi, évtized előtt voltunk gyermekek és végeztük iskoláinkat, nagyon kevéssel is meg­voltunk elégedve és a mostani fel­fogáshoz képest igen csekély dolog is óriási örömöt nyújtott nekünk. Még a tornázást sem ismertük ; a mos­tani „rendszeres" tornázást nem gya­koroltuk, mert akkor még az isko­lákban ez sem „kötelezőleg", sem „nem kötelezőleg" behozva nem volt. Ámde azért szabad időnk minden ré­szét az igazi szabad tornázásra — (ezt a modern szót persze mi még akkor nem is ismeitük és legfeljebb jóizüen kikaczagtuk volna, hogy mi akar az lenni) — használtuk fel. Tavaszkor lapdáztunk jó kedvünk­ből, önszántunkból, kényszer nélkül és midőn a hazamenés és leczke ta­nulás a játék abbanhagyására kény­szeritett, annak folytatásából csak a kötelességtudás tartott vissza. Nyáron játszadoztunk, birkóztunk, fürödtünk, no meg hát verekedtünk is és ha bekövetkezett az az idő, a „mikor — már nem parancsol a di­rektor", a nagy vakáczió, akkor meg éppen, kivéve a szekundát, vagy ter­cziát haza hozottakat, kiknek persze a szünidő alatt is tanulniok kellett, ezen várva-várt időt önkénytelen test­edzés, futkosás, játszás, lapdázás, nap­jában a többszöri fürdés, birkózás stb. foglalta el némi csekély tanulás mellett és fáradtan hazakerülve és mélyen kialudva az előbbi nap fára­dalmait, másnapon már kora reggel újból kezdtük a régi nótát Örvende­tesebb, dicsőbb napunk igy hát nem is volt, mint a vakáczió kezdete. De fel is irtuk minden ház kapájára már napok óta velünk hordott krétával : „vivant vaeationes !" Szomorú szivvel nézegetem most a kapukat, a kerítéseket és találok azokon mindenféle nem szép dolgokat és csúnya furcsaságokat felirva, de az örömtől a romlatlan gyermeteg kedély­től kitörő felírást: „vivant vaeatio­nes"-t — nem. Hát nincs már gyermek, nincs már e lázban égő század végén gyerme­teg kedélyű ifjú ? Mindannyian kimért léptekkel, test­mozdulatokkal „tornáznak" és öröm­telenül néznek a vakáczió elé ? Avagy örömük abban rejlik, hogy nossza! most már — ha van miből — cziga­rettázhatnak, korcsmázhatnak, billiár­dozhatnak, adhatják a felnőtteket. . . és igy lesz egy kora érett, jobban mondva éretlen ember életét — ezt az ősz hajszálam daczára mondom, mennyi gyönyört nyújtó életet — csak­hamar megunt, szánni való fiatal aggá. En abban sem a kor haladását, sem az emberi ész fejlődését nem találhatom, hogy a gyermekből a gyermetegség korán kiölessék és a szellem kora fejlődésével annyi fiatal élet fölött emelkedjék a temető szo­morú hantja. Ezek a hantok legszomorúbb, leg­fájdalmasabb jelei nem az iskolai ta­nulmányi tulterheltetésnek, hanem a tulszabad életmódnak. Elszörnyedve gondolok vissza, ha mi régiek 16—18 éves gimnazista korunkban korcsmákba, kávéházakba stb. jártunk volna és felügyelet nél­küli kénykedvü életet próbáltunk volna vinni, no, hiszen lett volna az herczeg, gróf vagy báró, majd adott volna annak az igazgatóság, vagy az engedetlennek el kellett hagyni a tanintézetet. És ez a helyes! Hány felnőtt ember van, ki az okosabb és eszélyesebb ember gond­noksága alatt megállja helyét. .. hát még az élettapasztalatokkal nem biró gyermek, a tanuló, legyen az ámbá­tor már a felsőbb iskolák tanitványa is, nem szorul-e a legtöbb esetben gondnokságra? A serdülő ifjút nem szabad tul­szigoru, talán rabszolgai fegyelem alatt tartani, de szabadjára sem sza­bad teljesen bocsájtani Az egyik irány ép oly elhibázott, mint a másik. Ebben is az arany középút az igazi és legjobb czélhoz vezető. Csakhogy mit tapasztalunk ? Hogy a középiskolák nagyobb részében a tanulók magán élete feletti felügyelet nagyon is laza. És hidjék el nekem, ez okozza azt, hogy e tanulók fizikai, tehát testi senyvedésnek indulnak és „beteg testben nincsen egészséges lélek." Ez az életmód — nem akarom, mert igen nehéz volna azt a kellő keretbe foglalva körülírni — egész­ségtelen életmód, mit rossz példák után indulva követ a szabadjára bo­csájtott serdülő ifjúság, nemcsak fizi­kumát, de főképpen lelki erejének integritását és intenzivitását is meg­bénítja, tönkre teszi. Ennek a borzasztón romboló ve­szélynek tehát végre valahára véget kellene vetni és ezt csak a tapinta­tosan, de azért mégis körültekintő erélyességgel alkalmazott fegyelem és szigorúsággal lehet majd elérni. Én ezekben az erkölcsi élet motí­vumokban találom főokát annak, hogy a mai tanuló ifjúság nagyobb része nem oly eredményt tud tanulás dol­gában felmutatni, mint a régiek és csakhamar „letörnek." Az arad-békési esperesség közgyűlése. Hiába a nagy dologidő, az éles ka­szát váró megérett élet és ennek szorgos aratása a határon: a protestáns önkor­mányzati szellem éber érzete nagyszám­ban hívta össze az esperesség tagjait. A közgyűlés ünnepélyes momentuma volt Z s i 1 i n s z k y Endre dr. felügyelőnek beiktatása, a kinek felügyelői beiktatásán jelenvolt a bányakerület felügyelője, Zsilinszky Mihály államtitkár is ós a ki öccsével együtt nagy ünnepeltetós­nek volt részese. Zsilinszky Endre dr. székfog­laló beszéde a hitét, vallását szerető buzgó protestáns férfiúnak volt hitvallása. Gon­dolatai mélyen járók és figyelmet keltők voltak, ÁL mig egyrészről nem hallgattatta el, hogy az ujabb egyházpolitikai tör­vények a protestantizmust válságba so­dorták, másrészről a hitélet emelését vallotta elsőrendű szükségnek. Bátor szóval hirdette a teljes vallás egyenlő­ség feltételeit s a protestáns közszellem terjedését egyházi intézményektől és az iskoláktól várja. A programmbeszód nagy hatást, szűnni nem akaró éljenzést keltett. „Békésmegyei Közlönytárcáia" Az egyházmegyei felügyelő beiktatásakor, Az Arad és Vidéke kiválóan szerkesztett vidéki lap keddi számából vesszük át ezt az aktualis tárczaczikket. A Tököly-téri ág. ev. templomban ma délelőtt ritka szép ünnepélyek lesznek: ma iktasják hivatalába Zsilinszky Endre art, az uj felügyelőt, a ki az ország egyik legnagyobb egyházmegyéjének : az arad-békesiek elrő világi elöljárója. Zsi JinszkyEüdre dr. nem születésével, nem összekötetéseivel nyerte el kitüntető bi­zalommal ezt az állást, hanem egyháza körüli érdemeivel. A kitartó, a munkás embert álliot'.ák a munka élére. Az őt üdvözlő szónokok nem jutnak zavarba, midőn érdemeit ma agyondikciózzak Róla, a kinek köz- és társadalmi, egyházi é» politikai (de erről az Arad es Vidé&e hallgasson!) terén annyi sikero van, nem mondható el az, a mit annak idején Peitler váci püspökről mondott beikta­tatán egy maliciózus dicsőitője, hogy „Aon érdemeit illeti, batrak leszünk nzokra — jövőben hivatkozni." Előttünk különösen azért jelentékeny az uj felügyelő, mert Aradmegye neki köszönheti, hogv az uj (és tegyük hozzá) virágzó nagyközséggel gyarapodott. Ez Medgyeeegyhása. Miként az amerikai ál­lamokat megalakitóikról nevezték el, méltán hivhatr ók M-dgyesegyházát Zsi­linszkyfalvának. Érdekes ennek a köz­ségnek születése. Mikor nagyon cealéra állottak al ország pénzügyei ós Weker­let se fedezte föl az öreg Tisza, utolsó mentsvár volt: a kincstári javak eladása. Az Arad-Csanádban levő kincstári bir­tokok ekkor c-ilapitották a földehséget. Az agrár-szocializmus ekkor odáztj tott el, vagy ha, ugy tetszik, akkor költetett föl. Mikor Csabán meghallották, hogy Medgyeeegyháza eladó, a nagy gazdák a kat. holdankint 280 frttal kínált kincs­tári birlokot egy nap alatt jegyezték. De hogy is ne 1 Mikor a csabai határban kis holdját 400 friért fizették akkoriban is a földnek. Az öreg Tifza azonban az állam roz­zant pénzügyi helyzeie mellett még tele­pítési akciót is akart és az 500—600 hol­dat jegyzett csabai gazdák ajánlatára azt felelte : „nektek a föld nem eladó." Ek­kor állt a kis pénzű emberek élére Zsi­linszky Endre dr, a ki ebben az időben egészsegi állapota miatt a szarvasi fő­gymnasium professzori székét odahagyta ós szülővárosába, Csabára jött lakni. Ma­ga köre gyüj'ötte a szegény embereket, és a gazdagokat is. A gazdagok azonban mikora egyetemleges kezességről hallot­tak, melyet sz állam sine qua ,non nak jelentetett ki, — elódalogtak. És meg­mosolyogták Zsilinszky Endrét, hogy ő ezekkel a jobbára földnélküli Jánosok­kal mer a vételbe bocsájtkozni. A felté­tel az volt. Husz év alatt kifizetni a földet és három évalatt 300 házat épí­teni. A feltételek súlyosak voltak, ha tekintetbe vesszük, hogv zsellér emberek mentek az uj hazába. De a tót nép bá mulatós szorgalma, takarékossága, egy pár szerencsés gazdasági óv is, — játszva győzté le az akadályokat. Ma már Med­gyesegyháza, Aradmegye ez uj nagyköz­sége egyike lélekszámra a legnagyobb faluknak, Lakosainak száma 2000 ret meghaladja, a szabályos hat utcája, a tót nép rendszeretetével épült 290 házzal. Mosi épül az ágost. evang. templom, me~ yot szintén Zsilinszky Endre kezdemé­nyezett, mint felügyelő. Gyönyörű piacá­nak rendezése az önnálló községre vár Piaca Jlradmegyében a legnagyobb Ép­pen a vasárnapi heti piacok nayy for­galma letelupeddsre birte. Medgyasegy házán az iparosokat ós ennek tulajdo nitható, hogy Medgyesegyházán ez ídő­szerint 150 iparos van. Amerikai gyorsasággal fejlődött tíz óv alatt ez a község. Égész batran el­mondható : Budapestet is felülmúló arány­ban. EB fejlődése tetőpontját még nem érte el. Egymásután, Aradmegye szük­keblüségóből eddig meglehetős huzavo­nával, szerezte meg azon közigazgatási és társadalmi szerveket, melyek fejlődé­sét tovább épitik. A magyarosodás szó pen halad előre ; de ügybu',gó tanfelügye­lőnknek az állomositaséri itt kell lelke­sen buzgólkodnia. Atyai szeretettel vezette az ifjú köz­séget fejlődése minden fázisán Zsilinszky Endre és Urszinyi János. Pedig sok gon­dot adott kimódolni, bogy az allam, mint uj telepes községnek, hat evig teljes adó­mentességet adjon; szerencses konversi­ókkal olcsó örökvaltságot biztositolt. Az egyetemleges kezesség azt feltételezte, hogy a medgyesiek minden pénzügye egy kézbe összpontosuljon. És erre a ter hes feladatra Zsilinszky Endre dr. önzet­lenül vállalkozott. Munkája sikere nagy. Neki pedig tiszteletre máltón megdere sedett a feje tí sorok írója sokszor sze­mélyesen látta, tapasztalta, micsoda ter­hes feladatot végzatt a medgyesiekkel „a polgármester ur", a hogy Öt nevezik. Rajostól jöttek be hozzá Csabára a függő dolgok eligazítására, pénzügyminiszter, békebiró, sőt — azt hiszem — az első időben még vasárnaponként a papi funk ciót is ő látta el. Most már van papjuk is a medgyesieknek ós ki lehetne más mint — Zsilinszky Endre, de egy másik ágból való, aki hasonlóul szeretettel tö­rődik ifjú községével. Soha még néptömegnek háláját me­legebben megnyilatkozni nem láttam, mint a medgyesiekót Zsilinszky Endre iránt. Ha történetesen a nemzetre vissza­szállna a királyválasztás jussa és a med­gyesiek állanának a Dunajegón, —-alig­hanem őt kiáltanák ki. A néppel való önzetlen törődés — tessék elhinni— nem utolsó befektetés, * Abban az elágazó polgári tevékeny­ségben, amit Zsilinszky Endre a megyén, a szülővárosában, az egyházban, a gaz­dasági egyletben ós a közművelődés szó les vonalán mindenütt kifejt, — más em­ber elaprózná magát, valóságos rejtély, győz egy ember annyi munkát. Mindenütt elsőrendű szerepvivő. Külö­nösen a gazdasági egyletben, ahol mint igazgató elnök nagy "lelkesedéssel fára­dozik azon, hogy az ország első szak­egyletei közé fölemelje. E mellett kiváló gazda, Aradmenye összes gazdái nem fordítanak annyi figyelmet a kísérletezé­sekre, mint ő Az aradmegyei humusban a különféle ásványtrágyák kipróbálását neki köszönhetjük. Tavaly a balsikeres esztendőben a superfroszfáttal való mű, trágyázása neki 8 mm. búzát hozott. Ő termeszt évek óta cikóriát, az ujabban lendületnek indult kereskedelmi növé­nyekkel elsőül ő kísérletezett. A polgári becsületes munkát meg­áldja az ég. Családi élete példás. Az ifjú Z9ilinszkyek az elsők között tündököl­nek ós versengve hozzák haza az egye­seket. Ju almuk a medgyes-egvházai, rek­te : aranjuezi szép napok, amidőn — mint tavaly is — a medgyes-egyházai nyári udvari színházban mezítlábas Svengalik­ban gyönyörködhetnek. Jellemző Zsilinszky Endrére, hogy milyen féltő tevékenységgel akarja az

Next

/
Thumbnails
Contents